
Facebookon tették fel a kérdést, hogy mennyit szabad hobbira költeni és hány százezertől vagy milliótól egészségtelen a mértéke.
A hobbit a hóborttól az különbözteti meg, hogy mennyit költesz rá. Kerékpározni egy ötvenezer vagy százezer forintos használt kerékpárral is pont úgy lehet, mint egy másfél milliós vagy akár még drágább szénszálas csodával. Horgászfelszerelést is vehetsz néhány tízezer forintból és a világ minden pénzét is el lehet verni orsókra, úszókra, botokra és minden másra. Fotózni is lehet egy-két százezer forintból, használt felszereléssel és vehetsz egyetlen objektívet háromhavi munkabéredből is.
Ilyenkor jön a kifogás, hogy mennyivel kényelmesebb a szénszálas kerékpár, a méregdrága orsó mennyivel jobban bírja és a másfél milliós objektívnek mennyivel jobb a mélységélessége.
Biztos vagyok benne, hogy ez így van, csak mindez nem számít semmit, ha nincs rá pénzed. Vagy azért nincs másra pénzed, mert a hobbidra vered el a család bevételének egy jelentős részét.
Még egyszer: hobbi az, amitől kikapcsolódsz, hóbort az, aminek a megszállottjává válsz, bár ezt soha el nem ismernéd.
Mennyit szabad a hobbira költeni? Annyit, hogy ne érezd meg az elköltött pénznek a hiányát máshol. A napi kiadásokban, a nyugdíjra félreteendő összegből se hiányozzon ez a pénz(!!!!), ne azért járj nyári gumival télen, mert egy új bicikliváltóra (természetesen a kapható legdrágábbra) költötted el a pénzed, ne azért ne cseréld le a húszéves kazánt az otthonodban, mert akciósan vettél öt új horgászbotot, a legjobb fajtából és így tovább.
Ennek nincs összegszerű meghatározása, hogy mennyit "szabad" költeni hobbira. Neked lehet sok havi ötvenezer is, amit hobbira költesz és lehet, hogy azt sem érzed meg, ha kellően sok pénzed van, ha havonta kétmilliót tapsolsz el a rallizásra, amit hobbidnak választottál.
Mert nem az a baj, ha sokat költesz a hobbidra összegszerűen, hanem az, ha ezt annak ellenére teszed, hogy nem engedheted meg magadnak. A hobbinál is ugyanaz az aranyszabály, ne a vágyaid, hanem a lehetőségeid szerint élj. S ha nem találsz örömöt abban, hogy egy számodra elérhető árú kerékpárral tekerj, ha csak annyira telik, akkor ott valahol mélyebben van a probléma, ott egy jó szakember segíthet kideríteni, hogy mi van valójában a dolog mögött.
Bármi is a hobbid, ülj le és gondold át, hogy nem vált-e már a hóbortoddá. Mert akkor talán még nem késő visszafordulni.
Hogy mondjak egy konkrét példát: az egyik ismerősöm hifi-megszállott volt. Panelben lakott, de olyan hifi felszerelése volt, ami ha nem is ért többet, mint a lakása, de azért annak egy jelentős részét érte. Kihallotta úgymond, ha az egyik hangfalba menő kábel hosszabb volt fél méterrel, mint a másik (igen, az ember nevet rajta, de ő akkor meg volt róla győződve, hogy ez hallható), esetleg nem aranyozott volt a kábel. Minden hangfal a legdrágább tüskéken állt, tudományosan beállítva.
De az ilyen felszerelést nem lehet akárhogy hallgatni és nem is lehet akármit hallgatni rajta, ennek neki kell ülni, pont középen, kimérve centivel és csak az szólhat, ami megérdemli, hogy egy ilyen felszerelésen szóljon. Nincs olyan, hogy takarítás közben szól valami, akármi a hangszórókból, amit hol hallasz, hol nem a porszívó miatt.
Egy igazi vallássá nőtte ki magát a dolog nála.
Aztán felismerte, hogy ez nagyon nem egészséges, se anyagilag, se más szempontból, ezért eladott mindent, vett egy olcsó hello-goodbye-t (ha tudod, mi volt az, akkor te is már elmúltál legalább negyvenéves.... 🙂 ) és azt hallgatta, amikor csak akarta és olyan zenét, amit csak akart, nem ugyanazt az egy-két lemezt, ami érdemes volt arra, hogy a szentélyben megszólaljon.
