Ha már eddig is a párok pénzügyei volt a téma az elmúlt hetekben, folytatódjon továbbra is ezzel a szombati sorozat. A cikk eredetileg hét éve jelent meg.
A párok pénzügyi viselkedése egy-egy kapcsolatban nagyon sokrétű, amiről sokat lehet és kellene is írni.
Rengeteg szituáció és felállás előfordul, a pazarló férj és takarékos feleségtől kezdve a teljesen szeparált pénzügyi életig, amikor 12 év és három gyerek után még úgy beszélnek a párok, hogy az én hitelem, a te hiteled, az én megtakarításom és a te megtakarításod. (Tisztára mint legénykoromban az albérletben, mindenki bedobta a bérleti díj és a rezsi harmadát a közösbe és volt egy saját polca a hűtőben.)
Most egy olyan pénzügyi körülményről szeretnék írni, ami sajnos sokkal gyakoribb, mint amennyi szó esik róla. Ez pedig az egyik fél pénzügyi leuralása vagy bántalmazása.
Sajnos erre még jó magyar kifejezés sincs, angolul financially abusive relationship-nek hívják, több országban a családon belüli erőszak egyik formájának minősíti a jog a szexuális, verbális és testi erőszak mellett.
Az ilyen kapcsolatban a leuraló fél anyagi függőségben tartja a másikat, hogy az nélküle ne legyen képes anyagilag boldogulni. Az esetek zömében a férfi a leuraló fél, de vannak esetek, amikor a nő a sikeres vállalkozó vagy mondjuk az ő gyerekkönyveiből vagy blogjából él a család és ilyenkor a nő használja fel ezt a másik fél elnyomására.
Igyekszik elvágni az önálló jövedelemtől, hogy teljes mértékben ki legyen szolgáltatva a másik fél anyagilag. Ha nincs saját bevétele, sőt akár még az iskoláit sem fejezte be mondjuk a gyerekek születése miatt a feleség, akkor nem vagy csak nagyon nehezen tudná elhagyni a férjét. (Amennyire lehet, társadalmilag is igyekszik izolálni a társát az ilyen fél.)
Gyakran saját bankszámlája és saját megtakarítása sem lehet, ugyanezen okokból.
Ha mégis karriert épít vagy főállásban dolgozik, gyakran kap ultimátumot, hogy válasszon, a karrier vagy a kapcsolat. (Nem egyszer van ilyen hátsó szándék a túl sok gyerek vállalásában is, ez az asszonyt odaláncolja az otthonához és teljesen függővé teszi anyagilag és társadalmilag is.)
Ha az elnyomott félnek van önálló jövedelme (mert mondjuk a család nem tudná fenntartani magát csak a másik fél jövedelméből), akkor pedig fillérre menő elszámoltatás van. Az elnyomott fél nem költhet szabadon, minden tételről be kell számolnia, gyakran megalázó módon. Természetesen saját megtakarítása ebben az esetben sem lehet.
Amennyire be kell számolnia minden fillérről, ugyanannyira nincs fogalma sem, hogy viszont mit csinál a másik a pénzzel. Nem avatja be a befektetési terveibe, fogalma sincs, mennyi megtakarítása van, hol és a többi. Egyébként sincs semmi köze hozzá, mert a másik kereste meg a pénzt és ő úgyse ért a pénzügyekhez, szokott szólni az indoklás.
(Semmi baj nincs akkor, ha kölcsönösen szigorú elszámoltatás van. De itt a kulcsszó a kölcsönös. Ha megállapodok a feleségemmel, hogy a másik tudta nélkül nem költök 20 ezer forintnál többet, vagy akár az utolsó fillérig mindketten(!!!) elszámolunk, azzal semmi gond nincs. Leuralásról akkor beszélünk, ha ez egyoldalú és kikényszerített dolog.)
Súlyos esetekben hitelt vesz fel az egyik fél a másik nevére, hogy ha elhagyná, a hitelt sem tudja fizetni.
Amire nagyon kell vigyázni, hogy az ilyen leuraló típusú ember lassan szokott átalakulni zsarnokká. Először még minden rendben valónak tűnik, sőt jól is esik például a nőnek, hogy nem sürgős visszamennie dolgozni a gyerekszülés után, a férfi leveszi a válláról a pénzügyekkel való foglalkozás gondját. Az ilyen ember jellemzően nem csak a pénzügyekben válik zsarnokká, a pénzügyeket csak felhasználja, hogy a másik fél ne tudjon kitörni a kapcsolatból. Pénz nélkül, társadalmilag kellően elszigetelve nincs menekvés a másik félnek.
Az idő múlásával az ilyen függések egyre rosszabbak és rosszabbak lesznek. Ezért fontos, hogy már az anyagi függés kialakulása során is igyekezz megakadályozni azt.
