Hogyan tovább?
Benedek írt egy levelet, amiben olyan kérdéseket taglal, ami sokakat foglalkoztat. Anyagilag sikeres lett, de nem látja, hogy akkor most hogyan tovább.
S ő is belecsúszott abba a csapdába, hogy a vagyon megszerzése vagy a bevétel fenntartása túl sokba kerül. A családi életében, az egészségében vagy az élet valamelyik másik területén.
Meddig lehet még folytatni a vállalkozással, munkával járó stresszt és terhelést? Meddig érdemes? Érdemes egyáltalán?
Hol a határ és honnan tudom meg, hogy átléptem azt? Mi adja meg az életem értékét és értelmét, ha a vagyon megszerzése már nem motivál és nem is tesz se boldoggá, se elégedetté?
Mivel az elmúlt hetekben is beszéltem másokkal, akik ugyanebben a cipőben járnak és Benedek is azt kérte, osszam meg a levelét, hogy kialakulhasson erről egy ötletelés vagy társalgás, hát íme:
Hosszú évek óta olvasom a blogot, rengeteget tanultam és fejlődtem az írásaid által. Egy olyan témában javasolnék egy vitaindítót, ami másokat is érdekelhet és amiben őszintén érdekel más olvasóid véleménye is. Többször volt hasonló téma, de nem pont ilyen kontextusban.
Kiszállni a mókuskerékből, de hogyan
Elérkeztem az életemben arra a pontra, ahol ez anyagilag lehetséges. Nem születtem jómódú családba, átlagos körülmények között nőttem fel. Önerőből jutottam el odáig, hogy vállalkozásaimmal és szakértői munkámmal most 43 éves koromra felhalmoztam egy nagyjából 400 millió Ft körüli magánvagyont. Fele ingatlanban: folyamatosan és tudatosan vásároltam befektetési ingatlanokat, jelenleg van 7 lakásom, ezeket bérbe adom. Másik fele értékpapír: folyamatosan képeztem magam, autodidakta módon, így az átlagnál magasabb hozamokat érek el a tőzsdén, nagyjából 180 milliom van jelenértéken részvényekben, befektetési alapokban.
Egy vidéki megyeszékhelyen élek, van egy főállásom is, így a vállalkozásommal együtt bőven 2 millió feletti a nettó bevételem havonta. Az elmúlt években egyre inkább teherként élem meg a befektetéseimmel foglalkozást, az ingatlankiadás maceráit, a tőzsdei kereskedés viszontagságait.
Nem okoz örömet a „vagyonosodás”, az anyagi értékek hajszolása. Viszonylag egyszerűen élek, nincsenek drága és sznob hobbijaim.
Soha nem láttam mintát arra a családomban mit lehet kezdeni ilyen helyzetben, hogyan lehet megtalálni az élet valódi célját. Már az is előrelépés lenne, ha anyagi lehetőségeim révén egyszerűbb és kiegyensúlyozottabb életet éljek.
Jelenleg sokat dolgozom, az, hogy több területen teljesítek magas szinten az nagy stresszel jár. A feszültségek oldására sokszor az alkoholt választom, ingerlékeny vagyok a szeretteimmel, nem szeretném ezt az utat bejárni.
Ha így folytatom nagy valószínűséggel nem érem meg a nyugdíjaskort. Van egy kisfiam, szeretném megérni ahogy, felnő. Nehezen tartom kivitelezhetőnek, hogy apránként csökkentem a terhelést, inkább drasztikusan szeretnék változtatni.
Adjak el mindent, tegyem a pénzem állampapírba, vonuljak vissza? Költözzem el a világ egy távoli részébe, ahol még nem a fogyasztói társadalom anyagias szemlélete uralkodik?
Ezek a kérdések foglalkoztatnak, és bár tudom, hogy magamban kell keresni a választ, kíváncsi vagyok mások mit gondolnak erről.
Megköszönöm, ha megosztod és értelmes keretek között lehet beszélgetni a témáról.
Neked a munkádban és magánéletedben a legjobbakat kívánva, üdvözlettel
Eddig a levél. Ha átéltél már hasonlót és úgy véled, megtaláltad a választ, oszd meg a hozzászólásokban. Ha te sem, az is lehet fontos információ. Kiugrottál a mókuskerékből, de már megbántad? Vagy azt, hogy túl későn léptél ki? Te mit tennél Benedek helyében vagy mit tettél hasonló esetben?
Tényleg számítana, hogy egy gyereke van vagy kettő? Mert egy van neki.
Én 38 vagyok és nincs xxx milliom félrerakva, de annyi biztosan van, ha nulla bevételem lenne, akkor 5 évig semmi gondom ne legyen.
