Peru, a másik út

Néhány napja írtam Argentínáról, az országról, ami iskolapéldája, hogyan tud egy populista vezetés tönkretenni egy ennyire hatalmas és forrásokban gazdag országot.

Az argentin megoldás

Dél-Amerikában szerencsére vannak országok, amik éppen ellentétes utat jártak be, fegyelmezett gazdaságpolitikával kiugró gazdasági és jóléti növekedést értek el. Az egyik ilyen ország Peru, amelyik minden belpolitikai vihar ellenére nagy fejlődést ért el az elmúlt évtizedekben.

Richárd írt egy cikket a perui helyzetről, illetve a rövid politikai előzményekről, következzen az ő írása.

Ha már szó volt Argentínáról, mint a térség Tékozló Fiáról, szeretnék figyelmetekbe ajánlani egy másik, lényegesen pozitívabb dél-amerikai esetet, Peruét. Már csak azért is érdemes megismerkedni velük, mert nagyon mélyről indultak, gyakorlatilag teljesen reménytelen helyzetbe kormányozták magukat, majd elkezdődött egy polgárháborún, terrorizmuson, gazdasági válságokon, COVID-on átívelő felemelkedés, amely számunkra is sok tanúlsággal szolgálhat.

De kezdjük az elején!

Fényes Ösvény helyett ragyogó jövő

Először egy pár mondat erejéig térjünk ki az ország közelmúltjára! A kilencvenes évek elején az ország történelmének egyik legsúlyosabb krízisét élte át mind gazdasági, mind politikai értelemben. Az 1990-ben tartott választásokon a matematikusból lett politikus, a japán felmenőkkel büszkélkedő Alejandro Fujimori nyerte a választásokat a később irodalmi Nobel-díjas Mario Vargas Llosa ellenében. Nem volt könnyű helyzetben. Az infláció 7650%-on vágtatott (egy éven belül leszorította potom 139-re), az utcákon tombolt a bűnözés, az egymással is rivalizáló maoista Fényes Ösvény és a Tupac Amaru pedig az országnak csaknem felét ellenőrizte. A gazdaság lassan éledezett, a gerillák pedig végül vereséget szenvedtek a CIA és a katonai megfigyelők által támogatott „önvédelmi paraszt-milíciák” ellenében, leginkább a polgári lakosság szenvedése árán.

Nem csoda, hogy a lakosság mintegy 15%-a külföldre menekült. Fujimorinak többek között ezért és a számtalan korrupciós botrány miatt kellett mennie az elnöki székből – jó pár évvel később a börtönbe. A gerillákra a végső csapást Alejandro Toledo elnöksége jelentette 2003-ban, aki statáriumot hírdetve több „kommunista-gyanús” civilt letartóztatott, és egy katonai hadművelettel gyakorlatilag vidéken is megszüntetett minden partizán-tevékenységet, a Fényes Ösvényt egy drog-kartellé silányítva.  Közben megszilárdította a sérülékeny perui gazdaságot, de a korrupció és a népszerűtlen reformok miatti elégedetlenség őt is elsodorta.

Peru tehát 2006-ban választhatott a chavezizmus hullámait meglovagló Ollanta Humala és a helyi szinten mérsékelt Alan García között. Sokak megkönnyebbülésére és meglepetésére utóbbi nyert. Bár a fejlődés már 2003-körül elindult, a perui gazdaság lokomotívja ekkor kapcsolt teljes sebeségre. Fujimori elmozdításában katonai vezetőként kulcsszerepet játszó Humala azonban nem nyugodott bele a vereségbe, ráadásul a kormányoldal 2011-ben Fujimori lányát, Keiko Fujimorit indította az elnöki székért. Humala kissé balközép irányba kormányozta magát –elnyerve  Mario Vargas Llosa támogatását is- és végül győzött, a limai tőzsde fennállásának legnagyobb zuhanását váltva ki ezzel.

