Hogyan vegyél ki egy év szabadságot?
Írtam másfél éve egy cikket a sabbatical-ról, vagy magyarul szombatévről, amit azóta is folytatni akartam. A szombatév azt jelenti, hogy hétévente (vagy ahogy jól esik) kilépsz a munkából és fél-egy évet munka nélküli feltöltődéssel töltesz el. Pecázol, regényt írsz, utazgatsz, vagy teszel bármit, amit igazán szeretnél. Ha még nem olvastad, olvasd el ezt a cikket, ennek a folytatása ez a cikk.
Amint írtam is abban a cikkben, ez bevett, sőt egyre jobban bevett lehetőség a nyugati cégeknél, jobb egy jó szakembert egy évig nélkülözni, mint örökre elveszíteni, vagy kiégett zombikkal dolgozni évtizedeken át. Ideális esetben persze nem égsz ki a munkától, de még ha olyat is csinálsz, amit kedvelsz, akkor is jó néha hosszabb időre valami teljesen mással foglalkozni, kitisztítani az agyadat és új látásokkal, sőt világlátással, új lendülettel visszamenni dolgozni.
(Persze beszéltem sok olyan emberrel már, aki nagyon jól keres, de teljesen kiég a munkában. Többször előfordult már, hogy azzal indokolta valaki a brutális költéseit, mint méregdrága hobbi és utazások, hogy kell neki ennyi, hogy kiheverje a munka miatti stresszt. Ilyenkor rámutattam, hogy ha nem lenne ilyen stresszes a munkája, nem is kellene milliókat elköltenie arra, hogy ezt a stresszt ki tudja heverni és kényeztesse magát a kevés szabadidejében, vagyis egy egyszerűbb, rosszabbul fizetett munkával előrébb tartana anyagilag és egészségileg is. Ilyenkor nem a szombatév a megoldás. De mint fentebb írtam, a szombatév akkor is hasznos, ha egyébként örömmel végzed a munkádat.)
A legtöbb embernek lehetetlen küldetésnek tűnik még az is, hogy egy hónapig megéljen munkajövedelem nélkül, egy háromhavi munkanélküliség pedig már maga lenne a teljes pénzügyi összeomlás. Amikor a statisztikák szerint a magyar emberek felének még egy havi megtakarítása sincs (csak jelzem, az amerikai adat még rosszabb), akkor tényleg furcsának tűnik, hogy nyugodtan elszakadhatsz a mókuskeréktől egy évre.
A legtöbb ember, ha meghallja, hogy valaki egy év szabadságra ment, csak felsóhajt, bárcsak én is megtehetném.
Pedig egy kis tervezéssel és egy kis szemléletmód-váltással meg tudod tenni te is, hogy kiszakadj a jelenlegi környezetedből. A szemléletmód-váltás azért kell, hogy rájöjj, mi a számodra a fontos az életben? Megszerezd mindazt, amit a közvélekedés a sikeres élettel azonosít, vagyis te is vallod a “több drága holmi egyenlő több boldogság” hamis dogmáját, vagy szerinted az élet szólhat többről, mint a “nine to five ’till 65”-ról, ahogy az angol mondja, vagyis az egy életen át történő robotról, hogy nagy házat vehess hitelből, drága autót, sokcsatornás kábeltévét és a többi dolgot, ami az emberek szerint a boldogság és a boldogulás útja.
Először is, mint minden tervezésnél, tűzd ki a dátumot. Ez lehet fél év múlva is, vagy 2022. január 15 is. Ha nincs konkrét dátumod, mindig csak tolni fogod magad előtt a lehetőséget. A “majdvalamikor” garantáltan egyet fog jelenteni a “sohanapján”-nal. Ha van egy konkrét dátum, akkor mindent annak megfelelően kell elkezdened már most csinálni.
Ha hétévente akarsz elmenni egy év szabadságra, akkor mindössze a fizetésed 14%-át kell félretenned arra az évre, már ha ugyanannyit akarsz költeni abban az évben is, mint most. (Ha itthon maradsz és nem kell bemenned dolgozni, nem kell a nagyvárosban élned, stb, sokkal olcsóbban is kijössz. Ha utazol, sok hely van a világban, ahol olcsóbban megélsz, mint itthon, még utazással együtt is.)
Amire vigyázz, hogy ne a nyugdíjmegtakarításodból vagy a házfelújítási alapból menj el szabadságra, erre a célra külön kell félretenned.
