Nagyon sokszor félreértik az emberek a takarékos életmódot és azt gondolják, hogy aki takarékosan él, az zsugori vagy fukar.
Az érem másik oldala, amikor valaki takarékosnak hiszi magát, pedig igazából zsugori.
Arra gondoltam, érdemes írni arról, miről ismered fel, hogy ki a takarékos és ki a zsugori, hiszen nem biztos, hogy mindenkinek egyértelmű a különbség.
Mind a takarékos, mind a zsugori ember szeret kevesebbet költeni és pénzt megtakarítani. Azonban itt véget is ért a hasonlóság.
A takarékos egy bizonyos cél miatt szeretne pénzt megtakarítani, legyen az nyugdíj, lakásvásárlás, vagy a gyerekek oktatása. A zsugori a pénzt önmagáért szereti.
A zsugori nem szereti elkölteni a pénzt, a takarékos nem szereti elpocsékolni a pénzt.
A zsugori mindennek az árát nézi. A takarékos mindennek az értékét az árához képest.
A zsugori legszívesebben semmiért nem fizetne, de ha mégis muszáj, akkor mindig a legolcsóbbat veszi, a minőségétől függetlenül. A takarékos boldogan fizet azért, amire valóban szüksége van, ha az megéri az árát.
A takarékos embert nehéz felismerni, mert nem látszik rajta vagy a viselkedésén, hogy ésszel bánik a pénzzel. A zsugorit a legtöbb ember messziről felismeri a kinézetéről és a viselkedéséről.
A takarékos viselkedése csak saját magára van hatással, míg egy zsugori viselkedésétől szenved a környezete is.
A takarékos csak oda megy nyaralni, ami belefér a költségvetésébe és ott is megnézi, hogy az út az ő számára megéri-e az árát. Nem megy el ötezer kilométerrel messzebb lévő tengerpartra háromszor annyiért, ha ugyanazt az élményt és kiszolgálást megkapja jóval olcsóbban közelebb is.
A zsugori nem megy el nyaralni, mert pénzbe kerül.
A takarékos inkább repül fapadossal, ha egy kétórás úton megspórol 50 ezer forintot. A zsugori még a reptérre is kiviteti magát valakivel a másik költségén, hogy ne neki kelljen taxira költenie.
A takarékos ritkán jár étterembe és ott nem vesz feleslegesen újabb üveg üdítőket aranyáron. A zsugori nem jár étterembe, de ha mégis, akkor a borravalón is spórol és igyekszik magát másokkal meghívatni. A takarékos akkor sem rendel többet, ha meghívta valaki, a zsugori spenótfőzeléket rendel, ha maga fizet, de homárt, ha valaki más. Boldogan fizeti a közös számla ráeső részét, ha tudja, hogy mindenkinél többet evett és ivott, de ragaszkodik a számla bontásához, ha valaki egy kávéval többet rendelt.
A takarékos nem tart több pár cipőt, mint amit valóban használ is a különböző alkalmakra. A zsugori még a cipőjét is használtan veszi.
A takarékos szívesen fizet a jó minőségű ruháért, ha az tovább használható, de nem fizet feleslegesen csak azért, mert egy márkanév miatt háromszoros áron adnak egy ruhadarabot. A zsugori a legolcsóbb ruhát veszi, ha lehet, azt is használtan.
A takarékos olcsó diszkontáruházban vásárolja a minőségi élelmiszert, a zsugori időt és energiát nem sajnálva képes átutazni az egész városon, ha a másik végében 20 forinttal olcsóbb a baromfipárizsi.
A takarékos szívesen vesz akkor dolgokat, amikor éppen akciós, akár nagyobb tételben is, több hónapra elegendő mennyiséget. A zsugori csak az akciós dolgokat veszi meg.
A takarékos nem vesz meg valamit, csak azért mert olcsóbb, ha a minősége nem megfelelő. A zsugori nem vesz meg valamit, ha drágább, akkor sem, ha a minősége sokkal jobb.
A takarékos előrelátó, közép és hosszútávon is tervszerűen élő személy. A zsugori gyakran "penny-wise and pound-fool" személy, ahogy az angol mondás tartja. (A filléreken takarékoskodik, miközben a nagy dolgokon gyakran bukik, pont a filléreskedő magatartása miatt.) A takarékos hosszútávon gondolkodik, a zsugori csakis rövidtávon.
A takarékos szívesen spórol a mosóporon, ha hasonló minőséget kap olcsóbban. A zsugori a mosáson is spórol, inkább tovább hord egy ruhadarabot.
A takarékos szívesen elkölt egy órát a saját idejéből, hogy megtalálja ugyanazt a terméket olcsóbban. A zsugori szívesen elkölt egy órát más idejéből, hogy jobban járjon.
Talán ennyiből látható, milyen hatalmas különbség van a takarékos és a zsugori között. Persze gyakran olyan ez, hogy ha szeretem a személyt, akkor takarékosnak hívom, ha ellenszenves, akkor zsugorinak. Mint a terrorista-szabadságharcos: attól függ, minek nevezem, hogy aki ellen harcol, azt kedvelem-e vagy gyűlölöm.
Ennek ellenére hatalmas különbség van a takarékos és a zsugori között. Mindenkit bátorítok arra, hogy a maga szintjén legyen takarékos (mert másként kell takarékosnak lenni egy átlagbéres családanyának és másként egy sikeres vállalkozónak), de kerülje el, hogy zsugorivá vagy fösvénnyé váljon.
Néhány jel, hogy túl takarékos vagy:
- Egy adag kávét kétszer is kifőzöl.
- Papírtermékeket, mint kéztörlő többször is felhasználsz.
- Elteszel olyan elromlott termékeket, amiket biztos, hogy soha nem fogsz megcsináltatni. DVD lejátszó, levált talpú cipő és ezekhez hasonló dolgok.
- Túl sok időt töltesz bevásárlással, csak mert mindent ott veszel meg, ahol a legeslegolcsóbb.
- Egyáltalán nem törődsz az élelmiszerek lejárati idejével. Nem arról van szó, hogy két nappal később is megeszel egy csomag virslit, hanem amikor már ennél sokkal durvábban csinálod.
- Örömmel lomizol és viszed haza más emberek kidobott dolgait, súlyos esetben akár a kukából is kiveszel kidobott dolgokat.
Egyébként nagyon könnyen megvizsgálhatod magad, hogyan állsz a pénzhez, mennyire szereted azt: egy számodra kedves cél érdekében tudsz-e nagylelkűen adakozni? Legalább kétheti fizetésedet kiadnád-e egy cél érdekében, legyen az a kóbor kutyák megmentése, hátrányos helyzetű gyerekek megsegítése, az ingyenes szoftverek terjesztése, az evangélium hirdetése, vagy bármilyen egyéb cél, amivel egyetértesz? (Nem feltétlen egy összegben.)
