Hogy helyére kerüljenek a dolgok
Nagyon nehéz úgy írnom, hogy mindig mindenki megértse, mire gondolok. Havi 150-160 ezer látogató olvassa a bejegyzéseket, ennek komoly része eseti látogató csak, aki nem tudja, miről volt szó pár hete-hónapja.
Ezért szeretnék pár dolgot leszögezni, ami ta közelmúltban sokan félreértettek.
– Nem az a gond, ha drága és új autót veszel, hanem az, ha nem engedheted meg magadnak.
Sokan félreértették az Okos úrról szóló cikket, miszerint azt állítom, hogy bolond, aki új autót vesz. Az a cikk nem erről szólt, hanem arról, hogy nem bölcs dolog olyan autót venni, amit nem engedhetsz meg magadnak.
Mikor mondhatod azt, hogy egy autót megengedhetsz magadnak? Az én véleményem szerint ennek két feltétele van: az egyik, hogy ne költsd rá a vagyonod több mint 10, de maximum 15%-át. A másik, hogy ez a vagyon egy állandóan termelődő forrásból származzon, mint munka, vagy vállalkozás és ne egy nem pótlódó összegből, mint nyeremény, vagy örökség. Az közismert tény, hogy a lottónyertesek legnagyobb része öt éven belül nagyobb szegénységbe kerül, mint előtte volt. Azért, mert elfelejtik, hogy a nyereményük egyszeri volt, míg a megvásárolt vagyontárgyak folyamatosan emésztik a pénzüket. Egy Ferrari fenntartása, vagy egy négyszintes ház rezsije gyorsan le tudja amortizálni a nyereményt, főleg, ha két kézzel szórják is mellette. Ugyanez igaz az örökségre is.
Tehát, ha a fenti feltételeket betöltöd, szerintem egy 48 milliós 600-as Mercedes megvétele is lehet bölcs döntés, annak ellenére, hogy két és fél múlva már csak 18 milliót ér. De csak ebben az esetben.
– A tanulás és a képzettség nagyon fontos, de nem minden.
Véleményem szerint nagyon fontos, hogy a szakterületeden a lehető legjobban képzett ember legyél, de ez nem elégséges. A világ tele van olyan kiművelt emberekkel, akik sikertelenek az életük minden területén. Hiába vagy hatalmas koponya, ha ezt nem tudod sikerre, vagy gazdagságra váltani. (Nem feltétlen csak anyagi sikerre gondolok.)
– A kockázat nem feltétlen rossz dolog.
Sokszor óvva intem az embereket, hogy körültekintően mérjék fel a kockázatokat és ha erre nem képesek, akkor inkább felejtsék el az adott befektetést. Sok cikk szól arról, hogyan lehet hatalmasat bukni azzal, hogy nem veszed figyelembe a kockázatokat, vagy csak azt gondolod, hogy tisztában vagy vele.
Azonban ebből nem következik, hogy ha valóban átlátod az összes kockázatot, akkor is kerülnöd kell azt. Ha szeretnél többet keresni, mint a bankbetét, kénytelen vagy kockáztatni. Ha pontosan tudod, mi az ára és még ez mellett is jó dolognak tűnik, a személyes beállítottságodnak is megfelel, vágjál bele nyugodtan.
– A vállakozás jó dolog, de nem csak annyi, hogy elolvasol egy okos könyvet és belecsapsz a lecsóba.
Ha szeretnél igazán sok pénzt keresni, valószínüleg vállakoznod kell. Ennek egyszerű oka van: a munkaadód (aki maga is vállalkozó) a kapitalizmus alaptétele szerint annyit fizet a munkádért, amit mindenképp szükséges. Ha ennél többet szeretnél, ki kell lépned a bizonytalanba.
Azonban nem biztos, hogy attól, hogy jó szakember vagy, attól még jó vállalkozó is leszel. Vállalkozóként sokkal inkább jó üzletembernek, jó stratégának, sőt jó HR-esnek kell lenned, mint szakembernek.
Lehetsz egy profi programozó jó fizetéssel, de ha saját lábra akarsz állni, könnyen csődbe juthatsz, mert csak jó szakember vagy, de rossz menedzser és üzletember.
