A kinai export számokban
Gyakran előjön a blogon a hozzászólásokban a gépesítéstől való félelem, ami elveszi az emberek munkáját. Amikor egy-egy csomagológép 10 ember munkáját kiváltja, vagy az autógyári hegesztőrobotok, amelyek több tucat ember munkáját teszik feleslegessé, akkor sokan aggódnak, mi lesz a munkahelyekkel.
Azért érdekes ez a gondolatmenet, mert az emberi erőforrás-igényes munkák már réges-régen átköltöztek Ázsiába. Munkahelyek százezrei, de inkább milliói szűntek meg Európában az elmúlt 25 évben a globalizáció miatt. Ma már varrodát, cipőgyárat és sok mást nem nagyon lehet találni az egész kontinensen, három termékből legalább kettőt Ázsiában gyártottak.
Elég ha vetünk egy pillantást a kínai export számaira. A kínai export 1990 óta hússzorosára nőtt inflációval korrigáltan, jelenleg eléri az évi 2,2 billió dollár értéket. (Ez 594 ezer milliárd forint, közel negyven évnyi teljes magyar költségvetés.) Csak az utolsó három évben 24,44%-kal nőtt az export mértéke.
A Businessweek legutóbbi számában mutatta be, hogyan áll össze ez az irdatlan mennyiségű export.
– Állati és növényi zsiradékok 584 millió dollár.
– Üdítőital és dohány 3 milliárd dollár.
– Nyersanyagok 15 milliárd dollár.
– Gépolaj és üzemanyag 34 milliárd dollár.
– Étel és élőállat 56 milliárd dollár.
– Kemikáliák 120 milliárd dollár
– Öntvények, szerszámok, csiszolóanyagok, ipari textíliák 361 milliárd dollár.
– Cipők, ruhák, órák, bútorok, és egyéb használati dolgok 581 milliárd dollár.
– Gépek, szállítóeszközök, telefonok, számítógépek, erőművi berendezések, járművek ezer milliárd dollár.
Ha figyelembe vesszük azt is, hogy mennyivel nő még mindig a kínai gyárak kapacitása, nem valószínű, hogy az export mértéke csökkenne az elkövetkező években. Csak egy példa: már most is évi 10,8 millióval több autógyártói kapacitás van Kínában, mint ahány autót a helyi piac felszív és még újabb gyárak nyitása várható. Az ilyen mértékű kapacitásfelesleg önmagában külföldi értékesítésre kényszeríti a kínai gyártókat. De ez igaz a napelem-gyártókra és rengeteg más területre is.
Megemlékezhetünk Indiáról (évi 465 milliárd dollárnyi export, három év alatt 22,2% növekedés), Malajziáról (évi 435 milliárd dollár, szintén hasonlóan dinamikusan növekszik), de akkor sincs okunk örülni, ha a bangladesi évi 13%-os exportbővülésről olvasunk.
Ez az évi 4-14%-os éves ázsiai exportbővülés sokkal több munkahelyet veszélyeztet Európában, mint amennyit az automatizálás valaha is fog. (Arról nem is beszélve, hogy az automatizálás folyamata már évtizedek óta tart Európában, tehát ezért is kár rettegni a jövő miatt. Mert az már a jelen évtizedek óta.)
Ezért úgy gondolom, felesleges aggódni az automatizálás miatt, méreteiben ez messze nem akkora gond, mint az ázsiai termelés. Természetesen érdemes átgondolni, miért akarunk pont most Európa összeszerelő üzemévé válni, amikor éppen a kétkezi fizikai munka veszíti el az értékét, hiszen azt a legkönnyebb Ázsiába vinni, vagy automatizálni.
Még pár évecske és egy program is meg tud írni majd egy ilyen elemző cikket a kínai külkereskedelemről.
theverge.com/2015/1/29/7939067/ap-journalism-automation-robots-financial-reporting
A pénzügyi tanácsadásban is például: en.wikipedia.org/wiki/Robo-Advisor
Emiatt ugye nincs is komoly belső piac, exportálniuk kell, ami nem annyira megy most, mivelhogy a legfőbb piac, az EU válságban van. Már a NY Times is lehozta vagy 2 éve, hogy a kínai csodának vége.
Kínában már drágább termelni, mint sok más országban, alacsonyabb hozzáadott értékhez (ruha, cipő) keress rá arra, hogy ‘post-China 16’, ill. magasabb hozzáadott értékű dolgok, pl. repülőgépgyártás visszakerül Mexikóba (közelebb is van a célpiachoz), ahol már olcsóbb termelni (1000 helyen hallottam), legutóbb ebben a videóban: MIdUSqsz0Io
Korábban 250-300 főt foglalkoztató üzemek működnek el 20-50 emberrel, szállítatással is számolva jobban megérheti helyben gyártani -> iparágak települhetnek “haza”.
