A napokban olvastam egy ember okos tanácsát arról, hogyan tudod kordában tartani a vásárlásaidat, hogyan kerüld el azt, hogy felesleges ruhákkal, könyvekkel, kütyükkel, konyhai eszközökkel tömd tele a lakásod.
Az emberünk az amerikai haditengerészetnél szolgált éveken át, ahol minden katonának adott méretű szekrénye volt, csak ott tudta tartani a személyes dolgait.
Ezért ha venni akart valamit, akkor előtte valamit ki kellett selejteznie, mert egész egyszerűen nem tudta volna hová tenni az új szerzeményét. Ha új ruhát akart, vagy egy új könyvet, akkor először ki kellett egyet kukáznia a meglévő ruháiból, vagy könyveiből.
Ez annyira a vérévé vált, hogy leszerelés után is így élt. Csak akkor volt hajlandó venni valamit, ha az új szerzeményért cserében kidobott egy régebbit. Így tudta elkerülni azt, hogy sok felesleges, hirtelen felindulásból megvásárolt vacakra költse a nehezen megkeresett pénzét.
Minden vásárlás előtt le kellett futtatnia a fejében, hogy mitől fog cserében megválni és el kellett döntenie, ér-e ekkora áldozatot az új szerzemény.
Azt írta, mindig beárazta az eladandó régi terméket, hogy mennyiért tudja azt eladni a következő garázsvásáron, valamint megemlékezett arról, hogy mennyiért is vette. A kettő közötti nem szerény különbség (veszteség) mindig más megvilágításba helyezte az új szerzemény iránt érzett sóvárgást.
(Ugyanezen segít a 7/14-es szabály is, miszerint minden nem napi szükséglethez tartozó dolog vásárlása előtt várj legalább egy hetet. Cikk itt További technikák itt.)
Nagyon fontos, nem azt csinálta, hogy egy meglévő ruhát, konyhai eszközt, könyvet lecipelt a pincébe és bedobozolta, hanem konkrétan eladta, vagy elajándékozta.
A ruhatáránál azt a technikát alkalmazta, hogy X darab vállfája volt, soha nem lóghatott annál több ruha a szekrényében. (Egyébként mindig mondom, hogy az a ruha, ami az elmúlt másfél évben nem volt rajtad, azt nyugodtan ajándékozd el, mert valószínűleg soha nem is fogod már felvenni.)
A könyvespolc mérete is gátat szabhat az új könyvek beszerzésének. Egyébként ha sok olyan könyved van, amit bár megvettél, de nem olvastál el, hozhatsz egy fogadalmat, hogy csak akkor veszel új könyvet, ha már két meglévőt elolvastál.
Volt egy ismerősöm, aki minden létező konyhai gépet megvett. Tojásfőző gépet, amivel sokkal nehezebb volt tojást főzni, mint a lábosban a gázon, fagylaltcsináló gépet, amit a mélyhűtőben kellett üzemeltetni, már ha éppen befért és a többi. Szerintem még levélbontó automatájuk is volt.
Ha te is ebben a cipőben jársz, akkor legközelebb, amikor úgy érzed, nem lehet élni például gyümölcscentrifuga nélkül, döntsd el, hogy cserébe a tojásfőző gépet dobod ki, vagy a fagylaltgyártó gépet. Aztán emlékezz meg róla, mennyiért is vetted ezeket a gépeket, hányszor használtad és mennyit buksz most rajtuk. Mindjárt nem lesz olyan vonzó az a gyümölcscentrifuga, hidd el.
Szerintem egy okos tanács ez, remélem, nektek is beválik majd.
Ha szeretnél többet tudni a pénzügyekről, gyere el az Akadémiára, hamarosan indul a következő. Csekély 25 ezer forintért hat alkalom alatt megtanulsz mindent a pénzügyekről, amit alapfokon tudnod kellene.
Valódi pénzügyi tanácsadásra van szükséged, eleged van már az ügynökökből? Kattints a linkre további információért.
Olvasd el a többi pénzügyekről szóló írást is a kiszamolo.hu oldalon.
Ha szeretnéd tudni, hogy új poszt jelent meg a blogban, jelölj be minket a facebookon. vagy RSS
Természetesen nem annak szól, akinek három ruhája, két cipője és öt könyve van.
Hanem aki már be sem tudja csukni a ruhásszekrényt, leszakad a könyvespolca és tele van minden kütyüvel és kacattal a lakása.
