A drágább jobb is

Ismerős az érzés, amikor állsz a szupermarketben és döntened kellene, milyen mustárt, kávét, fagyasztott pizzát, mosóport vagy bármit vegyél? Mi alapján döntöd el, hogy melyiket válaszd, ha egyiket sem ismered? Vagy márkát választasz, aminek láttad valamikor a reklámját, így ismerősebbnek tűnik, mint amelyikről soha nem hallottál (annak ellenére, hogy soha nem próbáltad még) vagy abból indulsz ki, hogy a drágább valószínűleg jobb is.

A pszichológusok sokat kutatják ezt a témát és sok érdekes felmérés született már ebben a témában.

Ha befizetsz egy all you can eat étterembe, sokkal jobban ízlik az étel, ha 8 dollárba került, mintha csak 4 dollárt adtál érte, miközben ugyanazt az ételt kapod. Sőt, van aki megbánja, hogy túl olcsó helyen evett, miközben nem kapott rosszabb ételt, mint az, aki a dupláját fizette. Sok ember az ár vélt ismeretében előre eldönti, ízleni fog-e nekik az étel. Cikk

Klasszikus példája ennek a bor, sok ember meg sem tudja különböztetni a drága bort az olcsótól, sőt, a legtöbb embernek jobban ízlik az olcsó bor, mint a drága, ha nem tudja az árát.

Ebben a cikkben nagyon jól összeszedték, hogy próbálták kideríteni, hogy mi alapján döntik el az emberek, hogy mennyire jó egy adott bor.

Mindenféle felállást kipróbáltak: az emberek nem tudták a bor árát és úgy kellett véleményt mondani róla. Itt is az jött ki, hogy az embereknek jobban ízlett az olcsó bor. A felmérésben résztvevők 12%-a hivatásos sommelier (borszakértő) volt, ők éppen felismerték a drágább borokat.

Egy másik felmérésben is az 5 dolláros bor jobban ízlett az embereknek, mint a 40 dolláros.

40 dolláros (12 ezer forintos) bor sokaknak drága, de sokaknak még mindig túl olcsó. Mi van a 400 vagy 4.000 dolláros kategóriában? A 15 tesztelő közül 4 profinak mondta magát, további öt lelkes amatőrnek. Talán nem okoz meglepetést, itt is a legolcsóbb borok és pezsgők lettek a nyertesek. Nem csak az olcsó bor ízlik jobban az embereknek, mint a drága, de a nagyon drágánál is jobban ízlik az embereknek a kevésbé drága.

A legnagyobb gond, hogy az emberek még azt sem tudják megmondani, hogy három pohár bor közül melyik kettő származik ugyanabból a palackból és melyik egy teljesen másik fajta borból. Ebben a tesztben az emberek 41,5%-ot értek el, de ne felejtsük el, hogy pusztán véletlen folytán 33% lett volna a végeredmény. Egy másik hasonló felmérésben 40,5% lett a végeredmény.

Talán a profik jobban tudják. Hát, nem éppen. Akik abból élnek, hogy bort tesztelnek, leírnak és ajánlanak, ők se teljesítenek sokkal jobban a hasonló teszteken. A legrangosabb amerikai borversenyen, ahol a nyertes bor milliókat kaszál a megnyert címen, kitoltak a bírálókkal és ugyanazokat a borokat adták nekik oda a második körben is és az esetek 82%-ában teljesen más bírálatot kaptak, mint nem sokkal előtte. Egy másik esetben olcsó bort szolgáltak fel a profiknak drága üvegben és fordítva és a profik is annak alapján értékelték, amit gondoltak, hogy mennyibe kerül a bor.

Megint csak egy másik kutatásban becsapták az embereket, öt különböző árazású bort kellett kóstolniuk és véleményezniük. A trükk az volt, hogy az öt üvegben háromféle bor volt. Az emberek a várakozásoknak megfelelően a drágábbnak hitt borokat jobbra értékelték, annak ellenére, hogy ugyanaz a bort kapták más árazással. Sőt, kóstolás után az olcsóbbnak hitt borból nem akartak vásárolni, ellenben a drágának véltből igen. (Természetesen ugyanarról a borról volt szó.)

A boroknál (és sok minden másnál is) az ár nem a minőséget tükrözi, hanem maga az ár határozza meg a minőséget. (Ne felejtsük el, a legtöbb ember arra nem képes, hogy megmondja, hogy három pohár borból melyik kettő van ugyanabból a palackból.)

A magas ár miatt mindent jobbnak gondolunk és ki ne akarna jobbat venni? A magas árral a rizikót is kisebbnek véljük, mint egy számunkra ismeretlen terméknél kockáztatni, hogy jó minőségű lesz-e.

Megvegyem a noname mosószert, mosogatótablettát vagy bármi hasonlót a Lidlben? Mi van akkor, ha nem lesz jó? Inkább veszem a drágát és ismert márkát, az biztos azért drága, mert sokkal jobb is. (Közben a vakteszteken nagyon gyakran a diszkontos mosogatótablettákat és mosószereket hozzák ki győztesnek.)

