A tej
A tejes pult előtt az embernek naponta döntést kell hoznia, melyik tejet válassza: az olcsót, vagy a puccos csomagolású drágát. Mivel az ember szereti saját magát, sokszor a drágát választja, abban a reményben, hogy az biztos jobb minőségű.
A rossz hír az, hogy egy-egy cégnél ugyanabból a tartályból töltik az összes tejes dobozt, a saját márkást éppúgy, mint a kupakos-dizájnos drága tejet. A magasabb árral csak életérzést veszel, nem jobb tejet.
A 24.hu cikke a tejüzemi látogatásukról erre olvasható.
Ugyanez van a boroknál is, még a magukat szakértőknek tartó sommelier-eket, akik évekig tanulják a borkóstolás szakmáját, egyszerűen becsapják azzal, hogy milyen drága üvegben teszik eléjük ugyanazt a bort. Minél drágábbnak hiszik a bort, annál jobbnak értékelik.
Erről már itt írtam bővebben:
Update: A vodkánál se egyértelmű, mi indokolja a sokszoros árkülönbséget, legalábbis ez a cikk szerint.
A jelenség valószínüleg létezik, de a cikk nem ezt írja, hanem hogy a ‘hazai’ saját márkás tejek esetében ugyanazt a tejet használják. Itt nincs szó prémium termékekről.
A TEJ pedig az, ami (hűtve!!) 2-3 nap után elkezd savanyodni, kicsit később pedig föle képződik. (hűtés nélkül ugyanez órákon belül)
Külön pozitívum, ha kecskéből jön. 🙂
Egyébként a diszkontos tejtermékekre, amiket saját márkásként adnak el, rá van írva, hogy milyen cég gyártja.
Borokhoz nem értek, csak főzéshez használom. Párszor megkérdeztem néhány ínyencet, hogy mondjon jó bort. Mindenki azt mondta, hogy az a jó, ami nekem ízlik! Ez tulajdonképpen mindenre igaz.
“ők mindig ugyanazt a tejet teszik minden dobozba (az adott zsírtartalomra beállítva). És persze az Alföldi Tej tulajdonában lévő márkákban is ugyanez van, a különbség tényleg csak a csomagolásban mutatkozik meg.”
Vagyis két cég között lehet különbség, de ugyanattól a cégtől ne várjál másik minőségű tejet csak azért, mert száz forinttal drágább a csavaros kupakkal ellátott dobozban.
Részletek itt:
blog.fotosarok.hu/2018/02/amikor-a-lada-lenyomja-a-mercedest-eneloop-vs-ikea-1-1/
Youtube-on is volt egy vodka teszt, azt vizsgálták, hogy van-e értelme a sok szűrésnek, stb. A szakértő sorrendbe rakta minőség szerint, az amatőrök egy szint felett már nem tudtak dönteni.
Amit akartam írni, rengeteg hétköznapi egyszerű élvezeti cikknél az átlagember egy bizonyos szint fölött nem képes különbséget tenni.
Tejtermékekből szinte az összes nagy üzletlánc saját márkás terméke megüti a nála két árkategóriával drágább minőségét/ízét. Néhány éve a vállalhatónál több időt rászánva végignéztem a gyártókat és az összetevőket, megérte. Azóta spar tejtermékeket vásárolok(Alföldi, Nádudvari), ha kulminális élményre vágyom: Cserpes.
Az 50-100 ft különbség valóban létezik a cégen belül, de itt például (a kupak mellett) ez főleg a tartósítás módját takarja: groby.hu/brands/alfoldi_tej/ (most hirtelen nem találtam máshol adatot erre).
Ezzel kapcsolatban persze lehet vitatkozni, hogy a kupak csak kényelmi szempont vagy van tényleg értéke (szállíthatóság, nyitás utáni hosszabb tárolás), illetve hasonlóan, hogy az ESL tej tényleg megér-e ennyit.
