A szendvics generáció
A különböző korú embereket rengeteg néven emlegetik: a baby boomerek azok, akik a második világháború utáni nagy születési hullámban születtek. (Őket Magyarországon a Ratkó korszak gyerekeinek hívják.) Őket követték a hatvanas évek közepétől az X generáció, ezután kézenfekvő, hogy a nyolcvanas-kilencvenes években születettek az Y generáció, vagy más néven Millenials, majd a Z generáció jött soron az ezredforduló előtt egy kicsivel és 2012 előtt születetteket illetik így. (A 2012 után születettek lesznek talán az Alfa generáció, de ez az elnevezés még szerintem nem alakult ki végérvényesen.)
Van egy másik elnevezés is, ami egyre divatosabb, a szendvics generáció. Ez nem a korcsoport kedvenc ételére utal, hanem arra, hogy ez a korosztály az, amelyik két generáció szorítása közé került.
Ők azok, akiknek még el kell tartaniuk a saját gyerekeiket, gyakran azok felnőtté válása után is, illetve anyagilag támogatniuk kell az idős szüleiket is. Ők jellemzően 40 és 60 év közöttiek. De nem csak anyagilag, hanem például gondozás szempontjából is mindkét generációra időt kell szakítaniuk (saját magukon és a házastársukon kívül).
Míg az idősebben jellemzően több munkát és időt igényelnek, a fiatalok több pénzbe kerülnek. Ahogy nő az átlagos várható életkor és az ingatlanárak miatt is egyre később költöznek el a fiatalok a családtól, egyre nagyobb a nyomás ezen a generáción. (A 18 és 29 éves amerikai fiatalok 52%-a még mindig otthon lakott 2020-ban.)
Amerikai felmérések szerint az ötven év feletti szülők, akinek még legalább az egyik szülője él, 59%-a támogatja a már felnőtt gyerekét is anyagilag.
A legnagyobb veszélye ennek a korcsoportnak, hogy a szülők és a gyerekek támogatása miatt saját magának nem lesz elég tartaléka a megélhetésre nyugdíjas korára, így újra termelődik a probléma, ők is rá fognak szorulni a gyerekeik anyagi ellátására.
Ezért nagyon fontos ennek a korosztálynak, hogy tudatos maradjon a pénzügyeiben és a legfontosabb, hogy megtanuljon nemet mondani, úgy a gyerekei, mint a szülei felé.
Nincs abban semmi rossz, ha a 25 éves kislány maga fizeti a telefonszámláját vagy a 28 éves kisfiú arányosan hozzájárul az otthoni lakhatásának minden költségéhez, beleértve az étkezést is. S nem, nem kell tolerálni, hogy a felnőtt gyerek nem dolgozik, mert van hol laknia és úgyis adnak neki enni. (Egyébként is, ha anyagilag megtehetik, fontos lenne, hogy elköltözzenek otthonról, hiszen hamarosan már nekik kellene eltartani és gondot viselni minden tekintetben egy családra. Nem biztos, hogy menni fog, ha a harmincéves kisfiúra még az anyja mos és főz. Látszólag pénzkidobásnak tűnik ilyen esetben egy lakást bérelni, de fontos, hogy megtanulják az önellátást, még mielőtt saját családot alapítanak.)
Az is nagyon gyakori, hogy az idős szülők, gyakran még munkaképesek, eltartatják magukat a gyerekeikkel. Hiteleket vesznek fel, több százezres telefonokat vesznek, aztán elvárják, hogy a gyerekek fizessék helyettük a rezsit. Itt is tudnod kell nemet mondani, erről már itt írtam bővebben:
De ugyanígy mondj nemet a gyerekednek, ha a fejébe veszi, hogy ő külföldön akar tanulni a te pénzedből. Világosítsd fel, hogy erre találták fel a diákhitelt, menjen a saját maga által felvett hitelből, ha akar. (Ha kifizeted mellényzsebből a költségeket, akkor persze akár állhatod te is a számlát. De ha nem ez a helyzet, egy felnőtt gyereknek már nyugodtan lehet mondani, hogy tanuljon a saját pénzén.)
Fontos beszélni az idősödő rokonaiddal is, hogyan állnak anyagilag, felmérni időben, hogy szükséges lesz-e, hogy te is besegíts és ha igen, milyen havi összegben.