Ezért én mindenkit arra buzdítok, hogy akarjon előre jutni és tegyen meg mindent a sikerért, de mielőtt beleugrik a sötétbe, előtte tájékozodjon rendesen. Ha ezt megtette és még mindig vállalkozni akar, én mindenképpen bátorítom.
– A kemény munka nem napi 12 óra téglapakolást, vagy aktatologatást jelent.
A kemény munka azt jelenti, hogy mindent, minden erőfeszítéseddel megteszel a sikerért. Ha kell képzed magad, ha kell befektetsz erőt és energiát és igen, ha kell, vállalkozó leszel és nem alkalmazott. Ha gyümölcstelen a munkád, hiába kapcsolsz nagyobb sebességbe. Üresben nyomod a gázpedált. Rosszul végzett munkát felesleges még nagyobb erőbedobással csinálni, nem ezt jelenti a kemény munka kifejezés.
– A takarékosság nem garasoskodás.
Sokan félreértik: az, hogy tervszerűen éled a pénzügyi életed, az nem azt jelenti, hogy fukar vagy és nem azt, hogy túlzásba viszed a spórolást.
Azért írok főleg a takarékosságról, mert erre van szükség. Én lennék a legboldogabb, ha arról kellene írnom, hogy most már itt az ideje, hogy költsél is a vagyonodból.
– “Ne nézd le a kisbérű embereket, azt a munkát is meg kell csinálni valakinek”
Ha arról írok, hogy ne maradj kispénzű, az nem azt jelenti, hogy nem becsülöm az ilyen embereket és nem is az a baj, ha mondjuk Tesco árufeltöltő vagy havi 80 ezerért. A baj az, ha nem akarod, hogy ez a helyzet megváltozzon. Azért dolgozol, hogy legyen mit enned és azért eszel, hogy tudjál dolgozni. Ez a helyzet a változtatás azonnali igényét kellene, hogy kihozza belőled és te egyedül vagy azért a felelős, hogy megtegyél mindent, hogy ez másként legyen. Ha így akarsz maradni, nekem úgy is jó, csak ne okolj mindenki mást a sorsodért, amíg te nem tettél meg mindent a változásért.
– “Inkább arról írj, hogy lehet minimálbérből megtakarítani.”
Rossz hírem van: sehogy. Azért hívják minimálbérnek, mert csak az alapvető életfunkciók ellátására elég. Itt jön be az, amit az utolsó bekezdésben írtam.
Na, remélem sikerült egy pár kérdést világosabbá tennem.
Más: Nem lehetne valami egyszerűbb módja a kommentelésnek? Annyira bonyolult a regisztráció, ráadásul miután nagy nehezen sikerült, nem tudtam kommentet írni, mert nem fogadta el, így csak az iwiw-es regisztrációval sikerült…
Én mondjuk nem értettem félre, amit a tanulásról, képzésről írtál, de még azzal az állításoddal sem értek egyet, hogy egyáltalán fontos lenne, mármint nem a tanulásra értem, mert az fontos, hanem a képzésre. Képzésre éppen olyan állások betöltéséhez van szükség, amelyek nem fizetnek jól, pl. közalkalmazotti állások, a versenyszféra meg jobban értékeli a tudást. Nyilván vannak szakmák, ahol fontos a képzés, pl. orvos, csak mondjuk orvosoknál ott ez a belépő, ott megint sokat számít az ügyes helyezkedés és a kapcsolatok, harmadsorban pedig a tehetség, szakmai tudás.
De meg is fordítom a dolgot, a világ tele van olyan műveletlen, tanulatlan emberekkel, akik sikeresek az életük minden területén.
Szülővárosomban meg a szakács jó szakma. Igen, azoknak akik 3 vagy 4 éves szakmunkásképzőben tanulták, elsősorban akik nem a szar magyar, hanem az osztrák oktatási rendszerben, és sikerült gyakorlatot szerezniük. Na de akik munkanélküliként vagy tesco árufeltöltőként elvégzik levelezőn az okj-s szakács tanfolyamot, azoknak esélyük nincsen elhelyezkedniük. Pedig az állam fizeti, mert hiányszakma.
Valahol egy kommentelő írta, hogy villanyszerelő OKJ-t végzett még mikor volt munkája, mert gondolta hiányszakma, ha megszűnik a munkahelye, talál olyat. Az ő számítása sem jött be.
