Van egy mondás a tőzsdén, felejtsd el a múltat, a jövő éppen elég aggódni valót rejt magában.
Én ebben nem hiszek, mert ha nem tanulunk a múltból, újra és újra elkövetjük ugyanazokat a hibákat.
A hatvanas években a tőzsdén sok újabb és újabb divat ütötte fel a fejét néhány év leforgása alatt, a sonics végű cégektől kezdve a konglomerátum részvények iránti fékezhetetlen rajongásig.
A hatvanas évek végére a befektetési menedzsereknek elege lett az újabb és újabb hullámokból és kiadták a jelszót: vessük a bizalmunkat a legdinamikusabban fejlődő, nagy és komoly ötven amerikai cégbe. Ezek megállíthatatlanul növekvő, biztos gigászok, folyamatosan gyarapodó bevétellel és profittal. Akik ezekbe a nyereséges cégekbe fektet, nem járhat pórul.
Olyan cégek tartoztak ide, mint Kodak, IBM, Polaroid, Xerox, AIG, Texas Instruments, Avon és a többiek.
Ők voltak az "egy választás örökre" cégek, amiket megvettél, akármennyiért és csak tartanod kellett ezeket a jó minőségű és gyorsan növekvő cégeket. (Hivatalos meghatározásuk szerint "Large cap growth companies".)
1968-ban mindenki ezekre esküdött, ennek meg is lett az eredménye, a cégek P/E rátája, vagyis a részvényár és az egy részvényre jutó eredmény (profit) hányadosa 80-90 volt 1970-ben, az átlagos 15 helyett.
A következő tíz évben kevés cég volt ezek közül, ami nem ment tönkre, vagy nem kacérkodott a csődbe menekülés lehetőségével. Amelyik túl is élte a következő évtizedet, mint a McDonald's, Walt Disney, Coca-Cola és társaik, azok is sokkal szerényebb profittal kellett, hogy beérjék. Mint kiderült, mégsem igázza le a világot a gyorséttermi étel és a cukros üdítők is egyszer elérik a piaci részesedés maximumát.
1980-ban ezeknek a cégeknek a P/E rátája 8-12-re zuhant, a Törhetetlen, vagy Remek Ötvenekbe fektetők akár a pénzük 66%-át elvesztették 12 év alatt.
1973 és 1990 között ezek a részvények annyit sem hoztak, mint az egyhónapos állampapírok hozamai.
(Sokan már az új Törhetetlen Ötökről beszélnek, a FAMGA-ról, vagyis a Facebook, Apple, Microsoft, Google, Amazon ötöséről. De ezt csak így zárójelben.)
Aki a nagyszerű és gyorsan növő cégekbe fektetett, az hatalmas veszteséget szenvedett el.
S mi lett azokkal, akik a megvetett, rossz és rizikós cégekbe tették a pénzüket?
A High Yield Bond-okat, vagy bóvli cégek kötvényeit kevesen vették szívesen, hiszen ki szeret rossz minőségű cégekbe fektetni?
Aki mégis megtette, 35 év alatt meghuszonháromszorozta a pénzét, ráadásul úgy, hogy soha nem volt olyan két év, hogy egymás után negatívban zárta volna az évet a bóvli kötvények hozama.
Az alábbi táblázaton a High Yield Bondok, a normál kötvények és az amerikai tőzsde hozamait láthatjátok.
Egy másik ábrán a High Yield Bondok és az amerikai tőzsde hozamát láthatjátok 30 év távlatában. Az első oszlop a hozam, ami alig marad el a tőzsdei hozamtól, a második oszlop a szórás, vagy árfolyam-kilengés, vagyis a kockázatosság, ami a fele, mint a részvényeknek.
A tanulság? A biztonságosnak hitt értékpapírokra csúnyán ráfizetsz, ha drágán veszed meg őket, míg a legrosszabb papírok is lehetnek jó befektetések, ha olcsón jutsz hozzá.
Erről már írtam sok évvel ezelőtt egy cikket, miszerint egy rossz részvény árát a rossz hírek növelték, egy felkapott részvény árát pedig még a jó hírek is csökkentették. Itt tudod elolvasni.
Figyelem! A cikk nem arról szól, hogy akkor most vegyél bóvli kötvény alapokat minden pénzedért! Főleg, hogy a bóvli kötvények között is van kicsit és nagyon bóvli, rövid és hosszú lejáratú. De erről majd máskor.