De ő újra meglepetést okozott. Bár a retorikája erősen emlékeztetett Chavezére és a bolíviai Evo Moralesére, tetteiben már sokkalta megfontoltabb volt. Elődei reformjaihoz nem nyúlt, az Inka Expressz pedig tovább robogott. Nem véletlen, hogy a kilencvenes években távozó három millió perui a visszatéréssel kacérkodott – sokan meg is tették, de immáron dollárral a zsebükben.

Gyorsulás és fékezés

2013-ban jártam az országban és minden előzetes várakozásomat felülmúlták a limai állapotok – ahol egyébként jó tíz millió ember él, tehát nagyjából minden harmadik perui. A belváros nyugodtan látogatható gyalog is, és itt nagyjából 10-12 kilométer átmerérőjű kört képzeljünk el. Mivel munkaerőből nincs hiány, ezért állandóan népes takarítóbrigádok járják az utcákat és a köztereket, az utcák tehát feltűnően tiszták. Egyébként a külvárosok sem vészesek ebből a szempontból – legalábbis igyekeznek egy helyre gyűjteni a hulladékot. És minden sarkon ott posztol egy derék, tányérsapkás rendőr. Nem csak számokban volt jele annak, hogy az úgynevezett „szegénységi ráta” 60% fölöttiről 20% alá esett.

A városban egymást érték az építkezések és sorra nőttek ki a földből a huszon- és harmincemeletes irodaházak. Megépült az észak-déli gyorsforgalmi út és hadrendbe álltak az állami buszok is a helyi magántársaságok csotrogányai mellett. Sőt, egy gyorsvasutat is átadtak –ami néhol a föld alatt megy. Sikere miatt már három másik vonalon is dolgoznak. A műemlékeket felujították, a járdák akadálymentesek, ahogy minden közintézmény és irodaház is. A bevásárló központok nagyjából ugyanazok, mint nálunk és tele vannak vásárlókkal. Van saját nemzeti gyorsétterem-hálózat (Bembos, Coco Loco, Pardo’s) és nemzeti üdítőital (Inca Kola).

Mi hajtotta a felemelkedést? A fegyelmezett fiskális politika és Peru páratlan gazdagsága ásványkincsekben (réz, cink, arany, ezüst, stb.) és természeti kincsekben – kávé, és minden, amit a Selvas nyújtani tud a 2000 kilométernyi tengerpart mellett. Elismerem, hogy ez Magyarországon nyomokban sem fordul elő.

2013 után úgy tűnt, hogy valami kezd elromlani. Az export és a belső fogyasztás által fűtött GDP növekedés 2005-2013 közötti átlagos 7.3%-ról 2014-2019 között 3% körülire mérséklődött.

De volt más változás is. 2014-ben már megesett, hogy a költségvetés nem zárt szufficittel. 2006 és 2013 között erre egyetlen egyszer volt példa! Ennek is betudható, hogy 2013-ban a központi költségvetés adóssága nominálisan pontosan annyi volt, mint 2003-ban, miközben a GDP 266%-al lett nagyobb. Ebből következik, hogy az államadósság a 2003-as 43%-ról (GDP-hez mérve) 2013-ra 16.1%-ra mérséklődött, majd szépen lassan elindult felfelé, 2021-ben már 32,5%-on állt.

Érdemes megjegyezni, hogy míg 2003-ban mindössze az adósság 4%-a volt a helyi sol-ban számon tartva, 2019-ben ez az arány már 69.4% volt (2021-re 45.7%-ra zuhant), ennek még lesz jelentősége a későbbiekben.

No de mi történt Peruban 2013 után?

