A fordulópont

Évek óta tudtad, hogy túlsúlyos vagy, de csak legyintettél. Aztán egyszer meglátod magad egy fotón és akkor döbbensz rá, milyen borzasztóan kövér is vagy a valóságban. Ennek a hatására kezdesz el végre fogyókúrázni és 20-30 év késlekedés után sikerül lefogynod és kitartanod az elhatározásod mellett, annak ellenére, hogy másfél évig tart, mire eléred a normál testsúlyodat.

Dohányzol, de úgy gondolod, valami egészségtelen szenvedély mindenkinek kell, ezért nem is akarsz leszokni. Párszor megpróbáltad, de aztán legyőzte a szenvedély az akaraterődet. Aztán egyik reggel olyan köhögőrohamra ébredsz, hogy rájössz, ennek már fele sem tréfa és ami addig nem ment, a sokk hatására azonnal leszoksz a dohányzásról.

Sok ember hasonlót él át a pénzügyeivel kapcsolatban. Van egy olyan fordulópont, ahol rádöbben, hogy ez így nem mehet tovább. Ez lehet egy milliós hitelkártya-tartozás, egy több hónapos csúszás a lakáshitel fizetésében, vagy egy rokon nyugdíjba vonulása, aki megkapta az első havi 48 ezer forintos nyugdíját, amiből meg kell élnie a hátralévő életében.

Nagyon sok ember életében van egy ilyen fordulópont a pénzügyi életében. Egy sokk, egy felismerés, egy rácsodálkozás, ahol rádöbben, hogy nem élheti úgy a pénzügyi életét, ahogy eddig.

Sok ilyet idézhetnék a tanácsadásokból vagy akár a neten olvasható sztorikból, de sokkal érdekesebb lenne hallani a te történetedet. Neked volt olyan pillanat, ami egy fordulópontot okozott a pénzügyi életedben? Ami elindított egy változást, vagy legalább igényt a változtatásra. Egy folyamat volt ez, vagy egy konkrét pillanat? Mi vitt rá arra, hogy többet törődj a pénzügyi életeddel?

Oszd meg a hozzászólásokban a te történetedet, hogy más is tanulhasson belőle. Előre is köszönjük.

Share

135 hozzászólás

  • tgwh

    Nem autóval jársz mindenhová, esetleg le is mondasz róla. Nem automatából iszod a kv-t, nem nassolsz annyit, otthon főzöl, vagy menüt rendelsz, kevesebbet mész étterembe, moziba, színházba, műkörmöshöz, fodrászhoz, stb.
    A sok kis apróságból kisebb vagyonok jönnek össze. Felírod a kiadásaid, havonta összesíted, és megdöbbensz mennyit fizetsz felesleges dolgokra.
    Vagy pl. nem azt teszed félre a fizetésedből ami marad, hanem havonta pl. kezdésnek egy ötezressel többet, mint ami általában marad, a többit meg beosztod.

    Egy nagy dilemmánk még mindig maradt… az ásványvíz… valahogy ki kéne lőni a műanyag palackokat, csak hogy túl olcsóak 😀 most ~300 forintért veszek 1,5 liter szénsavas vizet, a legközelebbi ,,gyártótól”. Valahogy ez sem annyira tűnik járható útnak… maradnak vagy a patronos gépek, bár elég vegyesek a tapasztalatok, vagy a flakonos ásványvíz…

  • Tinaturner
    Nekem miota 5ig eltudtam szamolni olyan a viszonyon a penzhez mint mr mmm-nek xd
  • Fox
    Szabi, ezt számold át még egyszer, vagy áruld el, milyen fát kell ültetni ahhoz, hogy pénzt teremjen!
    Nem értem, miért kell kamuzni egy olyan blogon, ahol azért az olvasók igen nagy százaléka jól számol fejben.
  • handyman
    Tini koromban vettem egy havertól egy valamit úgy, h csak a felét tudtam kifizetni, a többit majd egyszer. Nem sokkal később összekülönböztünk valamin. Azonnal meg akartam adni a pénzt, de nem volt miből, ezért kölcsön kellett kérnem anyámtól. Azóta nem akarok hitelből semmit venni. Szerencsém volt, h gyerekfejjel ért ez a tapasztalat.
  • Incognito
    Mint azt többen írtátok, én is gyerekkoromban kaptam meg az első leckét. A család anyagilag csődbe ment többmilliós adósság felhalmozása, és az ezzel párosuló költekezés miatt.

    Utána jó darabig albérletben éltem többedmagammal, minimálbéren, egyik hónapról a másikra, és teljesen kiszolgáltatottnak éreztem magam.

    Amikor a fizetésem elérte a normális szintet, nem emeltem jelentősen az életszínvonalamon, hanem elkezdtem félretenni a különbséget. Jelenleg a fizetésem 50%-át takarítom meg kényelmesen.

    Rátaláltam a Kiszámoló blogra, felhalmoztam 6 havi megtakarítást, végignéztem a Kiszámoló Akadémiát, elolvastam egy rakás cikket, és azóta is számolok, és tájékozódok. Köszönöm, Miklós!