Tehát nem tudom milyen kitörési lehetőségről beszélsz egy árufeltöltőnél. Van egy bóvli felnőttképzésünk, meg van egy tényleges szakmát nem adó felsőoktatásunk (ami ad, pl. orvos, az nincs levelezőn), már ha egyáltalán lenne ideje egy illegálisan túlóráztatott segédmunkásnak ilyesmire.
Megint az árufeltöltők védelmében mondom, hogy ez nem ilyen egyszerű. Még ha mindent meg is tesz, hogy feljebb jusson, biztos, hogy a képességei erre alkalmassá teszik? Mondjuk ha 90 az iq-ja, és a kommunikáció területén sem jó, valamint a kézügyessége sem az igazi?
És akkor itt jön az, hogy Nyugat-Európában árufeltöltőként nem éhezne, hanem meg tudna élni. Azt ott maguknak köszönhetik? Nem, a francokat maguknak, sokkal inkább azoknak, akik tehetségesek és a tehetségüket kihasználták, és ezzel fogyasztásukon keresztül az árufeltöltő bérét is feljebb tudták nyomni. Tehát azt mondani, hogy az átlag árufeltöltő tehet a sorsáról, hülyeség. Sokkal inkább felelős ezért az, akinek esze, krativitása, lehetősége van értékeset alkotni. Gyakorlatilag a Nyugat-Európai árufeltöltő éppen abból kap jóval magasabb fizetést, hogy a vállalatvezetők, kutatók, fejlesztők, stb. több értéket teremtenek, és így nagyobb a vásárlóerejük.
Az persze más kérdés, hogy aki kutatómérnöknek is alkalmas lenne az intelligenciája alapján, de lusta, és árufeltöltő a Tesco-ban, de nem hiszem hogy tömegével lennének ilyenek.
Olvastad a Tesco Titok c. remekművet? http://konyv-konyvek.hu/g_m_tesco_titok
Rendkívül hiteles névtelen szerzemény :-), de ami nem a fő téma, ezért talán hihető belőle: a srác a Fogarasi úti Tesco előtti narancsfacsaróból, majd tescós kocsigyűjtőből (aki a parkolóból visszatolja azoknak a kocsiját, akiknek nem kellett a százasuk…) lett fokozatosan az áruház biztonsági osztályának valami vezetője. Mert jól dolgozott, és nem adta fel az első arcul ütésnél.
(Letölthetően is megvan: http://www.punkportal.hu/bands/nesze//robitokossagai/tesco_titok.pdf)
Az meg a masik, hogy mennyien sirnak, hogy nem lehet megelni 47000 ft-bol: tenyleg nem lehet. De az a kozmunka, amit vegeznek, ennyit sem er.
Ha vállalkozáshoz kell, az némiképpen más, de csak azért, hogy legyen.
Annál nagyobb pénztemetőt nehéz elképzelni, mégis minden második család fenntart egyet.
Ha vállalkozáshoz kell, az némiképpen más, de csak azért, hogy legyen.
Annál nagyobb pénztemetőt nehéz elképzelni, mégis minden második család fenntart egyet.
Ha vállalkozáshoz kell, az némiképpen más, de csak azért, hogy legyen.
Annál nagyobb pénztemetőt nehéz elképzelni, mégis minden második család fenntart egyet.
Ha vállalkozáshoz kell, az némiképpen más, de csak azért, hogy legyen.
Annál nagyobb pénztemetőt nehéz elképzelni, mégis minden második család fenntart egyet.
Ha vállalkozáshoz kell, az némiképpen más, de csak azért, hogy legyen.
Annál nagyobb pénztemetőt nehéz elképzelni, mégis minden második család fenntart egyet.
Amíg fogyatékkal élő emberek ilyen teljesítményre képesek, addig csak sírás, hogy neki csak egy segédmunka adatott. Megkérdezném tőle, mennyi mindent tett az elmúlt öt évben, hogy sikeresebb ember legyen. Általában kiderül, hogy soha semmit.
Ha valaki nyugaton feketemosogató, az ugyanakkora szívás, mint itt, maximum a dimenzió más egy kicsit, de még az sem annyira.
