A 2016-os év forradalmi változást hoz az államok közötti banki adatcserében. 51 ország megállapodott (és további 30 egyelőre csak egyetért a megállapodással, de még nem csatlakozott) arról, hogy a náluk lévő, külföldi tulajdonú bankszámlákról, értékpapírszámlákról, biztosításokról és egyebekről tájékoztatják a külföldi személy országának adóhivatalát is. (Amint látod, már nem csak a bankbetétek kamatait jelentik le, mint eddig, hanem gyakorlatilag mindent.)
A cégek esetében az úgynevezett végső haszonhúzó személye lesz a fontos, azaz a személy, aki felügyelettel bír a bankszámla felett. Így már offshore cégek mögé sem lehet majd elbújni, mint eddig.
Mivel a téma sok embert fog érinteni és kifejezetten kellemetlenül (hiszen sok olyan eddigi "biztos menedék" ország is csatlakozott a megállapodáshoz), ezért megkértem újra a Crystal Worldwide-ot, kicsit foglalja össze, mi is várható a megállapodás élesedése után.
(Az előző cikkük arról szól, miért is nem megoldás a legtöbb esetben a külföldi cégalapítás.)
Következzen hát az ő írásuk:
A Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet („OECD”), az Európai Unió és az Egyesült Államok kiemelkedő lépéseket tett 2014-ben a nemzetközi automatikus információcsere kiépítése és a banktitok leépítése területén. A továbbiakban az OECD és az Európai Unió által bevezetett lépéseket, illetve a lehetséges hatásait tekintjük át.
I. Átláthatósági Fórum
Az OECD és a G20 (a világ 19 legnagyobb gazdaságát és az Európai Uniót tömörítő szervezet) szervezésében 2014 októberében Berlinben folytatták le a 7. Átláthatóságról és Adóügyi Információcseréről szóló Globális Fórumot. A 104 résztvevő országot és szervezetet a banki adatok nemzetközi információcseréjének megvalósítása miatt hívták meg a konferenciára.
A konferencia legnagyobb vívmánya az volt, hogy a résztvevő államok közül 51 ország aláírta egy többoldalú megállapodást (Multilateral Competent Authority Agreement - MCAA) a fenti témában. Később 85-re emelkedett az aláíró országok száma, amelyeket az alábbi linken lehet megtekinteni http://blogs.mazars.com/letstalktax/2015/02/27/oecd85/
A Fórumon résztvevő országok közül többen voltak, amelyek csak egy ún. szándéknyilatkozatot tettek, azonban egyelőre még nem írták alá a megállapodást.
Az MCAA-t ténylegesen aláíró országok 2017-től, illetve néhány állam esetében 2018-tól évente automatikus adatcsere valósul meg az aláírók illetékes hatóságai között. Az adatszolgáltatás szerint az adott ország pénzügyi intézménye 2016-tól vagy 2017-től kezdődően begyűjti a releváns számlainformációkat és továbbítja a helyi hatóságnak. Ezt követően továbbítják a banki információkat azon ország hatósága részére, amelynek adózóját érintik az említett adatok.
Az aláírók között volt több olyan állam is, amelyek korábban ezen a területen inkább a banktitok mellett érveltek (pl.: Ausztria, Svájc, Liechtenstein, Ciprus, Kajmán-szigetek, Mauritius). Az MCAA csak keretjellegűen fogalmazza meg az adatcserére vonatkozó szabályokat. A konkrét részleteket az OECD Standard for Automatic Exchange of Information (CRS) elnevezésű ajánlás fogalmazza meg.
A CRS különbséget tesz a magánszemélyek és a szervezetek által pénzügyi intézményeknél vezetett számlák között, továbbá ezeken belül eltérő szabályok vonatkoznak az adatgyűjtés elkezdésének időpontjában meglévő és a későbbiekben nyitott számlák között. A meglévő számlák esetében meghatározott értékhatár felett (250 ezer USD) külön vizsgálati szempontok alapján döntik el az adatküldés szükségességét, míg az újonnan nyitott számlák esetében automatikus az adattovábbítás. Szervezetek esetében, amennyiben „passzív szervezetnek” minősülnek, akkor a „tényleges irányító” adóilletősége alapján kell meghatározni, hogy melyik országba kell küldeni a pénzügyi információkat. A passzív szervezet és a tényleges irányító meghatározása tekintetében a CRS részletes szabályokat tartalmaz.