  • Névtelen
    Lediplomáztam, előtte kicsivel találtam munkát, majd már kb 10 hónapja dolgoztam, mikor rájöttem, hogy a megtakarításom az éves fizetésem 1%-át sem éri el. Amiket el szerettem volna érni az életben (értsd pl. ház), attól olyan távol voltam, mint amennyire a felismerés fájt. Volt egy csomó felesleges holmim, de pénzem szinte semmi. Egy hó végi pénteken döbbentem rá, a hétvégét arra szántam, hogy utánaolvastam a pénzügyi tudatosságnak, befektetéseknek mindenhol, de már csak a Kiszámolóra járok vissza olvasni a magyar oldalak közül.
    Visszavettem a kiadásaim, eladtam a felesleges holmijaim, elkezdtem a fizetésem harmadából megélni. Mostanra a fizetésem kétszer akkora lett, de nem élek sokkal nagyobb lábon, kb. 70-75%-át megtakarítom most is.
    Még mindig messze vagyok a céljaimtól, de már legalább az esélyt látom, hogy azokat valaha el fogom érni.
  • Szabi
    ZX71— igazad van utánaszámoltam pontosabban kb 43-tköltöttem ingatlanra, felújítással, adóval. Ebből lejön a 11.5 hitel. Tehát eddig kb 31.5 -ben van. A lakottan kívül a többi hivatalosan ki volt/van adva. Sok lemondással járt ez hiszen nem rendelkeztem komoly családi háttérrel vagy komoly végzettséggel /ami természetesen az én hibán is/. A jelenlegi értéket a mostani piaci helyzet áraival számoltam, ami lehet talán túlfűtött de az is lehet nem a jövő majd eldönti.
  • Gastarbeiter
    Én pl nem viszek pénzt magammal reggel, így kimarad a szendvics/kis csoki/kávé az automatából. Ez napi 2 EUR-al számolva kb 500 EUR évente. Havonta egyszer elmegyek egy szórakoztatóelektronikai üzletbe, de nem viszem magammal a bankkártyámat, és pénzt sem. Kipróbálom a kütyüket, aztán rájövök fél óra után, hogy már meg is untam. Ez évi kb 1000 EUR megtakarítás. Bevásárolni csak listával megyek, és nem veszek semmi mást, csak ami a listán van. Erre egy külön bankkártyát használok, rajta a havi kaja pénz. Ha mást is vásárolok, hónap végén nem eszem… Ez is hoz évi kb. 1000 EUR megtakarítást (heti nagy bevásárlásnál kb 20 EUR-al többet költöttem azelőtt, általában hülyeségekre). Munka mellett napi 1 órában dolgozom, saját kisvállalkozás, ez hoz kb 7000 EUR-t egy évben. Ha ezeket összeadom, kijön kb 9500 EUR megtakarítás pluszban, a “hagyományos” évi 12000 EUR mellé.
  • 42