Ugyanezekben a diszkontokban és hiperekben bevezették a “magas minőségű” termékcsaládokat Deluxe, Finest meg mindenféle hasonló néven. Lényegesen drágábbak, mint a normál verziók, miközben gyakran sem az összetételük, sem a minőségük nem indokolja a felárat. Ennek ellenére nagyon sokan ezeket veszik, mert feltételezik, hogy a drágább ár (és szebb csomagolás) jobb minőséget is takar.

Egy felmérésben az embereknek fájdalomcsillapítót adtak, amikor szükség volt rá. Van, aki olcsót kapott, van aki drágát. A drágább sokkal jobban hatott, mint a huszonötöd árba kerülő olcsó verzió. Természetesen mindkettő csak placebo volt.

De ez nagy dolgokban is működik. Új építésű házat vásárolok, az egyik 65 millió, a másik 109 millió ugyanott. Biztos jobban járok a drágával, azt nem fogom megbánni, az olcsóból biztos mindent kispórolnak, azért ilyen olcsó. Nyugodtan akarok aludni, inkább fizetek sokkal többet. Miközben egyáltalán nem biztos, hogy nem a drágább házból lett kispórolva minden, ami kívülről nem látszik.

Érdemes résen lenni, mert az ember nagyon gyakran az ár alapján dönt, ezzel akarja a rizikót csökkenteni és megvenni a magasabb minőséget. De ha csukott szemmel nem tudod megmondani, hogy most a 400 forintos esetleg az 1.800 forintos camembert sajtot eszed-e, akkor érdemes elgondolkodni, hogy nem ablakon kidobott pénz-e a drágábbat választani.

A másik véglet, amikor az olcsó lesz a drágább, de most nem erről beszélek. Lehet kapni olyan kávét, amit akkor se vinnék haza, ha ingyen adnák, viszont többször rájöttem már, hogy nem érzem a különbséget a lidl-ös, egyébként jó minőségű, 2.500 forintos kávé és a nagynevű, dupla ennyibe kerülő kávé között, ezért leszoktam arról, hogy a szép csomagolás és a magas ár miatt vélt minőségért adjak kétszer annyit. Persze senki ne akarjon parizer árban spanyol érlelt sonkát venni, s a túl olcsó ketchup se lesz olyan, mint egy középkategóriás, de ha nem tudod megkülönböztetni a termékeket egymástól csukott szemmel és az összetevőkben sincs nagy különbség (gyümölcs helyett csak mesterséges aroma, íz helyett csak ízfokozó), nyugodtan vedd az olcsóbbat.

Online oktatás a pénzügyekről. 15 órányi anyag, nézz bele ingyen.

40 millió forintos életbiztosítás havi 5.990 Ft-ért, életkortól függetlenül.

Új vagy a blogon? Itt találod a fontosabb írásokat összegyűjtve.

Share

213 hozzászólás

  • ReeChi
    Sziasztok!

    A termékek vásárlásánál nem minden az áron múlik.
    A minél kisebb ökológiai lábnyom, az állatkísérlet mentesség vagy épp a vegán termékek választása jellemzően nagyobb költséget jelent.
    Ilyenkor nem feltétlenül a minőség adja az árkülönbséget.
    Igaz, jellemzően a vegán termékek jobb minőségkategóriába tartoznak.

    Valahol ez is lehet a tudatosság egy útja.

  • Borkedvelő
    “Én nem értek a borokhoz, azért kérdezem: van ugyanolyan ízű vörösbor, mint fehér?”

    Nincs. Pont ezért kezelem nagyon nagy fenntartásokkal a cikket, mert olyan állításokat fogalmaz meg, amik leginkább egy hétvégi női magazinban lennének érdekesek.
    Egy teljesen laikust meg lehet téveszteni ilyesmikkel, de nem kell okleveles borszakértőnek lenni ahhoz, hogy érezd a különbséget. Plusz megint vannak olyan faktorok, amikről nem esik szó.
    Egy példa: azt mondom neked, hogy itt egy zsák, van benne két kék labda, meg három piros, de valójában 5 piros van benne. Minden vakhúzás után megkérdezem, mire számítasz a következőnél. A harmadik piros után egyetlen helyes válaszod lehet: hogy most kéknek KELL jönnie. Az agyad nem is keres más irányban, mert nem gondolsz arra a kapott információkból, hogy más eredménye is lehet a húzásnak.
    Ezekben az áltudományos tesztekben pont ez történt.

  • Borkedvelő
    Folyt…

    A borkóstolás és nem egzakt tudomány. Ha valakivel közlik, hogy vörösbort iszik, miközben az egy megtrükközött fehérbor, akkor utána nem kellene verni a mellüket, hogy az illető nem is ért a borokhoz.
    Minden ember agyát be lehet csapni még a saját szakmájában is. Sőt, van olyan, amikor ott könnyebb.
    Erre ezer és ezer példa van szinte minden területről, valamiért mégis mindig a borászat van kiemelve. Nem egyszer álltam már megdöbbenve borszakértő mellett, aki megmondta, hogy azt a palackot szobahőmérsékleten tárolták, és csak a fogyasztáshoz lett lehűtve. Pedig ez nem is feltétlenül hiba egy bornál.
    Másik eset: nívós étterem, asztalfoglalás, jeleztük, hogy a vörösbort dekantáltan kérjük majd, Ismerősöm az első percben hívta a pincért, hogy miért nem lett dekantálva a bor. Szó szót követett, végül elismerték, hogy elfelejtették.
    De ő is tévedhet, ha egy “tesztnek” ez a célja.

