A svéd vagy fészek modell

Gyakran van olyan tanácsadás, ahol válás miatt kérnek pénzügyi tanácsot a felek vagy az egyik fél.

Az egyik központi kérdés a lakhatás szokott lenni, mit csináljunk a meglévő házunkkal, hogyan tudok én házat vagy lakást venni a házeladás rám eső összegéből, meddig gondolkodhatok hitelben és a többi.

A válás nagyon szomorú dolog a legtöbb esetben, ami kicsit jó benne, hogy egyre többször mindkét fél kiveszi a részét a gyereknevelésből, a gyerekek az idő egyik felét az egyik szülőnél, a másik felét a másik szülőnél töltik.

Sokan nem ismerik és nem is gondolnak az úgynevezett svéd modellre, másik nevén a fészek modellre, ahol nem a meglévő házat adják el és vesznek két másikat, majd a gyerekek hurcolkodnak 3-4 naponta vagy hetente egyik helyről a másikra, hanem megmarad a meglévő ház (vagy lakás) és a szülők költöznek el. (Hogy tényleg ez-e a divat Svédországban, vagy csak így nevezték el, nem tudom.)

A gyerekek otthon maradnak és mindig az a szülő lakik velük a házban, akinél éppen lennének. Így a gyerekeknek nem kell nomád életet élniük, maradhatnak a megszokott óvodájukban, iskolájukban, nem hagyják az olvasókönyvet vagy a kabátjukat a másik szülőnél és így tovább.

A szülőknek pedig nem kell két házat venniük, elég akár bérelni egy-egy kicsi lakást, hiszen csak néhány éjszakát alszanak ott hetente és a cuccaik is maradhatnak a régi házban.

Megvan a különélés, ha nem akarnak, nem is találkoznak egymással, mégis sokkal egyszerűbb és olcsóbb az egész. Egy ingaltaneladás, két ingatlan vétele, hitelügyintézés gyakran fél-egy évig (vagy akár tovább) is elhúzódik, ebben az esetben pedig csak két pici lakást kell keresni, amit ki lehet venni bérbe.

Ennek más előnyei is vannak az egyszerűségén és a gyerekbarát megközelítésen túl. Egyik ilyen előnye, hogy bármikor visszacsinálható. Ha kiderül, hogy mégsem olyan vidám dolog egyedül élni vagy a másik tényleg hajlandó megváltozni (vagy – khm – akár te is, mert ritkán van olyan, hogy csak az egyik fél a hibás), akkor bármikor fájdalommentesen vissza lehet csinálni.

A CSOK-ot sem kell visszafizetni és így tovább.

Ha pedig az derül ki fél év vagy egy-két év után, hogy ebből a kapcsolatból már nem lesz semmi, akkor még mindig el lehet adni a házat, mindkét fél tovább léphet esetleg egy új kapcsolatba és külön tudják folytatni, viszont nem lesztek kényszer alatt, hogy minél hamarabb megtegyétek.

Akárhányszor felvetettem ezt a lehetőséget, mindenkinek új volt, de mindenkinek tetszett, ezért gondoltam, hogy írok róla. (Persze nem utolsó sorban az akaraton kívül elég pénz is kell hozzá, hogy ezt a felek megtehessék, a közös háztartáson kívül még fenntartsanak másik lakás(oka)t. De szerencsére vannak olyanok, akiknek ez opció.)

S még mielőtt elválnál, hadd mondjam el, hogy a válás után nagyon gyakran nem jobb lesz a helyzeted, hanem csak másképp lesz rossz. Lehet, hogy egy problémától megszabadultál, de nyakadba szakad egy csomó másik. Ebben is segít, ha egy ideig külön éltek, de bármikor visszacsinálhatóan tartjátok a kapcsolatotokat.