    Vajon kiadta a lakásokat ?
  • 2018
    Ez a Szabi féle matek engem is érdekelne, nekem valahogy az istennek nem jön ki.
  • 42
    Borzasztó csóró családból származok (mondjuk, nem a legalja, inkább a tisztes szegénység). Gondolkodásmódban is szegények voltunk. Mindig is érdekelt, hogyan lehetnék gazdagabb, de senki sem adott megfelelő választ a környezetemben. Dolgoztam, nem nagyon tettem félre, jó úton haladtam, hogy kövessem a családi hagyományokat. Az internet viszont az információk hozzáférhetősége révén lassan elkezdte átformálni a világképemet, olyan lehetőségekről értesültem, amit a személyes ismeretségem nem nyújthatott.
    Anyagilag az autóhitelem lejárata lökött előre: úgy gondoltam, az addig a kocsira fizetett összeget félreteszem. Mikor szemmel látható összeg gyűlt össze, elkezdtem a befektetési lehetőségek után nézni. Így akadtam a Portfolióra, és a Kiszámoló blogra is.
    Mivel sok vesztenivalóm nem volt, elkezdtem tőzsdézni, kicsi összeggel. Fizettem tanulópénzt., mégis megérte.
  • 42
    Közben tanulni is elkezdtem, bevallom, nehezen megy. Új hobbim révén igényes/képzett emberekkel is kapcsolatba kerültem, szociálisan is fejlődök. Megengedhettem végre magamnak külföldi utazásokat, van három évnyi tartalékom, szükséges mennyiségű és minőségű tárgyaim, elég szabadidőm.
    Még mindig nem értem el az áhított életszínvonalat, de úgy érzem, jó úton haladok. Ez egy igen nagy lépcsőfok lesz, folyamatosan készülök rá, de nagyon nehéz lesz rászánnom magam: munkahely váltás, ezúttal nem alkalmazottként, hanem vállalkozóként.
  • Muslica (SohaTöbbetHitelt)
    A kommentekből elég pontos szocio/társadalmi kép rajzolódik ki: látszik, korosztályt érintő pénzügyi krach a devizahitel. Nekem de facto a válság kitörésekor zajlott az elbírálási procedúrám: a bankom elsők közt jelentette be, leállítja a devizahitelezést. (Akkor még nem tudtam, hogy azon kellett volna izgulnom, hogy részemre már NE folyósítsanak, mert az elvesztett foglaló a legkisebb veszteség lesz a sztoriban). A 2. sokk a „megmentésem” volt: egyetlen forint visszatérítése nélkül másfélszeresére nőtt a tőketartozásom (sőt, keletkezett még egy, kb. személyi hitel paramétereivel futó 2.). Tehát 7 év után az egészet megismételhetem még nagyobb tőketartozással. Elmaradásom nincs, nem is volt. Kapitulálni nem tudtam, mert ezt a felduzzasztott összeget már kiváltani sincs módom. (Várom, jüan-ba mikor fogják átváltani, csak a kaland kedvéért.) Ha ebből nem tanul az ember, akkor miből?
  • Szocske
    gondolom a lakások nem dísznek vannak, mikor az elsőt megvette már kiadta így az is hozott nemi pénzt a max 250 irodai fizetés mellett
  • Bandi
    Nagyon sok a lódítás itt, így a hozzászólások nagy részét nem érdemes komolyan venni. Csak pár példa:
    2008-ban 20 évre fix forint hitel 3%-os kamatra? Na persze, ilyet még most sem lehet kapni, 10 éve meg 10% alatt nem volt semmilyen forint hitel.
    A másik hozzászóló meg 13 év alatt költött 48 milliót ingatlanra havi 250-es nettó fizetésből. Na persze, 48 millió elköltéséhez havi 300.000 Ft befektetés kell. Simán hihető ez a 250 ezres nettóból.
    És még hosszan lehetne folytatni a sort…
    Ne hülyítsük egymást ennyire!
  • faterpolo
    Az első fordulópont: Amikor megismertem 28 éves koromban azt a barátnőmet, aki most a feleségem. “Független akarok lenni.” “Dehogy fogok egy multinál rohadni.” Inkább pénzügyi termékeket értékesítettem csak jutalékért – elég gyenge hatásfokkal. Amikor megismerkedtünk a párommal, félmilliós köztartozásom volt, s a szüleimnél laktam, akik szintén a cipőjük mellett jártak. Három randevú után tudtam, hogy ez így nem mehet tovább: Fel kell nőnöm, és abbahagyni az akkor már két éve tartó gyerekes önámítást (nagyvonalúan nem említem, hogy az egyetemi éveim alatt sem dolgoztam…). Kerestem egy normál irodai munkát fix bérért. Három hónap múlva felszámoltam az összes tartozásomat, újabb három hónap múlva összeköltöztünk. Tavaly vettünk egy roskadozó házikót hitelre. Most épp dadogunk pénzügyileg, tehát eljött a második fordulópont ideje… 🙂
  • Laslow
    Nekem az maradt meg, amikor az egyetem vége felé egyszer kiszámoltam, hogy az 1,3 milliós diákhitel tartozásom összege havonta több mint 10.000Ft-tal növekszik a kamat miatt. Ez borzasztó soknak tűnt a szakmai gyakorlatból származó havi 90.000-es bevételemhez képest. Mivel a felvett diákhitel nem volt teljesen elköltve, és pont elkezdtem dolgozni az első rendes munkahelyemen, negyed éven belül nem volt többé diákhitel tartozásom, és egy Google táblázatban azóta is vezetem minden hónap utolsó napján, hogy anyagilag pontosan hogyan is állok. Egyedül a havi egyenleg részletezettsége változik az élethelyzetemnek megfelelően: a gyerekek születése óta csak a különböző számlaegyenlegek és tartozások szerepelnek, az nem, hogy mennyit költöttem hobbira/lakásra/kajára/ruhára/stb, mennyi volt a kamatbevételem/kiadásom, stb.
  • QTT
    Nekem a munkába állás után (23 évesen) kb 2 év elteltével jött a fordulópont. Addig nem igazán volt megtakarításom, mert a még 18 évesen vásárolt első autómat elkezdtem A-Z-ig motor+váltó és futómű terén átépíteni/átépíttetni, mivel volt már rá pénzem a fizetésből. Aztán 2 év után rájöttem, hogy ez szép és jó, meg örömet okoz, de nem akarok úgy élni, hogy nincs megtakarítás, illetve távlati cél.

    Akkor ezt az autó projektet leállítottam (mondjuk nagyjából kész is volt már) és elkezdtem félretenni, illetve a megtakarításokról olvasni. Először Tóth András oldalát találtam. Voltak azért ott jó cikkek. Odáig el is jutottam, hogy kértem egy személyes megbeszélésre időpontot. Aztán jött az “üzletkötő” és olyan hülyeségekkel etetett, amit még nagyon minimális pénzügyi ismeretekkel is kételkedve fogadtam, mellesleg közölte, hogy ő egy éve még vízszerelő volt, akkor zártam ezt a vonalat. Folyt…

  • QTT
    Folyt:
    Mint kiderült jól éreztem, azóta tudjuk mi lett Tóth Andrással.
    Így bukta nélkül megtanulhattam, hogy pénzügyek terén nagyon óvatosan mindenkivel. Annyit megtettem magamtól, hogy az AXA Banknál nyitottam egy megtakarítási számlát anno. Ez volt az első tényleges lépésem. Aztán ahogy gyűlt a pénz megjött a kedvem, hogy jobban beleássam magam a megtakarításokba. Ekkor találtam a kiszámoló blogot, ami hitelesnek tűnt, már csak azért is mert nem akart rám melegíteni semmit.

