Ha tönkreteszel egy országot a felelőtlen monetáris és fiskális politikával, akkor hatalmasat zuhan az ország pénzneme és elszabadul az infláció. Hogy életet lehelj a haldokló devizába és ne gyengüljön még tovább, a jegybank kénytelen kamatot emelni. Késve, mindig loholva az események után. A késés miatt viszont kénytelen hatalmasat emelni, sokkal nagyobbat, mintha megelőzte volna a bajt és nem csak a tüzet oltotta volna, mindig utólag.

A túl laza monetáris politika, a felelőtlen kormányzati költekezés, a konjunktúrában feleslegesen doppingolt gazdaság, a kiszórt ingyenhitelek ezermilliárdjai mind meghozták azokat a gyümölcsöket, amiről mindenki mondta már nyolc éve, hogy ez lesz a vége. Elszabaduló infláció, növekvő hitelkamatok, a kormány kamatkiadásainak megtöbbszörözödése és a túldoppingolt gazdaság recesszióba fordulása.

Ami Magyarországon történik, az nem szankciók meg háborús infláció, hanem a tökéletes iskolapéldája annak, hogy egy elfuserált gazdaságpolitika, amelyik a GDP növekedés bűvöletében él, mit okoz.

Amikor rájössz, hogy a kanyarban előzés tényleg pont akkora ostobaság, mint amilyennek hangzik és a szakadék alján találod magad, az Unió legnagyobb inflációjával, a legnagyobb devizaromlásával, a kormányzati kamatkiadások elképesztő méretével (a csődbe került Görögország és Olaszország is sokkal kevesebbet fizet a GDP arányában az adósságaira, mint Magyarország, pedig több, mint a duplája a tartozásuk), olyan alapkamattal, ami világviszonylatban is soknak számít, akkor két dolgot tehetsz.

Az egyik lehetőséged, hogy rájössz, a saját ostobaságod miatt kerültél a szakadékba és igyekszel helyrehozni a dolgokat, csökkented a kormány adósságait, nem tüzeled tovább a gazdaságot egy GDP megszállotság miatt és egy feszes fiskális politikával igyekszel meggyőzni mindenkit, hogy mostantól jobban fogja a kormány csinálni a dolgot.

Vagy semmiből nem tanulsz és ugyanazt az ostobaságot erőlteted, amit eddig. Teljes fiskális mámorba kerülsz és úgy szórod a pénzt, mintha minden rendben lenne. Magyarország költségvetési hiánya 6 és 9% között volt az elmúlt négy évben, ami elfogadhatatlanul sok. A Gyurcsány kormány legrosszabb éveit idézik ezek a hiányok. De nem csökkentjük a hiányt, hanem kiállunk a világ elé és azt mondjuk, hogy ugyan már, nincs itt semmi látnivaló, hát az USA költségvetési hiánya is mekkora, a miénk miért nem lehetne ugyanakkora?

Sőt, bőven el lehet még adósodni, hangzik a bölcs vélemény, hiszen nem is olyan magas a magyar államadósság.

Vessünk rá egy pillantást:

A hozzánk hasonló országokhoz képest (Csehország, Lengyelország, Románia, Bulgária, Észtország, stb.) a magyar államadósság kiugróan túl magas. S nem elég, hogy magas, kénytelenek vagyunk a legmagasabb kamat mellett finanszírozni azt. Még egyszer: sokkal többet költünk kamatra évente, mint a csődbe került Görögország a bő dupla ekkora adósságára.

(S ha már szóba került, egy mitoszt szeretnék megcáfolni, miszerint ez a kormány milyen csodálatosan csökkentette az államadósságot, hiszen 2009 végén 78,2% volt, egy gazdasági világválság kellős közepén és milyen szépen lecsökkent. Nagyon szépen lecsökkent, 2023 végére úgy lett 73,4%, hogy közben harminc éve nem látott infláció segítette a csökkenést.