S igen, sajnos van, amikor menni kell, mert mondjuk egy bántalmazó kapcsolatban élsz, akár verbális, akár fizikai, akár érzelmi, akár pénzügyi bántalmazást élsz át. De van, amikor a nagy, megugorhatatlan problémákat csak azért látod akkorának, mert alulról nézed őket és túl közelről. Ilyenkor segít, ha egy-két lépést hátra tudsz lépni, mert kiderül, hogy már néhány méter távolságról is nem is akkora az a hegy, mint gondoltad.

Pénzügyi bántalmazás egy kapcsolatban

Share

134 hozzászólás

  • pupi
    Ja, és mégvalami: Ha nem kötsz ki semmit (nincs szerződés) akkor minden házasság alatt szerzett vagyon közszerzemény, azaz 50-50%.
    A házassági szerződésnek épp az a lényege, hogy ettől a keretrendszertől tér(het) el, és igen: lehet akár aránytalan is nézőponttól függően.
    Ez nem adásvételi szerződés, ahol a vételár és a kapott jószág v. dolog arányban kell állnia egymással.
  • Bélabá'
    Bal:

    Nem otthon dekkolt 3-10 évig. A gyerek járt bölcsibe és óvodába. Suli mellett jár egy halom plusz foglalkozásra, úszik, lovagol stb. Asszony is dolgozik tehát nem háztartásbeli. Ettől függetlenül az összes külön órát és nyári táborokat is én fizettem ahogy a külföldi nyaralásokat is. Nem fillérbaszás de amikor szóvá tettem a válasz döbbentett le igazán:

    Amit ő keres az az övé, amit én az közös.

    Ami a keresetet illeti az maximum a gyerektartás összegét befolyásolhatja ha neki ítélik a gyereket. Nyilván a gyerek érdekei a fontosak elsősorban!

  • jami
    Az arisztokrata/nagypolgári családok ezt rég feltalálták. Volt több ház/kastény/nyaraló és időszakonként együtt költözött a család, akkor is külön lakrészben az apa és külön az anya.
    Aztán volt, amikor egy időre megcsúszott az ütem és úgy költözgettek, hogy a másikkal pont ne találkozzanak, a nagyobb gyerekek pedig bentlakásos iskolába kerültek/ki lettek házasítva.
  • untermensch4
    Még valami. Bírói gyakorlat. Mivel mostanában már részben precedensként működnek korábbi releváns ítéletek, a ptk tanulmányozgatása úgy önnön magában, nem jogászként, okozhat meglepetést.
  • Joy
    Szerintem nem értetted meg, mit jelent a súlyos aránytalanság.
    Pl. ha a házasság ALATT szerzett vagyont 60-40 arányban osztják meg, már akkor 50%-kal többet kap az egyik fél! Ha magad is gyermek(ek)et nevelő házas vagy, akkor láthatod, hogy azért családok zömében nincs ekkora különbség a két szülő tevékenykedésében. Pl. mikor az anya/apa marad otthon a babával, és akár évekre kiesik a munkaerőpiacról (fizetésemelékből), akkor ezzel támogatja a férjét/feleségét is, hogy ő meg dolgozhasson, előreléphessen a munkahelyén. Később aztán egyik túlórázik, miközben a másik meg elmegy az oviba, elmosogat, füvet nyír stb. Átlag családokban nem jellemző, hogy bármely fél 50%-kal több időt, energiát adjon hozzá.
    Most nézd meg ugyanezt mondjuk 80-20 aránnyal. Szerinted elképzelhető egy családban, hogy az egyik szülő 4x többet tesz a közösbe? Még egy kutya is hoz 10%-ot, ha őrzi a házat.
  • 2021
    “amikor szóvá tettem a válasz döbbentett le igazán:
    Amit ő keres az az övé, amit én az közös. ”

    Ez nagyon komoly. S mindez hány együtt töltött év után ??? :-O

  • Zsu92
    válás esetén nem automatikusan az anya kapja a gyereket, hanem az első számú gondozó. Igen, ez sok esetben az anya, így nem is kellene csodálkozni, ha ő kapja a gyereket. Otthon maradhat a gyerekkel az apa, akkor válás esetén ő fogja kapni a gyereket.
  • jurta
    Meglep, hogy sokan “szemére vetitek” a rendszernek, hogy csak a válás alatt és közvetlenül utána működhet jól.

