A vásárlás boldoggá tesz?

Az ember élete a boldogság megragadásának vágyáról, a boldogság utáni hajszáról szól. Az Amazon kínálatában csak az önképző kategóriában negyedévente közel kétezer könyv jelenik meg a boldogságról, ebből is látszik, mennyire foglalkoztatja ez a kérdés az embereket.

A boldogságkép nem csak koronként, de jóformán évtizedenként is változik. Az ókorban egy időszakban a boldogság forrása a nagy tettek végrehajtása, a hősiesség, a nagy név megszerzése volt.

A sötétnek hívott középkorban a boldogság tagadása volt a boldogság forrása, az uralkodó vallás tanítása szerint a boldogság a földi lét után lehetett csak elérni, így céltévesztés volt az arra való törekvés. Akkor kellett boldognak érezned magad, ha boldogtalan voltál a földi léted során.

Kicsit közelebb kerülve a mai naphoz, az ötvenes években a boldogságkép az otthon lévő anya, akinek nem kellett dolgozni, csak a három gyerekre kellett vigyáznia és hazavárnia a férjét a munkából. Megvolt az otthon, sőt az Otthon és a minél több gyerek és teljesült az amerikai álom: egy ház, autó és a család.

A hatvanas években a szabadság érzése, a minden normától, kötöttségtől, elvárástól való elszakadás, a mindennel szembeni lázadás volt kikiáltva, mint a boldogság forrása. Ha az ember lerázza magáról a társadalom elvárásait, akkor lesz igazán boldog és beteljesedett.

A hetvenes években a belső ember megtalálása és felfedezése lett az új lehetőség a boldogság elérésére, a nyugati világot elözönlötték az önjelölt guruk és egyéb “spirituális vezetők”.

Az elmúlt néhány évtizedben pedig a hedonizmus lett a boldogság forrása, a fogyasztás, az élvezet, az önkényeztetés minél optimálisabb kimaximálása, legyen az élmény, étel, esetleg luxustárgy. Mindenből vegyünk nagyobbat, újabbat, jobbat, drágábbat, s ha sokáig így teszünk, előbb-utóbb megelégedettek és boldogok leszünk.

2016-ban már közel kétszer akkora házban laktak az amerikaiak, mint 45 évvel azelőtt. (1.000 négyzetláb 92,9 négyzetméter.)

Az autók egyre gyorsabbak, erősebbek, kényelmesebbek és hát igen, egyre drágábbak is lettek, mindezt a mi boldogságunkért.

Mivel az ingatlanok mérete a duplájára nőtt, de egy négyzetméter bekerülési ára az inflációval korrigáltan érdemben nem változott, így kétszer annyi pénzt kell kifizetni a mai újépítésű ingatlanokért, mint ötven éve. Az autóink is közel a duplájába kerülnek, mint 50 éve, ráadásul egy-egy háztartásban közel kétszerannyi autó van, mint fél évszázada, így háromszor-négyszer annyiba kerül az autókat megvenni és természetesen fenntartani is, mint egy-két generációval ezelőtt.

Csak az elmúlt 19 évben a turistautakra elköltött pénz is világszinten 1.900 milliárd dollárról 4.715 milliárd dollárra nőtt. 1980-ban még csak 277 millió nemzetközi turista volt világszinten, tíz éve 956 millió, tavaly már 1.460 millió.

2008 és 2019 között még az amerikai társadalom alsó negyede is 22%-kal növelte például az étteremre költött inflációval korrigált kiadásait. (A felső 25% pedig “csak” 8%-kal.)

Soha nem látott termékkínálat vesz körül bennünket, bármit megveszünk egy kattintással a világ másik végéről. Minden otthonban annyi felhalmozott tárgy van, mint még soha a világtörténelemben. Az üzletekben is olyan árubőség van, amit már nehéz fokozni, alig van valami, amit nem lehet megvenni.

Egyre több mindennel rendelkezünk, amik egyre modernebbek, gyorsabbak, kényelmesebbek. Olyan helyekre jutunk el nyaralni, ahová 20-30 éve csak a leggazdagabbak mehettek. Olyan gépek és készülékek könnyítik meg az életünket, olyan mennyiségű szórakozás érhető el otthonról amikről a szüleink még csak nem is álmodtak.

Ennek ellenére a boldogságot felmérő tanulmányok szerint a boldogság-boldogtalanság aránya még csökkent is az elmúlt 50 évben, a magukat nagyon boldognak mondók aránya 28-35% körül alakult, a nem túl boldogok aránya 9,2-16% között szóródott, s a hetvenes években volt magasabb a boldogok aránya.

Tehát a boldogság érzése nem nőtt a vagyon és a jövedelem növekedésével. (Nem úgy az adósságállomány, az az elmúlt ötven évben meredeken emelkedett, hiszen valamiből finanszírozni kellett a sokkal több pénzköltést, mert a fizetések érdemben nem emelkedtek, de a kiadások igen. A lakosság eladósodottsága négyszerese a hatvanas években mért értékeknek még a GDP arányában is.)

Miközben minden reklámban azt ígérik, hogy a következő autó vagy mobiltelefon megvásárlásával, de még a következő korty üdítő megivásával is (ha a megfelelő, reklámozott terméket választjuk) maradéktalanul elérjük, hogy boldogok és megelégedettek legyünk.