Ne elégedj meg azzal, hogy csak konyhapénzt kapsz, amivel el is kell számolnod. Ne vonulj ki teljesen a család pénzügyi életéből, bármennyire is kényelmes a másik félre rábízni a dolgot. Akard tudni, hogy álltok, merre haladtok, milyen céljaitok vannak, hol van a közös pénz és mi történik vele.
Követeld meg, hogy legyen saját zsebpénzed, amivel nem kell elszámolni, ha a másik ebbe nem akar belemenni, akkor közöld vele, hogy ebben az esetben te is elmész dolgozni, a gyerekek gondozását pedig oldjátok meg közösen, ahogy tudjátok.
Ha már belekerültél egy ilyen csapdába és anyagi okokból nem tudsz kilépni a kapcsolatból (pont ez a végső célja az anyagi elnyomásnak), akkor legyél kreatív, hogyan tudod előkészíteni a terepet a távozásra. Vállaj munkát titokban, amíg dolgozik a másik (gyerekvigyázás, takarítás, online szövegírás, hasonlóak), tanulj szakmát vagy nyelveket az internet segítségével, apránként tegyél félre pénzt, amiről nem tud a másik vagy kérd a rokonok segítségét.
De a legjobb, ha nem engeded, hogy ennyire elfajuljanak a dolgok. Ne engedd, hogy teljesen alárendelt szerepbe kerülj egy kapcsolatban s ez nem csak az anyagi életre vonatkozik. Állj ellene az ilyen irányú kísérleteknek, s vedd észre, amikor lassan kiépül körülötted ez a kontroll. Ha kell, kérj segítséget szakembertől, hogyan változtasd meg a helyzetedet.
A cikk a kapcsolaton belüli pénzügyi elnyomásról szól és nem arról, hogy szerinted a társad nem ad neked elég pénzt, vagy fordítva túl sokat költ. Az, hogy nem egyformán gondoljátok, mire mennyit kellene költeni, félretenni vagy mennyi zsebpénz lenne elég az egyik félnek még nem pénzügyi elnyomás.
Másik írás a témában, az érem másik oldala:
Online oktatás a pénzügyekről. 15 órányi anyag, nézz bele ingyen.
20 millió forintos életbiztosítás havi 4.990 Ft-ért, életkortól függetlenül.
Nálunk is tudott, hogy annak számít, a párkapcsolati erőszak 3 formájának egyike: szóbeli, tettleges, pénzügyi.
Csak a fejlett magyar jogrendszer nem nevesíti.
Miklós: hálásan köszönöm, hogy írtál róla!
Szélesebb körben van rá szükség, mint azt előre sejthetnék: tízezreket érintő, súlyos probléma.
Garbo, az Isztambuli Egyezmény 7 éve nincs ratifikálva. 2050-re talán ez is meglesz
Amúgy meg, a törvényben rögzített női (alapvető emberi) jogokkal sem foglalkozik senki, majd pont ezzel igen...
Sokkal több nő van ilyen helyzetben mint gondolnánk....
Nekem a 70 éves anyukám ki van szolgáltatva a parkinson miatt erősen butuló férjének, aki szerencsejáték függő lett, viszont minden csalónak is bedől (Western Unionon keresztül feladta kéthavi nyugdíját és elküldte Vietnámba).
Az ő nyugdíja 150.000Ft, fateromé 350.000.-
Ha fordítva lenne, nem lenne nagy baj.
Én férfi ismerőseimet is látom ilyen helyzetben. Van, ahol az asszony jövedelme kb. 3x-sa. Múlt héten is lett volna egy adhoc sörözés középiskolai osztálytársakkal, nem engedték el. 🙂 Ok, ő mást mondott.
Relatíve aktív vagyok a gyerekem szülői közösségében. Ott is van jó pár papucs, akinél az asszony megmondja, merre van az irány.
Azzal azert nem ertek egyet hogy ne kelljen egymasnak idonkent "elszamolni". Nyilvan nem addig a szintig hogy harom kifli 30 forint, de ugy kb hogy "ketezer forint - kaja".
Nalunk mukodik az utolagos is, nem kell a felesegemnek engedelyt kernie mielott vesz egy csomag pelenkat, de ha nagyobb (10 euro folotti) osszeget kolt kartyaval akkor mindig ir egy smst hogy ezt vett azt vett, igy ha megjelenik a szamlakivonaton a levonas akkor tudom mire ment el. Nagyobb kiadas (20-30 euro folott) eseten pedig elozetesen beszeljuk meg hogy kell-e es belefer-e.
Tibor, más a kölcsönösség. Ha megbeszéljük, hogy nem költünk a másik (nem az egyik!!!) megkérdezése nélkül mondjuk 20 ezer forint felett, az teljesen rendben van.
De ha csak az asszonynak kell minden fillérrel elszámolni, a férj soha semmiről nem ad számot, az már elnyomás.