Perui peruinak farkasa

A perui politikai élet megértéséhez felejtsünk el minden magyar párhuzamot. A prezidenciális parlamenti demokrácia majdnem két évtizeden át tökéletes alapot biztosított a gazdasági és társadalmi (!) fejlődésnek, ám eljött az országnak egy olyan politikai válsággal tarkított időszaka, amire nem akadt példa a múltban: nevezetesen a politika legalább négy-öt egymással állandóan rivalizáló csoportra szakadt és az aktuálisan megválasztott elnöknek soha nem volt többsége a Kongresszusban, illetve rengeteg korrupciós ügy került napvilágra, jó néhány csuklón kattant is a bilincs. És ez nem járt együtt sem polgárháborúval, sem katonai puccsal, magyarán az alkotmányos válság többé-kevésbé demokratikus mederben zajlott – illetve zajlik. Nem akarom a blog olvasóit minden apró részlettel untatni, de igyekszem összefoglalni az elmúlt 5-6 év eseményeit.

Valójában 2017 óta krízis van, de 2019-2020-ban egyenesen kormányozhatatlan lett az ország, 2020 novemberében pl. két hét alatt három elnököt is elfogyasztottak. Egyfelől a korrupciós ügyek miatt bírósági eljárások, másfelől az állandóan változó politikai erőviszonyok miatt. Dióhéjban: az elnök mögött soha nem volt elég politikai támogatás a Kongresszusban, ezért az alkalmi szövetségesek kihátrálása Vizcarra elnök (2018-2020 november) mögül lehetetlenné tette az elnöki célok keresztülvitelét. Egyébként elődje, Kuczinsky is így veszítette el hatalmát, mert a Kongresszus nem támogatta korrupció ellenes terveit és a bizalmatlansági szavazást elveszítette.

Vizcarra többször is szembekerült a törvényhozással, például amikor a 2019-ben a Kongresszus elutasította javaslatát az általános választásokra, illetve az alkotmánybírák jelölésének reformjára. Sőt, a Kongresszus kijelentette, hogy megfosztják Vizcarrát elnöki posztjától, de a tüntetések és a hadsereg állásfoglalása egyértelművé tette, hogy továbbra is őt tekintik az ország elnökének.

2020 januárjában megtarthatták a Vizcarra által olyannyira várt kongresszusi választásokat, de az elnökre nézve az összetétel csak még rosszabb lett.

Végül 2020 végén jött el a vég. Először 50 000 dollár kenőpénz miatt akarták felelőségre vonni, amit állítólag egy énekestől kapott az elnöki hivatal, hogy ő szerkeszthesse és írhassa az elnöki beszédeket. Viczarra tagadta a vádakat, az első “impeachment” sikertelen volt. Másodjára azonban kórház-közbeszerzések miatt támadták és november 9-én eltávolították az elnöki székből.

Érdekes módon, míg a nép simán megszavazott egy elnökkel ellenséges Kongresszust, addig magának az elnöknek az elmozdítását nem nézte jó szemmel. Azonnal tüntetések robbantak ki az országban és a tüntetések alatt a rendfenntartók két fiatal tüntetőt lelőttek. Az amúgy is igen gyenge legitimációval rendelkező, Viczarrát váltó Merino így mindössze november 10 és 15 között volt az ország elnöke.

Távozásával a costa ricai-perui állampolgárságú Kongresszusi elnököt, Francisco Sagastit választották meg ideiglenes elnöknek.

Vizcarra csatlakozott a “Somos Peru!” párthoz, amely egyébként tevékeny részt vállalt a leváltásában.

Közben 2021 februárjában kirobbant a “Vacunagate” is. A rendkívül zavaros ügy a legrosszabbkor jött, ugyanis Perunak nem csak a gazdasága szenvedett a COVID-19 miatt, hanem a második hullám is “telibe találta” az országot napi 200-250 halálozással. Érdemes megemlíteni, hogy az első hullám gyakorlatilag még véget sem ért a második berobbanásakor.

Éppen ezért nagy botrány kerekedett, amikor kiderült, hogy már késő ősszel oltatták magukat kormánytagok, tisztviselők és családtagjaik – az akkor még klinikai vizsgálat alatt álló Sinopharm vakcinával. Később kiderült, hogy 3200 további esetben adtak be oltásokat, amelyekről a kutatásokat vezető egyetemi orvoscsoport és a rektor is tudott. De még az áprilisi választásokon esélyes közgazdász, elnökjelölt de Soto is belekeveredett a szabálytalan oltás botrányba, ezért két napot börtönben is kellett töltenie.