Pedig nem az életminőségünk nőtt az elmúlt ötven évben csak az életvitelünk költségszintje. Nem lettünk boldogabbak, csak sokkal jobban eladósodott az egész társadalom, de még maguk az államok is (az Egyesült Államokban 30%-kal nőtt inflációval korrigálva a szociális és oktatási kiadások az elmúlt két évtizedben).

Nagyon úgy tűnik, megint rossz dolgok után futunk. Ahogy a lázadás a konvenciók ellen vagy a keleti kultuszok tanításának az átvétele nem hozta el a beígért boldogságot, úgy a fogyasztói társadalom szokásai sem elégítenek meg bennünket.

Ezért ha legközelebb olyan reklámmal találkozol, amelyik megelégedést vagy boldogságot kínál, ha veszel egy új autót vagy egy kéthetes nyaralást egy egzotikus helyre, amit mindenki irigyelni fog tőled, hogy milyen szerencsés vagy, akkor mondd ki nyugodtan hangosan, hogy nem, nem fog boldogabbá tenni. Néhány héttel a vásárlás után már bánni fogod, hogy megvetted, ahogy ez a legtöbbször történik, ha azért veszel valamit, hogy jobban érezd magad.

Az összevásárolt dolgoknak nem csak előnyei vannak, de költségei is. Az életidőd, amit a pénz megszerzésére fordítottál, a mókuskerékben eltöltött rohanás, ami miatt az igazán fontos dolgokra nem maradt se időd, se energiád. Túl rövid az élet ahhoz, hogy arra pazaroljuk, hogy olyan dolgokért dolgozzunk, ami igazából egyáltalán nem számítanak. Még nem hallottam olyan emberről, aki visszatekintve az életére, a halála előtt azt mondta volna, hogy de kár, hogy nem dolgoztam még többet vagy nem vettem még két szobával nagyobb házat.

Használd a pénzt arra, amire való: adja meg azt a szabadságot, hogy az igazán fontos dolgokkal tudj törődni. De ha mindig elköltöd a pénzed minden felesleges dologra, akkor te fogod szolgálni a pénzt egész életedben és nem az téged.

Bármit megvehetsz, de nem vehetsz meg mindent

Online oktatás a pénzügyekről. 15 órányi anyag, nézz bele ingyen.

40 millió forintos életbiztosítás havi 5.990 Ft-ért, életkortól függetlenül.

Új vagy a blogon? Itt találod a fontosabb írásokat összegyűjtve.

Share

119 hozzászólás

  • AA.

    “Egy jo, biztonsägos auto, vagy egy kertes häz, de meg egy dragabb müszaki cikk is nem azert jo, mert a reklämban azt mondjäk, hanem mert oriäsit dob az eletminösegen.”

    Ebben teljesen egyetértek, látod, mégsem tér el annyira a gondolkodásunk.

    A kertes ház a lakáshoz képest szerintem is egyértelműen nagyobb boldogság és jobb életminőség, de mondjuk egy átlagos 150 nm-es, szép igényes kertesházhoz képest a 300 nm-es medencés fitnesztermes 5 szoba+2 vendégszoba családi ház már nem biztos, hogy tartós boldogságérzet növekedéssel és tényleges életminőség javulással jár. És persze ez is egyéni dolog, mert a kertes ház sem tesz mindenkit boldoggá.

    A műszaki cikknél is az a lényeg, hogy akinek szüksége van drágább eszközre, vegye meg, de ismerje fel, hogy neki konkrétan mire kell. Pl. átlag felhasználásra egy olcsóbb okostelefon is okoz olyan életminőséget, mint egy csúcskategóriás

  • Asd
    Engem a szex tesz boldoggá.
  • AA.

    Igen ez a lényeg, amit írsz, csak nem értem, hogy a “két hetes nyaralás exotikus helyre nem tesz boldoggá” állítást azzal “cáfolod”, hogy nem kell feltétlenül Thaiföldre menni nyaralni az élményszerzését. Tehát akkor egyetértesz az eredeti mondandóval.

    Ha valaki arra vágyik, hogy pihenjen egy jót, fürödjön a tengerben, jókat egyen, gyűjtsön új élményeket, stb. annak egy európai tengerparti úticél is tökéletes.

    Ha valaki az ázsiai kultúráért rajong, érdekli a nyelv, a helyi szokások, a helyi építészet, annak természetesen odáig kell mennie, és neki megéri.

    De azért a többség nem ilyen, legalábbis az én környezetemben. Van ilyen is, de ritka. A többség azért megy exotikusabb helyre, mert instagramon látta másoknál és felkapott úticél.

  • -nb-
    egyrészt – másrészt:
    értem az üzenetet, egyet is értek vele.
    DE:
    igenis, boldoggá tesz, ha olyat tudok megvenni, aminek örülök: lehet biciklitúra Franciaországban vagy az ismerősöm vidéki házából, vagy végre egy normális telefon, ami NEKEM megfelel (100ezerért, még mindig nem értem, hogy tudtam ilyen sokat költeni rá), vagy a kb. 50 ezret érő “kidobott” laptop, amivel elvagyok jól. Lehetne egy új autó is, de arra nem fussa 🙁
    Ha megvan a biztos alap – jól megélsz – , akkor BÁRMITŐL boldog lehetsz. Ha nincsen meg, akkor nehéz. Nagyon nehéz.

    A “jól megélsz” mindenkinek mást jelent.