    Éppen ekkor szoktak a legnagyobb viharok lenni (míg csak nem stabilizálódik mindkét fél külön és élete és kapcsolattartása valamennyire), és éppen ekkor sérülhetnek érzelmileg a legnagyobbat a gyerekek. Ezért lehet remek alternatíva – még akkor is, ha a szülők kizártnak tartják az újrakezdést egymással.

    Kiszámoló is úgy írta, hogy nem kell sietni a ház eladásával (ami szintén épp hogy ég és föld lehet anyagilag, viták és stressz szempontjából is az expressz eladáshoz képest), nem feltétlenül azt, hogy a legkisebb gyerek elköltözéséig meg kell azt tartani.

  • drdragon
    Bélabá’
    2021-10-06 at 19:07

    stramm asszony, veled szemben bátor harcos, a küszöbön tuli világban is?

  • pupi

    Miért kellene “arányosnak” lennie valaminek, ami épp úgy és épp azért lett definiálva szerződés szintjén – mindkét fél által elfogadottan! – , hogy ne legyen arányos?
    Kicsit el vagy tévedve: Ha kötsz egy szerződés CHF hitelre, és időközben elszáll a CHF árfolyam, akkor mész reklamálni, hogy “dehát ez aránytalan…”? Nem. Ezt a rizikót neked kell elfogadnod. Pontosan a hitelszerződés aláírásakor.

    Szerintem amit írtál az a szép mese kategória, és tipikusan az általános védelmi szövegezés: otthon maradt a szegény nő, férfi meg előrelépett a munkahelyen stb – erősen sántít:

    – Hogy védelekezel az ellen a szituáció ellen, ha asszony visszamehetne dolgozni, de egész egyszerűen úgy dönt ÖNHATALMÚLAG, hogy nem akar? Ez arányos magatartás szerinted a férfivel szemben? Vagy sima lustaság?

  • V.A.Laki
    : Az “aranyossagrol” annyit, hogy mikor olvasod az ujsagban, hogy ez es az a hires csavo valik es ennyi meg annyi milliardot tesz zsebre az asszonyka, abban az van, hogy az illetok nem akarjak az intim maganeletuket minden este kulonbozo tvshowkban latni, meg nem akarnak evekig a birosagra jarni ahol mindenfele keptelen modon tamadjak a szerzodesuket, meg esetleg meg szeretnenek beszelgetni a meg kicsi gyermekeikkel valaha ebben az eletben.

    Ezert bar elsore jol hangzik ez a “lepapiroztam, hogy egy vasat se kelljen adnom” dolog, de szerintem ez max. viszonylag szegeny es nevtelen embereket vedi a direkt csalasoktol. Mas esetekben ott marad egy nagyon duhos es nagyon motivalt ember, aki mindent tud rolad es mindenkit fegyverkent ellened fog forditani, hogy a penzehez jusson.

    Ugy ezert fogsz te is “aranyosan” fizetni, hiaba van papirod a penzedre portyazo csalo csajok ellen.

  • Zabalint

    Azért megjegyzem, a legtöbb válásnál épp az első időszakban torkollna akár szó szerinti vérfürdőbe egy ilyen modell… A legtöbb válás után egy autó kölcsönadás félcsaládi nyaralásra is komoly vitákat szül, nem hogy egy közös lakás, ahol váltják egymást.
  • Prakt
    Húúúúúú
    Mi nem kötöttünk házassági szerződést, és ha újracsinálnám, akkor se kötném. Nagyjából pucér seggel házasodtunk össze, nagy vagyon elemeink nem voltak.
    Azóta ő otthon a gyerekekkel, még 3 évig, én meg dolgozom.
    Ha válás lenne, akkor nem érezném azt, hogy ő kevesebbet tett volna bele a “közösbe”, mert csak én keresek. Simán otthagynám a házat neki a gyerekekkel, mert egy egyedülálló férfi szerintem könnyebben meg tudja magának teremteni újra ugyanazt az egzisztenciát, mint egy egyedülálló anyuka 2-3 gyerekkel.