Az alapprobléma a kiszolgáltatottság, ahol a férfi és a nő is képes, vagy legalább képes lenne eltartani magát, ott ezt egyik fél sem tudja megtenni.
Érdekes helyzet. Az is érdekes, ha a felek külön kasszán vannak, úgy, hogy van 3, lényegében nagykorú vagy akörüli gyerekük (2 egyetemista és 1 nagy gimnazista) - a feleség majdnem 20 évig otthon volt velük, pár éve ismét dolgozik (diplomás) közalkalmazottként, elég rossz fizetésért. A férj pedig nagyon jól keres (tudtommal havi nettó 500 e Ft felett). Amikor a feleség pénze elfogy, a férjtől kell kérnie...szerintem ez is elég megalázó, még ha a bántalmazás kategóriát nem is meríti ki.
Sajnos van az ismerősi körben ilyen példa. Válás lett a vége. Próbáltam az elnyomó féllel többször beszélni, hogy ezt így nem kellene, nem jártam sikerrel. Ott szó szerint havi kerete volt az elnyomott félnek, amiből nagyon nem tudott spórolni, mert abból kellett a gyerek dolgait is megvenni, és a havi kaja/pia is ebből ment, pedig annak a 70%-a szintén az elnyomóra lett költve.
Rossz volt látni.
Nálunk picit ló túlsó fele van. A párom sokkal jobban keres (már) mint én, de még mindig képes engedélyt kérni az 5 ezer forintos kiadásokról is (mindig letolom miatta, hogy hagyja már ezeket, azért is dolgozunk, hogy ezeket megengedhessük magunknak). Igaz én is beszámolok minden apróbb költésről is. Nálunk beszámolás van, számonkérés és tiltás nincs. Persze van amikor közösen megbeszéljük, hogy ezt halasztani kellene következő hónapra...
Dora,
de, kimeríti. Mert esélyesen a pasi nem keresne 500k-t, ah a nő nem maradt volna otthon évekig a gyereknevelés és a ht vonalon. Esélyesen a ht-t most is a nő viszi inkább.
És a legszebb az lesz, mikor a nő nyugdíjba kerül...
Nálunk totálisan közös kassza van (1 számla) és semmiféle "elszámoltatás". Én viszem a pénzügyeket, rendszeresen, magamtól, elmondom, mivel hol mi a helyzet, mindkettőnk hozzáférésével vannak. Pl. házat úgy vettünk, hogy évekig takarékoskodtam itt-ott, aztán számolgattam, megbeszéltük, hogy lehetne. Aztán kinéztem; a férjem akkor látta a házat, mikor a költözés előtt mentünk takarítani. Én hívtam folyton, ő meg mondta, hogy jó lesz az, amit gondolok (a gyerekek jöttek :)). És mióta bent lakunk, folyton örömködik. Néha megkérdezi, van-e pénz a számlán és vállal több munkát, hogy tuti legyen.
Nagyon hasznos cikk, sokakat érintő probléma. Megmondom őszintén, hogy nőként én elképzelni sem tudom, hogy pl. szülés után elmenjek 8-10 évre gyesre (gyedre). Habár ez nyilván egy nemes dolog, mégis - valljuk be - óriási kiesés az álláspiacról, illetve "lyuk" a szakmai karrierben. Kicsit sem szívesen támaszkodnék anyagilag évekig (évtizedekig) a páromra. (És nem is kell elnyomó kapcsolatban élni ahhoz, hogy baj történjen egy ilyen szituációból, mi van pl. ha meghal a férj és nincs megtakarítás, csak hitel, a nőnek pedig semmi szakmai tapasztalata)
Mi úgy csináljuk az asszonnyal, hogy mindenki a saját számlájára kapja a pénzt, majd utalunk egy közös számlára, amivel csak a közös dolgokat fizetjük (rezsi, bevásárlás, néha benzin, ha együtt megyünk), így nincs elszámolási vita, alapból feleződik. MIndenkinek megmarad a saját játszópénze, a többi viszont megbeszélés kérdése. De dűlőre lehet jutni vele:)
Szerintem az is pénzügyi bántalmazás, amikor az egyik házastárs elkölti a közös pénzt kérdés és nyakló nélkül...
Szvsz. a külön számla a megoldás a problémák elkerülésére.
Ha az egyik nem dolgozik, akkor lehet egy állandó havi átutalás a nevére, de a közös bankszámla könnyen kinyírhatja a házasságot, szépen lassan megmérgezheti. Nekem szvsz. erre ment rá a házasságom.
Tehát gyakorlati példán:
Férj keres havi 500K-t, ebből utal a gyerekeket nevelő feleség számlájára havi 100K-t, amivel azt csinál, amit akar és egy közös számlára 200K-t, amiből fizetik a rezsit és a közös kiadásokat.
