Gondoskodó állam kontra piacgazdaság, Magyarország vs. Szlovákia

Írtam két bejegyzést, az egyiket a jelenlegi nyugdíjrendszer fenntarthatatlanságáról, a másikat az ingyenesnek gondolt, egyébként igen költséges felsőoktatás fizetőssé válásáról.

A hozzászólásokból egyértelműen látszik, hogy az emberek a mai napig nem tudnak elszakadni a gondoskodó állam hamis ideológiájától. Némelyek felháborodtak azon a véleményemen, hogy ha nincs más megoldás, akár dolgozhatna is a diák, ahogy ezt teszik szerte a világon, vagy ami már tényleg szentségtörés, levelezőn is el lehet végezni egy főiskolát, munka mellett. Az ingyenes felsőoktatás az “jár”, hogy képzelik, hogy el akarják venni, vagy hogy némelyeknek nagyobb erőfeszítéseket kellene tenni a siker érdekében.

Sokan azt sem tudják feldolgozni, hogy léteznek szegények és gazdagok is és bizony a drágább helyeket csak a gazdagok tudják megfizetni, esetleg a szegényebbnek dolgoznia kell tanulás mellett.

A kimondott-kimondatlan elvárás, hogy az állam tegyen egyenlővé mindenkit, például mindenki ott és úgy tanuljon, ahogy csak akar, természetesen az állam pénzén, ingyen.

Ahogy az állam segítse ki a munkanélkülieket , az önhibájukból, vagy önhibájukon kívül nehéz helyzetbe kerülteket is, támogassa mindenkinek a lakáshoz jutását és úgy egyáltalán mindent és mindenkit.

Ezt hívják szocializmusnak és ez vitte csődbe az országot, immár 24 éve. A rendszer összeomlott, de a “vívmányai” sajnos a mai napig fojtogatják a magyar gazdaságot.

24 év alatt nem volt egyetlen politikus sem, aki fel merte volna vállalni ennek a torz, drága és működésképtelen rendszernek a felszámolását és átalakítását. Ki kell mondani, az összes eddigi politikusnak fontosabb volt a következő választás, mint az ország érdeke.

A szomszédos Szlovákia ennél sokkal szerencsésebb sorssal rendelkezik, ott volt olyan politikai erő, aki fel merte vállalni a piszkos munkát és a saját érdekei helyett az ország érdekeit tartotta szem előtt. 2002-ben radikális módon megvágták a jóléti kiadásokat, mert ahogy nálunk is, ott is fenntarthatatlan volt ez az állapot.

Ez a kormány bele is bukott az átalakításba (ezért nincs nálunk sem politikus, aki fel merné ezt vállalni), de szeretném megmutatni, mit vesztettünk azon, hogy mi megmaradtunk a gondoskodó állam hamis és drága illúziójában.

2002-ben Szlovákia volt a kis lesajnált, csóró, összeomlott nehéziparral rendelkező, szerencsétlen állam, magas munkanélküliséggel és alacsony bérekkel, Magyarország pedig a mintaállam, ahová dőlt a külföldi tőke.

Aztán jött az átalakítás Szlovákiában, az emberek hozzászoktak, hogy a segély nem a munkavégzés helyett jár, a nyugdíj is kevesebb, mint eddig volt és nem az állam dolga nekem lakást biztosítani. Az állami hivatalok fenntartására is csak fele annyi jutott, de például az egészségügy és a közbiztonság arányosan másfélszer annyiból gazdálkodik, mint Magyarországon.

Nézzük, 2007-ben, a szlovák átalakítások után öt évvel mennyit költött a magyar állam és mennyit a szlovák a GDP arányában:

Érdemes megnézni, hogy azok az államok, amik Magyarországhoz hasonló méretű szociális kiadásokat tartanak fenn, mennyivel gazdagabbak Magyarországnál. Éppen csak kétszer annyi az egy főre jutó GDP náluk az európai átlaghoz viszonyítva, mint Magyarországon. Ezért butaság a svédekre mutogatni, hogy bezzeg náluk is ingyenes a felsőoktatás. Ők megtehetik, ez ilyen egyszerű. Ha majd egyszer mi is olyan gazdagok leszünk, majd mi is megtehetjük. (Bár látva az államadósságok alakulását szerte Európában, egyre inkább kérdés az is, hogy azok az országok tényleg megengedhetik-e maguknak a nagyvonalú szociális juttatásokat.)

Nézzük meg, mi lett az eredménye a szlovák átalakításnak és a magyar bénultságnak?

Vizsgáljuk meg a GDP alakulását 1999-től napjainkig.

A GDP növekedése az átalakítás előtt töredéke volt a magyarnak, az átalakítást követően egy expresszvonat sebességével száguldott el mellettünk Szlovákia. Az alacsony állami kiadások alacsony adókat is jelentenek (és fordítva), ezért tudott a szlovák gazdaság elhúzni mellettünk.