A pénzügyekben talán a legfontosabb kifejezés a tudatosság és erre nagy szükséged lesz ebben a helyzetben is. Érdemes előre felmérni, milyen anyagi kötelezettségeid lesznek mind a gyerekeiddel, mind a szüleiddel kapcsolatban és ennek megfelelően megtervezni az anyagi életedet. A legrosszabb, amit tehetsz, hogy csak sodródsz az árral hónapról-hónapra és te magad kerülsz rossz anyagi körülmények közé, mert erőd felett segítettél a gyerekeidnek és/vagy a szüleidnek.
Először a saját jövődre kell gondolnod és elég pénzt félretenni a saját öregkorodra, hogy ne termeld újra a problémát a saját gyerekeid számára. Ezután kell priorizálni a két generációra fordítandó kiadásokat és ahogy már említettem, felismerve a lehetőségeid határait, meg kell tanulni nemet mondani akár a szüleidnek, akár a gyerekeidnek. Legyen szó pénzről vagy az idődről.
Miklós!
Már nagyon sokszor akartam írni, de most jött el az idő. Az még rendben is van, hogy a hozzászólásokat te engeded ki, mert így legalább van egy kis szűrő. De kérlek, időrendben dolgozd fel őket! Nagyon idegesítő, hogy végigolvasom őket, majd frissítés után tele van az oldal középen még nem olvasottakkal. Tudom, nem kellene az időmet azzal töltenem, hogy az oldaladat olvasgatom, de így még rontasz rajta.
Ahogy a “gyerek” elkezd dolgozni a szülők pénz kérnek a mamahotelért. Így a gyerek látja, hogy milyen kiadásokkal kell számolni, ha önállósodna. Ez a pénz amit fizet az a kirepülésekor önerő lesz, így a család támogatja a gyerek önállóságát, otthonteremtését.
Tényleg szomorú, hogy semmilyen tb támogatitt ellátórendszer nincs az idősek otthoni ápolására.
Ha megveszed piaci áron, ahhoz milliós havi bevétel kell.
Ha te csinálod, kiesel a munkából, sokszor a saját életedből is…
Te mit tennél, ha ebbe a helyzetbe kerülnél?
Nagyon-nagyon nehéz téma, én sem tudom mi legyen. Szüleimet még nem kell ápolni, de ha folytatják a mostani életmódukat, akkor 5-10 éven belül kell majd (tartalékuk persze kb. 3 hónapra elegendő), a gyerekeim meg még picik lesznek akkor. Az nem kérdés, hogy ha választanom kell a gyerekeim és a szüleim közül, akkor ki elől veszem el a “falatot” (időt/energiát/pénzt).
De ha választanom kell az öngondoskodás, és szüleim tisztességes öregkorának biztosítása között, akkor szívni fogom a fogam… A szüleimet sem akarom hogy egy elfekvőben rohadjanak meg, de a gyerekeimnek is biztosítani akarom azt, hogy öregkoromra ne fájjon a fejük miattam (mint ahogy nekem féj az én szüleim miatt). Egyelőre felelősen költünk/félreteszünk, aztán majd meglátjuk ha odaérünk hogy mire lesz elég (meg mire lesz szükség. Apámat elnézve sztem nyugdíj+5 éven belül meghal)
Egyel sz..rt, 1mio legy nem tevedhet, erveles:)
Ilyen oktatas mellett csak olyan boldog csaladokat ismerek akiknek gyerekei mar min. Egyetemre jarnak vagy privat, alapitvanyi iskolakban. Tobb szazezer csaladnak ilyen nem jut. Ok majd par ev mulva felebrednek hogy a gyerek sajna alulkepzett maradt..
Ez van, de lehet fenyezni rendszert. Csaladdal, iskolas gyerekkel elhetetlen az egesz. Persze lehet menni nagyszulohoz, jo is az. Pont errol szol a post:)
Hogy összefoglaljam a lényeget: ha beüt a krach, a világ pénze nem lesz elég arra, hogy másokat támogass pénzzel, miközben dolgozni se tudsz, mert a szüleidet pelenkázod, plusz a mamahoteles fiókát eteted.
Szép! Az tudja a fuldoklót kihúzni a csónakjába, aki előtte szerzett egyet magának. Ennek a csónaknak a megszerzése a cél.
Adjon haza valamennyit havonta jelképesen oszt kész. Inkábbl menjen külföldre: keressen pénzt, tanuljon, lásson világot, és valami kis alappal jöjjön haza. Vagy maradjon kint. Ha meg kell neki pénz, akkor majd adok, szülőként feladatom, így vállaltunk gyerekeket. Ha minden nevelés és igyekezetem ellenére is idióták lesznek és nem fognak tudni jól bánni a pénzzel, akkor sem engedem hogy a híd alatt csövezzen vagy munkásszállón lakjon. A gyerekeimről beszélünk, ők nem befektetések és nem racionálisan kell gondolkodni mindig minden esetben ha róluk van szó.
