Pénzes úr tanácsai

András hívta fel a figyelmemet egy amerikai blogra, amit egy most 37 éves srác ír, Mr. Moneymustache álnéven. (Ez annyira dinka név, hogy inkább pénzesnek hívom. :-))

A blogger szerint az emberek a Mátrix filmben megismert módon élik az életüket, egy nagy átverés részeként. Az egész életük két dologról szól: hitelt hitelre halmozva megvesznek mindent, amit a marketinggépezet eléjük tol és hogy tudják fizetni a hiteleket, az egész életüket kemény munkával és a munkahely elvesztésétől való félelemmel töltik. Ha valami marad a hitelek fizetése után, azt félreteszik nyugdíjas éveikre, hogy akkor is valahogy fenn tudják tartani ezt a költési szintet.

Ő egy másik utat választott. Takarékos családban nőtt fel, már tinédzser korában dolgozott. Amikor már 6,5 dollárt keresett óránként, megtehette volna, hogy autót vesz és lakást bérel, mint mindenki más, de ennek az lett volna az ára, hogy egy fillérje sem marad. Ezért inkább maradt otthon és amit tudott, félretett.

Főiskolára is a helyben járt, hogy ezzel is spóroljon, majd amikor munkába állt, egy használt autót vett csak és többedmagával bérelt házat. Amikor a fizetése emelkedett, akkor sem emelte az életszínvonalát túlságosan.

Vett egy kis házat hitelre, megházasodott, ekkor már kettejük fizetése volt a bevétel. Mivel a kortársaival szemben nem ment el a fizetésük zöme az új autó hitelére és a túl nagy ház kölcsönére, megtehették, hogy helyette inkább utazgassanak és még így is eltegyenek havi 4.000 dollárt, ami pár év múlva a kapott kamatok miatt havi 7.000-re nőtt. (Programozók voltak)

Ezt a félretett pénzt egy olyan luxusra gyűjtötték, amit kevesen engedhetnek meg maguknak. Nem, nem BMW-re és nagy házra, mint mindenki más. Hanem arra, hogy annyi tőkét összegyűjtsenek, amiből 30 évesen elmehetnek nyugdíjba úgy, hogy továbbra is egy normális, de pazarlástól mentes életet éljenek. (Nyugdíjasnak lenni nem azt jelenti, hogy otthon ülsz és a egész nap a tévét bámulod, hanem hogy azt csinálsz, amit szeretnél. Akár dolgozhatsz is, de nem a pénzért, hanem az alkotás öröméért.)

A befektetésük hozamaiból akartak élni, évente 25-27 ezer dollárt költve. Ebben van szórakozás és utazás is. (A szórakozásból végzett munkák, mint a blogolás és az ácsmunkák pár év után már többet jövedelmeztek, mint amennyit elköltöttek egy évben, így igazából nem is használják fel a hozamokat.)

Szerinte dönteni kell, melyik okoz neked nagyobb örömet: megvehesd a legújabb méregdrága okostelefont és hasonló fontos dolgot, vagy együtt reggelizhess minden nap a családoddal, legyen időd mindig játszani a gyerekeddel, vagy gitározni, olvasni és kirándulni.

Minden alkalommal döntened kell, amikor rád tör a vágy, hogy birtokolj egy kívánatos dolgot, hogy megéri-e kifizetni az árát. Ez az ár nem a pénz, amit adsz érte, hanem az életed, amiből mindig feláldoztál egy-egy darabot, hogy megkeresd azt a pénzt.

Hoz ilyen példákat, hogy ha 9 éves Hondáját lecserélné egy újra, akkor rá kellene fizetni 29 ezer dollárt. De ha azt is számolja, hogy ez az elköltött 29 ezer dollár mennyit kamatozna 10 év alatt, mindjárt 57 ezer dollárral lenne drágább az új autó. Vajon ér-e neki ennyit (két évi megélhetésüket) az, hogy egy új autóval járjon?

A 4 dolcsis kávé munkanapokon már 15 ezer dollár 10 év alatt, a heti egy olcsóbb étterem helyett két drágább heti 110 dolláros plusz kiadása 83 ezer dollár ugyanezen idő alatt.

Többször kiemeli, hogy nem aszketizmusról beszél (hiszen járnak étterembe, van autójuk, stb.), csak arra igyekszik rávilágítani, hogy ébredj rá, hogy a legdrágábbadat fizeted ki azért, hogy a cégek eladhassák neked az agyonreklámozott drága termékeiket. Ez pedig az életed.

Egy szó mint száz, ha tudsz angolul, olvasd a blogot, itt találod meg.

Share

163 hozzászólás

  • jurta
    Azt áruljátok el, hogy aki minden évben 2-3-6 hónapot dolgozik, az hogy csinálja.

    Alkalmazottnak nem veszik fel, az tuti. Valami idénymunkára esetleg, de azzal meg mennyit lehet keresni?!

    A szabadúszó fordítót, programozót, szerelőt, varrónőt, ha kétszer nemet mond, ugyanazok a megrendelők többet fel se hívják, hisz van helyette, aki egész évben kiszámíthatóan elvállalja.