Ha örömmel tudsz adni nagyobb összeget, akár több alkalommal is, nem vagy zsugori. Ha összeszorul a szíved még a felvetéstől is, hogy önszántadból akár tíz-húsz ezer forintot kiadj valamiért, amiből nincs közvetlen hasznod, akkor könnyen lehet, hogy a pénz szerelmének a fogságában vagy és fukar vagy, nem takarékos.
(Természetesen vannak, akik kényszerből nem vesznek semmit, mert egyszerűen nincs rá pénzük. A cikk nem a kényszer szülte nélkülözőkről szól, hanem azokról, akik a saját választásuk szerint takarékosak vagy éppen zsugoriak.)
Ha neked más ötleteid vannak arról, hogyan lehet megkülönböztetni a takarékost a zsugoritól, írd meg a hozzászólásokban.
Fuu de jó cikk
hm segíts kérlek, iszonyatos szakadékot látok ezek között:
nyilván próbálom magam elhelyezni ezen a skálán (ez egy skála?), és nagyjából látom a két véglet (ezek végletek?) közti különbséget, de ennél az adakozós dolognál megakadtam - adakozni szoktam, szeretek is, de félhavi bevételemet még sehova nem adakoztam el, összesen életemben sem, nemhogy esetleg rendszeresen
viszont se a "Néhány jel, hogy túl takarékos vagy" rész nem igaz rám, se a fentebbi példákban a zsugori oldal
melyik nem igaz? mit nem látok?
Ugye ez a szombati régi cikkek sorozat, kilenc éve is minden második ember az adakozáson akadt ki, annyira nincs nálunk ennek kultúrája.
Az ember megszerzi a pénzt és onnantól az az övé, nem ad belőle senkinek (csak ha muszáj, lásd adózás). Az enyém.
Amikor adsz, akkor ettől a mentalitástól szabadulsz meg. Hogy az az én pénzem és foggal-körömmel meg akarom tartani. Maximum a saját magam kényeztetésére költök belőle, de semmi és senki másra.
S adni ötszáz forintot, amikor a reggelid a duplájába került, az nem adakozás. Amíg nem fáj kiadni az összeget, addig keveset adtál. (Mármint elsőre nem fáj. Utána már tudsz adni fájdalom nélkül is, amikor ráérzel, hogy jó.)
Szoktam mondani embereknek, hogy gyakran annak van nagyobb szüksége az adakozásra, aki adja a pénzt és nem annak, aki kapja.
https://kiszamolo.hu/az-adakozasrol-meg-egyszer/
Bőven több mint kétheti jövedelmem adományozom el egy év alatt, és jóval többet érő időt/munkát/szaktudást, de egyben, pénzben öt-tíz ezrekről van szó - és többet igen, fájna. De azt egyáltalán nem bánom, hogy apránként összejön a kvótád. Zsugori vagyok?
Miért lennél? Mi a kérdés? S miért én mondjam meg, ismeretlenül, hogy az vagy-e?
Olvasd el újra a cikket! Ott van zárójelben, hogy nem feltétlenül egy összegben, tehát teljesíted a kvótát.
Én havonta a fizetésem 33,5%-át ajándékozom el, adakozom el. Mégsem vagyok boldog tőle, hiába nem várok, és nem is kapok érte cserébe semmit sem! 🙂
az jó sok 🙂
A 33,5% miatt én erősen gyanakszom, hogy az államnak fizetett adóra és járulékra gondol...
Gyerektartás? 😀
Jóval többet, nem gondoltál a szuperbruttóra
Szia!
Adóba?
Hehe, kis naiv, azt gondolod, hogy csak 33.5%-át.
Szóval az adózás nem boldogít? : )
De nálad miért olyan alaptevés az, hogy adakozunk? Ezt sosem értettem benned. Mindenki képes lenne elmenni dolgozni, meg rendbe tenni a pénzügyeit, csak akarni kéne. Miért adakoznék olyannak, aki erre nem hajlandó? Szerintem el kellene fogadni azt, hogy van aki nem hisz az adakozásban, és van aki meg igen. Én nem mondom meg senkinek, hogy ne adakozzon, de cserébe elvárom, hogy ne akarjon bennem az adakozó (itt most te) bűntudatot kelteni azért, mert én nem adakozok. Amúgy se hat, nem tudsz bűntudatot kelteni bennem. Ami az enyém az az enyém és kész.
Egyrészt senki nem akar téged rávenni bármire. Azt csinálsz, amit akarsz.
Aki viszont úgy gondolkodik, hogy mindenki mindenre képes, az elég szűklátókörű, dd ez már megint egy másik téma és ebben sem akar téged senki megváltoztatni
Én kölcsönadtam egy "bajba jutott" családnak, ahol a gyermeknek kellett gyógyszerre a pénz, úgy terveztem, hogy, majd jó fej leszek, és amikor jönnek az első részletet megfizetni, akkor azt mondom, hogy ajándék volt. Nos nem ez lett, mivel Iphone-t vettek a pénzből, a gyerek meggyógyult (csoda történt), és soha nem jelentkeztek, hogy vissza szeretnék fizetni a pénzt. Végül behajtás lett belőle, mint kiderült egy nagyon gonosz ember vagyok. De vannak jó példák is, több fiatalnak vettem laptopot, azt mondtam a cégtől kaptam ingyen, nem tudok mit kezdeni vele - jó helyre ment.
Azért vannak árvaházak, nehéz sorsú gyerekek, bajba jutott családok, beteg emberek, akik nem tehetnek róla, hogy szükséget szenvednek. Ez nem hit kérdés, ha bajba jutnál vagy baleset érne, te is örülnél, ha segítene, aki megteheti.
Hidd el, hogy én nem várom el idegen emberektől, hogy engem pátyolgassanak.
Tudom hogy egy kutya is el tud menni vakot vezetni vagy drogot keresni de azért ritkák azok a menhelyek ahol ilyen képzéseket indítanak hogy egy eb ki tudjon onnan törni önerőből.
De hogy jönnek ide a menhelyek? Azok eleve a felesleget tárolják, amiket már rég el kellett volna altatni. Tök fölösleges ennyi kutya a világra.
Uhh, ez kemény. Nem tudom megállni, hogy válaszoljak. A fogantatás előtt kell megfogni (ivartalanítás). Nekem is menhelyről hozott, mentett kutyám van. Okos, családbarát, jó házőrző, semmiért nem cserélném el. Családtag. Szerinted neki is pusztulnia kellett volna?