Ezt hol sikerült olvasni? És nem is árt néha racionálisan is gondolkodni, annak ellenére, hogy a gyerekedről van szó….
Fiatalon én is így gondoltam.
De abba gondolj bele, hogy ha majd 30 év múlva megkapod, hogy dögölj éhen, mert hagytad, hogy Fidesz/Mszp tönkretegye az országot, akkor mit fogsz mondani?
Nem lehet egy generációt kollektívan bűnösnek kikialtani. Önző gonosz emberek vannak, akik tönkreteszik a jövőt, de a többség csak dolgozni és (túl)élni szeretne.
Nem munkaerő importra gondolok, hanem a születésszám hatékony ösztönzésére.
Kérem, hogy senki se Ratkó korszakozzon ha lehet, mert az a korszak alig látszik az ország korfáján! Talán 10-20%-al született több gyerek abban a pár évben, mint Ratkó nélkül született volna. Tehát nem volt hatékony. A mostani intézkedések sem hatékonyak.
Ha valaki otthon van ebben a kérdésben, linkeljen irodalmat, mert nem igazán találok semmit a neten. Köszi!
Nem érdekel, Mo-on épp mi van. Tőlem hőböröghet akárki az egész történeten.
Ahol viszonylag normálisan és stabilan működnek a dolgok, ott is kerek-perec leírják mnyp-ba belépésnél, hogy a hajamra kenhetem, ha veszteségesen jövök ki belőle, ők mossák kezüket. Itt a UK-ban az egyetlen előnye sima megtakarítás és saját befektetés helyett, hogy a nyugdíjalapod nem számít bele a vagyonba. Az egyéb nyugdíjcélú megtakarítás igen.
A problémám egyébként is a KÖTELEZŐ dolgokkal van. Pályakezdőként kötelezően beraktak mnyp-ba. 10 évre rá visszaállamosították jól. Egy pol. kézivezérlésű országban ember nem tud a nyugdíjas éveire tervezni.
Hogy nincs pedagogus az mas kerdes,de az itt sincs.
Kollektív bűnösség nincs, de egyéni felelősség igen. Aki M.o.-n marad, az írja le magát, mint járulékos veszteséget.
A szüleim nem voltak minta szülők, eléggé szeretetlen közegben nőttem fel (egyszem gyerekként), valahol emiatt is van, hogy nem mentem férjhez. A gyerekről gondoskodás problémája nálam így nem téma.
A szülők viszont aggasztanak. Ország másik fele, egyre idősebbek. Idősek otthonáról hallani sem akarnak, pedig évekig tart bejutni, ideje lenne listára kerülni, bemenni nem kötelező. Ők ugyan nem. Otthon ápolást nem tudnánk kifizetni, fogalmam sincs mit csinálok velük, ha oda jutunk, de ők nem hajlandóak előre gondolkodni, majd megoldom én, ha helyzet lesz. Elkeserítő.
Kuldd el oket a busba. Keves ennel otrombabb dolog van, amivel a noket sztatjak.
saját lakásban kell lakni, amihez minimum a hitelhez szükséges önerőt a szüleitől megkapja mindenki.
Mindenki. Olyan nincs, hogy nem kapja meg valaki minimum a hitelhez az önerőt. Ez a tervezés alapja, hogy ez adott. Ha ez nincs meg, ott nagy baj van, ott nem lehet tervezni.
Vajon hányan kapnak legalább ekkora életkezdési támogatást a mai Magyarországon?
Egyrészt hasznos lehet, de vajon elmondja-e az igazat azokról a termékekről, amiből él?
A lakástakarékot jól lehúzta (helyesen), ebből lehet tudni, hogy olyat nem árulnak. 🙂
De mennyi terméket adhatnak el utána a cégnél, mondjuk nyugdíjbiztosításból?
És még tedd hozzá azt, hogy amelyik nő nem dolgozott, azokból vajon hányat dobott el magától a férje akár szándékosan, akár csak úgy, hogy mondjuk alkoholista lett. Ezek a nők nagyon nem éltek jól utána, pedig tulajdonképpen ugyanúgy dolgoztak, mint bárki más.
