Ingyenpénz: Kockázatok és mellékhatások
A FED, vagyis az amerikai jegybank és több másik jegybank a világon pénznyomtatással és a kamatok mesterséges alacsonyan tartásával szeretne úrrá lenni a hét éve kialakult pénzügyi válságon. A válság előtt jellemző 4-6%-os jegybanki alapkamatokat 0 és 0,25% közé vágták és azóta ott is tartják, immár lassan hat éve. Ezen túl állampapírokat és egyéb kötvényeket is vásárolnak folyamatosan a jegybankok, hogy alacsonyan tartsák azok hozamait is.
Az intézkedések pozitív hatása látszik az amerikai gazdaságon, úgy tűnik, a gazdaság ki tud lábalni a pénzügyi válság okozta károkból. Ha alacsony a kamatláb, senki nem akar megtakarítani, inkább mindenki költekezik, sőt a vállalkozások beruháznak, hiszen ilyen alacsony kamatláb mellett a legtöbb beruházás megtérül. Ha az emberek fogyasztanak, a gazdaság bővül és a vállalkozók beruháznak, ha a vállalkozások beruháznak, az embereknek lesz munkája. Ha szinte ingyen van a hitel, mindenki bátran vesz új ingatlant, így a haldokló ingatlanpiac is életre kel. Pont ez a jegybankok célja az alacsonyan tartott kamatokkal: pörögjön fel a gazdaság.
Mielőtt pezsgőt bontanánk, érdemes a pozitív hatásokon túl figyelembe venni a pénzeső árnyoldalait is. Ebből gyűjtöttem össze nektek egy csokorral.
– A cégek számtalan olyan beruházásba belefognak, ami nem lenne kifizetődő, ha az igénybe vett hitel drágább lenne, vagyis a valós piaci árán nyújtanák azt. Ennek az a következménye, hogy abban a pillanatban, amikor a kamatlábak elindulnak felfelé, az összes ilyen beruházás veszteségessé válik és cégek ezreit könnyen magával ragadhatja a csődbe a drágább forrás miatti veszteséges működés.
– Az állami adósságterhek olcsón finanszírozhatóvá váltak a szinte kamatmentes hitel bűvöletében. A 10 éves amerikai állampapír hozama a 2007-es évi 5%-ról mára leesett 2,51%-ra. Ez két dolgot jelent: egyrészt az állam kétszer annyi adósságot felhalmozhat, miközben egy fillérrel sem költ többet az adósság kamatterheinek a finanszírozására. Ennek örömére az kormányzatok nem is fogják vissza magukat, az amerikai államadósság például a 2007-es 63,9%-os GDP arányos értékről meg sem állt a 2014-es 101,5%-os mértékig. A politikusoknak eszük ágában sincs az állam adósságterheit csökkenteni, sőt nagymértékben növelik azt, hiszen olcsó a finanszírozás és soha politikus még nem lett népszerű megszorítások és adóemelések miatt, ami az államadósság csökkentéséhez kellene.
Az érem másik oldala, hogy abban a pillanatban, ha akár csak 2-3%-ot emelkedik a kamatkörnyezet (vagyis visszatér a 2007-es normál szintre), hatalmas érvágás lesz a kormányoknak a már magasabb tartozásra vetített megduplázódó kamatok kifizetése. Ezért várhatóan adót emelnek, ezzel a azoktól a vállalkozásoktól fogják elszívni a pénzt, akik szintén szenvednek a magasabb kamatok miatti veszteséges működés miatt.
– Számtalan 65 év feletti, eddig nyugdíjas amerikai kénytelen újra munkába állni, pusztán csak azért, mert a megtakarításaik, különösen a kötvényeik és állampapírjaik után kapott kamatok gyakran még az inflációt sem érik el. Ma a 2005-ös értéknél 24%-kal több megtakarításra van szüksége egy amerikai átlagnyugdíjasnak, hogy ugyanannyi hozamot termeljen a nyugdíj-megtakarítása, mint kilenc éve. Ezért megy vissza sok nyugdíjas dolgozni, akik viszont elveszik a munkát a fiatalabbaktól. Jelenleg már a 65 és 69 év közötti korosztály 37%-a még vagy újra dolgozik az Egyesült Államokban.
