Boldogság mindenek felett
Olvastam egy tanulmányt, miszerint az ókori kultúrákban a mai értelemben vett boldogság szó nem is volt ismert vagy ha az is volt, szinte soha nem használták. Kíváncsiságból végignéztem a Bibliát, különösen az Ószövetséget és tényleg.
Bár a magyar fordításban többször is szerepel a boldogság szó, a héberben nem. A Zsoltár 68:7-ben jólét, bőség értelemben a kisemmizett száműzöttek sorsfordulására utal, vagyis pusztán csak a nélkülözők jólétbe kerüléséről van szó, a Mikeás 2:9-ben fordítva, a fényűzésben élők kisemmizéséről beszél, az Ézsaiás 65:14-ben szereplő szót máshol javaknak, jólétnek, jóságnak van fordítva és így tovább.
Ez azért furcsa, mert a mai nyugati kultúrában az élet kulcsfogalma, sőt mindenek feletti célja a “boldogság” lett. Egy nyugati ember számára a boldogság hajszolása az élet célja lett, ez más kultúrákban és más korokban egyáltalán nincs (nem volt) így.
Csak az elmúlt 90 napban(!) kétezernél több e-book jelent meg az Amazon Kindle kínálatában “happiness” témában. Mindenki azt szeretné tudni, hogy lehet elérni a boldogság állapotát, jelentsen ez a kifejezés bármit is.
Egy tanulmány szerint minél inkább depressziós egy személy vagy egy társadalom, annál nagyobb értéket tulajdonít a boldogságnak és annál fontosabbnak tartja annak elérését.
Ennek sajnos az ellentéte is igaz: minél inkább hajszoljuk a boldogságot, annál kevésbé vagyunk elégettek azzal, amink van, így éppen a vágyott boldogság, sőt a csupa nagybetűvel írt BOLDOGSÁG miatt nem tudunk boldogok lenni azzal, amink van.
Egy ideát kergetünk, miközben nem vesszük észre, hogy pont az idea elérésének vágya foszt meg bennünket attól, hogy boldogok legyünk abban a szituációban, amiben vagyunk.
Más kultúrákban a mi boldogságunk helyett a megelégedettséget tartják illetve tartották elérendő dolognak.
Mi a különbség a kettő között? Amig a nyugati boldogság eszméhez külső dolgok folyamatos elérésére van szükség, a megelégedés ezzel szemben egy belső állapot, a további dolgok utáni vágyakozás hiánya.
Ha kapsz egy komoly pénzösszeget ajándékba vagy vettél egy új autót, az boldoggá tesz, de amint zsebre tetted a pénzt vagy használni kezdted az új autót, a boldogságérzés abban a pillanatban elkezd csökkenni és hamarosan újra kell egy külső impulzus, hogy a boldogságod szintje megint emelkedni tudjon. Tehát ez a fajta boldogság folyamatosan újabb és újabb külső impulzust igényel, mert anélkül folyamatosan csökken ez az érzés.
Ezzel szemben a megelégedettség (sok kultúrában békességnek hívják (például héber shalom, arab szálem), ami sokkal több, mint a háborúság hiánya, egy belső megelégedettségre utal) egy stabil állapot, ami független a külső hatásoktól, sőt pont az a lényege, hogy már nem érzed szükségesnek a további külső források bevonását. Akkor vagy elégedett, amikor örülsz annak, amid van és nem arra vágysz, amid nincs.
Az angol szó a megelégedésre a contentment, ami a latin contentus szóból származik, eredetileg mindenféle edényre használták, amiben tartottak valamit vagy egyben tartottak valamit. Ebből alakult ki az a jelentése személyekre, akik magukban teljesek, egyben tartják magukat, nem kell számukra külső megerősítés.
Érdemes ezen elgondolkodni, mert a boldogság utáni vágy foszt meg bennünket a valódi megelégedéstől. Mivel a nyugati kultúra szerves része a folyamatos, még nagyobb boldogságérzés keresése, fontos észrevenni, hogy ez csak egy kulturális szemüveg, amit hasznos levenni, hogy ne ezen a szemüvegen keresztül szemléljük a világot.
Erről írtam már régebben is, mikor lesz elég számodra az, amit elértél:
Online oktatás a pénzügyekről. 15 órányi anyag, nézz bele ingyen.