Szívesen elküldeném ezt a “tanácsadót” a BAGázshoz…
És sokkal érettebben, tapasztaltabban megy el az ember új m.helyre sok év munkával a háta mögött. Ismerek gazdag embert, aki benzinkútra küldte a gyerekét nyári szünetben, hogy tudja meg mit jelent pénzt keresni.
Lehet ezt jól is csinálni. Ha balfék lesz a gyerek, az a szülő hibája
Amit ott tanultam, annak 90%-át soha semmire nem lehet használni, amit tudok, annak 90%-át pedig nem az egyetemen tanultam.
A nem lerobbant nagyik pedig “a családnak szentelték magukat”, 56+ éves koruktól már feketében jártak és várták a halált. A pasik zöme, nyugdíjas korára, alkoholista lett.
Nagyon nehéz a gyereknevelés nulla segítséggel, de a segítségnek is ára van.
Szóval csak óvatosan, én sokszor inkább nem szólok hozzá vagy ferdítek, mert amúgy túl egyértelmű lenne egy ismerősnek, hogy ki vagyok. Ráadásul ha beazonosít, akár évekre visszamenőleg megnézheti, hogy miket írtam “ismeretlenül”.
Tavaszi szünet egy hét, őszi szünet egy hét, téli szünet egy hét. Nyári szünet az oviban négy hét, a bölcsiben öt hét, természetesen eltérő ütemben, tehát összesen kilenc, csak nyáron. Ezen felül rámförmednek, hogy nehogymár iskola előtti héten még menjen oviba a nagycsoportos mert traumatizálom a gyereket az éles váltással, ugyanez a bolcsi ovi váltás relációjában, tehát nyár utolsó hetén se vigyem. Ugyeletbe megy, máig nem tudni, hova. Ezen felül vannak a nevelés nélküli munkanapok már a bölcsiben (!) is. Ezek tervezhetők és istentelen nagy pénzből _elvileg_ megoldhatóak (bébiszitter, tábor) de erre jönnek a betegségek, ezen a télen minden képzeletet felülmúlt, nagyon nagyon sok. Miért jár a 3 és fél éves bölcsibe?Mert nem veszik fel oviba, csak a betöltött 3 ev utani első szeptemberben (mert nincs kapacitás). Ezt a rendszer szintű problémát hogy oldja meg a hatórás munkaviszony?
2023-05-17 at 21:53
Na ezzel pont nem értek egyet. Ez is csak általánosítás. Mérnökként kellenek azok az évek. Olyan nagy ez a terület, hogy öt év alatt, is csak a felszínt kapargatod, és a tananyagba sok minden be sem kerül, mert nincs rá idő. Két év volt csak az “alapozás”.
Ez a komment ugyanolyan, mint az egybites “ma sem kellett használnom a pitagorasz tételt” megfejtés.
(Nálunk a gazdasági tárgyak voltak a töltelékek, sajnos pont nem azt adták át ami jól jönne mérnökként.)
Nem veletlenül felnek hogy ök eppen most mennek nyugdijba.. Az ö gyerekeik kb 40es osztalyletszamban tanultak az altalanosban de szerinted semmi különös..
Az,hogy akkor muszaj volt megszülnöd a gyereked vagy a között,hogy adnak egy csomo penzt hogy szüljel eleg nagy a különbseg szerintem.
“Komolyan foglakoztat egy kérdés: volt-e olyan rendszer vagy intézkedés a modernkori történelemben (lásd kapitalizmus története) amelyik érdemben tudta növelni a szültésszámot?”
Én egyet visszalépnék: miért szeretnénk növelni a születésszámot? Hogy legyen, aki fenntartja a felosztó-kirovó alapú nyugdíjrendszert? Ennyi? Vagy mi a célja? Inkább legyen kevesebb gyerek, de az “minőségi” legyen.
Azért ezek egy része független attól, hogy hol lakik az ember. A mai világban meg már nem igazán kihívás rájönni, hogy hogyan lehet szerelőt hívni, lakcímkártyát igényelni vagy elutalni a bérleti díjat. Minden ott van a neten. Az anyagi téma meg a pénzügyi neveléssel erre a korra már szintén rendben lévőnek kellene, hogy legyen.