Feleségem mindig megkérdezi, hogy vehet-e magának valamit, persze ő se gondolja komolyan, mert sose érdekelt, hogy mire költi a pénzét, mivel nem szórja el. Azt szoktam mondani neki, hogy a saját pénzéből azt vesz, amit akar. Közepesen keres, megteheti. Sosem értettem azt, ha valahol engedélyt kell kérni a költéshez. Felnőtt cselekvőképes ember hadd vegyen azt, amit akar. Ha meg szórja a pénzt, minek vetted el? Ott kell hagyni a pazarló embert, pazaroljon egyedül.
Beszéljünk az aranyásó nőkről is, akik amugy teljesen munkaképesek lennének, de nem hajlandóak képesítést szerezni, se munkába állni. És a pasi által megkeresett pénz felett azért gyakorol ez a gonosz patriarcha kontrollt, mert ha asszonyka megkapná a széf kódját, az nagyon hamar a különböző butikokban landolna, vagy a ruharendelős oldalakon, esetleg a nyolcezredik kacat/cucc/stuff kerülne a tárolóhelyiségbe...
De nem, fel kellett ülni a feminista vonatra...
Na még, látom többet írsz, mint olvasol.
https://kiszamolo.hu/hogy-vegyem-ra-a-parom-hogy-dolgozzon/
A szövegértés sem megy.
Az, hogy nem egyformán gondoljátok, mire mennyit kellene költeni, félretenni vagy mennyi zsebpénz lenne elég az egyik félnek még nem pénzügyi elnyomás.
Nem baj, jól esett odabüfizni, hogy feminista lózung.
Legközelebb olvasd el a cikket is és amikor már megértetted miről szól, ráérsz akkor írni. Nem baj, ha nem leszel emiatt benne az első tízben.
A cikk mintha 10-ből 9 esetben a tracionális roma kapcsolatról szólna. 🙁
Én azt látom a környezetemben, hogy ez inkább az X generációra jellemző. Ott a nők jobban belehajtják a fejüket ebbe, sajnos könnyebben belenyugszanak, mint a fiatalabb generációk. Van olyan nő is, aki előtt konkrétan a férje nem is titkolja, sőt kimondottan henceg vele, hogy akivel csak tudja megcsalja... A nő meg csendben tűri, mert a férj nélkül nem elég a keresete.
Mi kb. egy szinttel a céges bevételeink alapján realizálható jövedelemből élünk, a magán-költéseinkre nem szánunk túl sokat, mindig találunk remek beruháznivalókat céges szinten 🙂 A vállalkozásban vannak folyó költségek, meg beruházások. Az előbbiekek időnként átnézzük, a beruházásokat meg én tervezem és a feleségem teremt rájuk pénzt. Ez a kezünkön átmenő pénz 80-95%-a.
Amit fogyasztásra szánunk, annak is van két jól látható része: lakásrezsi, kaja, stb. - ezeket időnként megnézzük, néha tudunk rajtuk faragni.
A rendszertelen kiadások, ruha, fodrász, bármi meg annyira kis részét teszik ki a cash-flownak, hogy nem is igazán érdemes rájuk figyelnünk, nem is szoktunk beszélni ezekről. De ehhez az kell, hogy egymással egyetértésben kb. egy tanár házaspár jövedelmét költsük.
Most vettük észre, hogy van a rokonságban és az ismerősök között is financially abused. :((
A közös kassza fogalma egyébként relatív. Van, akinek az jelenti azt, hogy egy számlára érkezik mindkét fél keresete. De van, akinek csak a közös terhek közös viselése jelenti ezt, akár közös bankszámla nélkül. Szerintem nem kell nagyon ráfeszülni erre, részemről elég ez utóbbi megoldás is.
Drebin hadnagy jut eszembe a cikkről: Talán a második részben mondja, hogy egyetlen szemtanunk van, az is nő.... 🙂
@Na még: ha egy férfinek aranyásó nőre van igénye, az meg is érdemli, hogy elherdálja a pénzét. Hisz ő maga erősíti a nőt abban a hitben, hogy minden rendben van, azzal, hogy nem rúgja ki páros lábbal. Ilyen nőre minek költ bárki is egy forintot is akár? Ez nem több annál, mintha rendszeresen prostihoz járna. Sőt, az jobb, mert ott van egy ár, amit előre egyeztetnek a felek.
Mellesleg a cikk pont nem az aranyásókról szól, de sebaj.
@Dörnyei József
Szerintem nem elkerülhető, hanem elkendőzhető a külön számlával a probléma. Nincsenek közös célok, nincs őszinte kommunikáció, nincsenek szabályok az együttélésre. Ez közös lakásbérlés, nem házasság.
