Évek óta tudtad, hogy túlsúlyos vagy, de csak legyintettél. Aztán egyszer meglátod magad egy fotón és akkor döbbensz rá, milyen borzasztóan kövér is vagy a valóságban. Ennek a hatására kezdesz el végre fogyókúrázni és 20-30 év késlekedés után sikerül lefogynod és kitartanod az elhatározásod mellett, annak ellenére, hogy másfél évig tart, mire eléred a normál testsúlyodat.
Dohányzol, de úgy gondolod, valami egészségtelen szenvedély mindenkinek kell, ezért nem is akarsz leszokni. Párszor megpróbáltad, de aztán legyőzte a szenvedély az akaraterődet. Aztán egyik reggel olyan köhögőrohamra ébredsz, hogy rájössz, ennek már fele sem tréfa és ami addig nem ment, a sokk hatására azonnal leszoksz a dohányzásról.
Sok ember hasonlót él át a pénzügyeivel kapcsolatban. Van egy olyan fordulópont, ahol rádöbben, hogy ez így nem mehet tovább. Ez lehet egy milliós hitelkártya-tartozás, egy több hónapos csúszás a lakáshitel fizetésében, vagy egy rokon nyugdíjba vonulása, aki megkapta az első havi 48 ezer forintos nyugdíját, amiből meg kell élnie a hátralévő életében.
Nagyon sok ember életében van egy ilyen fordulópont a pénzügyi életében. Egy sokk, egy felismerés, egy rácsodálkozás, ahol rádöbben, hogy nem élheti úgy a pénzügyi életét, ahogy eddig.
Sok ilyet idézhetnék a tanácsadásokból vagy akár a neten olvasható sztorikból, de sokkal érdekesebb lenne hallani a te történetedet. Neked volt olyan pillanat, ami egy fordulópontot okozott a pénzügyi életedben? Ami elindított egy változást, vagy legalább igényt a változtatásra. Egy folyamat volt ez, vagy egy konkrét pillanat? Mi vitt rá arra, hogy többet törődj a pénzügyi életeddel?
Oszd meg a hozzászólásokban a te történetedet, hogy más is tanulhasson belőle. Előre is köszönjük.
Az egykori párom mûtéte,és fél éves lábadozása döbbentett rå,milyen egyedül vinni a család terheit.
Fél éve egyedül nevelem a fiam,ami szintén megerôsít az "addig nyújtózkodj..."elvben,és muszáj tartalékolni.Nem tudhatjuk,mit hoz a holnap.
Amikor elkezdtem dolgozni (visz. jó kezdő fizuval és relative alacsony megélhetési ktg mellett), keveset költöttem, de nem tudtam merre haladok. Volt a számlámon mindig bőven fedezet, de annyi. Szüleimnek volt korábban hitelkártya, mindig időben visszafizették, felmerült hogy nekem is lehetne. Úgy voltam, hogy inkább kipróbálom, ne mindjárt egy sokmilliós lakáshitelnél derüljön ki, hogy bírom idegileg a tartozás tudatát. Elkezdtem használni, de hó közben sokszor nem volt annyira egyértelmű, hogy miként is állok. Visszafizettem a tartozást, azzal nem volt gond, viszont úgy éreztem nem elég átlátható a helyzet. Ezért kísérleti jelleggel csináltam egy excelt és minden hónap 12-én, amikorra kifizettem a lakbért, a rezsit és a hitelkártya keretről használt egyenleget, elkezdtem írni, hogy mennyi pénz van - folyószámlán, LTP-ben, bef számlán stb. Azóta is csinálom, segít átlátni és előre jutni
Sziasztok! Én az egyetemi éveim alatt kurva nagy pénzszóró voltam, aztán kíváncsiságból telepítettem a Spendee alkalmazást, és havonta egy excelben is vezetem a dolgaimat tételesen. Emlékszem, hogy amikor az első hét után megláttam, hogy elbuliztam 40 ezer forintot a szívembe nyilalt a fájdalom 😀 Na már most ez az egyetemi első évem alatt egy éven keresztül nagyjából így mehetett. Nem nagy utána számolással ez havi 160 ezer forint. Na mondtam, hogy ebből elég egy fél fizetést nem vagyok hajlandó elkölteni. Ez nagyjából egybe esik azzal az időponttal, hogy követem a Kiszámomót. 🙂 Ez volt nagyjából 6 éve, azóta látom minden kiadásom, költésem, napra pontosan. Havonta tartok egy "rendezést", hogy a valódi egyenlegem és az alkalmazás egyenlege egyezzen.
Nekem már egy ideje ért a dolog és most jutottunk el oda barátnőmmel, hogy mindent vezetünk, napi/heti összeg van kajára és egy teljesen más kassza az egyéb dolgokra. A kajapénzből fennamradó összeget a hétvégére fordítjuk. Egy naptárban vezetjük a kiadásokat, melyik nap mennyit és mire költöttünk így nincs az a borzasztóan idegesítő dolog, hogy elfolyik a pénz, de nem tudjuk mire. Fél éve kb mindketten jobban keresünk mint előtte, de így is csak hónapról hónapra éltünk ami persze betudható annak, hogy korábban csóróság volt így most felhalmoztunk mindent ami kellett (és ami nem kellett). Szóval nálunk ez a január volt a fordulópont. Havi 100 000-et félreteszünk + 30-50 000-et nyaralásra, hétvégékre fix összeg van, minden egyéb fix havi kiadást hó elején intézünk stb. Nagyon jól működik, most látom valójában mennyire nincs kevés pénzem, ha tudatosan használom fel.
