Nagyon gyakran találkozok emberekkel tanácsadáson, akik abbahagyták a tanulást az érettségi vagy technikum után és most valami fizikai munkát vagy alulfizetett szellemi munkát végeznek.
Olyannal is találkoztam, aki a mostani cégénél olyan beosztásban van, amihez diploma kellene, de a cégnél tudják, hogy ért hozzá, így ott nem gond a diploma hiánya.
A gond az, hogy keveset fizetnek, mert tudják, hogy nem tud elmenni. Ugyanis egy másik helyen nem vennék fel hasonló munkakörbe diploma nélkül, be sem hívják állásinterjúra.
Miért kérnek mindenhová diplomát? Két oka van: az egyik, hogy elég alap lett már a diploma, főleg a BsC. A magyar harmincasok 32%-a rendelkezik diplomával (uniós átlag 40%), de nagyvárosokban még nagyobb az arányuk. Az elmúlt 20 évben közel duplájára nőtt az arányuk az egész társadalomban a 25 és 65 évesek között. Ma már annyinak számít egy alapképzéses diploma, mint negyven éve az érettségi volt.
A másik, hogy legtöbb cégnél szűrőnek használják azt, hogy van-e diplomád. Mindegy milyen, csak diploma. Ugyanis az általában elárul valakiről annyit, hogy vette a fáradságot, időt és energiát, hogy elvégezzen egy főiskolát. Jobb lehet az értelmi képessége, a munkamorálja, a teherbírása és a többi.
Fontos, hogy általában. Vannak megbízhatatlan link alakok két diplomával és értékes munkaerők diploma nélkül. De ez egy szűrő és ha ezen fennakadsz, soha nem tudják meg, mit tudsz.
Beszéltem már építkezésen dolgozóval, pincérrel, pékkel és másokkal, akik érettségivel dolgoznak ilyen szakmákban. Két nagy baj van ezekkel a munkakörökkel: nincs bennük perspektíva, mert nincs út felfelé. Maximum a fizetős pincér lehetsz, vagy a műszakvezető pék.
A másik pedig az, hogy ezek nagyon kemény fizikai munkák, amit huszonévesen még bírsz, de negyvenévesen a napi 25 kilométer talpalást meg a kilenctől hajnal kettőig tartó munkanapot biztos nem fogod bírni. Vagy az ötvenkilós liszteszsákot és a hajnal kettőkor kelést, meg a kemencék melegét nyáron.
Amire szeretnék mindenkit buzdítani: szerezz egy diplomát.
Ha nem azért bukdácsoltál középiskolában, mert nehezen tanulsz (sajnos ilyen is van, erről nem tehetsz, neked másként kell sikeresnek lenned), vagy nem az eredményeid miatt nem tanultál tovább, hanem mert lusta voltál, ahogy én is, akkor egy főiskolát is el tudsz végezni, akár most is, 35 évesen.
Lehet az egy vidéki főiskola büfé-ruhatáros szaka is távoktatáson. (Persze ideális lenne azt tanulni, amit amúgy is csinálni szeretnél, de a semminél egy büfé-ruhatáros diploma is jobb sok munkakörhöz, ha alkalmazottként szeretnél továbbra is dolgozni. Jogász, orvos vagy mérnök nem leszel szakirányú diploma nélkül, de sok minden más még lehetsz, hiszen területi képviselőknél, titkárnőknél és sok hasonló területen is elvárás ma már a diploma.)
A bankban, ahol dolgoztam, fiókvezető csak az lehetett, akinek diplomája volt. Tele voltunk óvónővel, szociális munkással és hasonló diplomával rendelkező fiókvezetőkkel. Mert csak a diploma megléte volt a feltétel. Akármilyen diplomáé.
Pont erről beszélek.
Az idei évről már lecsúsztál, de nézd meg a felvételi pontokat. Lehet, hogy idén arra kellene gyúrnod, hogy újra leérettségizz azokból a tárgyakból, amik kellenek a felvételihez, de anno rosszul sikerültek.
(Én a hétfői érettségi előtti szombaton, a ballagás után mondhatni véletlenül tudtam meg, hogy az érettségi nem két hét múlva lesz, ahogy én azt gondoltam. 🙂 Ennyire vettem komolyan a felkészülést, arra gondoltam, az a két hét minden tanulásra elég lesz. Meg is lepődtem, hogy 15 év múlva, mesterszakon is arra voltak kíváncsiak, hányast kaptam másfél évtizede az érettségin. Kérdeztem, miért nem az alapdiplomám eredménye számít, miért az, milyen tanuló voltam réges-régen? 15 év alatt a gyilkosság is elévül, nemhogy az érettségin szerzett tudás. Csak, azt válaszolták, ez a szabály, hogy azt kell nézni.)
Ha most arra gondolsz, hogy öreg vagy te már ehhez, akkor gondold újra. Ha most vagy 40 éves, még minimum 25-27 éved van a nyugdíjig. Sokkal több van még előtted, mint mögötted a munka területén. Nem mindegy, milyen beosztásban és fizetésért teszed ezt.
Még egyszer mondom: hidd el, hogy képes vagy rá. Én minden diplomámat munka mellett szereztem, a másodikat már család és gyerek mellett is. Későn érő típus vagyok, na. Nem hazudok, nem volt könnyű (bár feleslegesen erős egyetemre mentem, ma már biztos nem oda mennék, hanem valami vidéki főiskolára, mert egy bizonyos kor felett már senkit nem érdekel, honnan van a diplomád, fontosabb, milyen munkatapasztalatod van), de azt mondom, nagyon megérte. Ma is újra csinálnám bármelyik diplomámat, ha az kellene ahhoz, hogy anyagilag jobban boldoguljak. (Ha te vállalkozó vagy és soha nem lesz főnököd, akkor ez a bejegyzés természetesen nem neked szól.)