@Na még ez is
Ezesetben egy átalánydíjas kurváról beszélünk, és egy egyszerű árvita amit látunk. A férj, mint vevő dekoratív nővel akar dugni rendszeresen, és lehetőleg olcsón, az aranyásó meg szeretne magának több bevételt. 🙂
Nem erre van igénye, hanem az évek során ilyenné vàlt, de ugye minden a férfi hivája, amit a nő csinál, valójában arról is mindig valamiképp a férfi tehet.
@Kiszamolo
"Nem baj, ha nem leszel emiatt benne az első tízben."
:D:D:D
Nagyszüleim generációjánan még az asszony kezelte a pénzt, na de ennek az volt az oka, hogy akkoriban a nők voltak a takarékosabbak. A férj “hazaadta” a fizetését, ha nála marad, kb. a kocsmában landolt volna, ő maga meg a sírban. De ugye akkor még más világ volt, nem vol szokásban a férjek kizsuppolása megúnás esetén.
Ma már azt látom a férfiak takarékosabbak, mivel van pláza, az olyan hatással van a női agyra, mint kb. a didibár a férfiakra. Ha bankkártya kerül a nő kezébe, akkor ha kell valami, ha nem, költekezni MUSZÁJ. Nem érzik a pénz értékét, a fizetés felét ruhára költik, hadd álljon a szekrényben. Bon prix, anyámkínja.
@Na még ez is
Feminista vonal? A legharciasabb feministák mindenkinél jobban rühellik az aranyásó nőket, ami teljesen logikus is, ha jobban belegondolsz az eszmerendszerükbe.
"Súlyos esetekben hitelt vesz fel a férfi a nő nevére, hogy ha elhagyná, a hitelt sem tudja fizetni." - Ez hogyan kivitelezhető?
Ó, hát ez a vidéki Magyarország teljesen általános esete amit írtál 🙂 De hibás benne az elnyomott fél is: sokan körültekintés és ész nélkül házasodnak, szülnek, mert otthon a nagymama csak azt a lemezt hajtogatja, hogy mikor lesz már unoka. Minek az a házassági szerződés, hülyeség...aztán kiderül, hogy mégsem olyan mézes az élet, és kész a baj. Sajnos a kormányzat is azt nyomja, hogy házasodjon meg szüljön mindenki, pedig a mai jogi környezetet alaposan átnézve a házasság bizony egy meglehetősen irracionális döntés. Csak ugye mindenki szereti a szépet látni, a problémákról meg beszélni sem illik.
Szerintem alap, hogy anélkül nem megyek bele semmiféle kapcsolati felállásba, ha nincs egy saját lakásom, ami az enyém, vagy egy olyan, amit bármikor igénybevehetek
Re VLaci
"Szerintem nem elkerülhető, hanem elkendőzhető a külön számlával a probléma. Nincsenek közös célok, nincs őszinte kommunikáció, nincsenek szabályok az együttélésre. Ez közös lakásbérlés, nem házasság."
Ideális feleséggel nyilván megoldható szabályokkal és őszinte kommunikációval.
Ha valakinek nem az ideális feleség jutott, akkor viszont érdemes külön bankszámlával megoldani a problémát. A válásnál jobb.
Arra azért kíváncsi lennék, hogy mekkora a pénzügyileg megbízható feleségek(férjek) aránya. Több, mint 10%, vagy kevesebb? Én egy olyan házaspárt ismerek, ahol mindkettő pénzügyileg megbízható. Az összes többinél valamelyik fél nem az.
Adamo, pénzügyileg tudatlan emberrel sok mindent alá lehet iratni, főleg ha érzelmileg, anyagilag függ a másiktól.
A kommentekhez kapcsolódóan: azért valljuk be, hogy egy normális értékrenddel rendelelkező férfi vagy nő előzetes egyeztetés nélkül nem költi felesleges luxy kiadásokra (ruha, ékszer, utazás) a pénzt a párja bankkártyáján, csak azért mert az a kezébe került 😀 Meg amúgy sem. Lehet nekem van túl szigorú értékrendem, de nőként úgy érzem, hogy ami pénzt nem én keresek meg és hozom a kasszába, azt nincsen jogom szórakozásból eltapsolni. És ugyanezt várom el a páromtól is. Nyilván egy-egy kisebb ajándék vagy közös program nem ebbe a kategóriába esik.
@Na még
Talán személyes rossz tapasztalatod van a nőkkel?
"Most vettük észre, hogy van a rokonságban és az ismerősök között is financially abused. :(("
Most veszem észre nálunk is van ilyen: a bátyám "kedves" párja.
De muszály is mert minden pénzt elkefélne.
Képes volt a hídi vásárban (Hortobágy) 1-2 óra alatt 90eFt-ot elb@szni.
A pénzügyi bántalmazás egy kifinomult formája az, amikor a férj azt hiszi, hogy mivel ő a kereső a családban, ezért neki vannak bizonyos előjogai, konkrétan például becsajozhat.
