Új időszámítás kezdődött
A Financial Timesban jelent meg egy jó cikk, melynek címe A hét, amikor a megszorítások (politikája) végleg el lett temetve.
Az elmúlt 12 évben a világ gyökeresen átalakult. Míg az előző válságig az “ortodox”, normál elméletek vezették a világot, miszerint ha túl sokat költött egy állam és fülig eladósodott, akkor fogja vissza magát és kezdjen el spórolni, hogy valahogy képes legyen kifizetni az adósságait. Így győzték le az adósságválságokat és az inflációt is a hetvenes, nyolcvanas években.
Ezt váltotta fel az úgynevezett fiskális aktivizmus, ahol a jegybankok már nem a hagyományos szerepükben működtek, vagyis nem a monetáris (pénzzel, inflációval összefüggő) egyensúlyra tették a hangsúlyt és meghagyták a gazdaságot, vagyis a fiskális világot a kormányoknak, hanem kilépve a szerepükből, a jegybankok kezdték el élénkíteni a gazdaságot, eddig soha nem látott mértékben, igazából ők lettek a gazdasági világ irányítói is az erőteljes pénzügyi befolyásolásukkal.
(A jegybankok másodrangúan mindig is támogatták a gazdaságot, ha egyébként a monetáris oldal rendben volt, de ez csak egy mellékszál volt és gyakran éppen a kormány gazdasági törekvései ellen cselekedtek, ha a pénzügyi stabilitás ezt kívánta. A politika mindig is szerette szórni a pénzt, hogy ezzel vegye meg az emberek szavazatát, a jegybankok gyakran pont ennek vetettek gátat és ez is volt a legfontosabb szerepük, legyenek fékek és ellensúlyok a kormányok nem feltétlen átgondolt pénzköltésével szemben.)
Néhány éve még minden kormány igyekezett elkerülni, hogy az IMF-től kelljen hitelt kérnie, mert az IMF csak akkor adott, ha a kormányok a pazarlást és a túlzott szociális kiadásokat visszavágják és komoly megtakarításokba kezdenek, valamint régóta hallogatott és fájdalmas strukturális átalakításokat visznek végbe, hogy vissza tudják fizetni a kölcsönkért pénzt a hitelezőiknek.
Ugyanis a régi iskola szerint, amit a világgazdaság az ötvenes-hatvanas évek gazdasági szárnyalását követő visszaesésben tanult meg, a stabilitás, kiszámíthatóság és a hosszú távú működési képesség sokkal fontosabb, mint a pillanatnyi, rövid ideig élő gazdasági előnyök.
De ez már a múlt. A hétvégén megtartott éves konferencián az IMF és a World Bank is teljesen más hangot ütött meg, a World Bank vezető közgazdásza szerint az államoknak keményen kölcsön kell kérniük ezekben az időkben, hogy legyőzzék a gazdasági visszaesést. Most kérjenek kölcsön, aztán majd a vírussal folytatott harc után kitalálják, hogyan tudnák visszafizetni azt, mondta.
Ugyanez az ember az előző gazdasági válságban, tíz éve még egy tanulmányt publikált, miszerint az államok eladósodása hosszútávon visszaveti a fejlődési lehetőségüket, ezért kerüljék el azt minden lehetséges eszközzel. 2008-2010-ben még az volt a jelmondat, hogy a hagyományos hitel-menedzsment, a fizetési képesség fenntartása előrébb való az egyéb társadalmi kérdéseknél.
Nagyot fordult a világ. Eddig az eladósodás rossz volt, ami a hitelek visszafizetési kényszere miatt több kárt okoz a fejlődésben, mint pillanatnyi hasznot, most már a még nagyobb eladósodás tudja csak megmenteni a világgazdaságot. Aztán majd lesz valahogy, azzal most ne törődjünk.
A kormányokat nem is nagyon kell sokat biztatni, eddig az IMF becslése szerint világszinten 11.700 milliárd dollárral növelték a kiadásaikat vagy csökkentették az adókat, ez a világ GDP 12%-a. Másként fogalmazva, mintegy ennyivel nőtt eddig a világ államainak eladósodottsága.
