Az argentin megoldás

2022-11-24
Oszd meg ismerőseiddel a cikket: 

Argentína valaha a világ egyik legerősebb gazdasága volt. A múlt század első harmadában Argentína a tizedik leggazdagabb ország volt a világon egy főre vetítve. Hatalmas termőföldjei voltak és erős gazdasága, minden adott volt, hogy egyike legyen a gazdasági világhatalmaknak. A gazdaságát még a nagy világválság sem rázta meg különösebben. A harmincas években az egy főre jutó GDP az Egyesült Államok értékének 80%-a körül alakult Argentínában. (Ma körülbelül a hetede ez az érték.)

A harmincas években jött egy politikai fordulat, a junta vette át a hatalmat, ami a gazdaság folyamatos hanyatlásával és gazdasági bizonytalanságokkal járt. Perón populista intézkedései 1943-tól erősen megviselték az országot. Az államosítás és mesterséges devizaszabályozás, a bevételek mesterséges újraelosztása torzította a piacot, a protekcionizmus drágán termelő vállalatokat szült.

Ennek ellenére még a hatvanas években is gazdagabb ország volt Argentína egy főre vetítve, mint Ausztria vagy Japán, de a növekedése már messze elmaradt a környező országok növekedésétől. Az ötvenes-hatvanas évekre, amit a világon mindenütt az Arany Korszaknak hívtak a magas gazdasági növekedések miatt, Argentína már teljesen megrekedt.

A hetvenes évekre már tarthatatlan lett az államilag szabályozott piac, az egyre inkább mesterségesen lélegeztetőgépen tartott gazdaság már nem tudta felvenni a versenyt külföldön. Ekkor még az egy főre jutó jövedelem kétszerese volt a mexikóinak, de a különbség gyorsan olvadt a következő évtizedben.

A hetvenes évek közepétől 15 éven át az éves átlagos infláció 300% lett. Ezért egy újabb populista lépéssel mesterségesen szabályozták a peso árfolyamát, aminek következtében a vállalatok nem bírták eladni a termékeiket külföldön, hiszen irreálisan túl volt árazva az argentin nemzeti deviza. Az elszegényedés megállítására a populista kormányzat mesterségesen növelte a béreket, ami viszont növelte az államadósságot, ezért pénzt nyomtattak, ami pedig növelte az inflációt, ami további elszegényedést szűlt.

Népszerű lett a további államosítás is az országban, számos vállalatot vontak állami tulajdonba, ami természetesen a tőke menekülését vonta magával.

1983-ban be kellett vezetni az új pesot, de ez sem állította meg az inflációt, ezért 1985-ben új devizát vezettek be, amit 1992-ben cseréltek le újra.

A nyolcvanas években Argentína már mindenkitől csak kölcsönkért, hogy életben tarthassa a gazdaságát. 1986-ban jött az első államcsőd, amit aztán számtalan további követett.

A deviza árfolyamát továbbra is mesterségesen magasan tartották, ezért az argentin vállalatok labdába se nagyon rúghattak külföldön. Ez nem tett jót a külkereskedelmi mérlegnek.

Az elmúlt évtizedek is a populista kormányzásról, az állami szabályozásról, a folyamatos államcsődökről és a hatalmas inflációról szólnak. Mivel minél szegényebb valaki, annál inkább vonzó neki az állami beavatkozás a piaci folyamatokba, ezért a populista kormányzás egyre erősebb, ahogy egyre több a szegény ember.

Mivel a kormány látja, hogy tetszik a szegényebb néprétegeknek az olyan intézkedések, mint árbefagyasztás, a deviza árának mesterséges megállapítása, a gonosz gazdag cégek megbüntetése, az olcsó rezsi és ehhez hasonló szabályozások, ezért a korrupt, populista kormányzat drogként szokik rá az ilyen rendelkezésekre a saját népszerűsége fenntartása érdekében.

Minél nagyobb a gazdasági baj, annál elégedetlenebbek az emberek a kormányzattal, ezért az további populista gazdasági intézkedéseket hoz, hogy nőjön a társadalmi bázisa, az újabb intézkedések még nagyobbá teszik a gazdasági bajokat és kezdődik elölről a folyamat. Mivel a hiba beismerése esetén összeomolna a párt támogatottsága, ezért az ilyen pártok csak előre menekülhetnek, még több és több, egyre károsabb rendelkezést hozva. A bajokért természetesen pedig mindenki más a hibás, leginkább egyes külföldi szereplők.

Argentína az közgazdaságtan állatorvosi lovává vált, élőben lehet vizsgálni az ország gazdaságán, hogyan tudja a populista kormányzás tönkre tenni a világ legnagyobb gazdaságait is és hogyan lesz ennyire szegény egy ország, ami ilyen gazdag a természeti adottságokban.

Ékes és szomorú példa Argentína arra, miért nem szabad megerőszakolni a gazdaságot politikai haszonszerzés reményében és hová vezet az állami árszabályozás, ártámogatás, vagyis egy szóval, a populista kormányzás.

A Szabad Európa most csinált egy kisfilmet az argentin árszabályozásról:

Cikkgyűjtemény
Új vagy az oldalon? A gombra kattintva találod az eddigi fontosabb cikkek gyűjteményét téma szerint.
Megnézem!
Keresés
Kövess minket
facebook
youtube
Hirdetés
Támogatás
Ha szeretnéd, van lehetőséged anyagilag is támogatni a munkánkat.

Átutalással a Raiffeisen Bank 12020407-01558219-00100002 számlaszámra a Kiszámoló Egyesület részére. A közlemény "Támogatás" (fontos!)
Bankkártyás támogatási lehetőség hamarosan. Köszönjük, ha érdemesnek tartasz bennünket a támogatásra.
Archívum

Archívum

crossmenu linkedin facebook pinterest youtube rss twitter instagram facebook-blank rss-blank linkedin-blank pinterest youtube twitter instagram