Valódi pénzügyi tanácsadás termékértékesítés nélkül csak 40 ezer forint.
40 millió forintos életbiztosítás havi 5.990 Ft-ért, életkortól függetlenül.
Ha esetleg mégis sikerülne megvalósítanod ezt az “elégedett a jelenlegivel” állapotot, majd a környezeted tesz róla, hogy ne érezd magad olyan jól ettől.
Mi a különbség a kettő között? Amig a nyugati boldogság eszméhez külső dolgok folyamatos elérésére van szükség, a megelégedés ezzel szemben egy belső állapot, a további dolgok utáni vágyakozás hiánya.”
Szerintem ebben (még) nincs konszenzus, bár a reklámok kétségtelenül ebbe az irányba terelnek.
Nagyapám több nyelvű fordító volt, és ő például rendszeresen kiakadt, amikor a gyerekkönyveinkben olyasmit olvasott, hogy “X boldog, mert kapott egy nyalókát” – pont ezért, mert ő is úgy használta a boldogság fogalmát, hogy az nem egy pillanatnyi dolog, hanem egy állapot, amit nem is feltétlenül zavarnak meg az aktuális nehézségek.
Van akinek lételeme a csillogás, új dolgok vásárlása (talán ösztönösen is, de kultúrális okok miatt is bőven)…
Az azonnali impulzív érzés az öröm. Ezt érzed, amikor elérsz egy célt, amikor új autód lesz, megkapod az állást, vagy nyersz a lottón. Egy depressziós is tud örülni, sőt van az a típusú depresszió, ahol ezek szélsőségesen jönnek, mert annyira vágyik rá, hogy boldog legyen.
De a boldogság nem ez. A boldogság egy általános érzés, aminek a lényege, hogy elég stabil ahhoz, hogy egyetlen inger, történés, ne tudja kibillenteni hosszú időre az embert. A boldogság az, ami kisímítva a rövidtávú hatásokat egy jó érzetet ad.
Az emberek boldogok akarnak lenni, és örömöket hajszolnak, amikért feláldozzák a boldogságukat.
És ugyanígy a másik oldalról: nincs semmi baj azzal, ha nem vagy mindig “boldog”, becsúszik egy kis frusztráció, elégedetlenség, depi, magány stbstb. Ez teljesen rendben van, ez az élet rendje, nem kell hajszolni azt, ami nem létezik.
Kiváló cikk, köszönöm!
Az hogy a bánatban van, hogy évek óta árult ingatlanok most hirtelen dupla áron lettek tovább hirdetve?
Miért gondolja bárki is, hogy az eddig 50 millióért árult ingatlant majd 100 millióért megveszik?
De gondolom nem árulnak ennyiért, ha nem arra számítanak, hogy majd megveszik.
Ergo, ennyi balek van??
Ezt nevezik lufinak ha jól sejtem..
“A happy man is not one who gets what he wants, but one who wants what he gets.”
Az olvasói reakciók szerintem vegyesek lesznek, mivel erre a felismerésre a mai kultúrában leginkább akkor jutnak el az emberek, amikor már futottak néhány “sikeres” kört a boldogság mókuskerékben, és van némi élet-tapasztalatuk ezzel kapcsolatban.
Te írod magadról, hogy jó életszínvonalon élsz, vannak megtakarításaid, és most éppen 100 millió feletti házat szeretnél vásárolni. Ezek szerint nem voltál elégedett az előző életeddel, amikor szerény körülmények között éltél. Miért van az, hogy ilyen nemes gondolatokat, minthogy törekedjünk az elégedettségre, szegény emberektől nem hallani?
Elégedett voltam a panel albérletben, a mostani helyen és elégedett leszek az új helyen is, nem akarok majd még drágább házat.
Elégedett voltam akkor is, amikor nem volt autóm, akkor is, amikor 28 éves autóm volt és most is az vagyok a mostani autóval. Nem akarok drágábbat.
De ez nem azt jelenti, hogy ha van rá pénzem, nem fogok venni se házat, se autót. De nem azért veszek jobbat, mert attól akarok boldogságot kapni, hanem azért, mert telik rá.