Teljesen mindegy, ha nem az a kutya lett volna neked, akkor lett volna másik. Akkor meg azt szeretnéd és kész. Nem kell ezt túlgondolni. A menhelyek csurig vannak kutyákkal, nem véletlenül. Ha ma nyitnál egy 200 férőhelyes menhelyet, az is csurig lenne. Ez szélmalomharc, nincs értelme.
"Mindenki képes lenne elmenni dolgozni, meg rendbe tenni a pénzügyeit, csak akarni kéne."
valóban nagyon szűk látókörű vagy, ahogy Kiszamolo is mondta. Mi van a menhelyekkel, ahol állatok vannak, hirtelen lebetegedő emberek, természeti katasztrófák által sújtott területek, stb? Tényleg ennyivel el tudod intézni magadban hogy csak akarni kene? 🙂
Természeti katasztrófa meg minden ilyesmi az állam(ok) dolga, nem az átlagemberé. Az állatmenhelynek meg ahogy fentebb is írtam már, semmi értelme, azokat az állatokat el kellene altatni, hiszen fölöslegesek, senkinek sem kellenek. Ha kellenének valakinek, akkor nem ott lennének. Totális irracionalitás ezeket az állatokat fenntartani.
alapvetően veled szoktam egyetérteni kb mindenben, ehhez viszont árnyalnék: pl most hogy végre felkapott lett magyarországon a gyerekvédelem téma, gondolkoztam el rajta hogy a rossz sorsú / beteg / elhagyott gyerekek nem, nem tudnának elmenni dolgozni, nekik szükségük van a segítségre - és értem én hogy ez elsősorban az állam feladata lehetne, de lássuk be hogy ők nem fognak felelősséget vállalni, szóval akár én is vállalhatok, meg te is, meg mindannyian
A gyerek az nyilvánvalóan kivétel, de az én szememben ez az állam feladata.
Pont ezért érdekes a felvetés. Ha még gondolati szinten sem tudja elképzelni az ember, hogy adakozik, akkor valószínűleg nem ez az egyetlen, amit kizár az elméjéből.
Talán ugyanígy nem tudja elképzelni, hogy léteznek olyanok, akiknek valóban segít a felemelkedésben a külső segítség.
Adakozni nem szabad olyannak, aki egy lusta semmirekellő.
De pl. a beteg gyerekek, a lusta, semmirevaló szülők gyerekei, a kóbor állatok, bármilyen non-profit szervezet hogyan kellene, hogy rendbe rakja a pénzügyeit? (Az Bagi Bagázs meg egy érdekes példa. Ők ugyan a "semmirevaló" embereket segítik, de nem abban, hogy jól lakjanak egyszer, hanem hogy kitörjenek a helyzetükből.(Legalább egy generáció múlva.)
Egyrészt durva, hogy úgy érzed, bűntudatot akar kelteni benned. Kicsit nézz rá távolabbról erre a beszélgetésre, és látni fogod, hogy szélmalomharcolsz. Szerintem ez is beszédes, hogy ilyen érzékenyen érint. Másrészt az is komoly, hogy mennyire leegyszerűsíted a világot magad körül, hogy ne kelljen szembesülni azzal, hogy lenne kinek adni, csak te úgy döntesz, hogy nem adsz. Mindenki képes lenne elmenni dolgozni, meg rendbe tenni a pénzügyeit? A rákos kisgyerek, meg a kóbor macska is? És én nem meggyőzni szeretnélek, hogy adakozz, csak rámutatni arra, hogy benned is van valami, amit elnyomsz ezekkel a ferdítésekkel, meg túlzó reakciókkal.
Te is a kóbor macskákkal jössz? Altatóinjekció és kész. A rákos kisgyerek is olyan, hogy oké megmentesz egyet, és mit értél el vele? Van rajta kívül millió másik. Maximum saját magadat érzed jobb embernek tőle.
Félelmetes a gondolkodásod. Peldának írtam a macskát, én sem szoktam állatmentésre adományozni, csak van, akihez ez közelebb áll. De ahogy az embertársaidról gondolkodsz, az nem éppen egy társadalomba való. Nem akarlak meggyőzni (meg nyilván nem is tudnálak), úgyhogy nem is folytatom.
"A rákos kisgyerek is olyan, hogy oké megmentesz egyet, és mit értél el vele?"
Kérdezd meg azt az egyet, akit megmentettél...
Vagy temesd el azt az egyet, ha éppen a tiéd volt, de ilyen emberek miatt halt meg.
Na ugye, mondom én, hogy szándékos bűntudatkeltésről van itt szó. Akkor mondom: nem miattam halnak meg ezek a gyerekek, kár volt egy ilyen értelmes embertől egy ennyire érzelemvezérelt kommentet megejteni. Másrészről, ha egyet meg is mentek (tegyük fel, hogy a sokmillió Ft befizetése után túlél, és nem hal meg) van 500 millió másik rákos gyerek, amelyiknek egész egyszerűen nem fog jutni már, nem csak tőlem, másoktól sem. Miért olyan baromi nehéz elfogadni azt, hogy valakik meghalnak? A halál az élet természetes velejárója. Nyilvánvalóan szar dolog elveszteni a gyerekedet, de ez bármikor bárkinél bekövetkezhet, mert egy busz is elütheti szerencsétlent. Az ember nem mindenható. Vannak dolgok, amik bekövetkeznek, ha akarod, ha nem.
Ahogy egyre jobban gorcsolsz, hogy megmagyarazd a bizonyitvanyod, annal melyebbre sullyedsz.
Hint: nem neked kell egy szemelyben megmenteni "500 millio" masik rakos gyereket. Senki nem fogja a szemedre vetni, ha nem teszed. Ahogy Kiszamolo fentebb irta, nyisd ki a szemed, es lasd meg a kornyezetedben szuksegben levoket. Mert azt viszont egy szep nap meg szamon kerhetik rajtad.
Ezeket én sem fogom tudni soha megérteni, de ezzel generációról-generációra nyomorítanak meg embereket, hogy a gyerek ilyen ultimate hivatkozási alap.
+sok. Mikor fog mukodni a szavazas funkcio?
Ennek a hozzászólásnak sok értelme volt...Egy kerekesszékes, egyedülálló, mélyszegénységben élő rokkantnak is azt ajánlod, menjen el dolgozni, meg hogy tegye rendbe a pénzügyeit?!
Ő valószínűleg korábbi életében nem dolgozott eleget, azért került ilyen helyzetbe.
