Pár gondolatot leírnék a bankkártyákról, hátha valakinek segítség.
Két cég van jelen komolyan Európában, a Visa és a Mastercard, amelyik felvásárolta a Cirrus/Maestro-t is.
A mi szempontunkból a különbség a két cég között, hogy a nem chipes Visa USD elszámolású, a Mastercard és a chippel ellátott Visa kártya euro alapú, illetve Európán kívül a PIN-kód köteles vásárlások esetén a MasterCard dollárelszámolású.
Ha forintban vásárlunk, ennek nincs jelentősége, de ha euróban, akkor a Visa kártyánkkal költött összeget először dollárra váltják, majd utána forintra. Ugyanez igaz, ha Mastercarddal vásárlunk dollár alapon az interneten.
Több bank kínál olyan lehetőséget, hogyha van euró, vagy dollárszámlánk, akkor a devizás költéseinket ezekről a számlákról vonja, ha van rajtuk pénz. Így megússzuk a konverziós költséget. De vigyázat, ha Visa kártyával költünk eurót, akkor a Visa azt átváltja automatikusan dollárra, majd vissza euróra. Másik félreértés, hogy ez csak dollárral, vagy euróval működik, svájci frankkal, angol fonttal, stb nem! Ha angol fontban vásárlunk és az angol font számlánkat adjuk meg elszámolási számlának, akkor először dollárra/euróra váltják a költésünket, majd vissza angol fontra, pusztán azért, mert a két kártyatársaság ezeken az árfolyamokon számol el.
Apropó, átváltási költség. Kísérjük figyelemmel, milyen árfolyamot használ a bank. A bátyám járt úgy, hogy a bankja egy korrekt árfolyamot használt, ezért nem is törődött a konverziós költséggel évekig. Aztán egy-két hónapja megnézte a számláját és bődületes konverziót számoltak el neki. A bank szép csöndben a többszörösére emelte az átváltás költségét.
Ami fontos még, hogy NEM a vásárlás napján aktuális árfolyamot használja a bank, hanem azt a napot, amikor az igény beérkezett és ő könyvelte a tételt. A kártyát elfogadónak 30 napja van, hogy benyújtsa az igényét, így durva esetben akár egy hónappal régebbi vásárlást is a mai árfolyamon könyvel a bank. Erről nem a bank tehet, hanem a kártyát elfogadó kereskedelmi egység.
Hogyan néz ki egy kártyás vásárlás? A vásárlás helyszínén van egy terminál, ami leolvassa a kártyánkat. Ezt egy bank üzemelteti, hívjuk mondjuk O. banknak. Ha mi az U. banknál vezetjük a számlánkat, akkor az O. bank a Mastercard központján, mint kártyakibocsátó központján keresztül megkérdezi U bankot, hogy van-e ennyi pénz a számlán. Az U bank válaszol, hogy igen, és a biztonság kedvéért zárolja is azt az összeget, nehogy elköltsük másra. Aztán vár 30 napot, hogy a kereskedelmi egység benyújtsa az igényét. Ez általában még aznap este, vagy másnap megjön. Ekkor a zárolás átalakul valódi lekönyvelt tétellé az akkor aktuális árfolyamon.
Ezért a mutatványért a terminált fenntartó bank kap átlag 2%-ot a kereskedőtől. Ebből átad 0,2-0,6%-ot az U banknak, (ha az idegen bank ugye), valamennyit a kártyakibocsátó cégeknek (Visa, Mastercard), a többi az ő haszna.
Gyakori panasz, hogy ha valaki hotelben száll meg, vagy autót bérel, akkor az első nap lehúzzák a kártyáját, hogy zárolják a körülbelüli összeget, amennyit majd fizetnie kell, nehogy elköltse a turista. Aztán kicsekkoláskor, amikor már tudják a teljes összeget, még egyszer lehúzzák a kártyát és azt be is terhelik. Igen ám, de az első zárolást gyakran elfelejtik feloldani a fizetéskor, ezért az ott marad 30 napig. Ebből a kártyatulajdonos csak annyit lát, hogy eltűnt a kártyájáról az az összeg is. Persze nem tűnt el, csak ő nem látja. Ilyenkor szoktak aztán gyorsan telefonálni. Amikor eltelik a várakozási idő, a zárolt összeg automatikusan feloldódik és újra elérhető lesz az ügyfélnek. Persze, ez nagy szívás, ha ez miatt nem marad pénz a számlánkon, vagy a hitelkeretünkből kezdünk költeni. Ezért hotelben, autókölcsönzőben mindig kérdezzünk rá, hogy feloldották-e az első zárolást.
Két fajta kártya van, a dombornyomott és a sima, vagy rendes nevén elektronikus. Papíron az a különbség közöttük, hogy a dombornyomottal akkor is tudunk vásárolni, ha a rendszer nem fér hozzá a számlaadatainkhoz. Ilyenkor a kártyakibocsátó cég bevállalja a rizikót és engedélyezi a tranzakciót. Ezért is lehet offline is használni ezeket a kártyákat, mindenki látott már mechanikus-indigós kézi kártyalehúzót a filmeken.