    Valami saját mezőgazdasági, vagy egyéb piacozós vállalkozást tudok elképzelni, de abból is nagyon ritka az olyan, aminek télen nincs folyamatos munkaigénye. Vagy ipari alpinistaságot. Vagy bicikliszerelést. Csupa fizikai munka…

  • tgwh
    Tegyük hozzá, hogy apró célokat kell kitűzni, amit biztos meg lehet valósítani, az pozitívan hat az emberre. Sok pici cél jobb, mint egy nagy.
  • Tamás

    “Csak tudod, amikor bármelyik gyengeelméjű ismerősöm azt mondta, hogy “neked könnyű”, akkor én szépen felvázoltam neki a több évtizedes (és azóta sem véget érő) tanulást, a napi 10-14 óra munkát, akár a heti 2-4 repkedést Európán belül, és máris kisebb lett a pofája.”

    Lehet, h naiv vagyok. Mi a cél(od)?
    Az rendben, h ezt csinálod, mi az amit el akarsz vele érni?
    Azért kérdezem, mert szerintem ilyen munkatempó mellett egy család elég neccess, gyerekek meg szinte kizárva, és egy idő után igazából szerintem az fog számítani, nem az, hogy tudok eggyel nagyobb autót venni..

    Egyébként dicséretes az önfejlesztésed, szerintem ilyenekre (10-14 óra munka folyamatos tanulással) nem sokan képesek..
    Eü problémád nincs még emiatt? (már ha nem titok)

  • Tamás
    ,

    pl projectmanagerkedik..
    az én területemen látok olyan embereket, akik a multi beszállítóhoz mentek át, de nem alkalmazottnak, hanem bizonyos feladatok levezénylésére más cégeknél (akár a korábbi volt cégnél is).
    Hogy miért jó ez nem tudom, biztos nagyobbat (is) szakítanak, mint szimpla alkalmazott + változatos a munkájuk is, mert nem egy országban ténykednek hanem akár ez évente cserélődhet, mellette meg ott a rengeteg szabadidő, amit a családdal tölthetnek az év maradék részében…
    cserébe meg ott a kiszámíthatatlanság (is), hogy lesz-e következő project..

  • Zabalint

    Vannak azért szezonmunkák, amelyeknél ha te vagy a vállalkozó vagy jó pozícióban vagy, akkor biztosítja az egész éves megélhetést. Pl. a balatoni vendéglátóipari vállalkozók ilyenek, vagy ellenkezője, aki télen síoktató vagy síparadicsomban vendéglátós.
  • Zedder
    @Tamás

    “Lehet, h naiv vagyok. Mi a cél(od)?
    Az rendben, h ezt csinálod, mi az amit el akarsz vele érni?”

    Sokan keverik a dolgokat. Se nem a munka, se nem a megkereshető pénz volt a cél sohasem, hanem az, hogy jó legyek a szakmámban, alkossak, emberek életét változtassam meg. Ez simán meglett, megvan.:) Önmegvalósítás valamilyen szinten. Az, hogy ez éppen ennyi munkával járt vagy éppen ennyi pénzt adtak érte, az egy mellékes dolog volt, az csak “úgy jött”.

    Egyébként nemrég váltottam, leadtam a hajtásból, elköltöztem az országból is, de persze ez nem jelenti azt, hogy most unatkoznék vagy ne elégítene ki szellemileg a munkám. Kicsit más, a pénz itt is jó, családra több idő jut.

    EÜ problémám nem volt, egész életemben “pörgős” voltam, nem tudnék hosszú időn keresztül semmittenni. Illetve a sport az állandó része a mindennapoknak + többhetes szabadság, pihenés, nyaralás.

  • Zabalint

    “És amire te alighanem célozgatsz, a “szerencse” (szerintem meg amit utólag annak kiáltanak ki) sem úgy jön, hogy egy valakihez bekopog és bemutatkozik, hogy én vagyok a szerencse, a többieket meg elkerüli és semmi esélyük.”

    Szerintem meg mindenki a saját világképe alapján ítél meg mindent utólag, valójában sokkal több tényezős a siker, mint hogy azt mondanád, csak akarat kérdése vagy csak szerencse. Egy okozatnak szinte minden esetben több oka van, az okoknak különböző súlyai, nagyon rühellem a leegyszerűsítéseket, amikor valaki azt mondja, hogy azért sikeres/nem sikeres, mert szerencsés/nem szerencsés, vagy azt mondja, hogy azért sikeres/nem sikeres, mert tett érte/nem tett érte.

  • Zedder
    “vagy éppen ennyi pénzt adtak érte, az egy mellékes dolog volt, az csak “úgy jött”.”

    Egyébként ez a lényeg, és nem én találtam ki, ez tényleg így működik. Nyilván nem a háromműszakos szalagos munkás számára, de pl. a mérnöki szakmák tipikusan olyanok, ahol sokat lehet elérni, tanulni, önmegvalósítani, “visszaadni” valamit a közösségnek. Sohasem a juttatás a cél, az csak mellékesen jön, ha jól dolgozol. És egy idő után a pénzt automatikusnak veszed, nem hiába mondják, hogy fizetéssel nem lehet motiválni, az úgy van, és kész.

