Ennél sokkal több van benned
Gábor kért meg, hogy menjek el hozzá egy vidéki kisvárosba, mert tanácsra volt szüksége. Örökölt pár millió forintot és úgy érezte, hogy a helyi takarékszövetkezetben kapott 4%-os kamatnál nagyobb megtérülést is ki lehetne hozni a pénzéből.
A feladat nem volt nagy kihívás, megbeszéltük, hogy milyen tervei vannak és mikor, milyen kockázatot hajlandó vállalni és ez alapján elosztottuk a pénzt.
Beszélgetés közben kiderült, hogy 26 éves, az érettségi után elvégzett egy boltvezetői tanfolyamot és jelenleg a kereskedelemben dolgozik, mint eladó, havi 80 ezer forintért. Örül, hogy egyáltalán van munkája, arrafelé sokaknak nincs. Az maga a Kánaán, ha néhány munkahelyén véletlenül be is jelentik és nem zsebbe kapja a pénzt.
Megkérdeztem, hogy milyen tervei vannak a jövőre, de nem volt semmi határozott elképzelése. Ezek után megkérdeztem, hogy szerinte ezen az úton továbbhaladva a pályája csúcsán, mint boltvezető, mennyit fog keresni negyvenévesen. Olyan nettó 130-140 ezer forintra tippeltünk.
Kérdeztem, hogy miért nem akar inkább egy cég kereskedelmi vezetője lenni 40 évesen 6-700 ezer forintos fizetésért, ugyanis a kereskedelmi vezetők ugyanolyan emberek, mint ő, még csak nem is tehetségesebbek, vagy élesebb eszűek, csak éppen kifizették az árát annak, hogy vezető beosztásban dolgozhassanak.
Ehhez a célhoz csak annyit kell tennie, hogy egyrészt kicsit felemeli a fejét az őt körülvevő miliőből és nem a vidéki kisvárosban képzeli el egy kisemberként az életét. Az ember hajlamos azt hinni, hogy neki is azt az életet kell megismételnie, mint az őt körülvevő embereknek, pedig ez egyáltalán nincs így. A legtöbb emberben sokkal több van, mint amennyit ki akar hozni magából.
Másrészről be kell iratkoznia egy egyetemre és tanulnia kell. Mind az esze, mind a lehetősége megvan rá. Ezek után már csak az angolját kell felturbózni, megtanulni németül és egy határozott karriercél mellett elkezdeni élni. Ha tudatosan él és tudja, hogy miért tanul és miért járja végig a szamárlétrát egy cégnél, akkor sokkal többre fogja vinni, mint az emberek 95%-a.
Vagy megmarad ott, ahol van és egész életében panaszkodik, hogy mekkora a szegénység és hogy kizsákmányolják, milyen igazságtalan az élet.
Szóba került az is, hogy kimennek Angliába dolgozni, de szerintem egy értelmes fiatalnak idehaza sokkal több a karrierlehetősége, mint Angliában. Lehet, hogy buszsofőrként, vagy pizzakihordóként sokkal többet keres, mint idehaza egy hasonló, képzettséget nem igénylő munkával, de ha idehaza sem tudta, mit is akar az élettől, odakint sem fogja tudni. Ha pedig tudja, idehaza nagyobb az esélye arra, hogy a legalsó szintnél feljebb emelkedjen, lévén nem egy bevándorló csak.
Ezzel nem a külföldi munkavállalás ellen akarok beszélni, csak az a véleményem, hogy az nem megoldás, ha csak egy kicsit jobb anyagi körülmények között akarunk céltalanul élni.
Az érem másik oldala, hogy sok embernek meg éppen a karrierje miatt kellene elvállalni pár éves külföldi munkát, de lusta hozzá, vagy nem akarja itt hagyni a barátait, vagy fél az ismeretlentől. Több embertől, aki tanácsot kért tőlem és nyugaton is felkapott szakmája van, megkérdeztem, hogy miért nem csinálja ugyanezt a munkát pár száz kilométerrel nyugatabbra háromszor-négyszer ennyiért. Tehát nem a külföldi munka ellen beszélek, hanem csak azt mondom, hogy ha ki is mész külföldre, tudd, hogy mit akarsz kinn elérni és miért mész. Ha csak gazdasági menekült vagy, mert ennél jobb nem jutott az eszedbe, akkor nem a legjobb megoldást választottad szerintem.
