A fordulópont
Évek óta tudtad, hogy túlsúlyos vagy, de csak legyintettél. Aztán egyszer meglátod magad egy fotón és akkor döbbensz rá, milyen borzasztóan kövér is vagy a valóságban. Ennek a hatására kezdesz el végre fogyókúrázni és 20-30 év késlekedés után sikerül lefogynod és kitartanod az elhatározásod mellett, annak ellenére, hogy másfél évig tart, mire eléred a normál testsúlyodat.
Dohányzol, de úgy gondolod, valami egészségtelen szenvedély mindenkinek kell, ezért nem is akarsz leszokni. Párszor megpróbáltad, de aztán legyőzte a szenvedély az akaraterődet. Aztán egyik reggel olyan köhögőrohamra ébredsz, hogy rájössz, ennek már fele sem tréfa és ami addig nem ment, a sokk hatására azonnal leszoksz a dohányzásról.
Sok ember hasonlót él át a pénzügyeivel kapcsolatban. Van egy olyan fordulópont, ahol rádöbben, hogy ez így nem mehet tovább. Ez lehet egy milliós hitelkártya-tartozás, egy több hónapos csúszás a lakáshitel fizetésében, vagy egy rokon nyugdíjba vonulása, aki megkapta az első havi 48 ezer forintos nyugdíját, amiből meg kell élnie a hátralévő életében.
Nagyon sok ember életében van egy ilyen fordulópont a pénzügyi életében. Egy sokk, egy felismerés, egy rácsodálkozás, ahol rádöbben, hogy nem élheti úgy a pénzügyi életét, ahogy eddig.
Sok ilyet idézhetnék a tanácsadásokból vagy akár a neten olvasható sztorikból, de sokkal érdekesebb lenne hallani a te történetedet. Neked volt olyan pillanat, ami egy fordulópontot okozott a pénzügyi életedben? Ami elindított egy változást, vagy legalább igényt a változtatásra. Egy folyamat volt ez, vagy egy konkrét pillanat? Mi vitt rá arra, hogy többet törődj a pénzügyi életeddel?
Oszd meg a hozzászólásokban a te történetedet, hogy más is tanulhasson belőle. Előre is köszönjük.
Fél éve egyedül nevelem a fiam,ami szintén megerôsít az “addig nyújtózkodj…”elvben,és muszáj tartalékolni.Nem tudhatjuk,mit hoz a holnap.
Ezúton is köszönöm a segítséget és a sok befektetett energiát a blogba Miklós!
Miután ki lettek iktatva a problémák, meg lettek oldva azok a dolgok, amikkel mindeddig foglalkoztam, hogy “megfelelő” munkakörülményeim legyenek, illetve hogy 10 év alatt bele is csömörlöttem már a szakmába, jutott kapacitásom azzal foglalkozni, hogy mire is lehet ezzel a munkával menni: lehetek további 20-30 év múlva anyagilag biztonságban élő (vagy meghaló) nyugdíjas 🙂 Ez a felismerés volt az a pont, hogy nem bízhatom anyagi megbecsülésemet egy cégre, kézbe kell vennem az anyagi helyzetem fejlesztését a munkahelyemen való jó pozicionálás helyett.
Köszönöm Miklós!
2008-ban lakást venni, 5% önerővel, a maradékot CHF hitelben felvenni… aztán végignézni, ahogy a tőke 7.6 millió forintról bő 12 millióra kúszik fel 4 év alatt, na az megfizethetetlen. Az autó már csak a jéghegy csúcsa volt, de jól jelzi, hogy a vágyaim irányították a költéseimet.
Azóta sikerült mindkét hitelt visszafizetni, és jelentős megtakarítást felhalmozni, de még élénken emlékszem, amikor 2011-ben nulla forint megtakarítás mellett volt közel 14 millió forint hitel a nevemen, és a fizetésem harmada a hitelszolgálatra ment el.