Ha hiszel a reinkarmációban, gondolom nem emlékszel te sem az előző életedre. Ezesetben viszont nem lehetsz felelős az előző életedben elkövetett dolgokért, mert minden összeköttetésed megszakadt. A büntetésedet, jutalmadat az új élet minőségében kaptad meg (ez jön le a kommentedből), innen visszamutogatni, hogy akkor előző életedben voltál szar ember, nem korrekt. Te mindent úgy ferdítesz, hogy igazold a végtelen önzésedet.
én úgy értelmezem, hogy az előző élet = az életének a korábbi szakaszai, és hogy úgy vihető tovább a gondolatmenet, hogy ha valaki fiatalon odarakta magát, dolgozott rendesen, felépített egy életet, akkor ha idős korára lerokkan, tud mit kezdeni a helyzettel, nem szorul külső segítségre (plusz kevesebb eséllyel kerül kerekesszékbe, mert egészségesen élt, és odafigyel, biztonságos autót vezet, stb)
amibe végülis.... belekötni épp nem tudok, de persze az empátia picit hiányzik ebből
Igen, erre gondoltam. Az empátia valóban hiányzik belőlem, mert szerintem sérülékennyé teszi az embert (főleg anyagilag). Én azt látom, hogy az emberek nagy része csak hazudozik össze-vissza, hogy nehogy tennie kelljen magáért. Inkább megy az önsajnálat, meg a koldulás. Basszus, a városban a piros lámpánál 2 kéz 2 láb fiatalokat látok egy csomó helyen tarhálni, azok miért nem bírnak elmenni dolgozni? Tudom, itt nem feltétlenül róluk van szó, de mégis, még nekik is ad a sok balga, másképp nem lennének ott egész nap.
Nem úgy előző életében, hanem a "rendes" életében, amikor még tudott járni. A legtöbb kerekesszékes nem csak úgy egyik napról a másikra lesz az, hanem pl. alkoholizmus miatt (érszűkület, láblevágás, stb). Tehát nagy részüknél nem a kerekesszék az ok, hanem az már az okozat. Mellesleg, millió olyan munka van, amit kerekesszékkel is lehet csinálni.
Egyre lejjebb kerülsz, én a helyedben abbahagynám....
Egyáltalán nem kerültem lejjebb, de valóban ideje abbahagyni.
Bocs a félreértésért. Mindenesetre pszichopata vagy, ezt mondjuk így már minden kétség nélkül merem kijelenteni. Nem sok értelme van azzal jönni neked, hogy van, aki úgy születik, hogy sose fog tudni járni. Vagy éppen hogy ha egy rákos gyereket is megmentesz, az pénzben felmérhetetlen érték, mert ez nem olyan, hogy vagy mindet, vagy egyet se.
Ebben a felmérhetetlenségben nem értünk egyet, de sebaj. Én nem veszem a nyakamba a világ problémáit, mert tisztában vagyok vele, hogy nem az én dolgom, és nem is vagyok mindenható. Ezt a pszichopatázást meg kár volt, enélkül eddig egész normális volt itt a beszélgetés.
Szerintem meg az én dolgom, és nem kell, hogy mindenható legyek. A pszichopatát meg nem könnyen mondom valakire, de ha ez jön le az életfilozófiádból...
Sokan keverik a pszihopatát a szociopatával. Nagyon nem ugyanaz a kettő és axt biztos nem pszihopata.
Igazad van, ezt ki akartam javítani én is, mikor rajöttem. Bocsánatot kérek a pszichopatáért.
És ha komplexen, globálisan vizsgálod az emberiséget, mennyire korrekt, előremutató vagy hasznos bármilyen skálán vizsgálva, ha ennyi globális, mindenkit vagy hatalmas tömegeket érintő problémák mellett 1-1 egyén arra kalapozik több tíz meg százezer, esetenként milliós embertömegből, hogy mentsék meg Benőkét a hihetetlenül drága gyógykezeléssel?
Főleg mikor van, hogy a 2. vagy 3. gyereke születik hasonló betegséggel, aztán annak is kalapozik.
...ezért te csak univerzális célokra szoktad eladakozni a fizetésed felét, igaz?
uh, köszi
"Amíg nem fáj kiadni az összeget, addig keveset adtál."
na igen, asszem itt látjuk másképp, olyan összeget még tényleg nem adakoztam, ami kifejezetten fájt volna
"hogy gyakran annak van nagyobb szüksége az adakozásra, aki adja a pénzt és nem annak, aki kapja."
igen ezt szoktam tapasztalni, és mégsem rendszeres része az életemnek az adakozás, mert... fú hát őszintén? mert ezt a jó érzést, amit akkor érzek amikor segítek valaki másnak, inkább úgy "teremtem elő" hogy magamra költök
hm na jólvan köszi Miklós, megint adtál gondolkodnivalót
En par ezerrel tamogatom havonta a fuggetlen media nehany szereplojet. Ez a havi bevetel toredeke, de ennyit szanok ra jelenleg.
A budgetemben 20% van az adomanyozasnal. A nagyja Patreonra megy, ami szerintem fair, egyreszt nem tamogatok "gyarakat", mint a Partizan, masreszt akkor is megy a penz, amikor az illeto kieg es evekig nem tud felkelni az agybol (ami elobb-utobb mindenkinel bekovetkezik), harmadreszt bizonyos szamu patronalt felett lehetetlen mindenkitol mindent megnezni. De itt van a Telex is, ami csak felig fair: professzionalis szolgaltatas, azonban az alkotok kb. szegenysegi fogadalmat tettek es nem is fizetnek ennyit piaci alapon.
Szegenyeket en nem tudok tamogatni. Szociologiai tanulmanyainkbol tudjuk, hogy a szegenyek tobbsege a gazdagokat utanozza, animisztikus modon, mintha a viselkedes a mantra, amitol jonni fog a penzenergia. Igy otvozik egy ultrakapitalista nagytokes es egy Fideszes eros ember eszmeiseget (lasd pl. a fideszes Igazgyongyosoket), amit sorry, en nem fogok szponzoralni.
Vicces a fideszes igazgyöngyös kifejezés, olvass bele bármelyik cikkébe, finoman szólva se dicséri a kormányt és tényleg nagyon finoman szólva.
Gondolom a támogatottak pártpreferenciájára gondol, viszont erről is kifejtette már Nóra már többször is a véleményét. Próbálják a támogatottjaikat ebben a kérdésben is edukálni, de ők nem fogják megmondani, hogy kire szavazzanak és kire nem. Az edukálás meg nyilván egy folyamat.