  • csizkek
    “Ezekben az áltudományos tesztekben pont ez történt.”

    Nem altudomanyos. El kene olvasni a cikket mielott kommentelsz:)

  • csizkek
    “De ő is tévedhet, ha egy “tesztnek” ez a célja.”
    Nem az volt a cel, hogy megtevesszek. A teszt celja az volt, hogy megnezzek az agy/latvany mennyire befolyasolja az izerzekelest statisztikailag szamos emberen.
    Semmi altudomany nem volt benne, el kene olvasni. Ez persze nem jelenti azt, hogy nincsen par super taster aki tenyleg kierzi a kulonbsegeket. En elhiszem, hogy a te ismerosod is ilyen, de az is ziher, hogy ez a “szakma” igencsak kitermeli a “pojacakat”. Nem veletlenul merul fel a “borkultura” hasonlo temaban. Meg jo a marketing, el kell adni k. dragan vmi profittermelot a rantott hus melle.
  • Unemployed
    Látva, hogy a fórum nem a borászokat vonzza, még két érdekesség.

    Leszóltam a Kékfrankost, pedig nem méltányos, mert készülnek belőle is fantasztikus tételek, sőt a valaha kóstolt egyik legjobb vörösbor is onnan származott (Sopronkeresztúr, Heinrich pince, Cupido 2000). Sopron környéke ideális számára, a csillámpalás-löszös talajt nagyon szereti, ott szinte kihagyhatatlan bármely cuvée-ből.
    Itthon a szekszárdiak próbálkoznak vele, Takler egy időben nagyokat alkotott, de most már csak Bocktól tudnék mondani kapásból olyan tételt, ami emlékezetes.
    De nem ez a jellemző, a kékfrankos adja az olcsóbb borok testét, mert alkalmas a tömegtermelésre is és iható bort ad.

    A másik a hordó ára a borban: egy 225 literes barrique hordó 60-70.000 forintba kerül, bár többször használható, igazi hatása az első töltésre van, itt veszteségek levonása után kb. 350 Ft a bor árából csak a hordó önköltsége.

  • akosh
    Köszi a választ, én is úgy sejtem, hogy még a leghasonlóbb ízvilágú fehér és vörös között is jól érezhető különbségnek kellene lenni. Bevallom, nem néztem utána alaposabban a cikkben hivatkozott kísérleteknek, de nem tűnnek komolytalan munkáknak, ez a színezős is egy agyműködésről szóló tudományos műben került leírásra. Kötve hiszem, hogy a szerzők célja a borszakértők hiteltelenítése lett volna. Ahogy nem tételeznék fel rossz szándékot a nyugdíjas statisztikaprofesszorról sem, aki 4 éven át “meghekkelte” a kaliforniai borversenyt.
    Írja is a cikk később, hogy amikor egy másik kísérlet (ugyanaz a bor, két különböző árcédulával jelölve) során MRI-vel vizsgálták az alanyokat kóstolás közben, nyilvánvaló volt, hogy tudat alatt észlelték, hogy ugyanaz az íz, mégis a többi információ birtokában az agyuk felülírta magát az ízérzékelést. Szóval ennyire szubjektív, még egyénileg is.
  • akosh
    A labdás hasonlat jó, de talán jobban passzolna ide, ha úgy szólna, hogy van két labda, és azt kell eldönteni, melyik a nehezebb (holott egyformák). Ha elég objektív a súlyérzékelésem, rájövök, hogy egyformák, bár lehet, hogy a kérdésfeltevés előfeszítése miatt inkább választok egyet, bizonytalanul is. Ha viszont valami zavaró tényező van, mondjuk az egyik labda nedvesebb/puhább/nagyobb, akkor simán kiderülhet, hogy egyáltalán nem objektív a súlyérzékelésem.
    A tudományos kísérletek azért jók, mert meg lehet őket ismételni – ellentétben a borversenyek eredményével, a cikk állítása szerint. 🙂 Ha van pár sommelier ismerősöd, lehet próbálkozni hasonló tesztekkel, de ennél a színezősnél az is fontos, hogy az alanyok ne gyanítsanak semmit (és félre se legyenek vezetve). Ugyanis máshogy fog működni az ízérzékelés, ha az alany gyanakvó, vagy pl. az agy tudja, hogy csak az ízekre kell figyelnie.
  • csizkek
    “Pont ezért kezelem nagyon nagy fenntartásokkal a cikket”
    Tenyleg hasznos ha az ember elobb olvas mint kommentel, megtehetned.:) Elolvasod a postot, megkeresed a hivatkozasokat pl. az USA borversenyeinek biroit vizsgalta: ideas.repec.org/a/cup/jwecon/v3y2008i02p105-113_00.html
    Journal of Wine Economics, Cambridge University Press. Peer reviewed es nem a kiskunhalasi foiskolarol.
    “Between 65 and 70 judges were tested each year. About 10 percent of the judges were able to replicate their score within a single medal group. Another 10 percent, on occasion, scored the same wine Bronze to Gold. Judges tend to be more consistent in what they don’t like than what they do.”
    10%, 10% kozel volt, a tobbi meg random! 80%-a “versenybiroknak” total random kepes pontozni. Van meg kerdes, mit kepes a nagy atlag ebbol izerzekelni?:)
  • Nimfas Corporation
    Én pl. Rákóczi szalámi párti vagyok. Sajnos az utóbbi időben igen felszaladt az ára. Tavaly még 2700 Ft volt a 750g-os rúd (3600 Ft/kg) ez most 5000-5500 Ft lett. Sőt figyelem a kg-os árat is mert most pont a Tescóban (Sparban is) olcsóbb kg-ra a 400g-os rúd mint a 750g-os.