    Sajnos láttam példát, hogy apuka maradt a nagy házban, gyerekek meg mehettek anyával a nagyszülőkhöz, mert a ház értékének feléből nem nagyon lehetett lakást venni. Mondjuk ez apukáról is kiállít egy bizonyítványt…

  • pupi
    .A.Laki
    “Ezert bar elsore jol hangzik ez a “lepapiroztam, hogy egy vasat se kelljen adnom” dolog, de szerintem ez max. viszonylag szegeny es nevtelen embereket vedi a direkt csalasoktol. Mas esetekben ott marad egy nagyon duhos es nagyon motivalt ember, aki mindent tud rolad es mindenkit fegyverkent ellened fog forditani, hogy a penzehez jusson. Ugy ezert fogsz te is “aranyosan” fizetni, hiaba van papirod a penzedre portyazo csalo csajok ellen.”

    Ne magadból indulj ki, de fenti példád a gazdagokkal korrekt:
    Egy válásnál mindig van egy ajánlat. A nagyon buták csináják csak úgy, hogy ennek az egyik oldalán minden, a másikon semmi nincs. Ezt nevezhetik kisemmizésnek, ami jogosan válthat ki felháborodást. Az én célom a szerződéssel nem ez. Nekem elég, ha az “irányítás” nálam van.
    Egy ajánlatot lehet elfogadni, és lehet nem elfogadni. Kérdés, hogy “érdemes -e nem elfogadni”…
    Így vili?

  • Joy
    A súlyos aránytalanságot szemléltettem, ha végigolvastál. A házasság egyrangú személyek élet- és vagyonközössége, ahol a családot segítve élnek a felek. Ha ez előbbi adott, viszont kirívó aránytalansággal párosul (szerződéstől függetlenül), az nem elfogadható.
    Amennyiben az egyik fél menet közben, szándékosan rúgja fel a közös élet szabályait, az ugyanúgy elítélendő. Figyelembe is veszi a bíróság.
    De nem életszerű, hogy az esküvő után pár éven belül az egyik fél megtakarítása ötszörösével nő, mint a másik félé, miközben gyereket is nevelnek. Amennyiben nem volt már korábban is vagyonos, ill. nem örökölt, akkor ez szinte lehetetlen háttértámogatás nélkül.
    A bankkal hitelező-adós viszonyban vagy, a párod a meg társad (vagyis nekem igen). Az árfolyamra a banknak nincs hatása, viszont a viselkedésre neked nagyon is. Ha felrúgod a szabályokat, az nem rizikó, hanem szabotázs és támadható
  • pupi

    Ne hari, de te nem abban a filmben vagy, amiben én. 🙂
    Szerintem mielőtt blődségeket írsz, nézz már utána pár kúria-határozatnak a házassági szerződések megtámadása ügyében.
    Gugli legyen a jó barátod, keresőkifejezések:

    házassági szerződés feltűnő értékaránytalanság kúria

    Csodát fogsz látni. Hajrá!

    De ha nem megy, beillesztem a direkt URL-címeket is.
    Egy dolog, hogy te mit gondolsz dolgokról, meg egy másik, hogy a jog mit mond.