S egy dolgot elfelejtenek az emberek: a magánnyugdíjpénztár államosítását. Ebből a GDP 10,7%-ának megfelelő összeget szerzett a kormány egyösszegben, amit fordíthatott (volna) az államadósság csökkenésére. De ez a kisebbik tétel. A Fidesz kormány előtt évente a GDP 1,2-1,4%-ának megfelelő összeg ment az magánnyugdíjpénztárba (fokozatosan növekedve, 2009-ben 1,4% volt ez az érték), amire a megszüntetéssel szintén rátette a kezét a kormány. Többet nyert az elmúlt 13 év alatt a kormány az évi 1,4%-okkal, mint az egyösszegű államosítással. Ha ezeket az összegeket az államadósság csökkentésére fordította volna, kb. újabb 20 százalékponttal csökkenhetett volna az államadósság a másik 10,7 százalékpont mellett úgy, hogy ahhoz semmi köze a mostani kormánynak, ennek egyetlen oka a magánnyugdíjpénztár beszántása és államosítása.

Ha a kettőt összeadjuk, nemhogy 2023-ban, de még 2019-ig is növelte az államadósságot ez a kormány.

S az a pénz, amit elvett a magánnyugdíjpénztáraktól és azóta is felél évente pluszban a költségvetés, hamarosan nagyon fog hiányozni, majd akkor kell pótolni a költségvetésből ezeket az összegeket.

Jusson eszedbe ez, amikor arról hallasz, hogy milyen sikeres a kormány az államadósság elleni harcban. Hát ennyire az. Meg annyira, hogy a hozzánk hasonló országok közül toronymagasan nálunk a legnagyobb az államadósság. Soha egyszer nem sikerült pluszos költségvetést összehozni, akkor sem, amikor a 27 uniós országból 17-ben pluszos volt a költségvetés. Ha kellett (és sokszor kellett), vasvillával hánytak ki kétezer milliárdot az ablakon az év végén, csak nehogy pluszos legyen a költségvetés.)

Ha be van nálad kattanva a GDP növekedés, de annyira, hogy prociklikus gazdaságpolitikát folytatsz, vagyis akkor tüzeled a gazdaságot, amikor hűteni kellene és cserébe nem tudsz rajta segíteni, amikor viszont segítségre szorulna, mit csinálnál, ha jönne a csúnya recesszió és közben a költségvetés és az ország gazdasága ezer sebből vérzik?

Akkumulátorgyárak tömegeit hívod be az országba, amik ugyan segítenek majd a vesszőparipád, a GDP széppé tételében, de az országnak és annak lakosainak semmi hasznuk nem lesz belőle.

Az adófizetőknek már most is több mint ezer milliárd forintjába került az egy éve ismert adatok alapján csak a négy legnagyobb akkumulátorgyár támogatása, s egyáltalán nem biztos, hogy ez elég lesz, ha még a vízhálózatot és az elektromos hálózatot, esetleg a vasútat vagy a közutat tovább kell fejleszteni. A magyar nettó mediánbérrel számolva ígért munkahelyenként az állam fizeti az így létrejövő állások nettó munkabérét 16 évig(!).

S mivel nincs elég munkáskéz az országban, ezt a bért sok esetben ázsiai vendégmunkásoknak fogják kifizetni.

Három dolog nincs az országban, amik az akkumulátorgyártáshoz kell.

Az egyik az elektromos áram. Már most is gyakran a felhasználás 40%-át külföldről kell megvennünk, devizáért, s egy-egy méretesebb akkumulátorgyár annyi plusz áramot fog igényelni egyenként, mint egy-másfél magyar megye.

A másik a víz, különösen az Alföld kellős közepén.

A harmadik a munkáskéz. Sajnos sok környező országhoz hasonlóan nálunk is munkaerőhiány van, ezért kellene nagyon meggondolni, hogyan osztjuk be ezt az erőforrásunkat.

Ha már kevés a munkás, idecsalogathatnánk nagy hozzáadott értéket helyben létrehozó iparágakat, aminek a hasznából az ország is részesülne.

Vagy idecsalogathatunk olyan akkumulátor-összeszerelő üzemeket, amik semmi hozzáadott értéket nem képviselnek. Bejön a devizás importalkatrész, a filippínó vendégmunkás a német importáram segítségével csupán összeszereli az alkatrészeket, ami utána elhagyja az országot, mindezt az adófizetők adójából finanszírozott ezermilliárdos állami támogatás mellett. Ahogy a filippínó vendégmunkás fizetése is devizában fogja elhagyni az országot, amikor havonta hazautalja majd annak nagy részét. Egy valami marad csak itt a gyárak után, a környezetszennyezés.