Közben a perui társadalom is atomizálódott és polarizálódott. Az egyébként is színes politikai paletta tovább darabolódott, és két év alatt pengeéles lett a határvonal vidék és város, Lima és vidék, észak és dél, valamint a partvidék és a hegyvidék között.

A 2021-es elnökválasztás soha nem látott izgalmakat hozott, heten pályáztak nagyjából egyenlő eséllyel arra, hogy a második fordulóba jussanak. Volt közöttük Opus Dei tag szélsőjobbos (Rafel López Aliaga), marxista-leninista (Pedro Castillo), a már említett de Soto, az országot hosszú ideig irányító, majd a korrupcióba és politikai gyilkosságokba belebukó Alejandro Fujimori lánya, Keiko Fujimori, a liberális Yohny Lescano, a balközép Veronica Mendoza,a  jobbközép Cézar Acuna, a piacbarát centrista George Forsyth, a nép konzervatív Urresti.

Ebből a nemes küzdelemből végül Castillo került ki győztesen úgy, hogy megnyerte az első kört kevesebb mint 19%-al. A második körbe az a Keiko Fujimori jutott 13.41%-al, akit annyira gyűlöl az ország többsége, hogy gyakorlatilag borítékolható volt a veresége – mégis szerzett 49.87%-ot, bár tényleg kikapott. Ez nagyjából be is árazta legitimizációs szempontból a győztes Castillót.

Nem meglepő, hogy Castillo minden lépését a legsötétebb gyanakvással szemléli a Kongresszus és bármelyik pillanatban újra elnök nélkül maradhat Peru – eddig két „impeachment”-et úszott meg az elnök. Ez a COVID okozta sokkal együtt szinte bármelyik országot évekre a padlóra küldte volna. Ám Peruban pont az ellenkezője történt.

Mind a fizetőeszköz stabilitása, mind a változatlanul fegyelmezett költségvetés, mind a GDP-növekedés, mind a társadalmi egyenlőtlenségek felszámolására tett lépések miatt irígylik őket a Rio Grandétől délre. De hogyan sikerült mindezt elérni úgy, hogy jóformán nincs kormányzás?

Piszkos lebegtetés, oktatás és függetlenség

A siker kulcsa mindenki szerint a perui jegybank (BCRP) és annak elnöke, Julio Velarde Flores, aki már 2006 óta ül a helyén, miközben jelenleg a hetedik elnök alatt inog az elnöki szék. A politikai anarchia furcsa módon függetlenítette a gazdaságpolitikát a Kongresszustól (az 1993-as alkotmány egyébiránt garantálja a jegybanki autonómiát is), és mindenféle különleges varázslat nélkül, viszont nagyon következetesen teszik a dolgukat.

Ennek egyik legszembetűnőbb jele a helyiek által csak „Flotación sucia”-nak nevezett árfolyamlebegtetés (szabadfordításban „piszkos lebegés”) sikeressége. Az utóbbi időben jelentősen felértékelődött dollárhoz képest is stabil a PEN (új perui sol) árfolyama – januárban 3.98 solért adtak egy dollárt, most 3.86-ot ér a zöldhasú. És ennek jelentőségére gondolom nem kell külön kitérnem akkor, amikor 2017 és 2021 között a külső adósságfinanszírozásban a dollár aránya 28%-ról 46%-ra ugrott fel. – és mivel Latin-Amerikáról van szó, tegyük hozzá: nincs semmiféle lakossági korlátozás, vagy kétféle hivatalos árfolyam

A térségben egyedül a chilei jegybank nem befolyásolja semmilyen módon a nemzeti fizetőeszköz árfolyamát. Peru néha közbelép, bár a környékbeli országokhoz képest még mindig igen liberális eszközökkel. A BCPR kizárólag intervencióval befolyásolja az USD/PEN árfolyamot, ezt az eszközt viszont be is veti, ha szükséges. Megteheti, mert a BCPR az elmúlt évtizedek exportdinamikájának és a felelős gazdálkodásnak köszönhetően a kontinens legnagyobb devizatartalékával rendelkezik – még a gazdaságilag erősebb Chilét is lekörözik.

