A drágább jobb is

Ismerős az érzés, amikor állsz a szupermarketben és döntened kellene, milyen mustárt, kávét, fagyasztott pizzát, mosóport vagy bármit vegyél? Mi alapján döntöd el, hogy melyiket válaszd, ha egyiket sem ismered? Vagy márkát választasz, aminek láttad valamikor a reklámját, így ismerősebbnek tűnik, mint amelyikről soha nem hallottál (annak ellenére, hogy soha nem próbáltad még) vagy abból indulsz ki, hogy a drágább valószínűleg jobb is.

A pszichológusok sokat kutatják ezt a témát és sok érdekes felmérés született már ebben a témában.

Ha befizetsz egy all you can eat étterembe, sokkal jobban ízlik az étel, ha 8 dollárba került, mintha csak 4 dollárt adtál érte, miközben ugyanazt az ételt kapod. Sőt, van aki megbánja, hogy túl olcsó helyen evett, miközben nem kapott rosszabb ételt, mint az, aki a dupláját fizette. Sok ember az ár vélt ismeretében előre eldönti, ízleni fog-e nekik az étel. Cikk

Klasszikus példája ennek a bor, sok ember meg sem tudja különböztetni a drága bort az olcsótól, sőt, a legtöbb embernek jobban ízlik az olcsó bor, mint a drága, ha nem tudja az árát.

Ebben a cikkben nagyon jól összeszedték, hogy próbálták kideríteni, hogy mi alapján döntik el az emberek, hogy mennyire jó egy adott bor.

Mindenféle felállást kipróbáltak: az emberek nem tudták a bor árát és úgy kellett véleményt mondani róla. Itt is az jött ki, hogy az embereknek jobban ízlett az olcsó bor. A felmérésben résztvevők 12%-a hivatásos sommelier (borszakértő) volt, ők éppen felismerték a drágább borokat.

Egy másik felmérésben is az 5 dolláros bor jobban ízlett az embereknek, mint a 40 dolláros.

40 dolláros (12 ezer forintos) bor sokaknak drága, de sokaknak még mindig túl olcsó. Mi van a 400 vagy 4.000 dolláros kategóriában? A 15 tesztelő közül 4 profinak mondta magát, további öt lelkes amatőrnek. Talán nem okoz meglepetést, itt is a legolcsóbb borok és pezsgők lettek a nyertesek. Nem csak az olcsó bor ízlik jobban az embereknek, mint a drága, de a nagyon drágánál is jobban ízlik az embereknek a kevésbé drága.

A legnagyobb gond, hogy az emberek még azt sem tudják megmondani, hogy három pohár bor közül melyik kettő származik ugyanabból a palackból és melyik egy teljesen másik fajta borból. Ebben a tesztben az emberek 41,5%-ot értek el, de ne felejtsük el, hogy pusztán véletlen folytán 33% lett volna a végeredmény. Egy másik hasonló felmérésben 40,5% lett a végeredmény.

Talán a profik jobban tudják. Hát, nem éppen. Akik abból élnek, hogy bort tesztelnek, leírnak és ajánlanak, ők se teljesítenek sokkal jobban a hasonló teszteken. A legrangosabb amerikai borversenyen, ahol a nyertes bor milliókat kaszál a megnyert címen, kitoltak a bírálókkal és ugyanazokat a borokat adták nekik oda a második körben is és az esetek 82%-ában teljesen más bírálatot kaptak, mint nem sokkal előtte. Egy másik esetben olcsó bort szolgáltak fel a profiknak drága üvegben és fordítva és a profik is annak alapján értékelték, amit gondoltak, hogy mennyibe kerül a bor.

Megint csak egy másik kutatásban becsapták az embereket, öt különböző árazású bort kellett kóstolniuk és véleményezniük. A trükk az volt, hogy az öt üvegben háromféle bor volt. Az emberek a várakozásoknak megfelelően a drágábbnak hitt borokat jobbra értékelték, annak ellenére, hogy ugyanaz a bort kapták más árazással. Sőt, kóstolás után az olcsóbbnak hitt borból nem akartak vásárolni, ellenben a drágának véltből igen. (Természetesen ugyanarról a borról volt szó.)

A boroknál (és sok minden másnál is) az ár nem a minőséget tükrözi, hanem maga az ár határozza meg a minőséget. (Ne felejtsük el, a legtöbb ember arra nem képes, hogy megmondja, hogy három pohár borból melyik kettő van ugyanabból a palackból.)

A magas ár miatt mindent jobbnak gondolunk és ki ne akarna jobbat venni? A magas árral a rizikót is kisebbnek véljük, mint egy számunkra ismeretlen terméknél kockáztatni, hogy jó minőségű lesz-e.

Megvegyem a noname mosószert, mosogatótablettát vagy bármi hasonlót a Lidlben? Mi van akkor, ha nem lesz jó? Inkább veszem a drágát és ismert márkát, az biztos azért drága, mert sokkal jobb is. (Közben a vakteszteken nagyon gyakran a diszkontos mosogatótablettákat és mosószereket hozzák ki győztesnek.)

Ugyanezekben a diszkontokban és hiperekben bevezették a “magas minőségű” termékcsaládokat Deluxe, Finest meg mindenféle hasonló néven. Lényegesen drágábbak, mint a normál verziók, miközben gyakran sem az összetételük, sem a minőségük nem indokolja a felárat. Ennek ellenére nagyon sokan ezeket veszik, mert feltételezik, hogy a drágább ár (és szebb csomagolás) jobb minőséget is takar.