– A túlságosan alacsony kamatok miatt az emberek nem takarítanak meg, mivel az infláció többet elvisz, mint amennyit a megtakarításuk hoz. Ennek egyenes következménye, hogy megtakarítás hiánya miatt ezek az emberek idős korukra rá lesznek utalva az állami kifizetésekre, ezzel a jövőben jobban megterhelve az államkasszát. Mindezt egy olyan időszakban, amikor a demográfiai válságok miatt éppen hogy minden eszközzel arra kellene biztatni az embereket, hogy minél többet tegyenek félre idős korukra.
– A szinte ingyen kapott hitel bűvöletében az emberek ész nélkül kezdenek el ingatlant és autót is vásárolni. 22 millió darab új autóhitelt vettek fel egy év alatt az amerikaiak és a hitelből vásárlók miatt az ingatlanárak is meredek emelkedésbe kezdtek. Mivel az ingatlanjaik ára és szintén az ingyenpénz miatt a részvényeik ára is folyamatosan emelkedik, az emberek sokkal gazdagabbnak érzik magukat mint pár éve, így sokkal nagyobb hajlandósággal költekeznek és több hitelt mernek felvenni. Mindezt úgy, hogy igazából semmivel nincs többjük, mint 5 éve, ugyanúgy csak X darab részvénnyel és egy bizonyos ingatlannal rendelkeznek. Ha ezek ára visszakorrigál, pont ott lesznek, ahonnan elindultak, csak a hitelállományuk lesz sokkal több.
– Az olcsó pénz ugyanazt a lufit fújja újra, ami kidurrant 2007-ben és okozta a válságot. Az akkori válság egyik legnagyobb előidézője is a túl olcsó hitel volt, amit túl kockázatos ügyfeleknek is folyósítottak. Most már az Egyesült Királyságban is újra túlértékeltek lettek az ingatlanok, több nagy hitelintézet visszafogja a hitelkihelyezést a túlértékeltnek gondolt ingatlanárak miatt. (De persze jönnek helyettük mások, akik adnak pénzt hitelbe és ezzel továbbfújják az ingatlanlufit.)
– A túlzott pénzbőség miatt túlságosan leértékelődtek a kockázatok. A pozitív reálkamatok elérése érdekében a befektetők már extrém kockázatokat hajlandóak vállalni. Olyan rossz minősítésű, veszélyes papírokat vesznek meg 2-3-4%-os hozam mellett, amit 5-6 éve még kétszer-háromszor ekkora hozam reményében sem piszkáltak meg. Azonban attól, hogy a hozamok alacsonyabbak lettek, ezek a papírok még ugyanolyan veszélyesek, mint voltak öt éve. Elég egy kisebb világpiaci megrázkódtatás és tömegesen fognak bedőlni ezek a bóvli értékpapírok, komoly károkat okozva a befektetőknek.
– A feltörekvő piacok is rákaptak az amerikai, európai és japán ingyenpénzre, az ottani hozamzuhanás miatt lehet eladni fillérekért a feltörekvő piaci államadósságokat (ide tartozik Magyarország is). Azonban már láttuk pár hónapja, milyen turbulenciát okozott és hány feltörekvő országot sodort pénzügyi bajba nem az amerikai kamatemelés, hanem csak az attól való félelem.
A sort még lehetne folytatni, de ennyiből is látszik, hogy a mostani pénzügyi lazítás, az ingyenpénz és a jegybanki kötvényvásárlások igazából semmilyen problémát nem oldottak meg, hiszen az egész világgazdaság mint egy veszélyes drogra, rákapott az olcsó pénzre. Ha túl sokáig adják még a drogot a világgazdaságnak, akkor az okozza a vesztét, ha elkezdik leszoktatni a világot az olcsó pénzről, akkor pedig a megemelkedő kamatok taszíthatják válságba a kormányok, cégek és magánemberek sokaságát.