Van még egy lényeges dolog: a perui jegybanknak nincs kifejezetten elvárt és megálmodott devizaárfolyama a sol-ra, így senki sem tudja, mikor fognak beavatkozni és mennyi pénzt dobnak a piacra. Tekintve, hogy a BCPR döntéshozatali mechanizmusa is átlátható, a jegybankelnök és a monetáris tanács általános köztiszteletnek és megbecsülésnek örvend, ezért a spekulatív támadások is inkább más, sebezhetőbb devizákat keresnek a környéken (akad bőven).

A GDP a 2020-as, jórészt COVID-nak köszönhető visszaesés után 13,3%-al növekedett 2021-ben és 2022-ben is 3% fölötti növekedést várnak. És immáron a lakosságnak csupán 5,8%-a él napi 2,15 dollárnál kevesebből (ez az ENSZ által meghúzott szegénységi határ).

Az irányadó jegybanki kamat novemberben lett 7,25%-ra emelve, egyébként nagyon szépen látszik a kiszámíthatóan emelkedő trend. Az emelés nem véletlen, mert az éves infláció 8,28%, ami egyébként az elmúlt 25 év legmagasabb száma (hol annak már a hiperinflációs idők?)

A perui jegybankba vetett erős bizalomról már írtam fentebb, de a gazdaságba vetett bizalom sem véletlen, ugyanis egy másik lényeges dolgot is belevéstek az ottani, gránitszilárdságú alaptörvénybe. Ez gyakorlatilag kizár minden olyan szerződésmódosítást, amit a magyar állam egyetlen nap alatt meglép és másnapra már olvasható is a Közlönyben.

A szerződéses feltételek egyoldalúan NEM módosíthatóak, így a vállalkozók és a cégek nyugodtan tevékenykedhetnek, mert nem fenyegeti őket államosítás, rendkívüli különadó, ársapka, stb. Itt belemagyarázható egyfajta kikacsintás a hazai viszonyok felé, de a tény tény marad: ez a modell működik, még a káosz közepette is.

Persze ha egy politikai szerveződés földcsuszamlásszerű győzelmet aratna Peruban, nagy többséggel ezen tudna változtatni, de ez a veszély arrafelé nem fenyeget, még az egyszerű többség is álom.

Ha már kikacsintás: a lendületesen növekedő perui GDP egyre nagyobb hányadát fordítják oktatásra. GDP arányosan 2007-ben volt a mélypont, amikor a bruttó nemzeti össztermék 2,6%-át költötték oktatásra. 2021-re ez már meghaladta a megsokszorozódó GDP 4%-ot, de a távlati cél a 6%. 2023-ban például 2022-höz képest további 19%-al emelik a központi költségvetésből az oktatásra fordítandó pénzt.

Tehát egy dél-amerikai ország nominálisan, 2016-hoz viszonyítva 69%-al növelte oktatási kiadásait. Rengeteget tudnék még írni Peruról (van még azért az árnyékos oldalon is), de legyen ez a végszó.

Share

76 hozzászólás

  • Joy
    Nem jön át a cikkből, hogy összességében jobb hely lett-e Peru az elmúlt években. Hiába a viszonylagos gazdasági stabilitás, ha az egyén nem érzi magát biztonságban. A cikk nem említi például, hogy Peruban az elmúlt tíz év adatai alapján 3-4x több gyilkosság történik 100 ezer főre vetítve, mint nálunk (data.worldbank.org).