  • Bal
    érdekes, mindig tanul az ember. De ugyanakkor ott van az is, hogy “a háztartásban és a gyermeknevelésben végzett munka is a költségviselésben való részvételnek minősül” meg “a közös háztartás költségei, közös gyermek és a házastárs hozzájárulásával közös háztartásban nevelt gyermek. A vagyonelkülönítés ellenére ezen költségeket közösen kell viselni, ettől érvényesen eltérni nem lehet”. Azaz lehet, hogy Mészáros Lölö Andreával kötött ilyet, mert nem életszerű, hogy milliárdokat ér az otthoni munkája, de átlagfeleség jogosan fog tudni úgy érvelni, hogy neki is lehetett volna olyan karrierje, mint átlagférjének, ha nem sz*ros pelenkát kellett volna otthon cserélnie. Azaz a gyereknevelés költsége volt az ő elmaradt fizetése, és kisebb felhalmozott vagyona is. Szóval egyáltalán nem vagyok meggyőződve, hogy egy harcos válásnál ez sokat ér.
  • Bal
    ez a különvagyonozás addig működhet, amíg nincs gyerek (de akkor minek is a házasság?) Onnantól viszont nagyon nehéz a bíróság előtt bebizonyítani, hogy arányos a szerződés. Ki fogja megmondani, mekkora áldozat volt a gyereknevelés?

    Amúgy én nagyon nem érezném magam biztonságban egy ilyen kapcsolatban. A közös anyagi döntések részei a kalandnak, ha a párom ebbe nem megy bele, akkor az több, mint gyanús. Elképesztően sok konfliktust is fog szülni, mert bármilyen közös létezés közös költségeket is szül. Szüleim bár házasságban, de évtizedek óta külön kasszán élnek, első kézből látom. A közös kassza fényévekkel egyszerűbb. Csak akkor tudnám elfogadni, ha a párom elképesztően gazdag hozzám képest.

    “Hogy védelekezel az ellen a szituáció ellen, ha asszony visszamehetne dolgozni, de egész egyszerűen úgy dönt ÖNHATALMÚLAG, hogy nem akar?”

    Pl. ha nem bírod, elválsz … ?

  • pupi

    “…ez a különvagyonozás addig működhet, amíg nincs gyerek (de akkor minek is a házasság?) Onnantól viszont nagyon nehéz a bíróság előtt bebizonyítani, hogy arányos a szerződés. Ki fogja megmondani, mekkora áldozat volt a gyereknevelés?”

    – 🙂 Látom te sem vagy képben házassági szerződéssel kapcsolatban. Feljebb írtam, hogy “kerülhetsz képbe”.

    “Hogy védelekezel az ellen a szituáció ellen, ha asszony visszamehetne dolgozni, de egész egyszerűen úgy dönt ÖNHATALMÚLAG, hogy nem akar?”

    “Pl. ha nem bírod, elválsz … ?”

    – Te így tennél. Én nem: én szeretném látni azt, ahogy felnő a gyerekem, sőt részt is kívánok venni a nevelésében. 🙂


    Nagyon elgondolkodtató egyébként, hogy ennyire sok olyan ember van, aki ugyan házasodik, de halvány lila fogalma sincs talán arról sem, hogy ez a “szerződés” mivel jár, másfelől arról sem, hogy mik a lehetőségei. 🙂

  • Géza
    Bal, nem lehet mindenért elválni.
    Jellemzően az otthon ragadás úgy alakul ki, hogy előtte egy-két gyerek született. Ilyenkor azért nem válsz olyan könnyen, pusztán fegyelmező célzattal. Általában nem úgy nem akar visszamenni dolgozni, hogy kimondja, hanem évekig nem talál megfelelő munkát, pedig úgy néz ki, próbálkozik, csak semmi sem elég jó.

    Évekig meg lehet indokolni az otthonlétet a gyerekek gondozásával, + úgy alakítani a körülményeket hogy ez indokoltnak tűnjön. Pl. nem jó az utcabeli iskola, hova a gyerek másodiktól egyedül járhatna, valakinek meg kell hozni az áldozatot, hogy kocsival elhordja a szomszéd kerületbe. Órák után ne a sulijába járjon fociszakkörre, hanem inkább kajakozzon 2 kerülettel odébb, de valakinek el kell vinni oda.