Amíg fogyatékkal élő emberek ilyen teljesítményre képesek, addig csak sírás, hogy neki csak egy segédmunka adatott. Megkérdezném tőle, mennyi mindent tett az elmúlt öt évben, hogy sikeresebb ember legyen. Általában kiderül, hogy soha semmit.
Ha valaki nyugaton feketemosogató, az ugyanakkora szívás, mint itt, maximum a dimenzió más egy kicsit, de még az sem annyira.
Amíg fogyatékkal élő emberek ilyen teljesítményre képesek, addig csak sírás, hogy neki csak egy segédmunka adatott. Megkérdezném tőle, mennyi mindent tett az elmúlt öt évben, hogy sikeresebb ember legyen. Általában kiderül, hogy soha semmit.
Ha valaki nyugaton feketemosogató, az ugyanakkora szívás, mint itt, maximum a dimenzió más egy kicsit, de még az sem annyira.
Amíg fogyatékkal élő emberek ilyen teljesítményre képesek, addig csak sírás, hogy neki csak egy segédmunka adatott. Megkérdezném tőle, mennyi mindent tett az elmúlt öt évben, hogy sikeresebb ember legyen. Általában kiderül, hogy soha semmit.
Ha valaki nyugaton feketemosogató, az ugyanakkora szívás, mint itt, maximum a dimenzió más egy kicsit, de még az sem annyira.
Amíg fogyatékkal élő emberek ilyen teljesítményre képesek, addig csak sírás, hogy neki csak egy segédmunka adatott. Megkérdezném tőle, mennyi mindent tett az elmúlt öt évben, hogy sikeresebb ember legyen. Általában kiderül, hogy soha semmit.
Ha valaki nyugaton feketemosogató, az ugyanakkora szívás, mint itt, maximum a dimenzió más egy kicsit, de még az sem annyira.
A dísznek tartott autó azonban luxus, minősített eset, ha hitelből van és a nettó jövedelemhez vagy a vagyonhoz képest aránytalanul nagy értéket képvisel. De ez igaz bármilyen gyorsan avuló értéktárgyra…
A Mount Everest hasonlatod éppen jól mutatja, hogy amiről beszélsz, nem működik. Ugyanis tudod mitől teljesítmény megmászni azt a hegyet? Egyik értelemben azért, mert nehéz, a másik értelemben viszont éppen azért, mert nincsenek sokan azok, akik már megmászták. De a lényegesebb éppen az utóbbi, hiszen az emberek az ilyen teljesítményre figyelnek fel. Tehát ha 100 ezerből egy ember van, aki a putriból indulva lesz dollármilliomos, akkor lehet rá mutogatni. Ebben viszont nincsen benne, hogy a 100 ezerből hány ezer próbálta meg ugyanazt az utat, és bukott bele.
Korábban vitatkoztunk már sokat erről, én felhoztam azt az érvet, hogy ez nagyjából zéró összegű játék. Tudom, hogy ez nem 100%-ban igaz, de bizonyos szinteken és környezeten belül igen. Egy egyszerű példa, nem lehet mindenki igazgató a Tescoban, akkor sem ha az összes lejjebb lévő egyformán kiemelkedő teljesítményt nyújt, mind munkában, mind tanulásban.
De szerintem hiába írok, mert te megmaradsz a rögeszmédnél, hogy aki nem sikeres, az lusta, motiválatlan ember. Szerintem meg ez nagyon beszűkölt gondolkodásmódra vall. Mindig vannak emberek ilyen felfogással, aztán többségük előbb-utóbb koppan.
Ezen kívül még egy dologra felhívom a figyelmedet, együttműködés. Az általad felvázolt társadalomban a tehetséges, szorgalmas, de nem törtető embereket eltapossák, az általam felvázoltban a “menedzser” alkatok éppen az ilyenek munkaerejét igyekeznek felhasználni az értékteremtés érdekében.
Tehát felteszem sokadjára a kérdést: aki megrekedt egy alacsony szinten, az vajon mindent megtett, hogy ez ne így legyen, vagy semmit nem tett ellene?
Állítom, hogy 99%-a semmit nem tett ellene. Addig meg kár arról beszélni, hogy vajon, ha tenne ellene, sikerülne-e a változás.
