A 2008-as válságról
Izgalmas időket élünk. Tönkrement egy amerikai nagybank, amelyikkel igazából semmi olyan probléma nem volt, amit ne lehetett volna kezelni, csak áldozatul esett egy bankpániknak. A leértékelődő hosszú kötvényei miatt (amivel tele van a többi bank is) tőkére volt szüksége, de tőke helyett egy bankpániknak lett az alanya. Néhány nappal később az óceán túloldalán a második legnagyobb svájci bankot is csak úgy lehetett megmenteni, hogy összeolvasztották a legnagyobb svájci bankkal, miközben bár nem volt túl jövedelmező a bank és a menedzsment sem volt éppen a legjobb, de minden pénzügyi és likviditási mutatójában hozta az európai átlagos szintet.
Sokaknak felsejlett 2008 réme, amikor befagyott a bankközi piac, sok bank tönkrement, sok másikat pedig csak hathatós állami beavatkozással sikerült megvédeni, s a válság következményeit még hosszú évekig nyögtük.
Aki egy kicsit is érdeklődik a közgazdaság iránt, kívülről fújja, mi okozta a subprime válságként elhíresült, 1929 óta a legnagyobb pénzügyi válságot okozó 2008-as válságot.
A 2001-es gazdasági válságot (szürke mező a grafikonon) az amerikai jegybank kamatcsökkentéssel igyekezett ellensúlyozni és az addigi 6,5%-os alapkamatot levitte egészen 1%-ra. Így kívánta élénkíteni a gazdaságot, felpörgetni a fogyasztást és a hitelezést is.
Az amerikai alapkamat változása:
A hirtelen jött olcsó pénzt a bankok ki akarták helyezni, de a normál piac már telített volt, ezért egyre nagyobb kockázatot vállalva a subprime vagy másképp fogalmazva másodrendű, nem annyira jó adósokat szólították meg a hitelekkel.
Ennek köszönhetően megugrott a másodrendű, kevésbé jól fizetőnek számító hitelek aránya 2003 körül.
Ha pénzt öntünk a gazdaságra, akár olcsó hitel formájában is, akkor vagy előbb, vagy utóbb, de felüti a fejét az infláció. Először a befektetések területén, később a napi fogyasztási cikkek áraiban is.
A FED megijedve a 4% környékére nővő inflációtól, 2004-től folyamatosan visszaemelte az alapkamatot a kilencvenes évek szintje közelébe, egészen 5,25%-ig. (Ami, még egyszer, teljesen normális kamatszint volt, kevesebb, mint a kilencvenes évek második felében megszokott és lényegesen kevesebb, mint a nyolcvanas évek elején.)
Azonban a megemelkedett kamatszintet sokan nem tudták fizetni, így kitört egy világszintű bankpánik a bedőlő ingatlanhitelek miatt, illetve az ilyen hiteleket összecsomagoló pénzügyi termékek és az ehhez kapcsolódó tőkeáttételek miatt. A krízist a Lehman Brothers csődje durrantotta be igazán, akkor lett világméretű a válság.
Eddig az alaptörténet, amit mindenki ismer és a következményeit is, a legnagyobb pénzügyi válságot 1929 óta.
Azonban felhívnám a figyelmet arra, hogy amint az a fenti ábrán is látszik, a subprime hitelek aránya a legrosszabb pillanatban sem haladta meg a 14%-ot, s nem is minden subprime-nak hívott hitel mögött volt rosszabb adós, lehet, hogy a hitelkihelyezés formája miatt (pl. rövid fix kamat után változó kamatperiódus) került subprime címke a hitelre.
2009-ben ezek a subprime hitelek 17,4%-a volt nem teljesítő, azaz legalább 90 napos elmaradásban lévő. A válság kitörésekor, 2008-ban a teljes hitelállomány 4,5%-a volt nemteljesítő, ami egy 2002-es 2,4%-hoz képest erőteljes emelkedés, de azért mégsem a világ vége. S ne felejtsük el az amerikai elsétálás jogát: ha bármi oknál fogva nem akarom fizetni tovább az ingatlanhitelemet, akkor a bank elveszi a házam, de annál többet nem követelhet. Ha 10% önerővel vettem az ingatlant, de közben ennél jobban estek az árak, egyszerűbb volt sokaknak lemondani az ingatlanról és a hitelről is. Olyanoknak is, akik egyébként tudták volna fizetni a hitelt.
