Ez történt idén a bloggal
Az év végéhez közeledve a régi rajongóim követőim kedvéért összefoglalom, mi is történt idén a bloggal.
Az újabb olvasóim kedvéért röviden a 2011-es év: a fiam születése napján, az év elején elkezdtem írni egy blogot, amit még véletlenül sem pénzügyi blognak szántam, de aztán egyik cikk született a másik után pénzügyi termékekről, így lett pénzügyi blog a Kiszámoló Blog. Az első évben csak napi pár tucat, később napi pár száz olvasója volt a blognak, majd az év végén beszéltem az origósokkal, akik szívesen láttak a postr.hu-n, így a blog.hu-ról átcuccoltam a kiszamolo.postr.hu cím alá.
A cikkeimet gyakran kitették címoldalra, így volt olyan hónap, hogy 150-160 ezer felett volt a látogatásszám. Mivel a postr.hu-nál a publicitáson kívül mást nem kaptam, az év első felében megcsináltam a kiszamolo.hu oldalt is, ahová késleltetve töltöttem fel a cikkeket, elsődlegesen a postr.hu-n jelentek meg.
Sajnos ez az együttműködés a postr.hu-val úgy tűnik, mostanában zsákutcába jutott, nem teszik ki a cikkeimet, így a legtöbbet már meg sem jelentetem ott. Az okát nem tudom, talán az a baj, hogy a napi.hu és a portfolió is bevette a blogketrecébe a kiszamolo.hu-t. Az ünnepek után majd kiderítem az okát.
A facebook oldalt mostanra 3.500-an követik, egy hónapban pedig mintegy 14-15 ezren jönnek a keresőkből, akik átlag 2,1 oldalt olvasnak el. A keresések egyre nagyobb része a “kiszámoló”-val van összefüggésben, például lakáslízing +kiszámoló.
Egyre többször találnak meg újságírók, hogy nyilatkozzak, vagy segítsek egy-egy cikkben, legközelebb a Vasárnapi Hírekben fog megjelenni velem egy interjú, de az elmúlt hónapban szerepeltem a Gazdasági Rádióban, Hír Tv-ben és még itt-ott. Remélem, ez a tendencia folytatódni fog és egyre több újságíró fog megkeresni különféle kérdésekkel.
Tavasszal útnak indítottam a Kiszámoló Akadémiát, mert úgy gondoltam, fontos egy alapfokú tanfolyam a pénzügyekről. A negyedik turnus most fog indulni január 8.-án. A visszajelzések pozitívak, akik eljöttek, nem bánták meg, vagy legalábbis nem mondták. 🙂
Tartottunk két blogtalálkozót is, illetve a sok külföldi olvasó kérésére elkezdtem szervezni egy online tanfolyamot a pénzügyekről, de mivel csak mintegy 20-an jelentkeztek rá, ezért mostanában abból nem lesz semmi.
Visszatérve a gyökereimhez, elkezdtem újra személyes pénzügyi tanácsadással is foglalkozni, ami most az év végére pörgött fel igazán, annyira, hogy a feleségem már azzal fenyeget, hogy befizet egy ilyen tanácsadásra, hogy tudjon velem beszélgetni két órát egyhuzamban.
Ezzel el is értünk a legnagyobb problémához, az időtényezőhöz. A blog már túl nagy ahhoz, hogy egy kis hobbi blog legyen, viszont még túl kicsi ahhoz, hogy meg is lehessen élni belőle. Így viszont munka után találkozok emberekkel és este tíztől hajnal egyig írom a cikkeket. A lányom novemberi születése is még csavart egyet ezen az időhiányon.
Úgyhogy a következő év legnagyobb feladata ennek a problémának a megoldása. Sajnos a napi látogatószám még nem éri el azt a szintet, hogy a hirdetők felkapják az oldalt, illetve valószínűleg szakmai (pénzügyi) hirdetőket tudnék találni, ami viszont az oldal függetlenségét kérdőjelezné meg.