Egy felmérésben az embereknek fájdalomcsillapítót adtak, amikor szükség volt rá. Van, aki olcsót kapott, van aki drágát. A drágább sokkal jobban hatott, mint a huszonötöd árba kerülő olcsó verzió. Természetesen mindkettő csak placebo volt.

De ez nagy dolgokban is működik. Új építésű házat vásárolok, az egyik 65 millió, a másik 109 millió ugyanott. Biztos jobban járok a drágával, azt nem fogom megbánni, az olcsóból biztos mindent kispórolnak, azért ilyen olcsó. Nyugodtan akarok aludni, inkább fizetek sokkal többet. Miközben egyáltalán nem biztos, hogy nem a drágább házból lett kispórolva minden, ami kívülről nem látszik.

Érdemes résen lenni, mert az ember nagyon gyakran az ár alapján dönt, ezzel akarja a rizikót csökkenteni és megvenni a magasabb minőséget. De ha csukott szemmel nem tudod megmondani, hogy most a 400 forintos esetleg az 1.800 forintos camembert sajtot eszed-e, akkor érdemes elgondolkodni, hogy nem ablakon kidobott pénz-e a drágábbat választani.

A másik véglet, amikor az olcsó lesz a drágább, de most nem erről beszélek. Lehet kapni olyan kávét, amit akkor se vinnék haza, ha ingyen adnák, viszont többször rájöttem már, hogy nem érzem a különbséget a lidl-ös, egyébként jó minőségű, 2.500 forintos kávé és a nagynevű, dupla ennyibe kerülő kávé között, ezért leszoktam arról, hogy a szép csomagolás és a magas ár miatt vélt minőségért adjak kétszer annyit. Persze senki ne akarjon parizer árban spanyol érlelt sonkát venni, s a túl olcsó ketchup se lesz olyan, mint egy középkategóriás, de ha nem tudod megkülönböztetni a termékeket egymástól csukott szemmel és az összetevőkben sincs nagy különbség (gyümölcs helyett csak mesterséges aroma, íz helyett csak ízfokozó), nyugodtan vedd az olcsóbbat.

Online oktatás a pénzügyekről. 15 órányi anyag, nézz bele ingyen.

40 millió forintos életbiztosítás havi 5.990 Ft-ért, életkortól függetlenül.

Új vagy a blogon? Itt találod a fontosabb írásokat összegyűjtve.

Share

206 hozzászólás

  • szocske
    Nagyon érdekes jelenség, de ami engem ennél jobban érdekelne, hogy ha nem ízlelés, hanem minőség, összetevők alapján szeretnék dönteni, akkor mennyire egyértelmű a kapcsolat az árral.

    Ez így talán nem érthető, mondok példát:
    pl. bio, vegyszermentes élelmiszert szeretnék vásárolni. Így termelni bizonyára jóval munkaigényesebb, hisz a gyomirtó olcsóbb, mint egész nyáron kapálni. Azaz a valóban bio termék felára indokolt lehet.

    Hajlandó is lennék az ilyen termékért felárat fizetni, azonban amíg nem én magam kapáltam nem hiszek az öko-bio stb. címkének 🙁

  • SingleDad
    Rengeteg a sznob ember, nagyon helyes, hogy a profitéhes cégek megkopasztják őket.
    Egy multinál dolgoztam, volt egy huszonéves csaj, aki a legtrendibb telefont, ruhát stb. várásolta folyamatosan.
    Pl. Csak olyan konditerembe járt itt vidéken, ahol csak vele foglalkoztak abban az órában. 15 000 HUF/óra. Mert az trendi és menő.
    Közben minden nap 9-11 -ig az volt a téma, hogy milyen kaját rendeljen. Természetesen a legdrágább helyről, de abszolút egészségtelenül étkezett, ráadásul irdatlan mennyiséget zabált. DE természetesen az extra konditerem az kellett neki. 🙂
  • Endre bá
    Ezért járok az Aldiban (vagy Lidl-be), mert nem kívánok 10 féle vajból és 15 féle fagyasztott szalámis pizzából választani.
    Meg nem szeretek gyalogolni kilométereket sem.
    Pár hete betévedtem egy Auchanba (sziloplasztért), amit ellenőriztem, minden drágább volt, mint az Aldiban. Pl. Smoothie-k, friss narancslé, tejtermékek, pékáru.

    A teszteken rendre szerepelnek előkelő helyen ezeknek a diszkontoknak a saját márkái. Sikeresen tértünk át pl. az Aldis mosogatógép tablettára. De még az Aldis cserélhetőfejes borotva is bevált.