Add lejjebb az igényeidet, lakj kisebb házban vagy lakásban, járj olcsóbb autóval vagy egyenesen tömegközlekedéssel, vágd vissza a nem szükséges kiadásaidat és mindjárt nem lesz olyan elérhetetlen, hogy megspórold a havi kiadásod 14%-át.
Ahhoz, hogy a karrieredben ne szenvedj végzetes törést, ahhoz pedig csak annyi kell, hogy legyél értékes ember, akiért kapkodnak a munkaadók, vagy legalábbis könnyedén találsz másik hasonló állást, ha visszajössz a szabadságból. Ehhez pedig nem kell mást csinálnod, csak folyamatosan képezni magadat a szakmádban, amire a munkavállalók bő kilenctizede nem hajlandó. Ha még odaadóan dolgozni is hajlandó vagy a munkahelyeden, biztos a siker. (Ahogy a bölcs mondás tartja, az emberek zöme csak pont annyit dolgozik, hogy ne rúgják ki és csak pont annyit keres, hogy ne mondjon fel.) És igen, ha nő a fizetésed, abból még könnyebb lesz félretenned az egyéves vakációdra.
Úgy indulj el, hogy mikor hazaérsz, akkor is legyen még meg a hathavi vésztartalékod, így van fél éved, hogy találj új munkát.
De a legjobb, ha beszélsz a mostani munkaadóddal, hátha elenged egy évre és nem kell felmondanod. Ha a nőket vissza tudják venni 3-5-7 év GYES után, téged is. Főleg, ha tényleg több vagy a számukra, mint egy tizenkettő-egy tucat aktagyártó, vagy összeszerelő biorobot.
Ha utazol, keresd az olcsó lehetőségeket. Lehet, hogy nem egy párizsi, vagy tokiói luxushotelben kell eltöltened az időt. A repjegy Ázsiába valószínűleg drágább lesz, mint ott az élet egy hónapig. Ezért járj utána alaposan, hogy a legolcsóbb utazni és hol olcsó a szállás.
Ne centizd ki a költéseidet. Mi van, ha kénytelen vagy 25 dollárért kitaxizni a reptérre Indonéziában? Vagy csak drágábban tudsz megszállni, mint tervezted? Hogy ne kelljen a pénz miatt aggódni, legyen 20%-kal több pénzed, mint amit előre kalkuláltál. (Vagy fordítva: tervezz 20%-kal kevesebb programot, mint amennyire pénzed van.)
Ha nincs sok pénzed világot látni (és azt szeretnéd csinálni), vállalhatsz önkéntes munkát is a világ számos pontján. Rengeteg weboldalon találsz ilyen lehetőségeket, például az idealist.org-on, habitat.org-on és sok másik ehhez hasonló oldalon. Egyszerre utazol, segítesz és tanulsz és látsz rengeteg dolgot.
Köss biztosítást, mielőtt elindulsz. Ha 2-3 hónapnál tovább leszel távol, az utasbiztosítás nem lesz jó, ilyenkor köss olyat, mint például az Allianz Worldwidecare, amiről már írtam itt.
Találd ki, mit akarsz csinálni abban az egy évben és azt is, miért. Írd le, hová szeretnél eljutni és hogyan. Az várhatóan mennyibe fog kerülni? (A helyi árakhoz használd a numbeo-t vagy valami hasonló oldalt, amiről már írtam itt.) Ha az nem jön össze, akkor mit fogsz csinálni helyette? Ha már annyi ideig készültél és spóroltál erre az évre, hozd ki belőle a legtöbbet, tervezd meg alaposan, mivel fogod tölteni az időt, hogy jutsz el a legolcsóbban a kinézett helyre, stb.
Add ki a lakásod, amíg távol vagy. Amilyen bolond árak vannak most Budapesten, csak a lakáskiadás árából elélsz Thaiföldön munka nélkül, de még egy egyiptomi négy-öt csillagos hotelhez sem kell túl sokat ráfizetned. Másik lehetőséged, hogy lakáscsere keretében kiadod ingyen külföldieknek a lakásod, cserébe te is ingyen laksz külföldön. Ezzel foglalkozó oldal például a Homeexchange.
Ha tudsz és akarsz, keress pénzt a szabadságod alatt. Írj blogot, készíts fényképeket, amiket pénzért árulhatsz az ezzel foglalkozó oldalakon, taníts nyelvet az italki.com-on vagy a fiverr.com-on, írj könyvet, fordíttasd le angolra és áruld az Amazon.com-on vagy a Play Marketben és még sok hasonló lehetőséged van pihenés közben is pénzt keresni.
