Az állam egyre kétségbeesettebben igyekszik minél több pénzt az állampapírokba terelni, miközben folyamatosan rontja a lakossági állampapírok feltételeit is.

Ezért nem meglepő módon sok negatív hang jelent meg az állampapírokkal kapcsolatban.

"Megszűnik majd az idő előtti visszaválthatóság." "Az egy százalékos visszaváltási költséget felemelik majd 15%-ra." "Akinek esze van, állampapír helyett amerikai részvényeket vesz." "Most beszedik a sok pénzt, mert tudják, hogy hamarosan nagy baj lesz." "Nem tudja az Adósságkezelő eladni az új államadósságot, ennek hamarosan csőd lesz a vége."

Annyian kérdeznek ezzel kapcsolatban és annyi rossz tanácsot adnak az emberek egymásnak, hogy érdemes írni róla.

Az első kérdés, hogy mekkora is a baj? Röviden: elég nagy. Hat-hét éve mondják a kormánynak, hogy ne fűtse túl a gazdaságot és ne értékelje le folyamatosan a forintot, mert mindkettő nagy inflációt fog eredményezni. A választópolgárok közé szórt ingyenpénz pedig még tovább gerjeszti az inflációt és pluszban még a költségvetést is tönkreteszi.

Az elmúlt évek az értelmetlen költségvetési pénzszórásról szóltak, a kormány minden év végén kiszórt még teljesen feleslegesen másfél-két ezer milliárd forintot, ha jobban teljesültek a bevételek a szándékosan alábecsült infláció miatt.

Bár gazdasági és pénzügyi bőség volt, nem arra használta a kormány, hogy az adósságot csökkentse, hanem továbbra is mínuszos költségvetéseket tervezett.

A kormány a jegybankkal karöltve szórta a nulla százalékos hiteleket is a vállalkozóknak és a lakosságnak egyaránt, feleslegesen tovább tüzelve az amúgy is mesterségesen túlpörgetett gazdaságot. (Pedig a túlfűtött gazdaság vége mindig az elszabaduló infláció.) Hiába mondta mindenki, hogy ha majd egyszer nem 0,6% lesz az alapkamat, irgalmatlan sok pénzbe fog kerülni a sok, még sokáig futó ingyenhitel a jegybanknak és a költségvetésnek is.

Klasszikusan elbaltázott prociklikus gazdaságpolitika folyt az országban, akkor stimulálták a gazdaságot, amikor nem kellett volna. S ennek az az ára, hogy most, amikor pedig kellene stimulálni a gazdaságot adócsökkentéssel és támogatásokkal, akkor pedig megszorítások vannak, még nagyobbá téve a bajt. A példa kedvéért az építőiparnak most lenne szüksége a CSOK-ra és a felújítási támogatásra, nem akkor, amikor egyébként is túl volt pörgetve. De most a kormány nemhogy segíteni nem tud, hanem még rúgott is egyet a szektorba a költségvetési beruházások visszavágásával is.

A mindenféle árszabályozások, a gazdaságba való önkényes és teljesen kiszámíthatatlan beavatkozások, iparágak egyik napról a másikra történő teljes ellehetetlenítése is sokat rombolták az ország gazdasági megítélését.

A sok értelmetlen "szabadságharc", a keleti diktatúrák szervilis és érthetetlen kiszolgálása, a demokratikus berendezkedés tudatos lebontása és a féktelen korrupció miatt az uniós támogatások folyósítását is bizonytalan időre felfüggesztették, amely összegek szintén nagyon hiányoznak a költségvetésből.

Az elmúlt hat-hét év gazdasági ámokfutása beérett, az infláció elszabadult, még világszinten is jelentős a magyar infláció, ami ráadásul már tizedik hónapja van 20% felett.

Az ország szerencséjére a jegybank egy hatalmas pálfordulattal észhez tért, előtte sok évig tétlenül nézte, sőt előidézte a forint folyamatos gyengülését, az infláció elszabadulása ellen sem tett túl sok mindent, egy ideje viszont magasan tartott kamatokkal támogatja, hogy a forint árfolyama ne omoljon össze.

Tehát tényleg nagy a baj, az infláció az egekben, a gazdaság recesszióban, az alapkamat világszinten is kiugróan magas, a költségvetésben hatalmas lyukak, megszorítások mindenhol.

(Rossz ilyet leírni, de Gyurcsány idejében fele ekkora sem volt a baj, pedig akkor egy gazdasági világválság volt, amihez képest a mostani gondok elenyészőek. Lehet hülyíteni a gondolkodni nem akaró embereket, hogy háborús szankciók meg Brüsszel meg Soros, de akinek egy pici esze van, észreveszi, hogy furcsa módon csak Magyarországot érintik ennyire mélyen ezek a problémák. Azért, mert az okok itthon keresendőek és nem külföldön.)