.. folyt: két éve fejeztem be az egyetemet, most 300 ezres fizetésem van, valami további 200-500 ezer forint jön be a vállalkozásomból, amit munka mellett egyéni vállalkozóként csinálok és amire a megtakarításaimat fordítottam. 🙂 Hamarosan elérem a "null pointot" is, tehát a befektetéseimet árbevételben már hozta a kaland 🙂
Ezúton is köszönöm a segítséget és a sok befektetett energiát a blogba Miklós!
12 év munka után közel egy év munkanélküliség. Majd tíz hónap munka után betegség, 2-3 hónap táppénz. Kérdéses volt, hogy a munkahelyemre visszamehetek-e dolgozni. Megtakarításom nem volt. Minden egyes forintot amit megkerestem, elköltöttem. Akkor néztem szembe azzal, hogy mennyire felelőtlenül élem az életem. Ma már van biztonsági tartalékom, pénzügyi tervem, csak az elvesztegetett időt sajnálom.
Huszonéveim végén sikerült egy -akkori- havi fizetésemmel (350) kb. egyenértékű hitelkártya tartozást felhalmozni, mely tartozás csak akkor került pluszba, amikor megjött az aktuális havi fizetés, bár akkor is csak pár napig... Mindeközben nagyon érdekelt a pénzügyi tudatosság kérdése, és így találtam rá a Kiszámoló blogra. A cikkek kijózanítólag hatottak, nem beszélve utána a tanfolyamról... Két éve munkahelyváltáskor a magasabb fizetésemet már rögtön arra használtam fel, hogy ezt a tartozást törlesszem, majd a hitelkártyát vissza is adtam. Azóta már tudatosan teszek félre, hónapról hónapra. Persze még van hova fejlődni, de legalább az irány már jó! Szóval én sokat köszönhetek a blognak mindset tekintetében : )
A felnott korom elejen elvaltak a szuleim. Anyam alkoholista lett es osszejotte egy alkoholistaval. Aztan kulonkoltoztek tolunk. 3 muszakban dolgoztam egy konzervgyarban, hogy tudjam segiteni az ocsem egyetemi tanulmanyait. A nagyszuleimnel laktam, es a maradek penzem felet a rezsibe adtam a masik felet pedig a nagynenemnek mert o fozott ram. Aztan eluralkodott a depresszio is rajtam. Szedtem a gyogyszereimet amiket a doktor felirt, hogy jobb kedvem legyen. A nagy valtozas akkor kovetkezet be mikor anyam faszija felakasztotta magat. Igy az a helyzet alakult ki, hogy a kemeny alkoholista anyam neven volt egy devizahiteles lakas amiben nem tudott fizetni, de meg lakni sem a rossz emlek miatt. Igy visszakoltozott hozzank (az o szuleihez). Mar az elejen ereztem, hogy nem fog ez igy menni, de par honapig huztam. Az ongyilkossagi kiserlete tette be nalam a kaput.
Sikerült találni olyan munkahelyet, ahol idővel ki tudtam alakítani normális munkakörülményeket. Itt már nem éreztem úgy, hogy visszafog a cég, bejelentenek, fizetés (szakmában) nem átlagon aluli, jó kollégák, barátok.
Miután ki lettek iktatva a problémák, meg lettek oldva azok a dolgok, amikkel mindeddig foglalkoztam, hogy "megfelelő" munkakörülményeim legyenek, illetve hogy 10 év alatt bele is csömörlöttem már a szakmába, jutott kapacitásom azzal foglalkozni, hogy mire is lehet ezzel a munkával menni: lehetek további 20-30 év múlva anyagilag biztonságban élő (vagy meghaló) nyugdíjas 🙂 Ez a felismerés volt az a pont, hogy nem bízhatom anyagi megbecsülésemet egy cégre, kézbe kell vennem az anyagi helyzetem fejlesztését a munkahelyemen való jó pozicionálás helyett.
21 éves voltam, a fizetésemet megkaptam tizedikén, egy napra rá maradt 45 ezer forintom az egész hónapra. Emlékszem, eldőltem az ágyon és szó szerint sírtam a párnámba borulva. Hónapról hónapra éltem, a fizetésemet vártam mint a Messiást. Akkor elhatároztam, hogy legalább 3 havi megtakarításom lesz egy éven belül. Mára (26 vagyok) van kétféle rendszeres megtakarításom és több mint egy évre elegendő tartalékom.
