Drága esküvő, hosszú házasság?
Tamás küldött át egy érdekes tanulmányt, ami azt vizsgálta, hogy milyen összefüggés van a jegygyűrűre és az esküvőre elköltött pénz valamint a házasság tartóssága között.
Az esküvő-ipar hatalmas üzlet az Egyesült Államokban is, évente 50 milliárd dolláros piacról van szó. Egy átlagos amerikai esküvő néhány dollár híján 30 ezer dollárba került az Egyesült Államokban 2013-ban. Míg 1959-ben kéthónapos felkészülést javasoltak az esküvőre és 22 pontos listát írtak a tennivalókról, 1990-ben ugyanaz az esküvői magazin már egyéves felkészülést tartott fontosnak és 44 pontos listát írt a tennivalókról.
A század közepén még csak az eljegyzési gyűrűk 10%-ában volt gyémánt, a század végére már 80%-a volt gyémánttal kiegészítve.
Nagy a nyomás a házasulandó feleken, hogy nagy rongyrázást csapjanak az esküvő alkalmából, de vajon tartósabb lesz-e az a házasság, amire sokat költöttek, mint amit kevés pénzből szerveztek meg?
A tanulmány készítői egy 40 kérdéses listát töltettek ki több mint háromezer emberrel.
Azok, akik 2 és 4 ezer dollárt költöttek eljegyzési gyűrűre, 30%-kal nagyobb eséllyel váltak el, mint akik csak 500 és 2000 dollár között költöttek rá.
Legkisebb mértékben azok váltak el, akik ezer dollár alatt költöttek az esküvőre, azok akik 20 ezer dollárnál többet költöttek a “nagy napon”, 1,6-szor nagyobb eséllyel váltak el, mint azok, akik csak 5 és 10 ezer dollárt költöttek ugyanerre.
A nagy korkülönbség és a végzettségben lévő nagy különbség is a házasság felbomlását segítette elő. (Érdekes módon a különböző rasszok közötti házasság sokkal nehezebben bomlott fel, mint ha nagy volt a különbség az iskolai végzettségben.) A magas jövedelem, közös gyerek, vallási szertartás rendszeres látogatása csökkentette a válás esélyét. Sőt, érdekes módon, akik voltak nászúton, azok is kisebb arányban válnak el.
Akik többet költöttek eljegyzési gyűrűre és az esküvőre, nem meglepő módon sokkal nagyobb számban számoltak be az adósság miatti stresszről, mint akik kevesebbet költöttek el.
Érdekes a felmérés, hogy vajon miért válnak el hamarabb azok, akik sok pénzt költenek az esküvőre, főleg ha minél nagyobb egy család bevétele, az pont a házasság fennmaradását erősíti.
Talán az az oka, hogy akiknek a látszat és a felhajtás a fontos, azok felszínesebb és/vagy éretlenebb emberek, ezért hamarabb döntenek egy házasság felrúgása mellett.
Az is érdekes, hogy akik ultra smucig módon oldották meg a lakodalmukat, valószínűleg a helyi McDonald’s-ben (nem tudom, hol máshol jönne ki ezer dollár alatt egy esküvő az Egyesült Államokban), azoknak a házassága az átlagnál sokkal tartósabb. Bár gyanítom, hogy a legtöbb ilyen párnál nem is volt semmilyen lakodalom, maximum egy gyors ebéd a közvetlen rokonok körében.
Amúgy sosem èrtettem a nagy felhajtást a házasodás körül, az enyémen elèg lett volna kèt tanú is. Azèrt egy 20 fős vacsorát rendeztünk, de habos babos ruhát nem voltam hajlandó 100ezerèrt kölcsönözni.
Szerintem azoknál van a legnagyobb válási arány, aki szegény, de sokat költ az esküvőre, netán el is adósítja magát. Ebben a helyzetben bele vannak kódolva az anyagi problémák és ennek következtében a válás.
