Most olvastam egy cikket egy fagylaltgyártó vállalkozásról, amelyik beleesett abba a hibába, amibe sokan mások is: nem elégedett meg a sikerrel, még nagyobbá akart válni.
Egy családi vállalkozásnak indult a cég, a férj imádott fagylaltot csinálni, jött a nagy ötlet, miért ne árulnák is a fagylaltokat? 2010-ben egy fesztiválon kezdtek el először fagylaltot kóstoltatni a látogatókkal, hogy mennyire vevők a férj rendhagyó fagylaltjaira, mint például a juharfaszirupos-baconös fagylaltra. Mivel sikeresnek tűnt a próba, egy kézikocsiból kezdtek fagylaltot árulni, majd szerettek volna egy saját üzletet is.
A teljes megtakarításukból kibéreltek egy üzletet Brooklynban, akkora siker lett a fagylalt, hogy négy nap után ideiglenesen be kellett zárniuk, mert elfogyott minden. Újranyitás után is hosszú sorok kígyóztak az utcán, akik a kiszolgálásra vártak.
Mivel nagyon ment a bolt, úgy gondolták, nyitnak még egy üzletet egy új helyen.
Az egyik vásárlójuk a Disney egyik igazgatója volt, így a cég a Disneyvel is szerződött, úgy tűnt, hogy felível az üzlet innentől kezdve.
Az üzlet dübörgött, nem akarták elszalasztani a talán soha vissza nem térő lehetőséget és terjeszkedni akartak. Bankkölcsönöket vettek fel és befektetőktől is kértek 20 millió dollárt, személyes vagyonukkal is felelve érte.
A csúcson már négy államban volt húsz üzletük plusz egy online shop kiszállítással, illetve 800 egyéb üzletben is lehetett kapni a cég fagylaltjait, a céget akkoriban 40 millió dollárra értékelték.
Azonban egyre nagyobb teher volt az egyre távolabb lévő boltok menedzselése, az alkalmazottak betanítása. Felvettek rengeteg embert, de ezek közül nagyon kevesek voltak alkalmasak a munkakörükre. A befektetők sem voltak otthon ebben a szakmában, így nem sokat értettek hozzá.
A terjeszkedéssel az alapfilozófia is sérült, a frissen készített, különleges fagylaltok elgondolás.
Egyre nagyobbak voltak a pénzügyi terhek, a cég az előremenekülést választotta, még többet akart értékesíteni, hogy ki tudja gazdálkodni az adósságok miatti kötelezettségeket. Azonban a befektetők már nem akartak még több pénzt adni, így a cég csődbe ment, egymillió dollárért adták el 2020-ban, ami ment is azonnal a hitelezőknek. A tulajdonosok a saját vagyonukat is elveszítették, hiszen azzal is felelősséget vállaltak a cég adósságaiért.
A tulajdonosok egy évig nyalogatták a sebeiket, majd visszatértek oda, ahonnan elindultak: nyitottak egyetlen boltot és azt üzemeltetik.
Mára már nagyon vagyonos emberek lennének, ha nem akartak volna nagyot álmodni, terjeszkedni és elérni a csillagokig. Az egyetlen brooklyni bolt annyi hasznot termelt volna nekik 13 év alatt, hogy lassan a nyugdíjazáson gondolkodhatnának.
Nekem is volt már olyan ügyfelem, aki többet keresett, amíg egy szakadt furgonja és egy segédje volt, mint amikor már üzeme és 35 alkalmazottja. Bónuszként a munka és a stressz is több volt egy üzemmel és 35 alkalmazottal. S ilyenkor felmerül a kérdés, hogy miért csinálja. Miért növekedni, ha az nem hoz több hasznot, vagy az addigi haszon is bőven elégséges egy anyagilag nagyszerű életvitelhez.
Nem is kellett volna az USA-ig menni, az orrunk előtt ment tönkre a szarvasi kávéfőzőgyár:
index.hu/gazdasag/2019/01/31/szarvasi_gyar_riport/
"Nekem is volt már olyan ügyfelem, aki többet keresett, amíg egy szakadt furgonja és egy segédje volt, mint amikor már üzeme és 35 alkalmazottja. "
Mondjuk ez akár még pozitív is lehetne, hogy ha itt már nem ő vitte a céget, és csak passzív jövedelemként osztalékot vett ki mondjuk belőle, amíg az alkalmazottak és a megbízott ügyvezetők szépen intézték a napi dolgokat. De gondolom itt nem ez volt a helyzet.