Pál apostol mondta erre a Bibliában, hogy tudok bőségben is élni és tudok nélkülözésben is élni, mert mindig megelégedett vagyok abban, amiben vagyok.
S pont erről szól az egész cikk: szegényen is lehetsz elégedett és gazdagon is lehetsz boldogtalan.
Ezért találta ki a vezetőréteg a megelégedettség kultúráját, hogy kevésbé lázongjanak az emberek a sorsuk miatt.
Aztán az ipari forradalommal hirtelen az átlagembernek is sok minden elérhető volt, ami korábban nem, ezért fentről a kultúrát átfordították abba, hogy akarj minélt többet, vásárolj minélt többet, hogy ez is pörgesse a gazdaságot.
Az értelmes ember most is látja, hogy nem érdemes a 10-20 milliós kocsit kergetni, meg hasonlókat, jó az olcsóbb kocsi is, ha képes lemondani a felvágásról, a szomszédok előtti villantásról, a státuszról, aminek sokan rabjai.
Köszönöm!
Persze teljesen igaz, hogy a boldogság egy lelki állapot. Lehet (erőltetetten) elégedettnek lenni azzal, ami van, meg lehet mohón mindig több után kajtatni. De szerintem aki a Maslow-piramis alján toporog, magányosan hónapról-hónapra vegetál valami 30 nm-es szuterén albiban valós kilátások nélkül, az súlyos önbecsapást végez, ha ezzel megelégedik, “mert hát ez jutott”. Az ilyen fajta önámítás nem sokkal jobb, mintha tudatmódosító szerekkel érné el az ember a kívánt boldogságot.
azvagyok.hu/l/ha-ezt-megerted-akkor-veget-er-a-kereses/
Ha belegondolunk, sajnos a fogyasztói társadalom nélkülözhetetlen része az örök elégedetlenség, a boldogság ltének hajszolása, ezáltal generálva a fogyasztást.
Ezt egyszerű tesztelni: ha neked jó az, ami éppen van, és csak azért vennél drágább kocsit, nagyobb házat, hogy versenyezz az ismerősökkel, akkor tudhatod, hogy illúziókat kergetsz.
Szóval aki törekszik ilyen dolgokra, az magába nézhet, és tisztázhatja, hogy valóban szüksége van-e azokra a dolgokra, vagy csak státuszszimbólumként kellene neki.
Katy Perry – Chained To The Rhythm
youtube.com/watch?v=Um7pMggPnug
Evanescence – Everybody’s Fool
youtube.com/watch?v=jhC1pI76Rqo
Ha mindig elégedett lettél volna azzal, amid van,akkor sosem jutottál volna előbbre. Motiváció nélkül nincs anyagi fejlődés sem. A mérték, az arányok amik fontosak, hogy ne legyenek irreális céljaink. Jó egészségügyi ellátást, gondtalan nyugdíjas éveket, gyermekeidnek megfelelő oktatást akarsz. Ezekre nem mondhatod, hogy jó az SZTK meg az állami nyugdíj és az egyre rosszabb oktatási rendszer.
Ez nem igaz. Ott rontod el a dolgot, hogy szerinted megelégedés egyet jelent az anyagi dolgokkal.
Az anyagi dolgok nem célja az életnek, csak eszközei. S itt rontják el sokan.
Ajánlom figyelmedbe: https://kiszamolo.hu/az-elso-konyvem-a-biblia-es-a-penz/
“Ez nem igaz. Ott rontod el a dolgot, hogy szerinted megelégedés egyet jelent az anyagi dolgokkal.”
Ilyet nem mondtam.Ugyanúgy szükség van anyagi javakra, mint pl. az ételre, és az ételt is túlzásba lehet vinni.
“Az anyagi dolgok nem célja az életnek, csak eszközei. S itt rontják el sokan.” Igen nem céljai, hanem eszközei. Jó autót, ami drágább is, azért veszel, mert pl. biztonságosabb.
A mértékletességen van a hangsúly, meg azon, hogy nem a lehetőségeinken felül költünk dolgokra.
