A befektetések világában sokan szeretnék kitalálni, melyik lesz a következő nyerő értékpapír. Aki igazán pontosan szeretné megcsinálni a házi feladatát a befektetési döntés előtt, az igyekszik minél több információt összegyűjteni és ebből a lehető legjobb döntést hozni.
Találtam egy érdekes tanulmányt, ami egy nagyon hasonló világban vizsgálta az információk értékét a helyes döntés meghozatalában.
Ez a világ a lóversenyek világa volt. Felkértek egy tucat lófogadásból élő profit, hogy tippeljék meg előre a futamok kimenetelét. Ehhez 88 féle különböző adatot bocsátottak a rendelkezésükre.
Azonban a csavar annyi volt, hogy ebből az adathalmazból először csak 5 adatot választhattak ki és ismerhettek meg, ez alapján kellett döntést hozniuk.
Majd 10, 20 és 40 adatot használhattak fel a többi futamnál.
Az adatok számának növelésével statisztikailag nőnie kellett a találati esélynek. De nem csak az nőtt, hanem a játékosok magabiztossága az előrejelzésük pontosságát illetően.
Ezzel szemben a tapasztalat az volt, hogy a profik előrejelzése egy fikarcnyit sem javult a több adat és a nagyobb adatelemzés ellenére. Nem volt kimutatható előnye a több adatnak a találati pontosság esetében.
Vagyis a több adat és a több elemzés sem hozott nagyobb találati arányt. Egyedül a magabiztosság nőtt, nem az eredmény. A túlzott magabiztosság azonban a legrosszabb tanácsadó. Azt gondolom, hogy tévedhetetlen vagyok, legalábbis kevésbé tévedhetek, mint azok, akik csak fele-negyed-huszadannyi adattal dolgoztak, mint én. Hiszen én rendesen elvégeztem a házi feladatot. Miközben pont annyi eredményt értem el, mint aki a fej vagy írás döntési módszert vagy annál alig komplikáltabb módon döntötte el, mi lesz egy verseny végkimenetele.
A befektetések világa is ezt támasztja alá, az aktívan kereskedők jellemzően nem tudják legyőzni a passzív befektetőket, hiába próbálják minél több mutató alapján kideríteni, milyen cégekre kellene fogadást tenni a tőzsdén.