Ez megint egy olyan írás, ami szembe megy a fogyasztói társadalommal (nem azt mondom hogy nem értek egyet vele), csak akkor ne tessenek majd sírni ha nem lesznek munkahelyek, meg megtakarítások sem. Ha ez működne, akkor USA-ban is ezt csinálnák, ellenben mindig valahogy az a vége, hogy ők jönnek ki jól, mi meg szarul. Vagy legyen újra szocializmus és akkor nem kell fogyasztani, mert nem lesz mit.
Hogy miért átverés a fogyasztói társadalom elmélete, arról már írtam világ hitel nélkül című posztban.
Szerintem nem biztos, hogy teljesen jó ötlet a fogyasztói társadalmat beállitani, mint egyedüli utat az üdvösséghez. Amerikában jól jöttek ki vele? Ott is ugyanúgy hitelre épül a fogyasztói társadalom, csak ott valamivel jobb a hitelképességük az embereknek (eddig, legalábbis). A hitelre épülő fogyasztás pedig zsákutca, ezt próbálja Pityu is magyarázni az olvasóknak, mióta megy a blog.
Nem beszélve arról, hogy a fogyasztásra épülő termelés hozza magával a sok okádék, rossz minőségű, egyszer (sem) használatos kacatot. Az olcsóságot is meg kell fizetni. Az egyszer sem használato alatt azt értem, hogy egyszer sem használható, mert olyan rossz.
A 7/24 pedig tök jó dolog. Én tudatlanul is tartottam a nagy értékű dolgoknál, néha túl sokáig is. (számitógépet pl 10 hónapon keresztül vásároltam, annyit vakaróztam rajta... közben pont kijött az olyan alaplap, ami nekem kellett, még jól is jártam
Már megint abba a hibába esünk hogy azt nevezzük fogyasztói társadalomnak amikor minden baromságot ész nélkül megveszünk. Az is fogyasztói társadalom ahol csak azt veszed meg amire feltétlen szükséged van, az alacsonyabb fogyasztás miatt megszűnő munkahelyek helyett pedig létrejönnének más munkahelyek. De hogy megtakarítás miért ne lenne az alacsonyabb fogyasztástól (miközben pont attól maradna több pénz megtakarításra)? Egyszerűen nem értem.
szerintem az emberek nem értik, hogy a fogyasztás "mesterséges felpörgetése/stimulálása" amolyan Münchausen báró szindróma: sokan tényként elhiszik, hogy hajunknál fogva ki tudjuk húzni magunkat a mocsárból. csak hogy eddig még senkinek sem sikerült*, de ezek a "szakértők" nem engedik magukat megzavarni a valóság által 🙂
* az nem siker, hogy ideig-óráig meglódul a szekér
Nem tud valaki vmi boltot ahol megvesznek DVD-ket csoportosan (akar szarer-hugyer?).
Nehany cuccot konnyu felrakni vaterara, de 100 DVD-t macerasabb mar 🙂
@pdw
avforum.hu/index.php?showtopic=15
Ajándékozásra vagy cserére nem gondoltál? Rengeteg olyan ember, gyerek van a környezetében mindenkinek akiknek elképzelhetetlen egy ilyen szintű fogyasztási cikk is, mint egy dvd. Én a leginkább szűk környezetemben szeretek ajándékozni akár barátoknak , szomszédoknak , családtagoknak.
Másik a csere. Nagyon hasznos holmikra lehet így szert tenni.Tele van a facebook csere csoportokkal (pl. Budapest minden ingyen, lomtalanítás stb.) ahol cserélgetnek emberek.
de nekem is küldhetsz egy listát..:)
Csajoknál nem feltétlenül érvényes a "dobd ki ha nem vetted fel másfél évig" - mivel mindkét gyerekemmel volt ugye 39-40 hétnyi terhességem amikor nem jött rám a kiskosztüm, utána meg egy vagy két év, amikor nem volt szükségem a játszótéren kiskosztümre. De nem dobtam őket ki azért, hanem most vígan hordom őket, van hova, és rám is jönnek.
A "ha valami bejön valaminek ki kell mennie" elvet egy angol főnöknőm alkalmazta rigorózusan, kivéve a gyerekeinél, pedig nem árt a dolgot időnként a játékokra és hasonlókra kiterjeszteni. Amúgy felpörgött most a használt babacuccok cseréje pl itt a környéken, ami remek dolog,mert fillérekért vagy csere útján lehet szerezni gyerekholmit, és kiüríteni a garázs készleteit:)
Amúgy nem vagyok vásárlós, de mégis hadakozom a tárgyakkal, a könyveket mind olvastam már, de jó párat szívesen olvasok újra vagy most jól jön a gyerek tanulmányaihoz. Nehéz ügy.