A feleség tudja, hogy anyagilag függő viszonyban van, és mivel nem akar balhét, nem akarja hogy “lecseréljék”,
gyakorlatilag szemet huny a fèrje kapcsolata(i) felett...
Ez is egyfajta “pènzügyi bántalmazás”,
hiszen anyagi okok miatt a függő viszony megvan, de az ilyen kapcsolatokra sokszor az a jellemző, hogy a feleség szinte mindent megkap (kocsi, ruhák, ékszerek, utazások stb.), cserèbe úgy csinál, mint ha minden rendben lenne.
(Sőt, sokszor falaz a férjének:
-Zoli nagyon sokat dolgozik, most is a gyárban van...
Ilyenkor csak összenézünk a párommal..)
A szoros baráti körünkben kèt feleség is most kapott új autót: az egyik egy új GLC-t, a másik egy A5-öt...
A jó asszony mindent megbocsát, ugye.
@Na még
Szerintem ez kultúra, közös célok kérdése. A feleségem nem nagyon jár boltokban vásárolgatni, valószínűleg kielégíti a pénzköltési vágyait a céges beruházások intézése. 🙂
Viszont a gyerek ruháit ilyen plázábajárós feleségektől örököljük, alig kell neki bármit vennünk, tényleg hatalmas mennyiséget tudnak összevásárolni egyesek.
Azért az szép, hogy pár hsz.-ben eljuttunk oda, hogy a külön kassza milyen aberrált (a cikk elején amúgy mindjárt ráerősítve).
(Egyre több a másikat látatlanban megítélő komment itt is... hajrá...)
Mi nem vagyunk közös kasszán, pedig 3.5 éve házasok vagyunk, és van egy 2 hónapos kislányunk. Közösen fizetjük a költségeket (pl. rezsi, nyaralás, bútorok, felújítás), a babára mindig az költ, akinél pénz van (és van a babának a borítéka, ahova minden hónap elején beteszünk 20-20 ezret, plusz az adójóváírást és a családi pótlékot, ebből fizetjük a nagyobb kiadásokat, pl. bútor, oltás stb.). Mindenki magának takarékoskodik. Boltban nagyjából felváltva fizetünk, mozit és éttermet én fizetem, mert én vagyok a férj 🙂 Ez a rendszer jól működik, szerencsére jól keresünk, és nem vagyunk hülyék, nem fogunk pár ezres miatt összeveszni. Rendelhetek könyveket, kacatokat, vehetek tévét ha úgy tetszik, a feleségem pedig vehet magának annyi ruhát és cipőt amennyi jólesik (néha úgy kell rávenni, hogy vegyen már valamit magának).
A külön kasszával a legdurvább esetek talán kivédhetők, de önmagában nem az a megoldás. A legtöbb házasságban szerintem nem tud igazságosan működni, mert a közös céloknak valaki többnyire kénytelen alávetni a karrierjét, pl. költözés, gyerekvállalás miatt, így kevesebb saját jövedelme is lesz. Ugyanakkor mivel a közös ügyekért vállalta ezt az áldozatot, így szerintem nem igazságos, ha emiatt kisebb ráhatása van a család pénzügyeire, mint a jobban kereső félnek. A legfontosabb a közös gondolkodás, a kommunikáció és az egyenrangú döntéshozatal, ha ezek megvannak a technikai megvalósítás csak másodlagos.
Sima troll, a férfihangról. Persze, a csúnya, gonosz aranyásók, ráerőszakolják magukat a gazdag pasikra, akik aztán szenvednek és fizetnek és fizetnek.
Erre a vonalra a kedvenc viccem: "Igaz szerelemkor nem érdekel, milyen színű a BWM-je." 😀
Zabálint, én pl. nem rühellem, kínálat-kereslet. Értelmes ember tudja, hogy ez sima adásvételről van ott szó, nem párkapcsolatról, csak hát olyan rosszul hangzik, hogy csak pénzért dugnak velem; sokkal jobb az, hogy jajj, egy aranyásó. Azaz máris a nő a hibás, nem az, aki fizet.
Ahol több gazdag özvegy van (tudjátok, akik túlélik a hedonista gazdag férjet), ott fiú aranyásó van sok. Egészségükre.
Ha már, akkor a mártír nőket rühellek. Aki mindenkitől többet házimunkázik, befőzi a krizantémot is krémnek a férj sarkantyújára és látványosan sajnálja a másik férjét/gyerekét, akivel a (dolgozó) nő nem is foglalkozik, mer' a karrier (szemforgatás).
@Adamo
Érzelmi zsarolással.
Én meg a zsebpénzt nem értem: gondolom, mindkét fél tudja, mennyi az összbevétel, kb. mennyi a kiadás. És ekkor megbeszélik, hogy drágám, költhetünk fejenként 10e-t amire akarunk? Ha nem egyforma a két fél jövedelme, akkor arányosan?