    Egyébként annak ellenére, hogy az első két évben nem foglalkoztam a megtakarítással és a szüleimtől sem láthattam ilyen példát, magamon is meglepődve könnyen ment és jelenleg is könnyen megy. Sosem volt olyan érzésem, hogy égeti a tenyerem az épülő vagyon és húha el kellene költeni. Persze költök hobbira, autóra, de csak a “maradékot”. Ehhez persze a fizetésemelkedés kellett. Anélkül lehet belefásultam volna.

  • Tücsök
    Én születésemtől kezdve takarékos vagyok. Nincs az a pénz, amiből félre ne tudnék tenni valamennyit. Sokkal nagyobb örömet okoz a gyűjtése, mint a költése. Ilyen is van…
  • Kornél
    Nekem az volt fordulópont, amikor majdnem elérte a diákhitelem a 2M ft-ot – és persze finoman fogalmazva sem feltétlenül szükséges dolgokra költöttem el amit felvettem. Nem kellett fizetnem, mert suliba jártam, de elkezdtem elég komolyan előtörleszteni, minden jutalmam, extra bevételem belement. Közben volt egy költözés és felújítás, akkor lassult az előtörlesztés, mert az átalakításra is kellett pénz. Az utolsó részt egy komolyabb jutalomból fizettem ki (kb 400 000 Ft-ot) – ahelyett, hogy nyaralni mentünk volna, de jó érzés volt. (ez volt másfél éve). Közben volt azért kb 1 évi megélhetési tartalékunk, de ahhoz nem akartam nyúlni. Most is hasonlóan állunk, családon belül van tartozásom kb annyi, mint a megtakarított pénzünk (lakáshitel helyett), de míg a tartozás rész csökken hónapról hónapra, a megtakarítás inkább nő. A gyerekek még kicsi, a második most születi, ezért Folyt köv
  • Davidlejardin
    Jó olvasni a hozzászólásokat. Feltételezem, hogy mindenki nagyjából az igazat írta le, én már csak ilyen naív vagyok.

    Nekem is eljöhetne már egy ilyen fordulópont. Elég buta hozzáállás tudom, de tisztában vagyok vele, hogy amíg nem megyek el a falig nem fogok tanulni, csakis a saját káromon. Igazából várom már, hogy legyen valami összeomlás, hátha megszűnik a folyamatos költekezési kényszer.

    Most boldogabb vagyok…29.-e van, elfogyott minden pénzem, érzem a nikotin elvonási tüneteit, mivel tegnap elfogyott a cigim is. Reménykedem, hogy pénteken (1.-én) kapok fizetést. Bár nem hiszem, hogy a jövőhónapban spórolósabb leszek.

  • Kornél
    Folyt: felesleges további játékok helyett pénzt gyűjtünk a gyerekeknek, amivel többre mennek, mint ezer pluss dologgal. Amit lehet, igyekszem használtan megvenni – környezettudatosságból is, de spórolni sem utolsó – ha mégsem kell, árában tudod eladni. A lehetőségeink alatt élünk, de meg is van az előnye, nagyon nagy biztonságot ad, pedig kb 1+ évi tartalékunk van csak (bár akkor nem törlesztem a családon belüli tartozást, de az megbeszélhető lenne ilyen esetben)
  • Isti
    Fordulópontok:
    8 éve kezdtünk akkor parommal takarékoskodni, kiszamolo + költségtabla, bar alapból is minimalista környezettudatos nemnövekedős vonal

    5 éve kijöttem külföldre, alkalmazottként először majd vállalkozóként később (etikus hacker).

    2 év szétmentünk, a lány az új pasijaval megpróbalt mindent ellopni (ügyvezető volt, el akartak tünni amig elévül), ez meghiúsult de pénz befagyasztva.

    Tavalyi év: gödör alja, nulla bevétel, de a leszerződés miatt (vállalkozóként) csinalni kellett tovabb hogy egyaltalan legyen esély a kifizetésre. Albérletre, kajara sem volt. Autóban alvas, bújkalas, irodaban zuhi meg mosas, kényszerdiéta, mindezt külföldön + volt még egy nagy balesetem is.

    Idén végre kifizettek 🙂 De megtanultam mindennek ara van es nyomot hagynak a túlélős időszakok. Most szedem össze a darabokat és keresek új iranyt / motivaciót. Nem feltétlen spórolas lesz.