S ne sértődj meg, ha te is rajongsz a hifiért, lehet egy jó hobbi. De ha már olyan szinten csinálja valaki, mint az ismerősöm csinálta és annyit költött rá, mint ő, akkor az már hóbort, akár belátja valaki, akár nem. Szerencsére ő belátta.
Röviden, bármi is a hobbid, ha arra nem költesz többet, mint amennyit megengedhetsz magadnak, akkor minden rendben. Akkor is minden rendben, ha mondjuk inkább nem jársz nyaralni, hogy abból a pénzből hegymászó felszerelést vehess. (Azért a feleségednek/férjednek is engedj ebbe beleszólást, ő is osztja-e ezt az áldozatot.) Azonban, ha már anyagi terhet jelent a családnak a hobbid, akkor valószínűleg ideje újragondolni a dolgokat.

Mostanában a Facebookról merítesz ihletet a cikkek témájához?
Ha esetleg témahiányban szenvednél, feldobhatok én is egyet? Digitális jegybankpénz.
Mire jó, mire nem jó, előny, hátrány, mit gondolsz róla, stb.
A Facebookra teszek ki ilyen tízmásodperces szösszeneteket, ábrákat, grafikonokat és alatta elindul a hozzászólás-cunami. Ott jöttek fel ezek a témák.
OFF
Ahogy egy nagy kerékpáros legenda is mondá vala (a nevére nem emléxem, de mintha x-is lett volna benne 😉 ) :
Don't by upgrades, ride up grades.
/OFF
Eddy Merckx volt az, majd aztán drága bicikliket kezdett gyártani... 🙂
Valahogyan megsejtette, hogy inkább veszünk 150 ezerért egy új váltót, minthogy feltekerjünk Dobogókőre (naponta, hetente, akárhányszor) 😀
Továbbá az új váltó 20g-al könnyebb, tehát JÓ 😀 Közben a derekamon van egy 10-15 kilós uszógumi 😀 😀 😀
"Kihallotta úgymond, ha az egyik hangfalba menő kábel hosszabb volt fél méterrel, mint a másik"
:-)))
Van az a kábel, amiből kihallok fél métert. 😀
Én a monitoroktól vagyok ki. A 60Hz-es monitorokat még megértem, a 30 közel van az érzékelhetőhöz, ott elhiszem, hogy van akit zavar. De 120 meg 240?
Vannak játékok, amikhez kell a nagy freki, hogy pl. meglásd az ellenséget és le tudd lőni, mert maga a játék is ilyen nagy frekivel frissíti a pozíciókat.
Az emberi reakcióidő átlag 2-3 tizedmásodperc.
Egyszerűsítsük le a képfrissítést 50 és 100 Hz-re a könnyebb számolás kedvéért. Vagyis 2 illetve 1 század másodperces késleltetésről van szó.
Azt állítjuk tehát, hogy az átlagos 2 tized másodperces reakciónál, aminek a szórása legyen plusz mínusz egy tized, ott még számít az a kemény 1 századmásodperc (vagy kisebb) különbség az észleléskor.
Tehát mégegyszer: a véletlenszerű variancia is minimum 10x akkora, mint amekkora a frissítési frekvenciából adódó (képzelt) előny.
Marketinges parasztvakítás, de örömmel fizetnek érte százezreket. Pont annyit ér, mint 10 gramm súlykülönbségért új féktárcsát venni a milliós kerékpárra, miközben van rajtunk 8-10 kiló túlsúly...
IT-s létemre sosem voltak ezekre rágyógyulva. A munkahelyemtől egy 120 Hz monitort kaptam nemrég itthoni használatra; és már 8-10 éves, "alap" videójátékoknál is észrevettem: kevesebb a "motion blur".
Aki komoly, akár kompetítív módon játszik "gyors" videójátékokat, ott mindez számít. Általában 144Hz és felette specifikusan "gamer" cuccok vannak...
Nyilván pl. az az eset nem normális, amikor kollegám heti 2 nap ingázás költsége vagy az autó éves átvizsgálási díja miatt puffog, de közben az elit szintű gamerPCben és a félmilliós monitorban áll a pénze. (Utoljára egyetem alatt játszott, de az identitáshoz ragaszkodik)
gaming
60 és 120 Hz között még szembetűnő a különbség, még telefonkijelzőn is. Az igaz, hogy amíg nem volt 120 Hz-es kijelzőjű telefonom, nem tűnt annyira rossznak a 60 Hz, de utána már nagyon. 120 felett már nem nagyon lehet érzékelni csak minimálisan szerintem.