Ha azért mész ki, hogy öt év alatt tökéletesen megtanulj angolul és összeszedd a pénzt, ami kell a terveidhez (akár idehaza, akár odakint), akkor szerintem is menjél ki.
Gábor megértette az üzenetet és elhatározta, hogy többet akar elérni az életben, ezért jövőre beiratkozik egy számára szimpatikus egyetemre, ami illik az addigra kigondolt karrierjéhez.
Egy másik ügyfelem, egy 40 éves hölgy azért aggódott, hogy bár most viszonylag jó a fizetése, de bizonytalan az állása. Csak egy érettségivel rendelkezik, ami ennél a cégnél nem volt gond, mert bekerült a szállítmányozásba és kitanulta a szakmát, de papírok nélkül aligha talál majd másik állást, a kukában végzi majd az önéletrajza, ha nincs meg a megfelelő végzettsége.
Neki sem tudtam mást mondani, mint össze kell szorítania a fogát és munka és gyerek mellett tegye le a szükséges végzettséget. Egy OKJ-s tanfolyam 2 év, főiskola 3 év az ő szakmájában. Szerintem jobban megéri a főiskola, mert idehaza nincs megbecsülése az OKJ-s vizsgáknak, hiába csak tölteléktantárgyakkal tanítanak többet a főiskolákon.
Neki arra mutattam rá, hogy sokak szerint egy 40 éves ember már öreg ahhoz, hogy tanuljon, de ha 20 éve is dolgozik, még 25 év hátra van nyugdíjig. Vagyis sokkal több van még előtte az aktív korból, mint amennyit maga mögött hagyott eddig. Tehát egyáltalán nem késő és nem felesleges most elkezdenie tanulni.
Remélem, érthető, mit akartam a fentiekkel mondani. Egész egyszerűen az emberek 95%-ában sokkal több van, mint amit ki akar hozni magából. Ha úgy érzed, hogy eddig nem sikerült az élet, akkor tegyél meg mindent, hogy ez a dolog megváltozzon, mert leginkább egyedül rajtad múlik, mit érsz el ebben az életben. Aki sikeres, az azért sikeres, mert céltudatosan él és megfizeti a siker árát.
Azt, hogy az én életem hogyan változott meg és mit tegyél, ha például nem az a tanulós fajta vagy, hanem asztalos, vagy autószerelő, már leírtam ebben a bejegyzésben. Szerintem olvasd el azt is.
Ha szeretnél többet tudni a pénzügyekről, gyere el az Akadémiára, hamarosan indul a következő. Csekély 25 ezer forintért hat alkalom alatt megtanulsz mindent a pénzügyekről, amit alapfokon tudnod kellene.
Valódi pénzügyi tanácsadásra van szükséged, eleged van már az ügynökökből? Kattints a linkre további információért.
Olvasd el a többi pénzügyekről szóló írást is a kiszamolo.hu oldalon.
Ha szeretnéd tudni, hogy új poszt jelent meg a blogban, jelölj be minket a facebookon:www.facebook.com/kiszamolo vagy RSS-en
Most minden 20 évest kiküldenék az USA-ba 1 hónapra, nekem ez lenne a tantervem.
Nagyon gyorsan változna meg a fiatalember szemlélete arról, hogy mit kell tennie és hogyan.
Itt egy elitnek nevezett kontolálhatatlan társaság ül egy társadalom nyakán, és szívja a vérét. (Pártól függetlenül)
Ezt a hozzászólásomat kérlek, moderáld ki. Nem akartam ebbe az irányba elmenni, csak néha dühöngök a hazai állapotokon.
Bocs.
Tudom, hogy én nem itthon szeretném leélni az életemet és nemcsak anyagi okai vannak.