  • Rissa
    Nagyon jó az elgondolás a korai nyugdíjról, teljesen egyetértek vele!

    Még régebben olvastam egy másik blogon valakiről, aki évek óta munkanélküli, de mondta, hogy nem gond, mert vannak megtakarításai, meg a család segíti. Ne tudjátok meg, hogy milyen reakciót váltott ki a blog olvasóiból! Szegényt, szinte megkövezték, halál lustának tartották, hogy nem dolgozik!
    Pedig szerintem is az lenne a szerencsés, ha valaki mielőbb minél több pénzt tudna félretenni, hogy ne kényszerüljön rá, hogy mindig, minden körülmény közt dolgoznia kelljen, kitéve magát sok buta főnök kénye-kedvének!

  • qxika
    Érdekes, de ez megint csak az egyéni életfelfogástól függ.

    Lehet spórolgatni, havi 60-70.000-ből élni (főleg, ha a szülőktől “lett” egy lakás, az nagyon sokat segít), és rengeteget félretenni. A megtakarítás ára az élményekről és a fiatalságról való lemondás, ami később nem pótolható.

    Csak ugyebár idáig el is kell jutni. Egy piacképes egyetem elvégzése ma már sokmillió forint, ha nem jön a támogatás a szülőktől, akkor bizony ezt is meg kell termelni, vagy hitelt kell felvenni.

    Ugyanez a helyzet a lakással, hosszú távon a bérlés csapda és kidobott
    pénz (általában azért az a helyzet, hogy a lakás vételára nem áll rendelkezésre). Budapesten a legolcsóbb bérlakás fenntartása is havi kb. 100.000 forint – persze lehet együtt lakni ketten, hárman, hatan…megint itt a kérdés, hogy mi a fontosabb, az életminőség, vagy a megtakarítás?

  • Zabalint

    Némi önellentmondást érzek a világképedben. Egyrészt azt vallod, hogy mindenki a saját sorsának kovácsa, és aki szegény, az meg is érdemli. Másrészt azt, hogy szereted a munkád és szeretsz szakmailag fejlődni, ennek csupán mellékterméke a pénz.

    Nos, ez önellentmondás, mert aki szeret szakmailag fejlődni, és ez motiválja, az jó esetben valóban sok pénzt keres melléktermékként, de mivel elsősorban nem a pénz és a karrier motiválja, hanem a szakmai tudásának fejlesztése, ezért ha az, ami érdekli, tartósan vagy átmenetileg haldokol, akkor könnyen vakvágányra juthat. Másképp mondva, ha te mondjuk vegyészmérnök vagy és a vegyipar elkezdene haldokolni, akkor akit a pénz vagy a karrier motivál, az megtanul valami egészen mást, akit viszont a szakmai fejlődés, az vertikálisan képezné magát tovább, nem horizontálisan.

  • Zedder

    Önellentmondás? Lehet. Nem vagyok tökéletes.

    “aki szegény, az meg is érdemli” – szerintem ilyen nem mondtam sohasem, ellenben azt hiszem, hogy Európában sokkal több, sőt, szinte minden az egyénen és az akaraterején múlik. Csak sokaknak büdös a valódi értékteremtő munka és tanulás. Nem azt mondom, hogy a kemény munka, hanem az értékteremtő munka. Persze az esetek 99%-ában az értékteremtő munka az kemény munka is, miközben fordítva nem feltétlenül van így. Erről Kiszámolónak voltak írásai.

    “ezért ha az, ami érdekli, tartósan vagy átmenetileg haldokol, akkor könnyen vakvágányra juthat.”

    Mindig kell legyen B terved. Én pl. nem hiszek abban, hogy a hátralévő életemben ugyanazzal fogok foglalkozni, mint most. Simán érdekel egy csomó más terület is, azonban x éve meghoztam egy döntést, és arra fókuszáltam. Újrakezdés lesz? Nehéz lesz? Igen. Biztos csodaember vagyok, nem tudom.

  • Gábor
    @qxika: A másokkal lakás nem feltétlenül olyan rossz dolog. Én például nem akarnék egyedül élni, ha megvan a saját privát tered (például saját szoba formájában), akkor szerintem sokkal jobb másokkal lakni, én legalábbis beleőrülnék a magányba. Ha pedig barátnővel-feleséggel laksz, akkor rögtön jóesetben két fizetésből kell megélni, tehát fenntartható. A blog pedig nem arról szól, hogy spórolj minél többet ész nélkül, hanem hogy ne kövesd ész nélkül a fogyasztói társadalmat, inkább élj racionálisan. Biztos új autót kell vennem, ha egy hatéves is ugyanúgy kielégíti a szükségleteimet? Biztos, hogy étterembe kell menni, vagy az is legalább akkora élményt nyújt, ha barátokkal tartasz grillpartit? Biztos, hogy Mallorcára kell menni nyaralni, vagy egy Balaton-kerülő kerékpártúra kempingezéssel szintén maradandó élményt nyújt? Egyáltalán nem azt az üzenetet közvetíti a blog, hogy ne élj…
  • Zedder

    Állandóan felmerülő téma a kevés költés vs. remete életmód. Ez szerintem nem igaz, csak résen kell lenni:

    – Egyetemi évek alatt diákszervezetekkel gombokért bejárni Európát
    – Pályakezdőként multihoz elszegődni, céges tréningek szintén Európában, illetve cégtől függően Dél-Kelet Ázsiában / Észak-Amerikában – ezekre mindig rá lehet húzni néhány napot, de akár hetet is, és ha már ottvagy, akkor olcsón lehet élményeket szerezni

    Ez egyrészt saját, másrészt ismerősi körből konkrét tapasztalat. Megintcsak akarni kell, helyezkedni kell.

