Már közhelyszámba megy, hogy az emberek nem tesznek félre pénzt, hanem csak a mának élnek. (A FED egy májusi felmérése szerint az amerikaiak 47%-a nem tudna előteremteni 400 dollárt egy rendkívüli kiadásra, mert nem rendelkezik ennyi tartalékkal. Ez kevesebb pénz, mint az átlagember egyheti fizetése.)
Ami érdekessé teszi ezt a kérdést, hogy egyrészt ez nem volt mindig így, az amerikaiak kifejezetten sokat takarítottak meg 30-40 éve.
A másik dolog, hogy ez a trend az egész fejlett világban megfigyelhető, a legtöbb fejlett országban radikálisan csökkent a megtakarítási hajlandóság.
A nagy kérdés, hogy ennek mi lehet az oka? Miért van az, hogy a fejlett világban a nyolcvanas évek elejéig az emberek fegyelmezetten tettek félre pénzt, majd utána mintha csak a mának élnének?
A magyarázat valószínűleg több tényező együttes hatásának az eredménye.
Az első, hogy a múlt században sokkal kevesebb mindenre lehetett pénzt költeni. Nem volt globális világkereskedelem, nem lehetett szó szerint mindent megvenni az üzletekben a világ minden tájáról. A turizmus sem volt annyira elterjedt, a repülés kevesek kiváltsága volt. Nem volt evidens, hogy bárki egy másik kontinensen nyaraljon minden évben.
Nem volt kábeltévé, mobil, még az autó vagy egyenesen több autó sem volt az élet természetes velejárója minden családban. Ez így volt a Nyugaton is, nálunk még inkább.
Sok embertől hallottam már, mennyivel jobb volt élni a Kádár rendszerben, mert mindig volt pénz mindenre, gond nélkül ki lehetett jönni a fizetésből.
Erre szoktam azt mondani, hogy ha úgy élnél, mint a Kádár rendszerben, ma is gyönyörűen kijönnél bármilyen fizetésből.
Mondd le a kábeltévét, a mobilt és az internetet, add el az autódat, rossz minőségű, olcsó ruhákban járj és a kapható legolcsóbb mosóporral mosd őket, ne vegyél fagyasztót és német sonka helyett ma is párizsit egyél csak. Nyaralni csak belföldre menj és ott is olcsó, koszos kis motelekbe. A három gyereket másfél szobás lakásban neveld fel. Ne vegyél semmit, amit akkor nem kaptál, se banánt, se drága szórakoztató eszközöket, kacatokat, szerszámokat, semmit.
Ha úgy élnél, ahogy akkor, elképesztő mennyiségű pénzed maradna minden hónapban. Az életszínvonal és az emberek fizetése a két és félszeresére emelkedett 1960 óta, csak hát ebből a pénzből négyszer annyi dolgot akarnak megvenni az emberek minden hónapban.
Tehát az első ok az lehet, hogy sokkal több mindenre költöd a pénzed. A boltokban árubőség van, rengeteg plusz szolgáltatást veszel igénybe havonta és olyan dolgokat veszel alapnak, ami pár évtizede még luxuscikk volt, mint a saját autó vagy a külföldi nyaralás. Csak a példa kedvéért, a hatvanas évek legvégén 120 ezer gépjármű volt az országban, most 3,1 millió jut 4,2 millió háztartásra. Egy átlagos autós egy átlagos autóra havi 72 ezer forintot költ, erről cikk itt.
A második ok történelmi lehet. A nyolcvanas évekig azok voltak aktív korban, akik átéltek egy, de akár két világháborút is és tudták milyen az, amikor szó szerint nincs mit enni hetekig és mekkorát tud fordulni a világ pár hónapon belül is. (Például kommunista diktatúra, államosítás, stb.)
Ők fel akartak készülni anyagilag is egy nem várt változásra, mert tudták, hogy bármikor megint megtörténhet az, amit már többször átéltek.
Ezzel szemben a mai korosztály, a második világháború után születettek már a világbéke idealizmusán nevelkedtek, nem hogy negatív élettapasztalatuk nincs, de még elképzelni sem tudják, hogy a holnap lehet rosszabb, mint a ma. Ezért elterjedt a mának élés, minek felkészülni a viharos időkre, ha hetven éve nem volt még soha viharos az idő? Nemhogy a mai huszonévesek, de még a nagyszüleik sem igen éltek át komoly problémát.