  • Petya
    “Az elmúlt néhány évtizedben pedig a hedonizmus lett a boldogság forrása, a fogyasztás, az élvezet, az önkényeztetés minél optimálisabb kimaximálása, legyen az élmény, étel, esetleg luxustárgy.” Ezt nemcsak a reklámok generálják, az egész kultúránk erre lett kihegyezve. Kedvencem a “Márti dala” című mestermű: “Kezdjetek el élni, hogy legyen mit mesélni majd az unokáknak, mikor körbeállnak, (…) az ágyadon ugrálnak”. Ez mind nagyon szép, de Mártinak nem lesznek unokái. Márti élni fog, hedonista lesz és önző, ennek anyagi hátterének megteremtéséhez pedig karriert kell építenie. Miután kiélte magát, 40 évesen eszébe jut, hogy az egészet azért tette, hogy legyen mit mesélnie az unokáknak, csak ahhoz kellene egy gyerek is. Ami vagy összejön, vagy nem. Aztán az unokája jó esetben megszületik, amikor Márti 80. Az unokái max. a sírját fogják körbeállni….
  • István
    Nagy igazság van ebben a cikkben. Igazából minél több dolog elérhető az emberek számára, annál több dolgot akarnak (tisztelet a kivételnek). Nem véletlenül van az, hogy hiába adják a rengetek támogatást a gyerekvállaláshoz, egy bizonyos szinttől az emberek nem plusz gyereket akarnak a plusz pénzből nevelni, hanem a pénzen megvenni dolgokat vagy épp beutazni a világot. Egyszer láttam egy képet, ami nagyon igaz. A tolókocsis arról álmodozik bárcsak tudna sétálni, a gyalogos arról, hogy bárcsak lenne kerékpárja, a kerékpáros arról, hogy bárcsak lenne egy öreg, szakadt autója, a szakadt autós pedig, hogy bárcsak lenne egy új sportkocsija. Azaz minél gazdagabb valaki, annál több és nagyobb dolgokra vágyik az életben. Csak, hogy ezek igazából nem teszik boldoggá, de az embernek sosem jó ami éppen van. Több és több kell.
  • Petya
    Én mindig elakadok a Bibliában ennél a résznél: “Amikor Ádám 130 esztendős volt, magához hasonló, saját képmása szerinti fiút nemzett, akit Szetnek hívott. Ádám Szet születése után még 800 évig élt, s fiai meg lányai születtek. Ádám egész életkora 930 esztendőt tett ki, akkor halt meg. Szet 105 éves korában nemzette Enost. Szet Enos születése után még 807 évig élt, s fiai meg lányai születtek. Szet egész életkora 912 évet tett ki, akkor halt meg. Enos 90 éves korában nemzette Kenánt. Enos Kenán születése után még 815 évig élt, és fiai meg lányai születtek. Enos egész életkora 905 évet tett ki, akkor halt meg. Kenán 70 esztendős korában nemzette Mahalaleelt. Kenán Mahalaleel születése után még 840 évig élt, és fiai meg lányai születtek. Kenán egész életkora 910 évet tett ki, akkor halt meg. Mahalaleel 65 éves korában nemzette Járedet…” És így tovább és tovább és tovább.
  • Dolfy
    Harcosok Klubja: Amit birtokolsz az birtokba vesz

    youtube.com/watch?v=qn7Df0WV0mc

  • Tibor
    ” Nehez elkepzelni, hogy van olyan, akinek a munkaja örömet okoz, ee emiatt jol meg is fizetik? ”

    Nem, de neked meg úgy látszik azt nehéz elképzelni, hogy nem mindenki tudja azt csinálni munkaként, amit szeretne, és így nem jut flow érzéshez. És ez nem a kisebbség, hanem a többség. A kisebbség az, aki a flow-hoz eljut.

  • porthosz
    Hint: a boldogság mindig egy pillanatnyi állapot (az agyadban egy kis hormonvihar), így aztán bármi boldoggá tehet, a vásárlás, egy szelet csoki, ha gyereked születik stb, egyik sem jobb vagy rosszabb a másiknál. Úgy is mondhatnám hogy ezek kis pozitív tüskék az életedben.

    Amivel keveritek az az elégedettség (ami meg egy hosszú távú állapot), ezt viszont egy sokkal macerásabb dolog, mert az elégedettség alapvetően egy belső elfogadásból fakad.
    Szóval az emberek szvsz nem boldogtalanok, hanem elégedetlenek az életükkel, akkor is ha nagy autója van akkor is ha nagy háza van, akkor is ha gyerekei vannak és szerető családja stb, de ezen semmilyen külső tényező nem segít, mert belül kell elfogadnod magad és az életed olyannak amilyen.
    (egy omladozó erdei kisházban is lehetsz rendkívül elégedett az életeddel, és egy óriási kastélyban gyerekekkel körbevéve is lehetsz elégedetlen)

  • usespanner

    Az oké, hogy téged az élettársad, a gyereked, egy jó kaja, alvás vagy a biztoság tesz boldoggá, de engem nem.

    Annyi megtakarításom bőven van, hogy halálra ehetem magam a barátnőmmel az ágyban.

    Sajnos ez nem ilyen egyszerű, engem egy érdekesebb, változatosabb munka tenne boldoggá, ahhoz meg az 5,5 év (felesleges) egyetem után újabb 4 évet kéne tanulni. Nagy dilemma.