  • Adam
    Én ezt a gyorsfagyasztott húsos termékeknél vettem észre. Van, amiben 55% a csirke, a másikban 59%, az egyik 800 Ft/kg, a másik 1500 Ft/kg, minden más alapanyag az összetevők listáján ugyanaz. Kérdés, kinek ér meg 700 Ft/kg-ot, hogy a kicsit csirkésebb csomagot vegye (persze a márka biztos behúzza majd a vásárlók nagy részét, ahelyett, hogy objektív kritériumok alapján hasonlítanák össze a két terméket).
  • attila
    A probléma az hogy a minőséget íz alapján határozzák meg, teljes agyrém. Végig kell követni az egész folyamatot, a szőlő termesztésétől a szüreten keresztül a palackozásig. Az alapján lehet megmondani a minőséget. Ízlelés alapján nyilván íz ízt lehet eldönteni, semmi mást ! Az meg szubjektív ! Lehet hogy éppen az olcsó bor íze sokaknak jobban ízlik.
    A kávé ugyanolyan átverés. Marketing az egész. Valószínűleg ott sem a legdrágább nyerne a teszten ízre, sőt. Nekem a kapszulások közül az egyik középkategóriás ízlik a legjobban. Veri simán a drágábbakat.
  • usespanner
    Legalább élelmiszerek esetében alig van kockázat.

    De információ hiányában nem tudom, hogy melyik laptop a gyorsabb, így ár alapján döntök.

    Persze lehet szakértőkre hallgatni, de akkor pont ugyanott vagyok, mint a fenti példán említett borszakértőkkel.

    Megoldás lenne, ha vissza lehetne vinni az árut 3 napon belül, vagy a honalpon lenne RATINGS az áru értékelésére.

  • bicskanyitogato
    En egyaltalan nem felek az olcsobb dolgoktol. Neha van rafazas, de nem jellemzo. Legtobbszor a pozitiv csalodas mellett jol esik, hogy sporoltam is. Bar tanultam boraszatot, a bornal pl. az izlik/nem izlik kategoriak vannak nalam (foleg, hogy regen miket meg nem ittam/tunk a kivant eredmeny elerese erdekeben…). Hasznalati targyaknal legfontosabb szamomra a celszeruseg. A kinezet ezeknel sokadlagos. A marka/csomagolas/”minoseg”/trendiseg fetisizmust meghagyom azoknak, akikre igaz, hogy: Neked a divat mondja meg, hogy ki vagy, meg akik attol erzik az egojuk erosodeset, ha koltenek. Lehetoleg nagy osszeget egy-egy dologra.
    Persze van olyan dolog, amire csak azert koltok, mert tetszik/lusta vagyok/mert csak -de ezek piti osszegek. Egyebkent meg mindenki azt csinal,amit akar!
    BUEK es koszi az ujabb cikket, johet folyamatosan iden is!
  • Unemployed
    A bor esetében (szerintem) nagyon rossz irányba visz a cikk. Nem vitatom a tesztekről leírtakat, de hogy a jobb borok nem jobbak, azzal vitatkoznék.
    Benne voltam a témában 15 évig, kóstoltam olcsó és drága borokat és ezek a termékek nem ugyanazok.

    Pl. villányi 2.000 Ft-os cuvée mindig kékfrankos alapú, illetve van benne portugieser is. Ezek a szőlők a rosszabb dűlőkön vannak telepítve, egy tőkéről lejön 2-3 kiló szőlő is, szemben egy pinot-val, vagy syrah-hal, ahol 6-7 fürt maradhat egy tőkén, különben jellegtelen bor készül.

    4000 Ft körül felvásárolt cabernet-k vannak, jól meghordózva, tisztességes tételek, de nem jó dűlőkről és nem túl nagy korlátozással.

    A 6-8000-től 30000 tartomány árai a dőlőktől, évjáratoktól függnek, a legdrágább borok a legjobb évjáratok legjobb hordőiból készülnek.

    Az emberek60-80%-a ezt nem érzi és ne is vegye meg. De a borok ettől még teljesen más termékek

  • Kisvárosi huszasok
    Tudatos vásárlónak tartom magam, de azért az ételek esetében nem mindig értek egyet. Az ember először a szemével eszik, és néha igenis számít, hogy hogyan van csomagolva, tálalva egy adott termék (és az “olcsó”, de valójában ugyanolyan termék általában kevésbé esztétikus).
    Ettől függetlenül tényleg sok ilyen van, amit az emberek benyelnek (Aldis téliszalámi, aminek a hátulján ott van, hogy a Pick Szegedtől veszik, ugyanolyan, viszont harmadával olcsóbb; Ariel amiben a Tomi mosószer van, Tesco-s zsebkendő, amit a Sofidel (régen Forest Papír) gyárt…)
  • Ati
    Esetleg erdemes lehet teszteket olvasni bizonyos termekekrol, aztan vagy hiszel neki vagy sem. Ilyet csinal a “Maradok a pénzemnél” blog is. Persze felmerulhet hogy fizetnek egyes pozitiv tesztekert, de a reklamnal igy is tobb informaciot lehet megtudni.
  • magnum
    usespanner: emag.hu, ertekeles, aruvisszavetel 2 het, de inkabb 30 napig. Tolem eddig semmit nem kerdeztek, kaptam vissza a penzt. A visszaszallitas is ingyenes, jonnek az aruert es elviszik.
  • veres
    Szerintem a laptopoknál, technikai eszközöknél pont van objektív mérce. Az íz illat stb. igen szubjektív, de a laptopban található alkatrészek objektíven összehasonlíthatók (vannak rá benchmarkok CPU-ra stb.). Persze egy 5%-os különbséget nem vesz észre az átlag felhasználó, de mérhető és reprodukálható a különbség.
  • Jo Black
    Sok élelmiszernél (és már termékeknél is) érdemes megnézni a gyártót, mert gyakran ugyanabban a gyárban készül a sajátmárkás termék is mint a híres márkájú. Csak a híres márkájú termék forgalmazója egy csomó pénzt kifizet reklámra és arra hogy helyet kapjon minden bolt polcán – amit beépít az árba – addig a sajátmárkásnál nincs ilyen költség és ezért ezek sokkal olcsóbbak és gyakorlatilag ugyanaz van bennük mint a drágábban.
  • ZAkkant
    Ha fontos dologról van szó és van rá lehetőség, mindig keresek tesztet az adott termékről.
    Pl. téligumi esetén van ADAC és ÖAMTC teszt, és a drágább ugyan jobb általánosságban, de nem mindig a legdrágább a legjobb.

