P/E ráta és az olcsó részvények

Találtam két érdekes felmérést az olcsó részvényekről, de ahhoz, hogy megértsétek, el kell elöljáróban magyaráznom, mit jelent a híres P/E ráta.

Ez az a szám, amit szinte mindig megadnak, amikor részvényekről van szó.

A P a price, azaz a részvény vételárát jelenti.

Az E az earnings, azaz a cég által elért eredményt, vagyis éves hasznot jelenti. Ezt szokták elosztani a részvények számával, így megkapjuk az egy részvényre jutó eredményt, ezt szokták feltüntetni ebben a mutatóban.

Ha megveszek egy részvényt 100 dollárért, ami évente részvényenként 10 dollár eredményt ér el, akkor annak a P/E rátája 100/10, vagyis 10. Ha minden mástól (pl. infláció) és a változás lehetőségétől is eltekintek, pont 10 év alatt termeli ki magát a részvényre költött pénz a cég eredményeiből.

Természetesen nem biztos, hogy a megtermelt eredményt ki is fizetik osztalékként, de ha nem, akkor benn marad a cégben, tehát a cég értékét fogja növelni, vagyis a részvény árát.

(Persze ez messze nem ennyire egyszerű, mert milyen árat nézek: pillanatnyit, ami percenként változik, vagy például egy éves átlagárat, milyen eredményt: tavalyi naptári évet, üzleti évet, vagy mától visszafelé négy negyedévet, GAAP szerinti eredményt, vagy üzleti eredményt, esetleg nem az elavult múltbeli adatra támaszkodom, hanem előremutató adatok próbálok becsülni? Aztán miért volt magas a nyereség, vagy a veszteség: egyszeri tételek, vagy állandó tételek miatt? Szóval van kérdés bőven, az Akadémián majd jól kitárgyaljuk a részleteket, ha jössz, most legyen elég ennyi.)

Na, ha már értjük, mi az a szent P/E ráta, akkor jöhet az első felmérés.

2011-ben még az amerikai tőzsdeindexekben szereplő részvények valamivel a 15 P/E ráta alatt forogtak. (Az elmúlt pár évtizedben az átlag 15 volt, 1886 óta pedig 16). Ez a folyamatos erősödés miatt mára már felszaladt 17,89-re a S&P 500-as indexet figyelembe véve, így ezen mutató alapján most egy kicsit túlértékeltnek tűnik az amerikai piac. (A P/E ráta akkor is megnő, ha a részvények ára nő és akkor is, ha a cégek jövedelmezősége csökken. Most főleg az előzőről van szó.)

Azonban a részvények igen nagy része 8-12 P/E rátán forog. Ezek a részvények jellemzően olyan cégek, amelyek már túl vannak a virágkorukon, a befektetők már nem látnak túl nagy fantáziát bennük. Gyógyszergyárak, amelyeknek túl sok szabadalmi védettsége jár le, vezetékes telefonszolgáltatásban érdekelt cégek, akik túl sok jól fizető ügyfelet vesztettek a mobilok miatt, szoftveróriás, amelyik a hagyományos asztali gépeken erős csak és ehhez hasonló cégek.

Aztán ott vannak a fénylő csillagok, amelyek elképesztően magas P/E ráta mellett forognak, ezektől a cégektől a befektetők hatalmas növekedést és profitot várnak, ezért készek értük a jelenben igen drága árat fizetni a nyereségükhöz képest.

A Brandes Investment Partner egy igen érdekes felmérést csinált. Húsz éven át megfigyelte, hogyan reagál a jó és a rossz hírekre a piac alsó 10%-a (a P/E ráta alapján), illetve a felső 10%-a. Vagyis az idejétmúltak és a fényes csillagok.

Nem várt magas nyereség esetén a fényes csillagok 8,5%-kal tudtak átlagosan drágulni. Az idejétmúltak 21,6%-kal.

Nem várt alacsony nyereség esetén a fényes csillagok 6,8%-ot buktak. Az idejétmúltak ekkor is tudtak 4,5%-ot drágulni.

Az eladási számok növekedése csak 1,9%-kal tette drágábbá a fényes csillagokat és 13%-kal az idejétmúltakat. A csökkenés 1,6%-os mínuszt hozott a csillagoknak és 9,2%-os növekedést (!!!) az idejétmúltaknak.

Az látható ezekből a számokból, hogy az idejétmúltaktól a befektetők már semmit nem várnak, ezért a rossz hírek nem csökkentik az árukat (“rosszabb is lehetett volna”), ezzel szemben a jó hírekre nagymértékű drágulással válaszolnak.

Ezzel szemben a fénylő csillagoknál a befektetők már minden lehetséges pozitív várakozást beépítettek az árba, ezért a jó hírek alig növelik az értéküket, ezzel szemben a rossz hírnek még az árnyéka is komoly áresést okoz.

Az idejétmúlt cégek nem a befektetők kedvencei (ezért is olcsóak), de sok cég akkor is ragaszkodni fog a vezetékes telefonhoz, ha már egy magánember se, az asztali gépeket sem fogja soha semmi kiváltani a cégeknél és gyógyszerre is mindig szükség lesz, annak ellenére, ha egy gyógyszercég el is veszíti a fejősteheneit.

Az ilyen alulértékelt, vagy annak tartott cégeket vadásszák az úgynevezett value stock befektetési alapok, vagy ETF-ek. Az elmúlt két évtized eredményei alapján akár jó vételnek is minősülhetnek.

Kicsit hasonló a második felmérés az előzőhöz: itt az alacsony volatilitású, azaz kicsi árfolyam-kilengéseket produkáló cégeket hasonlították össze a magas volatilitású papírokkal.