    A te célod mindent megadni magadnak és a családodnak, nekem pedig, hogy mindent magadjak azoknak, akik rászorulnak. Ez csak egy másik cél és ugyanaz a boldogság, ha sikerül elérnem.

  • tomi
    Én egy kutatás kiértékelésében olvastam 1-2 éve, hogy a mai fiatalok már közel sem szexelnek annyit, mint a nagyszüleik tették ezt anno… Lehet, hogy ebben (is) rejlik a boldogság hiánya, alacsonyabb szintje.. 🙂
  • tomi
    “Az általában eszükbe sem jut, hogy lehetne kevesebbet is dolgozni, ha visszavennének az igényeikből. Én pl. csak napi 3-4 órát dolgozom általában, és nincs is 20 milliós autóm, de cserébe nem is kell naponta 8 órát lehúznom egy irodában egész életemben.”

    Jó de ilyen opció általában nincsen. Nem mondhatod azt, hogy fele fizetésért a fele munkát kérem. El kell menni más helyre más munkát csinálni, ahol ugyanúgy ott kell lenni a 8-9 órát, csak több az üresjárat, esetleg könnyebb a munka és persze szerényebb a fizu is…

  • Gatter
    Én a pénzemből először időt veszek. Minden más csak utána jön. :))
  • Úthasználó
    Vagy Miklós arra gondolj, hogy ne költsd el az utolsó filléredet is élményekre, ne gatyásodj le, csak hogy eljuthass egy túristaparadicsomba. Most a Covid miatt jöttem rá (kényszerből), hogy a magyar turisztikában van élet a Balatonon túl is.
    Persze ha van pénzed és megtakarításaid,akkor miért ne költsd nyaralásra a felesleget?
  • Omega
    Mindent azért csinálsz, akarsz elérni, létrehozni, véghezvinni, megkapni, átadni, megismerni, megtanulni, elsajátítani, elhagyni, megenni, meginni, kimondani, elhallgatni stb., vagyis MEGTAPASZTALNI az életben, mert azt gondolod, hogy jobban fogod ÉREZNI magad tőle, ha megvalósul az a megtapasztalás az életedben. Még a gyerekednek is ezért adsz enni, vagy simogatod meg a fejét, nincs semmilyen kivétel.
    Vagyis alapvetően az az uralkodó paradigma (elsősorban a nyugtati világban), hogy ha majd lesz az életedben ilyen meg olyan megtapasztalás, akkor majd UTÁNA jobban fogod érezni magad, és boldogabb leszel tőle.

    Az az igazán érdekes dolog, amikor rájössz, hogy ha megfordítod a folyamatot, a jelenség ugyanúgy lezajlik, csak mókuskerék, meg taposómalom nélkül.

  • százegy

    Olvastam a Bibliát, meg sok filozófiai írást a vallással kapcsolatban, Nietzschétől Mereskovszkijon át Hamvas Béláig. Olvastam apokrif iratok fordításait -pl. Énoch könyvét Hamvastól, alternatív evangéliumokat, mint Mária Magdolna evangéliuma, stb.- Emellett gyerekkorom óta hobbim a történelem, amihez ezer szálon kapcsolódik a kereszténység.
    Nem akarok belemenni, de az Ószövetség jelentős része az akkád, sumér, egyiptomi és kánaánita mitológia összeollózásából áll -az özönvíztől Szodoma es Gomora pusztulásáig- nem.állandó, hanem változó. Jahve se zsidó isten volt, hanem kánaánita,a judaizmus eredetileg politeista vallás volt, majd később két isten maradt, Jahve és Ashera -felesége-, majd Ashera is eltűnt.
    A kereszténység pedig misztériumvallások -Ízisz-, Dionüsszosz-, Mithrász-kultusz- és a zsidó esszénus szekta tanításainak kusza egyvelege. Káros zagyvalék, szerintem.

  • százegy

    Ez ostobaság. Olyan, mintha azt mondanád, hogy addig nem olvasol Dosztojevszkijt, Shakespeare-t, Bulgakovot stb., amíg végig nem rágtad magad a magyar irodalmon egészén a ZS-kategóriásokig. Ilyen ökörséget általában azok mondanak, akiknek alapból sincs igénye se kultúrára, se utazásra.
    Normális ember nem azért utazik, mert az trendi, hanem azért, mert sokszor több évtizedes álmát valósitja meg vele, bele akar kóstolni más kultúrákba, látni akarja a világot. A szabadidő keret pedig véges, az ember rohanosan idősödik, a józan eszű itt is optimalizál a lehetőségeihez mérten.
    Persze vannak olyanok, akik divatból utaznak ún. egzotikus helyekre, de szerintem ez a kisebbség.

  • Eddie
    A haszontalan tárgyak megszerzése boldogság, viszont sokszor ugyanekkora boldogság kidobni, megszabadulni tőle.
  • Kiszamolo
    tomi, ma már mást is lehet csinálni hétfő este, ennyi a titok.
  • hazitroll
    Ez a kép hogy jön össze a szöveggel? My unfogettable days with the heroes of Budapest? (tudom, a lényeget ragadtam meg)
  • János
    “Márti dala” példához: Márti valós személy volt, aki meghalt.
  • headset

    “Annyi megtakarításom bőven van, hogy halálra ehetem magam a barátnőmmel az ágyban.”