Én az összes telefonomnál kikapcsolom a 120 Hz-et, mert csak feleslegesen fogyaszt többet, értem én, hogy jobb a frissítés, de egyáltalán nem tűnik fel a napi használat során.
Úgy vártam már, hogy legyen ilyen a telefonomban, mert annyit sztárolták, mióta van, nem használom semmire.
van olyan egyszerű szemészeti vizsgálat, amivel kimérik a szemed "reakcióidejét".
Pl. nekem 72 Hz volt, de igazából 60 Hz-e monitor sem zavar.
Egyénenként van eltérés, saját magamon: 25 Hz zavar, 30 Hz nem zavar,
anno volt a cégünknél valami gagyi, olcsó Belinea(?) monitor, ami 60Hz-en villogott.
iszonyúan érzékeny vagyok erre, fájt a szemem tőle
Az a bajom, hogy biológiai okokból nem tudom elhinni, hogy a 120Hz és a 60Hz között ebből kifolyólag látni a különbséget. (A szem és az agy együttes reakcióideje 0.2 - 0.3 másodperc, mi pedig 0.01 vs. 0.02 másodpercekről beszélgetünk.)
Azt viszont el tudom hinni, hogy egy ócska monitor 60Hz-es frissítésétől fáj a fejed (főleg ha még van egy szintén ócska, vibráló fényforrás). Szívesen ránéznék egy nagysebességű kamerával, hogy egyébként mit csinál, mert ha a fényessége változik pl frameváltások között, akkor a fejed/szemed mozgása már nagyon furcsa vizuális ingereket eredményez.)
Valószínűleg a probléma kulcsa a gagyi monitor volt és nem a 60 Hz. Nekem 60 Hz-es, hétéves LG monitorom van és semmi bajom vele.
alapvetően szerintem a CRT-vel voltak ilyen "szemkilövős" problémák, azt hiszem, lcd-n, még a gagyikon is, sokkal stabilabb a kép.
Menj fel a kacsa-audio oldalara 😀 ott lehet sokat "csodalkozni" 😀
Fb profi hangositassal es studiozassal foglalkozo csoportokban ugy rohognek rajtuk, hogy orom nezni 😀 marmint azokon akik ezeket megveszik.
1,2millioert egy 1,8m-es tapkabel... 64eFt-os konnektor 😀 majd ezt bekoti a 140ft/m falban levo 2,5-es vezetekre 😀
De vallalnak kabel bejaratast is. Mondjuk oda legalabb leirjak: "Ugyan tudományosan még nem sikerült teljes magyarázatot találni rá, a kábel „bejáratódás” jelenségét sok audiofil tapasztalta már."
De csinaltak mar rengeteg vaktesztet is es valahogy mindig az jott ki, hogy nem tudtak megkulonboztetni ezeket a csillagaszati dolgokat.
Erre rá kellett keresnem és tényleg vállalnak kábelbejáratást. Hihetetlen. Ezek után ha valaki panaszkodik nekem, hogy az iskolában feleslegesen tömik természettudományokkal a gyerekek fejét, ezt fogom neki linkelni.
nekem errol az jut eszembe mikor munkaba menet egyik nap lattam egy Aston Martint egy ilyen garazs-epulet elott. Epp nyitva volt a garazsajto es lehetett latni hogy benn be volt rendezve nappalinak/garzonnak, ugy hogy benn elferjen a kocsi is. Tipikusan az az eset mikor tul draga kocsid van, dragabb mint maga a lakas amiben laksz. Errefele mondjukvan par ilyen autob*zi
En lakotelepen latok a parkoloban Tesla-kat. Nekem ez is (kicsit sarkitva) a kocsi majdnem dragabb, mint a lakas esete.
Errefelé is vannak ilyenek, hogy pl. az egyik suttyósorház egyirányú utcájában, ahol kétoldalt parkolnak végig az úton, a merdzsó vagy bömbi orra kilóg a kocsik elé, a segge meg a járdán. Hazaért az istenbarma a szutyok lakásába, ahova a fény se süt be, és annyi hely volt az utcán, hogy csak srégan, keresztben bírt beparkolni a pöcstoldalékkal. A jogsit IQ-teszthez kötném.
