... a bankos csalók nagy örömére.

Szeptember elsejétől az eddigi 10 millió forint helyett már 20 millió forint az azonnali átutalás összeghatára, ilyen összegig tudják kifosztani is a bankszámládat megadott számlaszámonként.

Nem véletlen, hogy egyre több a bankos csaló, akik telefonon vagy fertőzött mobilapplikáción, esetleg számítógépen keresztül lopják el gyakran egy élet megtakarítását.

A jegybank és a többi bank pedig tétlenül nézi ezt, semmit nem téve a probléma ellen.

Pedig a megoldás olyan egyszerű, mint a faék.

Egyrészt én, mint számlatulajdonos, szabadon állíthassam az azonnali utalás összeghatárát. Nekem néhány százezer forintos határ bőven elég lenne, ne erőltessék rám a húszmilliós utalást, ha nem akarom.

Másrészt lehessen beállítani, hogy újonnan rögzített számlaszámra mennyit lehessen maximum napon belül elutalni. 20 ezret, 100 ezret, egymilliót, ízlésemnek és szükségeimnek megfelelően.

Ennél nagyobb utalás csak másnap reggel menjen el. Az esetek 99%-ában tökéletesen elég, ha egy rendkívüli, nagyobb összegű utalás, amiből maximum van évente egy, csak holnap reggel érkezik meg. De ha nem és ezt a limitet módosítanám, személyesen módosíthassam bankfiókban vagy applikációban kérhessek visszahívást a banktól.

Azonnal megszűnne az összes telefonálgatós csalás, ha az alapértelmezett beállítás százezer forint lenne, amit a tulajdonos tudna csak változtatni. Ennyiért egyszerűen nem érné meg a csalás.

Bár az azonnali utalás egy jó találmány, de az, hogy ennyire átgondolatlan és ennyire könnyű visszaélni vele, az nagyon rossz dolog.

Az, hogy még tovább emelik a limitet, anélkül, hogy a felhasználókat megkérdeznék, hogy nekik kell-e húszmilliós utalási lehetőség és nem is engedik őket ebbe beleszólni, az kifejezetten egy elfuserált irány.

Remélem, erre a jegybanknál is rájönnek és lépnek, a további emelés helyett inkább a csökkentés lehetősége felé.

Vagy át kellene venni az angol jegybank lépését, amelyik elunta, hogy semmit nem tesznek a bankok a csalások ellen, csak széttárják a karjukat, hogy ők aztán mindent jól csináltak.

Azt mondta az angol jegybank, hogy attól függetlenül, hogy a felhasználó volt a megtévesztett és aktívan közrejátszott, hogy kirabolhassák, a bankoknak kell állnia a kárt. Felét a károsult ügyfél bankjának, másik felét annak a banknak, amelyik a csalók számláját kezelte és nem vette észre a pénzmosást és nem tett semmit a továbbutalás ellen.

Gondolom, az angliai bankok azóta már kitalálták, hogy lehetne mégis megelőzni a csalásokat. Mert ha nekik kezd el fájni minden egyes eset, akkor nem fogják többet csak a vállukat vonogatni.

(Egyébként miért van, hogy az összes banknál lehet állítani a kártyalimiteket, a napi utalási limiteket viszont nem? A bankkártyák, mióta van a kétlépcsős azonosítás, lassan már biztonságosabbak, mint az utalások.)