A világ megoszlik azok között, akik nem tudják, hogyan kezdjenek el pénzt csinálni, és azok között, akik nem tudják, mikor kell abbahagyni. (Taleb)
Az, hogy valaki jo fagyit csinal, meg nem biztos, hogy jol tervezi az uzleti matekot a jovore nezve. A novekedesnek szamos formaja van. Erteni kell hozza melyiket valassza, vagy megoldas e egyaltalan. Vagy minimum szakertoket megkerdez. Ez egyeni tudas, tehetseg, vagy neveltetes kerdese. A penzugyileg is kimuvelt tarsadalom pedig veluk, velunk, szuleinkkel kezdodik. H helyben milyen peldat mutatunk kornyezetunknek es gyerekeinknek. Vagy amire ravezetjuk oket. Nem mindegy h lelokjuk oket kisgyerekkent a kepernyo ele es elvan, vagy olvasunk neki h fejlodjon a kepzeloereje. Vagy az egyszeru jatekok amikkel ugy tud jatszani h belekepzeli valami szituba. Ha ez kialakul es rutinos lesz kerulhet a kezebe kepernyo ahol a keszre csinalt info jon, az mar csak kiegeszites lesz es nem helyettesiti a gondolkozast. 11 eves a legkisebb nalunk, de mar a nagyoknal elkezdtuk, pl h a nem hasznalt jatekait eladjuk vagy elajandekozzuk. Tok felelosen elvezi h eldontse mi az ami megy, mi marad, kinek miert ajandekoz mit es mibol lesz penz. Es mi lesz a penzzel (vmire gyujt jellemzoen). Az ilyen dolgokbol (is) kinevelodik a felkeszult gondolkozo tarsadalom, magatol nem. Ezert is lassu ut ez. Melos es kifogas is tud lenni mindig. Ha ez az alapgondolkozas nincs meg, akkor a felberelt “szakerto” is tevutra fogja vezetni. Ugyanis azt is tudnia kell, hogy MIT akar megkerdezni tole. A peldaban szereplo vallalkozok olyan terepre kerultek, ahol az o tudasuk keves volt, nem igy kellett volna fejlodniuk (direkt nem novekedest irtam), inkabb almokat kergettek. Van amikor a novekedes jo, van amikor nem, mindent a megfelelo idoben, helyzetben, celert lehet bevetni, nincs mindenre jo szerszam, a csavarhuzo, kalapacs es ducktape is mind masra jo. Sajnalatos, hogy jo tanacsado nelkul maradtak, vagy makacssagukban nem hallgattak ra.
baszki Miklós hogy te állandóan belenyúlsz abba, amin épp pörgök, amivel épp el vagyok akadva 🙂 szürreális, komolyan
köszönöm a cikket, épp csak arrafelé nem kerestem a megoldást, amerre van megoldás
Ezt megmutatom a főnökömnek!
"beleesett abba a hibába, amibe sokan mások is: nem elégedett meg a sikerrel, még nagyobbá akart válni"
Nem ez volt a hiba. A terjeszkedéshez megfelelő módszerek kellenek. A beszámolód is említ néhány megoldatlan problémát: az egyre távolabb lévő boltok menedzselése, az alkalmazottak betanítása, alkalmas emberek kiválasztása, a sikert meghatározó alapfilozófia sérülése, egyre nagyobb pénzügyi terhek vállalása. Tehát a vezetés, a HR, a minőségbiztosítás és a pénzügyek területén. Feltehetően a férj és a család tudása nem terjedt ki ezekre (csak végigfutottam az eredeti cikken).
Klasszikus startup hiba, hogy az alapító szakember nem hajlandó átadni a gazdasági irányítást a megfelelő ponton, megtartva a szakmai vezetést. Persze a kockázati befektetők többsége ma már jó előre kizárja ezt a lehetőséget.
Erről az esetről a halász és a menedzser tanmese jutott eszembe.
