A részvényértékelés egyik legismertebb mutatója a P/E ráta, vagyis a részvény ára osztva az éves egy részvényre jutó eredménnyel. (Price/Earnings) Ez a mutató azt mutatja meg, hogy ha ma megveszünk egy részvényt, hány év alatt jön vissza a befektetésünk az éves profitból. Míg 40 éve a 10-15 P/E volt az átlag, ma már annak kell örülni, ha 20 alatt van az értéke. (A mindenki által ismert S&P 500-as amerikai tőzsdeindex P/E rátája most 29 körül van. A dotkom lufi kidurranása előtt közvetlenül 28,3 volt, de ez nem azt jelenti, hogy akkor megint kidurran napokon belül.)

Sajnos a P/E ráta nem ennyire egyértelmű, mert nincs szabványosítva, hogy milyen éves eredményt is kellene nézni. Az utolsó lezárt üzleti évet? Az utolsó négy negyedév eredményét? Sőt, mivel a részvényárak ma a jövőbeni várakozást tükrözik és nem az elmúlt év eredményét díjazzák, ezért van előremutató P/E ráta is, megtippelik a következő év eredményét és az kerül a nevezőbe. Ezért fordulhat elő, hogy ahány forrás, annyiféle P/E rátát olvasol egy céggel kapcsolatban. (Általában jobb helyeken jelzik, hogy milyen eredményt használtak.) Bővebben lásd Kiszámoló Akadémia részvények című előadás.

Az egyik hátránya a P/E rátának, hogy nem mutatja meg, hogy egy növekvő, egy csökkenő bevételű vagy egy évek óta változatlan eredménnyel üzemelő cégről van-e szó. Hiszen ha egy cég évente 40%-kal nő évek óta, akkor ez a növekedési potenciál bele van építve a részvényárba, de az éves aktuális eredményen ez nem látszik (még). Ezért az ilyen növekvő cégeknek eszméletlen magas lehet első ránézésre a P/E rátája, hiszen a mai befektetők a jövőbeli nagyobb hasznot árazzák előre.

Erre találták ki a PEG ratio-t vagy PEG mutatót, ahol a számláló a P/E ráta, a nevező pedig a várható éves növekedési ütem százalékban.

Ha egy cég P/E rátája 25 és a jövő évre (vagy évekre) évi 25% növekedést várnak tőle, akkor a PEG mutatója 1 lesz.

Logikusan minél kisebb ez az érték, annál jobb. 1 alatti érték esetén elvileg alul van értékelve a cég, mert nagyobb benne a növekedési potenciál, mint az látszik a részvényei árfolyamán. Ha pedig egynél lényegesen magasabb a PEG érték, akkor túl van értékelve a cég, mert a növekedési potenciál nem indokolja ezt az árazást.

Mint minden ilyen túlegyszerűsített mutató, a PEG is sok sebből vérzik. A legfontosabb, hogy ki, milyen adatból és hogyan állapítja meg a következő évek várható profitemelkedését. (Lásd Tesla, néhány évig hatalmas növekedés az eladott autók darabszáma alapján, majd tavaly és eddig idén is növekedés helyett csökkenés volt. S ott vannak még az egyéb dolgok, a kitört háborúk, gazdasági válságok, de akár a konkurencia felnövekedése is, lásd megint Tesla és a kínai gyártók.)

Van, hogy öt év várható növekedésével számolnak, ami nagyon merész, mert még egy évre előre is csak nagy pontatlansággal és bizonytalansággal lehet megjósolni a profitváltozást, öt évre előre már tényleg a tenyérjóslás és a kártyavetés kategória egy cég jövőbeni eredményeit megjósolni.

A PEG mutató nem veszi figyelembe a tőkeköltséget sem (arra ott a PVGO, a részvényár mínusz egy részvényre eső hozam osztva a tőkeköltséggel), ami szintén félreviheti az árazást. Szintén nem veszi figyelembe a PEG mutató a gazdaságban egyébként is meglévő növekedést, ahogy az adott szektor növekedését sem. (Lehet, hogy nem az adott gyógyszercég növekedése kiugróan jó, hanem mondjuk minden gyógyszergyártónak nőtt a haszna az elmúlt három évben.) S ott van még a növekedési korlát is, egy új, kicsi cég gyorsan tud nőni, de egy bizonyos üzemméret után már nem tud tovább terjeszkedni, így leáll a növekedés. A PEG mutatóból ez sem derül ki, hogy mekkora, milyen régi cégről van szó és vajon meddig tud még nőni? (500 ezer forintos mobiltelefont vagy húsz millió forintos autót nem tud bárki megvenni, ezért egy idő után elfogynak az új vásárlók akkor is, ha egyébként nem lenne konkurencia.)

Röviden összefoglalva, érdemes lehet nézni a PEG mutatót is, de ez sem a Bölcsek Köve, ezzel sem fogod megtalálni a következő Google-t vagy Netflixet.