Vagyis önmagában az amerikai lakáshitel-állomány helyzete nem indokolta a világválságot. Egy 4,5%-os nemteljesítő hitelállomány, ahol a veszteség nagy része visszajön az ingatlanok kényszerértékesítéséből még nem ok egy pénzügyi összeomlásra. (Már a válság okaként, a munkanélküliséggel együtt tovább nőtt később a nemfizető hitelek aránya, egészen 2016-ig magasabb volt a nemteljesítő hitelállomány, mint 2008-ban, a válság kitörésekor.)
A válságnak nem az oka, inkább az indoka volt a hitelállomány romlása. Egy ugyanolyan pánik keletkezett, mint amit kicsiben most látunk. Túlértékelt tőzsdék és eszközárak, mesterségesen alacsonyan tartott kamatok miatti túlzott hitelezés, emiatt berobbanó infláció és erre válaszul megemelt alapkamatok, a megemelkedett kamatok miatt fizetési nehézség a túlhitelezett cégek, államok és magánemberek között. Ez történt 2008-ban és nagyjából ugyanezt csinálta és csinálja az amerikai jegybank (is) most.
A jelzáloghitelezés miatti aggodalmak csak szikrát jelentettek a puskaporos hordónak, de nem az okozta a robbanást. Ahogy most sincs logikus magyarázat, hogy miért tör ki bankpánik egy egyébként nem rossz mutatókkal rendelkező bankokkal szemben. (Ráadásul sokat szigorították is a banki előírásokat, pont az előző válságból okulva, ennek ellenére is bankpánik tört ki.)
Nem, a cikk nem arról szól, hogy újra itt a világvége. Nagyon remélem, hogy sikerül megfogni a pánikot és nem lesz újra 2008. A cikk arról szól, hogy az ilyen nagy földindulásokat jellemzően olyan okok váltják ki, amiknek igazából nem kellene ekkora pusztítást végeznie. De egy túlfeszített, túlstimulált gazdaságban egy kicsi szikra is elég ahhoz, hogy kidurranjon a lufi, s utána a szikrára haragszunk, mert azt gondoljuk, hogy az volt az oka. Nem, az oka a túlfeszített, túldoppingozott gazdaság volt, a szikra csak egy indok volt, nem ok. (S a pánik után sorban hullanak ki a rejtegetett csontvázak a szekrényből, ahogy ez történt 2008-ban is, de az már nem az oka, csak a következménye a válságnak.)
a görögök és az ő híres pénzügyi hozzáértésük 🙂
Ez egyrészt érthető okokból indulatot vált ki átlagemberből és a feministák egy részéből is (őket hívják TERFnek) hiszen pl a férfiak a saját belső szexuális ízlésükön nem tudnak módosítani másrészt viszont tekinthető egy fokú intoleranciának is azokkal szemben akiknek az önbeteljesedés és a boldogságra való törekvés (mint alapvető emberi jog) nem lehetséges anélkül hogy elismerjék egy adott (társadalmi) nem tagjaként.
Borzasztó nehéz kérdés mert nincs jó válasz és nincs a megtárgyalásának civilizált kultúrája sem valamint minden jel arra mutat hogy a jelenlegi szociokulturális keretünk alkalmatlan rá hogy olyan módon tekintse a transznőket nőnek ami nem érinti hátrányosan a nőnek született nőket is.
Arra még sosem gondoltál, hogy a kománypropaganda azért működik, mert közelebb áll az általunk általában megéltekhez, mint a nemkormány-propaganda, amit egyesek – adott esetben pl. Te – nyomsz? 🙂 Értem én, hogy azt gondolod, tele vagy önálló gondolattal, de tartok tőle, ez nem más, mint ellentmondás valaminek, amit úgy hívunk: realitás. Érdemes ám kitörni a napi politika korlátai közül. Én nem olvasom a napi híreket (ami azt illeti a hetiket sem). Tehát minden, amit leírok és netán az a napi kormánypropagandára emlékeztet téged, a véletlen műve. A kormány és az ellenzék kb. annyira érdekel, mint egy celeb a Blikkben. Semennyire. Tudom én, hogy az empirikus gondolkodás bizonyos mértékig korlátos (mivel több dolgok vannak Földön és Égen…), de ez azért még nem nagyon hagyott cserben. De én már 50 múltam – nincs szükségem arra, hogy nagyokos legyek.