A külön kassza nekem ott bukik meg, mikor már gyerek van és egyenlőtlen jövedelem. Azaz a kisebb (esélyesen a nő) kereset kb. 99%-a elmegy a rezsire/gyerekre; míg a másiknak ez csak 50%. Aztán jön, hogy menjünk nyaralni. Anyunak a havi 1%-ából a Járda-szigetekre fussa. Apu kölcsönad vagy meghívja?
A külön kasszához, szerintem, kb. hasonló jövedelem vagy eleve nagyobb saját vagyon kell, különben a szegényebb fél szív.
Btk. 212/A. p. Kapcsolati erőszak.
A polgári jogban az egyes jogviszonyok mikénti elbírálása során értékelhető a mérlegelés során.
Szóval a magyar jog ismeri. Ugyanakkor ilyen helyzetben a jogszabály kevés, a megfelelő (elérhető és érdemben segítő) intézményrendszer ami igazán szükséges.
Ajánlom figyelembe az un. Duluth-modelt.
Mindazonáltal az elmúlt években sokat fejlődőtt ebben a magyar jogi kultúra, de persze van még hova.
Az a baj ezzel a témával, hogy a feministák arra használják, hogy a normális patriarkális családokat szétrombolják a nők lázítása által:
"Ha nincs saját bevétele, sőt akár még az iskoláit sem fejezte be mondjuk a gyerekek születése miatt a feleség, akkor nem vagy csak nagyon nehezen tudná elhagyni a férjét."
Magyarul a nő 23 éves kora előtt nem szülhet, mert addig tart az iskola. Aki pedig ilyenre vetemedik, annak egyből a bogarat a fülébe rakják, hogy a férje el akarja nyomni őt. Pedig mind egészség, mind pedig a nemzet szaporasága miatt az ideális az volna, ha 17-19 évesen már anyákká válhatnának a lányaink egy gondoskodó férj mellett.
Az meg, hogy azt számolgatjuk, hogy hogyan tudná elhagyni a férjét eleve a házasság szentségének az aláásása. A házasság ugye örökre kellene, hogy szóljon, nem pedig addig amíg valamelyik fél meg nem únja.
"Pedig mind egészség, mind pedig a nemzet szaporasága miatt az ideális az volna, ha 17-19 évesen már anyákká válhatnának a lányaink egy gondoskodó férj mellett."
Jaj, mekkora bullshit ez, meg 6 evvel kesobb is. Egy 17 eves (tehat meg iskolas) lany alkalmatlan anyanak. Ha megis igy alakul, az garantaltan kettetori az eletet.
Arrol nem is beszelve, hogy manapsag arra panaszkodnak a fiatal nok, hogy a kortarsaik alkalmatlanok tarsnak. Ebben a kontextusban a "gondoskodo ferj" inkabb egy pszeudo pedofil sugar daddy.
Nagy Vonalakban, ehhez 2(3) fél kell. Az esetek többségében innentől a feleség is csal idővel; az újbelépő csaj meg azt szeretné, ha ő lenne az A5-öt kapó feleség. (Csak persze őt tuti nem csalná a pasi, aha.)
Innentől a szerződésektől/családi kapcsolatoktól függ, megéri-e az egyik félnek dobbantani.
Akik igazán szívnak, a gyerekek. Mert akár megy, akár marad apu/anyu, rossz mintákat látnak, civakodás lesz és az egyik út az, hogy a "régi" gyerekek ejtve, azaz se anyagi biztonság, se család; esetleg néha már velük egyidős újanyu.
Szerintem nincs tökéletes megoldás.
Ahány párkapcsolat, annyi próbálkozás.
De.
Aki szerető párkapcsolatba akar élni, az együtt fog élni azokkal a nehézségekkel, amik a mindennapokban jelentkeznek. Ebbe pedig az is beleértendő, hogy nem egyformán kezelik a pénzügyeket; nem azonos a pénzhez való hozzáállásuk; nem ugyanazt tartják fontosnak a pénzügyekben.
Ha megtanulsz ezzel együtt élni, akkor lesz hosszan tartó párkapcsolatod. Sokat számít a kommunikáció. Egy jó párkapcsolatban tovább fogsz élni jobb egészségben. Már ezért is megéri.
A közös kassza részletes elszámolással, és a teljesen külön kassza a maximális szabadsággal is csak egy megoldási kísérlet, ami lehet, hogy egy adott élethelyzetben remekül beválik számotokra.
Konfliktusok mindig is lesznek a pénz körül (is) egy párkapcsolatban. A kérdés inkább az, hogy akarjátok-e együtt megoldani...
