Hol laksz majd nyugdíjasként?

Az idős emberek ragaszkodnak a lakhelyükhöz, attól függetlenül, hogy mennyire praktikus, fenntartható vagy ideális az a lakhely. Egy felmérés szerint a nyugdíjasok 90%-a mindenképp maradni akar a jelenlegi lakhelyén.

Ami igazán megdöbbentő, hogy a 40-50 év közöttiek közel 70%-a is hasonlóan nyilatkozik. Nem akar elköltözni a jelenlegi lakhelyéről már soha többet.

Azonban rengeteg olyan dolog van, amire nem gondolnak.

Beszéltem valakivel, aki egy megyeszékhely melletti falu szélén vett egy nagy házat és úgy vélte, hogy már nem is fog soha költözni. A ház olcsó volt a lokáció miatt, kellően nagy, hogy elférjenek a három gyerekkel, jelenleg 25-30 perc alatt beér a városba (ahová majd nem kell járnia nyugdíjasként), ahogy a bolt is csak három perc autóval.

Véleménye szerint ez már jó lesz neki egész életében.

Az meg sem fordult a fejében, hogy nem lesz mindig jogosítványa, így a három percre lévő bolt hirtelen egy órás séta lesz a húzós kiskocsival a rossz falusi utcákon.

Öreg korára várhatóan sokat fog majd járni orvoshoz, ez busszal betegen oda-vissza három órás út lesz akár hetente kétszer, hóban-fagyban és esőben is.

A lépcső, amin most felszalad naponta negyvenszer úgy, hogy észre sem veszi, legyőzhetetlen akadály lesz fájós térddel és hatalmas balesetforrás, ha megbotlik rajta. (A hetvenes éveikben járók 40%-ának okoz gondot a lépcsőzés és a baleset miatti vezető halálok az elesés, amihez a lépcsőzés nagy mértékben hozzájárul.)

A mostani dizájnos kádból nem tud majd kiszállni, ha az egészsége már nem lesz olyan jó, mint most.

Az a ház, ami elég öt főnek, biztos hogy túl nagy lesz két embernek.

Amit az emberek mindig elfelejtenek, hogy a lakóingatlanra, de különösen a házra bizony sokat kell költeni. (Elég csak végignézni a magyar ingatlanállományon, milyen állapotban van. Alig van olyan társasház vagy ház, amire ne kellene milliókat ha nem tízmilliókat azonnal rákölteni.)

A szükségesnél kétszer akkora tetőt felújítani bizony kétszer annyiba kerül, mint az elégségesen nagyot. A vakolás, az ablakcsere és minden más is arányosan drágább lesz. A statisztikai átlag szerint 15-25 évet leszel nyugdíjas, ennyi idő alatt akár kétszer is fel kell komolyan újítani az ingatlanodat.

Hol fogsz majd szórakozni, kikapcsolódni, ha szeparáltan élsz a világ végén, társaság nélkül?

Lesz-e a közelben segítséged, ha majd rászorulsz? Ha fizetned kell a segítségért, lesz-e rá elegendő pénzed?

Ki fogja karbantartani a hatalmas kertet és ellapátolni a havat a járdán?

Érdemes ezt átgondolnod és tervet csinálnod arra az esetre, ha egyszer öreg leszel. Az a ház, ami ideális 2-3 gyerekkel, biztos hogy nem megfelelő lakhely két idős embernek. (A legtöbben a harmincas évek végére kerülnek olyan anyagi állapotba, illetve akkor lesz igénye a gyerekeknek a külön szobára, így ilyenkor építik a hatalmas házakat. Hogy aztán a gyerekek 6-7 év után faképnél hagyják a szülőket, akik fogócskázhatnak a hat szobában további 20-30-40 évig. Amikor a házastárs is meghal, akkor szakad igazán nyakába a hatalmas ingatlan a másik félnek. Akkor már eladná, de a 20-30 év alatt elmaradt felújítások és az idő múlása miatt már nagyon alacsony is lehet az értéke. Könnyen lehet, hogy már csak telekárban akarják megvenni, levonva belőle a bontás költségét.)