Azonban most jön a de.

A probléma nagy, de nem annyira nagy, hogy egyből világvégét kiáltsunk.

Amint már írtam, a jegybank jó útra tért és elkötelezettnek tűnik a forint megmentése és az infláció letörése mellett.

A kormány szakadékba vezette az ország gazdaságát (ezért nem akarunk kanyarban előzni ugye), de azóta komoly megszorításokat vezetett be, olyan szent tehenekhez is hozzá mert nyúlni, mint a családtámogatások visszavágása.

Sok adót megemelt, annak ellenére, hogy az adócsökkentés kormánya.

Sok állami építkezést leállított, hogy javítsa a költségvetés egyensúlyát.

Nagyon fontos, hogy a ránk váró gazdasági nehézségeket ne keverjük össze az államcsőddel.

Az elmúlt negyven évben egy maroknyi ország került csak államcsődbe. Ezek a csődök nagy része is részleges volt csak, nem az összes adósságot, csak azok egy részét érintette és nem teljes veszteséget, csak részlegeset jelentett a befektetőknek. (Az ábrán még nincs rajta Sri Lanka, amely a tavalyi év közepén függesztette fel a külföldi adósságok törlesztését.)

A magyar állam adósságbesorolása még a bóvli felett van (igaz, egyetlen fokkal csak). 2011-ben már egyszer a kormánynak sikerült bóvli kategóriába lökni az országot és ott is maradtunk öt évig. (Akkor is az elhibázott gazdaságpolitika - a költségvetési hiány öncélú elengedése és az IMF elleni szabadságharc miatt.) Mégsem dőlt össze a világ.

A piac jelenleg igen kicsi esélyt áraz a magyar államadósság vissza nem fizetésére. (Nem azt mondom, hogy büszkének kellene lennünk a "helyezésünkre", hiszen sok harmadik világbeli országnak jóval kisebb a CDS felára, mint az uniós Magyarországnak, de messze vagyunk még a csődtől.):

Nagyon magas kamatot vagyunk kénytelenek fizetni az államadósságunkra, de vegyük észre, hogy ennek mértéke is dinamikusan csökkent és hosszabb távra a befektetők alacsonyabb kamattal is beérik, ami azt jelenti, hogy további csökkenést várnak ők is. (Persze még így is magas az a hét százalék feletti érték, de a kétezres években is ez volt a normális. Ne felejtsük el, a dollár alapkamata is 5% felett van, ahogy ez volt 2007 előtt.)

A tízéves magyar állampapír hozamfelára sem magasabb jelenleg, mint volt 2013-2014-ben:

(Ezeket az ábrákat az MNB új kiadványából vettem, ajánlom mindenkinek, akit a további adatok is érdekelnek.)

Mind az ország hitelbesorolása, mind a piaci alapú CDS árazása szerint is messze van a csőd lehetősége. Ezért felesleges a csőddel riogatni az embereket, egyelőre semmi jele.

De akkor mi van a sikertelen állampapír aukciókkal?

Az állampapírokat az Állami Adósságkezelő Központ aukciókon adja el. Meghirdet egy mennyiséget, amit el szeretne adni, az aukció vásárlói (az úgynevezett elsődleges forgalmazók) megmondják, hogy mennyit szeretnének venni és milyen kamat mellett.

Ha sokat akarnak venni, akkor emelheti az Adósságkezelő az eladandó mennyiséget. Ha túl magas kamatot kérnek, mondhat nemet is az eladásra. De erről is beszéltem az Akadémia kötvény részében, tessék megnézni a youtube-on.

Miért nem veszi senki a diszkontkincstárjegyeket mostanában? Ennek elég egyszerű oka van, az eddigi vásárlók nagy része hozzáfér a jegybanki betéthez is, ami jelenleg 15%-ot kamatozik, így nem annyira motiváltak a 9,8%-os hozamú DKJ vásárlásában. Ezért találta ki a kormány, hogy akit csak lehet, kitilt a jegybank betétből, illetve a kötvénytúlsúlyos alapoknak a szabad pénzeszközük meghatározó részét DKJ-ben kell tartaniuk.

Az Adósságkezelő Központ nemrég tette közé az első féléves értékesítési számait a tervezett állampapír kibocsátáshoz képest. Ezek alapján az első félévben a kibocsátási terv 64%-a teljesült az 50% helyett.

A lakossági terv 65%-on állt június végén, ezért is ronthatták a Prémium Állampapír feltételeit. Vegyük észre: ha baj lenne, akkor nem rontották volna a feltételeket, hanem kénytelenek lettek volna emelni a kamatokat. Az, hogy rosszabb lett a hozam is és a futamidő is, pont annak a jele, hogy nincs nagy baj.

