A Guardianon jelent meg egy jó hosszú, de érdekes cikk a filantrópokról, ami egy könyvnek a rövid kivonata. (A filantróp jelentése emberbarát, olyan tehetős ember, aki a vagyonából nemes célokat támogat.)
Az angolszász országokban nagy hagyománya van az adakozásnak, így a legtöbb gazdag ember jelentős összeget adakozik el a társadalom számára. Ahogy Bill Gates, Warren Buffett és mások is többször elmondták, a sikereiket nem csak a saját tehetségüknek, kemény munkájuknak, hanem az őket körülvevő társadalomnak és annak az oktatásnak és egyébnek is köszönhetik, amit a társadalom biztosított nekik.
Ezért teljesen természetes, hogy a vagyonukból nemes célokat is támogatnak, vagyis visszaadnak a társadalomnak belőle.
Ezzel a társadalom vagyoni szétszakadását is lehet enyhíteni, ha a gazdagoktól a szegények felé áramlik a pénz.
Hát nem éppen ez történik s pont erről szól a cikk. Ugyanis a gazdagok adakoznak, de legritkább esetben a szegények számára. Angliában tíz év alatt a milliárdosok által adott összeg kétharmada egyetemeknek ment, ennek fele is az Oxfordnak és a Cambridge-nek. A gazdagok nem a szegényeket támogatták, hanem megerősítették azokat az elit egyetemeket, ahová a gyerekeiket is járatni akarták, vagyis éppen hogy a társadalom szétszakadását konzerválták.
Szintén jelentős pénz ment még művészetekre, sportcsapatok, színházak támogatására, ami megint csak a gazdagok szórakozásának fenntartását biztosítja, mintsem a társadalmi egyenlőtlenségek csökkenését.
Mindeközben az eladakozott pénz adómentes, így a nagy jövedelmű személyek akár 45%-os adókulcstól is megszabadulnak az adakozás miatt. Csak Angliában közel 4 milliárd font adótól esik el az állam az adakozások adókedvezménye miatt, amit ténylegesen a szegények támogatására is tudna fordítani. Ezért egyre többen vannak, akik szerint meg kellene szüntetni az adakozás adómentességét, legalább egy bizonyos összeg felett. (Persze volt már rá próbálkozás, de akkor a filantrópok akkora balhét csaptak, hogy inkább visszakozott a kormány.)
Közben a gazdagok komoly hatalomra is szert tesznek a vagyonuk által, régóta komoly gond, hogy sok gazdag embernek és cégnek nagyobb a hatalma, mint a nemzetállamok kormányainak.
S amikor ezek az emberek adakoznak, komolyan befolyásolni tudják a dolgokat. Mivel önös érdekük miatt jobboldali beállítottságúak (keveset adózzanak a gazdagok és a cégek, ne támogassák a szegényeket, ne adóztassák a vagyont, stb.), így a pénzügyi hatalmuk a politikát is maguk felé hajlítja, így a társadalmi egyenlőtlenségeket tovább mélyítik a támogatásaikkal és nem csökkentik azokat.
S ha nemes is cél (például a gyerekbénulás felszámolása Afrikában), gyakran olyan problémát akar megoldani, ami sokadrangú kérdés csak a helyieknek és egyébként is olyan feladatot tesznek meg, ami a helyi kormány dolga lenne. Így leértékelik a kormány megbecsülését a helyiek előtt és gyengítik a hatalmát, ami sok fejletlen országban egyébként is elég gyenge lábakon áll.
Más jószándékú támogatók néhány embert felkarolnak, akiknek ugyan jobb lesz, de közben a többségen semmit nem segít az a néhány ember támogatása. Nem a problémák gyökereire koncentrálnak, csak néhány ágat szeretnének kivirágoztatni.
Akit érdekel a téma, olvassa el a cikket. Természetesen nem arról van szó, hogy az adakozás és a filantrópia rossz lenne, csak hogy érdemes lenne átgondolni a jelenlegi formáját, adókedvezményét és hatását.
