A mélyszegénység egyik oka

Nagypéntek előtti napon megjelent az ablakos, hogy akkor ő most berakná az új ablakokat. Nagyon jó időzítés volt, nyilván sok szakembert lehet találni húsvétkor, aki azonnal kirohan, hogy gipszkartonozzon, gletteljen és kifessen az ablakos után.

Úgyhogy másfél hétig be volt csomagolva minden nejlonfóliába. (Igen, a számítógép is, ahogy az többeknek fel is tűnt.)

Közben elkezdődött a hőszigetelés is. (Csak zárójelben: ma többért vettem 10 centis hőszigetelőt, mint 15 centiset két hónapja és további áremeléssel bíztattak a boltban. Hiába, a hőszigetelő gyártásához gáz (illetve az abból készült pentán gáz) kell és minél drágább a gáz, annál nagyobb a kereslet is a hőszigetelőkre. Szóval ne mostanában várj áresésre.)

A hőszigetelés okán segéd és szakmunkások lepték el a házunkat már hetek óta.

A srácok az ukrán határ közelében lévő szegény falvakból jöttek és sok tanulsággal szolgált figyelni őket.

Jön a telefon (illetve a Messenger üzenet) az egyik munkásnak, hogy elfogyott otthon a pénz, küldjön haza húszezret. Engem kértek meg az utalásra. De ki van a faluban, akinek nincs végrehajtás a számláján és lehet neki pénzt küldeni? Lázas telefonálgatás kezdődött, hogy ezt kiderítsék. Nem volt könnyű ilyen embert találni.

Ha nem sikerült utalni vagy nem volt mit utalni, akkor “kamatos pénzt” vitettek át a családnak, 20-30 ezer forintot. A kamat 60%, mint mondták. Kérdeztem, évente? Jót nevettek. Nem, a hét végéig. Amikor megy haza a fizetéssel, már várni fogják. Addig is, ha jön családi pótlék, tudni fognak arról is és mennek érte.

Megelevenedett a Nyomorszéle blog a szemem előtt.

Miközben ezek az emberek relatív nem keresnek rosszul, kapnak napi 20 ezer forintot. Ennek ellenére rendszeresen “kamatos pénzt” vesznek fel uzsorakamatra és többek között ez miatt is napiszintű anyagi gondjaik vannak. Egy húsz-harmincezer forintos uzsorakölcsön gyorsan felhízik 2-300 ezer forintra, ha nem tudják azonnal kifizetni. (Télen pedig jellemzően nincs is munkájuk, amikor áll az építőipar zöme.)

Ennek ellenére a legtöbben nem hoznak magukkal ételt, vesznek valamit a legelső boltban, gyakran rendelnek ebédet maguknak, naponta vesznek 400 forintos üdítőt vagy jobb esetben ásványvizet (miközben van ivóvíz a kertben is) és a napi egy-két doboz cigaretta is alapkiadás. Többük olyan reggelit vesz, például Fornettit, amit én nem szoktam venni, mert túl drágának tartom.

Olyan nagy szükség lenne arra, hogy valaki elmondja nekik, hogy lehetne ezt másként is csinálni. Gondolkodtam azon, hogyan lehetne elérni ezeket az embereket, hiszen amikor van munkájuk, szépen keresnek (magukhoz képest mindenképp), amiből tudnának gazdálkodni a téli időszakra és tudnának annyit eltenni, hogy örökre elfelejtsék az uzsorát.

Olvasni általában nem szoktak, az internetet jellemzően csak szórakozásra használják. Hogyan lehetne megszólítani őket? Színes prospektussal? Szociális munkásokon keresztül? Helyi gyülekezeteken keresztül?

S hát nehéz is változást elérni, amikor számukra ez egy rossz, de megszokott állapot. Mindenki máról holnapra él, mindenki el van adósodva, mindenki sakkozik a számlákkal, miközben a napi kiadásaikra pedig nem figyelnek oda. (Tisztelet a kivételnek, mert azért a munkások között is van, aki hozza magával az otthon csinált szendvicset, amíg a többiek pizzát rendelnek ebédre. Mert úgymond mindegy, ha rendelek pizzát, ha nem, akkor is szegény maradok, tehát miért ne élvezném legalább az ebédet.)

Az uzsorakamat is megnyomorítja ezeket a közösségeket. Sokuknak a fizetésük nagy részét az uzsorás viszi el.

Az Igazgyöngy tervezett létrehozni egy gyorskasszát, amiből kamat nélkül adnak a közösség tagjainak, mert gyakran kell 5-10 ezer forint gyógyszerre, kenyérre, amíg jön valami pénz a házhoz. Mivel a hitelfelvevők tudják, hogy addig nem kapnak újra pénzt, amíg az előző kölcsönt vissza nem fizetik és jobb kamat nélkül kapni, mint 60%-os kamatra, ezért úgy tudom, viszonylag kicsi a visszanemfizetés aránya. (Nem tudom, a végén összejött-e a szükséges pénz ehhez a minibankhoz.)