Akkor dontottem el, hogy tobb evnyi sodrodas utan iranyitani fogom az eletem alakulasat. 2010-ben jelentkeztem egyetemre. Felvettek. Az elso honapra amig nem volt diakhitelem, kolcsonkertem a legjobb baratomtol 30e forintot. Az egyetemet befejeztem idoben, meg egyetem alatt elcsabitottak egy szoftver fejleszto ceghez. Jelenleg Budapest belvarosaban elek es dolgozok atlagon feluli berezessel. A penzugyeim viszonylag rendben vannak/alakulnak. Van vesztartalekom (kb 4-5 honapi megeles) es az 1.4 millios diakhitelemet is mar majdnem visszafizettem.
Amikor 74 ezer forint helyett 193 ezer forint lett a törlesztő a CHF-ben elszámolt deviza swappal fedezett forinthitelnél. Utólag bíróságok mondták ki, hogy törvénytelen volt a kamatemelés, szerencsére senki nem kellett börtönbe menjen, az ügyészség csak a BKV hekkert szeretné börtönbe zárni 🙂
Államapírral indultam. Mikor a kamatok lementek 5% alá, akkor átnyargaltam egy bankhoz, mert ott többet ígértek. Persze, két hónapra. Utána bukta. Aztán unit linked. Egy barát segítségével, akit évtizedek óta ismertem. Káprázatos visszanézhető hozamok, stb. Még hatalmasabb bukta. Ezután vissza a Mákhoz, de gondoltam, hogy ha nem ul-en keresztül veszek befalapot, még jó is lehet. Másik bank, tanácsadás, stb. Hát, vettem. Képes voltam arra, hogy az ott levő vagyont folyamatosan gyarapítva 5 év alatt mínuszos hozamot érjek el, miközben pluszosak voltak a hozamok. Furának tűnhet, de ha csúcson szállsz be, simán lehetséges. A legnagyobb magyar bank legnagyobb alpjaiból vettem. Ki se merem számolni, hogy ha anno a Máknál maradok mennyi pénzem lehetne. Nekem a fordukópont mégis a Kiszámoló volt. Már csak az ul miatt is. Miklós miatt a vagyonom 2,5 szeres lett. Köszi...
Amikor egyszerre három hitelem volt annak ellenére, hogy nem kerestem rosszul, a kiadásaim kezdtek kezelhetetlenné válni, bagóra se tellett. Azóta a cigiről is lemondtam, 12 éve nem dohányzom. Az pedig adott még egy löketet, amikor kb 6 éve hallottam Miklósról egy pénzügyi tanácsadó cég meeting-en. Ördögnek állították be, akkor tudtam, hogy onnan lépnem kell, felhagytam "kapualj pénzügyi tanácsadó" karrieremmel, másodállás volt, nem sokáig.
Köszönöm Miklós!
Egyértelműen a CHF hitellel vett lakás és autó volt a pofon, ami kellett. 🙂
2008-ban lakást venni, 5% önerővel, a maradékot CHF hitelben felvenni... aztán végignézni, ahogy a tőke 7.6 millió forintról bő 12 millióra kúszik fel 4 év alatt, na az megfizethetetlen. Az autó már csak a jéghegy csúcsa volt, de jól jelzi, hogy a vágyaim irányították a költéseimet.
Azóta sikerült mindkét hitelt visszafizetni, és jelentős megtakarítást felhalmozni, de még élénken emlékszem, amikor 2011-ben nulla forint megtakarítás mellett volt közel 14 millió forint hitel a nevemen, és a fizetésem harmada a hitelszolgálatra ment el.
Volt egy jól fizető állásom közel 5 évig, de egy fillér megtakarításom sem volt, úgy éreztem, hogy ebből a pénzből nem lehet félretenni. Aztán egyszercsak az irodánk megszűnt, külföldre helyezték át, én meg ott voltam mindenféle védőháló nélkül. Ráadádul valahogy úgy alakult, hogy hiába próbáltam meg mindent, 5 hónapig nem találtam új munkahelyet (aztán 1 héten belül két helyre is felvettek, tipikus Murphy törvény). Mivel jellemzően a fizetésem fölött költöttem, a végkielégítésem szinte teljesen elment a hitelkeretem nullázására.
Az új munkahelyemen sokkal kevesebb lett a fizetésem, igencsak össze kellett húznunk a nadrágszíjat, de azt vettem észre, hogy működik, meg tudunk élni belőle, még ha szűkösen is. Elkezdtük lefaragni a költségeket és növelni a bevételeket (nem használt dolgaink eladásával, a lakáshitel kedvezőbbre váltásával, új munka keresésével).... folyt. köv.
Tanácsadásra működik a kiszamolo@gmail.com?
folyt.
2015 volt az igazi fordulópont nálunk, akkor vittük át a lakáshutelt másik bankhoz, zártuk le a mínuszban lévő hitelkártyát, fizettük vissza a fűtéskorszerűsítési kölcsönt és váltottunk munkát mindketten. Kezdetben 5000 Ft-ot tudtunk eltenni havonta, de az előbb soroltaknak köszönhetően ez rohamosan bővült.
Amint szert tettünk egy kis plusz bevételre, annak kétharmadával növeltük a megtakarítást, egyharmadát pedig elkölthető összegként kezeltük, hogy egy kicsit mi is érezzük a haladást. Ennek köszönhetően soha nem éreztük lemondásnak a megtakarítást, úgy gyűlik, hogy nem fáj egyáltalán. Pedig mára már a fizetésünk harmada megtakarítás, rövid-közép-hosszú távú egyaránt. Ebben a blog is sokat segített, de a negatív tapasztalat is. Soha többé nem akarunk olyan kiszolgáltatott helyzetbe kerülni, amit átéltünk.