Nem kicsit van elfuserálva ez az ország, ahelyett, hogy a termelékenység lenne a cél, inkább az a lényeg, hogy minél többet adózzon mindenki és ezt elosztjuk az eltartottak között. Persze, hogy nem marad pénze az embereknek, ha leadózzák a fél fizetésüket.
Nagyon gyakran betanított munkára alig találunk megfelelő munkaerőt, nem hogy még a nagyobb tudást/tapasztalatot igénylő állásokra. A szakik fele alkoholista, a másik fele külföldön van. Volt úgy, hogy kiküldtem 10 hegesztőt próbázni és 1 sem felelt meg. Kérdeztem, hogy mi volt a baj? A hegesztő mérnök csak fogta a fejét és annyit mondott: volt olyan, aki a hegesztő pisztolyt sem tudta rendesen megfogni… és ez a fiú közepes osztályzattal ment át a szakvizsgán.
Nagyon rossz hasonlat, én anno írtam 5-ös ZH-t első évben olyanból, amiből 90% bukott, pedig nem sokat tanultam. És miért? Mert 90% lusta ÉS buta volt.
Kiszámolónak ebben speciel igaza van, fel lehet ezt fogni úgy is, hogy a lakosság nagy része lusta, buta, tájékozatlan, motiválatlan, vagy együtt mindegyik.
Nagyon gyorsan változna meg a fiatalember szemlélete arról, hogy mit kell tennie és hogyan.”
Akkor vissza sem jönnének, mert megállapítanák, hogy Magyarországon az “amerikai álom” ha nem vagy csókos, nem igazán megvalósítható, így aztán megvalósítanák máshol.
“Ha van munka jó, ha nincs, akkor is jó… majd lesz valami.”
Szerintem sok embernél épp csak az a motiváció hiányzik, amelyről a cikkben olvashatunk, mert nagyon sokan nem látnak mást, mint ami otthon körülveszi őket. Ki kell próbálni, hogy milyen máshol, stb,stb.
Nekem pl. most van egy közepes diplomás magyar fizetésem, ami bőven elég az igényeimre (disclaimer: egyedülálló vagyok). Egyik határozott célom, hogy X év múlva fele ennyi munkával keressek ugyanennyi pénzt (reálértéken, természetesen). A felszabaduló időt sem nemi szervem televízió előtti vakarásával fogom tölteni, csak hát bizonyos hasznos tevékenységeket a piac nem fizet meg, én viszont mindenképp szeretném végezni őket. 🙂
(Tudom, Magyarországon ez mostanában kb. csak stabilizálódott és szerencsés vállalkozóként képzelhető el, és még akkor is naponta le kellene győznöm magam, hogy ha már működik, akkor ne kapáljam és öntözzem a céget egész nap, hanem fel tudjak állni mellőle.)
Kicsit hiányolom Kiszámoló ilyen típusú írásaiból a példaképek szerepét, fontosságát. Rajtam mindegyikük óriásit lendített, ha egy álmomat úgy kell felépíteni, hogy semmi minta nincs előttem, az sokkal nehezebb és lassabb.
“sok embernek meg éppen a karrierje miatt kellene elvállalni pár éves külföldi munkát, de […] nem akarja itt hagyni a barátait”
Ez az állítás mélyen elgondolkodtatott – vajon ez mennyire baj?
Még szép, hogy egyik-másik fáradozásod, befektetésed nem jön be. Az a kérdés, ilyenkor is folytatod-e.
Lent válaszoltam Jajának (2013-04-09 20:10) az almafás gondolattal, ide még jobban illik.
Még szép, hogy nem minden próbálkozás fog sikerülni, és de igen, van olyan könyv, amelyik ezt is leírja. 🙂 Kár, hogy ezt pont fiatalon nehéz felfogni, amikor még lenne idő kockázatosabb döntések következményét is felvállalni. Kár, hogy pont ebben a korban akar az ember gyorsan látványos eredményeket – ezért gyakran “alacsonyabb kockázatú”, rövid távon is “megtérülő” dolgokba kezd, az álmait meg mindig halogatja a soha el nem érkező “alkalmas időre”. És ez alól én sem vagyok kivétel. (Azt hiszem, pont ezért kezdenek sokan pont 40 évesen kapkodni és pályát váltani: már látja, hogy hosszú távon kellett volna gondolkodni, de még viszonylag van erő és életidő is a kockázatviselésre.)