Az elektronikus kártya csak akkor működik, ha megvan a közvetlen kapcsolat a bankunkkal, aki igazolja, hogy van pénz a számlánkon.
A dombornyomott kártya offline használhatósága miatt kerül olyan sokba letiltani, ha ellopják. Ja igen, letiltás. A letiltott kártyát akkor sem lehet újra aktiválni, ha este mégis megtaláljuk. Ilyenkor kifizetjük a letiltás díját és a pótkártya díját is (néha a letiltás díja már tartalmazza). Ezért, ha nem vagyunk 100%-ig biztosak benne, hogy ellopták a kártyánkat, ne letiltsuk, hanem a készpénzfelvételi limitet és a vásárlási limitet is állítsuk napi egy forintra. Ha meglesz a kártya, visszaállítjuk a limiteket (már persze, ha biztosak lehetünk benne, hogy nem másolták le a kártyánkat). Igazán sóherek az elveszett dombornyomott kártya letiltása helyett társkártyát igényelnek és azt használják.
Ezen kívül ma már nagyjából semmi különbség nincs a két kártya között. A dombornyomott kártya ad „ingyen” utazási biztosítást. Azért van idézőjelben az ingyen szó, mert a 3-4 ezer forinttal drágább éves kártyadíj miatt elég drága az „ingyen” biztosítás. (sima kártya évi 1.500-2.000 Ft, dombornyomott 4.500-6.000 Ft. Aranykártyák és társaik meg 10-30 ezer Ft/év)
A sima, elektronikus kártyák is használhatóak internetes vásárlásra. A Visa Eletronic már régóta (ha csak a számlavezető bank nem tiltja), a Mastercard március 1. óta. Ehhez kell a kártya hátulján lévő három számjegyű CVV kód, az aláírás mező mellett. Ha ilyenünk van, már vásárolhatunk is.
Sokan nem tudják, ha valaki megszerzi a kártyaszámunkat a frontoldalról és a CVV kódot a hátsó oldalról, akadálytalanul vásárolhat a számlánkra az interneten. Ez a CVV kód az internetes PIN kódunk, amit nagy ésszel a kártyakibocsátók belegravíroznak a kártyába. Még jó, hogy a PIN kód nincs beleégetve a kártyákba.
Nem olyan régen történt, hogy egy jótett lélek elment dolgozni az egyik nagy ruhalánc üzletébe egy hónapig és a pénztárban a vevők kártyájának elejéről és a hátuljáról fotót csinált, valószínűleg egy 30 dolláros kémtollal, vagy hasonlóval (Az aláírás ellenőrzés ürügyén fordította meg a kártyát.). Figyelte, hogy jött-e sms a vásárlónak a tranzakcióról. Majd egy fél évvel később elkezdte felhasználni az így összegyűjtött adatokat. Ezért ha a kártyádra fel van írva ez a CVV kód, jegyezd fel valahová és utána tüntesd el a kártyádról.
Az elektronikus kártya akkor lehet probléma forrása, ha Európán kívül akarjuk használni a kártyánkat. Egyébként szerintem elég a sima kártya is. A puccos ezüst, arany, meg platina kártyák meg csak simán pénzlehúzás.
Végezetül néhány jótanács:
- Rendszeresen ellenőrizd a kártyád lejáratát, mert nagy gondba kerülhetsz, ha mondjuk külföldön vagy és benyeli az ATM a kártyád, mert az lejárt. Szintén kellemetlen, ha túl alacsony a beállított napi limited és ezért nem tudsz mondjuk fizetni egy repjegyért külföldön. A harmadik: soha nem adjuk oda a kártyánkat egyetlen helyen se úgy, hogy nem látjuk, mit csinálnak vele. Egy mágnescsíkos kártyát másodpercek alatt le lehet másolni. Ez főleg éttermeknél gond, ahol a pincér el akarja vinni a kártyánkat fizetésnél.
Remélem, ezzel az írással is okosabbak lettetek a banki dolgok területén. 🙂
Ha szeretnél többet tudni a pénzügyekről, gyere el az Akadémiára, hamarosan indul a következő. Csekély 25 ezer forintért hat alkalom alatt megtanulsz mindent a pénzügyekről, amit alapfokon tudnod kellene.
Valódi pénzügyi tanácsadásra van szükséged, eleged van már az ügynökökből? Kattints a linkre további információért.
Olvasd el a többi pénzügyekről szóló írást is a kiszamolo.hu oldalon.
Ha szeretnéd tudni, hogy új poszt jelent meg a blogban, jelölj be minket a facebookon:. target="_blank" rel="noopener noreferrer">. vagy RSS