Az előző válságot is már az adósság növelésével akarták megoldani, akkor a legfejlettebb 20 állam két évvel a krízis után 2, azaz kettő százalék pénzügyi stimulusban állapodott meg. (Ezek az államok adják a világ GDP-jének a 80%-át.)
Talán lehet érezni ebből is, mennyivel másképp gondolkodnak most a döntéshozók.
Miután hatalmas erőkkel lenyomták a hitelek és így az államadósságok kamatait is a nulla szintre, sőt néha az alá is, már nem is tűnik annyira rémisztőnek az államok kamatfizetési kötelezettségei. (A tőke visszafizetés miatt meg majd ráérünk aggódni később, vallják sokan.)
Az Egyesült Államok hiába duplázta meg az államadósságát a 2008-as 9.684 milliárd dollárról 20 ezer milliárd dollár fölé, a költségvetés jelenleg kevesebb kamatot fizet az adósság miatt, mint 12 éve.
A fejlődő országok már sokkal nagyobb bajban vannak, az elkövetkező években már így is komoly hitelek fognak lejárni, amit vissza kellene majd fizetni. Ha nem tudják megújítani a hiteleket, komoly baj lesz. S ha az egész világ hitelt akar felvenni soha nem látott mértékben, elég nagy lesz a konkurencia a hitelek piacán, nem biztos, hogy olyan könnyű lesz rossz minőségű államadósságot vagy cégadósságot eladni mint az elmúlt évtizedben.
Ha ez kevés lenne, a legtöbb fejlődő államban a gazdasági szereplők (és gyakran maguk az államok is) dollárban vannak eladósodva és még a gyenge dollárhoz képest is idén már 20-40%-kal ér kevesebbet a devizájuk, legyen szó rubelről, randról, török líráról vagy akár brazil realról.
Rengeteg populista politikus is felemelkedett az elmúlt években, akiket nem érdekel a pénzügy, a politikai és a rövid távú gazdasági érdekek oltárán gond nélkül feláldozták a pénzügyi helyzetüket, már a járvány előtt is hatalmas lyukat ütöttek a kormányok gazdálkodásában. Elég csak Trump ezer milliárd dolláros hiányt generáló adócsökkentésére gondolni 2017-ben vagy Boris Johnsonra, akit szintén nem nagyon hat meg a büdzsé egyensúlya.
A kormányok zöme (tisztelet a kivételnek) nem az adósság leépítésére használta az elmúlt évtizedet, a számtalan pénzügyi stimulus miatt is szárnyaló gazdaság által biztosított többlet-adóbevételt, az alacsony kamatok miatt nagyobb szabadságot és kisebb kiadást élvező költségvetéseket, hanem egyszerűen csak élvezte ezt a kegyelmi időszakot és még több pénzt szórt el, ha már olcsón és könnyen lehet eladósodni.
A legtöbb állam tovább növelte az eladósodottságát, maximum a szárnyaló GDP miatt tűnt úgy, hogy csökkent az adósságállomány. Alig néhány állam folytatott fegyelmezett költségvetést és hozott össze pluszos egyenleget, ami kellene az adósságállomány csökkentéséhez. A legtöbb államban az elég lett volna a pluszos költségvetéshez, hogy azt a pénzt nem költik el, amit az államadósságok alacsonyabb kamatain megspóroltak évente. Még ezt sem sikerült megugrani legtöbbször.
Ebben az állapotban találta meg a világot az új probléma, amire egyetlen válasz született: még több hitelt felvenni és még több pénzt önteni a gazdaságba, vagyis még gyorsabban szaladjunk azon az úton, amin eddig elindultunk 2008 óta és keresztbe tett ujjakkal reméljük, hogy nem a szakadék felé rohanunk.
Jelenleg ez volt az üzenete a hétvégi IMF és World Bank konferenciának.
Valamiért nem vagyunk hajlandóak beismerni, hogy nem biztos, hogy tovább tudunk növekedni vagy egyáltalán növekedni kellene és hogy rengeteg olyan probléma van, mint például az idősödő társadalom miatti gazdasági hanyatlás, amit nem lehet még több hitellel és még több pénzégetéssel ellensúlyozni.