A megtakarítás fogyasztás nélkül, semmi csak egy darab papír ugyanis nem lehet hova befektetni és nem termel semmit. Ha meg nincs valós igény a termékekre az még nagyobb gáz, azt túltermelési válságnak hívják - először deflációt utána vágtató inflációt okoz...
Az a baj összekevered az okot és az okozatot. Dolgozni nem azért kell, hogy pénzt keressünk, hanem azért, hogy megtermeljük azt, amit igénylünk, a pénz csak közvetítő, ami segíti a munkamegosztást. Ha túltermelési válság van valamiből, akkor nem az a helyes kiút, ha pazarlásra bírjuk az embereket, hanem az, hogy akkor vagy valami újra teremtünk igényt, vagy kielégítünk egy olyan igényt, amire korábban esély sem volt (a szolgáltató ipar nagy része ilyen, ha a régmúlttal veted össze), esetleg egy korábban rejtett igényt, ha mindez nem megy, akkor lehet kevesebbet dolgozni, amivel egyébként arányosan nőnek a korábbi igényeink, tehát megint megoldottuk a túltermelést.
Persze ha csak az egyre nagyobb termelés a cél, akkor persze, hogy a túlzó fogyasztás az út.
"valami újra teremtünk igényt" - ha jól belegondolsz akkor új igényt teremteni csak a reklámipar beteges agyszüleménye. Igényt teremteni nem lehet, az nem valós igény.
Egyébként, meg az ember olyan sokat vissza tud adni a fogyasztásból, hogy azt ma elképzelni is nehéz volna. Napi néhány száz forintból simán életben lehetne maradni...
"Igényt teremteni nem lehet, az nem valós igény."
Az új találmányok elterjesztését azért nem nevezném betegesnek. Amíg nem létezett a mikrohullámú sütő, addig a háziasszonyoknak eszükbe sem jutott, hogy mikrohullámú sütőt kelljen venni. Remélem, hogy most nem fogod kidobni a mikrót 🙂
Más kérdés, hogy a pull marketingstratégiával rengeteg felesleges dolgot is bele lehet nyomni az ellátási láncba...
Szükség és igény nem ugyanaz. Az embernek borzasztó kevés dologra van "szüksége" az életben maradáshoz. Néhány évszázada az emberek többsége azzal volt elfoglalva, hogy szükséges dolgokat állítson elő, és miután szükség volt a munkájára, valamiképpen meg is élt belőle. A hatékonyság növelése mára oda vezetett, hogy az népesség töredékének munkája elég a szükséges dolgok előállításához. Kérdés: mit csináljon a többi? Vagy éhenhal, mert igazából felesleges, amit csinál, de ez lefelé mutató spirálba vezet, mert hirtelen kevesebb dologra lesz szükség, és így tovább. Vagy: adjon pénzért "szolgáltatást" a szükséges munkát végzőknek, így szétterítve a jövedelmeket. Ezen logika mentén oda jutunk, hogy lényegtelen, hogy kívülállók mennyire találnak értelmesnek egy-egy szolgáltatást. A lényeg, hogy általa szétterül a jövedelem, és fennmarad a társadalmi béke.
Jól mondod! Ebben kb. benne van a lényeg, a többi az rizsa.
"Néhány évszázada az emberek többsége azzal volt elfoglalva, hogy szükséges dolgokat állítson elő, és miután szükség volt a munkájára, valamiképpen meg is élt belőle. A hatékonyság növelése mára oda vezetett, hogy az népesség töredékének munkája elég a szükséges dolgok előállításához"
De ez már a középkorban, sőt az ókorban is így volt. Ahogy egyre fejlődött a mezőgazdaság, egyre kevesebb ember is elég volt a munkavégzéshez. A "felesleg" pedig elment katonának vagy papnak. Így az ő munkájuk kiesett és nem járult hozzá a túltermeléshez. Manapság egyik sem divatos szakma.
"Az embernek borzasztó kevés dologra van “szüksége” az életben maradáshoz."
Persze, de egy Bear Grylls-féle túlélő üzemmód 70 éven keresztül elég egyhangú tud lenni 🙂
Erről a következő vicc jut eszembe:
- Mikor Joe-val felmentünk a hegyre a birkákat őrizni, és együtt laktunk egy kis viskóban, azt mondta Joe, hogy minden nap vegyek fel új zoknit, mert különben büdös a lában. Én megfogadtam a tanácsát, de aztán 1 hét múlva nem fért rám a csizmám.