Angolul tudóknak itt hagyom Dan Gilbert "Why we make bad decisions" c. előadását (talán már itt is említésre került). Ő másról is beszél, de a vásárláskori összehasonlítások példája nagyon jó. https://www.youtube.com/watch?v=c-4flnuxNV4&t=18s
Más: Miklós, szerintem te csak irigykedsz az ismerősödre, hogy te nem hallod meg, hogy rövidebb a drót. 😛
Azóta már ő is csak nevet magán. Ő mesélte az egészet és tudott magával kritikus lenni.
A technikai hobbiknál sokszor egy magasabb költségű eszköz értéke időtávban mutatkozik meg. Tipikus bringás példa: kiöregszik alólad a felszereltség; más szabvány/megoldás nyer teret vagy a műszaki színvonal leszivárog olcsóbb ársávba; a te cuccod használtpiaci értékét degradálva.
Nyilván el kell mélyedni a hobbiban, de közben racionálisnak is maradni, hogy ezeket az "értékképző" paramétereket az ember meglássa.
de lehet úgy is, hogy megveszed azt a biciklit, amit, aztán jársz vele addig, amíg 😀
közben pedig letojod a használtpiaci értéket.
(pont ilyen az én biciklim :D, olcsó dekatlon )
Volt kollégám a lakásfelújításra cuppant rá. Minden is prémium volt amit beépíttetett, kicserélt, a fürdőszoba összes cuccától a függönykarnisig. Órákat töltött a neten egyedi tapétát, csillárt, hipoallergén ágyneműt keresve, rendelve. Külön faanyagot a konyhabútorhoz, arra fogantyút ( majdnem ötvössel csináltatta). Elképesztő volt. Eladósodott. Aztán el akarta adni a lakást horror áron, de persze nem vitték el annyiért.
Mert a leendő új tulaj giccsnek gondolta a selyemtapétát és az aranydukkót, azt számolgatta, hogy mennyibe fog kerülni, mire mindent visszaalakít egy normális állapotba....
Ez valakiknél egyenesen népszokás.
Természetesen kizárólag az aranyvécés ukrán oligarchákra utalok.
😀
meg hatvanpusztára
Az a gond hogy nincs ennek látható határa, legfeljebb a visszapillantóból látod hogy már túl messzire mentél. Nagyon ritka amikor előre meghúzható a határ, mivel a legtöbb hobbi nem egyszeri beruházás hanem több év- évtized alatt épül fel, folyamatos kiadásokkal, és ritkán vetnek számot ezalatt mennyit is tett bele, mert teljesen érzelmi alapú.
Ha a hosszabbik kàbel 50cm max, akkor én is simàn kihallom a különbséget, pedig nem vagyok nagy audiofil. 🙂
vissza kellett neznem az eredeti szamokat 😀
az semmi en a bluetooth-os fejhallgatonal kihallom ha nem tokeletesen szembe ulok a telefonommal amirol a zene szol. Tiszta zavaro ha valami miatt el kell forditanom a fejem!!!
Nagy troll vagy te, de bírom a humorodat.
Egyébként Sony fülesnél van olyan funkció, hogy érzékeli, ha mozgatod a fejed és az alapján változtatja a térbeli hangot.
Állítólag, mert én kikapcsoltam a francba, nekem ne variáljon semmit minden alkalommal, amikor megmozdul a fejem.
gondoltam provokalok, hatha raugrik valaki 🙂
Kávézás lett az egyik mindennapi hobbim. Van egy 200 pár ezer forintos gép (örlő+eszpresszó+gőzkar de csak 1 bojleres), pár kiegészítő darabja néhány ezer ft-ért, azon felül nagyjából havi 15-18k-ért megy speciality kávé (mindig más, max 1 kg/hónap de inkább kevesebb mert a munkahelyen van kávé). Meg a gép karbantartás szintén plusz pár ezer ft havonta (szűrő, vízkőtlenítés). El lehetne vinni ezt is 2 milliós setupig. Egyszer lehet lecserélem a gépet egy jobb örlőre és egy dual bojleres gépre 5-600 ezer értékben össz max, de afelett már annál tovább teljesen felesleges vinni. Nekem ez így tök olcsó hobbinak számít és időt se vesz el sokat.
A kerékpáros témára, mint érintett, van rálátásom. Okleveles gépészmérnökként nagyon érzékeny vagyok az ár/érték arányra, illetve a pénzemért kapott műszaki tartalomra és azt kell mondjam, hogy sajnos ez a hobbi (sport) az elmúlt években irgalmatlanul drága lett.
A komolyabb sportra (heti 10-15 óra nettó) alkalmas kerékpár és felszerelés belépő ára is már hóbort kategóriába sorolandó egy laikus által, és akkor még nem kezdtünk el versenyezni.