Nyugdíjasként a legfontosabb a lokáció, hogy gyalogszerrel elérj egy jó bevásárlási lehetőséget, egy gyógyszertárat, postát és orvost. Legyen a közelben szórakozási lehetőség, ahová eljárhatsz.

A feleslegesen nagy ingatlantól (és kerttől) érdemes megszabadulni, akkor is, ha a kisebb ingatlan nem olcsóbb, mint a régi ház, de jobban megfelel a nyugdíjas éveknek.

A lépcső nagy kihívás tud lenni, ha mindenképp marad az ingatlanban lépcső, érdemes úgy átalakítani, hogy minden szinten legyen fürdőszoba és vécé, lehetőleg minél közelebb a hálószobához.

Ha maradni szeretnél a jelenlegi lakhelyeden, a következő felújítás során gondolj arra, hogy alkalmassá tedd az ingatlant a későbbi saját magad számára is: szereltess kapaszkodót a kád mellé, rakasd lejjebb a villanykapcsolót és feljebb a konnektorokat, szereltess be több világítást a lépcsőházba és cseréltesd le a csúszós padlókat.

Reménykedhetsz abban, hogy te leszel az, aki kilencvenévesen is lefutja a maratont még aznap, ahogy megnyerte a keresztrejtvényfejtő bajnokságot, de azért érdemes felkészülnöd arra is, ha mégsem így lesz.

Minél hamarabb tervezel előre, annál könnyebb dolgod lesz, könnyebben hozol meg ilyen döntéseket és könnyebben is költözöl 55 évesen, mint 70 évesen. Tervezd meg az anyagi életedet is előre a nyugdíjas éveidre, de azt is, hol és hogyan fogsz lakni.

Online oktatás a pénzügyekről. 15 órányi anyag, nézz bele ingyen.

Valódi pénzügyi tanácsadás termékértékesítés nélkül csak 35 ezer forint.

20 millió forintos életbiztosítás havi 4.990 Ft-ért, életkortól függetlenül.

Share

119 hozzászólás

  • jami
    Vakmacsek, a házunkba költöztetett egy idős nénit a családja 2 éve. Fszt-i lakás, erkély, 1,5 szobás felújított lakás. Boltok, dokik, tömköz a közelben.
    A néni úgy utálja, ahogy az egész van. Mert ugyan nagyon praktikus, de még mindig steril (hozott magával bútorokat, kedvenc képet pedig), új, ő pedig igazából már nem vágyott ilyesmire. Belement, mert logikus döntés volt, a gyerekek is örültek, de ennyi.

    Lakásból házba költöztünk, hihetetlnül imádjuk és messze nem a több hely miatt. A férjem, aki világéletében utált szerelni és morgott a kerti munka miatt – tök lelkesen szerel és ás, elfoglalta a konyhát. Ez utóbbihoz annyi kellett, hogy van egy jóó nagy kamra és ablak az utcára. Nekem előjött, mindenféle kellemes emlék, olyan nyugis vagyok, hogy van hová kimenni, ha süt a nap (anélkül, hogy öltözés/közlekedés/helykeresés); hogy van egy olvasósarkom a könyves szekrények előtt stb.

  • Kiszamolo
    jami, a dédnagyanyám mindenáron be akart menni az öregek otthonában, pedig akkoriban még nem voltak maszek idősek otthona. Otthon egyedül csak unatkozott, hiába látogatták naponta. Sok évet élt bent és szerette. Bármikor hazajöhetett volna, mert a lakása megvolt élete végéig. De nem akart.
  • jami
    Kiszámoló, más az, ha valaki úgy akarja, hogy körüljárta.
    Magamat ismerve, jelenleg úgy gondolom, nem akarok. Aki ezt tervezi, nézze meg, mi várható.
    Anyósom is tervezte, aztán mikor látta közelről, gyorsan meggondolta magát. Amíg van visszajáték, addig nincs gond.
  • Stanlee
    es a tobbiek: en pl. az elmult kb. 2 evben voltam par otthonban es a hozzank nagyon kozel levo es altalam is ide beirt vasarhelyi nyugdijas lakoparkban is. Amire te es a tobbseg gondol a nyugdijas otthon szo hallatan az a tomott, kis szobakban beteg idosekkel valo elhelyezes. Ilyen is van. De ott van az, amikor a sajat kis apartmanodban elsz, max 2 fo reszere kialakitva ugy, amire idos korban szukseg van, normalis kornyezetben, melloled max a hazastarsad hullik ki, mert a szomszed egy sima hazban is meghalhat.