Szerintem a telhetetlenség az oka ennek. Az emberi alaptermészet része. Kicsiben is ez megy. Alkalmazottak esetében is. A hideg logikát nélkülözik az emberek.
Akár a lakhatásról is beszélhetnénk... lokációról is... építési anyagról, költsegekről és hitelekről is.
A pecás mese jut eszembe erről. Biztos ismeritek. 🙂
Megelégedni azzal - ami van. Nehéz ügy, főleg olyan környezetben, ahol látszólag mindenki Lambóval jár és azt súlykolja a világ, hogy önmegvalósíts, termelj, fogyassz, törtess.
Nem teljesen értek egyett a cikk alapvetésével. Egy specializált területen (itt kézműves fagyi) természetes, ha a tulajdonos azon gondolkozik, hogy miként tudja a portólióját bővíteni annak érdekében, hogy ellenállóbb legyen a cég a kihívásokkal szemben. Ugyanis ha jön egy általános vagy területspecifikus válság akkor elviszi a céget.
Ami itt probléma lehetett, hogy a bővítés validáció fázisában (ha egyáltalán volt ilyen) alábecsülték a rizikókat, illetve a szükséges költségeket. Illetve a tulajdonosként nagy kihívás a szemléletváltás a cég növekedése során, hogy valódi managerré váljanak.
Nekem is állandó örlődés, hogy növekedés/bővítés, vagy elégedjek meg a mostani bevétellel, de a tapasztalat eddig a növekedést támasztotta alá. Ha ugyanúgy azt csinálnám amit 4 éve, akkor már nem lennék vállalkozó. Az más dolog, hogy ez rengetek tanulással jár, ami már távol esik az eredeti szakmától.
Ben és Jerry jobban csinálták, de még az ő cégüket is felvásárolta 22 év után az Unilever.
Ez nagyon gyakori, gyakorlatilag ezt tartják alap növekedési metódusnak a jól menő egyéni vállalkozók. Valószínűleg az van bennük, hogy az egyszemélyes vállalkozásban nem főnökösködhetnek, nincs meg az uradalom érzése, a több eszközön való diszponálás hatalmi kéje, meg azért mennyivel nagyobb presztízs, ha van mit mutogatni (céges irodát, kocsit, recepcióst). Ők is egyről a kettőre akarnak jutni, s ha ez nem látszik kívülről, azt hiszik, hogy stagnálnak (mások szemében). Hatalmas tévedés. Persze ha valakinek tényleg az a célja, hogy világcéget csináljon és megváltsa vele a világot, akkor hajrá, de azért a legtöbb vállalkozó nem technológiai/társadalmi áttörést ér el (pl. iPhone), hanem csak szürkén teszi a dolgát (attól nem fordul fel fenekestül a világ, ha teszem azt még egy mosógéppel többet eladunk).
Pont ezért nem fogok vállakozásba és ezért nem váltok munkahelyet. A langyos alkalmazotti pocsolyám, inkább meleg mint hideg és az nekem elégnek tűnik hosszú távon. Egy új munkahelyen max 10-20%-kal adnának csak többet, de többet is kellene dolgozni, meg teljesíteni. Egy vállalkozásba rengeteg idő elmenne, és csak azt számolnám hogy amikor nem dolgozom, nem is keresek és nem is tudnék 1-2 éven belül olyan számokat hozni mint a jelenlegi fizetésem. Úgyhogy inkább beosztom a fizetésem, és lassan de biztosan fogom elérni a céljaim miközben lesz időm a családdal lenni, nyugodtan.
Nyugati managementünk masszírozta a partnereket (tipikusan családi vállalkozások), hogy növekedjenek, de iziben.
Azok meg csak nem akartak, hiszen pont jól megéltek abból amit és amennyit bizniszeltek. A multis alkalmazott manager meg nem értette, hogy miért.
Mindenki saját felelőssége mire viszi és mire van ambíciója lehetősége .
Vállalkozóként ezen én is sokat gondolkozom, de pro és kontra is vannak érvek, továbbá nagyon fontos, hogy tervezetten növekedjünk, ne csak ész nélkül. Ehhez egyébként nagy segítséget nyújt a Kulcsár Akadémia.
Ez jó, köszi!