    Először is ezek csak példák voltak. Másodszor, ha ezek közül néhányat túlzásba viszel a többi rovására, az nyilván nem felel meg az eredeti célnak.

    “Sajnos ez nem ilyen egyszerű, engem egy érdekesebb, változatosabb munka tenne boldoggá…”
    És ha emiatt nélkülözni fogod a minőségi ételt, nem lesz lakásod, nem találsz párt, mert nem tudsz számára anyagi biztonságot nyújtani és kifutsz a gyerekvállalás időszakából? Szerintem ezt kell mérlegelned előnyök és hátrányok szempontjából. És ebből látszik, hogy működik az elmélet, amit írtam a boldogságról.

    “A te célod mindent megadni magadnak és a családodnak, nekem pedig, hogy mindent magadjak azoknak, akik rászorulnak.”
    Ez nem igaz rám, mert nem ismersz. És nem igaz rád sem, mert gondolom nem a nyomornegyedekben osztogatod a “mindent”.

  • Ivan Olsen
    Hú de fura olvasni, hogy néhányan mindenbe bele tudják hallani a saját véleményüket 🙂 Aki a Márti dalába belehallotta, hogy Márti egy karrierista, önző nő lesz, az szerintem nem figyelt fel erre a részre: “Jó néha sötétben a holdat nézni/Hosszan egy távoli csillagot igézni/Jó néha fázni, semmin elmélázni/Tavaszi esőben olykor bőrig ázni/Tele szájjal enni, hangosan szeretni/Jó néha magamat csak úgy elnevetni/Sírni ha fáj, remegni ha félek/érezni, hogy élek.” Szóval az a dal vélhetően inkább az érzelmek megéléséről, és azok elmeséléséről szól az unokának. Ne csak legyünk, hanem érezzünk is, ha már megszülettünk.
  • Petya
    @ivan-olsen Újra elolvastam a szöveget, és továbbra is arról szól, hogy én, én, én. Mindezt az unokák érdekében, of course.
  • Joe
    Petya: “Én mindig elakadok a Bibliában ennél a résznél: “Amikor Ádám 130 esztendős volt, …”

    A régiek nagyon jól tudták, hogy a mythos és a logos, vagyis a mítosz és a racionális oldal két különböző dolog, és nem is mosták össze őket. A szent könyvek mítoszt adnak az embereknek, spirituális válaszokat arra, hogy mi az értelme az életnek. A bibliai történeteknek nincs közük a mindennapi valósághoz abban az értelemben, hogy nem szó szerint értendőek, nem mindennapi logikával kell megközelíteni őket.

    Az ellentéte is alapvető tévedés, pl, amit a fundamentalisták elkövetnek, hogy összemossák a kettőt, és a mítosz alapján akarják a világot kormányozni, mert a két rész kiegészíti egymást, de a szerepük eltérő.

    Részletesen erről, ha valakit érdekel a téma: Karen Armstrong: The Battle for God: A History of Fundamentalism

  • kormánytisztviselő
    Egy barátom “meglepiként” kapott az élettárástól tavaly Karácsonyra egy teliáras új telefont, úgy hogy egyébként baromira boldog volt addig a meglévővel. (márkák nem lényegesek) Kell valami ajándék Karácsonyra címszóval. Hát boldog nem lett tőle.

    Mivel az én telefonom, hogy is fogalmazzak, elérte az életciklusa végét, ami amortizáltság formájában öltött testet, neki meg a fiókban hevert a korábbi kifogástalan állapotú, így egy sörözés áráért lett egy kvázi új telefonom. Én viszont boldog lettem.

    Az új fogyasztási cikk mégis boldoggá tesz… Valakit… Megköszöntem az asszonyának 🙂

    Csattanó: valójában szegény srác kontójára lepték őt meg, hogy boldog legyen

  • kormánytisztviselő

    Egyéni döntés kérdése hogy a pénzt értekeled többre, vagy a szabadidőt. “Vehetsz” időt, azzal, hogy munkát váltasz alacsonyabb fizetésért és olyan állást keresel, ahol több lesz a szabadidőd. Szabadidő az is lehet, hogy 7-15-ig dolgozol és fél négykor a kertedben napozol, vagy strandon ülsz, sportolsz. Vagy te hozod el minden nap 4-kor a gyerekeket oviból, iskolából.

    Korlátlan lehetőségek tárháza. Amikor 2017-ben bedobtam a törülközőt a multinál az volt a egyik célom, hogy olyan munkát keressek ami sokkal rugalmasabb. Nem egészen így alakult, de nem rossz ez így sem. A gyerekemet 2,5 éven át tudtam a saját sporttevékenységében az időmmel támogatni, most már egy NB1-es csapat U 16 korosztályában, az “A” keretben focizik. Volt kapacitásom akkor amikor kellett arra is, hogy az átigazolás során képviseljem az érdekeit.
    A ráfordított időt semmilyen pénz nem pótolhatta volna.

  • Gyalog
    Ha a partinak vége, a király és a paraszt is ugyanabba a dobozba kerül.
  • amaximus
    “Névtelen: A boldogság a saját útját járó ember nyugalma.”

    Boldogság akkor van ha a lehetőségek találkoznak a vágyakkal.