A kiszállás azt jelenti, hogy nem lesz főállásom külföldön és vállalkozásom MO-n.
Egy dolgot fogok csinálni a vállalkozást, ott annyit dolgozom, amennyi megrendelés lesz, de az is lehet, hogy visszamondom a megrendeléseket és csak a legjobban fizető ügyfeleknek dolgozom.
Előtérben, feleség, gyerek, család, barátok, élmények, edzés, egészség és ha minden jól megy a végén boldogság.
Szeretnék a hobbimmal is foglalkozni, ami éppen jól jön, mert a szakemberek ára az egekben, de a DIY nagyon érdekel!
És Pálinkát is fogok főzni, mert azt is nagyon szeretem.
Az az ember aki ezeket eléri, vissza tud menni a piacra bármikor, sok sikert.
Mindenképp passzív jövedelmet szeretnék (állampapírok, külföldi valuta, esetleg értékpapírok, osztalékrészvények), ingatlanba és aktív tőzsdébe semmiképpen sem, azokkal napi szinten foglalkozni kell.
Az időt pedig sokféle képen el lehet tölteni, nekem a gyerekek, kreatív hobbi (játékfejlesztés), testmozgás és a munka kitölti a napjaimat. Ebből a munkát szeretném leadni és a hobbiba és a családba átirányítani a felszabadult időt.
Persze, ha ott tartok, majd elmesélem mi valósult meg ebből.
Ettol meg erdekes tema persze, es lehet csak sok ember velemenyet akarta kikerni….
Erdemes valamilyen sportba atcsatornaznod azt az energiat, amit a normal munkaidon tul beletettel a munkaba, pl triatlon vagy csak valamelyik eleme.
Valoszinuleg nem kell semmi drasztikusat csinalnod, csak visszavenned abbol, ami felorolt.
De egyebkent megengedheted magadnak, hogy sabbaticalt tarts. En meg nem, de aki ismerosom.csinalta, mind azt mondta h elete legjobb dontese volt.
Ha ezek megvannak, akkor egy hobbit kell keresni, amivel leköti az így kialakult szabadidejét. Olyat, amit érdeklődve és szeretettel tud csinálni. Aminek látja az értelmét.
Egyszer én is beleugrottam ebbe a mókuskerékbe és élveztem is. Nekem a feleségem szólt, hogy nem minden a munka és a pénz és inkább legyek otthon mert az fontosabb. Igaza volt. 🙂
Írja, hogy a befektetéseivel való foglalkozást kínként éli meg. Én ezen a téren egyszerűsítenék és passzívvá tenném a történetet. Az albérletek kezelését kiadnám ingatlankezelőknek, amik mindent elintéznek, semmit se kelljen foglalkozni vele. Némileg alacsonyabb hozam, de jóval több nyugalom. A tőzsdei résznél át kéne ülni passzív ETF-ekbe, amire rá se kell nézni. Átlagos piaci hozam lesz, de nyugalom is jár mellé. Az egész befektetési portfólióval állampapírba átülni nem gondolom, hogy szerencsés lenne. Ha a lakásokat nem akarja menedzseltetni, célszerű eladni őket és abból is ETF-eket venni.
A főállású melót szerintem ott kéne hagyni, a vállalkozással esetleg hobbi jelleggel lehet tovább foglalkozni, hogy azért valami elfoglaltság maradjon. De a teljes nyugdíj is szóbajöhet, több utazgatás, több hobbi. Szükség lehet új hobbikra is, nyugiselfoglaltságra
Vagy tedd meg amit tudsz az elektromobilitás és a megújulók terjedésért, az élhetőbb nagyvárosokért, az AI fejlesztéséért, a cenzúramentes internetért és azért, hogy az emberiség bolygóközi fajjá váljon…
Volt szó a visszaadásról – az önkéntes munkáról – szerintem egy ilyen típusú tevékenység, pl. idősotthon, kutyamenhely, hátrányos helyzetű gyerekek táboroztatása, stb. sokat tenne a lelki egészségedért.
Fontos, hogy az alkohol nem stresszoldási eszköz!
A napokban töltöttem be a dupla 4est. Megmondom őszintén messze nem frusztrál a dolog, ugyanakkor a munkahelyemen már évek óta érzem a kiégés jeleit. Nekem messze nincs annyi tőkém mint Benedeknek, de azért nekem is sikerült egy kisebb ingatlanportfoliót kiépítenem. Ez a bevétel arra elég lenne, hogy 4 órás állást vállalva is kényelmesen megéljen a család. Nem szeretnék többet, van egy határ. Nem ez a cél, számomra az emberi értékek a fontosabbak, ugyanakkor a biztonság, és a család mellett az egészség is mérvadó.