    Egyetem: oké, pénzbe kerül. Tekintsd befektetésnek, mert tényleg az, és elvileg van újra normális diákhitel konstrukció is. Illetve lehet egyetem alatt is dolgozni, engem első évben támogattak a szüleim, utána önfenntartó lettem. Plusz ami nem elhanyagolható: elvileg itt szerzed meg az akár egész életeden át elkísérő kapcsolati tőkédet…

  • Zedder

    folytköv: kapcsolati tőke, együttlakás: érdekes, nyugaton nem zavarja a fiatalokat az együttlakás, banális példa az amerikai Friends sorozat, de német nyelvterületen igen elterjedt az ún “Wohngesellschaft”. Nekik nem derogál mással együttlakni akár 30 évesen sem.

    Ha pedig jön a nagy szerelem, család, akkor mint már fentebb írtam: két normális keresetből szinte csodákat lehet tenni…

    Szerintem a 20-30 éves korosztályban egyenesen szükséges az együttlakás, egy szocializációs lépcső. Nyilván a kollégiumi random szobatársakon túllépve, értelmes emberekkel, önszántadból. A pénzspórolás csak külön extra. Ez tényleg az az időszak, amikor olyan ismeretségeket szerezhetsz, amely meghatározó lesz az egész életedben.

    Hogy egy hírhedten negatív példát mondjak: meg lehet nézni, hogy egy kollégiumi szobából kiindulva mire vitte a jelenlegi párthatalom…

  • Tamás

    “Budapesten a legolcsóbb bérlakás fenntartása is havi kb. 100.000 forint”

    ez szerintem kijön – 1 szobás lakást nézve – 70-75e Ft-ból..(13 ker)

  • toga
    A 6,5 $os órabére duplájára nőtt… vagyis 13$os órabérből hogyan tudtak 4000 $t havonta félretenni? Majd 7000-t?

    A fizetésük kb. 10%-ából éltek?

    Jó kis élet…

  • Kiszamolo
    Szerinted egy programozó 13 dollárt keres óránként arrafelé?

    A 7000 dollárból 3000-et a kamatok adtak. Két jobban fizetett programozó még itthon is el tudna gond nélkül tenni ennyi pénzt.

  • milyen feri?
    Nekem az a meglepö, hogy ez most ilyen forradalmi dolognak van beallitva, pedig millionyi ilyen ember van, talan mar valami kiskegyed szintü ujsagban is olvastam ilyen parokrol evekkel ezelött (amikor fodrasznal voltam 🙂 ), most meg ugy van ez a Mr. MM eladva mint aki szemelyesen szarta a spanyolviaszt.
  • toga
    Én a cikkből indultam ki. Így az hiányos és megtévesztő. Alapkérdés akkor hogy mennyiből raktak félre azt a havi 4000 dollárt?

    S ezt ültessük át a magyar viszonyokra? Megtakarítani persze érdemes, de nem a cikkbeli célokra…

  • Kiszamolo
    Ha valaki még tinédzserként 6,5 dollárért dolgozik, majd a főiskola után megházasodik, s mivel már ketten vannak ezért dupla fizetésük van, vagyis két fizetésből tesznek félre, neked ebből hogy jött ki az, hogy akkor 13,5 dollárért dolgozik? 🙂

    Ha oda van írva, hogy a kamatok miatt lett a 4000 dollárból 7000 pár év múlva, akkor mi benne a megtévesztő?

  • qxika
    @zedder: abszolút igazad van Neked is, erre mondom hogy életfelfogás kérdése. Én elég sokáig laktam közösen, nagyjából az általam választott emberekkel, köszönöm, elég volt – bárminél többre értekelek egy nyugodt, PRIVÁT lakást. Ugyanez a nyaralással is: a Balatont már láttam eleget, tehát inkább Mallorca :))

    @Tamás: nagyon alsó hangon. A VIII. kerület közepén ennél olcsóbban is van, csak kérdés, hogy akarsz-e ott lakni.