    És a tesztelt termékeknél vannak meglepő dolgok is. Pl. a DM sajátmárkás cuccai , mondjuk a naptejek meglepően jók, de normális áron vannak.

  • egyszervolt
    Étel/ital téren szerintem elég ingoványos terület ez az olcsóbb/drágább melyik finomabb összehasonlítás. Egyrészt ízlések és pofonok, kinek ez, kinek az jön be, szubjektív. Másrészt az olcsó sok esetben azért olcsó, mert kevesebb benne a tényleges tápértékkel rendelkező alapanyag (ami drága) és tele van mesterséges adalékkal, ízfokozóval, meg minden egyébbel amit laboratóriumi körülmények között hosszú évek alatt kísérleteztek ki, azért, hogy legközelebb is azt vegyem.
    Az olcsó – drága kifejezés is szubjektív, egy hamburgert (vagy tetszőleges más ételt) itthon össze tudok dobni jóval a mekis (vagy tetszőleges más étterem) ára alatt, de valószínűleg nem fogom elérni azt az ízhatást (de pl. lehet, hogy sokkal egészségesebb). Egy tetszőleges gourmet kézműves burger ára lehet, hogy többszöröse a mekisnek, adott esetben finomabb és egészségesebb, innen nézve a mekis kaja olcsó.
  • Mucika knows
    A termékek nagyja be tudja csapni az érzékszerveket, ha pl. élelmiszerekről beszélünk, a testedet, a biológiai folyamatokat viszont nem. Ez majd később fogja megbosszulni magát. Sokan hiszik, hogy egészségesen élnek, a drágán vett élelmiszerek hitében, aztán csodálkozunk, hogy pl. az immunrendszerünk nem működik megfelelően (a tömérdek pótanyag miatt, hogy az automatizálható, eltartható legyen), pedig minőségi élelmiszert vettünk.

    Én úgy próbálok ez ellen védekezni, hogy amit lehet és meg tudok csinálni, azt magamnak állítom elő. Öröm is társul hozzá, mert magamnak csináltam. 🙂 A bor is jobban esik, ha tudom mennyi munkám van benne 🙂 Mikrogazdaság rulez.

    A befektetést tekintve is kisemberként mindig a szerszámot és a tudást láttam jónak…:) De cáfoljatok meg!

  • Husz János Puszita
    Fogyasztási cikkeknel a marketing költség beépül az árba. Agyonreklamozott terméket nem nagyon veszek, ha van alternatíva kipróbálni mást is. A szupermarketek saját márkái kifejezetten jók általában. Ingatlanvásárlásnál mindenképpen megéri szakértőt hívni.
  • BaGa
    Ételeknél mi igyekszünk mindent helyi termelőktől, vagy csomagolásmentes boltban megvenni. Így kicsi a választék is, de a megtévesztő árazás és reklám is. A takarításnál pedig vegyszermentességre törekszünk, mosószóda, mosódió, szódabikarbóna és társai. Szerintem elégségesen jól lehet ezekkel is kitakarítani a lakást, viszont egészségügyi és környezetvédelmi szempontokból sokkal jobb alternatíva, mint az agyonreklámozott csoda csillogást-villogást ígérő vegyszerek.
    Műszaki terméknél pedig a marketing számok mögé érdemes nézni, ha lehet.
  • egyszervolt
    Ettől függetlenül értem a cikket és a mondanivalót, de nehéz ezzel kapcsolatban általános tanulságokat megfogalmazni. Egy drágább termék, lehet, hogy csak a marketing költség miatt drágább, valójában ugyan azt tudja, mint olcsóbb társa (pl. mosószer). Szerintem elsősorban mindenki a személyes ízlése szerint vásárol, de azt azért érdemes megnézni mit tartalmaz az adott termék (pl.mennyi a hústartalom, vagy a hatóanyag stb) Másrészt a mai világban már nagyon trendi ha egy vállalat környezettudatos, különféle vállalásokat tesz, nem alkalmaz egyszer használatos műanyagot, megújuló energiát használ, stb. ez is megjelenhet egy adott termék árazásában, ami lehet, hogy tartalomban ugyan azt tudja mint az olcsóbb társa, de a vásárlóknak ez szimpatikus és hajlandóak többet fizetni érte. Amit mondani akarok, hogy nehéz általános igazságokat kijelenteni egy ilyen témában, meg kell nézni mit veszünk.
  • AAA