Szóval egyrészt ezért nem jó ez a gondolatmenet. Mert teljesen mindegy, mennyi van a házban, a bekerülési sebesség a lényeg.
Másik az érték. Ha valakit hajt a fogyasztási láz, akkor korlátozott tároló kapacitás esetén amit leselejtez, annál igyekszik drágábbat venni. Eközben persze a tartós fogyasztási eszközök kopási sebessége nem csökken, tehát ha a darabszámban számolt fogyasztás ugyan esik is ennek a hatására, az korlátos, az egyre drágább viszont nem az.
"Dolgozni nem azért kell, hogy pénzt keressünk, hanem azért, hogy megtermeljük azt, amit igénylünk," - hány éves vagy királyfi? A kapitalista a profitért termel, nem az igény miatt. Ha van profit termel, ha nincs akkor nem termel. Te hol élsz a Holdon?
@Tomi
Es mit ad el? Amit megvesznek, azaz igeny van ra.
Az mar mas kerdes, hogy ez az igeny valos, vagy gerjesztett...
A szó szoros értelmében az alapszükségleten túl minden igény gerjesztett. Ezzel semmi baj nincsen. Amikor arról beszélünk, hogy pazarlás, akkor nem arról van szó, hogy ne legyen az embereknek tabletje vagy tamagocsija, mert ha van rá igényük, miért nem, kit érdekel, hogy egy jól felépített marketing stratégia "gerjesztette" ezt, hiszen például könyvre sem volt szükségünk, mikor még nem létezett, tehát ilyen alapon az is "gerjesztett". Szóval azt, hogy pazarlás, szerintem úgy kell értelmezni, hogy megveszel valamit, amit aztán egyáltalán nem használsz. Amikor megjelenik pár megmondóember, hogy a pazarlás ellen fellépni azonos a fennálló rendszer összeomlasztásával, akkor egy kicsit sem gondolkodnak, hiszen annak, hogy pazarlunk, teljesen reális alternatívája a szélesebb körű igények kiszolgálása, én azt gondolom, pazarlás mentesen a gazdaság még jobban szárnyalna.
Én nagyon jól tudom, hogy a cégek, cégtulajdonosok érdeke a profit termelés. Én arról beszélek, hogy mindez milyen célt szolgál társadalmilag (lásd például "láthatatlan kéz"), de láthatóan egyetlen szót sem értettél meg abból, amit írtam.
"Egyébként ha sok olyan könyved van, amit bár megvettél, de nem olvastál el, hozhatsz egy fogadalmat, hogy csak akkor veszel új könyvet, ha már két meglévőt elolvastál."
Tán már unjátok, hogy mindig ezt írom, de van könyvtár is.
Budapesten pl. évi 2-3 könyv áráért többszázezres állományok. Plusz ők azt is tudják, mit érdemes megvenni, amit te még nem.
*Miután* elolvastam a könyvtári példányt, még mindig megvehetem a polcomra (meg is teszem néha).
És még közösségteremtő funkciója is van.
Hát, én még normális könyvet nem sokat találtam könyvtárban, pedig a legnagyobbakba jártam, a központi könyvtárba és a Corvinus könyvtárába. A Corvinusba legalább a tankönyvek megvannak.
A budaörsi könyvtár meg nem tudom, kapott-e könyvet az elmúlt öt évben, nekem úgy tűnt, hogy nem.
Valószínűleg megnyírbálták a költségvetésüket.
Szerintem meg olvassunk e-bookot, és akkor nincsen ilyen helyprobléma, és még könyvtárba sem kell fáradni.
Én pont most kerültem ilyen helyzetbe, nem férnek el a könyveim a könyvespolcon. (Korábban elfértek, de most felcsavaroztuk a falra és alá tettünk egy kanapét és már nem férnek el.) Szóval nagy nehezen rávettem magam, hogy vegyek egy olcsóbb tabletet (37000 Ft) és azon olvasok könyvet. Eddig két könyv megvásárlását hagytam ki, vagyis 7000 Ft-ot takarítottam meg. De már töltöttem le újabbakat, úgyhogy hamarosan behozza a tablet az árát, nem mellékesen kisebb helyen is férnek el a könyveim (az interneten a felhőben).
Persze aki csak olvasni akar az inkább vegyen e-könyvolvasót.