Értelme nem sok van, de ha neked bekattant a GDP növekedés szlogenje, akkor örülhetsz, mert az papíron nőni fog miatta, akkor is, ha a kínai cég is hazautalja majd a keletkezett profitot, így a szép statisztikákon kívül nem sok hasznát látja majd az ország.

Közben Magyarországon keresnek a második legkevesebbet az emberek az egész Unióban, már csak Bulgáriát tudjuk megelőzni a szegénységi rangsorban, de ő is zárkózik fel hozzánk. Esetleg nézhetnénk az államilag finanszírozott oktatás vagy egészségügy helyzetét is a GDP helyett. De ezekkel nem törődünk, mert az nem a GDP, ahogy a PISA teszt sem futball, ezért senkit nem érdekel, hogy ott hogy szerepel az ország.

Jó, de mit csinálsz, ha az összeomló gazdaság és a világszinten is látványos infláció miatt az emberek elszegényednek? Hát visszahozod a kommunista Árhivatalt és a piacot megerőszakolva megmondod, hogy mi mennyibe kerüljön. Mert annyi történelmi tapasztalat van, hogy ez mennyire sikeres lépés az infláció elleni harcban. Soha, sehol nem jött be, ellenben rengeteg kárt okozott. Sebaj, mi is megpróbáljuk, hátha nálunk más lesz a végeredmény.

Ha ez kevés lenne, betiltod a kamatemelkedést, kötelezed a bankokat, hogy tegyenek úgy, mintha nem is nőttek volna a kamatok. 2021-es szinten befagyasztod a hitelek kamatait hosszú évekre. Ahogy minden valamirevaló kommunista országban ezt csinálni szokták. Mint most Kínában, a párt megmondja, hogy mennyibe kerülnek a részvények. Ennek eredményeként ugyanaz a részvény Hong Kongban már 36%-kal olcsóbb, mint a Párt által jobban szabályozott nagy kínai tőzsdéken.

Sokat kell fizetni az államnak az állampapírok kamataira? Kötelezzünk bankokat, befektetési alapokat és mindenkit, hogy vegyenek még állampapírt, hogy lejjebb menjenek a kamatok. Hogy ennek elég rossz az optikája külföldről nézve, egy újabb piacellenes törvény? Na és? Mi bátran pisilünk bármikor a széllel szemben és bármikor belefo×unk bármilyen ventilátorba, ez már nem oszt, nem szoroz.

S ez is kevés? Az őrületet lehet még fokozni és fokozzák is. Most jelent meg egy cikk a portfolion, hogy ezek a zsenik újabb ötlettel álltak elő: elkezdték pedzegetni, hogy drága a hitel, mert drága a BUBOR és a BIRS, vagyis a bankok közötti kamatok, amit főleg a piac alakít ki. Mert drága a hitel, ezért változtassuk meg a referenciakamatokat a piaci kamat helyett az állam által már eltérített diszkontkincstárjegy kamataira. Ha lehet, ne csak az új hiteleknél, de a meglévőknél is.

Vagyis megint a bankok kárára tegyük olcsóbbá a hiteleket, hogy a Szent GDP újra nőni tudjon, mert mi csak abban tudunk gondolkodni. Majd ezt a veszteséget is benyelik a bankok, mert mi csak ennyihez értünk, a kommunista piacellenes szabályozások kitalálásához.

S mi lett a nemzetközi reakció erre az újabb agyhalálra? A S&P hitelminősítő azonnal reagált, hogy még csak most kezdene helyreállni az ország megítélése a külföldi befektetők körében a sok populista intézkedés után, de egy ilyen intézkedés újra visszalökné az országot a gödörbe. Ennek hallatán az euró árfolyama hat forinttal emelkedett és a magyar tőzsde is esésbe váltott.

Komolyan, amikor ezek megszólalnak, az ember már visszasírja Kósa Lajost meg a nyilatkozatát, amikor bejelentette, hogy államcsőd közelében van az ország 2010-ben. Az általa okozott kár már viccesen kevésnek tűnik az ilyen nyilatkozatok után. Ott néhány nap elég volt, hogy helyreálljon a bizalom az ország iránt, attól tartok, most nem lesz elég néhány nap, főleg nem az elmúlt évek ámokfutásai után.