Nézd, én nem megoldást fogok neked adni, de más sem. Én csak gondolatébresztőnek szántam, amit írtam. Egyébként valamiért te nagyon a 6 órára fókuszáltál, de azt elengedted a füled mellett, amit előtte írtam: a magasabb fizetést. Magasabb fizetésből meg tudnál finanszírozni egy bébiszittert, a 6 órás munka meg abban segítene, hogy kevesebbet kellene erre költeni, mert a 6 órás szülő hamarabb hazaérne, ami mellesleg a gyereknek is jó. Hidd el, én nagyon családpárti vagyok, én már-már kínosan ügyelek a munka és magánélet egyensúlyára, és még így is sokszor azt érzem, hogy cserben hagyom a saját gyerekemet. Szóval én csak jót akarok, de tényleg. Ne vedd rossz néven, amiket írtam.
De, teljesen más, amikor nincs beugró és biztosan a világon mindent az adott embernek kell megoldani. A kamaszaim egész sok házimunkát csinálnak rendszeresen, egyedül járnak suliba, edzésre. De mikor néhány napig (!) nem voltam otthon, valahogy akkor sikerült csak rászokniuk arra, h pl. minden szólás nélkül kihúzzák a kukákat heti 1x; bekulcsolják éjjelre a bejárati ajtót; olykor-olykor körbe mennek a házba, melyikőjük hol van, mit csinál stb. Mondtam is, hogy ezt rendszeresíteni kellene, mert láthatóan képesek sok mindenre, de csak akkor kapcsolnak át fejben, ha én a közelben sem vagyok.
“Azért ezek egy része független attól, hogy hol lakik az ember. A mai világban meg már nem igazán kihívás rájönni, hogy hogyan lehet szerelőt hívni, lakcímkártyát igényelni vagy elutalni a bérleti díjat.”
Nem is ez a fő skill, hanem hogy megítélje, hogy az a szerelő alkalmas lesz-e annak a munkának az elvégzésére általa elvárt minőségben, ha nem, akkor tudja elküldeni megfelelő módon, még mielőtt szétkókányol mindent és aranyárat kér érte. Vagy ha mégis megtörténik, mer-e ellenkezni, hogy ezért pl. nem fizet, amíg normálisan nincs kivitelezve. Ki mer-e állni magáért.
Hogy értse a megkötött szerződést, hogy a pl. bérleti szerződés nem aknákkal van körberakva rá nézve. Ne csak elolvassa, értse is. Nem a bérleti díj utalása a lényeg, hanem az egyéb “finomságok”, aminél jobb kisebb tételnél belefutni pofonokba.
+1, voltam már én is ,,Tamás “
Ha csak a szakmai dolgokat tanítanák meg, akkor elég lenne valami 2 éves tanfolyam, de a felsőoktatásnak az is a feladata (lenne), hogy szemléletet (is) adjon és ne (csak) kockafejeket termeljen.
Nálunk a Kandón informatika szakon már az elején volt közgazdaságtan, aminek azóta is sok hasznát veszem. Igaz, ehhez az is hozzájárult, hogy nagyon jó tanárunk volt.
Olyan logisztikai zseni lesz a végére az ember, hogy ihaj. Csak ha meghallottam azt a mondatot, h anyuka, ugy meg tudja oldani, akkor már rég csípőből mondtam, h igen, ezért irattam be IDE.
Off: masnak is kuldott a Raiffeisen hianypotlast lakashitelnel hogy nem all rendelkezesukre a lakasbiztositasi kotveny a hitelhez? Hitelszerzodes alairasat koveteon 2 heten belul le kellett adnom anno, mivel emailben kuldtem be ezert meg az is meg van rola. Szerintem ugyanugy elhagytak a rendszerben ezeket mint a csoknal a lakcimkartyak masolatat amit 1-2 eve ismet bekertek mondvan hogy nem adtuk meg le. Megbizhato a rendszeruk…
Az esküvő után az én szüleimhez költöztünk, egy pesti 3 szobás lakásba: legkisebb szobában mi éltünk a férjemmel, kisgyerekkel. Középső szobában szüleim ketten. Legnagyobb szobában a nagymamám.
Igen.
Mert láttuk, ha albérletbe mennénk soha nem lesz önálló kertes családi házunk, mert azt a pénzt, amit félretehetnénk, pont annyit elvinne az albi.
Mikor nagymamám meghalt, eladtuk a pesti lakást -10 milla hitelt felvettünk- és 1 db kétszintes családi házat vettünk, amibe pici felújítás után beköltözhettünk (többre nem volt pénz).
Ha 2 db kisebb házat vettünk volna, hogy a szüleim külön menjenek, akkor csak roskatag, felújítandó házat vehettünk volna, és nem lett volna másik 2 hitel, hogy 2 házat újítsunk fel.
Így lakunk együtt kompromisszumok mellett.
De én szívesen lakom így:)