A gazdasági növekedés nem állhat meg, de még csak nem is lassíthat, nem élhetünk rosszabbul, mint tavaly vagy tíz éve. Kerül, amibe kerül, ha belepusztulunk is, növekedni fogunk, bármi áron.
Online oktatás a pénzügyekről. 15 órányi anyag, nézz bele ingyen.
40 millió forintos életbiztosítás havi 5.990 Ft-ért, életkortól függetlenül.
Új vagy a blogon? Itt találod a fontosabb írásokat összegyűjtve.
A portfóliódnak mindig a jövőre vonatkozó legjobb várakozásaidat kell tükröznie (aka David Gardner), és a digitalizáció felgyorsulásával van néhány ilyen terület a top 5 techcégen kívűl is: online fizetés, cyber biztonság, e-kereskedelem, cloud, önvezető autózás, edge computing, telehealth, programozott hírdetések, zöld energia, stb. – ezek sokkal jobban nőttek és fognak is nőni, mint a top5.
A probléma inkább az, hogy – ahogy a másik hasonló kommentfolyamban már felmerült – viszonylag kevés maradandó “szingli” van, ez inkább egy ideiglenes állapot, amin teszem hozzá mindenki keresztülmegy, mielőtt családot alapít. Az első garzonlakás csak egy lépcső lenne a legtöbbek életében, viszont sokan vagyunk úgy szerintem, hogy enélkül a lépcső nélkül nem szívesen lépünk a következőre.
Ezért nem kéne piszkálni a piacot, legfeljebb az indokolatlan túlterjeszkedést valahogy korlátozni (pl. 10+ lakás), és akkor szépen sorban mindenki fel tudna menni a lépcsőn.
Én kb oda lőném be a dolgot, hogy a gyerek annyiba kerül, mint amennyibe a felnőtt, aki neveli. Nem gondolom, hogy szignifikáns különbség lenne. Van pár fix költség, ami a létszámmal nem nő és több fele oszlik el (pl: internet, netflix) vagy nem “kopik” jobban, így az egy főre jutó költség picit csökken, de a többi az annyi, mint a felnőttnek szerintem.
Inkább azt mondanám, hogy rendes középosztálybeli színvonalon a diplomáig simán lesz 40-50mFt az első gyerek, a továbbiak lehetnek kicsit olcsóbbak (pl. megöröklik egymás cuccait).
Mint írtam korábban, ha rajtam múlna, a kormány nem nyúlna bele a kezével a lakáspiacba, mert amihez hozzányúl az sz*rrá válik. Az adócsökkentések az egyetlen amire azt mondom ok, az általában jó irány.
Csak rendszeresen megjelennek itt azok a kommentek (az új CSOK-s poszt alatt is), hogy milyen szemétség, a gyereket vállaló párok most jól meggazdagodnak a szinglik adóján. Erre írom azt, hogy a gyerek az csokkal babaváróval illetékmentességel együtt anyagilag nettó bukó, nem fog gyerekvállalásból senki gazdagodni. Szingliként jóval jobban élnék anyagilag mint gyerekkel. Nem panaszkodok, én vállaltam ezt mindezek ismeretében, csak jelzem, szigorúan anyagilag ez nekem nem éri meg.
Ha már itt fröcsögni szeretnék, akkor írhatnám, hogy én vállalom azoknak az adófizetőknek a felnevelését akik a mai szinglik nyugdíját fogják fizetni. Ugye milyen hülyeség így hozzáállni?
Nem a családoktól sajnálom a pénzt, és én pl. olyat nem mondtam, hogy ebből bárki meggazdagszik (bár a 3 gyerek feletti összesen 70+ mFt azért már nem kevés pénz), annak viszont nem örülök, hogy ezt rajtam verik le.
Pár vegyes megjegyzés még:
– A gyermek ugye öröm és a legcsodálatosabb dolog a világon, tehát miért lepődünk meg azon, hogy ennek viszont ára van, amit a szülőknek kéne viselni? Miért abból indulunk ki, hogy a szingliknek jobb az élete, így jogos őket büntetni? Ők lemaradnak a szent család öröméről. Pont, hogy nekik jogosan járna jobb életminőség a lelki nyomorukért.