Mert elhitte azt a talan meg manapság is ezt tanitjak vallalkozastanbol alaptezist, hogy egy vállalkozás akkor prosperal ha növekszik... Ha nem tudsz novekedni, halálra vagy ítélve. Lehet neves közgazdászok igy gondolják, de sztem kozel sem mindenkire igaz.
Egyéni vállalkozó vagyok 1996 óta. Volt idő amikor alkalmazottakkal dolgoztam, de már évek óta egyedül csinálom. Így vagyok a leghatékonyabb, a legkevesebb stressznek kitéve. Meg nem gazdagszom, de elégedett vagyok a sorommal.
@okostojas Mert igaz is. Csak nem minden vállalkozásra. Ha globális általános termékeid vagy szolgáltatásaid vannak, pl. sört, vagy táblázatkezelőt gyártasz, vagy távmunka alapú munkaerőközvetítő szolgáltatást üzemeltetsz, akkor növekedned kell, mert különben lenyom a helyetted növekedő konkurencia a világon bárhonnan. Ha lokális, vagy specializált terméked vagy szolgáltatásod van, akkor kicsi a piac, kevés a konkurens és ők sem tudnak túlnőni rajtad, ezért nem muszáj növekedni. Lehet ilyen a vendéglátás, az építőipar, vagy a távmunkában ideiglenes alkalmazottként dolgozó vállalkozó IT-s. De technológiai fejlődéssel tudnak ezek a kategóriák változni is. A taxitársaságokról is kiderült nemrég, hogy már lehetnek globálisak is. El is kezdtek balhézni miatta a nemnövekedő, lokális szolgáltatáshoz szokottak.
Azért érdekelne hogyan látták belülről a céget az üzletvezetők, alkalmazottak. Mi a véleményük arról, hogy "nagyon kevesek voltak alkalmasak a munkakörükre."
Szerintem itt nem az volt a probléma, hogy emberünk nem tudta mikor kell megállni. Illetve nézőpont kérdése. Ha növekedni akarsz, növekedj, de ha hitelekkel és befektetői pénzekkel felpumpálod a cégedet, akkor rettentő sérülékeny lesz, és iszonyatosan kell érteni hozzá, hogy mikor mit hogyan kell vinni.
És mint a mellékelt ábra mutatja, a nagyra pumpált lufi nagyot is tud durranni, ha hiba van...
azt hiszem, ez nem mindig jellemhibából fakad, csak nehéz megtalálni az optimális méretet. és amikor már fölötte vagy, ha észre is veszed, a downsizing minidg nehezebb döntés
@hopparezimi "látszólag mindenki Lambóval jár és azt súlykolja a világ, hogy önmegvalósíts, termelj, fogyassz, törtess": Csak akkor igaz a látszólag, ha erre fókuszálsz. Csak akkor sulykol, ha beengeded a világ ezen részét. Tudom én is, közel egy évtizedik voltam ebben az állapotban, mindenről tudni akartam, mindenkinek meg akartam felelni. De közel 2 éve kikapcsoltam, elmentem alkalmazottnak, azóta nem voltam beteg (nátha sem), megtaláltam a lelki békém. Nem látom Lambokat.
A Római Birodalom bukása is a mértéktelen növekedés természetes és elkerülhetetlen következménye volt (legalábbis Edward Gibbon szerint). Túl naggyá vált ahhoz, hogy egyszerűen és hatékonyan irányítani lehessen. Szóval nincs semmi új a Nap alatt.
youtube.com/watch?v=ODLsmnykktI
Ez persze pszichológia. Az embereknek életcél kell, mert az élet véges, ami ijesztő.
Növekedni és szárnyalni akarnak.
Ezzel amúgy nincs is baj, de valaki kitalálta, hogy mindent instant, egy pillanat alatt kell.
Ezért lett a részvény kereskedés is önmaga paródiája a tőkeáttételes-bitcoinos kereskedéssel. Nem a bitcoin-al van a baj, hanem h hetek alatt akarnak meggazdagodni.
Az ilyen hozzáállású emberek csinálják a nagy dolgokat, ha bejön, amíg a biztonságra játszók megmaradnak max az álmodozás szintjén.
Nem tudom negatívan látni őket ezért.
@laca79 "Erről az esetről a halász és a menedzser tanmese jutott eszembe."