Eközben Kína féle termelő-olcsó országokban jelentkezik a munkanélküliség piacok közelségében sok esetben még bővülhet is a foglalkoztatottság.
Ettől még a helyzetet majd kezelni kell, de a termelékenység robbanásának nem szokott nagy probléma lenni, max bevezetik a 6hs munkarendet vagy 2naponkénti munkát. Máris kisebb a munkanélküliség miközben az elérhető javak mennyisége nem csökkent. Uígy nagy változásokat generrálhat a munkerőpiacon. Sokkal több technikus mérnökre lesz szükség és jóval kevesebb kétkezi munkásra. …
Csak két példa: Az alma és a narancs ára azonos szinten van Mo-n. Ázsiai webáruházból szinte mindent ingyen szállítanak bárhová a világon.
Miért éri meg kínának olcsó termelés? Eddig (1970-es évekig) a mezőgazdasági termelés olyan alacsony hatásfokú volt, hogy az 1,2 Milliárd ember élelmiszerét 900 millió ember tudta kitermelni. Aztán a hatásfok a duplájára nőtt, egyből felszabadult 450 millió munkás. Azóta megint a duplájára, ha nem jobban, újabb 200 millió. Ez a fél milliárd ember bármit elvállal bármennyi bérért. Ugyanez India, Banglades, Indonézia, stb.
Egy afrikai – de magyar is – is boldogan elvállal egy buszvezetői állást Angliában, amit a helyiek már annyiért nem.
legalábbis elég sokan bíznak ebben
Legfeljebb át kell képződni, lejjebb kell adni a fizetési igényt vagy odébb kell menni két faluval. De munka mindaddig lesz, amíg nem jön el a teljes boldogság kora.
Másrészt azért azt is látni kell, hogy a gyártás maga egyre kisebb részét teszi ki a világgazdaságnak, a nagyobb hozzáadott értékű munkák, K+F vagy valamilyen szolgáltatás területén vannak (szolgáltatás is lehet export). Szóval nekünk nem a munkánkat kellene félteni a kínaiaktól, hanem képezni magunkat, hogy olyat tudjunk, amit sokszorosan megfizetnek a gyártósori melóhoz képest.
Van egy tok jo konyv, “Why Nations Fail”, abban is kiternek erre, erdekes olvasmany.
en.wikipedia.org/wiki/Chimerica
Ezzel is az önfentartás, ön ellátást felé kivánják terelni az embereket.
(saját kútról saját víz ellátás, saját naplemek – szél kerékről az áram, geotermikús fütés, és végül 3D nyomtatással a legtöbb termék otthoni előállitása).
Én nem is bánnám, de hazánkban pont nem az önellátást támogatják.
Kétkezi munkás mindig kell, aki karban tart, megjavit, kicserél..stb, legyen az autó szervíz, tesztberendezés, vízvezeték vagy villanyszerellő..stb.
A kersekedelmi dolgozók létszáma csökkeni fog az autómatikus árufeltöltés és az ömnkiszolgálló kasszák által, bár ez utobbi talán több biztonsági szolgálatos embert igényel, a lopások megelőzése végett.
Viszont mindne el fog menni az online vásárlások felé, ahogy az ügyintézés is.
Szerintem túl sokan élünk a földön ahoz, hogy mindenkinek legyen állása.
Egyrészt a bérek ott is folyamatosan emelkednek,ez drasztikusan növeli a belső keresletet. Az IHS becslését a 10,8 milliós többlet autóipari kapacitásról túlzónak tartom, tény, hogy Kína nettó autó importőr, és az import gyorsabban nő mint az export. A többlet kapacitás nem egyezik meg a kereslettel, inkább csak “virtuális”.
Másrészt a kínai cégek erősödésével előbb-utóbb munkahelyeket hoznak létre az export célpiacokon, így (utolsóként) Európában is. Autóiparnál maradva: K+F központok,összeszerelő üzemek,vevőszolgálat, szerviz, szállítmányozás stb
Vegyük példának a napelemeket: az olcsón nagy tömegben előállított napelemrendszerek forgalmazása, telepítése, szervizelése sokkal több munkahelyet jelent mint a gyártáshoz szükséges párezer ember.
A másig dolog hogy az ázsiaiak hatalmas környezetszennyezéssel fizetnek ezért a nagy iparosításért ami szerintem nem hiányzik ide nekünk.