    Így már be kell látni, hogy nem is tud szegény dolgozni, míg 16 éves nem lesz a legkisebb.

  • Géza
    Sok esetben van olyan kapcsolat, hogy az egyik fél anyagilag jóval sikeresebb. Pl egy kisvállalkozó, vagy egy középvezető komolyabb helyen tud keresni 500-1.000.000 ft között, ha ambíziócus és tehetséges.

    A párja lehet, hogy csak 200.000-at keres pl. önkormányzati előadóként. Gyes után itt az dilemma, hogy “megéri feláldoznom a szabadidőm 60%át azért, hogy a család jövedelme 20%-kal növekedjen?”
    Nyilván nem, és a dolgozó fél azt hiszi, hogy így majd az otthon levő párja átvesz tőle terheket, ezzel növekszik a produktivitása, anyagilag nem járnak rosszabbul, és a család jóléte is növekszik.

    Ebből idővel az lesz, hogy ” azon kívül, hogy eljársz dolgozni, nem csinálsz itthon semmit, minden az én feladatom, el vagyok nyomva. Ha nem segítesz többet a házimunkában rossz társ vagy….”

  • Bal
    régen házasodtam, amikor ezek a lehetőségek még nem voltak. Volt szerződésünk, de az csak a különbséget rögzítette.

    De ha lett is volna lehetőség, biztos nem mérgeztem volna meg ezt a nehéz projektet már az indulásnál. Vagy tízszer annyi pénzt kerestem eddig mint a feleségem, de engem hót nem zavar, hogy rajtam keresztül gazdag lett. Kaptam tőle is annyit, hogy megérte. Szüleim példáján tisztán látom, mennyire megöli az enyém-tied fillérezés a kapcsolatot. Mindketten gondolkodás nélkül odaadnák a több százmilliós saját vagyonukat, ha valahogy visszacsinálhatnák a házasságukat. Legyen pénz, persze, de ha van elég, minden más fontosabbá válik.

    Szóval én szerződés helyett mindenkinek azt javaslom, hogy inkább keressen annyit és éljen úgy, hogy elég legyen a vagyon akkor is, ha elúszik a fele. Ez azért sem rossz tanács, mert nem a válás az egyetlen esemény, ami elviheti.

  • Bal
    @Géza ez csak egy konfliktus a százból, amit egy házasságban meg kell vívni. A válás nyilván a legutolsó lépés, de addig is van sok lehetőség. Pl. ha nem dolgozik a gyerekre hivatkozva, mondhatod azt, hogy akkor cseréljetek: maradsz otthon, ő meg keressen.

    Nagyon ajánlom is minden apának, hogy legalább egy gyereket csináljon végig. Én benne vagyok a negyedikkel, és a gyerekvigyázás-főzés-takarítás kombó iszonyat kegyetlen, lélekölő, baromi nagy türelmet igénylő, folyamatos munka (még úgy is, hogy fizetünk a nagy részéért). Nagyot nőtt a feleségem a szememben, amióta jobb képem van arról, milyen erőfeszítés volt az első három.

    Egyáltalán nem könnyű visszamenni sem, pláne ha az apuka ezzel jön, hogy figyu, vedd már át a terheket otthon, megéri … Ami nem is igaz, mert lehet, hogy most keveset keres, de lesz ott is lehetőség. Ki tudja előre, hogy idővel nem fog ő is annyit keresni?

  • pupi
    @Géza

    Rosszabb az, ha kijelenti a gyerek születése után, hogy “ő már pedig nem megy dolgozni”, és még rosszabb, ha az otthoni dolgokat sem csinája, vagy közel sem úgy, ahogy elvárható lenne. Szomorú.