    Egy laptop sebességének nagyon könnyű utánanézni, egzakt módon mérhető. Élelmiszer ízéről legfeljebb annyit tudhatsz meg személyes próba nélkül amit mások meséltek. A hifi talán jobb analógia, ott is a személyes benyomás döntő inkább mint a mérések.
  • eMérnök
    Azért a laptop egy elég egzakt dolog, míg a bor egy szubjektív vélemény. Nincsen objektív mércéje a bor ízének. A laptop adott feladattal kapcsolatos sebessége viszont determinisztikus objektív dolog.
    Hogyan értékelsz egy laptopot sima ratings alapján, marikának tetszik netezésre, de pistike szerint nem jó játszani, mennyi lesz a rating? Amúgy neten rendelve van elállási idő, ki tudod próbálni.
  • jami
    Szerintem kor és idő kérdése is. Én sajnálom az időt a kutatásra, így elsősorban pár bevált típust veszek. Mondjuk ezek nem drágák eleve. Kipróbáltam, jó volt a saját márkás – maradt. Nem volt jó – másikat próbáltam ki. Sem benzin, sem idő nem éri meg, van-e (épp) olcsóbb jó a város másik felén. A legjobb, amikor már mindig biciklivel megyek a közeli Lidl-be.

    De pl. fogkrémből, a migrénes fejfájás-csillapítóból, körömlakkból, izzadásgátlóból nem kísérletezek, mert totál pénzkidobás: amik beválltak, azok maradnak. De már fogselyemmel, szájvízzel megengedőbb vagyok 😀 Öregszem…

  • maveryck
    Ahogy tapasztalom, az ALDI és a LIDL annyira pörögnek, hogy nem akarnak időt veszíteni reklamációkkal, meg álló készletekkel, így nyugodtan szoktam náluk noname dolgokat venni.
  • BPeter
    Bornál pontosan én is ezt látom.
    Van a legalja, amiből nem szabad venni, de 600-1000 Forinton fölül egyszerűen nincs összefüggés az ár és íz között.
    Nyilván ha a “borbarátoknak” említem, akkor büdös bunkó vagyok, aki igyon csak tablettás bort, de szerintem a sommelier-k tevékenysége nagyrészt porhintés.

    Az olcsó bor “túl savas”, ha ugyanaz a bor drága: “előtérbe kerül a savgerinc játékos csengése..”

  • Mr.Anonymous
    OFF:
    Amugy a Lidlis kv baromira jo, szinten azt valasztjuk a 100%-os arrabbica olasz termek helyett/utan! 🙂
  • Kisüsti
    A drágább tényleg jobb, ezt a legtöbb esetben tapasztalom.
    A borokhoz nem értek, de rendszeren fogyasztok pálinkát és whiskyt. Kapásból felismerem az olcsó, közepes és prémium kategóriás ital közti különbséget, egyetlen kóstolással. Az olcsó italok karcosak, kellemetlen mellékízei vannak, rosszabb esetben fejfájósak is. Sörökre ugyanez vonatkozik, az itthon gyártottak 95 százaléka budget kategóriás, nem esik jól és megfájdul a fejem tőle. A családban van borszakértő, ő hasonlókra panaszkodik az olcsó boroknál. Minőséget nem lehet olcsón legyártani, a gyengét persze lehet drágán árulni jó marketinggel, de ezzel is max. 1x lehet átverni az igényesebb vásárlót. A hivatkozott felmérések annyiban nem meglepőek hogy azok borokról készültek ahol ízben árnyaltabbak a különbségek, és a kellemetlen mellékhatások is később érezhetők.
  • Elektromodulator dva
    A borszakèrtès tènyleg egy ritka nevetsèges àltudomàny.
    A felul àrazott magyar borok is bajban lennènek a sznobok nèlkul, bàr a dolog jò oldala, hogy a boràszatban legalàbb muxik a patriòtizmus.

    Ha szeretnètek jòl szòrakozni: index.hu/tudomany/2013/06/26/a_borszakertes_bloff/

  • Zabalint
    Borból biztosan nem ismerném fel a 10 ezres és a 2 ezres közötti különbséget, de az 500 Ft-os és az 1500-2000 Ft-os közül biztosan felismerném melyik melyik, legalábbis ha általam ismert fajtáról van szó. Mert általában az 500 Ft-osnak vagy szimplán nagyon rossz az íze, vagy cukrozzák, hogy ne érezd a rossz ízt. Legjobb esetben valami műaroma szerű íze van. Hangsúlyozom, palackozott, kiskereskedelemben kapható borokról beszélek, ahol beépül az árba a palackozás, kisker, nagyker árrés, tehát más ha valaki termelőtől veszi. Mert van az az árszint, ami alatt már mindenképpen trükközni kell valamivel, hogy az a bor létrejöhessen. Drágább is lehet ugyanolyan rossz, de nagyon olcsó nem lehet jó, ha csak nem árusították ki, hogy felszámolják a készletet.

    Másrészt épp a cukrozás lehet az egyik oka, ami miatt vakteszten sokaknak az olcsóbb nyer…

  • Tomi
    Egy termék árának kialakulása ennél azért összetettebb. A minőség egy dolog. De ott van még, hogy a cég mennyit költ marketingre, munkavédelemre, környezetvédelemre, abban az országban ahol előállítják mennyi az adó, mennyire méltányos a dolgozók fizetése, milyenek a munkakörülmények,… A minőség mellett ott a minőségbiztosításra fordított költségek is. Plusz a termék fejlesztés…

    Lehet egy márkás drága termék ugyanolyan jó, mint egy olcsó, de lehet, hogy az olcsó terméket gyártó cég ezt csak pár évig tudja nyomni, mert utána becsődöl..