Hacsak nem max fél éve dolgozol, és életedben összesen nem adakoztad el kétheti fizetésedet, akkor nem szeretsz adakozni. Ha több, mint 4 éve dolgozol, és nem volt összesen félhavi adakozásod, az a fizetésed kevesebb, mint 1%-a. Ez nem adakozás, ez az, hogy nem a pultra teszed ki otthon az aprót a zsebedből, ami zavar, hanem egy hajléktalannak adod. És ez nem a zsebedben turkálás, nincs ezzel baj, ha így szeretnél élni, csak ne verd át magad. Én egy ideig toltam magam előtt az adakozást, hogy majd ha többet keresek, majd ha marad, aztán egy ponton azt mondtam, hogy nem azt adom, ami marad, mert olyan nincs. Mindig lesz mit venni, vagy amikor már tudatosabb vagyok, lesz mire félretenni, befektetni. Először adok, és a többit osztom be. És az sem zavar, hogy ha befektetném, kb 5 évvel hamarabb mehetnék nyugdíjba.
Szerintem ti ültök fordítva a lovon. Minden adakozás annak számít. Ha te 10-20 ezret adakozol egy évben az is egy szép összeg, lemondtál róla, hogy máson segíts. Mindenki a saját szintjén segít. Ez nem egy egzakt szám, hogy havi szinten x %-ot lekell tenni és csak onnantól számít adakozásnak.
Szerintem ti valamit kompenzáltok ekkora összegekkel.
Nem, évi 10-20 ezer forintnál nem mondtál le kb semmiről, csak egy családi mekizésről...egy évben. Nem akarok én senkit meggyőzni, és ha valamit kompenzálok, akkor legfeljebb azt, hogy úgy érzem, hogy áldott életem van, van lakásom, autóm, feleségem, két szép kisfiam, vannak játékaik, van mit ennünk, tudunk nyaralni, miközben rendgeteg embernek ezek önhibájukon kívül nem adottak. Úgyhogy igen, szeretnék visszaadni ebből. Ha ez kompenzálás, akkor legyen 🙂
Nem feltétlenül az összeg a lényeg.
Két heti fizetés vagy 10 napnyi ingyen munka.
Lehet úgy is adakozni, hogy elmész segíteni. Az idődet adod oda.
Amikor a fizetésedből adakozol, akkor évente két heti idődet adod oda.
Sokkal összetettebben lehet ezt nézni.
12 hónap van egy évben, 10 napról beszélünk. Gyakorlatilag havonta egyetlen egy napot dolgozol azért, hogy segíts valakinek és így is lesz két olyan hónapod amikor nem segítettél senkinek.
Ezt vedd figyelembe és ne azt, hogy egyben ez mekkora összeg!
Még...
Annál kicsit hosszabb volt a kommentem, hogy ebből lejöjjön, hogy mire gondolsz 🙂
Papírtermékeket, mint kéztörlő többször is felhasználsz.
Számomra meg a papír kéztörlő használata a pazarlás és a "nem környezettudatosság" pontos megfelelője.
takarékos olcsó diszkontáruházban vásárolja a minőségi élelmiszert
Elsőre ez is elég antagonisztikus ....
+1 nem mindenki szereti, de én inkàbb hasznàlok textil törlőket és mosom azokat, mint papírt a szemétbe tegyek.
Mondjuk a papírzsepit is van hogy több hajtàs utàn dobom ki.
🙂
Használtan venni cipőt zsugoriság? Én sok mindenben zsugori vagyok, de pont egy cipőt parkettázni szivesen megveszek Vinteden amit előttem használtak párszor viszont jó állapotú és 6-od árba kerül 🙂
Nekem vannak régi cipőim parkettázni vagy bármely egyéb munkára, az még olcsóbb úgy... 🙂
Miért kell külön cipőt fenntartani parkettázásra?
Szerintem arra is lehet használni, hogy aki felesleges kommenteket ír, azt barátságosan fejbe kólintsák.
Mert azzal halálra is itéled. Ez olyan, hogy kertet ásni se a "templomba járós" cipőben szoktam, hanem abban amit már nem veszek fel,ha melóba járok, de még nem lóg ki a lábam ujja a végéből.
Mint ahogy otthoni fetrengésre is jó a kinyúlt poló meg a melegítő.
Sőt nekem van pulóver alá való pólóm télre, "szép poló" meleg időre, és melós póló a tényleg koszos műveletre( ez többnyire halálos ítélet is)
Parkett-táncos vagy?
Na a cipo az, amit nem szabad hasznaltan venni. Egyreszt higieniai okokbol, masreszt meg az elozo viseloje taposta ki, ami nem feltetlen passzol a te labadhoz.
Anyagtól függ, de a legtöbb cipő valamilyen mértékben tágul, módosul a lábformádtól, egésszégtelen használt cipőt hordani, amely más lábformájához alkalmazkodott. Parkettázáshoz miért nem a saját régi cipődet használod?
Szerintem pont le kell tojni, hogy ki minek tart minket. Én pl. borravalót se mindig adok, sőt egyre ritkábban. Tök nem érdekel, hogy ez kinek nem tetszik. Az emberek túl sokat foglalkoznak azzal, hogy mások mit gondolnak róluk.
Az emberek túl sokat foglalkoznak magukkal és túl keveset másokkal / a környezetükkel.
Én viszont mindig adok, szociális megfontolásból. Persze, adjon a főnöke, de ugye a valóságban a főnökök és a multik is leszarják a dolgozóikat. Amikor még Magyarországon laktunk és jött a Tesco házhozszállítás, akkor is mindig adtam 500 Ft-ot a kiszállítónak. Úgy éreztem, hogy a 20000-30000-es nagybevásárlás mellé bele kell férnie az ilyennek. Mindig nagyon örültek neki. Nekem csak 500 Ft volt, de ha aznap csak másik 9 ember adott volna (belelóg a kezem a bilibe), az egy hónapban már 100000 Ft-tal megdobta volna a minimálbéres fizetését. Pizzát ritkábban rendeltünk, de ha igen, ott a futárnak 200 Ft-ot adtam. Ezek 2021-es árakon értendők, akkor még szerintem ért valamit az apró is.
Fordítva: a termék/szolgáltatás árába bele kellene férnie a rendes bérnek. (Étteremnél is.) Ne mi egészítsük már ki a dolgozó bérét a munkáltató helyett (ráadásul feketén...)
Dettó.
Én sem asszisztálok már ehhez a hülyeséghez a közelmúlt óta, hogy tessék borravalót adni a futárnak, pincérnek. Főleg, hogy most már egy pláza kaja vételnél is felkínálják, hogy hány %-ot szeretnék pluszban fizetni, nálam ez volt az utolsó csepp a pohárban.