Az egy főre eső GDP jól méri egy ország gazdagságát és jólétét. Nézzük meg ennek a változását is:

Amíg 2002-ben Magyarországon volt nagyobb az egy főre jutó GDP mintegy 10%-kal, addig 8 évvel később már Szlovákia vezet 12%-kal.

Hogyan alakult az államadósság?

Most már legalább tudjuk, miből volt a 13. havi nyugdíj, az ingyenes felsőoktatás és a többi, szintén ingyenes  juttatás. Hitelből, hitelből és hitelből. Bár ezzel nem szoktak a politikusaink büszkélkedni, sikerült összekapálniuk 21 ezer milliárd forint államadósságot, vagyis minden négytagú magyar családnak 8 és fél millió forintnyi adósságot csináltak, amire a család minden évben több, mint félmillió forintot fizet csak a kamatokra, adó formájában. Ez az ára az ingyenességnek és ezért mondtam, hogy nincs drágább az ingyenes juttatásoknál. Ha az állami kiadásokat is 30-40%-kal megvágnák, akkor az adók is csökkenhetnének, ennyivel több pénz maradna az adófizetőknél, amiből gond nélkül kifizetnék a vizitdíjat, a tandíjat, vagy tehetnének félre maguknak nehezebb időkre. Mindenki jobban járna már viszonylag rövid távon is.

Tehát felteszem a kérdést a kedves olvasóknak: ha az állam fele annyit költene, mint most, de cserébe a nettó 300 ezer helyett hazavihetne nettó 400 ezret a család két kereső tagja és nem kellene további félmilliót fizetni évente az államadósság kamataira, akkor is olyan nagy gond volna-e a 150 ezres tandíj és a 300 forintos vizitdíj?

Visszatérve az ábrához: 8 év alatt a magyar államadósság közel 60%-kal növekedett, a szlovák 20%-kal csökkent.

Vajon hogyan hatott ez az egész átalakítás a fizetésekre? A magyar átlagfizetések jelenleg már 12%-kal alacsonyabbak, mint a szlovák fizetések.

Nos, ezért kellene radikálisan átalakítani az országot, a közigazgatást (3200 önkormányzat és társaik) és a szociális ellátó rendszereket és még az idén, nem újabb 24 év múlva.

Adót csak akkor lehetne csökkenteni, ha a kiadásokat is visszavesszük. Olyat csak a politikusok hisznek, hogy lehet úgy adót csökkenteni, hogy közben a kiadási oldalt nem változtatjuk. Lásd például egykulcsos adó és a keletkező 500 milliárdos hiány.

A változásoknak lesznek vesztesei, a jelenlegi kedvezményezettek, de a végén mindenki csak nyer rajta. A jelenlegi állapot fenntartásával elvesztegettünk egy teljes évtizedet.

Kedves kommentelők. Ez a cikk nem a tandíjról szól, ezért azt a kérdést ne itt vitassátok meg.

Ha szeretnél többet tudni a pénzügyekről, gyere el az Akadémiára, hamarosan indul a következő. Csekély 25 ezer forintért hat alkalom alatt megtanulsz mindent a pénzügyekről, amit alapfokon tudnod kellene.

Valódi pénzügyi tanácsadásra van szükséged, eleged van már az ügynökökből? Kattints a linkre további információért.

Olvasd el a többi pénzügyekről szóló írást is a kiszamolo.hu oldalon.

Ha szeretnéd tudni, hogy új poszt jelent meg a blogban, jelölj be minket a facebookon:www.facebook.com/kiszamolo vagy RSS-en

Share

58 hozzászólás

  • Rand
    Mindenen lehet finomítani, pl. akinek a választás előtti 4 évben (a választási ciklus hossza), mondjuk 2 évig járulékfizető volt, annak lenne szavazati joga, meg mondjuk 22 éves (18 4 év) korig járulékfizetés nélkül is, az első választáson való részvételhez. Stb.

    Off:”szerintem egy civil pl egy rablótámadás esetén képtelen volna hatékonyan használni, viszont elveheti tőle a másik fél”

    Civil ruhás rendőrtől nem veszik el? 🙂 Ugye tudod, hogy mennyire vannak “kiképezve” a rendőrök fegyverhasználatra?

    Moldova is megírta már, hogy a sorompó le van engedve folyamatosan, hiába van felszedve a sín, mert “abból nem lehet baj!”. 🙂

  • Kiszamolo
    Igen, az azt követő kormányok mindent megtettek, hogy tönkretegyék az országot, újra kezdték az osztogatást. Olvasd a pozsonyi ujszo.com-ot
  • Tibu
    Azért az, hogy a végén mindenki csak nyerni fog az túlzás.