Másik csoport ahol nagy lehet a válás, ha egy nagyon gazdag ember csak külső alapján választ partnert. Ott nyilván az esküvő is egy külsőség és ha kicsit öregedik és csúnyább lesz az asszony, akkor le lehet cserélni egy fiatalabbra és szebbre egy újabb drága esküvő keretében 🙂
Ha ezt a két esetet kizárjuk a statisztikából, akkor nem hiszem hogy összefüggés lenne az esküvőre költött pénz és a házasság tartóssága között.
Ez mennyire igaz! Sok ismerős szinte kinevetett, hogy csak 100.000 Ft-ot költöttem az eljegyzési gyűrűre. Pedig a lánykérés maga sokkal drágább volt, ugyanis az Empire State Building tetején kértem meg a kezét (ez volt menyasszonyom midenkori álma volt). Csakhogy azt nem vertem nagy dobra.
Nálunk ez eddig igazolódott. 😀
Elso hazassagomnal volt minden, kaja pia mulatsag, limuzin, adossagbavertuk magunkat… Az adossag joval tovabb tartott mint a hazassag, mert onagysaga benyogte meg felev se telt el hogy o tulajdonkeppen valna…
Masodik hazassagomnal semmi nem volt csak mi es a ket tanu (aki apam es ocsem voltak), az osszkiadas volt a ruha (olcsot kerestunk), a ket gyuru, es az, hogy utana negyen beultunk egy kis etterembe es ott ebedeltunk meg. Aztan delutanra mentem vissza dolgozni 🙂
Vele meg azota is boldogan elunk mar tobb mint ot eve, es van ket gyonyoru gyerekunk.
És azok tartják a legmenőbb esküvőt, akiknek a házuk, az autójuk, a nyaralásuk is hitelből van.
A házassággal csak a baj van: a házasságok közel fele válással, a másik fele halállal végződik. Számomra egyik sem csábító végkifejlet 😮
Mi maradtunk az élettársi kapcsolatnál. Ott legalább a válást sikerült már kiküszöbölni 😮
Másrészt feltehetően a szegényebbek között Agyakoribb a tradicionális gondolkodás, nagyobb eséllyel olyan a közeg, hogy a válás nem elfogadott, és a rossz házasságot is fenn kell tartani.
De ez is csak feltételezés, önmagában egy ilyen korrelácuó nem mond semmit.
A Breaking Badben sosem értettem, hogy az elején, mikor Walter még nem kezd el főzni, és még mindig hitel van a házon, miközben folyton anyagi szakadék szélén vannak Walter másodállásával együtt is, miért érzik még mindig természetesnek, hogy 2 autót tartanak fenn, és a házuk sem annyira fapados, miért nem próbálnak ebből faragni. Vagyott a 2 autó olyan, mint itthon hogy mondjuk van legalább 2 nadrágom, így az amerikai nézőknek fel sem tűnik ez?
Vagy ugyanez a Rém rendes családra. Ahhoz képest, hogy milyen szarban vannak anyagipag, mév magyar szemszögből egészen korrektnek néz ki a kecó meg az életmódjuk, mindezt 1 cipőboltos fizetésből.
Inkább úgy néz ki, hogy a szegények csinálhattak drága esküvőket, a jómódúak pedig kisebbeket.
pont erre céloztam a gólyákkal
Igazi statisztikagyilkos kombó.
nem, van, amelyik házassággal 🙂
Bejelenteni a hivatalban, elmenni és rögtön elutazni valahová, a lényeg, hogy együtt legyenek. Ma, ha megkérdezed egy fiatal pártól miért szeretnél templomi esküvőt, miért szeretnél 300 fős lakodalmat, nem biztos, hogy értelmes 3 mondatot hallanál. De olyan is van a környezetemben, aki 2 évvel előtte megkezdte a tervezést és már akkor kiszámolta, hogy ez neki kb. 2 millió mínusz lesz, a válasz hogy mi az értelme ennek? A menyasszony szeretné magát fehér ruhában látni több száz ember előtt. Puff neki, hát az érzés maga megfizethetetlen, és élni nélküle elképzelhetetlen. Mik vannak.