    Érdekesebb lenne egy szomszédos országról, Horvátországról vagy Szlovéniáról olvasni, hogy a délszláv háború óta hová jutottak. (Utóbbit alig érintette, de óriásit fejlődött hozzánk képest.)

  • Kalv
    az a baj a felsoroltakkal, hogy most azt hiszed, hogy ha bevezetnék akkor az neked kedvezne (úgy értve, hogy olyan kormányt eredményezne ami neked tetszik). Ha viszont tényleg bevezetnék akkor az csak annak kedvezne, aki bevezette (úgy értve, hogy innentől csak ők kerülnének kormányba)
  • Kalv
    Számomra egy fontos kérdés nem lett kifejtve: hogyan alakult ki ez a jól működő és független jegybank 2006-ban. Az már tiszta sor, hogy utána senkinek nem volt elég nagy politikai ereje, hogy belepiszkáljon.
    De csináljunk egy gondolatkísérletet: képzeljük el, hogy 2006-ban Julio Velarde Flores nem a jegybanki székbe kerül, hanem megnyeri a választásokat. A jegyban elnöke meg mondjuk a jó öreg Fujimori vagy valamelyik másik hasonszőrű politikus lesz. Milyen kontextusban írnánk akkor most Peruról?
  • csizkek
    “Az EU pont lesz@rja, hogy mire költik a pénzt a félperiférián, hülye lenne még erre ellenőrző intézményeket is építeni”
    Van ra szervezete, csak sok hatalma nem volt eddig.

    “amíg a pénz nagyrésze visszamegy a magországokba, ”
    A penz mar csak ilyen. forog a gazdasagban. Kicsiben: Dolgozom egy szolgaltato cegnel aki fizut ad, veszek belole, kajat, mas szolgaltatasokat, hulyesegeket. A mas szolgaltato dolgozoja meg megveszi az en cegem szolgaltatasat aki visszaadja nekem fizuba.:) JA tenyleg ulhetnenk otthon a seggunkon, mert ez hulyeseg, egymasnak adjuk csak a penzt. 🙂 Nagyban: hasonlo csak kozben a lengyel munkas is jol jar

    “Pont ezért fogjuk az EUs pénzeket megkapni most is.” Ez volt eddig Merkel eraban. De azota eldurvultak a fiuk a lopas mennyisegevel es a vetokkal. Es epp nincs eu-s penz. Es nem latszik hogy lesz.. es mindenki egysegsugaru polgar sziv.

  • csaba
    Szóval a polgárháborúktól, puccsoktól, CIA-beavatkozástól terhelt Peru a “másik út”, értem…

    +1: %-Kal, könyörgöm, ne gyilkoljátok már a magyar nyelvet!

    Nem, nem érted. A polgárháború ellenére lehet komoly gazdasági felemelkedés, ha a gazdasági alapok rendbetétele fontosabb a populizmusnál.

  • Slumbery

    A perui gyilkossági ráta nem kirívó a térségben. Nem a legjobb, de sokkal jobb mint a Venezuela, Kolumbia, Brazília hármas. A peruiak szubjektív érzéseit szerintem nem az Európával való összehasonlítás határozza meg. A legkisebb gyilkossági rátájú latin-amerikai ország is simán a legrosszabb lenne az EU-ban.
  • Kobaki
    Torda 2022-11-30 at 21:27

    hang.hu/gazdasag/vegul-ugyanoda-jutottak-orban-viktorek-az-allamadossaggal-mint-az-mszp-szdsz-kormany-120983

    Miről beszélsz, ember? Addig futott csak a szekér, amíg pénzbőség volt, és nem számított, hogy marhaságokra szórták el. Amint nehézségekkel kellett szembenézni, rögtön kiderült, hogy a hurrápropaganda nem azonos a kormányzással.