Az új munkahelyemen sokkal kevesebb lett a fizetésem, igencsak össze kellett húznunk a nadrágszíjat, de azt vettem észre, hogy működik, meg tudunk élni belőle, még ha szűkösen is. Elkezdtük lefaragni a költségeket és növelni a bevételeket (nem használt dolgaink eladásával, a lakáshitel kedvezőbbre váltásával, új munka keresésével)…. folyt. köv.
2015 volt az igazi fordulópont nálunk, akkor vittük át a lakáshutelt másik bankhoz, zártuk le a mínuszban lévő hitelkártyát, fizettük vissza a fűtéskorszerűsítési kölcsönt és váltottunk munkát mindketten. Kezdetben 5000 Ft-ot tudtunk eltenni havonta, de az előbb soroltaknak köszönhetően ez rohamosan bővült.
Amint szert tettünk egy kis plusz bevételre, annak kétharmadával növeltük a megtakarítást, egyharmadát pedig elkölthető összegként kezeltük, hogy egy kicsit mi is érezzük a haladást. Ennek köszönhetően soha nem éreztük lemondásnak a megtakarítást, úgy gyűlik, hogy nem fáj egyáltalán. Pedig mára már a fizetésünk harmada megtakarítás, rövid-közép-hosszú távú egyaránt. Ebben a blog is sokat segített, de a negatív tapasztalat is. Soha többé nem akarunk olyan kiszolgáltatott helyzetbe kerülni, amit átéltünk.
Miklós, köszönöm.
Azota finomitottunk a modszeren, lenyestuk a felesleges kiadasokat, jobban fizeto allasokat vallaltun, folytattuk a tanulast, hogy lepkedjunk felfele, en elolvastam egy csomo konyvet a befektetesekrol, passziv portfoliokrol, stb es azota szamoljuk a megtakaritast, vagjuk a centit es minden honapban szigoruan elmegy a brokerszamlara a kovetkezo befektetesi reszlet, akarmi is tortenjek. A maradekbol jut mindenre, amire kell es remek almot ad, hogy megvan az FU money a bankszamlan, a 6 havi tartalek, stb…
2008-ban még raktárban dolgoztam targoncásként. Majd sikerült bekerülnöm egy multihoz informatikusként. Megismertem párom, könyvelő családja van, kiegyensúlyozott anyagi háttér. Rávett, hogy fektessek tanulásba. 4 évig minden megtakarításom elment tanulásra (3db okj és egy bsc) és fogászatra (elhanyagoltak karbantartása és fogszabályzás). Akkor egy olcsó (240eFt-os) autóval jártam. Megtakarításom nem volt. Megházasodtunk, kaptunk egy lakást. Közben nagy tudást szereztem informatikai oldalon. Iskolák után, 2014-től egy kis szolgáltató céget (könyvelés, épület üzemeltetés). Most ott tartunk, hogy felépítettük álmaink házát (270m2) minimális, 6 havi keresetünknek megfelelő hitellel.
Két fontos dolog kellett hozzá, tanulásba fektetni és vállalkozni (főállású informatikus állás mellet). Napi 8-15 órás munka. Ez egy éve lecsökkent kb napi 7 órára.
Mindenkinek sok sikert 🙂
– UL biztosítást sózott rám egy tanácsadó “barátom” 2008 körül, azóta nem vagyunk barátok. Szerencsére csak 10e Ft-ot buktam.
– svájci frank lakáshitel (dunahouse hiteltanácsadó és a banki tanácsadó is mondta, hogy stabil a cucc..)
– 8 évre rá újabb lakáshitel, már senkinek sem hittem, magam olvastam utána mindennek
– nyugdíj előtakarékossággal kapcsolatban több etikus tanácsadóval is beszéltem, itt már nem hittem senkinek, inkább tanultam: kiszamolo.hu, pénzügyi tudakozó, stb.