    Mosogatógép tablettát az Aldiban veszem, saját márkás, tökéletesen mosogat féláron, mint a márkások.

    De hogy árnyaljam a “képletet”. Időnként veszek 1-1 doboz tojássalátát itt-ott mert szeretem.
    Aztán mindig rájövök, hogy amit én csinálok otthon az sokkal finomabb. 10-20 tojásból szoktam készíteni, másnapra összeérnek az ízek. Olcsóbb és sokkal jobb is mint bármelyik bolti! 🙂

  • Nimfas Corporation
    Rákóczi szalámi… csak azért írtam, mert egy mezei párizsi is lassan ennyibe kerül. De ha azt nem eszed meg 3 napon belül már ragad és mehet vagy a kutyának vagy a kukába. Ezzel szemben a R. szalámi hetekig eláll a hűtőben, ergo nincs hulladék!
    Akkor melyik a “drága”?
  • NOmentum
    A borokkal kapcsolatban sokan nem veszik észre a lényeget.
    A zöld szőlőből sárga bort csinálnak, de fehérnek nevezik.
    Ha sárgás fürt bebarnul, akkor abból aranyszínű bort csinálnak, és elnevezik egy állatról, a szúról.
    A kék szőlőből piros bort csinálnak, de a neve vörös. Héja nélkül rozét csinálnak belőle, ami néha lazacszínű
    Az ember már saját érzékszerveiben sem bízhat…
    🙂
  • Pistu
    Szerintem ez a bor téma túl van tolva. Kitöltök egy pohárral és más ízélményt ad az első korty, a harmadik, a tizedik. Ugyanaz az ital máshogy ízlik másik nap vagy másik étel után, a környező illatok vagy a társaság függvényében. Lehet, hogy bennem van a hiba.
  • untermensch4
    Márkanevekben azóta nem hiszek hogy pont abban a nyomdában dolgoztam ahol teljesen legálisan került rá a márkanév egy olyan made in taiwan zsebrádióra ami nekem is volt. 1Ft/db nyomtatási költséggel 1100-ról 3300-ra nőtt az ára… Bort nem iszok, joghurtokban az ár, íz, márkanév közötti összefüggés nálam nem egyértelmű. Egy részüknek olyan mellékíze van ami vmi gyerekkori fogkrém emlékét idézi fel, ez nálam feketepont.
  • százegy
    Azt kell enn és inni, ami ízlik -persze lehetőleg egészségesen-. Bíró Lajos mondta, hogy ő pl. a virslit csak Globus mustárral eszi meg. Néha “megbotránkoznak” rajta elegánsabb éttermekben, de valahonnan mindig előkerítenek neki. Ugyanígy vagyok én is -nem azért, mert ő mondta, mindig is így ettem-, sült sonkát, sült kolbászt csak Globus mustárral, miközben páchoz, mártáshoz, öntethez dijoni vagy angol mustárt használok. Kocsonyához, babfőzelékhez vagy uborkasalátához csak az olcsó sima ecetet eszem, miközben néha 15-30 féle ecet is van itthon, amiket rendszeresen használok is. Például spanyol paprikamártás csak eredeti jerezi sherryecettel az igazi. Sorolhatnék még rengeteg példát.
    Egyszer élünk, éljünk úgy, hogy élvezzük, ne úgy, hogy másoknak megfeleljünk!
    Ha valakinek extra örömet okoz egy 30.000-es bor, akkor igyon olyat. Mindenki más, nem lehet általános szabályt felállítani.
  • Valtozas
    Tokaji borvidék,kis falu,2pincesor…
    1975 6p.aszú évről évre gyarapodik;)
  • Moltiszanti
    Én borkedvelo és amatőr “szakértő” vagyok.-;)
    Nagyon érdekesek az itt leírt vélemények, látszik belőlük, hogy nagyon speciális téma.
    Ahhoz, hogy valaki értse a borokat, tanulni kell róluk és kóstolni, sokat!
    Ha valaki ezt nem teszi meg, akkor valóban nem lesz több neki a DP a BB-nel és akkor meg tényleg kar bele. Egy bizonyos minőség felett valóban bejatszik a szofisztikáltsag, pont ettől lesz annyival értékesebb, melyet nem lehet gyakorlás, kóstolás nélkül érezni és értékelni.