Pl. banki ügyintéző, pénztáros és még sok-sok szakmában nincs ilyen, pedig ők is dolgoznak, kaphatnának, de csak a pincéreknél alakult ez ki leginkább.
Hát, nem. Tartsatok bunkónak, de ezt idén én is befejeztem. Inkább többet jótékonykodok olyanoknak, akik azt megérdemlik.
"felkínálják, hogy hány %-ot szeretnék pluszban fizetni"
Ráadásul gyakran 10% az alapértelmezett, ha nem állítod át, kapásból azzal számol.
Ne keverjük már ide a borravalót az adakozáshoz!
Nagyon-nagyon kevés közük van egymáshoz.
(Talán axt sem így értette.)
- Egy adag kávét kétszer is kifőzöl.
- Papírtermékeket, mint kéztörlő többször is felhasználsz.
Hát....minek kávét inni, amikor a 100db-os fekete tea sokkal olcsóbb!
Nade a kéztörlő az tényleg pazarlás. Arra ott van a használt zsepi.
De annak szívesen adok pénzt, aki nálam szerényebben él. Egy pakisztáni kissárc oktatását támogatom, alig több, mint napi 1 vonaljegy árával 🙂
Ezzel feltehetőleg így is többet tettem, mint az itteni olvasók 80%-a.
Fontos a jó megjelenés. Mondjuk aki sportolt valaha életében, annak egy kukászsák is jól áll, nemhogy visszafogott, de jó minőségű ruhák. Másoknak ott a túlárazott kacat, nekik meg kell venni. Az más kérdés vajon mennyit segít rajtuk XD
Hülyeség. Én elég sokat sportoltam és sok embert ismerek aki velem együtt sokat sportolt. Meg tudom cáfolni.
A takarékos a "hogyan oldjam meg"-ben és a biztonságos bőségben gondolkodik. A zsugori a "miért nem engedhetem meg"-ben gondolkodik és szűkösség hatja át.
Ennek engem leginkàbb a màsok kàràra valo sporolàs része zavar.
Azt szoktam mondani, hogy én szokszor azért nem költök, mert amikor kell, legyen.
Ebbe tartozik az ha az ember elmegy tàrsasàggal. Ha valaki ott àll neki olcsojànososkodni, hàt nem megyünk többet :-/
Vagy pl. (ha màr karàcsony) ajàndékozàsnàl làtod hogy a padlàst takaritotta ki, nehogy egy fillért ki kelljen adni, de amit ö kapott azt jol megvizslatja jo-e. Aztàn ezek néznek, ha az ember nem megy a közelükbe többször.
(és nem, nem azokrol van szo, akik az utolso fillérjüket adjàk ki ajàndékért és kicsit szerényebb lesz.)
Van még olyan probléma is az adakozással, hogy nálunk kimagaslóan magas az adófizetési kötelezettség. Amennyiben nem csalod el az adót, nem okosba tolod az ipart, nem bújsz ki alóla ilyen - olyan kiskapukkal. Tehát aki sok, rengeteg, kimagaslóan magas adót fizet és tesz be a közösbe, amiből kellene, hogy menjen a nehéz sorsú emberek, rétegek megsegítésére is, akkor még pluszban a nettó keresetből is menjen adakozásra? Értem, hogy az adakozás sokszor inkább az adakozónak jó, másrészt a mi szintünkön úgysem számít, mert nem fogja érdemben megváltoztatni a világ sorsát. Kábé annyit számít, mint tengerbe egy kiskanál vizet önteni, és akkor megmentettük a tengert, semmit. Másrész ez nem Amerika, ahol a milliárdosoknak szép hobbija, az adományozás. Ebben az országban, kábé mindenki adományokra szorulna egy jó átlagos nyugati szinthez képest, akik meg megugorják ezt a szintet, azok nem teszik.
Ezek önigazolások. Ha az állam nem oldja meg az adódból, akkor nem tudsz mit tenni, így jártak a nehézsorsúak? Másik: Nem számít úgyse, amit én adok. Hogyne számítana. 5 ember rendszeres adakozása meg tudja oldani egy hatodik ember életét kb a nulláról. De nyilván nem így működik. Sok embernek csak bizonyos területen szorul segítségre. Ilyen esetben egy ember adakozása önmagában megoldhatja 10 ember specifikus problémáját.
Ha évi 10 Ft adót kellene fizetned,
közben Új-Zélandon ugyanaz után a tevékenység után 5 forintot (esetleg a Kacsacsőrű emlős-szigeteken pedig 0,01 forintot),
akkor is ugyanezt írtad volna.
Talán röviden úgy mondanám, hogy a takarékos ember ésszel költ, a zsugori szívtelenül. Lehet az a legjobb ha ésszel és szívvel nézi az ember, így az érzelmileg érintett dolgokkal sem fog elszállni.
A régi dolgok kidobása vagy megtartása akkor jó kérdés mikor egy apróság miatt 50-100 km-t kell menni a legközelebbi nyitvatartó áruházba. És pénzt adni azért amit előtte kidobtunk mert úgysem kell már.
Amúgy az is jó irány lehetne, hogy az adakozás egy része pl. közegézségügyi kampányokra menjen. Nagyon egyszerű példa: szájhigiénia, amiben a magyarok nagyon alulteljesítenek. Zacher Gábor mondta, hogy az átlag állampolgár évi 0,7 fogkefét használ évente. Sok szenvedést és egészségügyi kiadást spórolhatnánk meg társadalmi szinten, ha a szaloncukor mellett egészségtudatosságot is tudnánk adni.
99%-ban igazad van, de a "- Elteszel olyan elromlott termékeket, amiket biztos, hogy soha nem fogsz megcsináltatni. DVD lejátszó, levált talpú cipő és ezekhez hasonló dolgok." szerintem a lomgyüjtőkre, nem a zsugorikra lehet elmondani (hiszen abból nincs forintban kifejzhető gazdasági haszna)
Én bizonyos dolgokban spórolós,máskor kimondott zsugori vagyok, de nagyon ritkán érzem, hogy ez probléma lenne. A más cuccait tovább használni ,akár még a kukából is szerintem kimondottan cool dolog. A legkedvesebb ruhadarabjaim turibol vannak. Most akartak adni egy flancos ,ledes karácsonyi égősort ,de én elvböl a szüleimtől örökölt 20+ éves retro égöőket fogom idén feltenni a fára. Szerintem rengeteg használt ,mások által megunt cucc van amit még újra lehet éleszteni ,akár évekig használni.