Szerintem ez nem olyan, mint az anekdota a halászról és az üzleti tanácsadóról, hanem mint a Grimm-mese a halászemberről és a feleségéről. (A motiváció a korlátlan növekedésre valószínűleg nem kívülről jött, hanem belülről, illetve az anekdotában csak egy meg nem valósított üzleti tervről volt szó, a mesében a szereplők pedig "valóságosan" végigélték a felemelkedést és a zuhanást.)
Mindenkinek eszébe jut ilyenkor a kapzsiság, de tegyük ide nyugodtan a hiúságot is. Az emberek szeretnek mások elismerésében fürdeni, és egy vagyonos ember ezt meg is kapja. Úgy általában is igaz, hogy nem igazán tud boldog emberré válni aki a visszajelzések árnyékában próbálja definiálni saját magát.
A pénzügyi tudatosság mellett önmagunkra is figyeljünk.
"Miért növekedni?"
Azért, mert az emberek többsége egész életében versenyez, törtet, hasonlítgatja magát másokhoz, bizonyítani akar. Szomorú.
Tizenöt perce sincs arra egész életében, hogy leüljön és átgondolja, mi teszi őt boldoggá, mi igazán fontos stb.
tudom nem ezen van a hangsúly, de valahogy én is beleestem egy ilyen fagyis csapdába, csak másképp hívták őket. 🙁 el is úszott minden, amit beleraktam.
A halász és az üzletember meséjének folytatása… részlet MJ DeMarco Unscripted c. könyvéből:
Hacsak nem hallottad a történet folytatását, amiről nem beszélnek. Ez így hangzik:
Nem sokkal az után, hogy az amerikai elment, a dolgok megváltoztak.
Az állam, hogy pénzhez jusson, magas adókat vetett ki a hajózásra, a halászatra, a halászást pedig engedélyhez közötte.
Ahhoz, hogy folytathassa a halászatot, a mexikóinak fizetnie kell 400 dollárt a halászati engedélyért, 200 dollár környezeti díjat, 350 dollár halászati adót és 1800 dollár kikötői díjat.
Ha nem fizeti be minél hamarabb, a mexikóinak fel kell hagynia a halászattal.
Sajnos miután befizetett minden díjat a mexikóinak alig maradt pénze a hajó bérlésére és biztosítására. Folyt…
Legálisan lehetetlenné vált végezni a foglalkozását a kis falujában, ezért három órát kellett utaznia egy másik tengerparti faluba, ahol szegényesebb volt a fogás.
A hosszú utakat a saját autójával tette meg, ami végül lerobbant.
Ahhoz, hogy az autója újra működőképes legyen, 200 dollárt kellett költenie hűtővízszivattyúra és 400 dollárt hűtőradiátorra. Ezen felül még 600 dollárt kellett fizetnie, hogy az autóját a falujába hazavontassák.
A mexikói helyzete, azonban csak tovább romlik, miután elfelejti kifizetni a kikötői díjat, ezért nem sokkal később elveszíti a hajóját.
A mexikói, aki a felkészületlenség állapotában, vidáman töltötte a mindennapjait - együtt pengetett a barátaival, bort kortyolgatott, most képtelen ellátni a családját.
A felesége elhagyja. folyt…
Melyik történet hangzik valósabbnak? Mindkét történetben a mexikóinak ugyanaz a célja: szabadság a barátival és a családjával.
Ez érthető is.
Amikor a pénz elfogy a való életben, ez az idealizált állapot rémálommá válik, és ez minden civilizált társadalomban rendre ismétlődik: számlák, díjak, adók, megélhetési költségek és pénzügyi problémák...
A probléma nem a mexikói szabadságra való törekvése, hanem a lustasága, és a pénz szükségességének alul értékelése.
Nem takarékoskodott, nem rakott félre, és nem termelt annyit, hogy fedezze a kiadásait.
A pénzen abszolút lehetséges boldogságot venni, ha a szabadságod megváltására használod.
Vége.
és neked mi a történeted, @NGergő ? kíváncsi vagyok, mire, milyen megoldást találtál.