    Es en pl. jobban orultem volna annak, ha a nagyszuleim ilyen helyen nyugdijasok es kevesebbet oroklok, de tudom, hogy jo ellatasban reszesulnek.

    De izlesek es pofonok, meg lehet, hogy 30 ev mulva nekem is mas lesz a velemenyem 🙂

  • mamma
    Azért az a kisebb lakás ne legyen nagyon kisebb. Anyósom 95 éves, ugyanabban a lakásban él, ahová 1938-ban a megözvegyült édesanyjával beköltöztek. Teljesen egészséges, de szellemileg már a nullán van. Ha kimozdítanánk, valószínűleg igen hamar meghalna. Az egyik szobában ő él, a másik szobát használják a gondozók. Ellátjuk, bevásárolunk, főzünk rá, naponta látogatjuk. Hétvégén ebédeltetjük, mert akkor nincs nappali gondozó, csak estétől reggelig, és magától nem enne.
    Nem szeretnék így megöregedni, terhére lenni a gyerekeimnek. Megmondtam, ha már nem tudom ellátni magam, keressenek valami otthont nekem, ahol nem kell idegenekkel közösködni, de gondoznak, ha kell.
  • Andru
    Mi úgy ötvöztük a lakás vs kertes ház kérdést, hogy van egy 52 nm-es lakásunk és 15 perc sétányira egy kertünk. Gyerekkel sem kell nagyobb lakás. Szeretünk itt lakni. A kertet pedig bármikor eladhatjuk, olyan helyen van. És ha jó volt gyerek előtt, most gyerekkel, akkor jó lesz azután is 🙂 Fenntartható, közel van minden. Ez nekem nem csak idős korban szempont.

    A társasági igény pedig mindenkinek személyes preferenciája. Aki olyan típus, hogy igyekszik jól érezni magát egy helyen, az valószínűleg megoldja öregkorban is, hogy ne érezze pusztán azért szerencsétlennek magát, mert nyugdíjasotthonban kell élnie. Nyilván itt nem az elfekvőre gondolok. De vannak ma már normális otthonok is, hosszú várakozólistával.
    És ez nem a gyerek örökségének pazarlása! Először is: a pénz még a tiéd. Másodszor pedig: nem jelenti automatikusan a törődést a mindennapi ápolás, ami viszont kötelező.

  • Ostra
    én is szívesen lennék dk-ázsiai nyugdíjas, bár még messze vagyok tőle : ) bennem az merült fel kérdésként, hogy a vízumot hogyan oldják meg. odáig rendben van, hogy 3-6 hónapig lehet kint élni ezekben az országokban, de tudtommal az állandó (tartós) vízumért keményen kell csengetni , ami akár millió ft nagyságú is lehet x évre. ahhoz meg nem mindenkinek van kedve, hogy félévente költözzön másik országba.

    meg akkor az unokákat is csak meglátogatná az ember, az további szép összeg hazalátogatásra / év. szóval lehet alapvetően kint olcsó az élet, de vannak azért ennek a tervnek “rejtett” költségei.