A lomizás baromi veszélyes, egyszer hazaviszel pár ágyi poloskát, és örülhetsz, ha 100eft-ból kijön az irtás, mire megszabadulsz. Nekem egyszer bérlők hoztak be poloskát, és csak akkor szóltak, mikor már nagyon elszaporodtak.
A nagyszüleim svábok voltak, mindig azt tanították, hogy nem akkor kell spórolni, amikor nincs, hanem amikor van miből.
Be is vált a tanács, mert amikor épp nem volt munkám, nem kellett szélsőségesen spórolnom, hanem akkor iratkoztam be intenzív angoltanfolyamra, mert volt rá időm.
Volt egy nagy hatású tanítása a nagyapámnak: mikor szüreteltünk, és nem szedtem fel a lehullott pár szem szőlőt, azt mondta, hogy abban az érett szőlőszemben benne van valakinek a munkája, és az ő munkáját vesszük semmibe, ha ahagyjuk pocsékba menni.
Köszönjük! Mindig féltem tőle, hogy zsugori vagyok, mert a fizetésem felét sem költöm el és nagyon ritkán utazom. Hála Istennek valószínűleg inkább nem. Olcsót nem veszek ha rossz, ami jó azért viszont szívesen fizetek többet. Jótékonykodni is havi szinten szoktam, igaz elég jelentéktelen összegben (pár tízezer). A COVID alatt fizettem egy családnak az albérletét 50%-ban, illetve egy ukrán volt kollégát támogatok negyedévente 100 ezres nagyságrendben, akit behívtak harcolni. Valószínű egy zsugori ilyet nem csinálna.
Nálam az a legnagyobb visszatartó erő, hogy egy ideje már jobban átlátom az alapítványok működését és nehéz megbízni bennük, hogy valóban rászorulók kapják -e az adományt, vagy inkább kijátsszák maguknak.. A másik, meg amit @axt írt, hogy ezzel fenntartom azt az életmódot, hogy majd mások segítenek és marad a függő helyzetben, ami ugye nem megoldás.
Segíthetünk állatoknak is. Ők aztán nem tehetnek semmiről, és *sokkal* hálásabbak is.
Szabad szoftverek (LibreOffice, Mozilla)?
Hirtelen bajba került ismerősök? (ott aztán igazán nincs, aki benyeljen az adományból útközben)
Adakozás természetben?
De ez is mind csak erőltetett válasz egy erőltetett kérdésre. Miért mindenki csak segélyszervezetnek tudja elképzelni az adakozást? Az miért nem megy, hogy annak az egyesületnek, alapítványnak, amely esetleg nem közvetlenül szükségben levő embereket/állatokat segít, hanem bármilyen, általad nagyra tartott (de neked közvetlen hasznot nem hozó) non-profit célt, és amely szervezetet érdeklődésed, esetleg már bevonódásod folytán amúgy is jól ismersz belülről, és korrektek?
Egyetlen ilyet se ismersz? Akkor az vajon miért van?
Nekem is nagy kérdés, hogy kinek és mire adok. Azért nem adok még szegény valaki. Ha valaki mondjuk ápolásra szorul mert betegen született annak nagyon szívesen. Ott sajnos nincs másfajta életmódra lehetőség, csak a függőség van.
Ezt a papírtörlő dolgot nem értem. A papírgyártás nagyon energia- és vízigényes folyamat. Igenis jót teszel a környezetednek, ha többször is felhasználod. Pl zsíros edények kitörlésére még megfelelő lehet Leginkább hasznos pedig az lenne, ha visszaszorítanánk az ilyen termékek fogyasztását, beleértve a papírzsebkendőt is,, vannak más alternatívák
amúgy a cikk témája nem a környezetvédelem
Jó kérdéseket feszeget a szerző, mindenki magára tudja vetíteni és átgondolni az életét, pont mint egy jó prédikáció során. Hogy ne magamról beszéljek, nekem is van egy ismerősöm aki a piacon veszi a cipőit (nem parkettázni, igen zsugori) pedik milliókat keres. Kérdés itt, hogy lehet-e gyógyłtani ezt a betegséget? Mert nyilván kellene, ha nem is törekedünk a halj meg nullával-ra akkor is túlzás.
Szóvolt itt adakozásról/adományról.
Tud-e valaki olyan oldalt, ahol konkrétan lehet támogatni szemelyeket/csaladokat/rászorulókat közvetlen? Tehat egymás alatt vannak pl. nevek, leírással, hogy milyen helyzetben vannak, ott a számlaszám és lehet közvetlen azonnal támogatni azokat, akikre az ember szíve rádobban.
Sok visszaélés lenne egy ilyen listán.
Járj nyitott szemmel. Aki az utcán a kukában turkál, bátran adj neki egy ötezrest. A földszinten lakó özvegyasszony, aki két gyereket nevel. A gyereked osztálytársa és a testvére, akik szakadt tréningben járnak iskolába. A súlyosan lebetegedett volt kollégád.
Kinyitod a szemed és sokkal több támogatási lehetőséget találsz, mint szeretnél látni.
ha a fogorvos beavatkozás előtt megkérdezi, hogy kérek-e fájdalomcsillapító injekciót, én meg visszakérdezek, hogy "úgy drágább?", akkor melyik kategóriába tartozok? 🙂
Sokan csak a kifogást keresik, mért ne adakozzanak, itt a kommentekben is. Pedig nem olyan nehéz ez. Egy betegség ellen általában nem tudnak mit tenni a rászorulók, sok pénzt elvisz, és meggátol a normális munkavégzésben is. Munkaképes hajléktalanoknak például én sem adnék. De beteg gyerek családjának igen.
Az adózás pedig nem adakozás, nem is értem, néhány embernek ez honnan jön?
Hozzáteszem, én sem annyit adakoztam eddig, mint amennyit lehetett volna, hiszen először a saját gyermekemnek teszek félre, majd utána jöhetnek az ismeretlenek.
Van sok hajléktalan, aki függő lett (legtöbbször alkoholista), de van sok olyan is, aki értelmi fogyatékos, csak pechére nem egy jól szituált budai villába született, így felnőttként az utcán végzi. Vagy építőipari munkás volt, de a sok fagy, eső, kánikula és a napi több tonna emelése megtette a hatását, ötvenévesen már alkalmatlan a munkára, bejelentés nélkül dolgoztatták, így most az utcán van.
Érdemes beszélgetni velük, én szoktam. Utána meglátod a massza mögött az embert is. (S igen, van akit én is elzavarok dolgozni, mert csak lusta és azért hajléktalan.)