@Kispista , én se vagyok vállalkozó fajta, de nem gondolom, hogy langyosvíz. Egyszerűen nem vagyok manager alkat, nem tudok 100 dologra odafigyelni, hogy minden rendben legyen. Egy dologra tudok fókuszálni, szakemberkedni, elmélyedni a témában, és így jó. Jobb munkát tudok végezni, ha nem kell apró-cseprő ügyekkel foglalkozni. Jól ki van találva ez a munkamegosztás.
De azt is el tudom fogadni, ha valaki nem a munkában találja meg önmagát, hanem az tényleg csak megélhetésre kell neki, letudja, és a szabad idejében megy az álmai után, és mondjuk kiemelkedő családi, társadalmi életet él, vagy az önkéntes tevékenységében találja meg azt, amiért érdemes élni. Sokan sokfélék vagyunk. 🙂
A növekedés értékromboló, ha a ROIC, a befektetett tőkére eső megtérülés, a WACC, a súlyozott átlagos tőkeköltség alá esik. Itt a ROIC nyilvánvalóan negatív lett...
@Róbert, mi a tapasztalatod a Kulcsár Akadémiáról? Tibor korrektnek tűnik, bár elég határozott véleményeket fogalmaz meg.
A Sapiens genetikailag ilyen. Ha nem így lenne, még keresnénk Amerikát.
@kispista
Én is hasonló miatt nem állok neki vállalkozni. Nem látom, hogy egyéni vállalkozóként, hogyan tudnám azt az összeget megkeresni, amit most keresek. Főleg, ha hozzászámoljuk a 30+ nap szabadságomat +fizetett ünnepnapok (ebből is van 12 egy évben, bár nem mindig hétköznap).
A munkámat szeretem, Work-Life Balanc megvan. Szabadon dolgozhatok.
Sok időm ment arra, hogy megtanuljam, hogyan tudom az irodában hagyni a munkámat.
Egyéni vállalkozóként biztos vagyok benne, hogy kihajtanám magamat.
A cég, aminek dolgozom, négy fővel működik, jól, kényelmesen. Ez értendő munkaterhelésre, keresményre is. Kellemes a bérezés, soha nem gond, hogy ki, mikor menjen szabadságra, késik-korábban lelép stb, amíg a munka el van végezve. Lehetne terjeszkedni évek óta, van rá piac is, de akkor mindenkinek (a tulajdonost is beleértve) kétszer ennyit kellene dolgozni, új embereket kellene felvenni, akik nem biztos, hogy passzolnak, hogy lelkiismeretesen megcsinálják, amit mi igen a lassan tíz éve összeszokott csapatban.
Ezért a tulaj nem bővít, mert nem ő is azért csinálja a cégét, hogy jól éljen és nem azért él, hogy dolgozzon.
Őszintén szólva, ha nagyobb teher, több stressz, több idő vagy több munka lenne a cégnél, lelépnék. Még dupla fizetés esetén is.
Ebben a formában ez a cég eltart mindenkit kényelmesen, stabilan, évtizedek távlatában is.
Aki meg mást akkor, az teperjen. Én inkább élek.
40 vagyok, 20 eve vallalkozom. Volt 6-7 alkalmazottam is egy idoben, nagyjabol masfel millaval kerestem tobbet, mint amikor egyedul csinaltam a dolgom, NAPI 1-2 oraban. Nem erte meg annyi emberrel szenvedni. Szamomra a legfontosabb, hogy a nap 90 szazalekaban azt csinalhassak, amit akarok, a tobbit letojom. Mindig lesz akinek szebb nagyonn jobb haza autoja stb je lesz. Elegedettseg a titok…inkabb keresek 3 millat heti 3-4 ora autovezetessel, mint 5 ot megfeszulve…
Szerintem akkor kezdődik a baj, ha valaki a mennyiségi változás helyett olyan minőségi változtatásba kezd, amihez nem ért.
Tud fagylaltot főzni. Főzzön.
Tud boltot vezetni és fagylaltot eladni, semmi gond.
Tud alkalmazottakkal bánni, kiálasztani, irányítani?
Tud távoli boltot üzemeltetni?
Nagy kölcsön felvételénél meg tudja becsülni a jövőbeli üzleti feltételeket, a bevételeit, a haszonkulcsát, a piac alakulását?