  • Domonkos
    “Megvegyem a noname mosószert, mosogatótablettát vagy bármi hasonlót a Lidlben? Mi van akkor, ha nem lesz jó? Inkább veszem a drágát és ismert márkát, az biztos azért drága, mert sokkal jobb is. ”

    Saját tapasztalat: Én kipróbáltam a saját márkás majonézt és a mosogatószert is. Szerintem gyenge minőségűek.
    Egyszer ki kell próbálni az ilyeneket, és utána dönteni, tényleg rosszabb-e.

  • Copywriter
    A bor az egy szélsőséges példa, de a legtöbb élelmiszernél bizony a drágább jobb. Univer ketchup vs. noname cukros piros lötty, Bármelyik roppanós virsli vs. baromfirudacskák, Flora, Bords Eve margarin vs. Delma és így tovább. Persze ezek felett is van egy kategória, ahol már az emberek egyéni ízlése számít, de az alapélelmiszereknél nem hiába kerül annyiba valami, mint amennyi.
  • Cz.-S. Pál
    A mosószóda, mosódió mellett mi még egy lépéssel tovább mentünk, és ha csak lehet, mosómedvét használunk.
  • Kiszamolo
    Cz-S és mit csináltok a ruhára ragadt mosómedve-szőrrel?
  • eMérnök
    Az egyéni edzés egy kezdőnek, nem hogy nem luxus, hanem alap. Pár nagyon apró dologból, ami akár csak egy profi vesz észre (1 darab immobilis csigolya nem látványos) remek sérülések, deformitások jöhetnek létre, amiket jól végzett célzott gyakorlattal helyre kell tenni. A 15khuf / órát soknak érzem, de a kezdéshez kell egy szakember. Számolni nem lehet az újoncokat a teremben, akik pár hét-hónap alatt porckorongsérveket és izületi problémákat (akár maradandó sérülés) szednek össze.

    Tudod mi kerül még sokba? A gyógytorna, amivel helyrehozod a nem múló fájdalmat, amitől dolgozni sem biztos, hogy tudsz, vagy amivel lehet nem is szabad, attól függően, hogy mi a munkád. Na az drága.

    Mondanom se kell, nem nevenincs képzéses fitnessedzőkhöz kell menni, hanem orvosin végzett gyógytornász végzettségűhöz.

    Több emberre nem lehet figyelni, ez 1:1-t kíván, folyamatosan nézni kell.

  • NN
    1976 máj. 24. Párizs, Intercontinental Hotel. Az egyik legnagyobbat szóló sztori a botörténelemben. A 11 tagú zsűri (ebből 9 francia) vakteszten először ítélte a győzelmet kaliforniai boroknak a francia borokkal szemben. Vajon mi lett volna az eredmény ha nem vakteszt lett volna? 🙂
  • Nacionalista
    Az a gond, hogy nincs arra időm, hogy minden egyes terméknek alaposan utánanézzek amit veszek. 10 000 forint felett már olvasgatok teszteket meg review-kat, de a virslinek meg a vajnak nem fogok utánanézni. Valószínűleg át is vernek néha, de sajnos ígyis időböl van a legkevesebb, azt nem akarom azzal tölteni hogy az ömlesztett sajtok összetételét hasonlítom össze.

    Mosóporból mondjuk kipróbáltuk a legolcsóbbat mert azt sokszor kell venni és nem olcsó tétel, és az ilyen irodamajmoknak mint én tökéletesen be is vált. (nálunk a legrosszabb eset hogy enyhén izzadt ruhákat kell mosni, nincs olaj vagy sárfolt)

    De biztos van egy csomó dolog amiben átvernek. Ez van.

  • nyman
    Kicsit más ugyan. Valamelyik dokumentum csatornán volt ez a műsor. port.hu/adatlap/film/tv/olcso-husnak-hig-a-leve/movie-109260

    Ott laborban analizáltak különböző gyártók, forgalmazók hasonló termékeit. Csak élelmiszereket, húsokat, húskészítményeket, pékárúkat, süteményeket stb.

    A konklúzió az volt, hogy vékony a határ a rossz minőség és a jó minőségre ugrás között bekerülési költség szempontjából. Sajnos az árérzékeny vásárlók (is) a pénzükkel szavaznak, ezért kell a rossz minőségnek is lennie.

    Ez kb. ugyanaz, hogy egy TV-nél centekben mérhető a 100 megabites vagy a gigabites hálózati kártya különbsége, de sok még mindíg ezzel jön ki. Az előbbi 4k-hoz persze még magasabb bitrátával is megfelelő. De ugyanez a készülék memória meg hasonló. Persze sok kicsi sokra megy.