  • Krisz
    jó a cikk, igazából azt a rákban meghalt fiatal lány cikkét kéne ide belinkelni még, aki halála előtt írt, hogy mit hogyan kéne ebben a nyomorult életben mindenkinek, hogy a kutyáddal játszás, a gyerekeid vagy a családoddal lenni minnél többet, ami igazán fontos és ad.
    (Harcosok klubja ) “amit birtokolsz, az birtokba vesz”
    . Bár hozzáteszem, hogy mivel különbözőek vagyunk, mindenkinek más a költekezési szokásai, pl én 6 évente beérem egy középkategóriás telefonnal, haverom fél évente veszi a legújabbat, én kerékpárt nem veszek 800 ezer ft alatt(versenyzem is vele ) , ő teszkó bájkkal elvan, és?! mindenki más, , de pl én belerakom kerékpárba azt a pénzt amit más pl autóba, de nem is sírok hogy nekem középkat kocsira futja csak
    van egy ógörökg aforizma: “egyesek annyira zsugoriak mintha örökké élnének, mások pedig annyira tékozlók,mintha rögvest meghalnának”

    fáj de igaz. és bölcs .

  • Husz Janos Puszita
    Én másképp látom a problémát. Manapság már kötelező boldognak lenni, minden azt sugározza feléd, innen a hedonizmus. Ezt hajszolja boldog, boldogtalan. Pedig az élet nem ilyen, a boldogság néhány ritka pillanat, felszokik a dopaminszint, aztán szépen visszaáll, ha nem így lenne, abba belehalnank. Az emberek nézik az amerikai filmeket és nincsenek felkészülve a kudarcra, veszteségre, szomorusagra, úgy általában a rossz érzésekre. Pedig ezek is az élet reszei, egy uj tárggyal vagy utazással nem lehet elmenekülni előlük. Ha elhessegeted, annál makacsabban fog visszatérni. Szóval nyugodtan merj néha boldogtalan lenni, megvan annak is az ideje.
  • Waltz
    Nem vagyok családellenes, de rengeteg családot tudnék mutatni, ahol a “Gyerek a legnagyobb boldogság” címszó alatt apa heti 70 órát dolgozik azért, hogy tudják fizetni a hitelt, hogy a gyerekeknek, az unokáknak, de még az ükunokáknak is minden meglegyen. Anya évekre kiesik a felnőttek világából, feladja a személyiségét, hogy otthon lehessen a csemetékkel. Amikor kamaszok lesznek a gyerekek le se tojják a szülők fejét, anya pedig mentális problémákkal küzd, mert nincs már akinek szüksége lenne rá és rajtuk kìvül mást nem ért el az életben. A gyerekek 20 éves koruk körül elköltöznek a világ másik végére, az unokákat pedig évente 2×2 hétre látják. Apa és anya 50 évesen meg ülnek a nagy üres házban és néznek hova tűnt az életük.
    Az első lockdown alatt kiderült igazából hányan is szeretnek a családjukkal lenni. Köszi, inkább lesz 1 gyerekünk és mellette életünk, karrierünk meg ami kell.
  • TS
    Egy vadszamár Libyában ezt panaszolta nékem: Mi vagyok én? Egy rongy vadszamár. Még nevem sincsen. Oh,ha én is a teremtés koronája,ha én is ember lehetnék!
    New York mellett egy néger így sóhajtott felém: Oh,ha én a teremtés koronája,ha én is fehér ember lehetnék! A zsidók bemennek egy keresztény templomba és mint hibátlan emberek jönnek ki belőle,oh ha nekünk is volna ilyen templomunk,ahol leválna rólunk ez a feketeség!
    Nancyban viszont találkoztam egy francia íróval, aki így beszélt: Oh, ha én egy szép fiatal katonatiszt lehetnék, asszonyok kedvence, és méghozzá milliomos!
    Mindezek után pedig Rochum doktor,egy daliás szép,fehér és fiatal katonatiszt,még hozzá angol ember és orvos,egy délelőtt Edinburgban agyonlőtte magát. És ezt írta búcsúlevelében: angol is vagyok,gazdag is,fiatal is,és én mondom nektek: nincs ocsmányabb,szerencsétlenebb állat e földön mint a teremtés koronája az ember
  • Mr T
    Kiszamolo
    Szeretem az ilyen típusú cikkeid, de nekem mindig úgy tűnik, mintha egy fontos dolgot kihagynál az egyenletből. Ez az egész nem ilyen egyszerű. Ha nem lenne ennyire fogyasztásorientált a társadalom, akkor miből lenne munkája annak a 8 milliárd embernek a földön? A fogyasszunk felelősséggel elv egy szuper dolog lenne, ha nem lenne, csak 1 milliárd ember mondjuk. Ahhoz meg kéne egy jó kis háború, covidnál komolyabb vírus vagy legalábbis vmi népességkorlátozás (bármelyik amúgy nagyon is jó lenne, mert kicsit túl sokan vagyunk már).
    Jelenleg “jó dolog” a felelősségtelen fogyasztás, mert cserébe Átlag Bélának is van állása, amiből eltartja a családját. Arról meg ne vitatkozzunk, hogy Átlag Béla miért létezik és miért szaporodik, az talán egy etikátlan vita lenne 🙂
  • Blend Ahmed
    “Kicsit közelebb kerülve a mai naphoz, az ötvenes években a boldogságkép az otthon lévő anya, akinek nem kellett dolgozni, csak a három gyerekre kellett vigyáznia és hazavárnia a férjét a munkából.”