(Nagyon akartam írni decemberben a TBSZ hátrányairól, az új adóról, a KATA-ról és a cégeknek kínált unit-linked biztosításokról, mert mind decemberben esedékes, de sajnos nem lett rá idő. Olyan témákat, mint egészségbiztosítás, vállalkozói számla, társasházi számla már hónapok óta görgetem magam előtt. Sokan nem tudják, hogy egy átlagos cikk megírása is 2-3 óra, az ilyen adatgyűjtéssel járó cikkek gyakran 7-8 órát is elvisznek. A legutóbbi, bankkártya-biztosításról szóló cikk is 8-9 órát igényelt, mert meg kellett találni az eldugott hirdetményeket és végig is kellett olvasni azokat.)
Megkerestem állami alapítványokat és forrásokat, hátha akarják támogatni a blogot, hiszen többen olvassák, mint az állami pénzügyi felvilágosítás céljából létrehozott oldalakat és kiadványokat. Sajnos a gratuláción és a meleg kézfogáson kívül mást nem kaptam.
Felvettem a kapcsolatot egy médiaügynökséggel, akik tudnának hirdetőket hozni az oldalra, majd jövőre lesz válaszuk, bár mástól azt hallottam, hogy ilyen forgalomnál jó, ha fizetnek havi százezret, de inkább kevesebbet, cserébe viszont telenyomják az oldalt reklámmal. Annyiért meg lehet, hogy nem éri meg, de ez még a jövő zenéje.
(Ha te akarod támogatni a blogot és hirdetést elhelyezni, semmi akadálya, írj egy e-mailt. )
Tavasszal kíváncsiságból kitettem a fő helyre egy paypal-donate gombot, ahol bankkártyával, vagy paypal-lal lehetett tetszőleges támogatást küldeni. Egy hónapig mindenféle komment nélkül volt ott, majd írtam hozzá szöveget. Másfél hónap alatt egy valaki kattintott rá, ezer forintot küldve. Körülbelül erre is számítottam, úgyhogy az olvasók önkéntes adakozásából úgy tűnik, nem fog megélni a blog.
Egyre többször megyek cégekhez előadást tartani, az embereket oktatom a normális pénzügyi életre. Több helyen a cég fizeti az alkalmazottainak, máshol a részvevők dobják össze az árát. Örülök a lehetőségnek, mert így egyre több embert érek el és még bevétel is van belőle. A cégeknek azért jó, mert gyakran nem a fizetés kevés, hanem a dolgozók buták ahhoz, hogy rendesen beosszák a keresetüket.
Idén is kaptam sok ezer levelet, a legkülönfélébb dolgokban kértetek tanácsot, alig győztem megválaszolni a kérdéseiteket. Ami kellemes meglepetés volt, hogy ilyen tömegű levél (és kommentelés) mellett talán egy kezemen meg tudom számolni az ellenséges, gyűlölködő leveleket és kommenteket.
Egyre több ember hivatkozik a blogra, a múltkor valaki a buszon mellettem a blogon olvasott dologgal akarta elkápráztatni a beszélgetőpartnerét, de nem jött be neki, mert ő is olvasta a blogot. 🙂
Hallottam több helyről, hogy azt javasolják egymásnak az emberek, hogy kezdjék el olvasni a blogot a legelső bejegyzéstől és úgy haladjanak végig. Sokan mondták, hogy egy egész hétvégéjük ráment, mire végigolvasták a cikkeket. Ettől a kitartástól kicsit elakad a szavam (bár természetesen hízelgő), én biztos nem tudnám magam húsz órán át olvasni. A kevésbé odaszántaknak csináltam egy téma szerinti tartalomjegyzéket, a jobb oldali sáv tetején találod meg.
Más kinyomtatta a blognak a cikkeit és azzal ment nyaralni. Ezt hallva, újra felmerült bennem a könyvírás szükségessége, amit azért vetettem el, mert azt számoltam, hogy jó, ha keresek rajta félmillió forintot adózás után, annyiért meg nem tudok rászánni egy fél évet, hogy megírjam a könyvem.
Mostanában bevezettem, amit már régóta akartam, hogy a titeket érintő híreket egy-két sorban megírom, mint kamatcsökkentés, bankok kamatainak, költségeinek a változása. Ennek hátránya, hogy hígul tőle a blog, a hosszú és kidolgozott cikkek közé beékelődik sok rövid hír, de remélem, hasznosnak tartjátok.
Nos, kedveseim, azt gondolom, elmondtam mindent, amit a hardcore rajongók tudni akartak, ha vannak tippjeitek, hozzáfűzni valótok, szokás szerint a kommentekben megtehetitek.
