Az alábbi írás Imrétől származik, az elszálló árak miatt akart spórolni a bevásárláson.
Sokan extrém módon akarnak spórolni, ezért egészségtelenül étkeznek. Volt egy sztori, hőst csináltak a szereplőjéből, aki rengeteget spórolt az étkezésen, de úgy, hogy éveken át gyakorlatilag kizárólag zacskós tésztalevest evett. Ezt senkinek nem javaslom, az egészséged kárára soha ne akarj spórolni. (Nem, nem kell mindent a bioboltból aranyáron megvenni, de akárhogy is spórolsz, figyelj oda, hogy kiegyensúlyozottan és egészségesen étkezzél. Egyébként ha a spórolás miatt lemondasz az i-re végződő ételekről, mint csoki, süti, ropi, ücsi és társai, már rengeteget tettél az egészségedért.)
Következzen Imre írása a kisérletéről:
Egy átlagos, négytagú család vagyunk. Két szülő és két kamasz gyermek. Én vagyok a fő bevásárló, ami azt jelenti, hogy gyakorlatilag mindent én veszek meg a boltban és én fizetem. Illetve hétközben én is főzök.
Folyamatosan zavart, mennyire felmentek az árak. Aztán egy szép napon észrevettem, hogy a netbankban lehet csoportosítani a kiadásokat. Mivel mindig kártyával fizetek, ennek volt is értelme. Megnéztem a számokat: havonta olyan 230-250e között költök a boltokban. Ami eszméletlen sok.
Azon gondolkodtam, hogy az élelmiszeren lehet spórolni, mert a többi költségünk nagyjából fix. De hogyan csináljam? (Szerkesztői megjegyzés: a fix költségeken is sokat lehet spórolni, átnézni a biztosításokat, előfizetéseket, de akár egy tetőtér szigetelés is gyorsan megtérülhet, az autóhasználat mellőzéséről már nem is beszélve.)
Eszembe jutott a nagymamám, aki szó szerint milliókat spórolt meg a nyugdíjából: ő elég sokszor elmagyarázta nekem, hogy három dekádra osztja a hónapot, a pénzeket egy-egy borítékba teszi és csak annyit költ.
Na, ez lett ennek a módszernek az alapja, csak modernebben.
Először letöltöttem egy kiadásíró appot. Aztán rájöttem, hogy teljesen felesleges írnom a kiadásokat, mert az a lényeg, hogy az általam felállított korlátot ne lépjem át.
Ezért elővettem a Wise kártyámat és kineveztem bevásárlókártyának. Ahhoz, hogy teljes legyen a kör, letöltöttem a Repont app-ot és ennek a számlaszámát állítottam be. Így a Mohu erre utalja az üvegbetétek árát és visszaforog a kosztpénzbe.
Végiggondoltam az igényeket és elvárásaimat.
Az a szemlélet, hogy a hét közbeni ebéd inkább üzemeltetés kategória. Tehát legyen változatos, olyan, amit megesznek a gyerekek, de naranccsal töltött kacsát nem ekkor kell csinálni.
Ezért
- minden nap főzünk. Hiszen a menza nem fér bele a keretbe (42e/hó és az csak az ebéd), illetve ki tudja, hogy megeszik-e? Illetve elég lesz-e?
- a főzés ne tartson 45 percnél tovább, mert nem akarom az életem a konyhában tölteni. (HO-ban dolgozom, tehát tudok közben főzni.)
- legyenek olyan receptek, amelyeket két napra főzök, mert akkor másnap nem kell.
- nem foglalkozom azzal, hogy mi és hol akciós. Mert nem az a cél, hogy végigjárjam a boltokat némi kedvezményért, hanem lehetőleg egy helyen be tudjak vásárolni, mert az sokkal egyszerűbb, kevesebb figyelem és energia kell hozzá. Persze, ha éppen akciós, amit amúgy is venni akarok, az nem baj.
A költségeket úgy határoztam meg, hogy napi 5.000.- Ft. De, hogy legyen mozgásterem, két napi 10.000.- Ft-tal számoltam. Ezt úgy finanszíroztam, hogy a Wise kártyára utaltam 10-20e Ft-okat a következő 2-4 napra.
(Azért volt fontos, hogy két nap, mert akkor sűrűn vannak a mérési pontok és nagyobb kontroll van a kezemben. Ha mondjuk heti 35e lett volna a korlát, ugyanott vagyok, de sokkal nagyobb az esélye annak, hogy a hétvége előtt elfogy a pénz, mert elszállok a költségekkel. Ez egy bevált módszer, amikor 13 kg-ot fogytam, naponta mértem magam és a kalóriafelhasználásom, így gyorsan észrevettem, ha valami nem működött.)
A 2-4 nap miatt át lehet lépni a napi határokat, ha szükséges, de mégis ott a korlát. Ha fegyelmezett vagyok, akkor ez elég jól megakadályozza, hogy elússzak a költségekkel.
S ha minden jól megy, akkor havi 150e-ből kijön a boltba járás, ami komoly megtakarítás. Még ha kicsit túllépem, akkor is marad 50-60e Ft, amiért már érdemes működtetni ezt a rendszert.