Életem első Kiszámoló cikke, az Életszínvonalad inflációja című. Meg egy elszabadult forint-chf árfolyam, dev.hitellel kombináltan. Meg a napi árfolyamos forintosítás készhezvétele, Előttem álló fordulópont: teljes végtörlesztés 11 év alatt. Megértettem a blogból, hogy mennyi kamatot NEM fizetek ki, ha előtörlesztek, és számoltam, és számoltam..ez a Te érdemed, Kiszámoló.
Miklós, köszönöm.
Elolvastam ezt a blogpostot tobb mint 2 eve: https://kiszamolo.hu/nyugdijas-31-evesen/ es utanamentem az ott emlitett blognak, aztan a tobbieknek (Mr Money Mustache, ERE, J. L. Collins, stb...) majd egy excel tablazatot eloveve szamolgatni kezdtem es az jott ki, hogy 10-15 ev alatt nekem is osszejohet az anyagi biztonsag es nyugdij. Odaalltam a parom ele, aludt ra egyet es belevagtunk.
Azota finomitottunk a modszeren, lenyestuk a felesleges kiadasokat, jobban fizeto allasokat vallaltun, folytattuk a tanulast, hogy lepkedjunk felfele, en elolvastam egy csomo konyvet a befektetesekrol, passziv portfoliokrol, stb es azota szamoljuk a megtakaritast, vagjuk a centit es minden honapban szigoruan elmegy a brokerszamlara a kovetkezo befektetesi reszlet, akarmi is tortenjek. A maradekbol jut mindenre, amire kell es remek almot ad, hogy megvan az FU money a bankszamlan, a 6 havi tartalek, stb...
Amikor anno rájöttem, hogy ablakmosó folyadékra sem telik, miközben autót tartottam fenn. :-O :-S 😀 Mindeközben ajánlották nekem a Kiszámoló-t.... 🙂
Hát én talán abban a "szerencsés" helyzetben lehettem, hogy a szüleim hibáiból tanulhattam, és még nem a sajátomból. Hitel hitelből kiváltva, a költségek mindig magasabbak a bevételnél, és mindig a valami utolsó pillanatos rokoni segítség húzta vissza a családot a szakadék széléről. Amikor elég idős lettem, megfogadtam pár dolgot. Hálás lehetek, mert a férjem is, bölcsen kezeli a pénzügyeket. (ő kezdte el olvasni a blogot, és utána én) De sokat segített ez a blog is, nagyon sokat tanultam itt. Pld.: annyira nem baj, ha én az első munkahelyi fizetésemből, nem rohanok és nem költöm el az egész fizetésemet divatos holmikra mint más, hanem mindenképpen takarítsak meg. Szóval, én is köszönöm Kiszámoló!!!
Sziasztok,
2008-ban még raktárban dolgoztam targoncásként. Majd sikerült bekerülnöm egy multihoz informatikusként. Megismertem párom, könyvelő családja van, kiegyensúlyozott anyagi háttér. Rávett, hogy fektessek tanulásba. 4 évig minden megtakarításom elment tanulásra (3db okj és egy bsc) és fogászatra (elhanyagoltak karbantartása és fogszabályzás). Akkor egy olcsó (240eFt-os) autóval jártam. Megtakarításom nem volt. Megházasodtunk, kaptunk egy lakást. Közben nagy tudást szereztem informatikai oldalon. Iskolák után, 2014-től egy kis szolgáltató céget (könyvelés, épület üzemeltetés). Most ott tartunk, hogy felépítettük álmaink házát (270m2) minimális, 6 havi keresetünknek megfelelő hitellel.
Két fontos dolog kellett hozzá, tanulásba fektetni és vállalkozni (főállású informatikus állás mellet). Napi 8-15 órás munka. Ez egy éve lecsökkent kb napi 7 órára.
Mindenkinek sok sikert 🙂
- anyai ágon úgy neveltek, hogy csak a szükségleteimre költsek. Gyerekkoromban folyamatosan hallgattam anyukámat, hogy következő hónaptól lehet hogy zsíros kenyéren élünk és hasonlók, miközben faterom alkoholista volt, sokszor munkanélküli. Ez elég nagy motiváció volt, hogy én így nem akarok élni.
- UL biztosítást sózott rám egy tanácsadó "barátom" 2008 körül, azóta nem vagyunk barátok. Szerencsére csak 10e Ft-ot buktam.
- svájci frank lakáshitel (dunahouse hiteltanácsadó és a banki tanácsadó is mondta, hogy stabil a cucc..)
- 8 évre rá újabb lakáshitel, már senkinek sem hittem, magam olvastam utána mindennek
- nyugdíj előtakarékossággal kapcsolatban több etikus tanácsadóval is beszéltem, itt már nem hittem senkinek, inkább tanultam: kiszamolo.hu, pénzügyi tudakozó, stb.