Technika ami bejott nekem: minden nap este atgondolni mi volt 3 jo dolog a mai napban. Illetve neha megallni es megnezni egy lepket, becsokott szemmel a nap fele forditani az arcomat, hobbit keresni, beleszagolni egy fuszernovenybe, jatszani X percet a gyerekkel, hiaba rohanos a nap, halat adni, hogy a gyermekem nem gyogyithatatlan beteg es egeszseges vagyok, lathatom oket felnoni. Sok ember ehezik, nincs megfelelo minosegu ivovize, fazik telen, stb. Nekunk van. Halasak lehetunk az eletnek. Nem kell tobb. Ami nem kell elajandekozom olyannak akinek nem adatik meg. Meztelenul szuletunk es halalunk utan csak a tetteinkben, masok emlekeben elunk.
Mondjátok el, hogy hogyan!?
Persze a nagy cél mindig az, hogy éljen mindenki a megtakarítások forgatásából, a céges papírok hozamaiból, csak hogy az egész működjön ahhoz valakinek dolgozni kell. El kell végezni a szellemi és a fizikai munkát, hogy a másikak meg élhessenek anélkül csak a birtokolásból.
Én igazán nem csodálkozok, ha valaki nem elégedett azzal hogy a munkájának a gyümölcsét mások aratják le. Nem csoda, hogy most már menetrendszerűek a válságok.
“szerintem aki a Maslow-piramis alján toporog, magányosan hónapról-hónapra vegetál valami 30 nm-es szuterén albiban valós kilátások nélkül, az súlyos önbecsapást végez, ha ezzel megelégedik, “mert hát ez jutott”.”
Mondhatja magának: “Elismerem az állapotom realitását, felelősséget vállalok azért, hogy mit kezdek vele, és napról napra cselekszem azért, hogy kikerüljek belőle, bár nem fogok napról napra előbbre jutni. Közben hol így, hol úgy érzem magam (általában elkeseredetten). De az, hogy most benne vagyok ebben az állapotban, nem tesz engem értéktelen emberré.” Nem elégedett, de mégis boldog, mert a fókusz jó. Aztán gondolkodhat azon, kitől kérhet segítséget, mi mindenért lehet még így is hálás stb.
A témában ajánlom Mark Mansont:
markmanson.net/stop-trying-to-be-happy
markmanson.net/happiness-is-not-enough
markmanson.net/hidden-costs-of-happiness
Ugyanakkor a boldogság kultúrában az a becsapás, hogy hiába éred el az áhított célt ettől még a szemléleted (temagad) nem változott meg. Elérted amit akartál de nem vagy boldog, tehát mégse ezt akartam, vagy ez még mindig nem elég a boldogsághoz. És így jön létre a boldogsághajszolás véget nem érő mókuskereke.
A boldogságot nem elérni, főleg nem tárgyaktól elvárni, hanem inkább meglátni kellene.
Xaby, minden vallás egy szemét. A kereszténység is, mint vallás, az. Viszont a hit nem a vallás szinonimája, hanem a vallás ellentéte. Ha adsz neki egy esély, rájössz, hogy van értelme.
Pl. Bhutánban nem GDP-t mérnek, hanem össznemzeti boldogságot.
Viszont érdekes felvetés, és érdemes lenne különbséget tenni a pillanatnyi öröm, az élethelyzeteddel való általános megelégedettség, és a hosszútávú, sokáig tartó boldogság (ha van ilyen) között, és definiálni őket.
Az Újszövetségben Máté 5:3-12 azért bőven találtál volna “boldogságot”.
Az emberi pszichének sok paradox védekezési mechanizmusa van a szorongás leküzdésére. Pl. amikor féltékeny vagy, de nem tudsz biztosat, próbálod a bizonytalanságod csökkenteni. Leskelődsz a társad után, figyeled a jeleket, megnézed a mobilját stb, de ezzel pont az ellenkezőjét éred el. A szorongás paradox módon nő. A helyes megoldás, hogy teszel egy lépést kifelé a körből. Tudatosítod, hogy a “boldogság” a fogyasztói tárasadalom egy terméke
De aki az anyagi javaktól várja a boldogságot, az egyenesen visszafelé lépked a Maslow piramison.
Szerintem igenis fontos a boldogság mérése, és ez az élet célja.
Boldogok a gyerekeid az iskolában? Ha nem, akkor az egy beteg társadalmat takar, változtatni kell.
Boldogok a dolgozók? Ha nem, akkor vagy te, vagy a társadalom siklott ki. Változtatni kell.