    Nem kritizálom az elméletet, lehet így is élni, úgy is. 🙂

  • toga
    13 dollárt írtam… Egy megtakarítást ahhoz képest lehet értékelni, hogy az mekkora jövedelemből történik… Nem mindegy hogy a 4000 a jövedelmük mondjuk 4 vagy 40 %-át jelenti. Vajon miért nincs ez benne a cikkben? Valószínűleg azért mert az emberek 99,9%-ának álom marad az elérni kívánt cél. Így viszont a példa értékelhetetlen és minden csak matematika.
  • nenono
    Az új autónak még a levegőét is ártalmas szívni. A mi lányunk mindig hányik, ha ilyenbe kell beleülnie, egyébként nem.
  • Zabalint

    Nagyon sokfélék vagyunk, nekem például egyáltalán nem jönne be az együttlakás, legalábbis barátokkal vagy idegenekkel nem költöztem volna össze semmi pénzért, párkapcsolat természetesen egészen más tészta. A kapcsolatépítés sem ment nekem soha, mert nyilván azt nem lehet úgy csinálni, hogy csak a kapcsolatépítésért, aki jól épít kapcsolatot, az élvezi, hogy új embereket ismerhet meg, én viszont sokkal introvertáltabb vagyok a társaságkedvelő embereknél, inkább kevés de nagyon jó barátaim vannak. Erre szokták mondani társasági emberek, hogy a kommunikáció, a kapcsolatépítés tanulható, ja csak éppen a személyiséget nem lehet anyagi haszon reményében megváltoztatni, inkább csak a felszínen lehet másképp viselkedni, úgy viszont többet ér a lelki jólét a jobb anyagi helyzetnél.

    Egyébként ismerek nálam sokkal introvertáltabb embereket, akiknek már a megélhetősüket is akadályozza ez.

  • jurta
    feri? 02-03 08:50

    “pedig millionyi ilyen ember van, […] most meg ugy van ez a Mr. MM eladva mint aki szemelyesen szarta a spanyolviaszt.”

    Hm, hát csak egy mondat a cikkéből: “The bottom line is this: by focusing on happiness itself, you can lead a much better life than those who focus on convenience, luxury, and following the lead of the financially illiterate herd […] Far from being a social outcast, this new perspective will make you a hero among your friends. This is not a fringe activity anymore – millions of people are fixing their lives these days.”

  • L70
    Ha belenéztek az MMM blogba, akkor kijön, hogy ők az USA átlag 1,5-szeresét keresték, igaz mindketten dolgoztak. Tehát nem voltak krőzusok. Mégis félretettek belőle 2/3-ot, és nem kivagyiak szinte semmiben sem, van egy 9 éves autójuk, helyben csak bringával járnak, maguk építik át a házukat.

    Magyar átlag másfélszerese az kb 460 ezer nettó bevétel lenne egy egygyerekes családnak. Ha elkölti mindet, akkor semmire se megy. Ha megelégszik 300 költéssel, akkor 1/3-ot tesz félre, nem lesz kivagyi, de egészen jól eléldegél, ha nem csak az elköltött pénz alapján méricskéli a jólétét.

    Van a blogon egy csomó case study, végigolvasgattam, szinte minden rétegről ír egy kicsit, a totál csórótól a totál magas jövedelműig. A csóróknak azt javasolja, hogy tanuljanak és vállalkozzanak. A gazdagnak meg nagyon érdekeseket tanácsol, pl. kempingezzen, túrázzon, nézze meg, miben lel örömet pénz nélkül.

  • Robi
    Kérdezed tőlem:
    “Ezt nem kérdezheted komolyan, főleg fiatal felnőttként. Vagy ennyire semmi motivációd nincs semmire?”

    Ebből hol fedeztél fel motiválatlanságot?? Éppen ellenkezőleg igenis a motiváció ami hajt hogy NEM szeretnék 30 évesen hátradőlni a karosszékemben és “tétlenkedni”(értsd utazás stb.) Amint írtam szeretek dolgozni. Szeretem a munkám (cnc forgácsolás) és mernék veled fogadni ,hogy több tervem ,célkitűzésem van mint neked! Ne értsd félre nem vitát szeretnék indítani csak eléggé félreértelmezted a mondataim… A sztori alapjával egyet értek továbbra is félre kell tenni ha valamit akarunk a későbbiekben.. De ez nálunk nem megvalósítható ,persze akad kivétel…

  • jurta
    Na, végre volt időm az eredetit is elkezdeni. Attól tartok, hamarosan már két pénzügyi blogot fogok rendszeresen követni. 🙂 (Ahelyett, hogy élvezném az életet. :-))
  • Agi
    Kedves Kiszámoló,

    már nagyon régen kommenteltem (ennek ellenére folyamatosan olvaslak), de most egy annyira fontos dolog történt, hogy meg kell osztanom: sikerült egy olyan cserépmalacot beszereznem, amilyen a blogod elején tündököl, csak nincs haja és nem funkcionál perselyként! (arra ott van a bank) Huh, ezt meg kellett írnom! 🙂

    A cikk meg persze Like!

  • F1
    Németeknél Wohngemeinschaft van, az a WG. 🙂

    Igazad van, lehet élni másokkal, mikor jó társaságba keveredtem nekem is tetszett, de mikor kifogtam az egyetemi koliban pl. idiótákat (elsőben pl. nem választhatsz), akkor nagyon nem. Jól megnehezíti az ember életét ha mások tesznek rá, hogy neked mi a jó, csak nekik legyen jó. Ki mit hozott otthonról, ez nagyon látszik ha együtt élsz valakivel. Még az is lehet, hogy korábban kedvelted, aztán rájössz, hogy milyen ember. A kényszer nagy úr, de én pl. nem laknék már főbérlős helyen, albiban is csak szintén albérlőkkel és csak úgy, hogy saját szobám van. Kimondottan társasági ember vagyok, de úgy nem lehet létezni hosszabb távon, hogy aludni se bírsz, mert egyik éjjel jár haza a másik hajnalban kel és ébreszt, mert hangos.