Ha szeretnél többet tudni a pénzügyekről, gyere el az Akadémiára, hamarosan indul a következő.
Valódi pénzügyi tanácsadásra van szükséged, eleged van már az ügynökökből? Kattints a linkre további információért.
Olvasd el a többi pénzügyekről szóló írást is a kiszamolo.hu oldalon.
Ha szeretnéd tudni, hogy új poszt jelent meg a blogban, jelölj be minket a facebookon:www.facebook.com/kiszamolo vagy RSS-en
Mit tehet ilyenkor Okos Úr? 🙂
Japánt érdemes figyelni, onnan jöhetnek figyelmeztető jelek.
De, kérdezem nem szakmabeliként: akkor mi a megoldás a ciklikusan újra és újra megjelenő válságokra?
Látom Te is lufit látsz. A kipukkanás időpontjáról igencsak eltérő véleményeket lehet olvasni (lehet, hogy nem is kipukkanás lesz, hanem leeresztés), ezzel kapcsolatban “jósolnál” egy kicsit (na jó, jóslásba mégse menjünk bele, csak a véleményed érdekelne).
Ki tudja mi is az igazi valós piaci ár??? Lehet, hogy a mostani az, és eddig volt drága… persze lehet pont fordítva is. De ha az előnyöket nézzük, akkor legalább valaki kockázatosabb dologba is belevághatja a fejszéjét, márpedig a kapitalizmusban az “aki mer az nyer” elv sokkal jobban kijön.
Tehát bátran vállalkozzanak csak a zemberek! (Aki pedig megfinanszírozza az legyen tisztában a kockázattal is.)
A válságok a pénzkamat miatt vannak. Ahhoz, hogy a kamat kijöjjön, az áru árának a vétel és az eladás között emelkednie kell, ezt mondja a kapitalizmus alapképlete is. De az árak csak növekvő kereslet mellett emelkednek, ez a piac vastörvénye. Ha elégtelen a kereslet az árak emelkedéséhez, akkor a kamat nem jön ki, ami miatt csökken a kereslet. De a csökkenő kereslet csökkenti az árakat. De a csökkenő árak mellett nem jön ki a kamat, tehát a keresletet visszafogják, ami miatt csökkennek az árak… ez a válság! Nem azért van válság, mert nincs elég pénz. Válságkor tele vannak a bankok pénzzel, alacsony a kamat. Azért van válság, mert nincs elegendő kereslet. “The great puzzle of the Effective Demand…” – ahogy Keynes mondta.
Kamatmentes pénz.
Azt hittem, hogy 2008. után szigorodott az ügyfélképességvizsgálat. Legalábbis ilyesmit olvastam ki ebből az írásból:
privatvagyonkezeles.hu/alapblog/16-citadella/5255-
privatvagyonkezeles.hu/alapblog/16-citadella/5255-
pl. “mindenki” tudja, hogy az előrehozott vásárlás később keresletcsökkenéshez vezet. de abban is biztosak lehetünk, hogy ezt soha nem fogják lekezelni, pl. a fogyasztási hitelek beszüntetésével.
Megtakaritani akkor kell, amikor jol megy. Akkor egyszeru, es nem jar feltetlenul nagy aldozatokkal.
Felelni meg akkor kell, amikor nem megy olyan jol.
Eladosodni meg sohase kell.
Ha mindenki igy csinalna, akkor az alacsony kamatok idejen visszafizetnenk a hiteleinket, es nem pedig eladosodnank azt varva, hogy mikor ut be a krach, es emelkedik duplajara a torlesztonk.
Az USA-ban legalábbis nem. Legfeljebb úgy értve, hogy “nem karrierpolitikus”, hanem úgy, hogy a “gazdaságból átjött pár évre politikusnak, aztán megy vissza a gazdaságba”. A pénzügyminiszterek elég gyakran az üzleti életből jönnek. Őket persze nem befolyásolják a választások, legfeljebb az elnököt 🙂
Egyébként hogyan oldaná meg? A nagyobb adóbevételek révén? SZVSZ, nem elég az, hogy olcsón és többet tudunk gyártani, ha az csak a raktárban halmozódna. Némi fizetőképes kereslet is kellene a másik oldalon.