    Az ember őrlődik, váljak, ne váljak, – de ott a gyerek akit szeretek, és szeretném nevelni az ÉN értékrendem szerint, nem hagyni, hogy a nő értékrendje szerint nevelje (az lenne igazán csak a katasztrófa).

    Ilyenkor jó egy ilyen házassági szerződés: Ugyan “eltartom” a feleségemet, de idővel természetesen el fogok válni tőle.

    Örülnék, ha más is írna hasonló tapasztalatairól, feltételezem, hogy nem vagyok egyedül ezzel a helyzettel.

  • untermensch4
    Költség, haszon, kockázat, ilyesmik. Ha pl a házastársad tudja hogy a vállalható kooperatív viselkedés egyetlen alternatívája egy olyan háború amivel ő mindenképpen annyira rosszul jár ami nem éri meg, akkor együttműködő lesz. A “vállalható” olyasmit jelent hogy méltányos, korrekt, stb.
    Nevelési értékrend kapcsán pedig elég ha stabilan és elérhetően vagy. Aztán jő a kamaszkori lázadás időszaka… addigra a te értékrendedet tudd eladni a lázadónak, ennyi. Azaz legyél marketinges vagy pszichológus vagy “social engineering” terén gyakorlott, és add önmagad különben nem leszel hiteles és így az értékrended sem.
    És ne lepődj meg hogy nem teljesen a te klónod lesz a gyerek értékrend szempontjából, bízz benne hogy még nálad is jobban fogja csinálni.
  • pupi

    Köszönöm a hozzászólásodat.
    Nem szeretnék inkorrekt lenni a feleségemmel anyagilag. Főleg, ha ő is hozzátesz ahhoz, hogy a gyerekemből “lesz valaki”. Ezt majd utólag fogjuk látni.
    Ha nem lesz belőle “valaki”, az majd egy másik történet…
    De összességében volt gyerekszobám, és a kisemmizés nem az én stílusom – még akkor sem, ha van szerződésem.
    A szerződés számomra arra jó, hogy a “vezérlés” nálam marad. Ez a szó viszont számomra kulcsfontosságú.

    Másfelől igen: sokat invesztálok a gyerek nevelésébe, mutatom neki az utat. Még akkor is, ha ez néha nagyon nehéz a feleségem stílusa és arroganciája miatt (…hát igen: a sok otthon töltött idő “következménye”…) – Próbálok előre nézni. Ennyi.

    Ti hogy tennétek a helyemben?

  • attila
    Nagyon sokat számít hogy a párod mennyire tanult, művelt. Ez nagyon is meghatározza egy család életét. Amennyiben nálad kevésbé tanult, művelt az asszony akkor több konfliktus lesz, de pénzzel sokkal könnyebb megoldani mert a tőled való függés miatt elvileg kevesebb dolgot engedhet meg magának, úgymond nem nőhet óriásira az egója mert egyedül nem biztos hogy olyan szinten tudna élni mint veled. Viszont a hátránya ennek hogy sokkal több meggondolatlan dolgot fog mondani csinálni, anélkül hogy foglalkoztatnák a következmények…
    Az optimális az lenne ha a család mindkét szülője folyamatosan képezné magáz, olvasna, tanulna, ráadásul hasonló dolgokat, mert nagyon fontos a hasonló érdeklődési kör, anélkül előbb-utóbb biztosan szakítás lesz a vége….
  • jami

    ez úgy ahogy van, rettenetesen hangzik – a gyerek szemszögéből. Maradsz az anyjával, hogy kontrolláld, mint egy gyereket: nevelési elvekben, pénzügyekben; közben nem tartod egyáltalán partnernek, több dolgát kvázi elítéled/elutasítod. Értelmesen gondold végig, milyen mintát adsz a lányodnak/fiadnak.