Tulajdonképpen minden esetben az ingyenes tanácsadók miatt szívtam. Nincs ingyen ebéd, itt a tanulás a költség.
Amikor az alapszak végefele jártam édesanyámat rokkantnyugdíjazták, fatertól pedig nem jött több tartásdíj és ekkor utánanéztem, hogy milyen fizetésekre számíthatok pályakezdőként, ha egyáltalán találok szakmán belül munkat…
Realizáltam, hogy keresni nem fogok annyit kezdőként, mint amennyi zsebpénzt kaptam eddig… ekkor elkezdtem tanulni is, átvettek önköltségeksről államilag finanszírozottra, amíg kerestem a megfelelő (akár gyakornoki) munkahelyeket, két mesterszakra is beiratkoztam (egy nem kötött le), amiket utána 4-es feletti átlaggal el is végeztem. Az utolsó két félévet már teljes munkaidős állás mellett teljesítettem. Sikerült multicégen belül kimenni NY-EU-ba dolgozni, hazaköltözés után előléptettek, vettünk egy lakást és gyerekünk is született.
“alig tudunk megélni”
“mi lesz velünk, mehetünk az utcára”
“nyomorgunk”
“megint kérhetek kölcsön”
“miből tegyek félre?”
Ehhez képest, mindig rogyásig volt a hűtőszekrényünk kajával, és amint bejött egy kis plusz pénz (önkormányzati segély, munkahelyről stb.), olyan lakoma, és habzsidőzsi volt napokig, mint a kiskirályoknál. Egyszer dolgozott 1 évig egy sokkal jobban fizető helyen ami megszűnt végül. Abban az egy évben úgy éltünk mint a gazdagok, mindenünk megvolt, mégis állandóan siránkozott, hogy alig tudunk megélni. 12 éves voltam, akkoriban, nem sok mindent fogtam fel ebből. folyt…
Tulajdonképpen a gyerekek iránti felelősség volt az, ami megváltoztatta a pénzhez való addigi hozzáállásomat és a férjem partner ebben. Nagyon jó, most már 2 kislakasunk van, amit kiadunk.
A feleségem takarékos szemléletét vettem át, elkezdtünk írni mindent.
Bár a fizunk negyede volt a hitel törlesztő, de jobb az óvatosság.
A hitel jó döntés volt, a nagy részét árfolyamcsökkenéssel fizettük (volt ám 140 körül is a frank), utána meg jött az előtörlesztés 180-on, addigra összespóroltunk annyit hogy zsebből ment. Azóta próbálunk befektetni is, eddig oltári nagy szerencsénk volt.
Azóta figyeljük a pénzügyeket, van egy cashflow és egy státusz excel, amiben átlátjuk a helyzetünket.
Költéseket nem írjuk mert tudatosak vagyunk, eleve nem veszünk hülyeséget, így elég a megtakarítások változását nézni. Ha nem nőtt kellőképpen adott hónapban a megtakarítás, akkor tudjuk hogy valami nem OK.
Minimum 10 évre elég tartalékunk van, nem parázunk.
Utólag mosolygok, hogy milyen volt 2 hónap alatt 1, azaz egy m3 hideg vizet elhasználni, kikapcsolt mért távfűtés mellett 16°C-os szobában élni, gyalog járni a könyvelőmhöz 5-6 km-re, mellesleg heti 2×2 órában különórát adtam, 8 órát dolgoztam főállásban, és este jött a másodállás. Egyedül éltem, megtehettem.
2010-ben végtörlesztettem a hitelemet, és elindult a gyűjtögetés. Mára az országos átlag (nem a medián) minimum dupláját keresem, család, 2 gyerek, kertes ház, szeretett munka, és nem derogál, hogy busszal járok 🙂 (igaz, Debrecenben).
Miklós pedig mindig megerősített, hogy jó úton járok.
Nem az a lényeg, hogy mennyit keresel, hanem az, hogyan bánsz az összeggel. Ez volt a legnagyobb lecke, ekkor értettem meg Miklós erre vonatkozó írásait is.