Az SAP-pal is rengeteget lehet keresni és sokan felnőttkorban tanulják meg.
Vezető – kevés a jó vezető, és kevés ember is alkalmas rá. Én tudom magamról hogy nem vagyok az az alkat – a készségeket elsajátitom, de nem az én világom. Viszont sok kollégát láttam, akiből vezetőt csináltak és mind a projekt, mind a kollegiális kapcsolatok megsinylették. Újra normál kollégaként viszont jó volt.
Egy csodát. Ahogy senki nem lesz igazán jó értékesítő, ha csak ösztönből akarja csinálni. Ahogy attól sem lesz jó vezető, mert jó szakember. Attól se, hogy szorgalmas, mert a vezetőnek nem 10 ember helyett kell dolgoznia, hanem azt a 10-et kell tudnia ösztönöznie. A jó vezető nem igásló, hanem edző. Ő nem futkározik együtt a csapattal, hanem tudja őket motiválni a pálya széléről.
Miután befejeztem a kisvállalkozói marketinges könyvemet, utána asszem erről akarok majd írni. Hogy mikor lesz, ne kérdezzétek, ha idén év végén, az már nagy eredmény lenne.
1/ ha sikerül megvetned a lábad külföldön (ez sokkal nehezebb, mint elsőre hangzik), egészen másként fogod értékelni magad. Csak egy példát mondok: a MH terror oldalon naponta jelennek meg posztok üvöltöző fönökökről – na ilyen helyzetekben fogsz egészen másként viselkedni, magabiztosabb leszel, sőt el sem jutsz ilyen helyzetekig.
2/ megtanulsz egy egészen más szemléletet: privátmobil munkaidőben kikapcsolva, cigizés munkaidő előtt/után és maximum ebédidőben – nem óránként 20 perc, ahogyan itthon szokás, kávézás ebéd után 5 perc, ebéd max. 20 perc.
3/ ha jól gazdálkodsz a pénzeddel, megteremted az alapjait annak, hogy hazaköltözve vegyél egy lakást, elindíts egy vállalkozást – lásd a 18-49 éves románok 30%-a kölföldön dolgozik, példát vehetnénk róluk,
Az SAP meg tipikusan az a terület, ahová be kell protezsáltatnia magát az embereknek, mert kintről csak a nagyon alapjait lehet elsajátítani. Van ismerősöm, aki informatikus és SAP-val foglalkozik, de ő előtte is informatikus volt, csak más területen, ezen tapasztalatai miatt vállalta a mostani munkáltatója a betanítását, de ugyanezt saját zsebből nem tudná sok ember felvállalni. Egyébként nálunk az egyetemen volt SAP-s kurzus, de semmit nem ért, az oktató sem vágta a témát.
Aztán 2 év után rájön, hogy 350 ezer forinttal ugyanolyan kisember, mint otthon volt, de mivel még mindig nem tud rendesen angolul, az is marad és ugyanolyan frusztrált lesz, mint itthon.
De még egyszer: szerintem is sok embernek jó a külföldi munka, csak nem úgy, ahogy sokan azt elképzelik, vagy csinálják.
4/ jó a magyar gazdaságnak: a külföldön dolgozók a jövedelmük meghatározó részét az anyaországban költik el vagy fektetik be (brit sajtó tele van ezen kesergő cikkekkel – persze, ők a vesztesei ennek)
5/ megtanulod értékelni Magyarországot: sehol nem tökéletes az élet, problémák mindenhol vannak, a titok abban rejlik, hogy meg kell tanulnod együttélni velük.
6/ a 5/ pontnak köszönhetően elkezded megérteni, hogy a kishazánkat belengő melankólia, amit okozhat a munakhelyi basáskodás, a kilátástalanság, a produktivitás hiánya, a felesleges nyavalygás, csakis rajtad/rajtam/rajtunk múlik – vagyis lehet változatni!