  • gaborr
    2004-et írtam a 3%-os hitelre, nézz utána, ebből vett az akkori fidesz kormány is egy rakás ingatlant. Állami kamattámogatott hitelnek hívták.
    otpbank.hu/static/portal/sw/file/Lakashitel_H_20030616_20031222_kozott_20190115.pdf
    még mindig 3%-ot fizet, aki akkor felvette.
  • Annamaria
    Én egyenesen gyűjtöm a komolyan nem vehető hozzászólásokat, nagyon szórakoztatóak. Valaki például állítólag megtanult szótárból anyanyelvi szinten angolul és milliárdokért ír cikkeket angol nyelvű oldalakra és újságokba. ( Minek az a nyelvtan, meg mondattan) Más pedig egyetemi évei alatt egy lakás árát tett félre az ösztöndíjából. Nagyon tudnak néhányan !
    Ismerős gazdag ember, pedig azt állítja csupán abból gazdagodott meg, hogy száraz kiflivéget evett. ( Tudjuk, hogy nem, de azért ennyire hülyének nézni másokat, az szomorú)
  • Brennholz
    Gyerekkorom óta örömöt okoz növelni megtakarításaimat. Ennek megfelelően mindig addig nyújtózkodtam, amíg a takaróm ért. Szerencsés is vagyok: családi tulajdonban levő lakásban laktam és havi 100.000Ft zsebpénzből gazdálkodva végeztem el az egyetemet 8 éve. Hitel nélkül indultam, tettem is félre mindig. Életem első 3 évének megtakarítását befektettem ahelyett, hogy egzotikus országban élő közeli hozzátartozóimat látogattam volna meg. Büszkeségem addig tartott, amíg rájöttem, hogy a pénzemet épp leáldozóban levő piramisjátékba “fektettem”. Innentől kezdve próbálok valóban tudatos lenni pénzügyileg, nem csak megtakarítani. Oszt vagy sikerül, vagy nem. 🙂 (Azóta veszek államkötvényt, etf-eket, befizetek képzésekre, pl kiszámoló akadémia.)
  • Anna
    Nekem nagy szerencsém volt, mert jó mintát láttam. Apum minden vasárnap leül a naptárral és összesíti a heti kiadásokat.
    Csekkek befizetési ideje is naptárban van vezetve. Én így nőttem fel, hogy abszolút természetes volt kiadás és bevétel követés.
    Én nem vezetem annyira precízen mit apu, de látom és odafigyelek rá, mi folyik be és ki.

    Apum személyes története az, hogy egyszer diákként buszjegyre nem volt pénze haza. És hóban sétálhatott falura vissza 15km-ert. Akkor fogadta meg, hogy felnőttként sosem akar így járni és gyerekei se tapasztalják meg ezt. Pontosan ezért volt, hogy mindig adott 3000 Ft pluszt, ha bárhova mentem, hogy minimum haza tudjak utazni, ha bármi lenne. Azután persze a pénz mindig ott várta másnap az asztalon. Sosem éltem vissza vele.

  • Brennholz
    Pontosítás: életem első 3 munkás évének megtakarítását “fektettem be”
  • Péter
    A fordulópontra tisztán emlékszem: egyetem után munkába állva nem sok de tisztességes kezdőbérrel és juttatásokkal kezdtem dolgozni majd több rendkívül rossz pénzügyi döntést hoztam párkapcsolati nyomásra. Nem egy és nem kettő éjszakát hánykolódtam végig alvás helyett: nem lehetek beteg mert a táppénz nem elég, ráadásul gyógyszerre sincs pénznem; nem romolhat el semmi az öreg autómon mert nem tudom megjavíttatni; nem rúghatnak ki és nem mondhatok fel mert nem tudok megélni. Amikor gyakorlatilag lyukas cipőben jártam be dolgozni és hó végén valamikor egy – egy ebédet is ki kellett hagyni akkor döntöttem: soha többet az életben nem akarom ezt átélni. Olyan nyomorultul éreztem magam amit az ellenségemnek sem kívánok. Döntöttem és cselekedtem. A döglődő párkapcsolatot otthagytam, a kiadásokat racionalizáltam, mindenen spóroltam és tartalékot kezdtem el képezni. Életem legjobb döntése volt.
  • Ostra
    Tóth András cikkeit én is bírtam annak idején. Pénzügyi tudatosság fejlesztése érdekében én is voltam náluk tanácsadáson. Akkoriban nem kerestem még olyan jól (300 nettó) és elég gyanús és egyben elrettentő is volt, hogy ennek ellenére az üzletkötő közölte velem, hogy havi 25 -30 ezer alatt nem érdemes indítani a megtakarítást. Mivel amúgysem értettem abból sokat, amit el akartak adni (UL biztosítás lett volna), és csak a csillogó prezentációt láttam magam előtt, nem pedig a teljeskörű tájékoztatást, ezért végül – szerencsémre – nem kötöttünk üzletet.
  • szocske
    Nálam nem volt fordulópont. Egész életemben takarékosan éltem, mindig tettem félre, és mindig igyekeztem több lábon állni.
    A takarékosságot leginkább szüleimtől örököltem, ők kényszerből és neveltetésükből egyaránt takarékosak voltak.
    A több lábon állás mintáját azt hiszem a nagyapámtól kaptam, aki a munkahelye mellett nagy kertet és szőlőt művelt, nagyjából egyedül, mindig voltak otthon állatok is, saját felhasználásra. Fiatalabb korában, amit már csak sztoriként hallottam, lovai és szekere volt, ezzel járt alkalmanként fuvarozni.

