Sokat gondolkodtam, megírjam-e ezt a posztot, számítva az érintettek felzúdulására. Mivel várhatóak a személyeskedések, előre szólok, hogy évekig jómagam is dolgoztam életbiztosítási ügynökként, majd hitelközvetítőként és mobilbankérként, úgyhogy belülről ismerem ezt a világot.
Szeretném az elején leszögezni, nem célom, hogy bárkit megsértsek és semmi bajom azzal, ha valaki pénzügyi termékeket árul. Csak szeretném, ha az alább leírt dolog a helyére kerülne Magyarországon.
A pénzügyi tanácsadó egy fontos és szép szakma, ő segít eligazodni az embereknek a pénzügyi világban. Ezért általában az érintettektől fizetést kap.
Nos, ehhez nincs semmi köze annak, amit Magyarországon pénzügyi tanácsadásnak hívnak. Nálunk ezek a " független pénzügyi tanácsadók" egyszerű értékesítők, vagy ügynökök. Azért használok idézőjelet, mert azt gondolom, ahogy nem válik az algatablettát áruló ügynök dietetikussá csak azért, mert megtanult pár gondolatot a vitamindús táplálkozásról, a félmilliós csodalámpát áruló ügynök sem lett bőrgyógyásszá csak azért, mert megtanítottak neki pár gondolatot az ekcémáról és a másodfokú égési sérülésekről, a hatszázezres porszívó ügynöke sem lesz villamosmérnökké, de még háztartási gépszerelővé sem csak azért, mert szívóhatásról, meg wattokról beszél, ugyanúgy nem lesz senkiből pénzügyi szakember csak azért, mert egy hetes gyorstalpalón megismert olyan kifejezéseket, mint nyugdíjprobléma, megtakarítás, meg portfólió.
Attól még termékértékesítő ügynök lesz az illető, aki egy biztosító, lakástakarékpénztár, bank, vagy bármi egyéb cég termékeit értékesíti.
Kezdjük a pénzügyi kifejezéssel. Pénzügyi szakembernek lenni ugyanolyan szakma, mint bármi más. Ugyanúgy több éves tanulást igényel, mint mondjuk a mérnöki. (És itt nem az élet iskolájára gondolok.) Egy ügyfél pénzét kezelni, vagy akár csak tanácsot adni neki, hogy mit csináljon és mit ne, nagyon felelősségteljes dolog. Tisztában kell lenni a kockázatokkal, olyan kifejezésekkel, mint az elvárt hozam változása, likviditási prémium, újrabefektetési kockázat, hozamgörbe alakjainak a jelentése, szórás és sok hasonló és fontos dolog.
Ezeket a dolgokat meg kell tanulni és nem az internetről összeolvasott dolgokból.
Nagyon sok ember egy rutin epekő műtétre is csak a professzor keze alatt hajlandó, maximum az osztályvezető főorvossal áll szóba, miközben minden pénzét rábízza olyanra, akiről azt sem tudja, van-e valami halvány fogalma erről a szakmáról. (Pedig egy kezdő orvos is minimum hat évig tanulta a szakmát.)
Arra szoktam biztatni az ügyfeleimet, nyugodtan kérdezze meg legközelebb a tanácsadóját, milyen iskolákat végzett, hogy pénzügyi dolgokban akar tanácsot adni. Alapfokú az OKJ-s pénzügyi tanácsadó, középfokú a tőzsdei szakvizsga, a vagyon-,alap-, portfoliókezelői szakvizsga, felsőfokú a befektetéselemzői diploma.
Ezek közül a "pénzügyi tanácsadók" 98%-a egyikkel sem rendelkezik. Sőt, nagyon sokan még az általuk értékesített termék költségeivel és egyéb hátrányaival sincsenek tisztában. Egyetlen dolgot tudnak, a jutaléktáblát.
Nézzük a tanácsadás kérdését. Egy tanácsadót az különböztet meg egy értékesítőtől, hogy tanácsot ad és nem egy terméket (jelen esetben életbiztosítást, lakástakarékot, aranyérmét, online devizakereskedést, stb. ) akar rásózni az ügyfélre. Ez nem tanácsadás!
Például én még egy "pénzügyi tanácsadótól" sem hallottam, hogy bankbetétet javasolt volna az ügyfeleinek. De még olyannal sem találkoztam, aki egy 55 éves nőnek önkéntes nyugdíjpénztárt ajánlott volna (évi 20% adójóváírás, közel biztos 6-7%-os hozam, alacsony költségek) életbiztosítás helyett (ennek költségeiről lásd az idevonatkozó posztomat). Pedig az ügyfél millió forintos nagyságrendben járna jobban az előzővel. Csak éppen az egyiknek 2 ezer forint a jutaléka, a másiknak meg 250 ezer Ft.
Ezzel el is érkeztünk a "függetlenség" kérdéséhez. Egyetlen "pénzügyi tanácsadó" sem független, mert a megélhetése függ a pénzügyi szolgáltatóktól kapott jutalékoktól. Ezért csakis azt fogja javasolni, aminek jutaléka van és azok közül is csak azt, aminek elég magas a jutaléka, hogy megéljen belőle. A bankbetét nulla forintos jutalékából és az önkéntes nyugdíjpénztár 2-3 ezer forintos jutalékából képtelenség megélni.
Ezért van az, hogy minden "pénzügyi tanácsadó" szerint az élet minden kérdésére a unit-linked biztosítás, vagy a lakástakarékpénztár a megoldás.
Félreértés ne essen: még egyszer mondom, semmi bajom azzal, hogy valaki ilyeneket árul. Csak ne akarjon se pénzügyi, se tanácsadói, se független színekben feltűnni, mert ezekből sajnos semmi nem igaz. Mondja azt, hogy ő életbiztosítási ügynök, lakástakarék-közvetítő, vagy hitelbróker, esetleg aranyérmét áruló kereskedő.
Hagyjuk meg a pénzügyi tanácsadó kifejezést a pénzügyi tanácsadóknak.
Egyébként érdekes az ügynökök elnevezésének evolúciója. Először lejárattak á pénzügyi tanácsadó nevet, ma már az emberek ezt meghallják, le is csapják a telefont. Erre kitalálták, hogy ők nem pénzügyi tanácsadók, hanem vagyontervezők vagy pénzügyi tervezők. Aztán nyugdíjszakértők lettek némelyek. Elhasználnak évente egy-egy kifejezést, ezért ugyanazokat a termékeket újabb és újabb néven kell rásózniuk az emberekre. Kíváncsi vagyok, mi lesz az új nevük ezeknek az ügynököknek.
(A kommentelőknek: ha vitatkozni akarsz a véleményemmel, örömmel veszem. Írd le, ki vagy, mit tanultál, kinek mit szoktál javasolni és miért azt.)
Amennyiben tetszik a blog, csatlakozz hozzánk a facebook-on, hogy értesülhess az új bejegyzésekről: http://www.facebook.com/kiszamolo