  • Cz.-S. Pál
    Semmi gond a ráragadt szőrrel, sőt, már a medveszagot is megszerette a környezetünk is, hiszen ezek teljesen természetes és bio dolgok.
  • handyman
    Barkácsgépeknél, szerszámoknál úgy tapasztalom, van különbség. Az olcsó általában nem túl jó minőség, nem lehet vele rendesen dolgozni. Cserébe a drágák között is van csapnivaló… És persze van olcsó, de használható is.
    Kajáknál egyetértek, sokszor az olcsóbb ugyanolyan összetevőkből van hasonló arányokkal. Viszont volt egy ismerősöm, aki húsüzemeket minőségellenőrzött, azt mondta, hogy 2 márka volt akkor, ahol betartották az előírásokat és tényleg minőségit állítottak elő. A többi ott csalt, ahol tudott. Nyilván, olcsóbban is adták a csalók a termékeiket.
    Ezt a hozzászólást egy drága, de nem túl jó minőségű laptopon írom…
  • Zabalint
    Amúgy eszembe jutott még egy példa a parmezán vs. grana padano. Biztos le fog oltani valaki, hogy igénytelen vagyok, de én nem érzek egetverő különbséget a kettő sajt íze között, pedig árban kb. kétszer annyiba kerül a parmezán. Utánanéztem, és a minőségi különbség abból fakad, hogy a parmezánra szigorúbbak a szabályok: sokkal kisebb régióban készülhet, előírás, hogy kint legeltetett tehenek tejéből készüljön, és több ideig kell minimum érlelni. Nos, ebből azt gondolom, hogy egyedül az érlelésbeli különbség lehet, amit halandó ember megérezhet a kész termékből, az első kettőt nem, pedig főleg a regionális védettség adja az ártöbblet nagy részét. Legtöbben meg tényleg nem érzünk olyan különbséget, hogy a drágább sajtot vegyük. Sőt, nemrég vettem egy észt utánzatot, nekem eddig az ízlett legjobban. Hangsúlyozom, aki érzi a különbséget, annak megérheti a drágább, de nekem nem.
  • jurta
    Jo Black

    “Sok élelmiszernél (és már termékeknél is) érdemes megnézni a gyártót, mert gyakran ugyanabban a gyárban készül a sajátmárkás termék is mint a híres márkájú. Csak a híres márkájú termék forgalmazója egy csomó pénzt kifizet reklámra és arra hogy helyet kapjon minden bolt polcán – amit beépít az árba”

    Sajnos nem mindig ez az eltérés oka, hanem ugyanaz a gyár ugyanazon a gépsoron gyártja a Samsung TV-t és a Wayan TV-t is, csak a minőségellenőrzés szigorúsága tér el (mondjuk Wayannak az elkészült példányok kb. 90%-a maradhat, Samsungnak csak a kb. 65%-a). Vagyis ez esetben a Samsung márkával biztosítást vásárolsz, vagy a másik nézőpontból, a Wayan TV minősége szerencsejáték, a Samsungé nem annyira.

  • eMérnök
    Szerintem azt azért érdemes figyelembe venni, hogy az ár nem csak az íz-t befolyásolja.
    Például vízzel, cukorral és aromával elég sok ízt elő lehet állítani nagyon olcsón, és lehet még finomabb is lesz, csak egészségtelenebb.
    Vagy éppen a megszokotthoz közelebb álló is tűnhet finomabbnak, silányabb mivolta ellenére.
    Ezért nem a legjobb a példaként felhozott teszt szerintem.

    Az alap mondanivaló, hogy a drága nem biztosan jobb és, hogy tudat alatt viszont több értéket társítunk hozzá jogos, és értem, hogy ez a cikk mondanivalója. Nekem átjön.

    Sajnos nehéz, ha nem lehetetlen jó példákat hozni rá, mert túl komplex ahhoz, hogy egy egyszersített példa leírja a helyzetet, és ez elviszi a diskurzust.

  • Treil
    Persze hogy jobban ízlik átlagnak az ízfokozókkal agyonkezelt hulladék kaja mint minőségi drága. Egymillió légy nem tévedhet.
    Általános tapasztalatom hogy olcsó dolgokkal inkább megszívtam, legdrágább kategória pedig már nem nyújt annyival többet, tehát marad szinte mindenből a középkategória.De sokkal hasznosabb utánanézni az adott terméknek mint pusztán ár alapján dönteni.
    Boroknál egyébként van egy sokkal jobb, az audiofil hifi. Aranykábelek sokszázezerért, több tízmilliós rendszerek, miközben vakteszteken sorra buknak. Na ott szórhatják igazán a pénzt a sznobok.
  • m.

