Mitől függ a megtakarítási hajlandóság?

2013-02-26
Oszd meg ismerőseiddel a cikket: 

Vajon van-e összefüggés a megtakarítási hajlandóság és a nettó kereset, illetve az életszínvonal között?

A világ egyik leggazdagabb nemzete az Egyesült Államok. Ott egy átlagos házaspár 75 ezer dollárt keres egy évben, ebből megtakarított 2010-ben átlag évi 3.750 dollárt, vagyis a teljes bevétel öt százalékát.

Ez már egy kiugróan jó érték, a 2007-es válság kitörése előtt mindössze évi 750 dollárt sikerült félretenniük. Azonban a 2010-es érték tovább romlott, az OECD felmérése szerint 2012-ben már csak 3,7% volt ez az arány, és idén tovább romlik 2,7%-ra. Hiába, az olcsó hitel meglátszik a megtakarítási hajlandóságon. (A hitelről szóló cikkemben van egy kép is a megtakarítási ráta csökkenéséről.)

Ugyanezen felmérés szerint a magyar megtakarítási ráta a 2008-as mélypontot követően 2,7%-ról 5,4%-ra nőtt 2010-re, majd a gazdasági problémák miatt (reálbér-csökkenés, devizahitel, adóemelések) újra 2,4%-ra zuhant 2012-re, vagyis 100 ezer forint nettóból mindössze 2.400 forintot tettünk félre. Igaz, jövőre már némi emelkedést vár a felmérés készítője, bár nem tudom, miért ilyen optimista.

(Amikor amerikai spórolási tippekről szóló cikkeket olvasok, mindig mosolyognom kell, mert olyan ötletek vannak benne, hogy ne járjunk négyszer étterembe egy héten, csak maximum kétszer, inkább vágjuk le magunk a füvet, azon is ötven dollárt spórolunk havonta és ezekhez hasonlóak. Ilyenkor eszembe jut, vajon mit gondolhat egy pakisztáni olvasó a mi megtakarítási tippjeinkről?)

Ezzel szöges ellentétben áll, hogy a föld lakosainak 40%-a napi két dollárból, vagyis évi 700-750 dollárból próbálja meg fenntartani magát. Egy nemzetközi felmérés kereteiben 300 bangladeshi, dél-afrikai és indiai családot kértek fel, hogy egy éven át minden pénzügyi tranzakciójukat jegyezzék fel. Meglepődve tapasztalták, hogy ezek a nagyon szegény családok nagyon aktív pénzügyi életet élnek, rendszeresen megtakarítanak, kölcsönadnak és kölcsönkérnek.

Több megtakarítási klubot is fenntartanak, ahol közösen takarékoskodnak. (A felmérés eredményei elolvashatóak a Portfolios of the Poor című könyvben.)

Az egyik ilyen fajta klub a vietnami hui, amelynek lényege, hogy minden hónapban a résztvevők egy edénybe teszik a havi megtakarításukat és mindig az kapja meg a havonta összegyűlt összeget, aki a legmagasabb kamatot ajánlja érte. Mindenki évente csak egyszer nyerheti meg az edény tartalmát.

Így akik hamar szeretnének pénzhez jutni, magas kamatokat fizetnek a többieknek, akik inkább megtakarítanának, már csak a végén tesznek ajánlatot, amikor az egyre kisebb számú konkurencia és a kevés hátralévő hónap miatt alig kell kamatot fizetniük. Addig is élvezik a mások által fizetett kamatokat.

Mivel a hui körök főleg ismerősök, barátok és munkatársak között alakul, ezért csalás szóba sem jöhet. Az így összegyűlt pénz sokat segít a játékosoknak a céljaik elérésében. (Ja, egyébként a holnapi téma a csoport ereje lesz a pénzügyi változások területén.)

A 100-130 dolláros fizetésükből a vietnamiak eltesznek 30%-ot, ahogy a többi hasonló feltörekvő országban is. A GDP arányos megtakarítási ráta Vietnamban 28%, Kínában 51%(!), Indiában 28%.

Sokan mondják, hogy a magas megtakarítási hajlandóság a szociális háló hiánya miatt van, vagyis az emberek tudják, hogy nem lesz nyugdíjuk és egészségügyi ellátásra sem számíthatnak.

Ebben van igazság, de akkor felmerül a kérdés, hogy a minden tekintetben jól ellátott Svájcban miért szintén 32% a GDP arányos megtakarítási ráta?

A másik kérdés, hogy mindenki tisztában van például Magyarországon is azzal, hogy a most 30-40 évesek aligha reménykedhetnek mai értelemben vett nyugdíjban, ahogy az időskori egészségügyi ellátás is erősen kétséges. (A nyugdíjrendszer múltjáról és jövőjéről itt írtam.) Ennek ellenére szinte senki nem gondoskodik megtakarításról, még a 200 ezer forintnál többet keresők közül is csak minden ötödik tesz félre egy felmérés szerint.

Úgyhogy azt látjuk, hogy a szegények sokkal nagyobb arányban tesznek félre olyan fizetésekből, amiből azt sem tudjuk, hogyan lehet megélni, mint a fejlett világ lakói, ahol sokkal inkább az eladósodás jellemző, ahogy itt is írtam róla.

Amit mondani akartam a cikkel, hogy sokkal inkább hozzáállás és kulturális háttér kérdése, hogy egy nemzet mennyit tesz félre, mintsem a valódi anyagi lehetőségei.

Ha szeretnél többet tudni a pénzügyekről, gyere el az Akadémiára, hamarosan indul a következő. Csekély 25 ezer forintért hat alkalom alatt megtanulsz mindent a pénzügyekről, amit alapfokon tudnod kellene.

Valódi pénzügyi tanácsadásra van szükséged, eleged van már az ügynökökből? Kattints a linkre további információért.

Olvasd el a többi pénzügyekről szóló írást is a kiszamolo.hu oldalon.

Ha szeretnéd tudni, hogy új poszt jelent meg a blogban, jelölj be minket a facebookon:www.facebook.com/kiszamolo vagy RSS-en

Hozzászólások:

Cikkgyűjtemény
Új vagy az oldalon? A gombra kattintva találod az eddigi fontosabb cikkek gyűjteményét téma szerint.
Megnézem!
Keresés
Kövess minket
facebook
youtube
Hirdetés
Támogatás
Ha szeretnéd, van lehetőséged anyagilag is támogatni a munkánkat.

Átutalással a Raiffeisen Bank 12020407-01558219-00100002 számlaszámra a Kiszámoló Egyesület részére. A közlemény "Támogatás" (fontos!)
Bankkártyás támogatási lehetőség hamarosan. Köszönjük, ha érdemesnek tartasz bennünket a támogatásra.
Archívum

Archívum

crossmenu linkedin facebook pinterest youtube rss twitter instagram facebook-blank rss-blank linkedin-blank pinterest youtube twitter instagram