Szóval milyen stratégiát kövessen Okos úr?
2008-ban az akkori gazdasági környezetben a lufi elég nagyot szólt. (igaz elsősorban a pénzügyi szektorban és az ingatlanpicon, de közvetetten a gazdaságban létrejött anomáliák rendeződtek újra.) Vajon mekkorát szólna, ha a mostani 100% feletti államadósság párosodna az 5% feletti, 2007-es állampapír hozammal?
Sok közgazdász szerint ha egy állam túllépi a GDP-hez viszonyított 90%-os államadóssági szintet, az visszafordíthatatlan folyamatokat indít el.
Vagy nem 🙂
pszo.postr.hu/a-nagy-excel-halal
index.hu/gazdasag/penzbeszel/2013/09/16/a_90_szazalekos_adossagkuszob_tundoklese_es_bukasa/
Annyit azért tegyünk hozzá, hogy már ők sem nyomják a padlógázt: 2009 óta minden évben csökken az éves költségvetési hiány. (12,1-ről lementek 4,1%-ra)
tradingeconomics.com/united-states/government-budget
Sokan úgy el vannak merülve a statisztikákból meg képletekből gyártott párhuzamos valilágokban, hogy már régen nem a valóságot nézik. Persze ezek az elméleti konstrukciók száp zárt rendszert alkotnak, mindegyik görbéből lehet másikat csinálni majd a végén megkapjuk az eredetit és örülünk, csak a valóság nem úgy működik. Legkirívóbb példa az LTCM story…
Hátrébb kéne lépni párat, h. az erdőt is lásd.
Szerintem ez a ciklikusság egy teljesen normális dolog, a rendszer lényegéhez tartozik akármennyire is rossz. Tekinthetjük egyfajta szelekciós nyomásnak is, gyakorlatilag minden folyamatban ott van.
Felgyorsult világban élünk, hasonlításhoz a történelmet time-lapse módban célszerű nézni.
Most is építünk piramisokat: elképesztően sok felesleges kacatot gyártunk, aminek se haszna se értelme. Csak most beleszámít a GDP-be.
Ami utólag “történelemként” áttekinthető(nek tűnő) folyamat, az belülről nyilván nem az. Érdemes megnézni az 1500-1700 évek gazdaságtörténetét: párszor nem az a kimenetel amire akkoriban számítottak.
Rendszerszinten arra tippelnék, hogy ezek az adósságok nagyrészt nem lesznek visszafizetve. A nettó hitelezők (Kína, Arabok) ennek nem fognak örülni. Kérdés, mit tudnak tenni. Sztem már most arról (is) szól a helyezkedés, hogy mikor történjen meg a nagy reccs (lehet még akár pár évtized is) és h. akkor ki (mennyire) legyen az erő pozíciójában.
Volt már ilyen: Bardi bankház, forradalmak újraelosztásai, stb.
A problémám az, hogy ezt nem tudom lefordítani egyéni stratégia szintjére. 🙁
Úgy tűnik felhalmozni nem érdemes: el fogják inflálni. Tartozás alól a nagyok fognak tudni kibújni.
“Annyit azért tegyünk hozzá, hogy már ők sem nyomják a padlógázt: 2009 óta minden évben csökken az éves költségvetési hiány. (12,1-ről lementek 4,1%-ra)”
Itt szintén a kulcs az olcsó forrásban van. Ha nem húzzák be a féket, csak csökken az államampapírok után fizetendő kamatszint, így csökken a költségvetés kiadása és a költségvetési hiány is, így ez a csökkenő amerikai költségvetési hiányszint erősen megtévesztő adat is egyben.
Szerintem most szélcsend csak a nagyon olcsó források miatt van.
“…a jegybankok esetében pedig az kell hogy cél legyen, hogy a társadalom érdekét képviseljék.”