A pénzügyi adatok körébe tartozik a kamat, osztalék, árfolyamnyereség és más hasonló hozamok, de az év végi számlaegyenlegre, a kiemelkedő időszaki egyenlegre és az esetleges számlazárás előtti egyenlegre is kiterjed az adatszolgáltatás. Több számla esetén fontos alapelv a számlák összeszámításának szabálya.
II. Közigazgatási együttműködés és automatikus információcsere
Az Uniós információcsere területén az Európai Unió Tanácsa 2014 októberében döntött arról, hogy módosítani fogja a közigazgatási együttműködésről szóló irányelvet az automatikus információcsere tekintetében, Az irányelv legújabb módosítása ugyancsak 2016-tól alkalmazandó, 2017-es adatküldéssel. Egyedül Ausztria kapott 1 év haladékot az Uniós tagállamok közül, vagyis 2017-től gyűjtik a pénzügyi adatokat és 2018-tól továbbítják a többi tagállam részére.
Az irányelv módosítása teljes mértékben átvette az OECD/G20 által kidolgozott CRS-t, tehát az Unión belül ugyanolyan szempontok alapján fog történni az információcsere. A
pénzügyi információk alatt ugyancsak az osztalékot, árfolyamnyereséget és más hasonló
hozamokat, valamint a számlaegyenleget kell érteni.
A fenti szabályon kívül az Európai Unióban már régóta alkalmazzák az ún. megtakarítási irányelvet is, amelynek értelmében a másik tagállami illetőségű magánszemélyek számláin jóváírt kamatokról is adatot gyűjtenek a pénzintézetek, ezt követően pedig továbbítják az illetékes hatóság részére annak érdekében, hogy a magánszemély illetősége szerinti ország hatóságának kézbesítsék ezt az információt. A legutóbbi Uniós hírek szerint most már szinte biztosan várható, hogy a megtakarítási irányelvet hatályon kívül helyezik és annak tartalmi elemeit inkább beépítik közigazgatási együttműködésről szóló irányelvbe az egyszerűség és az egységes alkalmazás érdekében.
III. Várható hatások
A fenti folyamatok hatására a világ számos pénzintézete kiemelt erőfeszítéseket tesz, hogy beépítse az ügyfél-átvilágítási eljárásába a fenti szabályokat, továbbá képes legyen arra, hogy releváns pénzügyi adatokat továbbítson. Tekintettel arra, hogy a pénzügyi intézmények esetében jogi és adózási értelmezési kérdések merülhetnek fel (különösen külföldi céges konstrukciók esetében) abban a tekintetben, hogy milyen esetben és kikről kell adatot szolgáltatni, ezért akár az is felmerülhet, hogy országonként részben eltérő módon fognak információt küldeni. Nagy valószínűséggel arra lehet számítani ezen a területen, hogy ha bizonytalan a pénzintézet, hogy kell-e adatot szolgáltatni vagy sem, akkor a kockázatok elkerülése érdekében úgy dönt, hogy inkább továbbítja a banki adatokat.
Egyelőre még nincs információ arra vonatkozóan, hogy milyen eljárást követnek majd azok az információt fogadó hatóságok, amelyben az adatszolgáltatással érintett adózók illetőséggel bírnak. Magyarország esetében (is) minden bizonnyal az adóhatóságnál az ellenőrzésre történő kiválasztás egyik lényeges paramétere lesz az automatikus információcsere keretében szerzett információ. Abban az esetben, ha magyar adórezidens természetes személy külföldi számlájáról érkezik pénzügyi információ, akkor várható, hogy az adóhatóság vagyonosodási vizsgálatot fog kezdeményezni az érintettnél, ha az eddigi adóbevallásai alapján a jövedelmi viszonyai eltérő képet festenek. Továbbá, ha valamely külföldi jogi konstrukcióban vagy szervezetben fennálló magyar adózói érdekeltség kapcsán érkezik adat Magyarországra, akkor ugyancsak várható, hogy a magyar adóilletőségű természetese személynél vizsgálatot kezdeményeznek. A vizsgálatok fő célja a konstrukcióhoz fűződő kapcsolat kivizsgálása lehet, különös tekintettel azokra az esetekre, amelyekben adóparadicsomi helyszínen bejegyzett társaságok rendelkeznek a számla felett.