  • Kobaki
    I.N 2022-12-01 at 07:47
    “Jó lenne már végre bevezetni a parlamentekben:
    – a népet, gazdaságot érintő döntések előtt kötelezővé tenni a hatás- és megvalósíthatósági vizsgálatot, értékelemzés módszerét,”

    Van. Úgy hívják, jogalkotási törvény. Csak éppen pártunk és kurmányunk olyan, mint a gyevi bíró: rájuk ez nem vonatkozik. Ezzel mutatnak “jó” példát a zembereknek a jogkövető magatartásból.

  • Richmond
    Ezeken amúgy már régen túl vannak, ha nagyon akarom, ilyet Magyarországról is tudok írni .
    Amúgy milyen polgárháború és puccs? Le van írva a cikkben, hogy a politikai perpatvar egyáltalán nem puccs, hanem a demokratikus működés egyik velejárója
  • Richmond
    Igen, sokkal jobb hely Peru és sokkal biztonságosabb. Ez amúgy bele is lett írva, hogy órákon át sétálhatunk Limaban úgy, hogy egyáltalán nem vagy veszélyben. A szegénység csökkenése a bűnözést is csökkentette. Persze vannak negyedek, ahová európaiként nem tanácsos bemenni, de azt már messziről látni fogod. Voltam vidéken is, ott is látványos a fejlődés, bár a hegyi falvakban megállt az idő (igaz, megkeselni sem ott fognak). Amúgy feltűnő a lakónegyedekben a fegyveres biztonsági őr és a fal tetején az elektromos kerítés…
  • Balogh István
    Azzal egyetértek, hogy Peru sokat fejlődött. De szerintem Chile és Uruguay jobb példa lenne, ha demokratikus alapelvek érvényesülését, társadalmi különbségek csökkentését, korrupció elleni harcot vesszük figyelembe.
  • SpongyaBob
    Bocs, de az Argentína cikk már nem kommentelhető

    Tudom hülye párhuzam, de most megy az Argentína – Ausztrália vb meccs.

    Ausztrál szurkoló pár száz, Argentín több ezer.
    Ahogy én látom Ausztrália gazdagabb ország.
    Lehet őket nem érdekli a foci?
    Vagy az Argentínoknál van egy több tízezeres gazdag elit a nehézségek ellenére is?

  • untermensch4
    Vagy az ausztrál szurkolók bojkottálják magát Katart…
  • Slumbery

    Nyilván Argentina minden leépülésével együtt nem úgy szegény, ahogy mondjuk Csád vagy Szomália. Az egy főre jutó GDP valahol Szerbia és Bulgária között van jelenleg. És egy 45 milliós ország.

    A másik meg: Igen, Ausztráliában a foci kevésbé népszerű mint Argentínában. Nem arról van szó egyébként, hogy Ausztráliában ne lenne népszerű, hanem arról, hogy Argentínában őrült népszerű.

  • Richmond
    Peru azért jobb példa, mert korábban többször felvetpdött a kérdés, hogy “jó, de akkor itthon mi lenne a megoldás?”. Mindenekelőtt egy intézményi reform.
    Egyébként Chilében is relatív, mikortól számítjuk a demokratikus alapelveket (1990-től…) és hát pont Chilében derült ki, hogy a társadalmi egyenlőtlenségek miatt a társadalom tud robbanni is. Ezért égettek szélsőbalosok templomokat, szélsőjobbosok pedig idegenellenes zavargásokat provokáltak szerencsétlen venezuelai menekültek miatt, és ez csak az elmúlt két év termése.
  • Richmond
    Nem csk az argentínok, hanem a mexikóiak és a brazilok is sokan vannak, de szerintem az uruk és ecuadoriak is voltak annyian, mint az aussie-k, németek, stb. Dél-Amerikában egyszerűen ennek más a kultúrája és Argentína esetében mégiscsak egy 45 milliós országról beszélünk -illetve a szövetségük is utaztatott ki a River Plate és Boca Juniors Barra Bravából (ultra/szurkoló/”kemény mag”/”B-közép”) pár száz arcot.
    Négy éve Oroszországban a peruiak is tízezer fölött voltak – 1982 után jutottak ki VB-re, most pont az ausztrálok elleni pótselejtezőn estek ki tizikkel.
  • Eenergetikus
    Csak szépen hagyni kellene dolgozni a szakembereket a maguk területén. Mérnököt, közgazdászt, orvost, tanárt, ügyészt, bírót, rendőrt, tűzoltót…
    Egy semmirekellő politikus se beszéljen bele abba amihez nem ért. Ahhoz ért ami Peruban meg sok más helyen megy; közéleti balhézáshoz. Ha erre korlátozza a működését, egész normális ország épülhet közben 🙂
    Persze ahhoz olyan állampolgárok is kellenek akik felelősséget vállalnak a saját sorsukért.
  • Zabalint