Jó, de mi lesz, ha felemelik a visszaváltás költségét?! Fontos tudni (megint csak: Kiszámoló Akadémia kötvényekről szóló rész), hogy a kibocsátó nem váltja vissza (illetve nem köteles visszaváltani) a kötvényeket lejáratig. Most sem a kibocsátó váltja vissza a kötvényeket, hanem a forgalmazó, a Magyar Államkincstár veszi meg őket.

Bármikor felemelhetik a visszaváltás költségét, főleg ha sokan akarnak sok papírt visszaváltani. (A következő két évben ilyen szinte biztos nem lesz, hiszen addig sokat fognak fizetni a meglévő papírok.)

A visszaváltás költsége volt már 2% is, ezt néhány éve levitték 1%-ra. Ha ez újra 2 vagy 3% lesz, akkor ennyivel kisebb lesz a hozamod. Öt év távlatában 3% visszaváltási költség évente 0,6% veszteséget jelentene. Miközben az állampapír kamatozása sokkal több, mint bármelyik alternatíváé, ráadásul kamatadó és szochomentes, valamint költségmentes is a vétel és a számlavezetés az Államkincstárnál.

Extrém emelés szerintem nem várható, mert az annak a beismerése lenne, hogy nagy a baj. S akkor sokkal többen visszaváltanák az összes állampapírjukat, mint akkor, ha hagynák 1%-on a díját.

S mi lesz, ha megszűnik a visszaváltás lehetősége?

Nem fog megszűnni. Minden értékpapír másodlagos forgalmát biztosítani kell. Ezért is kell bevezetni például a zártvégű alapokat (amit nem vált vissza a forgalmazója idő előtt) a tőzsdére, hogy aki akarja, az el tudja adni bármikor.

A lakossági állampapírok vásárlói köre korlátozott (cégek például nem vehetik meg), ezért ha az Államkincstár nem váltaná vissza, gondoskodni kellene arról, hogy legyen piaca az eladásnak.

"Hülye, aki forintban tart pénzt. Mi lesz a forinttal?"

Nem tudjuk, mi lesz a forinttal, ez egy árfolyamkockázat. Hasonló kockázat mellett euróban 3% körüli hozamot érhetsz el (mínusz kamatadó és szocho). Ha a következő két évben évi 10%-ot gyengül a forint, még mindig bőven pluszban leszel.

"Magyar állampapír helyett S&P 500-as tőzsdeindexet kell venni." Teljes tisztelettel mondom, de ez egy nagy ökörség. Ha szorít a báli cipő, vegyél fel gumicsizmát. Az állampapír és az amerikai részvény két teljesen külön dolog.

Ha 2000 tavaszán ilyen bölcsen fektettél be, akkor egy rövid időszaktól eltekintve 2013 tavaszáig arra vártál, hogy újra nullán legyen a részvénybefektetésed. Dollárban. Mert forintban még akkor is mínuszos lett volna.

Ha valaki lakásra gyűjt és kell a pénz három év múlva, eszébe ne jusson részvényeket venni. Ha valaki elmúlt hetvenéves és már 10% árfolyameséstől is szívinfarktust kapna, annak sem szabad részvényt venni. Akinek az összes megtakarítása 10 millió forint, az is tartsa alacsony kockázatú befektetésben a pénzét.

A portfolióépítés egyik alapja, hogy van pénzünk kockázatmentes befektetésben is, a másik, hogy a portfolió felépítése megfelel a kockázattűrő képességünknek/hajlandóságunknak, figyelembe kell venni azt is, mikor kell a pénz vagy annak egy része.

Nagyon sok helyzetben és nagyon sok ember számára nagyon ostoba tanács a részvénybefektetés.

Természetesen van a másik véglet is, amikor valakinek évtizedekig nem kell a pénz és az összes megtakarítását, több százmillió forintot tart magyar forintos állampapírban. Az sem egy bölcs dolog. De az sem, amikor valakinek az összes megtakarítása néhány millió forint és rábeszéljük részvényekre, csak azért, mert.

S ha már túl sok pénzed van és van elég pénzed forintban, a többit nyugodtan átválthatod euróra/dollárra az alacsonyabb elérhető hozamok dacára, ha attól jobban alszol. Fontos a diverzifikáció is és a nyugodt alvás is. De pánikot ne keltsünk ott, ahol nincs miért pánikolni.

Összefoglalva, nem, még nincs itt a világvége, nem, még nincs államcsőd, nem, továbbra is el tudjuk adni azt az állampapír mennyiséget, amit el akarunk adni és továbbra is van helye a portfolióban az állampapírnak.