    A szüleimnek köszönhetem, hogy egyetemre küldtek és ha komoly zsebpénzt nem is tudtak adni, az étel és lakóhely (a szülői házban) mindig rendelkezésemre állt.

    Már az egyetem mellett is mindig volt valami mellékes, amiből félre is tettem, persze ez aprópénz mai szemmel.
    Ahogy dolgozni kezdtem maradt a mentalitás, de mellette igyekeztem élni is. (folyt…)

  • szocske
    (folyt) az állandó munkahelyem mellett mindig volt valami másodállás vagy egyéb jövedelemkiegészítés. Nem vettem hitelre autót vagy egyéb drága holmit, egyedül lakáshitelt vettem fel, inkább jártam egy ideig még az 50ezret érő 120-as Skodával akkor is, amikor ettől a havi fizetésem már jóval több volt.
    Utazásra, nyaralásra viszonylag sokat költöttem, de nem AI nyaralásra, hanem low cost stílusban saját szervezésben, de így minden hónapra jutott valami.
    Ezeket imádtam és azóta sem bánom, bár ha ezek árát félre tettem volna, most már biztosan “nyugdíjas” lennék.

    Fordulópontnak talán a gyerekeim születését tekinthetem, akkortól jelentősen visszavettem a munkatempóból, ez a bevételen is érződik, a jellemző havi megtakarításból viszont egyelőre nem vagyok hajlandó engedni, így most jóval kevesebbet költünk, mint korábban.

    Ha nagyobbak lesznek a gyerekek akkor nem tudom még hogy alakul ez…

  • Szabolcs
    Bandi
    2019-01-29 at 08:12

    lehet, bár abban a két ügyben, amit írtál, inkább pont tájékozódni és gondolkozni kellett volna…
    fenntartva, hogy vki téved tizensokév távlatban. Miért hazudna?

  • Garbo

    1, Bkv autó helyett
    2, Kevesebb vendéglőzés
    3, Kevesebb luxuskiadás minden téren (pl. eggyel kevesebb vagy pár nappal rövidebb nyaralás)
    4, Ha már lecserélnéd, még előtte használod három hónapig.
    5, Akcióban veszed meg, nem amikor eszedbe jut.
    Bár hihetetlen, de százezreket lehet nyerni havi szinten csak ennyivel, anélkül, hogy igazán fájna vagy éreznéd.
    Ide sorolnható még az is, hogy a megtakarításokat átütemezed, de meg nem szünteted.

    Ezek azok a dolgok, amiet évken át vasszigorral tartasz, majd elkényelmesedsz, ha korlátlannak látod a pénz utánpótlását. Ekkor jön egy figyelmeztető az élettől: kicsit az orrodra koppint, és mársi azonnal tudod, milyen pályára állj vissza.

  • ZAkkant
    Óriási szerencsém volt, hogy már a rendszerváltás előtt Svájcban dolgozgathattam nyaranként, mint diák. Régi családi ismerősök cégeinél.
    A mai napig emlékszem arra, hogy az egyik ismerős cégtulaj, aki ottani mércével is keményen milliomos volt, nos ő imádta a Jaguart, de csak használtat vett mindig, mert szerinte egyszerűen nem ér annyit az a kocsi, amennyit kérnek érte újonnan.
    Nem is értettem talán akkoriban, hogy ez nem fillérb@szó szemlélet, hanem tényleg tudatos és valós, a dolgokat az értékükön kezelő szemlélet, ami úgy gondolom, mindenképpen gyarapodáshoz vezet. Mindenesetre a gondolat megragadt a fejemben.

    A lényeg, amit mondani szeretnék, hogy a pénzügyi tudatosság egy ilyen pozitív sokkhatással is kezdődhet.

  • Matteo

    Hány éves vagy? Nyugdíjad lesz-e, vagy neked kellene összerakni a mai értéken 30-40-50 millió ft-ot/fő, ami nagyjából elég lesz 70-től 95 éves korodig?

    Ez nem elég motiváló? 🙂

  • Maxim
    Olvasom itt a szörnyűbbnél szörnyűbb történeteket: halál, alkoholizmus, lábtörés, betegség, rossz pénzügyi döntések, stbstb.

    Az első fizum az átlagnál magasabb volt, és 2-3 hónapon keresztül mindig csodálkoztam, hogy hova folyik el többszázezer forint, miközben az egyetemen vígan elvolt az ember a szüleitől kapott zsebpénzből. Elkezdtem írni minden hónapban, and the rest is history, ahogy a művelt franciák mondják.
    Sokan kérdezték tőlem, hogy “és ettől több pénzed lesz?…”. Mindig azt mondtam, hogy “nem, de több marad.”