Egy ideje azon gondolkodom, hogy a hitel visszafizetése (lakáskasszákból) után milyen irányba induljak tovább, mivel a jelenleg munkahelyemen nem érzem jól magamat amit főként az emberségesség hiánya okoz.
Nyugodt életet szeretnék, melyhez nem párosul stressz. A meglévő ingatlanokat kiadom, évente párszor elmegyünk nyaralni, normális szolid életet élünk.
Gyerek, eskúvő még nincs, de lassan (1 éven belül) már hitel sem… elképesztően elfáradtunk, sokszor 8kor már elalszunk.. kimerülünk mindketten. A szeretet, szerelemmel nincs gond, de a mókuskerékben elfáradtunk..
A pozíciókhoz hozzátartozik ez az életvitel, kérdés az, hogy megéri e váltani és békében élni kevesebből…pont mikor élvezhetnénk az utazásokat, kalandokat.. és megvehetnénk mindent amit eddig nélkülöztünk.. (értsd 3évnél fiatalabb telefon, márkásabb ruha stb)
Kíváncsi vagyok a többiek utmutatására..
Nehezen érthető, hogy akkor miért vett 7 lakást és ugrott fejest a befektetésekbe :)) Ez a történet kicsit sántít, bár tudjuk, hogy itt mindenki többszázmilliós vagyonokkal rendelkezik és mesés jövedelmekkel 🙂
Nekem álproblémának tűnik, ha igaz egyáltalán. Különösen az állampapíros résznél borul meg a történet.
-önkéntes munkák
-mások segítése, oktatása
-régi álommeló megvalósítása, mint pl: kertészet, pékség, cukrászda, fafaragó műhely
Szerintem segíthet egy szombatév tartása is. Azután jobban átgondolja az ember, hogy mivel is akar foglalkozni valójában.
Konkrétan Benedek helyzetére: lehet megéri felvenni valakit, aki mindent is ntéz az ingatlan befektetésekkel. Lehet kevesebb összeg folyik be, de csökkenne a stressz és a feladatok száma.
Szerintem tanulj. Az egy jó hobbi. Én 48 vagyok egy nagyságrenddel több pénzzel és ezt teszem.
Benedektől majd várnék egy update-t pár hónap vagy év múlva, hogy mit hogyan tett, és mi mennyire vált be, mert bár engem még nem érint a téma, de a jövőben lehet. (Bár akkor sem a 400 milliós kategóriában leszek, de mindeki a saját szintjén, ugye.)
Kevés dolog nyitja ki jobban a bicskát a zsebemben, mint ez a “ha lenne (még egy) gyereked, legalább lenne értelme az életednek”.
Akinek nem lehet?Meg akinek csak a gyerek tölt be vmi nagy lukat, annak biztos szülőnek kell lennie?Meg amúgy hova pontosan?(8 milliárdos populáció, klímaváltozás, globál politika és ezek minden kövektezménye; az általunk ismert/szeretett világ utolsó homokszemei peregnek el éppen).
(Általam) Értelmes(ebbnek tartott) kisgyerekes ismerőseim mind szomorúan/szótlanul ingatják a fejüket, mikor kérdezem, h mit mondasz neki, mikor megkérdezi, h ‘milyen életem lesz 20 éves koromban’? – ‘…az a lényeg, hogy jól kell tanulni az iskolában’. (folyt.)
Minden munka ráér, de életünk csak egy van. Csak ennyi kell, azt mondani, hogy van időnk. (Amúgy meg kiderült, hogy okos munkaszervezéssel is lehet többet keresni kevesebb munkával. És akkor még több idő van a családra.) 400M Ft vagyont át kell tenni passzívba, és a kamatai egy része is elég a teljes élethez, a korai nyugdíjhoz.
“Az élet egyetlen célja a kezdetektől fogva, továbbadni, amit megtanultunk”. Azt már csak én teszem hozzá, hogy ehhez azért érdemes minél többet megtanulni, minél teljesebb emberré válni, hogy legyen is mit átadni.
Szintézis: Legyél azzá az emberré, akinek igazán szeretnél a gyereke lenni. Benedeknek legalább a pénz már ebben nem akadály.
Viszont ha ennyire nem érzed jól magad a bőrödben, szerintem egy terapauta segíthet más megvilágítást adni, hogy hogyan állj ezekhez a kérdésekhez.
Sok sikert a jó döntéshez!
Munka: felmondani.
Befektetések, saját vállalkozás: 7 lakást eladni, más reál eszközt venni, amivel nem kell foglalkozni (privátban adok tanácsot), többi pénzt diverzifikálni és több portfóliókezelőre bízni.
Amit még lehetne az önkénteskedés mellett, az a mentorálás, tehetségek felkarolása.