És hogy még árnyaljam, felépülő függőként hadd mondjam el, hogy ők sem feltétlenül szar emberek. Persze egy függő hajléktalannak pénzt adni maximum a halálát gyorsítja meg, de függőket is lehet támogatni, csak nem ott, és nem úgy, hanem a felépülést segítő szervezeteken, vagy személyeken keresztül. Ráadásul ennek a társadalmi haszna is elég komoly, ha valakit önmagában egy ember élete nem annyira érint meg, mert egy társadalmon kvázi élősködő embert lehet visszavezetni a munkaerőpiacra
Azt már írni sem mertem, hogy egy alkoholista vagy drogos is ember, mert az már sokaknak túl sok lett volna. De ember és segíteni kell neki is, de az átlagember lehetőségeit az már meghaladja, ha drogra ad pénzt, az nem segítség.
Szerintem sokminden amit írsz, csak ugyanannak a fokozatai vagy másmilyen spórolások.
A fő különbség nem ez, hanem ahogy írtad az, hogy a zsugori mások kárára spórol. Az már engem nem érdekel, ha valaki foszlott ruhákban jár, csak ne tőlem várja el, hogy azért vigyem ki a reptérre, mert neki az olcsóbb.
Megérne egy szót, hogy van a zsugorinak egy olyan változata is, akinek nincs gondja az adakozással, akár még a házastársának is szívesen örömet szerez, csak akkor szívja a fogát, amikor nem egy konkrét másik személyre kellene pénzt kiadni (hanem a saját lakásra, autóra, nyaralásra, étteremre, új ruhára - még használtan is, ha az az ő számára "új"). Akkor viszont a vele egy háztartásban élőket is diétán és önkéntes szegénységen tartja. Szívesen mutogat vészjóslóan másokra, akik "dőzsölnek".
Nagyapám így élte az egész életét, szomorú látni néha. (Szerencsére nem ez az egyetlen vonás, ami jellemzi.)
Nála jobban csak önmagamat ismerem, aki hajlamos erre. De igyekszem lecsapni magamra. 😀
"A takarékos szívesen fizet a jó minőségű ruháért, ha az tovább használható..."
Ez mit jelent? Hol lehet ilyet venni?
Többnyire egyszerű farmer/pólót hordok, és nagyon idegesít, hogy az összes farmerom 2-3 éven belül foszlik az "éleknél" (zsebek, slicc, lábszár vége)
Létezik olyan, ami ezt "nem csinálja"?
Az utóbbi kb. 10 év összes farmere egyszerű tescós, asszem F&F, pár havonta vannak 3x%-os akciók rá klubkártyával. Vettem vagy három simát (rendes "farmer", azaz pamut kékben/feketében) meg három rövidnadrágot, ami ugyanaz, csak térd aláig ér.
Semmi baja egyiknek sem, sőt, van belőle, amit alig használtam, mert ugye farmert kb. havonta-kéthavonta is elég mosni.
Kb. 30 ezer forint volt a 6 nadrág összesen.
(ugyanitt egyébként 100% pamut pólók is szoktak lenni akcióban, de amúgy a Sparban is, onnan meg vettem vagy 6-7 piros pólót futni pár éve, nem volt az egész összesen egy tizes. Az talán Fruit of the Loom volt)
Nem tapasztalatból írom, de egy akciós, outletes Levi's 30.000 ft-ért el tudom képzelni, hogy 10 év múlva is nadrág, és jobban jársz, mintha 2 évente szétfoszlik egy H&M-es farmer a lábad között 10.000 ft-ért.
Kb négy éve vettem két Levi'st, 10e körüli áron. Nem, nem bírták tovább két évnél. De ez nyilván attól függ, hány nadrágja van az embernek. Nekem ez a két hétköznapi nadrágom volt. (Ünneplős, melegítő, rövidnadrág volt még.) Egy év után foltoztam, két év után már inkább csak otthoni/kerti volt.
100 EUR-t nem adnék ki érte, de 30-50 EUR közötti áron lehet most is vennék.
Viszont azóta is úgy vagyok vele, hogy ha passzoló, kedvező árú nadrágot találok, akkor kettőt veszek egyből, hogy ne kelljen vele foglalkozni egy darabig.
De azért azon továbbra is ki vagyok akadva, hogy a férfi nadrágok kényelmesebbek és tartósabbak ugyanolyan vagy kedvezőbb áron, mint a női nadrágok. De végülis mindegy, mert úgyis nagyon ritkán (inkább sosem) veszek nőit. 🙂
Aki Sparban jár, az tud venni valamelyik segélyszervezetnek tartós élelmiszert. Semmibe nem kerül 1-2 kiló lisztet vagy cukrot/tésztát pluszban a kosárba tenni, és az tényleg jó érzés.
Lehet támogatni a Wikipediat meg az Internet Archive-ot is egyébként. Valamelyik független magyar portál (Telex, 444, 24.hu stb.) támogatása meg alapnak kéne lenni akár csak pár ezer forinttal pár havonta.
Telex, 444, 24.hu mint független? 😀 Írhattad volna az origót is, egy szinten vannak, csak másik oldalon...
Tévedsz. Az origo és a többi nem független, hanem az adófizetőktől ellopott pénzből kizárólag a fidesz hazugságait terjesztő szennylap vagy tévé.
Ezen az oldalon nem lopott pénzből és nem egy párt megbízásából irodnak a cikkek. Lehet, hogy időnként elfogult, de legalább újságírás, nem pedig politikai szennyet kiokádó propaganda szemét. Sok csöccsel megspékelve a nemzethy kerheszthény hazugság nevében.
Jóérzésű ember akkor sem olvasná az origot meg a többit, ha nem létezne másik forrás.
Tényleg, pont ugyanannyiszor büntették őket hírhamisításért is, ugye?
ezeket mikor fogjuk tudni újra mute-olni? fejlesztés alatt van még az új komment motor?
Amerikai cégnél dolgozva totál kiakadtak azon, hogy nem akartam beszállni a "Charity Drive"-ba, ahol mindenki neve felkerül a dicsőségfalra, mert bár jóval többet szoktam adakozni, mint amilyen összegek ott repkedtek, de ezt én kizárólag privát formában tudom elképzelni - egyszerűen kényelmetlen a gondolat, hogy valaki ott hálálkodjon nekem azért, hogy nagy kegyesen odavetek neki valamit a pénzemből.
(voltam szegény, annyira szegény is, hogy voltam az adakozás túloldalán is, és örök hálám pl. a Krisnásoknak, akik nem azt kérdezik, hogy miért vagy éhes, hanem azt, hogy éhes vagy-e.)