A kísérlet feltételei közé tartozott még, hogy azt a tartalékot, ami otthon van, nem fogom felhasználni. Pl. a lefagyasztott húst a mélyhűtőből. Mert akkor nem lesz érvényes az eredmény. Ezért mindent megvettem. (Persze a fűszereket meg ilyen apróságokat nem, de az nem nagy tétel.)
Egyéb feltétel volt még az, hogy megemeltük a gyerekek zsebpénzét, értelmezhető összegre (ez heti 3.000.- Ft most) és megmondtuk, hogy ha valami üdítőt, chipset stb. akarnak, ezentúl alapból nem vesszük meg. Arra való a zsebpénz. Ami szabadon elkölthető. Mert eddig csak ad hoc jelleggel volt kontroll ebben a kérdésben és szerintem havi súlyos tízezrekbe került.
Azt érdemes még tudni rólunk, hogy nem vagyunk nagyevő família, nem rotyog minden hétvégén a pörkölt és nem sül egy vájdling rántott hús. Nem iszunk alkoholt, nem dohányzunk (azt nem is értem, hogy aki mondjuk napi egy – két dobozzal szív, miből fizeti) és üdítőt is csak néha-néha veszünk. (Szerkesztői megjegyzés: de akkor milyen üvegeket kell visszaváltani a boltban? 🙂 ) Süti viszont minden hétvégén van.
Így vágtam neki.
A család annyit tudott az egészről, hogy elkezdek új recepteket keresni, hogy változatosabban együnk. És ha valami nem tetszik, akkor az nem lesz többet. De lehet, hogy találunk olyat, amiért érdemes kísérletezni. Ez így is lett egyébként, a fiam több új ételről is kijelentette, hogy „ez lett az új kedvence” és csináljak még.
De mi történt?
A kísérlet működött, ezekkel a feltételekkel tényleg elég volt a két napi 10e. Ésszel kellett bevásárolni, de nem kellett lemondanom semmiről, ami szükséges. Nem az volt, hogy csak a Budget meg a Tesco Value termékeket vettem, hanem mindent, ami kellett a recepthez. Normális sajtokat, normális felvágottakat és szalámikat, húsokat, amennyi kellett, stb. Zöldségeket, gyümölcsöket is. Belefért egy kis édesség, egy kis jeges kávé, amit szerettünk volna.
Nem fértek bele az impulzusvásárlások. Illetve néha játszani kellett a vásárlásokkal: ma már nem fér bele a nagy darab sajt, de holnap már indul a következő 10e, majd akkor megveszem. Mivel a friss pékáru miatt úgyis naponta járok boltba, ez extra energia nélkül működött.
Mit lehet javítani rajta?
Három probléma volt.
Úgy lehetne még továbbfejleszteni, ha minden héten elővenném a boltok akciós újságait és az akciós cuccok figyelembevételével dönteném el, hogy mikor mit főzök és mit veszek. De nekem ez nem prioritás.
Így hát az az eredmény, hogy a fenti korlátokkal működik a rendszer, örülök a megtakarításnak, meg annak, hogy változatosabban eszünk, mint eddig és nem tart sokáig a főzés.
Eddig tartott Imre írása. Amivel nem értek egyet, az az akciók ignorálása. Akciókkal sokat lehet spórolni, s nem tart sokáig átpörgetni szombatonként az akciós újságokat online és felírni a bevásárlólistába azokat, amiket érdemes megvenni a jövő héten. A példa kedvéért nálunk rengeteg zabpehely fogy, szinte csak akciósan vesszük, elfér a garázsban néhány hétig akár 15 zacskóval is. De ugyanígy veszünk vécépapírt, mosogatószert, fogkrémet, fagyasztott húsokat és sok minden mást is. Nem megyek el a város másik végébe 15 deka sonkáért, csak mert ott éppen akciós, de azokat a dolgokat, amik sokáig elállnak és jelentős mennyiségben fogy, igyekszünk akciósan megvenni a szokásos bevásárlás során.
S ahogy Imre is rájött, érdemes sok dolgot egyszerre megvenni, ezért átalakítani a költségvetést, havi nagybevásárlásra félretenni egy nagyobb összeget, hogy olcsón meg tudjam venni a mosószert, kutyaeledelt vagy bármi mást, amit sokkal olcsóbb nagy tételben venni. Szintén érdemes rugalmasan kezelni a napi limitet, mert lehet, hogy a nagydarab sajt holnap már nem akciós.
Ha neked van valami jó tipped, kiegészítésed, bátran írd meg a hozzászólásokban. A szokásos trollkodásokat, miszerint neked nem kell spórolni az élelmiszeren és különben is, az élet császára azt és akkor eszik, amikor akar, vagy éppen te már születésed óta is havi ezer forintból megélsz, köszönettel nem kérjük. Ha mégsem állod meg, hogy leírd, majd segítek én, szépen kitörlöm. De az értelmes hozzászólásokat viszont ne tartsd meg magadban.
