Olvastam Milton Friedman könyvében az 1929-33-as időszakot, a nagy gazdasági világválságról szóló részt.
Az emberek fejében úgy áll össze a kép, hogy 1929-ben egy nagy tőzsdeválság volt, ami annyira súlyos volt, hogy a nagy gazdasági világválságba sodorta először az Egyesült Államokat, majd hamarosan az egész világot. Rengetegen vádolták a spekuláns embereket, hogy a mohóságuk miatt következett be a nagy világválság. (Sok ilyen spekuláns egyszerű gyári munkás és háziasszony volt egyébként, akik tízszeres tőkeáttétellel akartak meggazdagodni a tőzsdén.)
Tanuljunk a történelemből: a Nagy Depresszió, azaz az 1929-es világválság
Friedman a könyvében kifejti, hogy a kettőnek semmi köze nem volt egymáshoz. Mindkettőnek az oka ugyanaz volt: a túlzott eladósodottság és túlfűtött növekedés, de nem következett a két esemény egymásból.
A tőzsde 1929-es összeomlása nem volt kihatással a gazdaságra, illetve csak áttételesen. A tőzsdei összeomlás a sok tőkeáttételes ügylet miatt sok veszteséget okozott a hitelező bankoknak, de a FED hathatós közbelépésével ez nem hatott a bankrendszerre.
Utána még 1930 végéig teljesen normális mederben folyt tovább az élet. Recesszió volt, de az már a tőzsdei összeomlás előtt hónapokkal elkezdődött, semmi köze nem volt a tőzsdéhez. Hirtelen senki nem akart megint hitelből autót venni, nem szórta a pénzt két kézzel és újra realitássá vált, hogy valaki elveszíti a munkahelyét és nem talál gyorsan másikat. A munkanélküliség 8% fölé ugrott 1930 végére, ami nem kevés, de nem sokkal több, mint az 1924-es 5,5% vagy az 1922-es 7,6%-os érték.
A tőzsdei összeomlás annyiban súlyosbította csak a recessziót, hogy hirtelen minden bizonytalanná vált és az emberek elkezdtek kevesebbet költeni.
(Megfigyelt tény, hogy amikor a részvényárak és az ingatlanárak magasan vannak, az emberek gazdagnak érzik magukat és sokkal többet és bátrabban költenek, mint amikor az árcsökkenés miatt a vagyonuk kevesebbet ér pénzben kifejezve. Pedig nem adták el az ingatlanukat és nem is akarták, ugyanolyan ingatlanuk van és ugyanannyi részvényük, mint előtte. De már nem érzik magukat annyira gazdagnak és ezért sokkal kevesebbet költenek.)
A tőzsdei összeomlás ráerősített a folyamatokra, de semmiképpen nem az okozója volt azoknak.
A bankok nyugodtan üzemeltek még 1930 szeptemberéig, sem ők nem aggódtak a kihelyezett pénz miatt, sem a betétesek nem féltették a bankban lévő betéteiket. A bankok nem akartak további likviditást szerezni, mert minden normálisnak tűnt.
Voltak fizetési nehézséggel küzdő bankok, de semmivel sem több, mint előtte.
S akkor valami eltört 1930 novemberében. (Már több mint egy évvel a tőzsdei összeomlás kezdete után járunk!) Az Egyesült Államok középső részén, az agrárállamokban, az emberek hirtelen elkezdték félteni a megtakarításaikat és a pénzkivéttel egyre több bankot hoztak nehéz helyzetbe.
A kialakuló pániknak novemberben 256 bank esett áldozatul, 180 millió dollárnyi beragadt betéttel, decemberben már 352 bank 370 millió dollárnyi betéttel.
Ezek között is jelentős volt a megtévesztő nevű Bank of United States, 200 milliónyi betétállománnyal. A neve alapján (egyébként tévesen) sokan azt gondolták, hogy ez valami hivatalos bank és ha ez is már bajban van, akkor tényleg nagyon nagy a baj.
(Akkoriban még nem volt betétbiztosítási rendszer, azt pont az eseményekből tanulva vezették be később. Akkoriban mindenki szaladt a bankba az első rossz hírre és gyorsan kivette a pénzét, amíg még volt pénz a bankban. Ezeket a bankpánikokat (bank-run) megakadályozandó hozták létre a betétbiztosítási rendszereket.)
Az első pánikhullám januárra elcsendesedett, hogy aztán 1931 márciustól új erőre kapjon, akkor már Európában is egyre több bank esett a bizalomvesztés áldozatául.
Egy újabb szünet után jött a következő csapás 1931 őszén: Nagy Britannia megszüntette az aranystandardot, vagyis a pénz aranyra történő váltásának garantálását. Sokan attól féltek, hogy ezt az Egyesült Államok is meglépi, ezért rengeteg pénzt kivontak, hogy átváltsák aranyra, amíg lehet.
A betétesek megpróbálták kivenni a pénzüket a bankokból, akiknél viszont nem volt ott a pénz, mert ki volt helyezve hitelre. Így a bankok megpróbálták visszaszerezni a pénzüket, illetve nem helyeztek több hitelt ki, hogy növeljék a likviditásukat. (S a kialakult helyzetben, hogy teljes legyen a baj, volt rengeteg nemteljesítő hitel is, egyrészt a húszas években felelőtlenül kihelyezett hitelek miatt, másrészt a vállalatok csődje miatt is.)
De ez már egy másik történet, akit érdekel bővebben az 1931 utáni banki események, olvassa el Friedman könyvét. A hároméves időszakban mintegy 9000 bank ment csődbe a betétesek rohama és a nemteljesítő hitelek miatt. Ez a sok bankcsőd miatt lett olyan pusztító a nagy gazdasági világválság. (Probléma volt még, hogy kevés nagybank, viszont túl sok kicsi bank volt, amelyek nem tudták kezelni a megszaporodó nemfizető hitelek miatti veszteséget.)
A munkanélküliség, ami 1930-ban még egy normálisnál nem sokkal nagyobb, 8,7% volt, 1931-re már 15,9% lett, majd rá egy évre 24%-ra nőtt, 1936-ban csökkent újra 20% alá az értéke.
Legrosszabbul a tőzsdei befektetők jártak, a mélypontig a tőzsde elveszítette az árának a 89%-át.
Amit mondani akartam, hogy a felületes közvélekedéssel ellentétben a nagy gazdasági világválságot nem a tőzsdei összeomlás okozta, de még csak nem is indította el. A bankválság kialakulása nélkül valószínűleg nagyon korlátozottan hatott volna a gazdaságra és persze a bankválság nélkül a tőzsdei összeomlás sem lett volna ekkora.
Ugyanígy gondolkodtak az emberek a 2008-as válságban is, hogy a tőzsdei összeomlás miatt ők elveszítették az állásukat, mert a tőzsde összeomlása maga alá temette a gazdaságot is. Pedig ahogy 1929-ben, úgy 2008-ban is semmi köze nem volt a kettőnek egymáshoz, nem a tőzsdei zuhanás okozta a gazdasági válságot, hanem inkább fordítva, a túlfűtött, túlhitelezett gazdasági lufi kipukkanása rántotta magával a tőzsdét is. Csak az emberek hamarabb olvasták a tőzsdei zuhanásról szóló híreket, mint elveszítették a munkájukat a gazdasági válság miatt néhány hónappal később, ezért gondolják úgy az emberek, hogy a tőzsdei összeomlás miatt lett gazdasági válság és lettek ők munkanélküliek.
