Sok témáról nem írok, mert írtam már sokszor. Azonban gyakran kiderül, hogy utoljára akár hét-nyolc éve írtam róla , ezért újra elő kell venni ezeket a dolgokat.

Ilyen a unit linked biztosítás is, sokszor leírtam már, hogy miért nem szabad kötni. (Röviden: olyan magas a költsége, hogy mindenki jól jár vele, csak te nem.) Ennek ellenére a tanácsadást kérők nagy részének van ilyen terméke, akár nyugdíjcélra, akár a gyerekeknek, akár saját magának. Ebből is látszik, hogy továbbra is beszélni kell róla.

Az ilyen terméket az emberek jellemzően ismerőstől vagy ismerős ajánlására vesznek, mondván, ha annyira rossz termék lenne, csak nem akarná eladni nekem. Pedig de. Ez a rendszer működésének lényege, jobb munka éppen nem lévén valaki elmegy ügynöknek egy ilyen céghez, ahol unit linked biztosításokat kell eladni. Azt sem tudja igazából, mit árul, felkeresi az összes ismerősét, eladja nekik az egyébként borzalmasan rossz terméket. Néhány hónap múlva elfogynak az ismerősök, ezért legtöbbször egy másik munka után néz. Ez a rendszer már így működik talán száz éve, mindig jönnek az új értékesítésők, akiknek van 15-20 ismerőse.

Gábor összefoglalta a saját történetén keresztül, hogyan került bele a rendszerbe és milyen nehezen szállt ki belőle.

Következzen az ő levele:

Azért írok, mert ma végre megszabadultam a unit-linked biztosításomtól és szeretném megköszönni hogy felnyitottad a szememet! Nagyszerű ez a pénzügyi edukáció, amit végzel, kérlek ne hagyd abba, sokaknak van rá szükségük.

A történetem talán hordoz némi tanulságot mások számára is leírom röviden:

Amikor elkezdtem dolgozni egy barátom hozta a nyakamra az ügynököt. Nyilván nem rossz szándékból, ő is kötött szerződést és lelkes volt, jót akart nekem (1. technika: baráti ajánlás). A „szeánszon” ő is jelen volt (2. peer pressure), így aztán lett egy rettenetes kezdeti díjas biztosításom.

Aztán időről-időre megtalált az ügynök valami személyes találkozóval pl. évfordulós emelés jóváhagyásának aláírásával, közben informálódott az anyagi és családi helyzetem alakulásáról (3. utánkövetés, 4 [látszat]barátkozás). Egy ilyennél beleestem a csapdába és kötöttem egy nem rettenetes csak nagyon rossz eurós biztosítást is.

Ez után találkoztam csak a Kiszámoló bloggal, ami elég nagy felismerés volt, neki is indultam, hogy felmondom a biztosításokat. Ehhez persze nincs elérhető nyomtatvány a biztosítók honlapján (5. akadályok), jobb ötlet híján az ügynöknek szóltam. Ebből személyes beszélgetés lett (6. „barát” cserbenhagyásának nehézsége), így végül csak az elsőt mondtam fel, a másodikat megtartottam, azzal áltatva magam, hogy nem olyan rossz és belefér – valamint, hogy emlékeztessem magam, soha többé ilyet ne kössek (7. kognitív disszonancia)

Amikor elindult a Kiszámoló Életbiztosítás jelentkeztem, de indoklás nélkül elutasítottak. Úgy éreztem, hogy kell egy kockázati biztosítás, ezért egy ügynöki találkozón kötöttem egy egyedi szerződést – nagyjából hétszeres áron.

Szerencsére mostanra sikerült belépnem a csoportos biztosításba, és tudtam, hogy fel kéne mondanom őket, de nem akartam megint belemenni a kellemetlen beszélgetésbe. (8. konfliktuskerülés)

Viszont közben úgy fordult az életem, hogy ezek a „luxus” biztosítások már nem férnek bele. Törtem a fejem, hogyan tudom a legsimábban megoldani, aztán bevillant: ha a lakásbiztosítást egy sima nyilatkozattal fel lehet mondani, akkor a többit miért ne. Úgyhogy írtam egy nyilatkozatot (alulírott…kötvényszám…felmondom…pénzt ide kérem) és a végére még odaírtam, hogy nem fogom meggondolni magam, ne próbáljanak keresni. Elektronikusan aláírva beküldtem a központ email címre, megszüntettem csoportos beszedési megbízásokat és vártam, hogy mi lesz.

Két hét múlva, jött a pénz meg a lezáró levél, senki nem keresett.

Utólag mondhatnám, hogy ha tudom, hogy ennyire egyszerű, akkor korábban meglépem – de nem biztos, hogy megtettem volna. Tiszta fejjel elemezve látom, hogy mennyi lelki és mentális blokkot építettek bele a folyamatba – látszik, hogy régóta csiszolják ennek a tudományát, egyszerű emberként borzasztó könnyű belecsúszni és iszonyat nehéz kijönni belőle.

Eddig a levél.

A levélben az egyik lényeges tanulság, amit mindig elmondok az embereknek, hogy ne az ügynököt keresse fel azzal, hogy le akarja mondani a szerződést, hanem írjon egy levelet a biztosítónak és akkor nem jár úgy, mint Gábor. Nem kell megindokolni, nem kell magyarázkodni, fel akarom mondani, kötvényszám, ide küldjék a pénzt és kész.

S mivel újra elő fog jönni a vád, miszerint én biztosításellenes és biztosítási ügynök ellenes vagyok, hadd válaszoljak rá előre. Nem, nem vagyok. Vannak nagyon hasznos termékek, vagyonbiztosítások, kockázati életbiztosítások, de akár utasbiztosítások is, amiket én is mondok az embereknek, hogy kössenek meg, mert szükséges. Vannak felesleges biztosítások is, amik többe kerülnek, mint amennyit fizetnének (telefonbiztosítás, stb.), azokat el kell kerülni. Biztosítást olyan termékre (vagy saját magunkra) kötünk, aminek pótlása meghaladná az anyagi képességünket.

S egy jó biztosítási ügynök aranyat ér, ha segít a céges biztosításban, lakásbiztosításban, esetleg a kárügyintézésben. Megadja az összes elérhető kedvezményt, emlékeztet az évfordulóra és így tovább. Ha többes ügynök vagy alkusz, az még jobb. Ha van ilyen embered, aki tényleg jó, becsüld meg.

Nekem bajom kizárólag azokkal van, akik a cikkben is említett pocsék termékeket árulják, amire az ügyfél csak ráfizetni tud. Tehát ne általánosítsunk, szerintem a biztosítási termékek zöme hasznos, de egy unit linked biztosítás nem biztosítás, hanem befektetés, de annak a létező legrosszabb. S ezért van vele bajom. Egy biztosító áruljon biztosításokat, ne pedig bűn rossz és nagyon drága befektetési termékeket.