Kicsit olyan ez, mint a bor: az 500 és a 3000 forintos között szakadék van, a 3000-es és a 25 ezres között pedig lehet észre sem veszed.
Na a kerékpársportban a 3000 forintos bor használtan is több százezer forintos felszerelést jelent, ami folyamatosan kopik, és akkor is nagyon költséges tud lenni, ha az ember észnél van és folyamatosan optimalizál.
Nyilván vannak olcsóbb sportok és hobbik, de ha egyszer valakinek ez van becsípődve...
Sőt, bor helyett inkább a világos sört (lager típusút) lehetne fölhozni, főleg a népi márkáknál, mikor az egyszeri ember esküszik, hogy csak az x sör a jó, ő meg se iszik mást, aztán kettő után már egyik se mondja meg a különbséget.
Olyan eset is volt, mikor fószerkám iddogált, akadozott a nyelve és félrebeszélt, utána megmutatták neki, hogy ez alkoholmentes, *szod.
Említette itt valaki a placebo-hatást, na ha valami, akkor ez az volt.
Nem iszok sok alkoholt és azt vettem magamon észre, hogy bizony nekem is könnyebb a fejem, amikor a többiek isznak körülöttem. 😀
Minden esetben két dolgot fizetsz meg, a műszaki tartalmat és a marketinget. Mint mérnök a műszaki tartalommal foglalkozol, kétlem hogy az úgymond "túlárazott" alkatrészek mögött ne lenne ott a felsőbbrendű műszaki tartalom, kérdés hogy annak hozama az adott egyénnek megéri-e a felárat (középketagóra fölött jellemzően nem és itt kezdődik a "hóbort").
Egy bizonyos (nem túl magas) szint fölött sokkal több a marketing. A némileg magasabb műszaki tartalom is leginkább csak teszteken vagy labor körülmények között érhető tetten (ott is gyakran minimum megkérdőjelezhető körülmények között), a valóságban nem. Sőt, az sem ritka, hogy a drágább műszaki szemmel nézve rosszabb, de mivel a hype nagyobb körülötte, ezért veszik. Sajnos ide is begyűrűzött az általános jelenség: olcsóbb a vevővel elhitetni azt, hogy a drágább sokkal jobb, mint valóban jobbat gyártani.
A hifi témához: persze, hogy kihallja, ha más a csatlakozó vagy rövidebb a kábel. Most költött el rá több százezer forintot, nem létezhet az, hogy nincs különbség az olcsóbbhoz képest.
Kerékpár: olyan nincs, hogy egy több százezer forintos kerékszett nem sokkal gyorsabb, mint az előző középkategóriás. Itt ráadásul bejön a placebó hatás is, ami ennél a sportnál talán a legerősebb: ha elhiszed, hogy gyorsabb és erősebb vagy, akkor az is leszel.
Szerintem ezek a hobbik sokszor a jól keresők terápiás eszközei is egyben. Egyrészt jutalom/motiváció, mert "hát azért dolgozom, hogy megengedhessem magamnak". Másrészt segít elviselni és kezelni a magas fizetésű melóval járó stresszt.
A határ pedig mindenkinél más. Én a tavalyi bevételeimnek a 10 százelékát költöttem a hobbimra (önmagában igencsak húzós összeg), de így is félretettem az éves bevételem több mint felét.
Ez inkabb a pepsi vs. coke kozotti orok dilemma, amikor az emberek 80%-a a coke-ot mondja jobbnak, de amikor vakteszten mindkettot kostolja, akkor ugyanazon emberek 60%-ban a pepsi-t mondjak jobbnak.
A Freeway kóla az igazi. 😀
csak legyen benne cukor! 😀
Egy ismerősöm, aki nem sportol semmit, vetette fel, hogy az országúti kerékpárnál miért költenek pénzt a tömeg csökkentésére, ha a kerékpárt elsősorban edzésre használják, hiszen ha nehezebb a bringa, akkor nagyobb a terhelés, edzésnél meg nem a sebesség számít.
Én csak annyit tudtam mondani, hogy fanatikus outisnak van külön edzésre és versenyre outija, de azért nem ezt látom általánosan.
Igazából én MTB esetében jobban meg tudom érteni a drágább fejlesztéseket.
