A tegnapi hírek szerint megállapodásra jutott a főváros és a Lázár János vezette minisztérium arról, hogy a Budapest bérletet elfogadják Budapest határain belül a Volán és a MÁV járatain (beleértve a HÉV-et is), cserébe a vármegye bérlettel korlátlanul lehet utazni Budapesten belül.

Mivel innentől senki nem venne Budapest bérletet, hiszen olcsóbb a vármegyebérlet és Budapesten kívül is használható, ezért gyorsan levitték a Budapest bérlet árát (aminek az ára egyébként már tizenegyedik éve nem emelkedett), hogy ötszáz forinttal olcsóbb legyen, mint a vármegye bérlet. Ha valaki csak egyszer megy ki havonta az agglomerációba, már jobban jár továbbra is a vármegye bérlettel. De budapesti diákbérletet sem fog venni senki ezután, ha negyedannyiért kap majd Budapesten is érvényes vármegye bérletet.

De napijegyet sem fog senki venni Budapesten, ha a vármegye napijegy érvényes lesz 999 forintért Budapesten is. Sőt, 450 forintos jegyet sem fog senki venni, ha kettő árából vesz egy vármegye napijegyet, ritkán elég Budapesten belül oda-vissza egy jegy, legtöbbször még négy is kevés.

Vitézy Dávid már reagált is a Facebookon a történésekre, érdemes elolvasni. Számításai szerint évi 20 milliárd forintba fog kerülni ez a fővárosnak, amikor már most is nagyon súlyos anyagi hiánnyal küszködik a helyi közösségi közlekedés.

Szeretném hinni, hogy van valami koncepció az egész mögött, de félek, hogy nincs, egyszerű szavazatvásárlás az egész.

Pedig lehetne ezt jól is csinálni, például a tömegközlekedés tarifáinak csökkentése mellett növelni az üzemanyag adótartamát, a belvárosi parkolás költségét, bevezetni a dugódíjat a nagyvárosokban és emelni az autók éves adóját.

Az így befolyó pénzt pedig fordítani a tömegközlekedés fejlesztésére, mert akkor lenne forrás is, lenne cél is (kevesebb autó, több tömegközlekedés). Csak hát ezek népszerűtlen döntések lennének az autósok körében, ahhoz pedig kellene olyan politikus Magyarországra, aki nem csak a népszerűséget hajszolja, hanem merne tenni valamit az ország érdekében is. Ezért inkább maradunk csak a népszerű lépéseknél, egy díjcsökkentés mindig az, még akkor is, ha senki nem tudja, miből fogják pótolni a kieső sok tízmilliárd forintot évente egy eleve forráshiányos, lerongyolódott tömegközlekedésben.

Ha eddig nem volt pénz az évtizedek óta egyre inkább lerohadó MÁV és BKK normális üzemeltetésére, kíváncsi leszek, hogy mostantól honnan lesz. Hamarosan meglátjuk majd.