Kellene minden faluba egy ilyen civil szervezet, amelyik egy nagyon alap pénzügyi oktatást és átmeneti anyagi kisegítést is nyújtana a mélyszegénységben élőknek, de ez még álomnak is túl irreális sajnos.

Igazából csak hangosan gondolkodom, mert ahogy látom ezeket az embereket, nagyon jó lenne valamit tenni értük, de fogalmam sincs, hogy mit lehetne. Attól tartok, hogy nincs egyszerű megoldás, valószínű, hogy egy Bagázs vagy Igazgyöngy szerű szervezet kellene minden faluba, akik évek alatt tudnának valami kézzel fogható eredményt felmutatni anyagi területen is.

De ha neked van valami jó ötleted vagy tapasztalatod, ismersz olyan szervezetet vagy tananyagot, ami bevált, akkor oszd meg velünk a hozzászólásokban.

Update: Azok kedvéért, akik nem értik a szöveget: pont az a probléma, hogy amikor tudnak is pénzt keresni, azzal sem tudnak bánni vele és ezen lenne jó változtatni, mert amíg itt nincs változás, minden marad a régiben. Erről szól a cikk. Remélem, így már többeknek átmegy.

Nem, nem arról szól a cikk, hogy sajnálni kellene őket (senki nem mondott ilyet sehol), nem, senki nem állítja, hogy nem lehet megélni napi húszezerből és igen, a tanárok is keveset keresnek, igen, oltatlanok otthon a kutyáik és igen, másnak is vannak problémáik, de ha mindenképp szeretnél hozzászólni, kérlek, a cikk témájához szólj hozzá, mert már fárasztó a sokadik hozzászólás, ami csak a lényegét nem érinti/nem érti a cikknek. Köszi.

Share

259 hozzászólás

  • axt
    Meglep, hogy L. Ritók Nóra ezt elismerte. Megmondom őszintén, nem sok írását olvastam, mert amit igen, ott kb. mindig az volt a vége, hogy felmentette ezeket az embereket a tetteik alól, és valahol mindig máshol kereste a hibát. Viszont amit Nacionalistának írtál, idézem: “18 év után is ezt mondd. A kisállatot is szeretik, csak a vele járó gondokba fásulnak bele egy idő után” szerintem ez eléggé övön aluli. Nekem úgy tűnik, hogy Nacionalistának nem lesz ezzel gondja, mert ha már most így beszél róla, akkor jó lesz ez később is. Nem tudom, én mennyire rúghatok itt labdába a 12 éves gyerekemmel, de kb. ugyanazt érzem, amint Nacionalista. Még van 6 évem 18 éves koráig, de gyanítom, hogy ha eddig nem sikerült megutálnom a helyzetet, akkor ezután sem fogom. A jó kapcsolat meg van alapozva kettőnk között, mindenki ragaszkodik mindenkihez, bódottá van. Ne rontsd el Nacionalista örömét.

    axt, tényleg látszik, hogy nem olvastad az írásait….

  • Szaboz

    ” mindig visszakanyarodunk oda, hogy joguk van felelőtlennek lenni. Akkor tegyék.”

    Szerintem ezt a problémát csak akkor van esély megoldani, ha végre beismerjük hogy nem, nem lehet egy mértéknél jobban felelőtlennek lenni!
    Tehát aki szül 1-2-3 gyereket a nagy semmire, annak nincs joga további terheket a társadalom nyakára tenni!
    Persze, ez ellen minden jogvédő ki lenne kelve, hiszen “joguk van a gyermekvállaláshoz”.
    Ez ugyanúgy probléma az itthoni mélyszegényeknél, mint Afrikában.

  • Zoltán
    Mit tehetek mások hibáiból tanulva: az új munkahelyen 100 ezerrel többet keresek, de egy fillérrel nem fognak nőni a kiadásaim. Ráadásul sikerült olcsóbb helyre költöznöm, tehát még csökkent is a szórás mértéke. Persze azért érzem,hogy ettől jobb lett az életem, és tényleg benne van a hatás, hogy itt más emberek dolgoznak, jobban keresők, akik nem nyomorognak, és megtörténik, hogy kimegyünk drága kávézóba munka közben, de ezeket bele tudom szorítani a 30 ezer/hónap költési kategóriába.
    Szóval a kísértést nehéz legyőzni, csak lehet, hogy sok ember észre sem veszi, hanem átadja magát.
  • bjozef