    Ausztráliának 25 millió a lakossága, Argentínának 45 millió, Artgentínában a legnépszerűbb sport az európai futball, Ausztráliában az ausztrál futball, az európai foci csak 7. Érdekesség, hogy az ausztrál futball mellett megelőzi a krikett, a rögbi és az amerikai foci is.
    Forrás:
    topendsports.com/world/lists/popular-sport/countries/australia.htm
    kevmrc.com/most-popular-sports-in-argentina
  • terpesz
    Imadom, hogy egyeseknek egy perui cikkrol a bajnaizas jut az eszebe 😀 az egyetlen miniszterelnok az elmult 30 evben, aki csinalt VALAMIT, ami nem SZ*R… ezert nem fog soha kijonni a fostengerbol magyarorszag. mert ilyen ostoba nep vagyunk, ruszki baballamnak is gagyi.
  • Muslica
    friss hír: “Őrizetbe vették a perui elnököt” (portfolio.hu/global/20221207/orizetbe-vettek-a-perui-elnokot-583978)
  • Richmond
    No, Castillo le is mondott és köszönthetjük Peru első női elnökét, Dina Boluarte-t. Castillo egyébiránt úgy akarta megoldani a politikai válságot, hogy fel akarta oszlatni a Kongresszust, amit a Kongresszus elutasított és kvázi államcsínyként kezelt. Igy az alelnök, Dina Boluarte lett az elnök, mégpedig 2026-ig, hacsak nem ír ki előrehozott választásokat.
  • Richmond
    Castillo egyébként kicsit elmérte magát. Érdekes, hogy ott bele lehet bukni olyasmibe is, ha a családtagjaidnak adsz pozíciókat, vagy a kabineted tagjai részegen vezetnek, verik otthon az asszonyt, stb. 8ezek mind megtörténtek az elmúlt másfél évben).
    Szóval Castillo mondott egy szép beszédet, de nem tudom, mire számított. Peruban újabban a hadsereg nem nagyon szeret beavatkozni egyik elnök, párt, stb oldalán sem, most is hagyták, hadd’ menjen minden a maga útján.
  • Peru
    444.hu/2022/12/13/utzar-langolo-autok-es-halottak-a-perui-utcai-harcokban
  • Manu
    A bezzegországban eléggé szép zavargások vannak hetek óta, több halottal…. 444.hu/2022/12/14/peruban-a-tuntetesek-es-uttorlaszok-miatt-30-napra-szuksegallapotot-hirdettek
  • M
    szerencsére a poszt eredeti szerzője a kommentekben fentebb már kifejtette mi miért történik. Úgyhogy igen, bezzegország maradt.

    Ahogy a többi felsorolt dolog, ez sem ártana annyira Magyarországon, talán a Pintér- meg Rogán-félék visszavennének picit az arcukból.

    Ha még élnének egy ilyen után

  • Blend Ahmed
    Csak egy érdekesség… (ide írom, mert az argentin topic már le van zárva)

    Isaac Asimov egyik, 1950-ben írt novellájában, ami a XXI. század második felében játszódik, Argentína politikailag nem Dél-Amerikához, hanem Európához tartozik.
    mapsontheweb.zoom-maps.com/post/53931910755/map-of-the-world-according-to-isaac-asimov-in-the