    A szlovák átalakítás ugyanis még az előtt megtörtént, mielőtt az ott élők eredendőleg ellehetetlenültek volna és nyomorba csúsztak.

    Ahogy az ábra is mutatja a szlovák reformok egy 50% körüli államadósság szintnél, és alacsony magán eladósodottság mellett mentek végbe.

    Más úgy az emberekre terheket rakni, hogy még kint van a derekuk a vízből, vagy úgy, hogy már csak az orruk.

    Aki felköti magát egy ellehetetlenült helyzetben, az nem fog soha visszakapaszkodni, de talán a környezete sem.

  • Tibu
    Amúgy mi lenne, ha a 13. havi nyugdíjra költött összeget azoktól halásznák vissza, akik azt megkapták, nem pedig azoktól, akik annak idején is fizették?
  • SzG
    Fura, hogy itt vannak egymás mellett országok hasonló adottságokkal és mégis az egyikben (amiben éppen mi élünk) siralmasak a viszonyok, a másikban elviselhetőek, másokban meg egészen kedvezőek az átlagember számára.

    Szerintem ezért kizárólag azok felelősek akik managelik magát az államot, vagyis a korábbi és a mostani kormányok.

    Amikor Angliában voltam mondtam egy történetet a vendéglátómnak, hogy milyen az orosz gazdaságpolitika. Adj az egyik embernek 100 rubelt, hogy ásson egy lyukat, egy másiknak meg hogy betemesse. Mindegyik miután végez elmegy, hogy élelmet vegyen a családjának, igyon egy italt, stb. ebből mások bevételhez jutnak akik szintén költekeznek és így tovább. Közben mindenki a jövedelméből fizeti az adókat és visszakerül a kiosztott pénz az államhoz, miközben a gazdaság élénkült.

    Ok, mondja a vendéglátóm (aki amúgy egy raktáros). Ők ezt továbbfejlesztették azzal, hogy ha már adsz, akkor adj a farmereknek traktort. Ennyi. Jól jár az ipar, a mezőgazdaság azoknak minden szintű és fejlettségű szereplőivel és a befektetésnek valódi eredménye is van, ami hatással van a társadalom minden rétegére.

    Hoppá. Könnyen lehet, hogy előremutató lehet az újraelosztás, ha van értelme és ez megint csak a mindenkori kormány felelőssége.

    Erre nekem személy szerint igen kevés befolyásom van, de a családom életét igyekszem úgy irányítani, hogy a megélhetésünk a pénzügyi rendszertől szinte teljesen függetlenül is biztosítva legyen.

  • Untermensch4
    meglepő hogy több szó esett a fegyvertartásról mint a korrupcióról. a gazdaság erején kívül ebben is nagyon különbözünk pl svédországtól.
  • gabriel
    Felmerült itt egy kérdés: “miért nem lehet benchmarkolni a működő államokat. Megnézni, hogy miért ők a legjobbak, mit csinálnak másképp, mi az ami ott működik és miért, illetve mi az ami nálunk nem működik elég hatékonyan és miért… ezeket kivizsgálni, megoldási tervet kidolgozni, publikálni…”

    Azért, mert akik ezt az országot “vezetik”, még soha életükben nem dolgoztak. Nem voltak beosztottak versenycégeknél. Nem voltak vezetők. Nem csináltak saját vállalkozást. A hőbörgésen és hatalmi praktikákon meg a focin/teremfocin kívül nem értenek semmihez.

    Nem tudják mi az, működtetni. Nem tudják mi az, mérni, összehasonlítani. Nem láttak benchmark-ot. A többsége még a szót sem érti, és angolul sem tud (tolmác!). Nem tudják, milyen elvek mentén működnek a jó államok. Nem tudják, mi zajlik a közbeszédben és a politikai szférában civilizált országokban. Tudatlanok. Sötétek.

    Ezért.

  • Elek
    Sőt, az illető “vezetők” nem csak nem tudják, mi az, de mérhetetlenül nem is érdekli őket.

    Amúgy ez a négy évvel ezelőtti bejegyzés ma is ül, az emberek ma sem gondolkoznak másképp, sőt, a propagandagépezed hatása most kezd csak igazán beérni. Úgy látom a nemzeti demagógiával leöntött marxista baromságok még mindig képesek fertőzni. Az öregekből előhívnak valami régi reflexeket? A fiatalok vajon tényleg elhiszik?

    Az első fidesz kormány bukásakor zokogó tinédzserek ma harmincasok – ők talán beveszik, de a hatalom közelében gazdagodó kortársaik nyilván csak cinikus pragmatizmusból szajkózzák a hülyeséget.

    Ami pusztítást elkövettek/elkövetnek a fejekben az új elvtársak, azt megint csak évtizedekig nem lehet kiirtani majd, mint a kommunizmust. Nem nő itt fű még nagyon-nagyon sokáig…