    Kiszámoló: “amit egy most 37 éves srác ír” -> bírom a humorodat, a 37-áves ember, már jó régóta nem srác. 😀

  • F1
    *éves

    Az amcsi férfi gondolatmenete nem rossz, de nem mindenkinek megvalósítható. Magyar fizetéseket elnézve ez itthon ennyi idő alatt nagyon keveseknek adatik meg.
    Pl. emberünk nem programozó csak átlagos munkája van átlagfizuval és spórol 10-15évig, összejön a lakás, még valami barátnőt is leakaszt, tervei vannak, hogy most végre megvan az amire vágyott, na nem a korai nyugdíj, csak a nagyobb biztonság… aztán közli vele az orvosa, hogy komoly betegsége van (ami bárkinek lehet) és már csak hetei vannak. Ő az utóbbi 10-15évben lemondott a nyaralásról, a kocsiról, mindenről, mert a jövőre gondolt csak, aztán kopp már nem élvezheti soha amiért gürcölt.
    Sok embert ismerek aki szétdolgozta magát és ennek a gyümölcsét max. a gyerekei/unokái látják. Mondhatjuk, hogy szép dolog meg minden, de utólag visszagondolva a legtöbb nem így élne, főleg mikor rádöbben a betegágyon, h. nem élt igazán.

  • Kiszamolo
    Ezzel szemben én hússzor annyi embert ismerek, aki mindig a mának akart élni, most meg zokog, hogy ki sem látszik a hitelből.

    Közbe meg irigykednek azokra, akik nem szórták szét a pénzt, “mert csak egyszer vagyunk fiatalok.”

  • Stanlee
    A WG az tenyleg egy jo dolog, ha jo emberekkel hoz ossze a sors, akkor nagyon lehet elvezni es sok zsozsettat lehet megsporolni. A WG-ben lakas nekem 400 euro tajekan jott ki havonta, most a sajat berlemenyben ketten fejenkent fizetunk 700 eurot, igaz ebben minden benne van, a kajatol a GEZ-ig minden.

    Egyik volt kollegam a szuleinel dekkolt eleg sokaig (28 eves koraig :-)), de ennyi ido alatt osszesporolt egy uj hazra valot, amit meg is epitett. Persze ehhez azert birni kell a szulokkel valo egyuttelest.

  • Lizzike
    Nem mennék azért nyugdíjba, hogy csak azzal foglalkozzak, ami tetszik, amit meg tudok oldani könnyedén. Agyilag leépít, nem serkent gondolkodásra, kreatív megoldásokra, nincs benne kihívás. Egyszóval unalmas, ha csak a nekem tetsző kihívásoknak akarok megfelelni. Nem tud felkészülni a váratlan, ismeretlen helyzetekre. Olyan lenne, mintha a homokozóban mindig csak homokvárat építenék.
  • Zedder
    Az a baj, hogy ez meddő vita. Amíg egyesek annyit látnak a dologból, hogy idézem: “Főállásban otthon lenni és csak utazgatni??” meg “Agyilag leépít, nem serkent gondolkodásra, kreatív megoldásokra, nincs benne kihívás.”

    Aztán meg ott vannak azok az okosok akik szerint minden triviális, és hogyan meri leírni. Azért mert leírni, mert 1. szólásszabadság van a hazájában, 2. sokaknak mégis segít ezekekkel a “trivialitásokkal”, 3. lehet pozitív dolgokról is írni, nem kell állandóan panaszkodni és keseregni!

    Hát most erre mit lehet mondani? Hogy mindenki magából indul ki? Egy pontnak magyarázzam a vonalat vagy egy körnek a gömböt? Respect neked, Kiszámoló, igazából nem is sejtem, hogy mennyi hozzászólás van, amit inkább át sem engedsz a színvonala miatt.

    Hogy is mondja az amerikai? “You can take the girl out of Kansas, but you can’t take Kansas out of the girl.” Mindenki értse, ahogy akarja.

  • milyen feri?
    : jogos, de megis ez jön at.

    Most vegre le tudom irni a sajat velemenyem a dologrol:
    – MO-n ez sokkal, de sokkal nehezebb
    – tenyleg kell hozza a.) a csillagok szerencses együttallasa, vagy b.) iszonyu tudatos, kompromisszumokat vallalo tervezes
    Pl. en videki kisvarosban nöttem fel, Budapesten tanultam, eleve többmillio rament a lakhatasra, letezesre diploma alatt, nem tudnek most sem a szüleimnel lakni, mert ott nem kereshetnek ugy, ahogy. Aztan a parom is csak harmadat keresi meg, mint en – kereshettem volna ilyen szemmel nezve is part, de nincs olyan fiatal nyugdijba menetel, amiert ezt vallalnam. Meg tul sok ilyen sztori kezdödik ugy, hogy “en olyan de olyan ügyesen takarekoskodom… amugy kaptam egy lakast a szülöktöl”.

    Stb. stb, esküszöm nem kifogasokat akarok mondani, csak azt, hogy en erröl – legalabbis a 30-rol, leven idösebb vagyok 🙂 – mar lekestem.