Nekem van egy ilyen ismerősöm. Rettegett attól, hogy elhagyják, ezért megpróbálta a komoly barátnőit anyagi függőségben tartani, illetve hermetikusan elzárni a külvilágtól, leépíteni önbizalmukat, önértékelésüket. Annyit ért el, hogy minden intelligens, kulturált, normális párkapcsolatra termett nő elhagyta. "Beszerzett" egy butácska "potyázót", aki manipulálta, kihasználta. Addig tartott a dolog, amíg súlyos autóbalesetet szenvedett, lerokkant, cégei csődbe mentek, a felvett devizahitelei bedőltek-már mit számít az a havi egy-kétszázezer, amikor megy a szekér-. A nő rögtön lelépett a gyerekkel, vitt amit tudott.
Nem túl jó taktika. Ha valaki menni akar, el kell engedni, de csak annyival, amennyi tisztességesen jár. A domináns is szenved általában, a háttérben mindig az van, hogy nem bízik magában, retteg az elhagyástól.
"Beszerzett" egy butácska "potyázót", aki manipulálta, kihasználta.
:-)))) Na akkor ki is volt a butacska?
Tetszik az írás én is ebbe a helyzetbe sodróttam és pont pár hete vettem észre úgy h pont teljesen aktuális is csak h én nem a szenvedő fél vagyok a dologban... 🙁 úgy h innen üzenem jó h ilyenek is szóba kerülnek ( már próbálom is felszámolálni a problémát)
A vagyon elkülönítése helyes, amennyiben együtt maradnak, gyakorlati jelentősége normális kapcsolatnál nincs. Az ismeretségi körömben rendszeres probléma, hogy váláskor a vagyonhoz szinte semmivel se hozzájáruló exek benyújtják a számlát. Nem egyszer a férj saját, esetleg és/vagy szüleinek a vagyonából finanszíroznak mindent -lakás, autó(k), megtakarítás-, mégis tartják az exek a markukat. Gyakori probléma, hogy pl. a lakást 50-50%-ban tulajdonolják, miközben a feleség 1 forintot se tett bele, a feleségnek vett autót az ex nevére íratják. Erre jön még rá a többi tétel a közös vagyonból. A válások 90%-a ráadásul közös gyerek megszületése után történik, több éves kapcsolat után. Rendezett anyagiak körülmények közt élnek, jellemzően sikeresek, műveltek, képzettek, mégis lelépnek sorra tőlük, jellemzően "utolsó virágzásuk" idején, 30-40 évesen a nők, "élni akarnak még" felkiáltással.
@Ostra az miért is baj, ha van egy szülési lyuk az önéletrajzodban? Minden munkáltató tisztában van a nők biológiai működésével. Mellesleg egy családos nőt felelősségteljesebbnek tartanak, mint azt, aki csak tinglitanglizik az életben.
@Na még: olyan hülye általánosításokat sikerült megfogalmaznod mind nőkről, mind férfiakról, hogy agyam eldobom. Minden férfi kocsmatoltelék, a nők meg plázatöltelékek? Hát ha így látod a világot, neked az életben nem lesz barátnőd.
Fura, hogy a cikkíró az Isztambuli Egyezmény felvetése mellett nagyvonalúan elsiklott, hiszen az feminista követelés. És az sem baj, ha itt a legtöbben a férfiakat szapulják, hogy biztos ők az elnyomók. Sőt, ő maga írja, hogy az "esetek zömében a férfi a leuraló fél". Holott ez utóbbira nem láttunk semmilyen bizonyítékot, csak pusztán a kijelentést. De hát ez nem baj, ugye? Férfiakat alaptalanul, érvek nélkül bekategorizálni a rossz oldalra nem baj.
Mikor meg valaki az ellenkezőjét teszi, vagy esetleg szemére veti ezt a fajta - valljuk be, feminista - mentalitást, akkor még neki áll feljebb. Furcsa ez a világ.
Érdekesség, hogy a nők mindig is náluk gazdagabb férfira vágytak, és ez most sincs máshogy:
szabadfold.hu/csalad/gazdag_ferfira_vagynak_a_nok
dailymail.co.uk/femail/article-1345520/What-women-REALLY-want-To-marry-rich-man-stay-home-children.html
gratulátol, asdasd, találtál mindjárt két cikket is (az egyik egyenesen a szabadföld adta ki), miszerint minden nő prosti, mert csak a pénzre bukik, ergo elvakult feminista, aki szerint vannak gondok a férfi-nő viszonyban.
Lassan lesüllyedünk a vak komondorokhoz is....
@jami
“...Ha már, akkor a mártír nőket rühellek. Aki mindenkitől többet házimunkázik, befőzi a krizantémot is krémnek a férj sarkantyújára és látványosan sajnálja a másik férjét/gyerekét, akivel a (dolgozó) nő nem is foglalkozik, mer’ a karrier (szemforgatás)....”
Ez nagyon igaz.
És ráadásul ezek nagy része tipikus antinő: zsíros, lenőtt haj, kinyúlt póló és mackóalsó, has, toka...minden játszik...