    Ahogy az azt követő mondatban te is hozzáteszed, ez az amerikai álom volt. A vasfüggöny rosszabbik oldalán már az is boldoggá tette az embereket, ha éjszaka nem jött értük a fekete autó 🙁

    Illetve a ’60-as, ’70-es évekre vonatkozó megállapítások is rothadó kapitalizmusra vonatkoznak. Ebből a szempontból kíváncsi lennék a hasonló időszakokra vonatkozó magyarországi szociológiai felmérések eredményeire is. Vagyis inkább a szűk körnek osztogatott hangulatjelentésekre.

  • Blend Ahmed
    “Ez a kép hogy jön össze a szöveggel? My unfogettable days with the heroes of Budapest?”
    Szerintem Kiszámoló rossz gombot nyomott meg a mémgyárban.
  • Béla
    PJ: Ha napi 3-4 órát dolgozol, akkor mit csinálsz a maradék időben? Nekem egy percet sem kellene már dolgoznom anyagi szempontból, de szeretem amit csinálok, ezért több mint 8 órát foglalkozom vele. Meg is őrülnék, ha rámszakadna ennyi szabadidő.
  • Petya
    Félreétesz, az életkorukkal nincs bajom, csak a végtelen hosszú családfákkal. Tele van velük a Biblia. Végigolvasni nincs türelmem, átugrani meg merem, nehogy a későbbiekben ne értsek meg valamit, mert nem látom át a rokoni szálakat. Tiszta Száz év magány.
  • Uj Hozzászóló
    Ivan Olsen, erdekesek a sorok amiket beolloztal Pásztor Anna dalabol, annyira, hogy bar ismertem ezt a notat mégsem emlekeztem ezekre a sorokra. Rakerestem, es hat azert nem emlekezem, mert annyira halk, annyira nem hansulyos ez a par sor, hogy szinte halhatatlan. Egyetertek a velemenyeddel az erzesek megéléséről, de ahogy irtam korabban soha sem tunt fel ez nekem, nem is hallottam! Addig en is a hedonizmussal tarsitottam a kezdjetek el elnit. Érdekes, köszi
  • Valdez
    Nekem sokkal nagyobb lelki nyugalmat, kiegyensúlyozottságot, magabiztosság okoz hogy van bőven tartalékom és hónapról hónapra több. És paradox módon a helyzet az hogy kis odafigyeléssel sokkal élménydúsabb életet tudtam élni mindemellett mint sok ismerősöm aki hasonlóan keres de elköltötte. Szerintem a kettőt nagyon jól lehet ötvözni kis tudatossággal.
    Nem érdekel hány éves az autóm és ki mit mond, mekkora a tv-m, a 60.000es telefonomat is megelégedve használom 3-4évig és úgyan úgy örömöt fog nyújtani a következő hasonló telefon megvásárlasa is stb.. Mellette viszont túrázom, utazom, barátaimmal vagyok, ki tudtam költözni 1.5éve egy olyan helyre ahol mindig nyár van és óceán, mindezt otthoni átlagfizetéből 10éve 0ról indulva egy érettségivel, vettem magamnak otthon ingatlant is stb. És mindezt csak azzal hogy szemben mentem az árral és nem költöttem fölösleges hétköznapi hülyeségekre.
  • BauSterm
    Nem kell mást tenni, csak mosolyogni, nevetni. Még ha sz&#rul is vagy, akkor is. Már a kényszeredett mosolygástól hormonok termelődnek, és a testünket becsapva tényleg jobban érzed magad 🙂

    Van egy nőci, aki a mókuskerékből kiugorva elhúzott jó messzire vidékre. Őt láttam egy dokufilmben, ahol megkérdezték tőle, hogy csinálja hogy ennyire boldog, ennyire vidám ilyen zord körülmények között.

    Azt mondta a riporternek: “Emeld magasba a kezed. Mindkettőt! A Nő is felemelte, majd mondta neki, most mosolyogj!.” és ott nevettek percekig. Már nézve is jó kedvem lett. Kipróbáltam én is búvalb#&@tt ismerősökkel is. Működik :). A Boldogság amúgy is a jelen pillanatban létezik, egy állapot, egy érzés, amiért tenni kell.

    Nincs olyan, hogy mindig az vagy.

  • BauSterm
    A mondandóm többi része pedig megegyezne szavaival.
  • PJ
    Béla: a 3-4 óra úgy értendő, hogy abban a munka munkát csinálom, amivel pénzt keresek. A maradék időben meg azzal foglalkozom, amivel akarok, akár “munka” is lehet, de nem explicit pénzkereset céljából, hanem mert azzal akarok foglalkozni.

    Ha neked nincsenek saját projektjeid, amin nem megrendelésre, hanem pusztán kedvtelésből dolgoznál (ami azt jelenti, hogy bármikor abbahagyhatod, ha megunod, és másba kezdhetsz, nem kell befejezni csak azért, mert a megrendelő várja az eredményt), akkor semmi gond, ha a munkádat csinálod. Nem vagyunk egyformák.

    Nekem van éppen elég saját ötletem ahhoz, hogy nem kell a szabad időmben megrendelésre dolgoznom másnak csak azért, mert unatkozom.