Engem elkezdett érdekelni, hogy mi az ember és azon belül is a saját rendeltetésem itt a földi létben. Elkezdtem a transzcendetális meditációt gyakorolni, aminek a családtagjaim is örülnek, mert rendkívüli ingerlékenységemen és kortizol szintemen sokat javított.
Szerintem tudatalattid leírta a választ a problémára. Magadban belül kell keresni a válaszokat.
“Az ember élete arra hivatott, hogy az isteni intelligencia és az egész teremtés között átívelő bőség hídjául szolgáljon. Az emberi élet rendeltetése kiművelni és adni – kiművelni magában az isteni erőt, az isteni intelligenciát, boldogságot és bőséget, és átadni mindezt az egész teremtésnek.”
Maharishi Mahesh Yogi
“Költözzem el a világ egy távoli részébe, ahol még nem a fogyasztói társadalom anyagias szemlélete uralkodik?”
A piából mindenesetre tényleg vissza kellene venni, egyeseket nevetségesen fellengzőssé tesz.
Ezen a szinten meg realis benne lenni a mokuskerekben, hiszen meg osszejohet a nagy alom, az igazan sok penz (amire pl. nekem legfeljebb matematikai eselyem lehet).
Kedves Sandorber!
Kapsz ez zold pacsit. 🙂
Valamiből kiszállni két módon lehet: lépcsőzetesen vagy egy csapásra. Ennyit tudtam hozzátenni a kérdésfelvetéshez. A többit neked kell eldönteni.
Az a kérdés, amit másoknak kell feltenni így szól: hogyan változik meg az életem és a viszonyom a befektetéseimhez, visszavonulás után? Címszavakban a válasz:
– 2 év eufória
– 2 év után rájössz, hogy sok minden, ami előtte hiányzott, mégse hiányzik annyira
– lelassul az életed
– elveszíted a szociális hálód jelentős részét (hiába van neked időd, ha másoknak nincs)
– ha nincsenek mindent elsőprő érdeklődési területeid (a kérdésfelvetés erre utal), akkor vagy visszamész dolgozni vagy le fogsz épülni
– befektetések terén csökken a kockázattűrő képességed és idővel rájössz, néhány dologban elkalkuláltad magad
Hanem önmagam hiánya”
(Kripton)
Ha tényleg llétezne ez a “nyomorult életű” fószer, akkor pl. reagálna a kommentrkre.
– Az én környezetemben a nagy hajtásból történő hirtelen leállásnak soha nem volt jó vége és mindig volt valamilyen egészségügyi vonzata is, így én ilyen szempontból valószínűleg inkább időben elnyújtva engednék el dolgokat, hogy a testemnek és a lelkemnek is legyen ideje feldolgozni a változásokat.
– Kérj segítséget piszchológustól/pszichiátertől, akinek esetleg coach tapasztalata is van: ahogy pénzügyi tanácsot kérni sem ciki, legyen akármekkora vagyona is az embernek, úgy mentális higéniés tanácsot sem az.
– Az alkoholba csúszással mindenképpen foglalkozz. Vannak egészségesebb, nem önpusztító módjai annak, hogy kimenjen a stressz: sport, finn szauna. Ha nem megy, merj segítséget kérni.
Vagy csak simán kezdjen el valami társadalmilag hasznos nonprofit dologgal foglalkozni.
Az emberi oldalát illetően már könnyebb azonosulni vele, és nem irigylem. Asszonykám időnként mesél, hogy az ismerőseink, barátaink közül anyagilag messze mi állunk a legrosszabbul, de nem cserélnénk velük életet, maximum bukszát. 🙂 Szép dolog a vagyon, a csillogás, a látszat, de ha nincs mögötte lelki egyensúly, akkor mit sem ér az egész. A kollégám felesége pszichológus mellett dolgozik lelki mentorként, csúnya dolgokat mesél, milyen sok lelki problémával járnak hozzájuk igazán gazdag ügyfelek is.
Benedeknek kitartást kívánok, hogy megtalálja az élete értelmét és ne váljon az életük a vagyon martalékává, ehhez fent már kapott jó tanácsokat.
2022-05-09 at 21:18
Érdekes, nekünk is (39-43) valamivel több mint az említett összeg negyede van meg és én eléggé remegek, hogy ez elég lesz e nyugdíjra. Hogy csinálod hogy már hátra tudsz dőlni? Esetleg számíthatsz örökségre?
OFF
Én úgy emlékszem Bolyhos Nyuszi Tappancs volt 🙂
Akkor hogy ki lehetnek égve a minimálbérből élők.
Youtube: fenntarthato visszafejlodes csatorna mint gondolatebreszto.