Mindenkinek kellemes ünnepeket kívánok.
Csak így tovább jövőre is! Jól csinálod!:-)
KÜ!
(u.i.: elsőzni ér? 🙂 )
Békés Karácsonyt és Eredményes Új Évet Kívánok!
Hadd kivanjak itt most elsokent en is sok boldogsagot, egy kiados lazitast az unnepekre, aztan pedig sikereket es kitartast a jovo evre is!
Kellemes ünnepeket!
Nekem lenne 2 javaslatom:
a) postr.hu-t kidobni a francba
b) kiszamolo.hu-ra egy rendes forummotor, ahol minden cikknek lenne kulon forumtopikja + kulonallok is. Igy rendesen kovetni lehetne a kommenteket, nem kene a “legfrissebb kommentek” dobozt figyelni.
Sok olyan dolog volt, amit nélküled is tudtam (pl. Erste aktív betét az egyik legjobb, nem veszünk új autót hitelre, egyébként is ha lehet kerüljük a hitelt, minden hónapban teszünk félre és nem iPhone-ról levelezünk).
Aktív betétem van
5 éves Toyota Corollát vettem
NOKIA 6230-cal telefonálok, immár 8 éve 🙂
És egy 30 milliós házat vettem kápé. (igen, nejemmel együtt). De hozzátartozik, hogy volt lehetőségem arra, hogy átmeneti, pár milliós likviditási gondot az apu bank megoloja, de az már kifizettem egy éven belül.
Tapasztalat szerint ilyen gondolkodással 10 év munkával ketten összeszedtünk egy házravalót. És mindketten beosztottak vagyunk. Szóval meg lehet csinlni.
De környezetemből tudom, hogy alapnak kellene lenni ennek a blognak.
http://adsense.google.com
Azt nem tudom, hogy lehet az ilyen fizetősdit kivitelezni, de én inkább fizetnék, mint reklámokat bámuljak.
Ez a pénzösszeg, amit javasoltam pedig manapság semmi. Még egy csokit sem lehet ennyiből venni lassan.
Nekem meg nem plusz húszezerre van szükségem, hanem annyi bevételre, ami kiváltaná a munkám.
Amíg ez nem látszik realitásnak, addig marad a munka melletti hobbi szint.
Azért köszi a tippet.
Én is gratulálok a bloghoz, szerintem nagyon hasznos. Csak mostanában kezdtem el olvasgatni, remélem még az idén a végére érek. 🙂 Lenne egy kérdésem a Kiszámoló Akadémiával kapcsolatban: Én szegedi vagyok, így hétköznap munkaidőben nem tudok feljárni, viszont nagyon szeretnék járni a tanfolyamra. Pl. szombatonként szívesen felutaznék, vagy esetleg péntek délutánonként úgy, hogy még az utolsó vonattal el tudjak jönni. További lehetőségek: online tanfolyam (de az mégsem olyan, mint a személyes), illetve vidéken is elindítani egy tanfolyamot. (Ezzel kapcsolatban már írtam a témát tárgyaló cikk alá is, de aztán nem találtam a választ.)
Köszönettel: Szabó Ágnes
Üdv.:
Medvegyev
Különösen érdekes a kommenteket olvasgatni, pontosan leképezhető belőle a társadalom rétegződése, illetve a Maslow-szükségletpiramis működése – anyagi helyzettől függően van, aki azt mondja, jó Kisvárdán is nyaralni, megint más azt mondja, egyszer élünk, világot kell látni. Van aki azt mondja, bőven jó Ryanairrel repülni, más inkább rádob 15 ezret, hogy kényelmes körülmények között utazhasson. Van aki pénzkidobásnak tartja az autót, más rengeteg időt és bosszúságot spórol meg vele. És pont ez az – az egyéni fogyasztói döntések és a preferenciarendszer sokszínűsége – amire nincs általános recept, ezért válhatnak ezek a témák parttalan vitává, hiszen mindenkinek más a fontos. Jómagam például csak a legszükségesebb esetben megyek akár közepesen drága étterembe, soha nem vennék Iphone-t (túlárazott, gyorsan értékét vesztő sznob termék) viszont semmi szín alatt nem utaznék pl. az említett diszkont légitársasággal. 🙂 Ki mit hajlandó megfizetni.