Boldogok a nyugdíjas szüleid/nagyszüleid? Vagy már csak azt várják, hogy elbúcsúzhassanak mindnekitől? Ez se normális!
Ezeket a kérdéseket érdemes feltenni, az egyéni boldogság (=megelégedettség) mutató pedig követelmény lenne.
Például fel kéne mérni, hogy mi kéne az emberek boldogságához saját maguk szerint.
Jobb képzés, közbiztonság, parkok, jobb kapcsolatok, több szabadidő, sport, szex, egészség, pénz, munkahely.
Jelenleg fogalmunk sincs.
“elégedettnek lehet lenni úgy is, hogy közben többet is szeretnénk elérni”
Tovább mennék, szerintem csak így elégedett az ember önmagával. Az elégedettség nem egy statikus állapot, ahhoz ( reális ) célok kellenek és kis lépésekkel menetelni a célok felé. De azt senki nem ígérte meg az embereknek, hogy eközben folyamatosan happyk is lesznek. 🙂
Se az, hogy a nagyobb ház nem egyenlő a boldogsággal.
Kedvencem ezek közül a szelídek, irgalmasok és a tiszta szívűek, btw, ha valakit is érdekel.
Szavazás: neked melyik tetszik legjobban a nyolc boldogság közül? Nézz magadba, értelmezd, és azután válaszolj!
A gyereknek nem boldognak kell lenni az iskolában, hanem jól kell éreznie magát. A kettő nem ugyanaz. A boldogság egy sokkal felfokozottabb érzés, ezért nem kellene dobálózni ezzel.
Szóval bőven elég, ha azt célozzuk meg, hogy az iskolában, munkahelyen jól érezzék magukat az emberek.
Én ezt a dolgot magamban úgy rendeztem le, hogy ameddig el tudok menni anyagilag úgy, hogy az nekem még nem okoz stresszt vagy különösebben nem kell feladnom érte a magánéletemet, addig megpróbálom ilyen “miért ne” alapon, de nem fogok magamba roskadni ha elérem a lehetőségeim határát. Ez a határ mindenkinél máshol van. A baj akkor van, ha valaki a határain kívülre akar jutni.
Különleges volt erre ráébredni. Úgy gondolom valójában sokkal többször lenne rá mindenkinek oka az örömöt, boldogságot megélni, de a külső zajok/ingerek ezt sokszor megnehezítik, nehezebb mellettük magunkra figyelni.
Egyetértek, hogy boldogságot nem lehet venni, hiszen az bennünk lakozik. A kérdés, hogy képesek vagyunk-e látni, illetve mennyit látunk a boldogság ezernyi formája közül.
Ha vennék egy 10milliós autót, akkor örülnék, de boldog nem lennék, de elégedett igen.
Boldogsághoz használni kell sokáig magam, családom, ismerőseim örömére.
Ez így egyre bonyolultabb a saját fejemben, abba is hagyom 🙂
A cikk remek!
Na igen, sokak itt a blogon és máshol is csak arról tudnak beszélni,hogy milyen munkára váltottak, akarnak váltani, hogy többet keressenek.
Sok emberben az fel sem merül, hogy olyan munkára váltson, ahol ugyanannyit vagy akár kicsit kevesebbet keres,de feleannyit dolgozik pl. Természetesnek veszi, hogy napi 8 órát vagy többet lehúzzon a munkahelyén,a saját életidejét pénzre váltva, amit lehet okosabban is.
Ha az ember kevesebbet dolgozva megkeres ugyanannyit, akkor több szabadideje van, ami nem láblógatást jelent, hanem azt, hogy azzal foglalkozhat, amivel ő szeretne. Azt tanulhatja, azt csinálhatja, amit akar,pl. olyan projekttel foglalkozik, amit nem fizetnének meg eléggé, de neki kedves.
Ugye mást is zavar hogy jelenlegi társadalmunk gőzerővel robog az 1929es hasonló világválsághoz, “aminek egy világháború vetett végett “ és egyetlen dolog amit tudunk tenni hogy mindezt az első sorból nézzük végig .
Vagy esteleg van valakinek használható ötlete hogyan tudja magát a lehető legjobban ettől függetleníteni.