A hazai adójogban az alacsony adózású területeken regisztrált cégek elleni védekezés eszközeként vezették be az ellenőrzött külföldi társaság definícióját, amelyhez külön szankciórendszer kapcsolódik. (Az ellenőrzött külföldi társaság az offshore cégek adójogi elnevezése.) Amennyiben a külföldi számlával rendelkező társaság ellenőrzött külföldi társaságnak minősül, akkor a magyar adóhatóság - többek között - a magyar adóilletőségű tényleges tulajdonos esetében megállapíthatja egyéb jövedelemként az automatikus információcsere keretében kapott adatok alapján a társaságban felhalmozott fel nem osztott eredményt. Ezen szabály alapján tehát az adóhatóság adófizetési kötelezettséget állapíthat meg az offshore céggel rendelkező magyar magánszemély tényleges tulajdonosnál, még akkor is, ha nem vett fel juttatást a cégből.
A fenti folyamatok hatására azon magyar adórezidensek, amelyek a szóban forgó helyszíneken eltitkolt külföldi bankszámlával rendelkeznek, illetve ilyen bankszámlával rendelkező ellenőrzött külföldi társaság tényleges tulajdonosának minősülnek lépéskényszerbe kerülnek 2015. december 31-ig.
.Az érintett magyar adózók több lehetséges kiutat választhatnak maguknak:
Dönthetnek amellett, hogy felszámolják a külföldi érdekeltségeiket. Ebben az esetben az alábbi két lépést követhetik:
o Korábbi adóbevallásaikat önellenőrzik.
o Élhetnek az adóamnesztiával (jelenleg: Stabilitási Megtakarítási Számla).
Megoldást jelent, ha a meglévő külföldi céges struktúrát átvizsgáltatják és ezt követően szükség esetén átalakítják oly módon, hogy az mindenben megfeleljen a magyar szabályoknak („de-offshoreizáció"). Ebben az esetben nagy valószínűséggel kiterjed majd az információcsere a társaságra, vagy tényleges tulajdonosára, azonban adózási következményei nem lesznek.
Akik a fenti lehetőségeket nem akarják igénybe venni, vagyis szeretnének kimaradni
az információcseréből, az alábbiak közül választhatnak:
o Olyan helyszínen nyitnak maguknak vagy külföldi társaságuknak bankszámlát, amely nem továbbít banki információkat (banki „előremenekülés”).
o A természetes személy, illetve a tényleges tulajdonos illetőségének áthelyezése olyan országba, amely nem vesz részt az információcserében vagy nem állapít meg hátrányos jogkövetkezményeket a külföldi bankszámlákkal kapcsolatban.
A fenti megoldásokhoz kapcsolódóan fontos kiemelni, hogy a rendeltetésszerű joggyakorlást alapelvét nem szabad figyelmen kívül hagyni, illetve nem lehet az ügylet kizárólagos célja az adóelőny elérése. Hangsúlyozzuk továbbá, hogy ezek a lehetséges megoldások csak a jövőre nézve tudják kizárni a felmerülő problémákat.
A fent említett mikrokörnyezeti hatásokon kívül egyelőre arról nem lehet olvasni, hogy végeztek-e arra vonatkozó számításokat, hogy az automatikus információcsere milyen hatással lesz a világgazdaságra. Figyelemre méltó körülmény, hogy a legnagyobb tőkefogadó országok közül Indiában Mauritius, Kínában Hongkong, Oroszországban a Brit Virgin-szigetek, míg Brazíliában Luxemburg szerepel a három legnagyobb külföldi befektető között. Ezek az ún. tranzithelyszínek közismerten a kedvező adózási környezet és a részleges vagy teljes anonimitás miatt vonzóak a befektetők számára. Az esetek döntő többségében az említett országokban bejegyzett cégek más államokban (is) rendelkeznek bankszámlával, azonban az MCAA-t aláírók között található számos olyan helyszín is, amelyen idáig (2015. december 31-ig) banki szolgáltatást biztosított ezen külföldi társaságoknak. Kérdés tehát, hogy milyen hatással lesznek az említett változások ezeknek - a nemzetközi szinten is nagy méretű beruházásokat megvalósító - cégek tevékenységére és befektetési kedvére?
Ha szeretnél többet tudni a pénzügyekről, gyere el az Akadémiára, hamarosan indul a következő.
Valódi pénzügyi tanácsadásra van szükséged, eleged van már az ügynökökből? Kattints a linkre további információért.
Olvasd el a többi pénzügyekről szóló írást is a kiszamolo.hu oldalon.
Ha szeretnéd tudni, hogy új poszt jelent meg a blogban, jelölj be minket a facebookon:www.facebook.com/kiszamolo vagy RSS-en