Végül ezeken felül persze minden bizonnyal van az árazásban egy ‘pszichológiai’ rész is, habár ez ebben az esetben és a fentiek alapján nem 100 forint. Ennek a hatása inkább a márkák között lehet jelentős (lásd a cikkben az Aldi esetét).
Úgy látom, van ott Kokárdás is, de az nem UHT-s, ráadásul kancsós, ami nem tűnik praktikusnak.
A Spar tejfölje is tökéletes. A Metró saját márkája az Aro is elfogadható legtöbbször.
És azt is elfogadom, hogy egy rendes borászatból érkező, minőségileg nem hibás bor minden fogyasztó számára fogyasztható lehet, függetlenül az árától. Nyilván a minimumelvárás, hogy szőlőből készüljön, és technológiai hiba ne forduljon elő sem a préselésnél, sem at erjesztésnél, sem a későbbi esetleges hordós érlelésnél, majd a palackozásnál. (Pl. ne legyen fertőzött a parafa.)
Szerintem itt is érdemes megvenni az “indexet” – én általában véletlenszerűen veszek le valamit a polcról (vagy a “Bio”-t, ha éppen látom, vagy valamit ami legközelebb van), így átlagban az átlagot kapom minőségben és árban is 🙂
Mondjuk mi nem iszunk sok tejet, csak kávéba, ill. néha kakaó foszlós vagy pirított kaláccsal, vajjal meg valami durva lekvárral, nyamm…
pl. Wikipédia: kognitív disszonancia.
Jó minőséget kell keresni. Az ár másodlagos. Ha ár alapján döntesz, általában minőségi/mennyiségi/használati problémákkal szembesülsz (saját tapasztalat).
Persze a büdzséd határain belül, és a fontossági sorrendet szem előtt tartva.
A Spar-ban pl. van kancsós és dobozos pasztörizált 10 Ft különbséggel, azonos tartalommal. Az Aldi kancsósa szintén ugyanaz, de ha jól emlékszem, a Spar dobozosával van egy árban.
Van viszont, amiből van különbség márkás és saját márkás közt: pl. a Spar bacon-ök közt azonos gyártótól a saját márkásnak kevesebb a hústartalma.
Sokszor amúgy nem adják meg a saját márkás gyártóját, de állati eredetű termékeknél az ovális karika “HU 262 EK” típusú feliratából vissza lehet fejteni (ahogy azt is, hogy magyar-e a cucc). Hátha valakinek új infó…
alkalmazni a fajra jellemző temészetes táplálkozás, tartási körülményekhez képest, valamint a tejet (nyerstej) kezelésnek, feldolgozásnak kell alávetni.
Hogy melyik a “jó tej” (élelmiszer értelemben)? Nos az, amelyiket a szervezeted megszokott, felhasználni képes. Másként megválaszolva, minden “tej”-nek számít minden, ami az Élelmiszerkönyv ide vonatkozó szabályozásának megfelel.
Még másképpen: aki “eredeti tejet” szeretne, az keressen egy legeltető tehenészetet, felvállalva, hogy az év folyamán változni fog a tej íze, 2-3 napig eltartató és amikor épp’ nincs borja a tehénnek, akkor teje sincs. Aki pedig mindíg ugyanolyan, hosszan eltartható terméket szeretne, az válassza a zárt tartású technológiájú tehenészetől származó, mikroszűrt, homogenizált és hőkezelt terméket, felvállalva ennek hátrányait is.
Nyilván aki egész életében 1000 és 3000 ft közötti borokat ivott nem fog tudni mit kezdeni egy drágább borral.
A drágább borok teljesen más stílusban készülnek általában,más technológiával, más érési szakaszban más ízélményt adnak, más palackszámban stb……
A tejet meg a bort párhuzamba állítani…..
Szilveszter elott volt a ZDF-en egy musor, abban egy pezsgo szakerto francia holgy, aki igazan gourmet-nak tartja magat, etterme van, ami pezsgokre van szakosodva, na o sorrendbe tett par pezsgot es gyongyozo bort az izlese szerint, es igazan meglepte, hogy a Lidl sajatmarkas gyongyozo bora volt szerinte a legfinomabb, mig mino meglepetes, a Moet egyaltalan nem izlett neki.