Amit mondani akarok: sokkal egyszerűbb megtenni azt, hogy fél-egy évig kiszakadsz a munkából és azt csinálod, amit igazán szeretnél. Könyvet írsz, megtanulsz arabul vagy japánul, önkénteskedsz Afrikában, a gyerekeiddel vagy egész nap, bejárod a világot, vagy bármit, amit szívesen csinálnál, ha nem kellene dolgoznod.
Ez természetesen egyáltalán nem kötelező, de rengeteg embernek hatalmas segítség az élete során. Olvass el erről szóló beszámolókat, alig van valaki, aki megbánta volna, hogy belevágott. Sokan gyerekekkel együtt csinálják végig, a gyerekek magántanulóként tudják le azt az egy évet. Többet tanulnak ez az egy év alatt, mint az iskolában a többi közel húsz év alatt.
Ha van kedved, vágj bele te is, egyáltalán nem annyira lehetetlen, mint sok embernek elsőre tűnik.
Utaztam, tanultam/tanulok, hobbimnak élek és talán most egy vállalkozás is összejön, csak ki kellett várni, hogy megtaláljon vele az Élet… 🙂
Persze, ettől a szombatév még jó dolog.
Aki viszont úgy érzi, nehezen talál majd új munkát, az próbálhatja olyan dolgokkal tölteni a szombatévet, amik amellett, hogy kikapcsolják és feltöltik, közelebb viszi a vágyott munkatípushoz. Legyen az nyelvtanulás a külföldi önkénteskedés által, szakirányú tanfolyam elvégzése stb. A mai világban keresleti piac van munkaerőfronton, ha az alap készségek megvannak.
Vállalkozást kell csinálni, vagy a mai világban értékes készségeket tanulni. Igen, tegyen félre egy évig az ember. De amit félretett, azt folyamatosan invesztálja magába, mert máshogy a büdös életbe nem fog összejönni (vagy beletelik 10-15 fegyelmezett évbe, hejhó, de jó….), én legalábbis nagyon sajnálnám, hogy az életem 7 évig egy valamire spórolok, amit aztán elköltök egy év alatt, és vissza a (majdnem) nullára.
Aki többet akar olvani a témáról annak ajánlom Joe Dominguez -Wicki Robin “Your money or your life” c. könyvét, ami pont arról szól hogyan értelmezd újra a kiadásaidat éld azt az életet amit szeretnél. (Sajnos csak angolul elérhető )
Vigyázat! Ki lehet esni gyorsan a szakmából (programozás). Érdemes nem teljesen abbahagyni.
A nyárra tervezett utazgatások egy műtét miatt nem jöttek össze sajnos, de legalább nem is költöttem el azt a pénzt. Ha már műtétről beszélünk: érdemes a TB-t fizetni (7050Ft/hó), nehogy aztán problémánk legyen belőle. (Nem vagyok bejelentkezve munkanélkülinek)
2 hónap kellett, mire először kipihentnek éreztem magam. Nyitottabb lettem, új céljaim vannak, más értékrend alakult ki, stb., stb. . Legközelebb kézzelfoghatóbb célokkal vágok bele az egy évbe, vagy rövidebb ideig, de szórakoztatóbban töltöm.
Itthon is gombokért elvagy egy somogyi faluban vagy egy békés megyei kisvárosban a budapesti árakhoz képest.
Nekem sokat segít, hogy kialakítottam ehhez egy napi rutint, mintha bejárós munkahely lenne. Meghatározom mikor kelek fel, adott nap mennyit szeretnék haladni stb és tartom is magam ehhez. Arra akarok kilyukadni, hogy ahogy Kiszámoló is írja lényeg a tervszerűség. Legyen kerete az egésznek. Gondold át mit szeretnél, mennyi idő kell hozzá és próbáld elosztani adott időre.
Ilyesmin gondolkodom, nem láblógatás, hanem pár hónapos nappalis, intenzív tanfolyam lenne. Megpróbálom elérni, hogy fizetés nélküli szabadságra vagy hasonló megoldásra mehessek el, a bökkenő, hogy projektálláson vagyok, mindig határozott idejű szerződéssel. A TB-t fizetnem kell majd magam után. A munkanélküli ellátásoknak még nem néztem utána, ha én mondok fel, vszeg nem járnak.