    A bor íze nem az árnak a függvénye feltétlenül, de igenis igaz fordítva! Tartósan magas áron azokat a borokat lehet évről évre értékesíteni melyek megérik az árukat. Ez akkor is így van ha vannak a történetben presztízs, luxus faktorok is. Ilyen a sampany is. De én így intenek mindenkit attól, hogyha iszik egy sampanyt és nem érti (!!!!) akkor rögtön arra gondoljon, hogy azért nem érti mert annyit tud, mint a BB!
  • Moltiszanti
    Késő van, nem olvastam a belinkelt kísérleteket.
    De írto nagy itt a felhomaly, úgy tűnik, hogy még a kutatók részéről is.
    Ha valaki nekem megszinezne egy GG rizlinget pl. akkor én arra azt mondanám, hogy az egy francia vörös? Ne vicceljunk!
    Azt még talán érteni vélem, hogy a többször kostoltatott, ámde ugyanazokat a borokat másként értékelték. A bor egy élő dolog és ott él a poharadban, melegszik, kitarulkozik, változik, közben te is változol, fáradnak vagy éppen elesednek az izlelobimboid, elomasznak a hangyák.
    Más a hangulatod is, amely befolyásolja a szubjektív élményt, a bor is változik amit kostolsz és te is változol, továbbá másként érezzük az ízeket. Más a savtoleranciank, más az ízlésünk.
    És ezeket mind fel kell tarnunk és még kell ismernünk magunkban, hogy értsük a bort ami a poharunkba kerül. Kostolasban kezdő fogyasztónak nem a szofisztikáltabb borokkal kell kezdenie!…
  • Moltiszanti
    Bor esetében a drágább általában jobb is.
    De az ár nem garancia a minőségre.
    Minden termelő annyiért adja a borait amennyiért csak el tudja adni.
    Így nagyon gyakran belefuthat az ember túlárazott borokba, amelyet felkapnak és tolják.
    Majd leejtik.-;)
    Magyar pinceszeteknel különösen előfordul, hogy a felét vagy harmadát sem éri a bor, a termelők nem tudják évről évre hasonló színvonalon hozni a minőséget. Nagyon gyakoriak a komoly csalódások. Néhány termelőn kívül nem tudnék senkit jó szívvel ajánlani.
    Vannak csodák, de a legtöbbje csalódás, akkor is ha egyesek legendának vagy rozekiralynak hivatjak magukat.-;)
    Spanyol vörösek, fehérek és pezsgők, uj-zelandi és francia Sauvignon blanc. Egyes magyar nevek. Általában ezekkel kapcsolatban van jó tapasztalatom es sok kóstolt tétel.
    Zseniális világ, kóstolni egy csoda és folyamatos tapasztalat gyűjtés, fejlődés.
    Kepezzetk magtkt és kostoljatok
  • Dorian Gray
    aki szerint a Chivas prémium whisky, az meg is érdemli, hogy eladják neki dupla áron. Nyilván az alap 12 éves az amivel el van árasztva a piac (ugye sokan már attól hasra esnek, hogy 12 éves,ami önmagában semmit nem jelent.). Tudom a whisky csak egy hozzászólásban jött elő, ezért tetszőlegesen helyettesíthető a trappista sajttal is vagy bármi hasonlóval, mert a lényeg ugyanaz, csak én a whiskykhez értek picit jobban.
  • Leoka70
    “Biztos jobban járok a drágával, azt nem fogom megbánni, az olcsóból biztos mindent kispórolnak, azért ilyen olcsó. Nyugodtan akarok aludni, inkább fizetek sokkal többet. Miközben egyáltalán nem biztos, hogy nem a drágább házból lett kispórolva minden, ami kívülről nem látszik.”
    Nem az olcsóbból spórolják ki?
  • a bolti dolgozó családja
    : 2007-ben Dijonban vettem eredeti,helyi mustárt elég drágán. Vagy 10 fajtát vásároltam mindenféle ízesítésűt. Kostoláskor jó nagy csalódás volt, ízre mind harmadosztályú vacak volt, a Dunavarsányban gyártott nevesincs mustár köröket vert rá.