De ha van kedved, csinálj felmérést. Ne kérdezz meg 100 ezer embert, kérdezz meg 100-at. Aztán kérdezz meg 100 sikerest, szerinte mitől lett több, mint a másik.
Azt nem értem, miért koppan az, aki nyelvet tanul, képzi magát és mer hinni abban, hogy benne is van érték.
Bár kétségtelen tény, az áldozatszerep sokkal kényelmesebb, az se bátorságot, se erőfeszítést nem igényel.
Törtetésről senki nem beszélt. A törtető a másik kárára, a másik hátán akar feljebb jutni. Én erről soha nem beszéltem.
Szerintem meg az egész országnak jobb lenne, ha lenne még akár csak 10 ezer sikeres ember. Az ő általuk megtermelt és elköltött plusz vagyon már a GDP-ben is kimutatható lenne.
De hát ha te azt gondolod, hogy senki nem viheti semmire és aki nem vitte semmire, az törődjön bele, jó, akkor gondold így.
Tehát felteszem sokadjára a kérdést: aki megrekedt egy alacsony szinten, az vajon mindent megtett, hogy ez ne így legyen, vagy semmit nem tett ellene?
Állítom, hogy 99%-a semmit nem tett ellene. Addig meg kár arról beszélni, hogy vajon, ha tenne ellene, sikerülne-e a változás.
De ha van kedved, csinálj felmérést. Ne kérdezz meg 100 ezer embert, kérdezz meg 100-at. Aztán kérdezz meg 100 sikerest, szerinte mitől lett több, mint a másik.
Azt nem értem, miért koppan az, aki nyelvet tanul, képzi magát és mer hinni abban, hogy benne is van érték.
Bár kétségtelen tény, az áldozatszerep sokkal kényelmesebb, az se bátorságot, se erőfeszítést nem igényel.
Törtetésről senki nem beszélt. A törtető a másik kárára, a másik hátán akar feljebb jutni. Én erről soha nem beszéltem.
Szerintem meg az egész országnak jobb lenne, ha lenne még akár csak 10 ezer sikeres ember. Az ő általuk megtermelt és elköltött plusz vagyon már a GDP-ben is kimutatható lenne.
De hát ha te azt gondolod, hogy senki nem viheti semmire és aki nem vitte semmire, az törődjön bele, jó, akkor gondold így.
Tehát felteszem sokadjára a kérdést: aki megrekedt egy alacsony szinten, az vajon mindent megtett, hogy ez ne így legyen, vagy semmit nem tett ellene?
Állítom, hogy 99%-a semmit nem tett ellene. Addig meg kár arról beszélni, hogy vajon, ha tenne ellene, sikerülne-e a változás.
De ha van kedved, csinálj felmérést. Ne kérdezz meg 100 ezer embert, kérdezz meg 100-at. Aztán kérdezz meg 100 sikerest, szerinte mitől lett több, mint a másik.
Azt nem értem, miért koppan az, aki nyelvet tanul, képzi magát és mer hinni abban, hogy benne is van érték.
Bár kétségtelen tény, az áldozatszerep sokkal kényelmesebb, az se bátorságot, se erőfeszítést nem igényel.
Törtetésről senki nem beszélt. A törtető a másik kárára, a másik hátán akar feljebb jutni. Én erről soha nem beszéltem.
Szerintem meg az egész országnak jobb lenne, ha lenne még akár csak 10 ezer sikeres ember. Az ő általuk megtermelt és elköltött plusz vagyon már a GDP-ben is kimutatható lenne.
De hát ha te azt gondolod, hogy senki nem viheti semmire és aki nem vitte semmire, az törődjön bele, jó, akkor gondold így.
Tehát felteszem sokadjára a kérdést: aki megrekedt egy alacsony szinten, az vajon mindent megtett, hogy ez ne így legyen, vagy semmit nem tett ellene?
Állítom, hogy 99%-a semmit nem tett ellene. Addig meg kár arról beszélni, hogy vajon, ha tenne ellene, sikerülne-e a változás.
De ha van kedved, csinálj felmérést. Ne kérdezz meg 100 ezer embert, kérdezz meg 100-at. Aztán kérdezz meg 100 sikerest, szerinte mitől lett több, mint a másik.