Tulajdonképpen minden esetben az ingyenes tanácsadók miatt szívtam. Nincs ingyen ebéd, itt a tanulás a költség.
Kb 1 havi tartalék fizuval, jó fizetéssel laktam egy 120ezres albérletben. Már akkoriban is volt havi kb 60k (2x ltp + unit linked) fix megtakarításom és 20k (0thm-es tv) hitelem. Elmentem nagy reményekkel egy startuphoz, 2 hónapig késett a befektetés, így nem kaptam fizetést, csak ígéretet. Miután az 1 havi fizu nem tartott ki 2 hónapig, emlékszem az ágyon feküdtem és rettentő tehetetlenül éreztem magam. Borzasztóan megalázónak éreztem, hogy mérnökként nem tudom kifizetni az albérletem. A helyzet nem volt reménytelem, lett volna hova mennem, kérhettem volna kölcsön anyukámtól, sőt adott volna ajándékba is. De azt hiszem akkor jöttem rá, hogy nem függhetek ilyen szinten a havi fizetésemtől és megfogadtam hogy nem engedem hogy ilyen érzés többé elfogjon. Az első fizuból visszaadtam a kölcsönt a barátomnak (anyukámtól nem kértem) és mára felhalmoztam a szükséges tartalékot.
Miutan baratnömmel (hamarosan felesegemmel) elvegeztük az egyetemet 2015 nyaran, ugy döntöttünk, hogy fiatalok vagyunk, most van itt az idö vilagot latni. Ugyhogy fogtuk magunkat 2x2 börönddel es nekivagtunk Anglianak. Az elsö 3 hetben nem igazan jött össze semmi a kisvarosban, ugyhogy Londonban probaltunk szerencset. House-share 8 masik emberrel, ejszakai pincerkedes es eppen hogy kijöttünk a keresetünkböl. Akkor nagyon megtoltam az öneletrajz szetküldeset a szelrozsa minden iranyaba, mert tudtam hogyha most nem sikerül, az uj evben nem biztos hogy vissza akarnek terni Londonba. Szerencsere egy jarmüipari szoftver ceg Coventryben felvett 2016 januarjaban es azota is ugyanennel a cegnel vagyok, de mar Ausztriaban. Amikor felvettek a szakmamba, azonnal visszafizettük az anyagi segitseget amiket az elsö londoni honapokban kaptunk es mar akkor... folyt köv.
Folyt köv: ... elkezdtem vezetni a költsegvetesünket Excel tablazatban, havi bontasban a beveteleket, kiadasokat, cashflow-t es megtakaritasokat, 3 evre elöre tervezve. Mindig szigoruan felreteszünk es kevesebbet költünk mint amennyit megkeresünk, ezert mar lassan 2 evnyi vesztartalekunk van barmilyen krizisre. (Persze az esküvö most bele fog ebbe harapni, de majd visszaall a rendszer 🙂 ) Most mar ott tartok hogy ezt a vagyont picit jobban meg szeretnem fialtatni, ezert az elmult egy evben rengeteget kepeztem magam befektetesekböl (köszönet ezert a Kiszamolo.hu-nak is) es hamarosan szeretnek is aktivan tözsdezni. Egy jo tanacs: penzügyekkel soha nem lehet eleg koran elkezdeni foglalkozni!
Amikor az egyik első Kiszámolós cikk alatt valaki megemlítette Mr Money Mustache blogját 🙂 Már régen megfogalmazódott bennem hogy nem szeretek dolgozni (alkalmazottként biztosan nem), de akkor kiderült számomra, hogy nem is kötelező életünk végéig gályázni.
Elkerültem vidékről városba, ahol a szüleim kitömtek pénzzel, fizették minden kiadásom (albérlet, utazás, saját autó stb.).
Amikor az alapszak végefele jártam édesanyámat rokkantnyugdíjazták, fatertól pedig nem jött több tartásdíj és ekkor utánanéztem, hogy milyen fizetésekre számíthatok pályakezdőként, ha egyáltalán találok szakmán belül munkat...
Realizáltam, hogy keresni nem fogok annyit kezdőként, mint amennyi zsebpénzt kaptam eddig... ekkor elkezdtem tanulni is, átvettek önköltségeksről államilag finanszírozottra, amíg kerestem a megfelelő (akár gyakornoki) munkahelyeket, két mesterszakra is beiratkoztam (egy nem kötött le), amiket utána 4-es feletti átlaggal el is végeztem. Az utolsó két félévet már teljes munkaidős állás mellett teljesítettem. Sikerült multicégen belül kimenni NY-EU-ba dolgozni, hazaköltözés után előléptettek, vettünk egy lakást és gyerekünk is született.
Anyám egyedül nevelt engem meg a bátyámat. Az egész gyerekkorom úgy telt, hogy az összes fizetését feléltük, és az évi 12 hónapból 6-ban kölcsön kért ismerősöktől, barátoktól, az aktuális főnökétől. Rendszeres mondatok amik elhangzottak anyám szájából:
"alig tudunk megélni"
"mi lesz velünk, mehetünk az utcára"
"nyomorgunk"
"megint kérhetek kölcsön"
"miből tegyek félre?"