  • Zabalint

    Nem a fizikai körülmények a probléma. Hanaz az, ha random idegenekre, vagyis társas magányra cseréles a magányt. Azt sok ember rosszabbul élné meg, főleg ha az aktív éveiben is gyakran össze volt zárva random idegenekkel (pl. iskolatársak, munkatársak, kivéve akik barátokká váltak). Ha már tényleg ápolásra szorul az illető, akkor ok, lehet ez a kisebb rossz, de magány ellen nem biztos hogy mindenkinek jó.
  • V
    @Ostra: ha jol tudom 6 havonta egy hetre vissza lehet repulni, raadasul eleg csak 6 havonta elhagyni az orszagot pl atlepni a hatart ott helyben egy szomszedos orszagban
  • jami
    Jelenleg nem tudom, hogy a magány mennyire fog sújtani öregen, jelenleg jóval több emberrel találkozom, mint szeretnék és kevés a szabadidőm. Van fél éve megkezdett kötésem, horgolásom, olvasni rég nincs úgy időm, ahogy szeretek és még tudom sorolni, mik azok, amiből többet szeretnék. Ok, öregen majd nem látok kötni/horgolni/olvasni és futni is kevésbé tudok, tehát nyilván laposra unom magam :DD
    Több gyerekkel, munkával, egészségesen ezt nehéz előre megítélni.

    A tartós ápolandó állapot más, de arról meg már nem én fogok dönteni.

    Számomra a az én vagyonom a gyerekeim öröksége.

  • Ostra
    V, persze lehet szórakozni a “visa run”-nal, de nyugdíjasként nem ezzen tölteném az időmet (persze akkor már simán ráérek, de elég fárasztó és stresszes 70 évesként feleslegesen utazni a határig és stresszelni azon, bemehetek-e). Illetve a visa run is egy idő után feltűnő a pecsétek száma miatt, akkor viszont simán megtagadják a határon, hogy visszaengedjenek az országba. olvastam régebben egy blogot, ahol ezzel a dologgal nagyon sokat szenvedett egy thaiföldön élő pár.
  • Csavargó
    Ha a gyerekeim egyrészt számítanának az örökségre, másrészt (és főleg) számítana nekik, hogy pár misivel több vagy kevesebb, eléggé el lennék keseredve. Szerintem a gyereknevelés egyik minőségi mutatója, hogy a gyereked mire megöregszel és meghalsz legyen annyira “felnőtt”, hogy megéljen az örökség nélkül is.
    Ausztráliában például nem “szoktak” örökölni az emberek. Mivel a lakosság nagy része self made man, aki valahonnan odavándorolt és megcsinálta a szerencséjét, ezért ezt várják a gyerekektől is.
    És hogy a cikkre is reagáljak: nagyon sok ausztrál, amikor nyugdíjba megy vesz egy nagy lakóautót és pár év alatt megkerüli a kontinenst. Ez arra is nagyon jó, hogy eladják a “nagy” házat, amiben a gyerekeket nevelték és a körútról visszatérve vesznek egy kisebbet, amiben jól ellesznek öregen.
  • házastárs
    jami:

    nem voltam sokban, ahol voltam mind borzalmas volt. De nem kell ilyennek lennie. Illetve nem feltétlen a társaságért mész oda, bár segít, ha van. De ha elég friss vagy hozzá, semmi nem állít meg, hogy menj vagy jöjjenek hozzád. Ha van saját szobád, akkor igazából annyival más, mint otthon, hogy gyorsan jön a segítség.

    Nem célom, hogy legyen örökség, mert ha abból nem él meg, amit előtte adtam neki, akkor abból sem fog, amit halálom után kap.

    Egyébként szerintem szívességet is teszek nekik, ha nem nekik kell pelenkázni, 0-24-ben felügyelni, nem teszem tönkre a családi életét, etc. Pláne, hogy egy öregnek nemcsak jó napjai vannak (khm, khm, khm).