    A felnőttek töményet isznak, mert a sör és bor nem ital.

  • PEMÁP
    Gránitból sem megy még az EUR kártyás vásárlás 🙁
  • Kiskertes

    A húsoknál ez pont nem igaz. A nagyüzemi húsok szinte mind kivétel nélkül tápízűek. Az otthonival ellentétben. A zöldségeknél is megfigyelhető, attól mert szép a külseje, sokszor ehetetlen, víz ízűek. Az otthoni csúnyább, viszont finomabb.

  • 2020
    hát kiszámoló, elég világosan kiderült, hogy nem vagy valami pontosan képben a mai menő (duplán dekantált) mosómedve trendekkel …..

    különben is tesla-bitcoin-soros!!

  • krit
    “Egyébként egy ismert borász ismerősöm (nem írom le, ki) maga vallotta be, hogy szándékosan túlárazza a borait, mert így eladhatóbb, mintha annyiért árulná, amennyit ér.”

    Ez jóóóó.

    Tüzépes ismerősöm a drága áruiról beszélgetve azt mondta: nem ő drága, hanem a másik tüzépes tisztességtelenül olcsó.

  • csgary
    “Másrészt az átlag, borhoz nem értő ivó számára a kommersz édeskés (félédes/édes) a finomabb, a száraz az ő szóhasználatukkal élve savanyú. Mindeközben valójában a minőségi borok 99%-a száraz…”

    Azért azt remélem vágod, hogy amit itt leirsz az az ostoba sznobság pontos definíciója! A “borhoz nem értő ivó” egy normális fogyasztót takar, és a száraz savanyú, ez tény, nem szóhasználat. Az hogy te elhitetted magaddal hogy a boriváshoz “hozzáértés” kell, az azt jelenti hogy valaki jól behülyített, és az érzékszerveid helyett a kamu propaganda alapján IGYEKSZEL megítélni hogy egy bor jó-e vagy sem. A blind teszteken pedig ez a sznobság újra és újra elbukik, mert még a “hozzáértők” sem képesek reprodukálhatóan megkülönböztetni a “minőségi” borokat.

  • Racoon
    Upsz, lebuktam…
    Mentségemre legyen mondva, nem szeretem, ha borotválnak, vagy kenegetnek…
    Most magam ellen beszélek, de:
    mosas.hu/cikkek/kisallat-szor-eltavolito-funkcioju-mosogep.html?page=5
  • róka
    Hiányzik a termékteszt, review a legtöbb embernek. Talán ezért is van 30 ezres megtekintése egy tartalomnélküli videonak amiben egy anyuka elmondja, hogy mit vett éppen a Lidl,-Aldi,-Tesco-ban. (youtube.com/watch?v=lPow–dfTlY)
  • walaki
    “Én nem értek a borokhoz, azért kérdezem: van ugyanolyan ízű vörösbor, mint fehér?”

    Vörösbor szőlőből lehet előállítani fehér változatot, meglepő módon majdnem ugyanolyan íze van, mint a vörösnek. Itthon is csinálják, valamikor pár éve ittam, villányi volt, a fajtájára már nem emlékszem, Merlot vagy Cabarnet Sauvignon volt fehérborban.

  • R&D Engineer
    A kommenteket olvasva az jutott eszembe hogy milyen is amikor elveszünk a részletekben. “melyik a jobb?”

    Alapvető marketing fogás: csak azzal hogy több dologból lehet választani, nő a fogyasztás!!! Akinek olcsóbb kell olcsót talál, akinek drágább kell drágábbat talál, akinek a legjobb ár érték arányú kell azt találja meg. Ha csak 1 fajta lenne, nem lenne legszebb, legjobb, legkörnyezetbarátabb, legegészségesebb stb. Amíg azon agyalunk, hogy melyiket válasszuk közben elfelejtünk azon gondolkozni hogy valami kell-e. (ételnél is ez van, bár akkor valami mást nem veszünk meg, pl egy menzán a vega kaják eladását azzal növelték meg, hogy több lehetőség is szerepelt a menüben)

  • csizkek
    “Másik eset: nívós étterem, asztalfoglalás, jeleztük, hogy a vörösbort dekantáltan kérjük majd, Ismerősöm az első percben hívta a pincért, hogy miért nem lett dekantálva a bor. ”
    HA ezt csak az ismeros “borszakerto” veszi eszre, akkor ez a dekantalosdi is csak egy agyra/szemre hato “kulturalis varazslas”, mert izben szinte senki nem erzi. Es az etterem is valoszinuleg nem elfelejtette, hanem lesz.rjak, mert az embereknek pont eleg ha beontik a let a dekantaloba felszolgalas elott. Latvanynak jo, izben meg teljesen tok mindegy az atlagnak.
    Pont errol szol a Kiszamolo post eeees ezt meg tudomanyosan is igazolni lehet.:)
  • headset
    @Borkedvelő
    ” A harmadik piros után egyetlen helyes válaszod lehet: hogy most kéknek KELL jönnie.”

    Ez csak akkor működik, ha a tesztelő a valóságban színvak és mégis azt állítja, hogy meg tudja különböztetni a pirosat a kéktől. 🙂

    A másik fajta borteszteknél végképp nem ez történt:
    – Ott nem közöltek félrevezető információt a tesztelőkkel. Ugyan nem árulták el, hogy vannak egyforma borok is a tesztben, de az nem volt félrevezetés. Mert lehettek volna nagyon hasonló borok borok a tesztben. És ezekre közeli értékelést kellett volna adniuk a tesztelőknek.

    Az, hogy két egyforma mintára különböző értékelést adtak, megmutatja, hogy mekkora az értékelésük hibahatára. És kiderült, hogy ez összemérhető a széles árkategóriába tartozó borok teljes skálájával. 🙁

  • Warrior

    A bort rendszeresen kiragadják az ilyen példáknál, de talán nem véletlenül: kevés olyan termék van, aminek árában ekkora a szórás. Értem, mit szeretnél mondani, de a zsákos példád kék és piros színekkel nem jó, mert ezeknél a becsapós vakteszteknél sokszor nem mondanak semmit. Ha pedig az agyat ilyen könnyen be lehet csapni, akkor ott a marketinggel szemben bizony alulmarad az ember a minőség érzékelésével.

    Ebben az egészben az a lényeg, hogy ha két (közel) azonos minőségű termék között nem érzed a különbséget, vagy csak azt hiszed, hogy érzed, akkor vedd az olcsóbbat.

    Valaki felhozta a virsliket, sztem az sem volt tökéletes példa, mert ne a baromfirudacskát hasonlítsuk össze a roppanós virslivel, hanem pl. a roppanós, 80% körüli hústartalmúakat egymással: ha nem érzed a különbséged, vedd az olcsóbbat. (Egyértelműen az olcsóbb is sokkal drágább lesz a baromfirúdnál.)