  • Ivan Olsen
    Akkor továbbra is rosszul olvasod 🙂

    hvg.hu/kultura/20130128_marti_dala_tortenete

  • kormánytisztviselő

    Ezzel egyáltalán nem értek egyet. Az anyagiak miatt szerintem simán 80-90%-a az embereknek olyan munkát végez amit nem szeret (nyilván nem itt a blogon, az átlagnál tudatosabbak vagyunk). Nem lehetne más munkával boldogabb? Én marha boldog lennék egy egyszerű erdészként, vagy farmerként.

    Nekem ne mondja senki, hogy a távol-keletiek jókedvükben gyártanak áramkört, meg elektromos panelt. Meg boldogan gyártanak gumit a környékbeliek (meg ukránok, meg szerbek) Dunaújvárosban. Meg fütyörészve exceleznek az associate-ek egy SSC-nek Indiában, meg Thaiföldön.

    Csak éppen erre van kereslet, ezt lehet exportálni, ezt a szolgáltatást lehet nyújtani.

    Egy csomó mesterségesen gerjesztett kereslet indukálja a fogyasztási cikkek gyártását, ahelyett hogy más, pl. minőségi élelmiszer iránt lenne kereslet.

    Ne értse félre senki, az iparra szükség van, de korántsem ekkorára.

  • QTT

    Ugyan nem nekem szántad a kérdést, de én is hozzá tudok szólni, lévén egy ideje már csak havi 6-7 napot dolgozom. Előtte is jó ideig havi 11-12 napot dolgoztam. Ráadásul gyerek sincs és nem kertes házban lakunk, a feleségem meg 7-15:30-ig nincs itthon.
    Tőlem is sokan megkérdezték már, hogy nem unatkozom? Nagyon sok ember úgy van vele, ahogy Te is, hogy egyszerűen nem érti mit lehet kezdeni egy nappal, ha abból nem tesz ki 8 órát a munka.

    Én sosem unatkoztam, sosem kell “erőből” megszerveznem a napomat, hogy legyen valamit csinálni. Simán elmegy egy átlagos napom azzal, hogy kaját készítek, konyhát rendezek, edzeni megyek, sokat olvasok, filmet/sorozatot nézek, számítógépen játszom, autót mosok, ismerősökkel beszélek stb… Pedig 7-22-ig vagyok fent minden itthon töltött napomon. Viszont nagyon könnyedén elmegy még így is egy napom, elképzelhetetlen, hogy unatkozzak.

  • NAR
    “Az autók egyre gyorsabbak, erősebbek, kényelmesebbek és hát igen, egyre drágábbak is lettek, mindezt a mi boldogságunkért”

    Valamint biztonságosabbak és (tömegre vetítve mindenképpen) kevesebbet fogyasztanak. Az én autóm pl. másfélszer nehezebb, mint egy 1200-es Lada (cserébe kényelmesen elfér benne 6 ember, míg a Ladában csak 4), de ugyanannyit fogyaszt.

  • att
    A baj az, hogy egyre többen keresik a boldogságot megint a lázadozásban, meg az utcai pusztításban. Az még nagyobb baj, hogy némely politikusok szerint ez teljesen jól van így.
  • Axt
    Szerintem a boldogság ott kezdődik, hogy az ember nem háborog minden dolgon, amit a hírekben olvas. Azt látom, hogy az emberek túlságosan nagy jelentőséget tulajdonítanak a hírolvasásnak, aztán meg egész nap csak puffognak és néhányan még elvárják hogy mások is velük puffogjanak. Aztán meg nem értik hogy miért olyan rossz a kedvük. Eleve túl sok az információ, és már ez is frusztrálja az embereket. Én egyre kevesebb információt engedek magamba, pont a nyugalom miatt.

Vélemény, hozzászólás?

A megadott név fog megjelenni, ezért érdemes nem a valódi nevedet megadni a hozzászóláshoz.

A hozzászólás előzetes moderáció után fog megjelenni.

A hozzászólás párbeszédre van kitalálva és nem monologizálásra. Ezért fogalmazd meg úgy a mondanivalód, hogy beleférjen egyszerre egy hozzászólásba. Senki nem akar téged olvasni 15 hozzászóláson keresztül (rajtad kívül természetesen). Ha cikket szeretnél írni, ajánlom valamelyik ingyenes blog oldalt, azok valók ilyenre.

Minden hozzászólótól elvárjuk a minimális tiszteletet mások felé. Akiknek ez (még) nem megy, azoknak felesleges fáradnia a gépeléssel. Beszélj úgy másokkal, ahogy szeretnéd, hogy veled beszéljenek. Ennyire egyszerű eldöntened, megfelelsz-e ennek a feltételnek.

A hozzászólás nem alanyi jog, hanem egy lehetőség, ha olyat tudsz mondani, ami mások számára hasznos és építő. Köszönjük a megértést.

(Elnézést kérek mindenkitől, a fentiekért, sajnos a félreértések miatt kénytelen voltam leírni ezeket. Természetesen a te hozzászólásodat is szeretettel várjuk.)

Figyelem: FIREFOX böngészővel gondod lehet a hozzászólás elküldésével. Használj másik böngészőt a hozzászóláshoz, amíg ki nem javítják a hibát.

 karakter még felhasználható

A hozzászólás elküldésével hozzájárulsz, hogy az IP címed technikai okokból tárolva legyen. Ha ezt nem szeretnéd, ne küldd el a hozzászólást. Kérésre a hozzászólást töröljük az IP címeddel együtt.