Somogyi faluban a lakhatást leszámítva minden más drágább mint Budapesten.
Nem mentem sehova, itthon maradtam. A célom a lelki béke és a belső egyensúly megteremtése volt. Egy szóval ezt az évet magamnak szenteltem. A jógától a meditáción keresztül a buddhizmusig mindenfélébe belekóstoltam. És nem csak beugrottam egy rövid tanfolyamra aztán kipipál és kész, hanem ténylegesen volt időm gyakorolni. Így hamar sikerült rátalálnom a fő irányra is. Ez komoly eredményeket hozott. Akik régebb óta láttak, alig akarnak rám ismerni. A kisugárzásom egész biztosan pozitív irányba változott. Úgy vélem ez nagy segítség lesz az új munkahelyhez is.
Egyelore meg a hathavi (sot 3havi) tartalek is elerhetetlennek tunik, nemhogy ez..
De majd talan egyszer 🙂
Luxusdolgokra, stb nem koltunk, autom nincs, tomegkozlekedek, a lakhatas visz el eleg sokat.
Ha lenne lakasunk amit kiadjunk abbol menne a dolog siman, de csak berlunk, a szerzodes nem engedi a viszontberlest, es felmondani majd ujat talalni se realis, erre pl 4 evet vartunk (azelott volt egyhavi vesztartalek ezt pont a koltozes nullazta le most dolgozom hogy visszajojjon)
A Lidlbe, Tescoba el kell autóznod, Budapesten belül meg nem is kell autót fenntartanod, mert olcsó és jó a tömegközlekedés. A falusi bolt meg a pesti sarki bolthoz képest is jóval drágább. A sufni autószerelő, akihez inkább nem vinnéd el az autód, mindenhol olcsó, csak a faluban nem lesz más lehetőség. Ugyanez igaz a fodrászokra is.
Nyilvan a Hilton sokkal drágább, mint egy falusi panzió, csak ha ugyanazon a szinten nézed a szolgáltatásokat, árukat, akkor kiderül, hogy Budapesten majdnem mindenből találsz olcsóbbat. A pesti késdobálókban is olcsóbban mérik a sört, mint a falusi kocsmában, csak eszedbe nem jutna bemenni oda…
Pár éve olvastam egy könyvet (Tim Ferris – 4 órás munkahét), amiben ugyan rengeteg bullshit van, de beindította a gondolkodásomat, hogy megtaláljam a módját, hogyan tudnám online irányítani az itthoni vállalkozásomat. A vállalkozás átalakítása kb. 1 évet vett igénybe, utána tűntem el 6 hónapra, családostól (feleség+2 gyerek).
Napi 1-1,5 óra a laptop előtt és ugyanolyan színvonalon éltünk mint otthon, csak szabadabban.
Esetleg személyes tapasztalat ezzel kapcsolatban? Köszönöm!
Hol érdemes szerintetek utánaolvasni, ki mivel ütötte el a sok szabadidejét, mivel inspirálódott?
Btw, éltem Kanadában egy évet, nagyon jó volt, más emberként jöttem haza. Ázsia sokat változtatott rajtam, bár csak hónapokat lehettem ott. Mennék még: csak a(z anyagiak miatti) félelem és a nem konvertálható szaktudásom marasztal.
Itt van fentebb egy marék kiváló példa, lásd dreamer, Géjza, Abel, ki_más stb. stb. Közös bennük, hogy mindegyikük más életkörülményekkel és más úton, de sikerként élte, éli meg.
Szóval ahelyett, hogy keresgetjük a kákán a csomót, miért ne azzal töltenénk az időnket, hogy miként működjön a dolog? Egy biztos: tuti recept nincs a módjára, hozzá kell igazítani életkorhoz, családi állapothoz, anyagi lehetőségekhez, életcélokhoz. Ez nem egy szakácskönyv, ahol csak a receptet kell követni.
Ui: jártam Thaiföldön (rövidebb időre), és megerősítem, hogy simán ki lehet jönni kevés pénzből, és még túl sok kompromisszum sem kell hozzá. Az élmény viszont megfizethetetlen.
a jövedelmed 14%-t sem kell félretenned 7 évig. jó esetben a jövedelmed minimum 20%-át alapból félreteszed (én az utóbbi pár évben 50-60% körül tettem félre). továbbá, szerintem egy évig a kiadásokat még lejjebb lehet faragni mondjuk 15%-al, ezért a jövedelmed 70%-a elég egy évre. és a félretett pénzre kamatot is kapsz, így elég kb a fizetésed kb 8%-át félretenni 7 évig, és abból egy nagyon fapados sabbatical már kijöhet.