  • Tamás
    Miklós, mit gondolsz erről? zsiday.hu/blog/t%C3%BAltoljuk

    Mi lesz ebből? Bazi nagy infláció?

  • csizkek
    “Késő van, nem olvastam a belinkelt kísérleteket.”
    Akkor miert kommentelsz hulyeseget? Bocs, nem kotekedes, de egyetemi peer reviewed tesztekrol, kettos vaktesztekrol. Tudomanyos alapon es nem “kiserletek”. Ertelmetlen idelokni fals erveleseket
  • headset
    @Borkedvelő
    “a palackot szobahőmérsékleten tárolták, és csak a fogyasztáshoz lett lehűtve.
    .
    nem lett dekantálva a bor.”

    Itt a szakértő az általa ismert bor emlékezetben örzött és pillanatnyi ízét hasonlította össze.

    Az első esetben meg tudta különböztetni a friss és a magasabb hőmérsékletű tárolás miatt elöregedett bort.
    A második esetben az íz alapján hiányolta a szellőztetést. De eléggé rejtélyes, hogy ha elfelejtették a dekantálást, akkor miért nem tünt fel az asztaltársaságnak, hogy az eredeti zárású palackot nyitják. Vagy ha felmerült a gyanú, akkor nem az üledék alapján vált biztossá, hogy nem töltötték át a bort megfelelően?

    A példák egyetlen bor két állapotát hasonlították össze. Nem arról szólnak, hogy létezik egy minőségi sorrend a borok között, amit egy átlag borivó vagy akár egy borverseny zsűritagja fel tudna ismerni. Ezért nincsenek ellentmondásban a cikk állításával

  • romi
    @unemployed: “Volt egy népszerű angol műsor (marketing), ahol egy sörivó autóversenyző elment egy ismert borspecialistával egy körútra és pár hét után a 40x drágább pinot vakteszten kiszúrta. Csak gyakorolni kellett hozzá.”

    Az miért jó, hogy valaki felfejleszti az ízértékét annyira, hogy onnantól már az 1500-2000 bor nem lesz elég jó, mindenképp kell 20.000-es? 😀

  • Kiszamolo
    Eszembe jut egy hifista barátom, aki kegyetlen pénzeket költött a cuccra és váltig állította, hogy kihallja, ha az egyik hangfal kábel nem olyan hosszú, mint a másik vagy nem aranyozott a vége. A hangfalak speciális tüskéken álltak, nem lehetett akárhogy zenét hallgatni, csak a fotelben pont középen és nem lehetett akármit hallgatni, csak ami nagyon kiadja a tutit, ezért aztán mindig ugyanaz szólt.

    Egyszer megjött az esze, eladott mindent, vett egy “hello-goodby”-t és azt hallgatta. Nem került csak néhány tízezerbe, ott hallgatta, ahol akarta és az szólt rajta, amit csak akart. S nem hallotta ki, hogy hosszabb-e az egyik oldali kábel, mint a másik. 🙂

  • csizkek
    “zsiday.hu/blog/t%C3%BAltoljuk”
    Ez engem is erdekel. Mo.-on nem koltekezett az allam/nyomtatott sok penzt. Lehet hogy HUF nem inflalodik annyira? Mi lesz az ingatlanokkal?

    Ez alapjan ugy tunik, hogy 2021 rocket emelkedes, de ha az analogia igaz akkor utana foldbe allas.. Ebbol a szempontbol jon a reszveny, mert lehet mobilizalni. Ingatlant kevesbe..

    MAs reszrol mi van akkor ha infla van, alapkamatok infla alatt. Lakashitel kamatok hova alakulnak? Jelzalogleveleket el lehet adni ilyenkor infla alatti kamatokkal? Ki veszi meg?

  • okosban megoldjuk
    A maradok a pénzemnél blog a wiener extra kávét hozta ki tesztgyőztesnek. Meg is vettem, és valóban, ez ízlik a legjobban. Finomabb mint az omnia. Már csak azt kellene eldönteni, hogy azért ízlik mert finom, vagy azért ízlik mert tesztgyőztes?
  • jami

    Akkor mit lehet tenni az olyan elfajzottakkal, mint én, aki nem kedveli a bort. A sört sem. Égetett szeszt sem.
    (És semmilyen dohányterméket)

    Ellenben a kávékkal el tudok szórakozni, az ízesítettekkel főleg. (Egyedüli problémám, hogy az ízesített kávé aromáját a cukor jobban kihozza, én pedig cukor nélkül szeretem a kávét.)
    A csokiknál nem vagyok teljesen Gombóc Artúr, mert a tejcsokik nekem túl édesek; de ott is szívesen kalandozok.