Ehhez képest, mindig rogyásig volt a hűtőszekrényünk kajával, és amint bejött egy kis plusz pénz (önkormányzati segély, munkahelyről stb.), olyan lakoma, és habzsidőzsi volt napokig, mint a kiskirályoknál. Egyszer dolgozott 1 évig egy sokkal jobban fizető helyen ami megszűnt végül. Abban az egy évben úgy éltünk mint a gazdagok, mindenünk megvolt, mégis állandóan siránkozott, hogy alig tudunk megélni. 12 éves voltam, akkoriban, nem sok mindent fogtam fel ebből. folyt...
...folyt. Utólag, kb 22 évesen eszméltem fel, hogy úristen, én nem akarok így élni... Azóta teszek el pénzt. Nem merek befektetni, túlságosan gyáva vagyok. Most már 30 felett, feleségem van, 1 éves kisfiam. Van fél évnyi megélhetésünk eltéve, és gyűlik egy lakás önrészéhez a pénz, lassan de biztosan. Anyám nyugdíjas már, ugyanúgy él a nyugdíjából mint régen, én segítem őt, havi pár ezerrel, mert nem vagyok hajlandó többet adni neki, mivel tudom, hogy, hogy él (nem szenved semmiben hiányt), mindig siránkozik, hogy nincs pénze. Nekem most már van, és ragaszkodom hozzá, mi kerestük meg a feleségemmel, és mi építjük a jövőnket, a gyerekünk jövőjét, nem herdáljuk el, mert láttam, hogy otthon gyerekkoromban milyen az. Köszönöm nem kérek belőle. Sokan vagyunk így szerintem, hogy az otthoni példa az elrettentő példa...
Nálam a fordulópont egy pozitívum eseményhez kapcsolódik! Amikor terhes lettem a 4. gyerekunkkel, eladtuk a kocsikat, mert a 6 fős család már nem fért volna be egy személygépkocsiba. A megtakarított pénzünket sajnáltuk rakolteni egyetlen kisbuszra, így ebből a pénzből vettünk inkább egy kislakast. Kicsivel került csak többe mint egy új kisbusz. Ekkor kezdtem egyébként kiszamolot is olvasni....
Tulajdonképpen a gyerekek iránti felelősség volt az, ami megváltoztatta a pénzhez való addigi hozzáállásomat és a férjem partner ebben. Nagyon jó, most már 2 kislakasunk van, amit kiadunk.
A későbbi feleségemmel 2006-ban vettünk egy lakást a belvárosban 20 MHUF, a fele hitel. negyede családi segítség volt. CHF, LTP-vel kombinálva.
A feleségem takarékos szemléletét vettem át, elkezdtünk írni mindent.
Bár a fizunk negyede volt a hitel törlesztő, de jobb az óvatosság.
A hitel jó döntés volt, a nagy részét árfolyamcsökkenéssel fizettük (volt ám 140 körül is a frank), utána meg jött az előtörlesztés 180-on, addigra összespóroltunk annyit hogy zsebből ment. Azóta próbálunk befektetni is, eddig oltári nagy szerencsénk volt.
Azóta figyeljük a pénzügyeket, van egy cashflow és egy státusz excel, amiben átlátjuk a helyzetünket.
Költéseket nem írjuk mert tudatosak vagyunk, eleve nem veszünk hülyeséget, így elég a megtakarítások változását nézni. Ha nem nőtt kellőképpen adott hónapban a megtakarítás, akkor tudjuk hogy valami nem OK.
Minimum 10 évre elég tartalékunk van, nem parázunk.
Nekem a CHF-es lakáshitel volt az igazi vízválasztó, nyilván 2008-ban. Akkor lettem igazán tudatos a pénzügyekben, amikor 37 ezerről 55 ezer lett a havi törlesztőm 91500 Ft-os doktori ösztöndíj mellett. Ekkor lettem másodállásban "megélhetési vállalkozó", és 2016 óta már főállásban is ezt csinálom.
Utólag mosolygok, hogy milyen volt 2 hónap alatt 1, azaz egy m3 hideg vizet elhasználni, kikapcsolt mért távfűtés mellett 16°C-os szobában élni, gyalog járni a könyvelőmhöz 5-6 km-re, mellesleg heti 2x2 órában különórát adtam, 8 órát dolgoztam főállásban, és este jött a másodállás. Egyedül éltem, megtehettem.
2010-ben végtörlesztettem a hitelemet, és elindult a gyűjtögetés. Mára az országos átlag (nem a medián) minimum dupláját keresem, család, 2 gyerek, kertes ház, szeretett munka, és nem derogál, hogy busszal járok 🙂 (igaz, Debrecenben).
Miklós pedig mindig megerősített, hogy jó úton járok.