    Mosonmagyaróvárnál bedobják a Dunába, Pesten kiveszik, addigra kiázik. 🙂
  • Rusty
    A témáról egy, a telefonok fényképezőjével végzett vakteszt jutott eszembe. Marques Brownlee youtuber csinálta meg, hogy különböző árkategóriájú telefonokkal ugyanazt a témát fényképezgette le, majd szavazásra bocsátotta több fordulós versenyben, melyek a legjobbak. Mit ad Isten, a végén a Xiaomi telefonja nyert, elverve a legdrágább Samsung, Iphone-okat, 1/4 áron…
    Utólagos elemzése szerint azért lehetett ez, mert az átlagemberek nem értenek a fényképezéshez, így a leginkább szaturált nyert. A színhűség, részletgazdagság, de még a dinamika sem számított annyit mint az, hogy a győztes egyszerűen élénkebb volt a többinél. Instán meg már ennyi elég is.
  • Joy
    Szerintem sokan teljesen leszoknának az egészségtelen ételekről, ha nem lennének olcsóbbak és/vagy finomabbak az átlagember ízlése szerint. A gyengébb minőségű ételekre jellemző alacsonyabb gyümölcs/zöldség/hústartalom mellé jó ízt produkálni meg leginkább cukorral, sóval vagy ízfokozóval lehet. Ezek miatt hasonló árak mellett általában a magasabb alapanyag-tartalom vagy a kevesebb hozzáadott cukor a döntő szempont nálam.
    A boros részt én sem tartom korrektnek, mert részben szándékos trollkodás, amire nagyon nehéz jól reagálni. Másrészt az átlag, borhoz nem értő ivó számára a kommersz édeskés (félédes/édes) a finomabb, a száraz az ő szóhasználatukkal élve savanyú. Mindeközben valójában a minőségi borok 99%-a száraz, a tokaji aszúboraink abba maradék egy százalékba tartoznak.
  • attila
    “Ezek a szőlők a rosszabb dűlőkön vannak telepítve, egy tőkéről lejön 2-3 kiló szőlő is, szemben egy pinot-val, vagy syrah-hal, ahol 6-7 fürt maradhat egy tőkén, különben jellegtelen bor készül.”
    Tehát akkor ha jól értem a minőség attól függ hogy milyen fajta szőlőből és milyen dűlőkről származó szőlőkből készül az adott bor ? Vagyis megint csak a szőlő exclisivitását díjjazzuk főleg ! Persze azért kíváncsi lennék hogy 5000-ftos és 50000 ft-os pinot között mennyien találnak majd különbséget ízre 🙂 Kétlem hogy a sommelier megmondja ízre hogy a szőlő honnan származik 🙂
  • Peti
    Egy magyar sommelier meg lett kérdezve, hogy melyik a jó bor. Erre a válasza az volt, hogy “ami neked ízlik az a jó bor”. Ez úgy megragadt bennem, hogy azóta nagyon sok esetben így választok, nem csak bort.

    Értékesítő cégnél dolgozom. Mikor bevezetünk egy terméket, van hogy jóval drágábban árazzuk be, mint indokolt lenne az előállítási költsége szerint. Mivel az emberek az árt, a minőséggel párosítja (megtörtént eset)

    Sajt amit példának hoztál, az szerintem pont rossz példa, főleg Mo-n. Egész egyszerűen többe kerül a tej, ami az előállításához kell, mint amennyiért sajtot veszel. Minap vett párom sajtot Lidl-ben, trapistát, ami a sajtkészitményre jellemző keserű ízzel rendelkezett.

    Én úgy mondanám egy bizonyos szint felett már nem kapsz többet a pénzéért.

  • Netmedve
    Azért van az a bor szint, ahol érezhető a különbség. A feleségem soha életében nem szerette a bort, aztán egyszet megkóstoltattam vele egy Bock Royal Cuvée-t. Azóta már úgy mondja, hogy ‘a rossz borokat nem szeretem’ 🙂
    Másik példa, ezúttal az ár=minőség igazolására:
    Még egyetemen mesélte az IT Biztonságtechnika oktatónk, hogy a saját cégében (amiben nem meglepő módon IT biztonságtechnikai szoftvert fejlesztettek) egyszer úgy döntöttek, hogy felemelik 3-szorosára a termék árát. A következő negyedévben megduplázódtak az eladások, anélkül, hogy többet költöttek volna marketingre…
  • Zoli
    Alapvető élelmiszereknél nem az íz, inkább a “mennyire egészséges” lenne szempont, amivel az ember indokolni tudja magának a magasabb árat. Ezzel sajnos csak az a baj, hogy az átlag ember számára szerintem nagyon nehéz eldönteni hogy melyik egészségesebb 2 hasonló termék közül. Még akkor is ha elolvas a csomagoláson mindent, de pl zöldségeknél és gyümölcsöknél ez se lehetőség.

Vélemény, hozzászólás?

A megadott név fog megjelenni, ezért érdemes nem a valódi nevedet megadni a hozzászóláshoz.

A hozzászólás előzetes moderáció után fog megjelenni.

A hozzászólás párbeszédre van kitalálva és nem monologizálásra. Ezért fogalmazd meg úgy a mondanivalód, hogy beleférjen egyszerre egy hozzászólásba. Senki nem akar téged olvasni 15 hozzászóláson keresztül (rajtad kívül természetesen). Ha cikket szeretnél írni, ajánlom valamelyik ingyenes blog oldalt, azok valók ilyenre.

Minden hozzászólótól elvárjuk a minimális tiszteletet mások felé. Akiknek ez (még) nem megy, azoknak felesleges fáradnia a gépeléssel. Beszélj úgy másokkal, ahogy szeretnéd, hogy veled beszéljenek. Ennyire egyszerű eldöntened, megfelelsz-e ennek a feltételnek.

A hozzászólás nem alanyi jog, hanem egy lehetőség, ha olyat tudsz mondani, ami mások számára hasznos és építő. Köszönjük a megértést.

(Elnézést kérek mindenkitől, a fentiekért, sajnos a félreértések miatt kénytelen voltam leírni ezeket. Természetesen a te hozzászólásodat is szeretettel várjuk.)

Figyelem: FIREFOX böngészővel gondod lehet a hozzászólás elküldésével. Használj másik böngészőt a hozzászóláshoz, amíg ki nem javítják a hibát.

 karakter még felhasználható

A hozzászólás elküldésével hozzájárulsz, hogy az IP címed technikai okokból tárolva legyen. Ha ezt nem szeretnéd, ne küldd el a hozzászólást. Kérésre a hozzászólást töröljük az IP címeddel együtt.