2. klasszikus életbiztosítás (OVB), szerencsére csak az inflációt buktam (az sem volt kevés)
3. 2008-2009, mikor láttam, hogy mennyire jó döntés volt 2004-ben 3%-os forintos hitelt felvenni 10 éves kamatperiódussal, miközben mindenki nyomorog a chf hitel miatt
4, rátaláltam a kiszámolóra
5, rájöttem, hogy a bank/bróker az én pénzemből él, és nem teremt értéket, nincs motivációja
6, rátaláltam a korai nyugdíj/pénzügyi függetlenség mozgalomra
– a biztonsági tartalékkal kapcsolatban a 2008-as válságban volt egy nagyon rossz főnököm, így a válság közepén, 2 kisgyerekkel, lakáshitellel rájöttem, hogy mennyire fontos az azonnal elérhető tartalék. (akkoriban még volt munkanélküliség-bizti is)
– a költségekkel kapcsolatban, amikor elkezdtem vezetni (10 éve), akkor az első hónap utáni összesítésben rájöttem, hogy mennyi pénz megy el tkp semmire, sokkal több mint amit nyilvántartás nélkül (“nagyjából tudom..”) gondoltam volna, pedig egyáltalán nem éltünk nagylábon. Aznap nem tudtam aludni. Aki még nem írja a költségeit, próbálja ki.
– a befektetésekkel kapcsolatban, olvastam a 100 leggazdagabb magyarról szóló kiadványt, ahol szinte minden sorban a befektetések volt az egyik összetevő, így ennek komolyabban utána akartam járni, azóta elég sok tapasztalatot gyűjtöttem be (jót-rosszat)
Amikor a Grupama meg az otp átbszott, és örültem hogy nem buktam az üzleten, akkor esetleg… na azóta se került lekötésre a tartalék pénzünk, inkább elköltöttük 😀 – ház, felújítás -.
Pár év, és elkezdünk a nyugdíjra spórolni, 35-40 éves kor előtt ugye semmi extrára nem számíthatunk, még 55 évesen is el lehet kezdeni, vagy mi volt a határ az egyik itteni cikkben.
Ellopták 2 hónap után, casco nem volt.
Ma már meg sem érezném, de akkor nem esett jól.
Rengeteget lehet tanulni mások hibáiból, tudom most sem vagyok tökéletes ezért is olvasom mindennap a blogot:)
Mondtam a nejemnek
(akkor ő még barátnő, én a húszas éveim elején friss diplomásként és alkalmazottként egy állami cégnél),
hogy a hétvégére elkértem a fater kocsiját, menőzünk egyet a városban.
Visszakérdezett: miért a fater kocsijával,
miért nem a sajátoddal?
Ez akkor nagyon mélyen belém égett,
ahogy tudtam egyből leléptem az állami cégtől, és három év múlva már saját vállalkozást vezetve én is menő autót hajtottam.
A sajátomat.
A nejemmel azóta is együtt vagyunk és imàdom….úgy, ahogy van.
Kisebb rádöbbenéseim voltak, pl.
– annak a felismerése, hogy brutálisan megsz*vattak, mert nem olvastam el az apróbetűt egy komoly unit-linked befektetésen tizensok éve, és elhittem, hogy az ügynök összefoglalója a költségekről kb. rendben lehet (nagyon nem volt rendben)
– 2008-as válságban csalódás az aktív- és abszolút alapkezelőkben, a tehetetlenség érzése, ahogy a kemény munkám eredménye elolvad -> ez sarkallt arra, hogy szinte minden létező piaci instrumentumhoz legyen hozzáférésem
– a pozícióméretezés fontossága, hogy minden megtörténhet – ezt pl. akkor tanultam meg, amikor 2012 körül a forint 270-ről felszúrt 320-ig és likvidálta egy számlámat