A fordulópont az volt, amikor 2012 májusában lerobbantam a motorommal Németországban. Szétszedettem, hogy megtudjam mi a baj, de nem volt annyi pénzem (egyáltalán nem volt pénzem), hogy megjavíttassam. Mert persze CHF hiteles volt, eladni nem tudtam és javíttatni sem, a csekkeket pedig ettől függetlenül fizetni kellett. Az az érdekes, hogy addig úgy voltam vele, hogy megengedhetem magamnak az ekkora hitelt. Mindez megváltozott, amint egy centit sem tudtam a darabokban levő motorommal gurulni, fizetni pedig kellett. Volt még egy folyószámlahitelem is maximálisan kihasználva. Érdekes, hogy nem a kiszámoló blogra bukkantam elsőként, hanem egy amerikaira, valamikor szeptember-október környékén, és onnantól kezdve jött a változás. Mostanra elmondhatom, hogy sikerült megfordítani az irányt. Nincs az a kis pénz, amiből ne lehetne félrerakni. A hitel eltűnése pedig felért egy fizetésemeléssel.
A fordulópontot nálam a sok pénz hozta el, nem a kevés. Amikor már évek óta arról szólt az élet, hogy melyik projectből mennyi pénzt szedünk ki és azt mire költjük majd el, és nem tízmilliós nagyságrendű pénz ment át a kezem között egy év alatt, de a megtakarítás nem gyarapodott, olyan szinten égtem ki, hogy fizikai tüneteim lettek. Ekkor feleződött le az egyikünk fizetése: arculcsapás. És rájöttünk, hogy kis módosításokkal életmódunkban, és a tervek átszervezésével nem is olyan rossz nekünk. A fizikai tünetek egycsapásra elmúltak, az életünk pedig nemcsak javakban, hanem megtakarításokban, önmegvalósításban és IDŐ-ben is bővülő pályára állt.
Nem az a lényeg, hogy mennyit keresel, hanem az, hogyan bánsz az összeggel. Ez volt a legnagyobb lecke, ekkor értettem meg Miklós erre vonatkozó írásait is.
1. 2002-ben láttam az kötelező nyugdíj egyenlegemet, és számolgattam, és sehogy sem jött ki, hogy miből lesz nekem nyugdíjam 62 éves koromban, nyomorogni fogok (->önypbe a fizetés 10%-a, azóta is)
2. klasszikus életbiztosítás (OVB), szerencsére csak az inflációt buktam (az sem volt kevés)
3. 2008-2009, mikor láttam, hogy mennyire jó döntés volt 2004-ben 3%-os forintos hitelt felvenni 10 éves kamatperiódussal, miközben mindenki nyomorog a chf hitel miatt
4, rátaláltam a kiszámolóra
5, rájöttem, hogy a bank/bróker az én pénzemből él, és nem teremt értéket, nincs motivációja
6, rátaláltam a korai nyugdíj/pénzügyi függetlenség mozgalomra
Hat évvel azután, hogy dolgozni kezdtem, amikor itt a blogon megjelent az első ajánló a Mr Money Mustache blogról és elkezdtem olvasni, akkor egyetlen pillanat alatt leesett, hogy teljesen célszerű volt, ahogyan a hat év alatt nem tudatosan (sőt, néha inkább félelemből) bántam a pénzzel. Újra visszavágtam a felesleges kiadásokat, és világosan látom, merre haladok előre. A vagyonom NEM nő egyenletesen, vannak stagnáló szakaszok, néha éveken keresztül - de közben érnek "meglepetések" is, hogy bevétel oldalon nem mindig csak arra és annyira támaszkodhatok, amire az MMM hatására készített első számításaimban alapoztam.
Több fordulópont is volt, több dimenzió mentén:
- a biztonsági tartalékkal kapcsolatban a 2008-as válságban volt egy nagyon rossz főnököm, így a válság közepén, 2 kisgyerekkel, lakáshitellel rájöttem, hogy mennyire fontos az azonnal elérhető tartalék. (akkoriban még volt munkanélküliség-bizti is)
- a költségekkel kapcsolatban, amikor elkezdtem vezetni (10 éve), akkor az első hónap utáni összesítésben rájöttem, hogy mennyi pénz megy el tkp semmire, sokkal több mint amit nyilvántartás nélkül ("nagyjából tudom..") gondoltam volna, pedig egyáltalán nem éltünk nagylábon. Aznap nem tudtam aludni. Aki még nem írja a költségeit, próbálja ki.
- a befektetésekkel kapcsolatban, olvastam a 100 leggazdagabb magyarról szóló kiadványt, ahol szinte minden sorban a befektetések volt az egyik összetevő, így ennek komolyabban utána akartam járni, azóta elég sok tapasztalatot gyűjtöttem be (jót-rosszat)
Utánanéztem/számoltam. Nem lesz nyugdijam Magyarországon. Svájc. Itt lesz.
