Ebben a bejegyzésben azokról szeretnék pár szót szólni, akikkel naponta találkozunk a bankfiókokban. Remélem, fog segíteni némelyeknek, hogy megértsék, hogyan működnek ezek a dolgok.

Így ezután majd érteni fogja, mit jelent az a mondat, mikor a privátbankára felhívja, hogy Kovács úr, jöjjön be, nézzük át a portfólióját, vagy a brókere egy tuti tippel keresi. 🙂

Kicsit nézzük át az elnevezéseket. A bankok bevezették az ügyfél-szegmentációt, melynek célja az emberek vélekedésével szemben nem az ügyfelek jobb kiszolgálása, hanem, hogy a jobb ügyfeleken többet lehet keresni, ezért érdemesebb kiemelten figyelni rájuk.

Egy általános felosztás szerint prémiumügyfél az 5 milliós állomány feletti ügyfél, kiemelt prémiumbanki ügyfél a 30-50 millió feletti ügyfél, privátbanki ügyfél a 100 millió feletti állománnyal rendelkezők. Persze ez bankonként változik, van, ahol már 10 millió felett privátbanki ügyfélnek hívják az embert.

Amit sokan elfelejtenek, hogy az ezzel foglalkozó prémium és privátbankárok a bank alkalmazottai. Ők maximum másodsorban nézhetik az Ön érdekeit, őket a bank csakis azért fizeti, hogy sok hasznot termeljenek.

A legtöbb helyen kőkemény tervszámokat kapnak a nyakukba, hogy a most kijött termékből el kell adniuk 30-70-150 millió forintért az ügyfeleknek. Legyen az a termék bármennyire is nagy szutyok.

Egy másik bankban, ahol dolgoztam, ott nem az éppen aktuális vackokat kellett csak az ügyfél nyakába sózni, hanem nemes egyszerűséggel ki volt adva, hogy minimum 4 millió forint jutalékbevételt kell havonta a prémiumbankárnak teljesíteni. Számoljunk egy kicsit. Ami a banknak jutalékbevétel, az az ügyfélnek kiadás, vagy még egyszerűbben veszteség.

Egy átlagos prémiumbankárnak vagy privátbankárnak van papíron 200-400 ügyfele, de ezeknek a felét még életében nem látta. A maradék fele szintén olyan, aki egyszer vett valamit, azóta is abban üldögél. Úgyhogy maximum száz ember az, akinek lehet hintáztatni a pénzét. Ha a négymilliót elosztom 100 ügyféllel, akkor ügyfelenként HAVONTA negyvenezer forintot kell legombolnia a szerencsétlen prémium/privátbankárnak, ha hozni akarja a pénzét.

Mivel a részvényalap jutaléka ötszöröse a pénzpiaci alapnak, minden szerencsétlen mamát rá kell beszélni, hogy inkább ebben tartsa a pénzét.

Az értékesítési kényszer miatt 92 éves mamával vettetünk közel 10 millióért a 15 milliójából ótvar 5 éves tőkevédett alapot. Nem csak vele toltunk ki, mert úgysem éri meg a lejáratot, hanem az örököseivel is, mert az értékpapírokat nem lehet adómentesen örökölni, úgy, mint a bankbetétet.

Na, ennyit a prudens banki működésről.

Drága ügyfél, ha a brókere, privátbankára, vagy akárkije a bankból felhívja, hogy Kovács úr, jöjjön be és nézzük át a portfolióját, az mindössze annyit jelent, hogy megint kitoltak valami ótvar terméket, ezért el kell adatni az ügyféllel a régi vackait és vetetni kell vele az újból, mindegy, mennyit bukik rajta. Mert vagy az ügyfél szívja meg, vagy én, mert kirúgnak, ha nem hozom a számokat. Akkor inkább az ügyfél.

A másik meg az, hogy alig-alig van képzett ember a mindenféle banki tanácsadó között. Egyszerű emberek ők, akik értékesítik azt, amit kiadnak nekik. Ne essen hanyatt a tanácsaiktól, mert a legtöbbször ők sem értenek hozzá. Néha még a főnököm főnökének a szájából is hallok akkora marhaságokat a megbeszéléseken, hogy elakad a szavam.

Szóval, ezzel a bejegyzéssel csak azt akartam mondani, hogy nehogy azt gondolja, hogy a mindenféle kiemelt bankár azért van, hogy Önnek sok hasznot hajtson. Mivel a fizetését a banktól kapja, ezért a banknak kell sok hasznot hajtania.

Amennyiben tetszik a blog, csatlakozz hozzánk a facebook-on, hogy értesülhess az új bejegyzésekről: .>http://.