(amúgy elváltak)
Alapvetően azért nem szeretem az efféle statokat, mert előbb-utóbb kap egy olyan felhangot a dolog, hogy bezzeg, a rongyrázós izék naugyehogy’ elválnak, pedig asziszik’, hogy garancia a “pénzszórás” a hosszú házasságra.
Az is érdekes, hogy akik ultra smucig módon oldották meg a lakodalmukat, valószínűleg a helyi McDonald’s-ben (nem tudom, hol máshol jönne ki ezer dollár alatt egy esküvő az Egyesült Államokban), azoknak a házassága az átlagnál sokkal tartósabb. Bár gyanítom, hogy a legtöbb ilyen párnál nem is volt semmilyen lakodalom, maximum egy gyors ebéd a közvetlen rokonok körében.”
Egészen más következtetésre jutok a két utolsó bekezdés kapcsán. Rossz helyen keresik a korrelációt. Kiváncsi lennék egy olyan felmérésre, ahol szerepel a házassági szerződés is. Előbbiek szerintem gyakrabban kötnek(utolsó előtti bekezdésben), náluk megkérdőjelezhető a bizalom már az esküvő, illetve a szerződéskötés pillanatában. Konzervatív vagyok. 😀
Tévedés, hogy elsősorban a párról szólna az esküvő. Az esküvő a pár kapcsolatának társadalmi, jogi és ha van, egyházi elismeréséről szól. Amelyik pár elhiszi, hogy róluk szól, azok tévedésben vannak. Pont ezen tévedés miatt szoktak túlköltekezni, mert a menyasszony királykisasszonynak képzeli magát, a vőlegény meg … nem tudom, ez kevésbé jellemző, de mondjuk élete buliját akarja összehozni.
A legtöbb listán levővel azóta sem találkoztam, mindenféle távoli rokon volt, akiket “illik” meghívni.
Azóta is házasok vagyunk 🙂
Más: a falumban rengeteg elvált pár évek óta lefelezett lakásban él, nem tudom ide tartozik-e, csak eszembe jutott.
Mivel az adminisztracio neki nem eros oldala, en intezem a hivatalos dolgokat altalaban, ezert ez nekem eleg jo garancia 🙂
De, tudhatom 🙂 Nem a szíííp, lila szerelem miatt, annak ehhez semmi köze, hanem azért, mert mi életre szóló véd-és dacszövetséget kötöttünk annak idején.
Az új kedvencem e témában a pár, aki a lehetőségeihez képest nagy lagzit tervez. A pasinak ez a második esküvője, a lánykának az első. Lesz egyházi esküvő is, sok vendég, satöbbi, mert a vőlegény előzőleg csak két tanúval vette el az első feleségét. Jelen lesz a vőlegény 3 gyereke az előző házasságából, akik helyett (!) tervez új gyerekeket is, mert (!) az “Ikszecskétől születendő gyerekeit szeretni fogja, nem úgy, mint az Y-tól születetteket”. Szegény, adósságokkal teli emberekről beszélünk(kb.15-20 m. mínusz), akiknek esélyük sincs az ebből való kilábalásra, mert annyit sem keresnek, hogy kiadásaikat fedezzék. Esküvő kb. 1 mill. lesz, a (sikertelen)törekvés az, hogy 5 millásnak látszódjék. Szép, ízléses buli lesz …
2 hónap alatt leszerveztük az egészet mindenestől, és nagyon jól sikerült.
Illetve arró se feledkezzünk meg, hogy a hosszú házasság nem jelent egyértelműen boldog életet is. Az lenne igazán érdekes, hogy az esüvő költségei a hosszú távú boldogsággal milyen kapcsolatban vannak. Ez mondjuk amiatt is nehezebb, mert míg a házasság hossza objektíven mérhető, addig a boldogságérzet erősen szubjektív.