    Szerintem meg teljesen jól jellemezted L. Ritók Nóra munkásságát, bármit is bökött oda Miklós is, ugyanezt gondolom/látom… Még az aktuális választások után is megnyilvánult, mivel eléggé fityisz túlsúly volt ugye az elmaradott területeken kiemelten, hogy nehogy már szegény elmaradott vidéki szavazókra kenjük az egészet, amúgy is ők az átlagosnál sokkal könnyebben manipulálhatók, stb, stb…. mentegetés level 1000 volt, MEGINT. A szándéka természetesen megkérdőjelezhetetlen, munkássága már sajnos nagyon ellentmondásos, eredményessége pedig számomra nem kimutatható, rész/töredék sikerek vannak talán.
  • Penge
    A szabadságjogok és a szociális háló egy ponton mindenképp ütközni fog egymással. Ennek feloldására olyan megoldást tudnék elképzelni, hogy lennének külső-belső és köztes zónák (kasztrendszer újratöltve csak metirokrata alapon). Központi internátus nevelné a gyerekeket, mint egyfajta szerzetesrend, de a szülő választhatna az oktatás típusát illetően (Waldorf módszer, hagyományos, egyházi, stb.) ennyi beleszólása lenne. A 18 év alatt az oktatók felmérnék A.I. segítségével a gyerekek tudását és adott területen megmérkőznének, ezáltal kerülnének beosztásra egyes zónákba. A legfelső zónában minden luxus adott lenne, de teljesíteni is kéne. Önmagadhoz mérten és ezt az A.I. ellenőrizné, hogy nem sumákolsz. Ha igen, visszacsúszol egy zónát. Ez folyamatos mobilitást hozna létre és lehetetlenné tenné a csalást.

    És tudom, hogy disztópikus filmekben szokott ilyesmi lenni, (folyt)

  • Penge
    de nem éhezős, nyomorgós zónák lennének. Lenne olyan is, de azok biztosan maguknak keresték, hogy oda kerüljenek hiszen az A.I. mindent elemezne, hogy még olyan elmebeteg se csúszhasson át a rostán, mint manapság, aki biztosítási pénzért vágja le a saját lábát, tehát lehetetlen lenne az algoritmust kijátszani.

    Az egyetlen hibája, hogy kik írnák meg ezt az algoritmust és kik tartanák karban, hogy biztosan ne legyen részrehajló. Ezt a részét még a jövő zenéje lenne megoldani.

    És nem falanszter lenne, ugyanúgy kiteljesedhetne az ember művészetekben vagy gyereknevelésben, a lényeg az lenne, hogy miután megtaláltad önmagad (ebben segítene a központosított, szintén A.I.-s oktatás) csinálj valamit szenvedéllyel, hozd ki magadból a maximumot, de nem megszakadósan.

    Valódi esélyegyenlőség lenne lobbicsoportok helyett. Szerencsefaktor minimalizálva, öröklés genetikai adottságokra redukálva.

  • Penge
    Nem övön alulinak szántam, csak a megfigyeléseim is korrelálnak azzal, amit Lobster ír. Lehet, hogy azért, mert jobban belelátok az emberekbe, kevésbé vagyok felszínes és mivel diszkriminálva érzem magam, jobban foglalkoztat a téma, de sajnos a többségnél tárgyiasítva van minden és mindenki. Lerendezik azzal, hogy “önző lett/megváltozott/félreismertem” ill. ennek ellenpólusával “megjavult/kellemes csalódás/megérett” Szerintem meg az emberek nem változnak ezen a téren, maximum a körülmények hoznak ki vagy nyomnak el bizonyos tulajdonságokat amik ott vannak és mindig is ott voltak.

    A lapokat az élet osztja, de hogy mihez kezdesz vele, az már a kódolt személyiséged része. Ahogy az is, hogy a szerzett tudás mely része hogyan hasznosul.

    Van, aki a lelke mélyén nagyon jó apa/anya lenne, de a gyerekellenes propaganda elrettenti. Nyilván aki ebben van, az a másik oldalról látja ugyanazt.

  • Andrejcsik Gábor
    Érdekes a cikk számomra, mert bennem is van ezzel kapcsolatban egyfajta küldetéstudat. Azt gondolom, hogy a változást elsősorban az embernek magának kell akarnia. Amit szerintem tehetünk, hogy ez a vágy kialakuljon. Erre figyelemfelhívó prospektusok például, hogy lehet ezt másképpen is. Minél egyszerűbben. pl 1 kg Fornetti 5000 Ft, míg 1 kg kenyér 500 Ft. Célzott hirdetések közösségi médiában, ahol sok időt töltenek, szintén hasonló tartalommal. Lássák, hogy lehet másképpen is. Aki pedig látja és igénye van a változásra őt tanítani kell. Kézzel fogható megoldásokra, új szokások kialakítására. Ez egy nagyon lassú folyamat, de ha kitartóan és összefogva dolgozunk ezen, akkor el lehet érni változást generációkon keresztül végzett munkával. Azon bibliai elv alapján, hogy az éhezőnek ne halat adj, hanem tanítsd meg horgászni. Én szívesen vennék részt egy ilyen munkában.
  • Minutus
    Jóleső nosztalgiával gondolok vissza általános iskolai bélyeggyűjtèsre. Nyilván szülők adták rá a pénzt, sokszor rosszul is esett, ha a gazdagabb gyerekeknek több gyűlt össze, de alapvetően mégis a tartalékolásra nevelt. Szemben azzal, hogy most minden azt súgja a füledbe, hogy most vedd meg, majd visszafizeted, azzal leszel valaki, ha hamarabb a tiéd. Ezt sikerült pár év alatt az emberek fejébe belerakni. A gyerekek pénzügyi nevelése ezzel kellene kezdődjön, majd később rámenni arra, hogy mennyivel kerül többe, ha hitelt veszel fel.