– Csak engem zavar a “szingli” kifejezés párokra használva? A párommal család vagyunk!
“milyen szemétség, a gyereket vállaló párok most jól meggazdagodnak a szinglik adóján”
Szerintem nem arról van szó, hogy valaki ebből gazdagodna meg (mert nyilván nem fog).
A baj az időzítéssel van. Ha az emberek egy része kap a CSOK+babaváró+akármi miatt 10-20-30 misit, akkor azzal a pénzzel MOST tud lakást venni és fizetni ráér 5-10 év múlva, amikor egyrészt valószínűleg reálértékben többet keres (mert mondjuk szakmailag előrébb lépett, több tapasztalata lett, stb), másrészt ha nem is lesz gyereke (ergo nem is lesz plusz kiadása), (jelenleg) infláció alatti kamattal kell csak ezt a pénzt visszafizetnie (reálértékben nyert rajta).
Emellett ott van, hogy mondjuk 5-10 évvel hamarabb jut lakáshoz, mint a mások, ami alatt az ingatlan értéke is nőtt, és ezalatt sem fizet az albérletért.
Szerintem az emberek azért vállalnak gyereket, mert pluszt ad az életükhöz, függetlenül attól, hogy mi az ehhez kapcsolódó életfilozófiájuk. Tehát azért a pénzért cserébe önmagában kapnak pluszt (örömöt, célt, valaminek a továbbadaását, tekintsenek bárhogy is a gyerekvállalásra). Ezért értelmetlen azt számolni, hogy adott esetben még kimaxolt csokkal is többe kerülnek a gyerekek, és ezért érdemes egyedül azt nézni, hogy mennyit vesznek el másoktól (beleértve a múlt, jelen és jövő gyerekvállalóinak nagy részét is egyébként, mivel fenntarthatatlan a rendszer, és amúgy is csak a családok kis része tud élni vele) és adnak oda azoknak, akik felveszik ezeket a támogatásokat. Ha csak az 1 vagy 2 gyerekes támogatásokat tudod felvenni, akkor egyébként te is nettó befizető leszel ebben a rendszerben.
Ezek szerint a mezőgazdasági termelés vég nélkül fokozható? A Te étvágyad meg vég nélkül csökkenthető?
Ebben az esetben minden rendben van… 🙂
portfolio.hu/bank/20200110/ha-megvalosul-orban-viktor-terve-5115-milliot-kaphatsz-a-harmadik-gyerekre-412049
A cikk arra fókuszál, hogy mennyit “hoz” a 3. gyerek a 2-höz képest, de nekem inkább az volt a pofon, hogy mit jelent a nullához mérve: 69,9 mFt vissza nem térítendő támogatás + 25 mFt kamattámogatott hitel (ahol a támogatás ugye kvázi ingyen pénz, csak ki kéne számolni a piaci hitelhez viszonyított különbözetet).
Ráadásul ezt átlagos jövedelemmel számolták, felette lehet több is. A babakötvény kamatprémiuma sincs benne. Persze bele lehet kötni, hogy ez 19 évre van elosztva (4% éves bérnövekedéssel), de ez épp a bloghoz illő kiszámolás, ennyi az annyi.
Persze mondhatjuk, hogy a Nap energiája is véges, de az arányokat jól szemlélteti a fenti mondat. Van még hova növekedni.
—
A gazdagok sokkal könnyebben mozgatják a pénzt – tőkét, mint a szegények (középosztály). Elvárják a saját hasznukat, különben nem dolgoztatják a pénzüket. Amikor dolgoztatják a pénzüket akkor a középosztály is jobban él. Nagyon nehéz, szinte lehetetlen lesz rávenni a tőkét hogy a munkásosztály irányába tolódjon el a jövedelem. Ha mégis sikerülne, az amerikai részvények esésével is járna, ami miatt a középosztály nyugdíjmegtakarítása is összemenne. Sakk-matt?