Pl az én esetemben, a helyettesem és én az elmúlt 3 évben jellemzően reggel 9-től éjfélig dolgoztunk, és nem az időt pocsékoltuk, tényleg ennyi volt a munka. A vezetői csapatból a négy legközelebbi manager kollégáim közül az egyik idegösszeomlást kapott, és amíg a pszichiátrián volt, a felesége beadta a válópert és lelépett a gyerekekkel. A másik rákos lett, most operálták, úgy néz ki nem volt áttét, megúszta. A harmadik titokban saját céget alapított, és nemsokára lelép. A negyedik még bírja.
Én idáig megúsztam, de eljött az ideje a szünetnek. Sokan azt nem értik a sabbatical-nál, hogy ez nem (csak) 1 év lustálkodás, hanem befektektetés az egészségedbe, munkaképességedbe, családi hátteredbe. Sok embert ismerek, aki nem lépett idejében, és nagyon megbánta.
nekem ez most nem annyira aktuális, mert időből van a legkevesebb, de egyszer érdemes kiszámolni, hogy mennyibe kerül, ha egy 4 tagú család:
A. valamelyik plaza food court-jában eszik két egész adag, és két fél adag bolognai tésztát
B. félkészen vesznek egy csomag jó minőségű tésztát, jó minőségű bolognai szószt, pl Barilla, darált marhahúst, előre reszelt sajtot
C. vesznek lisztet, tojást, paradicsomot, fokhagymát, olívaolajat, fűszereket és darált marhahúst, tömbsajtot, és az alapokból otthon elkészítenek egy éttermi minőségű bolognait, mint régen csinálták
Ezeken évente százezreket lehet megfogni.
Magyarországon nagyjából egy árszínvonal van majdnem mindenütt, leszámítva a lakhatást. Viszont ha a helyi piacméret nem ér el bizonyos szintet bizonyos termékek és szolgáltatások terén, akkor az drágábbá teszi az adott terméket vagy szolgáltatást. Ezért drága a falvakban a kisbolt, mert nincs annyi vásárló, hogy több bolt legyen, illetve a bolt nem tud annyit eladni a termékeiből, hogy kis árréssel is meg tudjon élni. Egy nagyközségben, kisvárosban már nem drága az alap élelmiszer, de pl. ruhát már csak drágábban tudsz venni, és gyér a kínálat. De vannak dolgok, amelyekre már csak a megyei jogú városokban vagy Budapesten van tömegigény, így kisvárosokban nagyon drága, ha van. Csak az téveszt meg sokakat, hogy a nagyvárosban nagyobb minőségi skálát fed le ugyanaz, és esetleg az átlag is feljebb van.
De leginkább sehová nem költöznék, májustól szeptember végéig sátrazva járnánk a kéktúrát és a környező országokat, majd Budapestről ugranánk el ide-oda, mert az utazás innenca legegyszerűbb sokfelé.
Pont e hónapokban jobban megismertem magam és rájöttem, hogy nem is akarok irodában dolgozni, hanem gyerekekkel-kamaszokkal foglalkozni a természet közelében. Azóta már mentem nyugat-európai gyerektáborba meg erdei iskolába (ezek az utak már nyereségesek is voltak). Ismerőseim, akik újra látnak, azt mondják, ki vagyok cserélve (én is így érzem). Nekem kissé elszabadult a szombatév. :-), de nem bántam meg. Ajánlom.
Szerintem: utánamenni, miért nem elég a konstruktív életvezetéshez számodra a belülről fakadó út (hogy rögtön “rend”-et ne mondjak), miért van szükséged kívülről rád kényszerített rendre. Ennek eszköze lehet a által említett egyéni pszichoterápia, de sok minden más is (könyvek/előadások, coaching, vagy csak egy 100%-osan, akár kényelmetlenül őszinte beszélgetéssorozat a pároddal – ez ingyenes 🙂 ). A terápiában egyébként szinte mindig mélyebb gyökerekre bukkansz, mint amilyen szinten a kérdést feltetted (már csak ezért is érdemes 🙂 ).
Nagy Vonalakban, a ladyboy-ok viszont simán beleférnek… 😀