  • milyen feri?
    Azonban evek ota töprengek azon, hogy mit kezdjek az eletemmel, es szenvedek azon, hogy nincs semmire sem idöm, hiaba maxolom ki a napjaimat. Az idö egyre gyorsabban telik, egy szempillantas egy ev.

    Es arra jöttem ra, hogy a munka mellett lehetetlen teljes eletet elni. 8 ora szalag mellett talan, de amugy nem. A nap legjobb reszet “pazarlom” el mas ügyere. Ugyhogy bennem is az fogalmazodott meg, valamit kezdeni kell ezzel, függetlenedni.

    En bizony gond nelkül ki tudnam tölteni egy munka nelküli elet minden percet ertelmesen, meg többet is. Es több ertelme lenne egy ilyen eletnek szamomra, mint egy dolgos, “jaj-de-jo-nem-unatkozom-vannak-celjaim-mert-dolgozom” eletnek.

    Ugyhogy ha nem is 30, de mondjuk 45 evesen jo lenne itt tartani. Asszem el is hatarozom, hogy igy lesz.

  • Johann Kulcsar
    A legnagyobb problema a csökkenö bejövetel. Mikor csökken a bejövetel összeborul minden, akkor mar hiaba probal sporolni az ember.

    A bloggolo szituacioja egyedüli, nem az atlagot kepviseli, normalis Fizetesböl nehez sporolni.

    En ist azt a hibat követtem el, hogy mikor jol ment kezdem minden felet összevasarolni, pedig egy hasznalt auto ist megtette volna, de hat a könyvelöm ist azt mondta hat igy lehet az adobol sporolni ha invesztalok.

    Az igazi Problemak akkor kezdödnet miker a bejövetel csökken, es ez gondolom sokakra viszonyul, es az ember mar azt se tudja hogy hogy zsonglaljon a penzel hogy eleg legyen eggyik honaprol a masikra.

  • VP
    Említettétek a gazdag papa c. könyvet (sorozatot?). Utánanézve ebből több darab van, melyik érdemes megvenni? 🙂 Esetleg milyen más könyvet tudnátok ajánlani pénzügyi témában? Aktív kiszámoló olvasó vagyok, tehát nem a legalapabb dolgok érdekelnének, viszont a hardcore pénzvilágról sem akarok most olvasni. Inkább valamilyen okos, életfilozófiai könyvre lenne most szükségem 🙂

    Köszönöm

  • janos
    @VP:

    Szeritnem kb felesleges. Az egy motivacios konyv. Keves tenylegesen hasznalhato tanacsot ad. Az iroja se azokbol az otletekbol gazdagodott meg, hanem a konyveladasi jogdijjakbol.

    A konyv lenyege tomoren:

    Passziv jovedelemre torekedj ( pl lakaskiadas, reszveny ), ne pedig munkaber jellegure.

    Az egyik “nagy” otlete, hogy vegyel hitelre sok lakast, es azt add ki alberletbe. Ez persze neha bejon (ha eppen nonek az ingatlanarak), neha meg nem…

  • la
    Már többször furcsálltam a hitelpénzrendszerhez való hozzáállást ezen a blogon… Ugyanis többször is önellentmondás keletkezik… közgazdászként ezt illene felismerni…

    Volt már cikk, ami leírja, hogy pl. 200 forint kávé naponta, az 10 év alatt ennyi és ennyi, ahogy ebben a cikkben is… egyetlen egy nem kis probléma van: ez a kifizetett napi kávé hány ember fizetését is fedezi?

    Ha ezek az emberek nem költenének, nem vennék meg a reggeli kávét, kroaszont, hitelre az új autót, akkor ott lennénk a középkorban: NEM LENNÉNEK MUNKAHELYEK! Hol lenne Győrben Audi? Kecsen Mercedesz? Ennek a 10 ezer embernek nem lenne munkája…

    Továbbra sem értem a közgazdasági hozzáállásodat a nemzetgazdasághoz… egy év alatt csődbe vinnéd az országot miniszterelnökként, ha mindenkinek ezeket a tanácsokat osztanád… (persze, egyén szempontjából érthető, de globálisan tömeges munkanélküliség az eredménye)

  • Kiszamolo
    Érvelésed tökéletes példája annak, miért beteg a gazdaság. Fogyasztás és növekedés minden áron, akár hitelből is. Ja, hogy 20 évente összeomlik ez a lufi? Nem baj, a lényeg, hogy megvegyék azok is az Audit, akiknek nincs is rá pénzük.
  • la
    A 20 évente lufi esetére lenne pont jó megoldás, amit több közgazdász is javasol a világban: a hitelpénzrendszer kamatait vissza kellene forgatni a globális gazdaságba non-profit alapon…

    Ez a lépés is hozzásegítené megszüntetni azt az állapotot, hogy a felső 1%-nak ma akkora a vagyona, mint az alsó 99%-nak… ez nonszensz…

    A fogyasztást pedig mérsékelni kéne, de közel nem olyan mértékben, ahogy te állítod: át kellene állni minden téren az újrahasznosításra, megújulókra, fogyasztani lehet, de megújulókból… A Föld 7 milliárd embert kényelmesen el tud tartani, ebből ma semmi nem látszik…

    A fogyasztás az alapja a munkahelyeknek, a reggeli kávé adja a fizetését az eladónak, a beszállítónak, a kávétermesztőnek, az üzlet karbantartójának, a villanyszámlásnak stb…

    Nyilván, ez nem ma lesz, hogy megvalósul, de a te javaslatodban a spórolás szüntetné meg a spóroló munkahelyét is…

  • Kiszamolo
    Non profit alapon? Baj, ha a sikeresek gazdagok, mindenki legyen egyenlő? Az lenne igazságos? Vesszen a kapitalizmus éljen a kommunizmus?