  • Hangyácska
    Kockás füzettel a kezemben születtem, olyan hónap még nem akadt a naptárban, amikor én ne tudtam volna félretenni. Ez volt az alap, apámat is láttam vezetni a kiadásokat. Az első kérdés mindig az, van-e nagyobb beruházásra szükség, akarok-e valahova utazni, ezek után mi az, amit félre tudnék tenni. Huszonéve csinálom már, a pénzügyeimmel havi 1-2 órát foglalkozom, régebben ez sokkal több volt. Most már inkább élettervnek hívnám, rövid és hosszú távú céljaim vannak pénzügyi kerettel. Minden évben több helyre utazom, költök művelődésre, szórakozásra. Befektetéseim csak lakás és manyup, a többihez nem értek, nem is vagyok jó kockázattűrő személyiség. A kiszámoló engem megerősített abban, hogy jól csinálom, és nálam sokkal többen még jobban csinálják 🙂 Miklósnak köszönhetem, hogy a személyiségemet is meg tudtam erősíteni, még tudatosabb lettem. Jól gazdálkodom az időmmel, folyt köv.
  • Otto

    2004-ben milyen Fidesz kormány volt?
  • Zsolt

    Havi 250-s fizetésből nem veszel 48 millióért lakásokat 13 év alatt, mert ha összeszorzom akkor kijön 30 millió és semmire se költöttél.
    Elolvasa amik írva lettek, több embernél is sok a színezett történet, amiből hiányoznak részletek.
  • Hangyácsk
    amire nagy szükségem van, két gyermeket egyedül logisztikázom. Az oldalt olvasva a hiányosságaimra is fény derült, hogy jóval tudatosabban lehet táplálkozni, sportolni. Ebben szeretnék még fejlődni, és minden hozzászólást külön is köszönök, mert rengeteget tanultam tőletek! Életem leghasznosabb oldala ez, köszönöm, Miklós!
  • jami

    Szerintem is ez számít, hogy látsz-e valami jó példát ÉS van-e szemed rá. Aztán, amikor igazán fáj, akkor visszanyúlunk ezekhez.

    Nekem úgy kemény helyzet, ami után hirtelen máshogy csináltam – nem volt. Cserében hallgatóként csak a tanulmányi ösztöndíjból éltem és pályakezdőként is erősen egyensúlyoztunk.
    Szerintem a pénzügyi tudatosság olyan, mint a népmese: az a fontos, hogy a vége jó legyen; a legképtelenebb helyzetekből is lehet jó vége. Azaz, aki későn kezdi, az is jól jár, mert mindenképp jobb helyzetbe kerül.

  • Péter
    Én pontosan ugyanígy kezdtem. Nem volt hitelem, nem volt tartozásom, nem kellett lakbért fizetnem csak rezsit. Az egyetem után munkába állva ez igen jól hangzott. Aztán valahogy nem maradt pénz hó végére sem az első, sem a második, sem a harmadik fizetést követően. Amikor józan számítások alapján is majdnem félmillió megtakarításnak kellene lennie (hiszen szinte semmit sem vettél, semmi kézzelfoghatót amire rá tudsz mutatni) de úgy kell tíz- húszezer Forintokat kölcsönkérni; akkor már biztos, hogy valamit rettenetesen rosszul csinálsz. Vagy nem a megfelelő emberrel csinálod együtt. Egyetlen jó döntést hoztam akkoriban; nem vettem fel hitelt. Átgondoltam, hogy nominálisan meg kellene tudnom élni a fizetésemből. Ezután már csak a gyenge láncszemet kell megtalálni – sokat nem kellett gondolkodnom. És kiiktatni, változtatni, elhagyni, megszabadulni. Minél előbb, annál jobb.
  • gaborr
    ok, pontosítok, a fidesz kormány kezdte el a kamattámogatott hiteleket 2000 decemberében. Igazad van 2003 végén, 2004-ben nem fidesz kormány volt, csak Medgyessy nem merte egyből megszüntetni ezt a nagyvonalú juttatást, tudjuk, hogy a 100 napos programja hova jutott. Odáig jutott a támogatási rendszer, hogy köztisztviselők 0% önerővel vásárolhattak ingatlant akár 30millió forintért (akkoriban kastélyt kaptál ennyiért). Egészen 2003 dec-2004 januárig kitartott ez a bőkezű támogatás. Ekkor kezdték el visszavágni a kamattámogatás mértékét. Én is kaptam évente a jelentést, és láttam, hogy az állam majdnem 3x akkor összeget utalt kamattámogatásként az OTP-nek, mint amennyi kamatot én fizettem. A hab a tortán az volt, hogy még az SZJA-ból is lehetett visszatérítést kérni egy ideig (további kamattámogatás).
    doksi.hu/get.php?lid=10518
  • Mozdony
    Akkor jöjjön az őszinteség a fordulópontokról. 51 vagyok. 23 éve dobtam el a cigit, mikor időnként elkezdett furcsán verni a szívem, és rájöttem, hogy szeretném látni felnőni a gyerekemet. 6 éve fogytam le 20 kilót életmódváltással, mikor elolvastam sokmindent a metabolikus szindrómáról és tele lett a környezetem cukorbetegekkel, némelyik félvak lett. Rájöttem, hogy sajátmagam messze többet tehetek, mint majd az orvosok.