Azt nem értem, miért koppan az, aki nyelvet tanul, képzi magát és mer hinni abban, hogy benne is van érték.
Bár kétségtelen tény, az áldozatszerep sokkal kényelmesebb, az se bátorságot, se erőfeszítést nem igényel.
Törtetésről senki nem beszélt. A törtető a másik kárára, a másik hátán akar feljebb jutni. Én erről soha nem beszéltem.
Szerintem meg az egész országnak jobb lenne, ha lenne még akár csak 10 ezer sikeres ember. Az ő általuk megtermelt és elköltött plusz vagyon már a GDP-ben is kimutatható lenne.
De hát ha te azt gondolod, hogy senki nem viheti semmire és aki nem vitte semmire, az törődjön bele, jó, akkor gondold így.
Tehát felteszem sokadjára a kérdést: aki megrekedt egy alacsony szinten, az vajon mindent megtett, hogy ez ne így legyen, vagy semmit nem tett ellene?
Állítom, hogy 99%-a semmit nem tett ellene. Addig meg kár arról beszélni, hogy vajon, ha tenne ellene, sikerülne-e a változás.
De ha van kedved, csinálj felmérést. Ne kérdezz meg 100 ezer embert, kérdezz meg 100-at. Aztán kérdezz meg 100 sikerest, szerinte mitől lett több, mint a másik.
Azt nem értem, miért koppan az, aki nyelvet tanul, képzi magát és mer hinni abban, hogy benne is van érték.
Bár kétségtelen tény, az áldozatszerep sokkal kényelmesebb, az se bátorságot, se erőfeszítést nem igényel.
Törtetésről senki nem beszélt. A törtető a másik kárára, a másik hátán akar feljebb jutni. Én erről soha nem beszéltem.
Szerintem meg az egész országnak jobb lenne, ha lenne még akár csak 10 ezer sikeres ember. Az ő általuk megtermelt és elköltött plusz vagyon már a GDP-ben is kimutatható lenne.
De hát ha te azt gondolod, hogy senki nem viheti semmire és aki nem vitte semmire, az törődjön bele, jó, akkor gondold így.
Multinál dolgozva jöttem rá, hogy basszus, a nyelvtudás nagyon fontos, sokkal fontosabb, mint eddig gondoltam, ÉS! nem csak diploma meg ilyesmi mellé. Nálunk a portás angolul beszélgetett a külföldi vendéggel (igen, megjött a taxi, az az öné)! Persze, nem egy szakfordítás, de akkor is! Mennyivel több előnye volt neki az állásinterjún, ha éppen nem elvárás volt. Másik oldalról meg megy a sírás, hogy még portásnak sem kellek, mert nem tudok idegen nyelvet. De akkor sem tanulok, mert öregvagyok/nincspénzem/nincsidőm/nincsértelme/stb
Szerintem erről beszél Kiszámoló.
“Tehát felteszem sokadjára a kérdést: aki megrekedt egy alacsony szinten, az vajon mindent megtett, hogy ez ne így legyen, vagy semmit nem tett ellene?”
Itt viszont megint előveszem apósom példáját, aki vegyészmérnök hallgatóként nem sok tanulással közel kitűnő tanuló volt egyetemen, plusz hobbi szinten űzte a kémát már középiskolás korában is, viszont alapvetően egy zárkózott, halk, visszafogott ember. Ő meglépte, amiről beszélsz, a nem túl jól fizető munkahelyéről elment a Richterhez, úgy hogy ráadásul alapból nem túlzottan szívlelte Budapestet, de oda költözött. 2 év után kivágták, ezután 1,5 évig nem talált munkát, pedig nem csak a szakmájában keresett, végül az előző munkahelyére könyörögte vissza magát, azóta ott van.
“De ha van kedved, csinálj felmérést. Ne kérdezz meg 100 ezer embert, kérdezz meg 100-at. Aztán kérdezz meg 100 sikerest, szerinte mitől lett több, mint a másik.”
Én a környezetemben ismerek sikeres és sikertelen embereket is, előbbi például apám, utóbbi például anyósom. Nem látom az egetverő különbséget, talán a kommunikációs készség számít valamit, de erre is tudnék ellenpéldát mondani.
“De hát ha te azt gondolod, hogy senki nem viheti semmire és aki nem vitte semmire, az törődjön bele, jó, akkor gondold így.”