Ezek minőségi változtatások, amit minden lépés előtt át kellene gondolni. 🙂
Pár éve olvastam az alábbi cikket az amish vállalkozásokról. A munkához és az üzlethez való hozzáállásuk azóta is példaként lebeg a szemem előtt, főleg, hogy a családomban is vannak (építő)iparosok, akik hasonló módon dolgoznak és élnek (a minőség az első, korrekt áron). Egyikük sem gazdagodott meg, de a család megélhetését mindig biztosították és ugyan soha nem reklámozták magukat, állandóan tele vannak/voltak megrendelésekkel.
hrportal.hu/hr/siker-egyszeruen-avagy-miert-viragoznak-az-amish-vallalkozasok-20120116.html
Itt én nem a növekedésben önmagában látom a problémát, hanem inkább abban, hogy az nem volt megalapozva és még kevésbé volt átgondolva. Ha nem a csisszre felvett hitelekből és a bepalizott befektetetők pénzéből pumpálták volna fel rövid idő alatt a céget átgondolatlanul (egymástól messze lévő telephelyek hiányos logisztikával), hanem a profit egy részének visszaforgatásából szépen lassan, átgondoltan és megalapoztottan növekedtek volna, akkor jó eséllyel nem kerültek volna bajba.
Idehaza is pont az volt a probléma, hogy a gazdaságot mesterségesen pumpálták olcsó hitelekkel, így produkálva olyan gazdasági növekedést ami nem volt megalapozott, és ennek a levét isszuk most.
Öt,
A taxitársaságok nem azért balhéztak, mert a konkurencia globális. Pont mindegy, hogy ugyanannak a társaságnak van-e másik országban is érdekeltsége.
A balhé oka az volt, hogy idén a nevezett társaság nyerte el a Forma-1-et (tavaly a Főtaxi nyert), ráadásul a reptérnek 2025-ben lejár a Főtaxival kötött szerződése, új pályázat lesz. A nyári balhé a főpróba volt (az engedélyükbe kötöttek bele, nem sok sikerrel), a reptér a húsos bödön, addig akarják kikészíteni a Boltot bármi áron.
Nincs itt semmi meglepetés, ez a gazdaság rendje. Nagyobb hozamhoz nagyobb kockázat párosul. A kockázat nem egy elvont, elméleti valami, hanem azt jelenti, hogy gyakorlatban veszíteni is tudsz. Van, aki csődbe megy, van, akinek sikerül. Howard Schultz is eléldegélhetett volna a seattle-i kávézójából, de ő mégis növekedni akart, és sikerült is. Mivel sikerült, ezért a Starbuckst ismerjük. Most megismertünk valakit, akinek nem sikerült. Ők vannak többen, de ettől még Schultznak jó döntés volt növekedni. Csak ehhez elsősorban nem a kávéhoz kellett érteni, hanem a menedzsmenthez.
@halaszmese ... majd hajózási tudására és előéletére alapozva a kartell csinált neki/belőle egy fedőcéget hogy északra szállítson feltűnés nélkül kisebb csomagokat. Így már elég volt havonta öt napot halásznia, mindegy is volt mennyit fog, és annyival többet keresett hogy tudott félrerakni szűkösebb időkre.
@sopanka
ha nem haragszol, a konkrét adatokon meg a számokon változtatok, szóval nagyjából:
- egy bizonyos tematikájú bár nyitása egy olyan városban, ahol van közönsége
- ~150k euró belepumpálva, a hely megvétele, engedélyek, berendezés, bútorok, poharak, kezdő inventory, szellőztetés, villany húzgálás, dekor, betanítás, első X havi bérek, stb stb
- nyilván kell legalább 1, inkább 2 év, hogy elkezdje saját magát fenntartani, és visszatermelni a 150k befektetést (ahhoz a 150k profithoz meg... nem tudom, 6-8 év minimum)
- tehát reálisan 6-8-10 év múlva lenne nullán a nagy álom befektetés, persze csak akkor, ha tényleg működni fog, felpörög
- erre már a megnyitás előtt azon gondolkozok, hogy hol kellene nyitni mégegyet, miközben pénz sincsen rá... (és álmatlan éjszakáim vannak, mert pörgetem az agyam a második helyszínen, miközben nem is reális, és nem is aktuális, és nem is szükséges...)