Tejet mi pl. a szomszed faluban levo automatabol veszunk, igaz nem bio, de helyi. Amig Mo-n eltem vagy a Sole vagy az alfoldtej termekeit vettem, az egyiket azert mert a tejuzem a szomszedban volt, amasikat mert az uzleti partnereink a tulajdonosi es termeloi erdekeltsegben tartoztak.
-De senkit ne beszéljetek le a “drágábbról”, a “jobbról”, a “márkásabbról”! Ha mindenki ésszerűen élne, a Kiszámoló által írt dolgok 99%-e egyszerűen NEM működne!
Hiszen ki venne új autót, ki pazarolna/pocsékolna, ki venne fel hitelt ész nélkül, stb…!!!
-A tudatos pénzügyi és életvezetési elképzelések CSAK a pazarló, nem tudatos többség MELLETT és ellenében tudnak létezni és segíteni azt aki ésszel él!
Tehát minden olvasó hasznosítsa az itt látottakat, olvasottakat de NE “oktasson” a környezetében, mert oda jutunk hogy összeomlik a világgazdaság… :-/
Tesco, Auchan ban 1000 Ft alatt ezen fajták kritikán aluli minőségűek. Zamatnak csak a nyomát tartalmazza, ízre savanyúak és pezsegnek, csípős utóízük van. Ez az a minőség amiért nem érdemes pénzt adni.
Ugyan ezen bevásárló központban 1500-2000 Ft körüli áron egy közepesen jó minőségben elérhetőek. Ez már az elég jó kategória. 0,5-0,7 literes palackokról van szó. Szívesen megbontja az ember és fogyasztja.
Ezen borok kiváló minőségű változatai Tokaj környékén háztól (számlával) 1500/ liter áron vásárolhatóak.
Elhiszem hogy az 5000Ft/palack és 15000Ft/palack között már nincs ekkora minőségi lépés… De Tokaji fehérbornál már végigpróbáltam a lépcsőket..
Évek óta ezt isszuk – más miatt most csökkentem a tejterméket – nemrég kóstoltam a Mizot a régi ízhez képest borzalmas volt (tisztán lehet már azon is érezni a műa tej ízt)
Biztos 20 fillérrel drágább a gyártása
De azért az a biztos statisztikai alapon, ha ezek az információk nem terjednek:-)
a bor pedig szimplán drog, nem kicsi rákkockázattal
erre valami forrás?
A tej tudom hogy nem jó – ezért is csökkentettük – állítólag 40 év körül jönnek elő a laktóz, laktáz bontási problémák..(ha addig nem volt)
Eneloop / Ladda: Eneloopnal vannak generaciok, most asszem az otodiknel jarnak. Valahonnan ugy emlekszem az IKEA egy korabbibol tarazott be. Van egy dan ember aki eleg belemerult az akku temaba, lehet nala ott a valasz: lygte-info.dk/
A kognitiv disszonancia nem az, hogy szerinted a Lada a legjobb kocsi, aztan valamiert egyszer vezetsz egy Toyotat, majd visszaulsz a Ladaba. Hangos es budos. Es akkor hummogsz hogy “Hat… ize… azertis a Lada a legjobb.” Ez hogy jon a tejekhez meg marketinghez?
Amúgy javaslom mindenkinek a Freakonomics, Super Freakonomics, Think Like a Freak sorozatot, viselkedésközgazdaságról szól, segít megvilágítani más szemszögből sok mindent.
– a bio tej valoban az. Ezeken rajta van a Biokontroll Hungária plecsnije – vagy egy külföldi megfelelője.
– a bornál van persze sznob hatás, de azért ez erős túlzás. Átlagos érzékszervekkel megáldott ember is különbséget tud tenni egyszerű es kifinomultabb borok között – ártól függetlenűl.