Éppen ezért gondolom, hogy szűklátókörű vagy. Ha én tagadom azt, amit te állítasz, az nem azt jelenti, hogy éppen az ellenkezőjét állítom. Én azt állítom, hogy nem mindenki viheti sokra, és akár előfordulhat az emberekkel az is, hogy hiába próbálkoznak.
“Azt nem értem, miért koppan az, aki nyelvet tanul, képzi magát és mer hinni abban, hogy benne is van érték.”
Ez nem az a példa, de egyébként relatív módon a nyelvtanulással is lehet koppanni, hiszen elképzelhető eset, hogy a szakmai tudásod fejlesztésével ugyenezen időszakban többet értél volna el, és fordítva is, ha szakmai tudásodat fejlesztetted, de nyelvvel értél volna el többet.
Ugyanakkor azt nem értitek meg, hogy pl. takarítónőre is szükség van, és azt is lehet jól meg rosszul csinálni.
Nem, te arról beszéltél, hogy mindent megtett-e, ebben benne van a közvetett és közvetlen törtetés is.
Részemről a vita lezárva, nem szeretnék ezen tovább kommentelgetni.
Részemről a vita lezárva, nem szeretnék ezen tovább kommentelgetni.
Részemről a vita lezárva, nem szeretnék ezen tovább kommentelgetni.
Részemről a vita lezárva, nem szeretnék ezen tovább kommentelgetni.
Részemről a vita lezárva, nem szeretnék ezen tovább kommentelgetni.
“Én nem hiszek abban, hogy bárkinek is meg kellene maradnia ezen az alsó szinten.”
Szerintem ez nagyon fals gondolat, hiszen beszélhet mindenki 5 nyelven, és érthet az összes a programozástól kezdve a vegyipari gépeken át a mikrobiológiáig, valaki akkor is ki fogja takarítani a szaros wc-t.
Amúgy meg rohadt sok embert ismerek, akik OKJ-s tanfolyamokat végeznek, nyelvet tanulnak, levelezőn egyetemre járnak, nagy reményekkel, aztán a többségüknek kicsit sem fog javulni az élete. Mert mondjuk az OKJ-s tanfolyamok 99,9%-a kamu, a nyelvtudás nem elég önmagában egy jó állás betöltésére, a levelező szakos hallgatók meg igen nagy hátrányban vannak elhelyezkedés szempontjából a nappalisokkal szemben, kivéve ha már alapból is azt csinálták, csak alacsonyabb szinten, amiről a szakuk szól. Szvsz Kiszámoló nem rosszindulatból, de ezen problémák súlyosbodásához járul hozzá, vak reményt ad az embereknek a szövegeivel. Pl. hol fog tudni elhelyezkedni az, aki 40 évesen elvégzi a mérnök-informatikus szakot, előtte meg egy boltban volt eladó?
Természetesen nem gondolom, hogy nincsen más kitörési pont, viszont jellemzően ez nem kapcsolat, helyezkedés és törtetés mentes, mint ahogy Kiszámoló próbálja beállítani. Pl. én úgy látom közszférában nagyjából 95%, a versenyszférában 80% az, amikor ismerőst, havert, rokont, stb. vesznek fel egy állásra. Többek között ezért is van az, hogy ha mégsem ez a helyzet, akkor 200 fő jelentkezik. Egyébként ezt a dolgot nem rossz tapasztalatból mondom, mert én éppen a másik oldalát láttam a dolognak, mikor ismerőseimet, rokonaimat, stb. azért hívja egy barát, mert a fiának, lányának állás kellene, ilyenkor pedig a felhívott azt mérlegeli, hogy kicsoda is a hívó fél, mennyire is barát, vagy mennyire tudná viszonozni a szívességet. Vannak nagy pofára esések is, mikor valaki a múltban nem éppen barát módjára viselkedett, de elvárja, hogy segítsenek neki.
Lehet, hogy nem mindenkinek jön be, de ha meg sem próbálja, akkor sírás se legyen.
Van ismerősöm, akinek cégen belül ajánlottak jobban fizető munkát. Nem vállalta, mert többet kellett volna dolgozni, nem csak ücsörögni egész nap. Másokra viszont irigykedik ezerrel.