A harmadik ok a túlzó és méregdrága állami szociális hálók, amik a jóléti államok alappillérei lettek. Ma azt hiszik az emberek, hogy nyugodtan élhetnek máról a holnapra, hiszen az állam kisegíti őket, ha munkanélküliek lesznek, vagy betegek, ahogy nyugdíjas korukban is el fogja őket tartani. Bár ez a szociális háló már mindenhol szakadozik az egész világon, ennek ellenére az emberek boldogan elhiszik, hogy nyugodtan és vakmerően élhetik az anyagi életüket, a háló elkapja őket, ha mégis lezuhannának.
A negyedik ok a korszellem, a felelősségvállalás nélküli, hedonista világkép, ami a hatvanas évek vége óta uralja a világot. Ez a mának élés, az élvezetek hajszolása, a kötöttségek felrúgásának és lázadásának a kora. A hedonizmus és a mának élés is mind a pénz azonnali felélését segíti elő a hosszútávú tervezéssel szemben.
Az ötödik ok a hitelek nagyarányú elterjedése. Míg a hitelfelvétel még az Egyesült Államokban sem volt evidens az emberek gondolkodásában, mára olyan eladósodottság jellemzi a világot, amilyet talán még soha nem láttunk.
A lakásárak felrobbanása az egész fejlett világon együtt járt a lakáshitelek elterjedésével, de az emberek már a mindennapi szükségeiket is hitelből kezdték el fedezni. Sőt, a hitelek tették lehetővé, hogy az emberek olyan vagyontárgyakra kezdjenek szükségesként nézni, amire nem is volt soha pénzük. (Autó, medence, méregdrága mobiltelefon, stb.)
Az alábbi ábra a jelzáloghitelek összegének alakulását mutatja az Egyesült Államokban.
Ha az emberek a havi bevételük egyre nagyobb részét fordítják hiteltörlesztésre és kamatok kifizetésére, akkor logikusan sokkal kevesebbet tudnak félretenni. Sőt, nem is akarnak félretenni, mert minek, ha úgyis kapnak hitelt bármikor bármire?
Egy átlagos amerikai személy (nem család!) élete során 279 ezer dollárt költ csak a hitelei kamataira, ez majdnem 10 éves nettó átlagjövedelme. Erről itt írtam bővebben.
A hatodik ok, hogy az emberek a fejlett világban kevesebbet keresnek. A legnagyobb vesztesei a globalizmusnak a fejlett világ munkavállalóinak alsó fele. Ma reálértékben (inflációval korrigáltan) kevesebbet keres egy amerikai család, mint keresett akár csak 1995-ben. Kevesebb pénzből nehéz ugyanannyit eltenni, ez is nyilvánvaló. (Persze ez csak részben indokolja, hogy miért tesznek el kevesebb pénzt a mai emberek, mert viszont sokkal többet keresnek, mint kerestek mondjuk 1960-ban vagy 1980-ban.)
A társadalmi egyenlőtlenség sem segít: a legtöbb fejlett országban a vagyon egyre nagyobb része összpontosul egyre kevesebb kézben, miközben az átlagember rosszabbul él.
A hetedik ok, hogy a média és reklámözön miatt az emberek sokkal inkább meg akarnak felelni a sugalmazott sikeres ember imidzsének. Sokkal jellemzőbb az erőn felüli költekezés és a szomszédoknak való megfelelés kényszere. (A lottónyertesek szomszédjai sokkal gyakrabban mennek csődbe, erről már írtam itt.)
A múlt században nem volt ekkora se a média, se a reklámipar nyomása az embereken. Volt két-három tévéadó, maximum néhány óriásplakát és ennyi. Ma ennek a mennyiségnek a sokszorosa zúdul az átlagemberre minden nap és mind vásárlásra akarja rákényszeríteni.
Ha szeretnél többet tudni a pénzügyekről, gyere el az Akadémiára, hamarosan indul a következő. Csekély 25 ezer forintért hat alkalom alatt megtanulsz mindent a pénzügyekről, amit alapfokon tudnod kellene.
Valódi pénzügyi tanácsadásra van szükséged, eleged van már az ügynökökből? Kattints a linkre további információért.
Olvasd el a többi pénzügyekről szóló írást is a kiszamolo.hu oldalon.
Ha szeretnéd tudni, hogy új poszt jelent meg a blogban, jelölj be minket a facebookon:www.facebook.com/kiszamolo vagy RSS-en