Egyébként mikor én állást kerestem, volt egy, ahol véletlenül úgy küldtek körválaszt, hogy az összes cím benne volt, bőven 1000 fölött volt a jelentkezők száma, igaz ehhez nem kellett képzettség. Ahová felvettek, oda csak 27-en jelentkeztek, de ez már szakmai munka volt. Apáméknál ha meghirdetnek egy adminisztrátori állást, érettségi követelménnyel, 300 fölött a jelentkezők száma, harmadának diplomája van, pedig egy jónak mondott városban van.
Ami a hegesztőket illeti, láttam hegesztői álláshirdetéseket, de ahol bér is írva van, ott garantált bérminimum, nem csoda ha egy jó hegesztő inkább elhúz az országból.
A meghirdetett érettségihez kötött munkakör: fél évig nettó 90.000.- utána ott is kapnak bónuszt, így kb. nettó 130.000.-ft/hó + évi br. 330.000.-Ft-os cafeteria keret + utiktg. térítés.
A bérezést pedig nem tudták, így kaphattam volna több 100 önéletrajzot, de sajnos csak 10-et kaptam…
(Egyébként amikor Spanyolországban szakmai gyakorlatoztam 3 hónapot, annyit neteztem munkaidőben, amennyit akartam, mert még úgy is simán elkészültem mindennel, amit vártak tőlem. Kb. fél fizetésnyi ösztöndíjat is kaptam a cégtől, tehát nem lehetett nekik mindegy, mivel töltöm az időmet. És csomót cigiztek meg kávéztak a kollegák, amikkel én nem élek.)
De miért kellene itthon lakást vennem v. vállalkoznom? Vagy azokra gondolsz, akik csak ezek emiatt mennek ki?
“megtanulod értékelni Magyarországot: sehol nem tökéletes az élet, problémák mindenhol vannak, a titok abban rejlik, hogy meg kell tanulnod együttélni velük.”
Pont azért itt ilyen szar élni, mert mindenki teljesen közömbös minden olyan dolog iránt, ami nincsen rá közvetlen kihatással. Azt aláírom, hogy mindenhol vannak problémák, de ami ebben az országban megy, az komédia.
“6/ a 5/ pontnak köszönhetően elkezded megérteni, hogy a kishazánkat belengő melankólia, amit okozhat a munakhelyi basáskodás, a kilátástalanság, a produktivitás hiánya, a felesleges nyavalygás, csakis rajtad/rajtam/rajtunk múlik – vagyis lehet változatni!”
Az emberek nem alkotnak társadalmat, és várhatsz ítéletnapig (ha a jelenlegi generációt vesszük alapul) hogy megváltozzon az embereknek a hozzáállásuk a dolgokhoz, hogy belül megváltozzanak.
Ez csak rajta múlik. Nem a kinti rendszer hibája, hogy nem tanult meg magasabb szinten angolul, mint amivel kiment. A frusztráltság meg nemcsak pénz kérdése.
Tudom, mert enis muszaki teruleten dolgozom, es lattam.
Max annyi, hogy ezen a teruleten eleg jok a fizetesek meg igyis ahoz, hogy vonzo legyen. De hidd el, hogy nem vigasztal a 3000 euro netto, ha tudod, hogy a masik 3500at keres minimum, ugy, hogy te tanitod be ot.
Hány olyan hirdetés van, amit csak muszájból tesznek ki, de meg van rá az ember.
Itt nyugaton azért keresnek annyi embert, mert senkit sem akarnak megfizetni. Ha ugyan az a cég hirdet sokszor, jó fizetésért, akkor valószínűleg náluk van a baj…
Persze hogy kimegy az ember, sokkal többet keres a határ túloldalán. De jobbak is a feltételek.
Az oktatás szar, ezt tudjuk. OKJ-s papírt sok olyan ember kap, akinek nem szabadna. Viszont ellenpélda, menj csak el mérlegképes könyvelőnek, ha megszakadsz, akkor sem fogod megtanulni a tananyagot… és ami vicc, hogy nem is kell… arra valók a hvg különkiadások és társaik, hogy az évenként bekövetkező változásokat összeszedjék, és onnan ki tudd keresni