Alacsony volatilitásúak általában a már érett, kiforrott cégek, amelyek már nagy meglepetést nem tudnak okozni. Ez némileg fedi az előző, “idejétmúlt” kategóriát, de ide tartoznak például a közmű-szolgáltatók is, nagy élelmiszergyártók és hasonló, kiszámítható keresletre és profitra épülő cégek.

Ezzel szemben nagy kilengéseket a feltörekvő részvények, a technikai papírok és társaik tudnak produkálni.

Azt az eredményt kapták, hogy ha 1968-ban 1 dollárt fektettél alacsony volatilitású cégek részvényeibe, akkor 53,81 dollárod lett 2008-ra, míg a magas volatilitású papírokban csak 7,35 dollár. (Az átlag 13,19 dollár lett volna osztalékok nélkül.)

Ez az eredmény is azt sugallja, hogy érdemesebb elkerülni a felkapott sztár papírokat és a nagy árfolyam-kilengéseket produkáló részvényeket, a kiszámítható részvények hosszabb távon jobb teljesítményt tudnak nyújtani.

Természetesen a múlt eredményei nem garantálják a jövő trendjeit, de úgy gondolom, mindenképpen két érdekes felmérésről van szó.

Szeretnél többet tudni a pénzügyekről? Gyere el az Akadémiára. Részletek itt.

Valódi pénzügyi tanácsadásra van szükséged, eleged van már az ügynökökből? Kattints a linkre további információért.

Olvasd el a többi pénzügyekről szóló írást is a kiszamolo.hu oldalon.

Ha szeretnéd tudni, hogy új poszt jelent meg a blogban, jelölj be minket a facebookon:www.facebook.com/kiszamolo vagy RSS-en

Share

7 hozzászólás

  • mesterséges unintelligencia

    “Kicsit hasonló a második felmérés az előzőhöz: itt az alacsony volatilitású, azaz kicsi árfolyam-kilengéseket produkáló cégeket hasonlították össze a magas volatilitású papírokkal.”

    Erre mondták azt, hogy ez elméletileg ellentmond a “magasabb kockázat – magasabb hozam” elvnek, mert a nagyobb volatilitás nagyobb kockázatot jelent, így elméletileg magasabb hozamot “illene” eredményeznie.

  • szofter

    Ki és mikor mondta, hogy a nagyobb kockázat nagyobb hozamot jelent? Jelent_het_i azt is, de éppen a nagy kockázat miatt egyáltalán nem garantált. A magas volatilitás magas kilengéseket jelent mind felfelé, mind lefelé. Az a kockázat, hogy ha akkor szállsz be a buliba, amikor éppen lefelé indul meg az árfolyam, akkor szépet buksz. A nagy hozam pedig akkor párosul ehhez a nagy kockázathoz, ha jókor szállsz be. De ez ugye nyilván inkább csak rövid távon igaz, hiszen hosszú távon az árfolyam sok fel-alá ugrálása kioltja egymást, és egy szerény trend lesz belőle. Így lehetséges, hogy negyven év alatt a magas volatilitású papírok nominális értéke csak hétszeresére növekedett.

  • mesterséges unintelligencia

    Valóban, rossz volt a megfogalmazásom, kijelentő mód helyett a feltételes a megfelelő. Ennek ellenére nem változtat az a tényen, hogy ezt a jelenséget tényleg anomáliának tekintik:
    “It is considered an anomaly because it contradicts what the Capital Asset Pricing Model (CAPM) would predict about the relationship between risk and return.”
    http://en.wikipedia.org/wiki/Low-volatility_anomaly

  • mesterséges unintelligencia

    Kiszámoló!

    Egy hétköznapi ember számára a kockázatot elsősorban nem a volatilitás jelenti, hanem a drawdown. Olyan teszttel még nem találkoztál, hogy mondjuk kiválasztják azt a száz részvényt, amelynek az előző egy év során a legkisebb volt a DD-ja és azt tartják a következő felülvizsgálati periódusig, legyen az havonta, negyedévente, évente?
    Vajon ez is jó módszer lenne, mit gondolsz?

  • mesterséges unintelligencia

    “elméletileg magasabb hozamot “illene” eredményeznie”

    Végülis elsőre sem mondtam nagy hülyeséget, mert nem azt írtam, hogy “kell” vagy “fog”, hanem azt, hogy “illene”. Ebben azért benne van a bizonytalansági faktor 🙂

  • barna

    mi az a drawdown?

  • kp

    Az “elv”-et sokan függvényszerűen (egyértelmű hozzárendelésként) értelmezik, ami hiba mert csak az egyik irányba igaz.

    Nagy hozam –> nagy kockázat tipikus eset. (általában kivételt azért lehet találni, de annak a háttere valamilyen tökéletlen működése a piac(ok)nak pl hiányos info, pszichologia, szabályzási problémák stb; ráadásul nem feltétlen lineáris az arányosság)

    Nagy kockázat –> nagy hozam – ez az ami nyilván nem igaz általános érvénnyel, legfeljebb egyes behatárolható részpiacokon, komoly peremfeltételek mellett.
    Ha általában igaz lenne, akkor mindenki rohanhatna Zimbabweban földet venni, csóróbbak a kaszinóba a kosztpénzzel 😉

    Most h. leírtam és visszaolvasom rettenetesen nyilvánvalónak tűnik… szinte kár posztolni. Azért ne vedd felesleges okoskodásnak, hátha van aki ezt igy még nem fogalmazta meg magának.