A jegybank akkor szolgálja a társadalom érdekét, ha valóban független tud maradni a kormány akaratától. A társadalom számára a jegybank egyik legfontosabb értéke, hogy ellensúlyt képezzen, amikor a kormány a lovak közé dobja a gyeplőt aktuálpolitikai hatalmi érdekek által vezérelve, aminek ára egy potenciálisan kezelhetelenül magas infláció.
Ha a jegybank behódol a kormánynak, akor a társadalom kerül veszélybe.
” akkor mi a megoldás a ciklikusan újra és újra megjelenő válságokra?”
A megoldás nem a mindenkori kormányokban keresendő. A legtöbben akkor követnek el végzetes hibát a megoldások keresésekor, amikor abból indulnak ki, hogy a kormány mindenható, és a kormány akarata vezérli a gazdaságokat.
Valójában megoldás mélyebben gyökerezik, a kormányokat megválasztó nép kultúrájában, értékrendjében, intelligenciaszintjében,…
A kormányok tehetetlenek demokratikus berendezkedésű társadalmakban, ha a választói többség a jövedelmét azonnali fogyasztásra akarja költeni, nem mer megtakarítani, sőt jelentős mértékben előre akarja hozni a fogyasztását a jövőben potenciálisan megszerezhető jövedelme terhére.
…és ha ezt tovább gondoljuk, kiterjesztjük a nemzeti aggregátumokra, a közös kasszára, akkor addig nemlehet a ciklikusságok valószínűségét és mértékét csillapítani, amíg adóssághegyeket görget a nép maga előtt, de annak korábban igénybe vett hiteltőkéjét nem hajlandó gyors ütemben csökkenteni engedni a kormány beavatkozásásval.
A nép elhasználta jóléti állami szolgáltatásokra évtizedekkel ezelőtt a felvett hiteleket, amik mára 80 % körül stabilizálódnak. Akkor megették, elköltötték pl. orvosi bérekre, vasuti jegyek, BKV bérletek, opera és sínházi jegyek,…. támogatására, nyugdíjak értékállóságára, főtér felújításokra, kenyér és cirkusz szolgáltatásokra, aminek a nép örült. Akkor.
De ma a nép nem hajlandó lemondani eddgi megszokott állami szolgáltatásokról azért, hogy a sok éve felvett hitelek tőkéjét érdemben csökkenthesse a kormány.
Én továbbra sem látom át hogy mibe kellene tennem a megtakarításomat.
Azt mondod kötvény nem jó, mert jön a kamatemelés.
Részvény sem jó, mert lufi van.
Pénzpiaci alap a jó ahol rövid lejáratú befektetések vannak?
Esetleg arany?
Kerüld a kockázatos, túlságosan bóvli kötvényeket, mert már rég nem adnak annyival többet, mint amennyivel rizikósabbak.
Nem mondtam, hogy részvénylufi van, mert nincs, de már szerintem túlértékeltek, de az biztos, hogy nem olcsók. Venni nem ilyenkor kell szerintem.
De pont erről akarok írni a jövő héten, hogy akik szerint nem túlértékeltek a részvények, azoknak mik az indokai. Előtte még írok a nasdaq-ról, az már készen van.
Bár ez még mindig jobb, mintha lefelé menne a befektetés ára…
Ámde: “Az amerikai bankok hitel/betét aránya jelentősen csökkent az elmúlt években”
privatvagyonkezeles.hu/alapblog/56-a-nap-abraja/5319-a-nap-abraja-140610
“Megtakaritani akkor kell, amikor jol megy. Akkor egyszeru, es nem jar feltetlenul nagy aldozatokkal.
Felelni meg akkor kell, amikor nem megy olyan jol.
Eladosodni meg sohase kell.”
Tényleg nem is lenne rossz, ha az emberek ezt ilyen egyszerűen csinálnák.
A módosított duration érték mennyire jó irányadó? Ha pl. 2,5, akkor az azt jelenti, hogy 1%-os kamatemelésnél 2,5%-kal csökken a kötvényalap árfolyama?