Érdekes világ lesz majd effektíve a nagy többség tőkés lesz majd és nem kell majd dolgoznia senki sem (csak annak aki akar). Szép világ lesz szerintem…
A robot is “ember”, néha “megbetegszik”, és nem állhat le az egész termelés egy üzemzavarnál. Mindenhol vannak komoly szűk keresztmetszetek ilyen téren is.
Komoly értékű terméknél pedig a MEO után egyedileg is előfordul, hogy javítani lehet valamit, amit még utána hibátlanként majd el lehet adni (és nem kell selejtezni a drágán előállított készterméket), ilyenkor többnyire ember fogja szétszedni, és egy szintig javítva ismét összerakni.
Az szerintem nem igaz, hogy túl magas gépesítésnél már az emberi munkaerő ára is lecsökken annyira, hogy versenyképes legyen a gépesítéssel – van egy minimumár, ami alatt éhenhal az ember, nagy volumenű gépesítéssel pedig könnyen ez alá lehet menni – ez egy egyirányú út.
Azt kell látni, hogy itt szerintem elosztási problémáról van szó – nyersanyag van, energia van, gépek vannak, innentől a kérdés, folyt. köv:
Mivel minden termelőnek a célja az, hogy minél kevesebb embert foglalkoztasson, minél nagyobb volumenű gyártás mellett, egyre jobban szűkülni fog a termelésben részt vevők száma, ez azt jelentené, hogy egyre magasabb adókat kellene szedni, hogy a pénzt szét lehessen osztani az emberek között, hogy tudjanak vásárolni, viszont a termelés és az adózás most a legmobilabb, így a régi módszerek (pl. a sztrájkok) mára hatástalanok. Szerintem ez a közgazdasági probléma lesz a legfontosabb a közeljövőben, és a 2008-as válság is arról szólt, hogy már kétfelől (termelők és fogyasztók) kellett a pénzt önteni a rendszerbe, hogy működjön, ami nyílvánvalóan nem mehet örökké.
Sajnos az EU cegek nem tudjak a koltesegeket es a nyersanyagot lennt tartani . A gond ott van hogy elobb utobb szinte mindent importalni fog az EU , azaz az EU emberek nagyresze az Azsiai embereknek fizet .
Tényeket mesélek el, első kézből, a kommentet másokra bízom:
– Idén csődbe ment a Solarfabrik (német, hatalmas cég, Merkel asszony nyitotta meg pár éve)
– A Solarpeace (koreai, kínai, amerikai cég) a napokban jelentette be, hogy csődben van, talán kap hitelt.
Egyéb gyártók is sorban zárnak be, legalább 10-20 kínai zárt be tavaly…
Az erős USD nagyon csökkentette az EU-n kívüli gyártók korábbi versenyelőnyét.
Egy szubjektív tanács: ha napelemet vásárolsz, akkor mindig márkásat vegyél pl. Recom, Schott film, Sharp. Sajnos a kis gyártók, így a magyar gyártók mind, nem fognak 25 évig működni, pedig eddig kell a garanciát biztosítani.
“Azt látom, hogy a szállítási költségek annyira alacsonyak a világban, hogy gyakorlatilag nem kell velük számolni.
Csak két példa: Az alma és a narancs ára azonos szinten van Mo-n.”
Bocs, de itt aztán szó szerint igaz, hogy almát az almával kell összehasonlítani. 🙂 A narancs kb. 1,6-szor annyiba kerül Mo.-n, mint az alma: ksh.hu/docs/hun/xstadat/xstadat_evkozi/e_qsf005j.html (az utóbbi fél évben, korábbra hadd ne kutassunk), de ebből nem is következik semmi. A magyar alma és a görög, spanyol, portugál észak-afrikai alma áraránya már érdekesebb lehetne, de még akkor sem tudnánk, hogy az egyes régiók gyümölcstermelő technológiájának, munkaerőpiacának, üzleti kultúrájának stb. hatását látjuk, vagy a szállításét.
Azért, hogy ne legyenek gondolkodó emberek. Mert aki havonta azért küzd, hogy a fizetés előtti napon is tudjon enni adni a családjának, az nem fog belepofázni a politikába. Ez Orbán Viktor elemi érdeke, akit a pénznél csak a hatalomban maradás érdekel jobban. Minden ennek van alárendelve, semmilyen rombolás nem számít, ha azzal egy centit is előrébb jut ezen az úton a vezér. Ilyen egyszerű. Szerintem.
Szóval ha nem jelenhet meg a kommentem, akkor légyszi dobd vissza, ne szerkessz bele, ha megoldható. Köszi!