Egyébként jelenleg nem űzöm hobbi szinten a kerékpározást (naponta tekerek munkába), de tervben van, viszont sítúrázok, és itt is megvan a grammbaszás kategória. De itt is elsősorban a versenyzés generálja. Annyiban durvább talán az outisoknál, hogy egyelőre kevésbé szabályozott (ha jól tudom kerékpárversenyen 6 kg az alsó határ), és bár a skimo versenyek aípályán vannak vagy könnyű terepen, azért ott is megvannak a veszélyei a túlzott tömeg csökkentésnek a lefelében, könnyebb keskenyebb, rövidebb léc, könnyebb, így sokkal puhább bakancs, így kisebb a stabilitás.
De a másik véglez, a freeride felszerelés is ugyanúgy méregdrága tud lenni. Viszont alsó kategóriában a belépő szintű all mountain felszerelés sem olcsó, de bringázáshoz képest az erősebb szezonalitás miatt nagyobbak az akciók.
Szerintem kiterjeszthetjük arra is, hogy ha valaki időben költ rá annyit amennyit amúgy nem engedhetne meg magának anélkül, hogy a család/munka/egészség/ személyes higiénia rovására menne.
Érdekes. Én azt hiszem pont a másik véglet vagyok. Nekem van egy amúgy viszonylag alapból drága hobbim. Sok cucc kell hozzá ugyanis. Már évtizedek óta űzöm. De most jutottam el végre oda, hogy rávegyem magam, hogy végre ne csak használt cuccokat vegyek hanem végre valamit újonnan. Igaz, egy régebbi modell és 50% kedvezménnyel adták. És rosszabb napokon a tőzsdei portfólióm értéke ennek a többszörösével apad. Lehet, hogy én a ló másik oldalára estem és ott is ragadtam?
Én hobbi asztalos vagyok. Az a fajta, aki rendesen ki is tanulta a szakmát. De mivel nekem ez csak hobbi, nem veszem meg a festool gépeket.
Amit otthon már elkészítettem, rég visszahozta a gépparkom árát. Engem kikapcsol, feleségem meg örül, hogy minden elvetemült ötletét megcsinálom.
(Mondjuk motorozni sajna nincs elég időm, de az marad 🙂 )
2000-ben dolgoztam egy berlini asztalosműhelyben. 4 alkalmazott volt, és kb 20 db kézi felsőmaró, szinte mind barkács kategória. Elmagyarázták, hogy olyan magas a rezsióradíj, hogy nem éri meg cserélgetni a gépekben a marókéseket, fixen be vannak állítva a gépek a megfelelő marószerszámmal, és azt veszik le a polcról, ami éppen kell.
Csak úgy, hogy nem kellett megvenned magadnak, vagy el is adtál a késztermékből?
(Azért kérdezem, mert én is ezen gondolkodom)
ezt az aranyozott kábel dolgot még anno az 1986-os években hallottam, jót röhögtünk rajta
Január elején metszettük az alma- és körtefáinkat a rendkívül felkészült barátommal, akinek az 50 eurós metszőollója sokkal szebb, simább vágásfelületeket csinált az ágakon, mint az én 7,50 eurós OBI-s darabom (akkor is, ha cseréltünk, tehát nem a gyakorlottságon múlt). Szeretném, ha a fák még sokáig jól lennének és teremnének. A feleségemmel az a működésmódunk, hogy a "szokatlan összegű" családi kiadásoknál a másik fél a kontroll. Meggyőztem őt, hogy rendeljünk mi is egy ilyen ollót, ami a barátunknak van (a barátunk 60 eurós kézi fűrészéről, ami szintén jobban kíméli a fát, már nem sikerült 🙂 ). Nem tudtam visszafogni a derültségemet, hogy aznap érkezett meg az olló, amikor olvastam ezt a cikket 😀
A cikk nem arról szólt, hogy ne vedd meg a jó szerszámot, ha az nem csak drágább, hanem tényleg annyival jobb is. A túl olcsó szerszám legtöbbször a legdrágább.
asszony vagja a hajam husz eve kb fel evente egyszer, tavaly vettem egy 230 euros jaguar diamond profi fodrasz ollot. Tenyleg tuti de nyilvan a tiz euros kinai olloval is sikerult eddig lenyirnia amit egyik nyaralason vettunk. Udv a csapatban!
A hello-goodbye a klasszik kazis-cd-s otthoni audiórendszert jelenti?
Azt. Amelyik kiírta bekapcsolásnál, hogy "Hello", kikapcsolásnál pedig azt, hogy "Good-bye". Innen jött a neve.