    Bocs, de valami miatt választottad a feleséged. Esélyesen korábban is rád támaszkodott anyagilag, nem érdekelte a munkája, pláne nem hivatása volt, örömmel támogatott/háttért adott, esetleg dekoratív volt, ha kellett…

  • pupi
    jami

    Tökéletesen félreértetted “a nálam van a vezérlés”-t…
    Szó nincs sem arról, hogy kontrollálni szeretnék valakit, és arról sem pénzügyekben, sem személyesen, sem nevelésben.
    Sajnálom, hogy és ha ennyire félreérthető volt, amit írtam, lehet, hogy nem is kellett volna semmit írnom, ha ennyire félreérthető. Örülnék, ha mások is visszaírnának, hogy tényleg ez jött -e le nekik az írásaimból.
    Köszönöm.

  • V
    igen ez jott le es elkepzelni sem tudom hogyan lehetne mashogy ertelmezni. Volt itt is egy cikk korabban ilyen penzugyi zsarolos hazassagrol, nekem egybol ez ugrott be az irasodrol
  • untermensch4
    Bármi és minden félreérthető lehet, amivel ez történik azt tisztázni kell. Egyszer két biológus 22 kommentjét nézegettem mert a nyelvtanilag teljesen szabályos mondatot is félre lehet érteni. Mivel csak ilyen kevéssé ismerjük a feleségedet, teljesen jó és konkrét tanácsot nem nagyon kaphatsz. Én egyrészt előre elmondtam a leendő feleségemnek hogy mire számíthat részemről, amikor meg “feszegette a határokat” akkor mindig elmondtam hogy az álláspontom stabil… és teljesen békésen és kulturáltan váltunk el, tképp tanítani lehetne. 🙂
  • expect

    “Ti hogy tennétek a helyemben?”
    A te helyedben nem tudom, de a feleséged helyében összecsomagolnám a cókmókod, kiraknám a kapu elé, lecseréltetném a zárat és az első adandó alkalommal, amikor okot adsz rá (fogsz) mennék távoltartásit kérni. Szóval a másik kérdésedre válaszolva, igen, az jött le, ami jaminak, sőt, még annál is rettenetesebb a kép rólad.
  • Szintén zenész
    Ez a “fészek modell” akkor jó átmeneti (pár év) megoldás lehet, ha kozvetlenul válás után nincs elég vagyon a külön költözésre vagy nem sikerült még megegyezni a továbbiakban.
    Sokan ilyen helyzetben még együtt laknak évekig, ami kétségkívül a legolcsobb változat. Az egyik félnek kikoltozni a közös lakásból nem jó megoldás (jogilag se, pszichológiailag se). Ennél én jobbnak gondolom ezt a ” váltakozva lakunk otthon” modellt, ami persze költségesebb (kinek-kinek mennyivel), mint az “együtt lakunk”, de megéri. Mi másfél évet töltöttünk nagyjából így, nem szigorúan heteket valtogatva, hanem pár naponta volt a váltás. Szerencsére ezt meg tudtuk jól oldani, exem a barátnőjével, én anyuéknál (gondolkoztam egy kolleganommel közös albérletben is, ez anyagilag élhető lett volna).
    A gyerekeknek ez átmenet volt egy másfajta apa-gyerek kapcsolatba.
    Ez egy létező kényszer megoldás.
  • axt
    Nekem nem az jött le, hogy zsarnok lennél, hanem az, hogy kettőtök közül te vagy a racionális. De mivel semmit se tudok rólatok, pár komment meg nagyon kevés ahhoz, hogy bármi hasznosat megtudjak, én csak röviden annyit mondanék, hogy menjetek el valamilyen párkapcsolati tanácsadóhoz, ott beszéljétek ki a problémákat, aztán döntsétek el, hogy lehet-e ezt még menteni, vagy sem. Alapvetően hosszútávon nem fog sok jót hozni, ha össze vagytok zárva úgy, hogy egy csomó feszültség és ki nem mondott sértődés van a levegőben. Ezt a gyerek is érzi, és minél nagyobb, annál jobban.