2006-ban kezdtem el dolgozni egy magyarországi banknál albérletben laktam, alapjutalékkal együtt azóta is 200-250.000nettó+cafeteria fizetést keresek. Az első években 170-250nettó között mozgott a fizetésem. Sima érettségivel, a langlétra alján jelenleg is és nagyon kemény munkával, spórolással ma jelenleg 4db budapesti lakásom van ebből csak az egyiken van 11.000.000hitel 75%ban az is csak 5évig lesz amíg a kamatperiódus lejár, többi teljesen 1/1es saját tulajdon. Burkoláson kívül sajtát kézzel magam újítottam fel őket irodai munka mellett, úgy hogy nem ez a szakmám. És amikor panaszkodnak mellettem hogy ilyen nehéz olyen nehéz és magyarországon semmit nem lehet elérni akkor nehezen fogom vissza magam. Jelenlegi piaci áron az ingatlanok kb 80 milliót érnek, igaz nekem csak kb 48 millióban van tahát én sem ingyen kaptam.Ezt csak azért írtam le hogy ha valaki nagyon akar azt el tudja érni
Nálam nem volt ilyen fordulópont, vagyis ha volt is, nem emlékszem rá, mióta az eszemet tudom spórolós vagyok. Mondhatnám, hogy azért, mert gyerekkoromban a szüleimtől folyton azt hallottam, ahogy szenvednek a lakáshitel miatt, "alig bírjuk fizetni", stb., de van egy testvérem, aki ugyanezeket megélte, ő meg nem spórolós, szóval bármi igaz, meg annak az ellenkezője is. Viszont nálam ez már inkább átok, mint áldás, minden nagyobb kiadást több hónapos, akár több éves szenvedés, elemzés, szorongás előz meg. Még egy (számítógépes) játékban sem vagyok képes költeni, csak gyűlik a kredit, ki tudja mire...
Nem volt ilyen 😀
Amikor a Grupama meg az otp átbszott, és örültem hogy nem buktam az üzleten, akkor esetleg... na azóta se került lekötésre a tartalék pénzünk, inkább elköltöttük 😀 - ház, felújítás -.
Pár év, és elkezdünk a nyugdíjra spórolni, 35-40 éves kor előtt ugye semmi extrára nem számíthatunk, még 55 évesen is el lehet kezdeni, vagy mi volt a határ az egyik itteni cikkben.
Szabi, hogy jön ki a matek? 13 év alatt max 250/hó nettóból 48 millió Ft bekerülési árú ingatlan miközben összesen nem kerestél 40 millát . Fotoszintetizálsz?
Nem szórtam a pénzt, egyszerűen csak nem kerestem eleget és a szüleim se tudtak támogatni. Egyetemi éveim alatt történt, hogy a hét végén már nem volt elég pénzem és a maradék 400 forintomból vettem a Tesco készétel pultjából bácskai rizses húst. Kint a parkolóban ettem meg a szeles őszi időben egy műanyag villával. Eszméletlenül sós volt, de nem volt más. Akkor döntöttem el, hogy soha nem akarok többet ennyire kiszolgáltatott lenni. Azóta 2 diplomám lett, 3 nyelvet beszélek, 1,7 milliót keresek havonta és boldogan élek a családommal Luxembourgban.
Az első kocsimért 2,5 milliót fizettem. Másfél évig spóroltam rá.
Ellopták 2 hónap után, casco nem volt.
Ma már meg sem érezném, de akkor nem esett jól.
2012 november 3 hét megmaradt szabadság az összes cikk és az összes hozzászólás elolvasása volt a forduló pont.
Rengeteget lehet tanulni mások hibáiból, tudom most sem vagyok tökéletes ezért is olvasom mindennap a blogot:)
90-es évek közepe, fater már akkor menő vállalkozó volt menő autóval.
Mondtam a nejemnek
(akkor ő még barátnő, én a húszas éveim elején friss diplomásként és alkalmazottként egy állami cégnél),
hogy a hétvégére elkértem a fater kocsiját, menőzünk egyet a városban.
Visszakérdezett: miért a fater kocsijával,
miért nem a sajátoddal?
Ez akkor nagyon mélyen belém égett,
ahogy tudtam egyből leléptem az állami cégtől, és három év múlva már saját vállalkozást vezetve én is menő autót hajtottam.
A sajátomat.
A nejemmel azóta is együtt vagyunk és imàdom....úgy, ahogy van.
Par hozzaszolasban lattam a "kis modositasok az eletvitelunkben" es hasonlokat. Ezt tudnatok reszletezni ha nem indiszkret? Olcsobb parizsit vesztek? Vagy lekapcsoljatok a villanyt? Vagy mire kell ilyenkor gondolni?
Az én "tipping point"-om majd akkor jön el, ha valami rávesz arra, hogy hagyjam abba a kemény munkát/pénzkeresést és visszavonulok csak azt csinálni, amihez tényleg mindig kedvem van. Ha ez egyszer eljön, akkor megírom, mi váltotta ki. 🙂
Kisebb rádöbbenéseim voltak, pl.
- annak a felismerése, hogy brutálisan megsz*vattak, mert nem olvastam el az apróbetűt egy komoly unit-linked befektetésen tizensok éve, és elhittem, hogy az ügynök összefoglalója a költségekről kb. rendben lehet (nagyon nem volt rendben)
- 2008-as válságban csalódás az aktív- és abszolút alapkezelőkben, a tehetetlenség érzése, ahogy a kemény munkám eredménye elolvad -> ez sarkallt arra, hogy szinte minden létező piaci instrumentumhoz legyen hozzáférésem
- a pozícióméretezés fontossága, hogy minden megtörténhet - ezt pl. akkor tanultam meg, amikor 2012 körül a forint 270-ről felszúrt 320-ig és likvidálta egy számlámat