    Akkor lesz boldog a gyári munkás ha idén még többet költ, mint tavaly, mert csak akkor nő a gazdaság? Ja, hogy ki sem látszik a hitelekből? Mivel az amerikai polgárnak sem nőtt a reálbére az elmúlt 20 évben, ezért a kényszerű gazdasági növekedés semmi másból nem származott, mint az emberek és az állam eladósodásából?

    Akkor se mondjuk meg neki, hogy egy gyári munkásnak nem kell Audit vennie, mert akkor jaj, összedől a kártyavárunk.

  • Ricsi
    Sziasztok!
    Elég sok comment született ehhez a bejegyzéshez, bevallom a közepét átpörgettem kicsit, viszont két dolog talán ide passzol.
    Egyik barátommal beszélgettem a spórolok annyi pénzt hogy utána ne kelljen dolgoznom, vagy előbb elmehetek nyugdíjba dologról és ebben az a gond, hogy mi van ha meg sem érem azt amit elterveztem, hogy majd valamikor nekem egyszer jó lesz és most még szenvedek kicsit érte? Tehát meg kell valahol találni a középutat szerintem.
    A másik pedig az örökös kényszerű gazdasági növekedés “csapdája” (nem tudom ezt annak nevezhetem-e) ami nem tudjuk pontosan hová fog vezetni. Nekem személy szerint tetszett a nemrég az index-en fent lévő video az uruguayi elnök beszédéről, szerintem mindenképpen elgondolkodtató.
    youtube.com/watch?v=X3ACrhMqqyk
    Mondjuk erről biztosan lehetne egy teljesen külön blogot nyitni 🙂
  • Zsoca
    Vagy csak nem kéne átlépni az ésszerű határokat: fogyasszon az ember, költsön, de csak annyit amennyije van, arról a fogyasztásról mondjon le amihez már hitelt kéne felvennie. És megtakarítani, pl. nyugdíjas évekre félretenni is csak annyit tegyen félre amennyi még nem okoz szenvedést. “…majd valamikor nekem egyszer jó lesz és most még szenvedek kicsit érte?” Ha már szenvedsz érte akkor túl sokat teszel félre, tegyél félre kevesebbet, annyit hogy még ne érezd szenvedésnek. Mondom, fogyasztásban, megtakarításban is az ésszerűségre kéne törekedni, az ésszerű határokat nem átlépni.
  • Azt látom, h sokan azt felejtik el, h az, hogy nyugdíjba vonul valaki, nem azt jelenti, hogy onnantól nincs más jövedelme, csak a nyugdíj.
    még a cikkben is írva van, hogy az ácsmunkákból és hasonló hobbimunkákból már keresnek annyit, hogy még a hozamokhoz sem kell hozzányúlniuk.
    az egyébként, h egy év (25 éves, 30 éves) kori kiadásomat akarom összeszedni, azt feltételezi, hogy 20-30-50 évig azonos módon akarok élni, ami abszurd, főleg, ha gyerekei lesznek az embernek.
    Az elv jó,csak számolni kell azzal, h idővel nőnek a kiadások valamennyivel. (főleg,ha ilyen csodás országban él,mint Magyarország, ahol nem feltétlen csak az infláció mértékével drágulnak a dolgok)
    Az én vízióm most az egyébként,h kell egy önfenntartó gazdaság, és akkor magasról teszek a pénzre 🙂
  • janos
    Ha senki se koltene tul sokat ( vagyis mindenki elkezdene kevesebbet kolteni, es nem pedig hitelre vasarolni )akkor valoszinuleg a korai nyugdij is nehezebben menne, mert a kamatok alacsonyabban lennenek.

    Munkahelybol nem biztos, hogy kevesebb lenne, hanem helyette tobb szabadnap / kevesebb heti munkaido lenne a megoldas.

    Azmeg teljesen nonsense, hogy egy ceget rakenyszeriteni a nonprofit mukodesre. Ennek minden esetben sajat dontesnek kell lennie.

    Es a sporolasra pont a “zoldebb” felfogas miatt lenne szukseg. UGyanis a zoldules fele az elso lepes az, hogy kevesebb szemetet termelunk ( vagyis kevesebbet fogyasztunk )

  • szocske
    Azt hiszem megtaláltam, mi az oka, hogy a legtöbb ember nem szimpatizál ezekkel az eszmékkel:

    fbcdn-sphotos-d-a.akamaihd.net/hphotos-ak-prn1/t1/1010415_360995627374071_242981840_n.jpg