Jah igen, nem mellékesen a régi könyveimet meg hordom be a könyvtárba. Nekem már nem kellenek, másnak még okozhatnak örömet. 🙂
Én a legtöbb nem használt cuccomat ajándékba kaptam. Én is rengeteg használhatatlan dolgot vettem másoknak ajándékba (mert nem tudtam semmi értelmeset kitalálni). Most már eljutottunk odáig, hogy több rokonnal megegyeztünk, hogy nem veszünk egymásnak felesleges Karácsonyi ajándékokat. De jó lehetne ha még jobban csökkenteni tudnánk az egymásnak ajándékba vett felesleges cuccokat...
Ha egyszer sok időd lesz Pityu, erről is írhatnál egy cikket.
már írtam....
Az ember örömet érez egy-egy új tárgy megszerzésekor 😀
Olvasaltan könyvekkel tele a polc, majd elolvasom, ha lesz időm. 400 forintokért adták újonnal darabját, még szép, hogy nem hagytam ott.
Ami meg tényleg megérte, azért kifizettem az átlagosnak mondható 3000 forintot, Andrzej Sapkowski munkássága bőven megért 9000 forintot 🙂
Ha spórolok, alig kapok valami kamatot - kockáztatni nem fogok, mert nem hobbim ezen izgulni -. Ház úgy sem megy hitel nélkül, amikor meg keményen elhatároztam, hogy spórolok, na akkor jöttek a legnagyobb érvágások...
Élj boldogan, stessz nélkül - egészen addig röhögünk a munkahelyünkön, amíg a főnök közli, hogy tényleg ez a feladat 😀 -, sokkal többet ér, a pénz jön megy amúgy is. No persze ha ésszel csinálod, és tudod hol a határ, akkor nem lehet semmi gond.
Arra nincs valami tuti módszer, ha valakinek sok cucca kidobásra érett állapotban van, de nem tud venni helyette újat? 😀
Mindig tetszenek az ilyen how-to-k, de igazából, ha nem akarunk fogyasztani, akkor nem látom értelmét, hogy miért takarítsunk meg? Nyilvánvalóan aki úgy él mint egy buddhista szerzetes és csak nyolc személyes vagyontárgya lehet (ez az extrém megoldás) az az átlagjövedelemből is hatalmas megtakarításokat tud felhalmozni. De a kérdésem: MINEK? A magánszemélyek megtakarításainak célja egy később (nagyobb) fogyasztás. Magyarámn itt ellentmondás van. De az ötlet amúgy tetszik. Inspiráló.
Azért kell fiatalkorodban megtakarítani, hogy majd legyen miből élned nyugdíjasként.
Amit nem fogyasztasz el most, abból tudsz majd nyugdíjas korodban fogyasztani.
Vagy most túl sokat költesz, aztán meg éhezel.
Nem beszélve az olyan célokról, mint autó, lakás, stb.
Vagy félreteszel rá pénzt és neked fizetnek kamatokat, vagy hitelt veszel fel és te fizetsz másnak kamatot.
Ha már mindened megvan, gondoskodtál a gyerekekről és a nyugdíjadról is, akkor költsd nyugodtan a pénzt.
Van abban is valami, amit AE mond. Hiszen ha örömet okoz valakinek a költekezés, vagy amire költ, akkor biztos, hogy jó elv, ha fiatalon gyűjt, idősen meg szabadabban költekezhet? Biztos, hogy idős korában ugyanakkora örömet szerez neki, ha valamire költeni tud, mint ha ugyanezt tudná fiatalon?
Félre ne érts, én is inkább spúr vagyok, de néha azért elgondolkodok, hogy a carpe diem embereknek is van némi igazsága. Mondjuk ha a 20. századi Magyarországot nézzük, akkor ezen évszázadban egyértelműen nekik volt igazuk utólag nézve.
"Élt egyszer egy hangya, meg egy tücsök. A hangya egész nyáron szorgalmasan dolgozott reggeltől estig. A tücsök meg csak hegedült, mulatozott.
Ősszel aztán megdöglött mind a kettő.." 😀
Persze kell valamennyit spórolni, mert nem tudsz minden fontosat (kellemeset) megvenni egyhavi bevételedből, de élni is érdemes.
Ebben a témában (is) aranyat ér Tim Ferriss 4 órás munkahét c. könyve!
Egyrészt a hangyák akár hat évig is élnek, másrészt régen rossz, ha neked az az élet, hogy minden szemetet összevásárolsz, amit el akarnak adni neked....