  • Zabalint

    Nem vagyok nagy boros (leginkább sört iszok), főleg könnyű száraz fehéreket szoktunk alkalmanként inni. Nem, nem savanyúak, illetve nem savanyúbbak, mint az édesre/félédesre cukrozott változatok, csak utóbbinál az édesség elnyomja a bor eredeti ízét (van amikor jobb is). Attól száraz, hogy nem édes, nem attól, hogy savanyúbb. A borászoknál sem a száraz szót használják a savanyúra, hanem azt, hogy “savas”. Ha cukorral elnyomod egy kimondottan savas bor ízét, attól még a gyomrodra ugyanolyan hatással lesz, legyen az neked pozitív vagy negatív. Ha az olcsó Kékfrankost szénné cukrozzák, még ne vedeld két pofára, hanem kortyolgasd, mert különben csúnya vége lesz.

    Szvsz az emberek ízlése minden téren el van baszva a sok cukorral, szívunk is miatta a feldolgozott élelmiszereknél, mert a kevésbé édes változatok hamar eltűnnek a polcokról.

  • Zabalint

    Valamelyik index blogon voltak terméktesztek kommersz élelmiszerekről. Volt, hogy ami nekik az utolsó helyezett volt, az ízlett nekem a legjobban. Szerintem nagyon torzít, hogy minden ízlés kérdése (is).
  • Zabalint

    “Az miért jó, hogy valaki felfejleszti az ízértékét annyira, hogy onnantól már az 1500-2000 bor nem lesz elég jó, mindenképp kell 20.000-es? ”

    Mondjuk ez szerintem személyiség függő. Teljesen más területeken azt látom, hogy az értelmesebb szakértők nem szólják le a szerényebb igényeket kielégítő termékeket, illetve azokat is tudják élvezni maguk is, ha tudják hová tenni (ne a kannás bor kategóriára gondoljunk bor esetében). A sznob alapvetően ebben különböztethető meg a műkedvelőtől/szakértőtől.

  • százegy
    A borokhoz nem értek, de minden jel arra mutat, hogy jó adag sznob bohóckodás társul hozzá. Nekem pár ismerősöm borbolond, de nekem nem ad plusz hasznosságot egy 5.000 forintoshoz képest egy 50.000 forintos, ezért soha nem is költenék rá. Csak náluk kóstoltam kifejezetten drága borokat-meg több százezres konyakot pl.-, de nem ájultam el el ezektől.
    A jó ételeket viszont imádom, soha nem fordulna elő nálam, hogy vakteszten és sima teszten mást hozzak ki. Azon egyszerű okból, mert nem érdekel a körítés, csak az, mennyi élvezetet okoz. Ettem sokkal jobbakat olcsó ázsiai, mediterrán piaci kifőzdékben, mint elit étteremben. Nekem pl. egy végtelenül egyszerű parasztétel, a ganca, tud
    olyan gasztronóniai élvezetet okozni, mint egy extra jó steak.
    A lényeg az, hogy jó alapanyagból, megfelelő technológiával készüljön az, amit szeretünk.
  • Borkedvelő
    Itt olyan szintű sötétség uralkodik sokakban, hogy csak röhögni tudok. Mondjuk valahol érthető, hiszen ez a Kiszámoló, a bor ízét is biztos levezettétek valami Excel táblázatban. 😀 😀
    Igazából sajnállak benneteket, mert ha eltávolodunk a bortól, akkor is csak táblázatguruk maradtok, és az élet igazi ízei nem jutnak el hozzátok.
    Lehet élvezkedni tudományosnak hívott kísérleteken, vagy ki lehet próbálni, amit a természet ad, és saját tapasztalatból írni valamit. De sok kommentből teljesen egyértelmű, hogy jó bort még az életben nem ivott az illető, vagy ha ivott is, nem volt képes megkülönböztetni a tablettástól. Aztán erre talál egy ilyen, sok sebből vérző cikket (elolvastam, csizkek!), és belekapaszkodik az adatokba.
    Na mindegy, én bontok egy palackot…
  • Kiszamolo
    Borkedvelő, téged meg sokan csak sznobnak látnak, olyannak, mint a hifistákat, akiknek hasogat a füle, ha nem négymillió forintos cuccon szól a zene. Te sajnálsz minket, mi téged.

    Nem írtam volna ilyet, csak kezdesz kicsit túl nagy mellénnyel beszélni. Sokan azokon röhögnek, akik tízezreket meg százezreket adnak egy üveg borért és öklendeznek, ha háromezer forintos bort kell inniuk, csak tudd. S szerintem ők vannak többen, ha már röhögni akarunk.

  • V
    nocsak micsoda borkedvelo vagy, en ugy emlekeztem hogy sajat markas dobozos soroket veszel
  • Borkedvelő
    @Kiszámoló
    Szerintem meg olvass vissza néhány kommentet, és utána beszélgessünk a mellényekről.
    Leírja az ember, hogy “a száraz az savanyú, és ez tény”. Majd ezután hülye sznobnak nevez mindenkit, aki máshogy gondolja.
    A másik jön itt a húde egyetem micsoda tanszékével, mert akkor már minden frankó. Egy tudományos intézet is tud áltudományos tesztet végezni, és utána még publikálja is. Az adathuszárok meg élvezik.

    Arról lehetne vitatkozni, hogy a borversenyeknek önmagukban mennyi értelme van, de sok mást is mellé lehetne tenni. Mondjuk a szépségversenyeket. De leírni azt, hogy bor és bor között nincs ízkülönbség, és aki szerint van, az sznob…ezek szerint ez megfelel a Kiszámolón. Visszavágni meg nem.