    Pénzügyek. Legjobb döntésem egy pesti új lakás vásárlása volt, amiben lakunk. Jelenleg 48 millát ér, 22-ért vettük 2002-ben. Holt tőke, mivel benne lakunk és nem megyünk innen el. Jó itt lakni.

    A családi pénzügyekkel kizárólag én törődök, mivel a feleségem 10 éve egy azóta is tartó súlyos betegség miatt úgy döntött, az élet rövid ahhoz, hogy bármit is megvonjunk magunktól.
    Nagy a felelősség rajtam a pénzügyekben, 5 családtagomért vagyok anyagilag is felelős. folyt…

  • Szabi
    Zsolt– Pedig veszek, mert már megvan, igaz nem 48ból ahogy elsőre írtam hanem pontosabb utánaszámolás és helyesbítés után kb 32+11.5 hitelből ahogy le is írtam később. Mi értelme lenne hazudozni és vetíteni olyan embereknek akit nem is imerek és soha nem is fogok?? Még azoknak sincs értelme akiket ismerek, ha ilyen lennék nem is lenne semmim. Autóra, ruhákra, drága kiegészítőkre, látszat dolgokra ment volna el ahogy Magyarországon sok ember csinálja /sajnos/, amitől hányok is. A mondandóm lényege inkàbb az lett volna hogy hátszél, csókosok, gazdag család, más emberek megkalárosítása, lopás, hazudozás, magas iskolai végzettség nélkül is el lehet érni reális, néha pedig még akár hihetetlenebb dolgokat ha az ember előre és okosan gondolkodik, tervez, keményen dolgozik adózottan! hivatalos helyen és spórol sok mindennapi lemondással. Akár még 3.5-4 Bp-i lakást is +tartalék 13év alatt.
  • Mozdony
    folyt. Tőzsdei befektetésem 23 éve volt először. A teljes egyenlegem ezügyben mélyen negatív. Fontos felismerésem 2 éve volt, amikor végleg rájöttem, hogy a sikerességem a tőzsdén egyáltalán nem tőlem függ, rááldozhatok akár napi 8 órát is a tőzsdére. A piacokra beáramló szabad pénz mennyisége szabályozza az árakat, erről a pénzmennyiségről pedig mindössze néhány ember dönt a világban. Teljesen felesleges a pénzügyi kimutatások böngészése, a szabadon hozzáférhető információk alapján nem lehet jó döntéseket hozni. Csak azok sikeresek hosszútávon a tőzsdéken, akik bennfentes infó alapján dolgoznak. Kizárólag azok. Egyetlen esetben nyerhet a többi: ha nyilvánvaló teljes összeomlás után fektet be hosszútávra (pl. 2008). Ma nem ilyen a helyzet.
    Jelenleg tisztán kockázati életbiztosításaimba megy havi bevételem 3%-a. Gondoskodás a többiekről: ez a legfontosabb. Üdv mindenkinek!
  • Szabi
    Én nagyon örülök hogy van egy ilyen ritka oldal ami talán felnyitja az emberek szemét és ad egy másfajta életszemléletet és talán pár ember rájön hogy némi áldozattal nem kell adósrabszolgaként leélni az életet. És nem kell minden hülyeséget megvenni csak azért mert a reklámok vagy a társadalom azt sugallja. Egy kis vagy nagy tartalék, teljesítendő, kitűzött vagy teljesített cél sokkal nagyobb örömöt magabiztosságot ad. És magyarként annak örülnék ha a következő válság minél több embert érne felkészülten, pénzügyi tartalékkal vagy hitel nélkül. A fizetések is talán gyorsabban zárkóznának fel ha a nevetséges ajánlatokra több havi vagy évi tartalékkal rendelkező jelentkező mondaná azt hogy köszönöm szépen ennyiért biztos nem vállalom. Mert sajnos még mindig röpködnek 140-180 nettós ajánlatok amíg van ki vállalja. Pl bankfiókban, sok tanulással 170-180 nettó fizetetlen túlórával.Hol élünk?
  • L70
    Rendszerváltáskor apám 50 felett munkanélküli lett. Nos, ebből a helyzetből lehetett tanulni, akkor eldöntöttem, hogy 50 éves koromban nem nulla tartalékom lesz, mint a szüleimnek.

    Egyetem után volt szerencsém Németországban dolgozni egy projekten (akkor ez még abszolút nem volt mindennapos egy huszonéves magyarnak). Ott volt szerencsém látni, hogy a nálunk szerencsésebb nemzet fiai hogyan élnek (IT projektvezető 8 éves Golffal járt, csak semmi flanc, jó volt az neki).

    Azóta is folyamatosan megtakarítok, életszínvonalat szinte alig inflálom. Még nem vagyok 50, de a tartalékunk miatt már igencsak nem valószínű, hogy olyan helyzetbe kerülnénk, mint a szüleim annak idején.

    MMM nagyon sokat erősített abban, hogy alapvetően jó úton járok, de bevallom, még mindig nem vagyok eléggé kockázattűrő, és valószínűleg nem is leszek az soha.