Alapvetően egyébként valóban félelmetes az emberek többségének pénzügyi butasága, de ez nem véletlenül van így. Egyrészt az iskolában (még ma is) rengeteg később teljesen felesleges dolgot bebifláztatnak: melyik állatnak milyen fogazata van, 6. osztályos gyerekek számára érthetetlen és haszontalan kémiai egyenletek, háborúk és történelmi események napra pontos kronologóiája (teljesen felesleges az emberek 99.99%-a számára, ha mégis, ki lehet keresni), “híres” írok fél vagy teljesen részegen megírt verseibe belemagyarázott tartalmak, stb – viszont az összefüggéseket, azt, hogy mi miért volt és van, na azt nem tanítják, ahogy azt sem, hogy nem költjük el egy hét alatt a fizetést. Ugyanez az egyetem, ahol be lehet magolni a 3-400 oldalas, a későbbiekben teljesen felesleges tételek és bizonyítások tömegét tartalmazó analíziskönyvet, vagy a valóságban nem működő mikro és makro-modelleket, de hogy egy Kft-t hogy kellene összedobni, arra a legutóbbi időkig ott sem fáradtak.
Mindez nyakon öntve azzal, hogy a 2000-es évek közepén előre elhitte a politika és a társadalom, hogy az euró bevezetésével megoldódnak az ország gondjai, és boldogan habzsolták az olcsó devizahiteleket – hiszen korábban remény nem volt autóra, lakásra, de még egy utazásra sem – okozta azt, hogy most itt tartunk.
Hogy kié a felelősség? Mindannyiunké. Azé, aki elhitte, hogy a még meg nem keresett jövedelmet el lehet költeni, azé, aki elhitette, hogy nyugodtan el lehet adósodni devizában, 1-2 éven belül jön az euró, azé, aki bevezette hogy a gyerekszülésért alanyi jogon többmillió forintot odadob az állam ingyen (a semmiből a semmire), azé, aki 5-10-15-20 év után sem mert nekimenni az oktatási rendszer szétverésének, a teljesen feleslegesen, egzisztenciális okok miatt oktatott tárgyak megszűntetésének, vagy azé, aki a médiában a jellemzően külföldi testi munkával, és pénzes “támogatóval” rendelkezi “színésznők” és “modellek” csodavilágát mutatja be a havi 75.000 forintból élő kedves nézőknek, aki naná, hogy legalább egy részét szeretné ezeknek a javaknak megszerezni, Mama, hol is az a hitelkártya ajánlat?
Kicsit már túlmutat a blogon amit írtam, de jól magyarázza, miért kellene az egész pénzügyi világot mindenkinek elmondani – előlről 🙂
Látok más önkéntes kezdeményezéseket is, amik az óriási érdeklődés ellenére hosszasan alulfizetetten kénytelenek működni – pont azért, mert akkora szükség (vagy legalábbis igény) van rájuk. Ez nem jelenti azt, hogy később ne lehetne jól eladni! (Szép hazai példák: a már befutottra az iWiW, az egyelőre zsebből finanszírozottra a Tolvajkergetők.)
Egyszerre kell szakmailag megfelelőnek lenni és tudni írni a témáról. Ezen túl vannak témák, amiket szándékosan nem tárgyalok a blogban, például részvénypiacok, ezzel is tisztában kellene lennie.
Eddig ilyen személyt nem találtam, egyébként meg csak sértődés van a dologból, miért nem teszem ki a remek írását. Ami biztos remek írás lesz némi gyakorlás után, de sajnos a jelenlegi állapotában inkább egy nehezen értelmezhető katyvasz.
Azt gondolod, nem irigylem a határátkelő blogot, meg a bezzeganyát, ahol a cikkek zömét az olvasók írják?
(Persze lehet, hogy csak az a baj, hogy férfi vagyok, és nem _így_ szeretek mindent megbeszélni :-))
Kiszámoló: A bezzeganyát nem bántjuk, át szoktak venni tőlem is cikkeket
Már régebb óta fontolgattam, hogy valami rendszerezett formában pótoljam hiányos ismereteimet, de ez a blog adta a végső lökést. A kereslet és a kínálat egymásra talált, mindkét fél hasznára! 🙂