Az összes kormányközeli sajtóban egyszerre jelent meg az a narratíva, amely az LMBTQ mozgalmakra próbálja kenni az SVB csődjét. Ne próbáld előadni, hogy saját gondolat, ha ezt a propagandát nem olvasod, eszedbe sem jut ilyesmi, nem hogy még terjesztenéd is. Abban egyetértek, hogy nyilván vannak emberek, akik erre fogékonyak, egyébként nem is terjeszten a kormány ilyen propagandát, nyilván benne van, hogy ilyennel lehet hergelni az embereket.
Nyilván ellenzékben is van propaganda, mi az hogy, érdemes azt is fenntartásokkal kezelni, amit pl. a 444 ír.
mondjuk azert a kormanypropagandanak picit segit az a par milliard forint hatszel is amit elkoltottek a tizenX ev alatt, szerintem tiz ev alatt ennyi penzbol Zabalint is sajat izlesere tudta volna formalni a kozvelekedest. Ezt persze a legtobb Magyarorszagon elo nem veszi eszre mert rovid tavon apro valtozasok, de aki tiz eve kulfoldon el annak elegge szembetuno a valtozas.
Ha a kormány mosléka áll közelebb ahhoz, amit te megélsz, akkor gigantikus problémák vannak az életedben, és javasolnék egy sürgős felülvizsgálatot. Nem tekinthető normális, értelmiségi életnek az, amiben attól szorongsz, hogy van Soros György, sőt nem is ő maga hanem az “ő emberei” akik a te életed tönkretételén dolgoznak. Vagy az az élet, amiben következetesen, feltétel nélkül elfogadod, hogy a drágább gázszámla miatt fontos lenne egy ukrán béke. Természetesen ukrán megadással. Mert a kormánymédia oldaláról ilyen “megélések” jönnek át.
Nem gondolod azt, hogy ezek még rajzfilmes gonosznak is szarok? Már amennyiben értelmiségi ember vagy.
Ha te nem is politizálsz, mások fognak helyetted.
A propaganda valójában azért működik, mert ad egy gyűlölhető gonoszt ÉS megadja, hogy most itt minden jó. Ahogy idősödik az ember, egyre inkább nyugalmat akar, megbizonyosodni, hogy jó helyen van (ha rossz élete volt, azért, ha meg jó, akkor ezt akarja tartani), mert ha nem így lenne, az a saját csődjét jelentené. Ezért bármit elhisz, ha a fröcsögés mellé hozzáteszik, hogy itt minden jó. Nézd meg a Híradót, a “Magyarország jobban teljesít” egy sarkalatos pontja. Az ellenoldalon meg csak az orbánozásra futja (joggal), de nem adnak mellé semmi pozitívat, se jelen-, se jövőképet. Na ezért működik ilyen jól a féligazságokon alapuló propaganda.
A csuf igazsag az, hogy mindenki, meg a legokosabb ember is ostoba, mindenkit konnyu atb*szni es semmirol semmit sem lehet tudni a legkonyortelenebb modszeresseg es a legalaposabb statisztika alkalmazasa nelkul.
Szerintem ennek semmi köze nincs a demenciához, ugyanezt csinálják fiatal fanatikusok is. Simán szó szerint visszamondják az aktuális propagandát saját gondolatnak előadva, ha egyik napról a másikra változik a hivatalos narratíva, akkor mindig is Keletázsia ellen háborúztunk.
Ebben van egy nagyon erős érzelmi alapú elköteleződés, kombinálva a rendszeres gyűlöletadag biztosításával, benne van, hogy ha állandóan a migránsozást hallod, akkor azapzaj, fel sem tűnik egy idő után, és az is, hogy az emberek hamarabb elfelejtik, hogy honnan hallottak valamit, mint amit hallottak.
A Fidesz egyébként elsősorban azért tarol az idősek körében, mert közösséget épített nekik.