Ami nem azt jelenti, hogy a négyszáz forintos bor jó, mert nem az. De normális ársávban már csak a sznobhatás az, ami miatt valakinek jobban ízlik a méregdrága bor. Pohárba kiöntve senki nem tudja szignifikánsan megkülönböztetni az ezerötszáz forintos bort a 15 ezer forintos bortól, sőt pohárban sok embernek az olcsóbb ízlik.
Ugyanígy sokaknak jobban szól a hárommilliós hifi, de csak azért, mert tudja, hogy az hárommilliós. Akkor is, ha egy háromszázezrest hallgat, amire rámondták, hogy hárommilliós. Persze a harmincezer forintosat mindenki felismeri, ahogy a bornál is a négyszáz forintosat.
De még fájdalomcsillapítóval is működik. Placebo fájdalomcsillapítónak mondott tabletta sokkal több embernek elmulasztotta a fejfájását, ha azt mondták neki, hogy ez egy drága fájdalomcsillapító. Az olcsónak mondott sok embernek nem használt.
Időnként hallom a munkatársaimat tárgyalni, hogy az nem is tehénből jön, meg tartósítószer íze van, meg hogy miért nem alszik meg – hát ha sterilizálod, majd egy random baktériumflórával beoltod, persze, hogy más lesz a bomlási folyamat végeredménye.
De aki ivott már JÓ bort és közepeset, és értékeli a minőséget, az mindig tudni fogja a különbséget egy vakteszten. Ami nem zárja ki az emberi gyarlóságot és sznobériát egyedi esetekben egy drága üveg láttán, természetesen.
Szóval, ez nem dobozos tej kategória, ahol csak a doboz színe más, a beltartalom ugyanaz, nyilvánvalóan. A bor ehhez képest nagyon más műfaj, akkor is, ha kivonjuk az észjátszást a képletből.
Egyébként nem tudom az ország mely területeire jutnak el a GELEJI termékek, (mert eléggé regionális, észak m.o) De amit átlag trapista néven árulnak ilyen/olyan boltokban, és belerohad a hűtőbe 3 nap alatt…. nah az minden csak nem sajt…
Ha geleji akkor: trapista, gomolya, tejföl… nem drágább az átlagnál de minőség.
A szomszédból származom, de abban biztos lehet mindenki, hogy a takarmányt is ők termesztik, nevelik a tehenet, állítják elő a terméket, a lehető legrendesebb módon etetik/nevelik/tartják a tehenet… reggel ki-este be, nincs hormon stb…
Ja és igen, nem akarják sztárolni magukat: nincs bűvös “kézműves”, “bio” szavak ráírva semmire
25 000 Ft-os olaszrizlingről mèg nem hallottam.
Az legfeljebb valami muzeális bor lehet,
de az nyilván nem hasonlítható össze egy a csúcson levő két-három-négy éves olaszrizlinggel, mert egyszerűen más kategória…olyan, mint mondjuk egy 1960-as Mercedes SL-t összehasonlítani egy mai példánnyal.
Anno volt olyan, hogy Berliner Testing…vak teszten az olcsó chilei borokat (palackár: 50-80 euró) hozták ki győztesnek a drága francia borokkal (palackár: 1000-2000 euró) szemben.
Ennek ellenére ha választhatnék, egy Chateau Lafite mellett döntenék egy olcsó (20000 Ft) chileivel szemben.
Az életérzés miatt…
Miklós, azért ez nem így van.
Egy ezerötszáz forintos bor meg sem közelíti komplexitásban a 15 ezer forintost…egyből észlelhető a különbség….már ránézésre…
Ezt most a magyar vörös borokra értem,
mert ez a két árkategória igazából jól értelmezhető és egyértelmű különbséget jelent a vörös borok esetén…magyar fehér boroknál pedig a 15 ezer forintos kategóriát csak a dűlőszelektált Szepsy borok érik el,
és hát azok nyomàba semmilyen màs bor nem érhet…erről ne is nyissunk vitát.