  • itor
    Az az igazság, hogy ez a cikk aktuális volt a múltban, ma is és a jövőre nézve is az. Meg lehet magyarázni mindent, de ez így racionális. Az már más kérdés, hogy valaki tud-e, vagy mer-e nem a szívére hallgatni ez ügyben. Mindentől függetlenül persze nem kell szélsőségesen és kizárólag csak praktikus megoldásra törekedni, inkább egy egészséges kompromisszumra.
  • Brown
    En 45 evesen legkesobb (meg 9 ev) lepek delspanyolba. Az angol/nemet nyuggerek mind ott lognak es igazuk van. Nekem a cegem talan lehetove teszi hogy 40+ korul elkezdjem a nyugdijas eveimet 🙂
  • Brown
    Ja, a lenyeg lemaradt: Malaga kornyeken a hegyekben (de meg panoramaval a tengerre) egesz korrekt ketszobas, medences videki hazakat lehet berelni 6-700 eurotol. Ez egy pesti lakas alberleti dija, csak ott 10 perc a tengerpart, es jobb az ido kicsit 🙂
  • Csigaboly
    ház/lakás 1

    Sokat tanakodtam mit szóljak ehhez és a hasonló témákhoz. Szinte most az elején ki tudom jelenteni, hogy szeretnék családi házat (1 szint + esetleg kis pince/mosókonyha/kazánház, kb. 100…120nm) Sorházban nőttem fel, nagy kerttel, mely nagyon hasonló a családi házhoz. Jelenleg egy kis lakásban lakom párom és számításba vettük a gyermek vállalást. A lakás, Veszprém, Stdion utca, 42nm. A ház elavult, a nyuggerek nem akarnak költeni rá “engem már kiszolgál”. Hiába újítod fel a lakást, ha a homlokzat nincs szigetelve és a szellőző járatokon lehül a lakás. Szomszédos falak vékonyak, mert egy beépített szekrényt alakítottak ki építéskor (szerintem 10cm lehet a vastagság). Most mi hallgatjuk a bolond albérlő szomszédot, majd ha gyerek lesz akkor ő. Én mindenképpen menni szeretnék, mert véleményem szerint ha lakásban lakik is az ember akkor nappali + háló + ahány gyerek annyi szoba

  • Csigaboly
    ház/lakás 2

    Engem a zajok, a forgalmas belső körgyűrű, “süket” idős TV-je nagyon zavar. Ezek mellett nagyon szomorú látni, hogy lakásosak lusták és igénytelenek a tágabb értelemben vett környezetükkel. Elhanyagolt zöld területek, kuka mellé dobva minden, szelektív fogalma ismeretlen. Régi tömb – kevés parkolóhely …..
    Veszprém nem Budapest, hogy 5…10 percenként BKV jöjjön. Eddig a bicó a legegészségesebb, gyorsabb, viszonylag kényelmesebb közlekedés. A Buszok lepusztult, piszkos állapotban vannak. Az egyetemi városrész elavult és túlárazott. A haszkovó meg panelrengeteg. Ez nekem elég indok, hogy a cél egy családi ház legyen.
    Eddig teljesen tehermentesek vagyunk, de tovább lépésnél valószínű kell hitel. 10-ből 10-lakás bérbeadó gyermekes családnak nem adná ki az ingatlanát. Tehát ha gyerekünk lesz mindenképpen nagyobb és saját kell. Lehet külföldön ez jól működik, de itthon nem.

  • Csigaboly
    ház/lakás 3

    A terveket lehet hogy egy szülő eltartása, valamint egy megváltozott munkaképességű rokon ellátása nehezíti. (hála istennek fizikailag mindegyik egészséges, így nem durva a helyzet) Bérfejlesztésem folyamatban. Vannak nehézségeim melyeket le kell küzdenem, hogy egzisztenciális sávon ezeket a célokat elérjem. Munkám szeretem (célgép tervező), jelenleg nem vezető beosztású vagyok.
    Ellenben tágabb értelemben a családban látom, hogy egy nagy ház mekkora kötöttség és annak a fenntartása is tud fejfájást okozni. Véleményem szerint nem 5 évente kell felújítani, de kell rá fordítani. (Attól függ ki mit ért felújítás alatt) Az az érdekes, hogy tömbházakban ~40 év alatt az ott lakók képtelenek arra félretenni, hogy a közös vízvezetékeket, kéményeket, szellőzőket, homlokzatokat felújítsák. Nagyon soknak elavult szocreál kinézete van és ez a környéket is meghatározza.